Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-03 / 101. szám

19«2. május 3., csütörtök NßPOJSAG 3 Vidáman, ünnepelte megyénk május I-ét (Folytatás az 1. oldalról) jainak ötletességét, akik autó­ra varázsolták a „Kovácsol­junk ekevasat a kardokból' - szobor élő mását, akinek ka­lapácsütésére galambok röp­pentek a magasba. A történelem is „felvonult” ebben a színes menetben. Fia­tal lányok Szilágyi Erzsébet hollóját hozták, aztán virág­füzérekből alakítják ki a kom­munizmus jelszavait, s hetyke svájcisapkájukban, rakott- szoknyájukban ringtak hosszú sorokban a gimnázium növen­dékei, s őket követve a 212-es számú Iparitanuló Intézet if- jai menetelnek, óriási kalapá­csokat, reszelőket cipelve. Már 11 óra, de egyre áramlik az ünneplő menet. Motoros, kerékpáros iparitanulók kapaszkodnak az emelkedőn, s kerékre szerelt cégtáblájukkal érkeznek a bér- vaiak, akik félé azért száll a taps, mert talán a gyár törté­nelmében először, 104 száza­lékra teljesítették negyedéves tervüket, s száll a taps feléjük azért is, mert népes, impozáns menetük megnyerte a nézők tetszését, különösen a népek barátságát szimbolizáló szo­borcsoport, amelyet három fiú alakított. Tetszettek májusi bokiétás asszonyaik, lelkes fia­taljaik, népviseletbe öltözött lányaák, s mikor a Téglagyári Egyesülés dolgozóinak lég­gömbre szerelt rakétája a tri­bün előtt a magasba emelke­dett, újból tapsra verődtek a tenyerek, mert a tribün elé fordult a Gárdonyi Géza Szín­ház valóban ötletes menete. A színészek szellemesen mu­tatták be, miként változott éle­tük, sorsuk az ekhós szekerek­től a tájoló autóbuszig, a ván­dorszínészek menete különö­sen nagy sikert aratott —, s mit tesz isten, az ócska, gebe fel is tudta vontatni a szeke­ret a domb tetejéig, s az utána következő, jelmezbe öltözött színészekkel teli autóbusznak nem kellett kisegíteni az el­múlt század színi közlekedési eszközét. S ezt már a Nap sem tudja felhők közül nézni, időnként letekint a tízezres sokaságra, s .felvonulói büszkén emelték magasba a táblát, amelyen hí­rüladták, „a tavaszi vetéseket el­végeztük”. S még egy örven­detes hír, hogy öt év alatt 150 hold szőlőt telepítenek, növel­ve az egri, bor eddig sem hal­vány hírnevét. Hogyis fáradhatna a tenyér, miként is szűnhetne a taps, hiszen jobbnál jobb ötletekkel mutatják be a város üzemei termelőszövetkezetei, miként élnek, miként dolgoznak és szorgalmas munkájuk milyen sikereket hozott. A Háziipari Szövetkezet például autóra te­lepített műhelyekkel nyerte meg a sokezer néző tetszését. Mintha a vállalat dolgos hét­köznapjai elevenedtek volna meg a szőnyegszövők, kosár­fonók munkája nyomán, asztalosok, karbantartók színes menetét. Teiszetőis egyetértésben vonult a két Kiskereskedelmi Vállalat óriási transzparensnél hirdetve május 1 nagyságát, amely mögül galambok száll­tak az ünneplő sokaság fölé, s valóságos léggömb-erdő emelkedett a magasba Már több mint másfél órája tartott a felvonulás s a környe­ző parkokat is elözönlötték az emberek, de a felvonuló soka­Jaj, de érdekes ez a műsor, milyen szépen táncolnak a nénik és a bácsik, s olyan jó nézni őket innen, a magasból. Még a mackónak is kényelmes helye van. tak, s táblájuk hirdette, halár­idő előtt végeztek a tavaszi munkával. Mögöttük a Pincegazdaság dolgozói se akartak lemaradni, ők is ízelítőt nyújtottak foglal­kozásuk címeréből. De vitat­hatatlan, hogy utánuk olyan menet következett, amely csak­nem felborította az egész ün­nep „rendjét”. A Petőfi Tsz tagsága következett. „Rezes­bandájuk rázendített a tribün előtt, s olyan lakodalmast csaptak röpke néhány perc alatt, hogy a felvonulás nézői sem tudtak a helyükön marad­ni, egybeözönlöttek az embe­rek, nézni a ropogós csárdást, hallani a vidám kurjantáso- kat, s nem sok híján múlott, hogy utcabállal folytatódjék a felvonulás. Táncolt az egész .crmelőszövetkezet. Akadtak szólótáncosok, de nem akadt aki közömbösen tudta volna nézni ezt a vigasságot. Az utá­nuk következő felvonulók alig győzték kivárni a tánc végét, s a jókedv széthullámzott a nézők tízezrei között, ak k már majdnem két órája álltak a járda szélén s nézték lanka­datlan figyelemmel a bányá­szok, s a Pedagógiai Főiskolá­sok menetét. Mintha a felnémetiek után örökségbe maradt volna a jó­kedv. Az emberek végigtap- sollák a leendő pedagógusok dekoratív felvonulását, s a tapsot csak az MHS motoro­sainak dübörgő menete nyom­ta el, akik a szabadság szobor élő másának elvonulása után következtek, s bőgő motorok­kal száguldtak el a tribün előtt, hogy helyet csináljanak az autósklub feldíszített kocsi­jainak, akik bezárták az ünne­pi menetet. És ekkor már dél is elmúlt. A tribün körüli téren és ut­cákon több mint húszezer em­ber tolongott s indult az ételt, italt kínáló sátrak irányában, vagy a gyülekező helyekre, mint az ÉMÁSZ egri Üzlet- igazgatóságának dolgozói, akik ezen a májusi napon ünnepel­ték meg a vállalat nagy ese­ményét, a Minisztertanács és mit láthat, az akövisták, az SZTK és a Felsőmagyarorszá­gi üzemélelmezési Vállalat me­netét, amelyben egy kukta vezényelt, s az Otthon Étterem zenekara tett hangulatossá, nemkülönben az az óriási tor­ta, s egyéb ínyencség, amely az egyenruhás felszolgálók, pin­cérek menetét díszítette. És zászlók, transzparensek, léggömbök, virágfüzérek és egymás után a sok egri üzem, aztán a Mezőgazdasági Szak­iskola májusi plakátjai, a Vas- Nagyker óriási májusi kosara, 8 a Közgazdasági Technikum diákjai érkeznek a tribün élé, a fiatalok „politechnikai egyenruhában” menetelnek, őket követik a dohánygyári fiatalok óriási zászlókkal, nép­viseletbe öltözött táncosokkal, és a Bútorgyár, a Dobó István Termelőszövetkezet, amelynek Alig vonulnak el a Háziipari Szövetkezet autói, már az igazságügyiek és a járási ta­nács dolgozói lengetik a zász­lót, a nyomdászok vonulnak, majd feltűnik a Gárdonyi Gé­za Gimnázium diákjainak fe­gyelmezett menete, szépvonalú színes ruhákban a szabászkor lányai, utánuk az 1-es párt­körzet kommunistái ég lakói, a Gyógyszertári Központ óriási élő kosara, a Posta egyenruhás dologozói, a Finommechanikai Vállalat dolgozói, a MOKÉP, a faipariak s a honvéd zenekar legnagyobb örömére a kisipari fúvósok, akik remek talpaláva- lót szolgáltattak a ktsz-ek me­netéhez. Az újabb zenekar még fel­jebb srófolta a hangulatot, s a munkaruhás fodrászoknak, kozmetikusoknak újult erővel tapsolt a tömeg. S tapsolt a szabóknak, vasasoknak, a ci­pészeknek, s fáradó szemekkel alig győztük követni az építők, Ságnak még mindig nem lehe­tett a végét látni. A MEGYE- VILL vonult a pénzintézetek, az Egri Vendéglátóipari Válla­lat óriási tortájával, az építő­ipariak, akik a színház, az ál­taluk építendő lakóházak, a gyermekváros és a Hajtómű­gyár új épületeinek makettjét hozták, s a léggömbök, zász­lók erdejében a MÉSZÖV dol­gozói, követték őket a sütőipa­riak, az Állami Áruház dolgo­zói, s miikor feltűnt a kanyar­ban a Dobó Gimnázium dísz­százada, újból felmorajlott a nézősereg. Imponáló volt a fehér kesz­tyűs, sötét ruhás fiúk dísz-szá­zada. Megnyerő a politechni- kások felvonulásé, akik nagy­méretű kalapácsot vittek vál­lukon. Tetszett a „permetező­század”, a sportolók, akik füttyszóra labdákat dobáltak a magasba, s a Rákóczi Ter­melőszövetkezet hosszú mene­te, akik fekete ribizli- és sző­lőtelepítési bemutatót tartót­M ásfélórás A téma Itt is, mint a megyé­ben még számos helyen, ter­mészetesen, kora reggeltől az időjárás volt. „Pontosan má­jus 1-re kellett elromlani eny- nyire az időnek” hallatszott mindenhonnan. De azért dél­tájban a „legöregebb” felvo­nulást néző, aki a felszabadu­lás óta egyetlen esztendőben sem maradt otthon a munkás- osztály nagy ünnepén, a járda szélén álló szomszédjai helyes­lése mellett azt állapíthatta meg: a rossz, szeles, hideg időjárás ellenére is, ez volt a legszebb, legnagyobb felvonu­lás a gyöngyösi május elsejék történetében... Még messze volt a sportpá­lyára hirdetett rövid ünnepség kezdetének időpontja, az en­nek közelében levő utcák azon­ban már tele voltak emberrel, ünneplő sokasággal. Aztán egyszerre zsúfolásig megtelt a salakos pálya. Vidám nótaszó­val vonultak be a diákok, a vállalatok, üzemek, bányák dolgozói, a termelőszövetkeze­ti parasztok, akiket Raft Mik­lós, a városi tanács elnöke üd­vözölt rövid beszéd keretében. Még nem volt fél tizenegy, amikor a tömeg ismét meg­mozdult. Elcjször egy hatalmas teherautó indult el a dísztri­bün mellől. A város veterán­jait szállította, akik ezzel mintegy jelképesen is megnyi­tották a tizennyolcadik sza­bad május ünnepének felvonu­lását. A díszemelvényen levő megyei és városi vezetők szinte nem győzik köszönteni a felvonu­lók újabb és újabb csoportjait. Egymás után érkeztek ugyanis ide a szebbnél szebb, színes, ötletes embertömegek, akik mintegy nagy, sok színű majálison a zászlók májusfát, virág­csokrok százait hozták magukkal. Rátkai Ferencné, Heves megye országgyűlési képviselője, Putnoki László, az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára és Csirmaz Dezső elvtars a díszemelvény- *S1 köszöntik a felvonulókat. Jöttek, egy ritmusra léptek az emberek százai, ezrei, árad­lak ki a sporttelepről, hogy végigjárva a város főbb útvo­nalait, meglobogtassák vörös­es nemzeti színű zászlóikat, a májusfák ezer színű szalagjait, vidám dalokat énekelve. A veteránokat szállító gép­kocsi után a párt hatalmas vö­rös zászlóit hozták, amelyek után a váso* vezetői lépkedtek, Rendezett sorokban, lelkesen vonulnak az egri úttörők. a SZOT vándorzászlajának el­nyerését. A IV-es számú Általános Is­kola udvarán valóságos majá­lis hangulat uralkodott. A vil­lamosipariak együtt ünnepel­tek a Rákóczi Termelőszövet­kezet tagságával, ünnepelték a munkában elért szép sikerü­ket, hogy az elmúlt évben új­ból élüzem szinten dolgoztak, hogy nyolc községet, 29 ter­melőszövetkezetet villamosítot­tak, s a munkaversenyben or­szágos viszonylatban első he­lyet értek el az üzletigazgató­ságok közül. S most övék a testvéri csehszlovák vállalat ajándék-zászlaja is, amelyet méltán nyertek el, s amelyhez meg akarják s'Zerezni a kon­gresszusi verseny zászlaját is. És ünnepeltek a Háziipari Szövetkezet dolgozói is, akik szorgalmas munkájuk jutalma­ként május 1-én közel 15 ezer forintot kaptak. S bármerre is járt az ember, ünneplő, vidáman szórakozó emberekkel találkozott, s kint a Szép asszony völgyben, az egri Dobó István Termelő- szövetkezet tagjai ünnepeltek, ahogy mondották, három al­kalmat is. Ünnepelték a tava­szi munka sikeres befejezését, a május elsejét, s hangulatos, saját termésű borukat árusító „kostolójuk” megnyitását. A felvonulás után a Petőfi Ter­melőszövetkezet tagsága is „összetartott”, ők a faluszéli, illetve városszéli majorban ünnepelték május elsejét. Széles jókedv jellemezte ezt a napot, hamisítatlan ünnepi hangulat, amelyet a hidegre fordult idő sem tudott „befa­gyasztani”. A nemzetközi munkásság nagy ünepéről mél­tóképpen emlékeztek meg az egriek. felvonulás Gyöngyösön majd az Ifjú Gárda díszegyen­ruhás, fehéringes csapata tűnt fel az úton, akiket a sportolók követtek. A Vak Bottyán Gimnázium tanulóinak megszámlálhatat­lan serege következett ezután, s végeláthatatlan sorokban utánuk fiatalok, idősebbek mint a kiáradt, sebes sodrású folyam. Míg a sporttelepen az ün­nepség tartott, körüljártuk a várost. A máskor mindig tar­ka néppel teli főtéren és a kö­zeli utcákban alig lehetett em­bert látni. — Mindenki a felvonulásra ment volna? — kérdeztük, s most az ünneplők sokasága megadta a választ: a város ap- raja-nagyja ott menetelt az utcákon, vagy ha nem állt a sorban, akkor a járda szélein felsorakozva köszöntötte a fel­vonulókat. Tizenötezren, húszezren le­hettek? Megszámolni lehetet­lenség ily nagy tömeget, de felvonulásuk oly lenyűgöző méretű volt, hogy óhatatlanul is a városi tanács elnökének szavai idéződtek fel mindun­talan. — Május elseje valamikép­pen mindig a megújulást, az alkotás vágyát, az éJetszerete- tet, a felfrissülő erőt és kedvet jelentette — mondotta a többi között köszöntőjében, s a gyöngyösi ünneplő sokaság szó szerint igazolta az elmondot­takat. Nem kedvezett az időjárás? Szürke felhők borították az eget, s szinte lógott az eső lá­ba? Ez a május 1 mégis oly színpompás volt, mintha mil­lió számra küldte volna a föld­re sugarait a Nap. Már a gim­nazisták mosolygós, fegyelme­zett menete azt mondta: raj­tunk nem lehet kifogni. Nincs aranyló napsugár? — majd mi pótoljuk azt másként. Az első szakasz diáklány fehér blúz­ban vonult fel. Utánuk a fiúk egy csapata következett, sö­tétkék öltönyökben. Őket piros kabátos lányok követték, majd a zöld ballonkabátos fiú!; szürke és barna kabátos lá­nyok vonultak fel az utakon. Kedves, színes látvány volt, de a sok színnek még csak kez­dete. Mert utánuk hasonlókép­pen vagy a gépkocsikat, vagy a májusfákat, a vállalat, in­tézmény nevét hirdető táblá­kat százszínű virágokkal, sza­lagokkal díszítette az Agrome- chanika Ktsz, az Űj Élet Ter­melőszövetkezet, a XII-es ak­na bányásztársadalma, az érc­bánya, a szövetkezeti vendég­látóipar, a Likőripari Vállalat telepének dolgozói, a kertészet, a Hazafias Népfront Tsz, a kórház, a Húsipari Vállalat, s minden más felvonuló csoport. Az Agromechanika Ktsz ezen kívül motoros járművekre szerelve bemutatta gyártmá­nyait, a XII-es akna vájárjai­val egy sorban haladtak a bá­nyamentők, hátukon a legkor­szerűbb mentőfelszereléseik, mintegy megmutatva minden­kinek: a 18. szabad május 1-re már idáig is eljutottunk az ember védelmében. Ezeknek a korszerű felszereléseknek se­gítségével tudunk minden ed­diginél gyorsabban az esetleg bajba jutók, földalatti balesetet szenvedők mentésére, támoga­tására sietni. Mások ismét termelőmunká­juk legújabb eredményeit igyekeztek példázni, különbö­ző módon. A Likőripari Válla­lat telepének, dolgozói teher­autóra rakták legújabb gyárt­mányaikat, a kertészet felvo­nulását gyerekek lakodalmas menete nyitotta meg, utánuk gépkocsin csodálatosan szép szarvas „szobrok” következtek etetővel, élő zöldből A Haza­fias Népfront Termelőszövet- (Folytatás az 5. oldaláét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom