Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-09 / 106. szám

1962. május 9,, szerda NEPÜJSÁG 3 Pénteken este új bemutató Kálmán Imre: Cirkuszhercegnő Alig csitultak el az érdek­lődés hullámai a Bál a Savoy- ban sikeres előadásai után, máris új, jobban mondva ked­ves, közismert operettel ör­vendezteti meg a közönséget az egri Gárdonyi Géza Szín­ház, amikor pénteken este be­mutatja a Cirkuszhercegnő cí­mű nagyoperettet. Az operett a régi cári Orosz­országban, a főúri termek és az alantasnak minősített cir­kusz világában, végül a ke- ringők hazájában, Bécsben ját­szódik. Szerelmek szövődnek, bonyolódnak az ál- és valódi hercegek között, s mint min­vott vendégként játssza Fedo­ra szerepét Bajtai Gabriella, akit a közönség jól ismer a Ci­gánybáróból, s most Németor­szágból, ottani szerepléséből visszatérve, vállalta az egri vendégszereplést. Mister X. Fedora hercegnő 1— Bajtai Gabriella m. v. den „rendes” operettben, itt is tisztázódik minden, ki-ki meg­találja a párját, s a nagy bol­dogság végül egy szép finálé­ban ér véget. A darab érdekessége, hogy ebben az előadásban ismét két vendégművésszel ismerkedik meg az egri közönség. Meghí­Mister X. — Csizmadia László m. v. szerepét Csizmadia László, a Fővárosi Operettszínház Volt tagja játssza, aki most az ORI- nál dolgozik. Az operett szereplői még Kanalas László, Fonyó István, Bürös Gyöngyi, Lenkei Edit, Csapó János, Horváth Ottó, Szilágyi István, Dánffy Sándor, Fekete Alajos, Sásdi Jenő, Hor­váth Géza. A koreográfiát So- moss Zsuzsa tervezte, aki en­nek a darabnak ismét meghí­vott koreográfusa. Az operettet Somoss István karnagy vezényli. A díszlete­ket Székely László tervezte, míg a jelmezeket Rácz Ilona és Nádassy Géza állították ösz- sze. A rendező Kozaróczy Jó­zsef. Látogatás az albertmajori sertéstelepen NEM IS OLYAN régen egy tehergépkocsi állt meg a Fü­zesabonyi Állami Gazdaság albertmajori üzemegységének udvarán. Rakománya a szo­kástól eltérően most nem te- heráru volt, hanem embereket szállított. A járás termelőszö­vetkezeteinek sertéstenyésztőit hozta el ide tapasztalatcserére, hogy az itt látottak alapján tanulhassanak, és még na­gyobb sikerrel végezhessék munkájukat odahaza, a terme­lőszövetkezetekben. Valóban, sokat tanultak itt a szövetkezeti sertéstenyész­tők, hiszen az albertmajori üzemegység valóságos sertés­kombinát, s immár a tizenhar­madik esztendeje a nagyüzemi sertéstenyésztés magasiskolá­ját mutatja be a környező ter­melőszövetkezetek előtt. Éven­te átlag háromezer hízót szál­lítanak el a népgazdaság kony­hájára. s a fennállása óta kö­zel 40 ezer hízó került már ki innen. De nemcsak hízót, ha­nem süldőket is nevelnek itt szép számmal, évente átlag öt­ezer darabot, s ha jól össze­számláljuk, az eltelt évek so­rán mintegy 50 ezer süldőt neveltek fel az üzemegység derék állattenyésztői. Hogy mit láthattak és mit tanulhattak itt a szövetkezeti sertéstenyésztők? Röviden vá­laszolva: fejlett, korszerű, iga­zi nagyüzemi állattenyésztést. Kövessük hát mi is nyomon útjukat, s akkor megismer­kedhetünk az itt folyó munka, a nagyüzemi sertéstenyésztés fejlett módszereivel. Veze­tőnk, Lőcsei Ferenc elvtárs üzemegységvezető, aki való­ban több évtizedes gyakorlata folytán igazi szakértője az it­teni munkának. Tőle tudjuk, meg, hogy az üzemegységben Iparcikk mintaboltok Egerben Az üzletek egyre növekvő forgalma nagy feladatok elé állítja a kereskedelmi dolgozó­kat: megadni minden lehető­séget a válogatásra, s emellett az üzletek forgalma zökkenő- mentesen bonyolódjék le — egyes keresettebb cikkekkel ne legyen torlódás, s ugyanígy a pénztárnál sem. Ezért létesültek már eddig is szép számmal önkiszolgáló és önkiválasztó boltok. Termé­szetesen, ezek munkája a kez­deti időszakban nem ment és még most sem megy simán, vagy a vásárlók, vagy az eladó személyzet felelőtlensége miatt. Az iparcikk szakmában az új kiszolgálási módszerek, az önkiszolgálás és önkiválasztás elterjesztése jóval bonyolul­tabb, összetettebb feladat, mint az élelmiszer szakmában. Számos területen még nem tisztázódott, hogy az új mód­szerek közül az önkiszolgálás, vagy az önkiválasztás alkal­mazható-e, másrészt problé­mát okoz a különböző szak­mákban a megfelelő technoló­gia és a szakma sajátosságai­nak megfelelő, célszerű beren­dezési tárgyak kialakítása. Egerben például a Dobó téri Üveg- és porcelán árudában a legcélravezetőbb az önkiszol­gálási rendszer. Ennek a bolt­nak igen gazdaságos az árutá­rolási és kiállítási módszere. A régi berendezéseknek, az új­nak megfelelően történt átala­kítását ötletesen oldották meg. Hasonlóképpen a Széchenyi u. 12. szám alatti Papír- és író­szer bolt is önkiszolgáló formá­ban működik. Az ezideig is említett bolto­kon kívül van olyan mintabolt is Egerben, ahol az önkiszol­gálás mellett kísérletek foly­nak, az önkiválasztó módszer megvalósítására is. A Bajcsy- Zsilinszky utcai Divatáru-da­rabáru boltban például a tel­jes áruválaszték bemutatását lehetővé teszi az új .konzolos” megoldású kalap-sapka áll­vány. Említésre méltóak még az új feladatok megoldására berendezett Dobó téri aján­dék-, az Alkotmány utcai Rö­vidáru mintaboltok. Ezek a mintaboltok hivatot­tak — új rendszerükkel — el­dönteni, hogy mely módszer a legalkalmasabb a vásárlók egyre növekvő igényeinek ki­elégítésére, s az üzletek na­gyobb forgalmának lebonyolí­tására. (k.) EZEKBEN fehér hússertést tenyésztenek és hizlalnak, hogy számtalan kísérletet végeznek a gazdasá­gos és gyors hizlalás előmoz­dításáért. Utunk a sertésfialókhoz ve­zet. A hatalmas ólak kisebb kutricákra oszlanak, s minden kutricából egy-egy kifutó ve­zet ki a szabad levegőre. Ezekben vannak elhelyezve az anyadisznók, szopós malacaik­kal, minden anya alatt leg­alább 8—10 kismalac. — Ez a legjobb megoldás, hogy családonként külön van­nak — mondja Lőcsei elvtárs, mert így a szopásnál nem szív­ják el az erősebb kismalacok a gyengébbek elől a tejet. Szépek és egészségesek is a kis jószágok egytől egyig. Meglátszik rajtuk a szakszerű etetés, a. tisztaság és a jó gon­dozás nyoma. Lőcsei elvtárs elmondja, hogy az első napok­ban még anyatejen élnek a kismalacok. Tizenkét napos korukban, már pörkölt árpát kapnak a tej mellé. Később már keverék abraktakar­mányt, amelyben kukorica és árpadara, sertéstáp és halliszt van. Hathetes koráig naponta négyszer etetik a kismalaco­kat, majd hat hét letelte után áttérnek a nagyobb arányú keverék etetésére. a reke­szekben töltenek el a kismalacok 60 napot, majd utána nagyobb rekeszekbe kerülnek, de most már falkánként 40—50 darab egy-egy helyen. Mintegy negy­ven kilónyi súly elérése után ismét nagyobb rekeszekbe ke­rülnek, de ekkor egyben már a hizlalásra is előkészítik őket. Nagyszerűen bevált módszerük a gyors hizlalás, ami a gyakorlatban annyit je­lent, hogy kiiktatják a mala­cok életéből a süldőkort. Az elválasztás után közvetlenül már olyan táplálékot kapnak, amelytől hízik és növekedik is egyben a süldő. A siker oka természetesen, a szakszerű táplálásban rejlik. A fialástól a hízókorig kilencféle keve­rékkel táplálják őket, s ez a kilenc kategóriában való táp­lálkozás biztosítja a gyors nö­vekedést és hízást. Az elválasztás után főleg fehérjedús takarmányt kap­nak a növendékek, amely a hízást és a növekedést egy­aránt elősegítik. Ekkor már megkezdődik a hizlalás ideje, de vigyázni kell arra, hogy a malac — szaknyelven szólva — még „ne tokásodjon le”. Csak az utolsó két hónapban kap olyan összetételű táplálé­kot, hogy teljesen kihízott, be­érett állapotba kerüljön. Ezzel a módszerrel sikerül elérni azt, hogy a tizedik hónap vé­gére 120—130 kilós hízóként kerüljenek ki innen a serté­sek. Természetesen, nem minden kismalac itt kerül hizlalásra, hanem innen látják el a gaz­daság többi üzemegységét is hízónak való süldő alap­anyaggal, sőt, az ország távo­labbi részeibe, Polgárra és a nagytétényi sertéshizlaldába is szállítottak már süldőket. Je­lenleg közel 4 és félezer hízó, közel 500 anyakoca, s csaknem másfélezer szopós kismalac röfög a karámok és kutricák falai között, s az, hogy ilyen szépen fejlődnek a fejlett nagyüzemi módszerek alkal­mazásán kívül a derék állatte­nyésztők becsületes, odaadó munkájának is köszönhető. A hizlalda törzsgárdájához tar­tozik Nagy István, Bíró Pál, Nyeste István. Az állatte­nyésztési részleg legjobb ser­tésgondozói: Baross József, Rugó János, Veres Lajos és Hliva János is. A felsorolt ál­lattenyésztők munkája nagy­ban hozzájárult ahhoz, hogy tavaly a tervezettnél keve­sebb anyakocalétszám ellené­re is hat és félvagon sertéshús átadásával teljesítették túl éves tervüket. Jó munkájukat bizonyítja az is, hogy minden feletetett 130 kiló vegyes ab­rakból harminc kilogramm súlygyarapodást sikerült el­érni, s az is, hogy egy kiló sertéshús előállítási önköltsé­ge 10 forint 52 fillér volt az elmúlt esztendőben. Féltő gonddal vigyáznak itt a serté­sek és kismalacok egészségé­re. Igien ötletes módon és dicsé­rendő példaként új és új mód­szereikkel kísérleteznek az üzemegység vezető szakembe­rei. Az egyik ilyen kísérlet a hízók önetetése. E módszer hátránya, hogy többet fo­gyasztanak és pocsékolnak a hízók, mint egyébként, de előnye az, hogy kevesebb gondozó kevesebb munkával hizlalja a sertéseket, s ezen keresztül lehetővé válik az ál­lattenyésztés gépesítése. Kí­sérletet végeznek itt az Állat- tenyésztési Kutató Intézet szakemberei, a silókukorica etetésseL A gazdaság vezetői, természetesen, mindebből le­szűrik a hasznos tapasztalatot. SOKAT LÁTTAK, . h1f1?t' ___________________ tak, ta­pasztaltak itt a látogatáson le­vő tsz sertéstenyésztők és sok korszerű, fejlett nagyüzemi módszerrel ismerkedhettünk meg mi is. Az albertmajori üzemegység méltán lehet pél­daképe termelőszövetkeze­teink sertéstenyésztéseinek, s ha követik az itt látottakat, akkor nem volt hasztalanul elvesztegetett idő, hanem hasznos tapasztalatcsere volt ez a látogatás. C s ászár István SZEBERfiNYI LEHEL: A szürke ház titka A szürke ház emléke végig­kísérte ifjúságomat, gyermek­koromat. Emlékek kusza Ián- colata mozdul meg bennem. Az emlékekben vér pezsdül. Piro­sán. Élénk pirosán ... Életre kelnek az emlékek. ★ Húgomat kocsiban tolták még. Egyéves volt, én három. Fehér kantáros nadrágot adott rám anyám és rózsaszínű blúzt. Apám akkor megfogta a keze­met és vitt. Sose szólt. Két-há- rom szót csak időnkint, de ezek a szavak fészket raktak bennem, s értek, értek gyé­mántokká. Apám így hullatta a gyémántokat. Apám hát megfogta a keze­met, s mentünk lassan. Men­tünk a Búza térre. Az Apolló Mozi szűk udvarán gumibotos rendőrök tanyáztak. A cseh­szlovák köztársaság képvisele­tében. Egy a kapuban állt és szemmel tartotta a teret. A té­ren hullámzó tarka-barka em­bererdőt. Imitt-amott jegenye- szerű szálfák nyúltak ki ebből az erdőségből. Piros lobogók. S fehér táblák emelkedtek a fejek fölé. A rendőr néha be­szólt a többinek. Amikor vala­mi hirtelen szél kerekedett, s kevesebben mozdultak a „fák”, mozdult a „köztársaság képvi­selete” is a moziudvarban... Készenlét... , Az emberek hátul ritkásan álltak, apró csoportokban. Kí­váncsi nép. S voltak kószálok. Girbén-gurbán kerülgették az ácsorgókat. Jól emlékszem er­re. Megálltak a fagylaltot ko­csinál. A fagyialtos piros ko­kárdát viselt. Kértek ötven fil­lérért, vagy koronáért, s za­varták tovább örökös keringé­sükkel az állhatatosabb hall­gatókat. Apám rámordult egy ilyen nyugtalan szellemre: Nem tudnak veszteg marad­ni? Minek jön ide, ha nem ér­dekli?! Nyurga, sárgaruhás alak volt. Ránevetett apámra, csúnyán, s keringett tovább. Én meg csodálkoztam. Csa­lódottan néztem apámra. Fur­csának találtam, hogy nem en­gedelmeskednek neki. S hogy néztem, hát arca nagyon szi­gorú, haragos volt. ★ Elemista voltam már, s az iskolában nagyon szigorúan megtiltották, hogy a „Zöldfa” körül játsszunk. A „Zöldfa” hosszú, szürke épület volt. Mindig trombitaszó hallatszott ki onnan az utcára. A rezes­banda gyakorolt. A tilalom után még nagyobb kíváncsi­sággal lestük a titokzatos szür­ke ház sötét ablakait. De lúd- börödző háttal, messze elkerül­tük, amióta egyik osztálytár­sunk megjárta. A trombitát hallgatta magafeledten az ab­lak alatt, s rajtakapták. Kor­most kapott érte. Apámat hiába faggattam, a szürke ház titka felől. — A gyerek tanuljon — mondta szigorúan. — Más ne ">r- dekelje. S aztán hozzátette, sokkal enyhébb arcot váltva: — Ráérsz fiam, erre, ha meg­nősz. Okosodj csak. A szürke ház nem szalad el. De azért május elsején megfogta a kezemet s mentünk a Búza térre. Láttam, hogy a szürke házból piros zászlókkal kanyarodik ki a rezesbanda. Utána emberek jönnek hosszú sorokban. Férfiak és asszo­nyok. Táblákat visznek. Éne­kelnek és kiabálnak. S a Búza téren összegabalyodtak a so­rok. Minden zászlót egy asztal köré vittek. Mi is ott álltunk elöl. Az asztalon szódásüveg volt s pohár mellette. Aztán a szódásüveg mellé felállt egy ember s elkezdett beszélni. Be­szélt nagyon hangosan. Az em­berek furcsán nézték. Mintha a mosoly rámeredne az arcok­ra. Apámat néztem. S apám szá­ja hangtalanul mozgott. Pon­tosan úgy mozgott, mint azé az emberé a szódásüveg mel­lett. S az emberek néha tap­soltak, néha kiáltoztak. Azt kiáltották, hogy „munkát, ke­nyeret”, meg sok minden mást kiáltoztak... Délután rózsaszínű rongyot kötöttem egy botra, barátai­mat libasorba állítottam s rá- kezdtük, hogy „Fel-fel, ti rab­jai cl földnek...” A menet az udvarunkban kötött ki. Hok- kedlire álltam egy paradicso­mos üveggel. — Elvtársak! lendítettem szét vékony karom, s zagyvál­tam valamit össze, ami délelőtt beletapadt a fülembe. Egy-egy sor értelmetlenség után szá­jamhoz emeltem a paradicso­mosüveget, mintegy hangsú­lyozva a szódavíz rendkívüli szerepét... ★ Megtörtént a Felvidék visz- szacsatolása. Hétköznapok kö­vetkeztek, s a szürke ház la­kói köddé váltak, a piros zász­lók eltűntek. Minden megvál­tozott kis városunkban. S ami a változás előtt volt, az csak emlékeimben élhetett. Bennem színesen zsongtak az emlékek, de apám sohase beszélt róluk. Nem is faggat­tam én se többé. Tudtam már sok mindent s fejemben fur­csa tüzek gyűltök, világossá­got derítve egyre-másra. Hetedik gimnazista voltam, amikor apámat behívatta az igazgató. — A fiával bajok vannak — mondta álnokul. — Hogy-hogy! — csodálko­zott apám. — Fertőzi a levegőt... Én már megpróbáltam vele min­dent, de a szép szó nem hasz­nál. Javíthatatlan... Próbál­jon rá hatni szülői eréllyel. Apám elkékült, meg vörös is lett egyszerre. — Az én fiam?! Nohát majd én ellátom a baját. Haszonta­lan kölyök. Erre neveltem?!... Reszketett a haragtól, * for­dult sebesen az ajtónak. Várjon, várjon! Még semmit sem mondtam... Tudja, hogy az ön fia vé­resszájú kommunista? Tudja, hogy titkos gyűlésekre jár? Tudja, hogy lazítja az ifjúságot? Apám meghökkent, de cso­dálatosképpen nem komolyo­dott el jobban. — Ügy?! A gazember! — De­rült inkább az ábrázata. — Szóval, gyűlésekre jár! Ezt nem is tudtam ... Szakasz­tott apja... Az igazgató hátraesett szé­kében, s fehéren ült az apai szigor e különös megnyilatko­zásának hatása alatt. S apám csendesen köszönt, felkereste kedvenc kocsmáját és leitta magát. Akik akkor vele voltak, azt mondják, na­gyon önérzetesen viselkedett, s értelmetlenségeket beszélt valami szürke házról... A szürke ház titkáról. Vidám fiúk BÁN ISTVÁN, a 24 éves üzletvezető MÁDI MARIKA, a csinos 18 éves kávéfőzőnő MOLNÁR LÁSZLÓ KISZ-titkár PINTÉR LÁSZLÓ, a szép szobák varázslója, festő Az apci kiállításról Május elsején kiállítás nyűt 17 szabad év címmel Apcon. A helytörténeti kiállítás gon­dos pedagógusok és lelkes gyermekek gyűjtése alapján jött létre. 1944-től napjainkig, ölelik fel a szinte századnak is beillő, mozgalmas, gazdag éveket. Szerepel ebben a kiál­lítási anyagban nagyon kifeje­zően a mezőgazdaság, az élet- színvonal, az ipar, a nevelés, az általános műveltség köz­ségbeli emelkedésének minden fellelhető száma és tényadata. A szorgalmas munka szerve­zője, eszmei rendszerezője dr. Atsay Zsigmond tanár, akinek sok segítséget nyújtott Török Elemér, Petró Illés, Fehér Lászióné, Hajnal István, Papp Rudolf, Opavszlay Béla taná­rok, Édes István SZMK-tag, az az úttörők és a történelem szakkör tagjai.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom