Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-31 / 125. szám

1968. május 31.. csütörtök NÉPÚJSÁG 8 A közelmúltban több társa­dalmi bíróság és vállalat veze­tőjével beszélgettem. De be­széltem bányászokkal és segéd­munkásokkal, üzemvezetővel és mérnökkel is, akik, amikor megkérdeztem, mi a vélemé­nyük az üzemekben szervezett társadalmi bíróságok munká­járól, azt mondták: sok hiá­nyosság van még, több helyen azért nem töltik be hivatásu­kat, mert a vállalatok igazga­tót és a társadalmi bíróságok elnökei között nincs meg a szoros kapcsolat, a kívánatos összhang, az igazgató inkább maga folytatja le saját hatás­körében a fegyelmi eljárást, mintsem az üzem társadalmi bíróságát foglalkoztatná a minden szempontból hasznos és közösséget nevelő eljárások lefolytatásával. Ha a társadalmi bíróságok munkájának megjavításáról beszélünk, elsősorban az igaz­gatók munkájának a megjaví­tását, a körültekintőbb ügyki­választásokat kell elemeznünk. A hatvani járás területén vannak vállalatok, ahol jól megy a munka, szoros kapcso­lat alakult ki az igazgató és a társadalmi bíróság elnöke, il­letve tagjai között. És ezeknél a vállalatoknál következéskép­pen az is tapasztalható, hogy. a munkafegyelem egyre szilár­dul, s a dolgozók öntudata, a társadalmi tulajdon védelme és megfelelő kezelése egyre fo­kozódik. így van ez a Hortí Gépállomáson is, hogy csak egy példát említsünk. És, ha ez így igaz — márpedig a gyakorlat bizonyítja —, akkor levonhat­juk azt a következtetést is, hogy a társadalmi bíróságok teljesítik hivatásukat és azok megszervezésével elértük azt a eélt. hogy maguk, a dolgozók köréből frirgválasztott, olyan „bírók” ítélkezzenek a munka- fegyelem szabályait megsértő dolgozók felett, akiket legjob­ban ismernek, és olyan fegyel­mi büntetéseket javasoljanak áz Igazgatónak, ami valóban a nevelést szolgálj^. Sajnos azonban, vannak olyan vállalataink, ahol azt kell tapasztalni, hogy az igaz­gató nem helyez kellő súlyt a társadalmi bíróság működteté­sének rendkívüli jelentőségé­re, s különböző kifogásokra hi­vatkozva, az „egyszerűbb és gyorsabb” megoldást választja — a fegyelmi eljárást maga folytatja le. Természetesen, vannak ob­jektív nehézségek 1», ezeken azonban a lehetőségekhez mér­tén, sürgősen segíteni kell. A hatvani járásbíróság bírái önként vállalták a járás terü­letén működő társadalmi bíró­ságok működésének folyama­tos ellenőrzését. Igen sok eset­ben hasznos tanácsokkal látták el a még gyermekcipőben járó, Újszerű bíráskodást folytató szerveket, s a jogi patronáló munka nem maradt kedvező ^eredmények nélkül. Vannak azonban vállalatok, ahol a lég- lelkiismeretesebb és legáldo­zatkészebb patronáló munka sem hozott eredményt. Példá­nak a Selyp! Cementgyárat em­líthetnénk, ahol 1961-ben is igen sok fegyelmi ügy volt, s a társadalmi bíróság elenyé­szően csekély számban vette ki részét a fegyelmezetlensé­gek elbírálásából. Az üzem volt igazgatója ígérgette a kilá­togató jogászoknak, hogy mun­káját megjavítja, s fokozott gonddal kíséri majd figyelem­mel a társadalmi bíróságok munkáját, ad elbírálásra al­kalmas ügyeket. Sajnos, az ígé­ret csak ígéret maradt, és most sem javult a helyzet, amióta új igazgató került a vál­lalat élére. Az üzem új vezetője arra hi­vatkozott, hogy új ember még a gyárban, s nincs ideje a tár­sadalmi bíróság hatáskörébe utalható ügyek előkészítésére, a gyárnak helyben nincs jogá- , sza, aki ezeket a feladatokat szakszerűen el tudná látni. Elfogadható indokok lehet­nének ezek, ha mindenáron menteni akarnánk a vállalat vezetőjének helyzetét, de vall­juk meg őszintén, ezek még sem lehetnek olyan okok, me­lyek a Selypi Cementgyár tár­sadalmi bíróságát teljesen ki- rekeszthetik működésének gya­korlatából. Szorosabbra kelle­ne fűzni az igazgató és a tár­sadalmi bíróság elnökének kapcsolatát és minden eszköz­zel biztosítani kell a jövőben, hogy a jól kiválasztott fegyel­mi Ügyeik a társadalmi bíróság elbírálása alá kerüljenek. Egy másik gyakori problé­ma: ai ügyek kiválasztása. Szá­mos fegyelmi aktát tanulmá­nyoztam, és azt mutatja a ta­Ifjúsági béketalálkozó Hatvanban A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség Hatvani Já­rási Bizottsága a járási és vá­rosi tanács és a társadalmi szervek segítségével ebben az évben is megrendezi, június 3-án, a hagyományos járási és városi Ifjúsági béketalálkozót. Ebben az évben nyolcadszor kerül sor a seregszemlére és ez a Vili. Világifjúsági Talál­kozó jegyeit viseli magán. Reggel hét órakor zenés éb­resztő lesz, a petőfibányái fú­vós-zenekar sorba járja a községeket. A városban pedig a Hatvani Cukorgyár és az aszódi honvédség fúvószene­kara és a hatvani népi zene­kar ad ébresztőt. Délelőtt tíz órakor a járás és a város mintegy nyolcezer fiataljának színpompás felvo­nulásában gyönyörködhetnek a hatvaniak, amely a Kossuth térről a Népkertbe vezet, s itt nyílik, ünnepélyesen, a béke­találkozó. Fellép a járás és város 700 tagú egyesített út­törő énekkara. Az ifjúsági ta­lálkozó keretében rendezzük meg a Hámán Kató kulturális seregszemle járási, városi be­mutatóját a népkerti szabad­téri színpadon, majd egész délután sportműsor szórakoz­tatja a részvevőket. A nap egyik fénypontja lesz az úttö­rők tábortüze, a Kinizsi sport­telep mellett. Itt külön kul­túrműsorok és tréfás jelene­tek szórakoztatják majd a közönséget. Ezzel egy időben látványos tűzijátékban gyö­nyörködhetnek a jelenlevők. Este a fiatalok színes karne­vált rendeznek, amelyen Vá- radi Magda, Szántó Erzsi, Ke- méndi András és Cirok László táncdalénekesek lépnek fel. Az éneklő ifjúság napja Pétervásárán... A járási művelődési ház és a járási úttörőelnökség rende­zésében- június 10-én élső íz­ben rendezik meg Pétervásá­rán az éneklő Ifjúság napját. Erre a napra lelkesen készül­nek az általános iskolák úttö­rőd, akik ezen a seregszemlén is tudásuk legjavát adva, szó­rakoztatva nevelik a járási székhely lakosságát. Az előzetes tervek szerint ezt az ünnepséget külsőségei­ben is* örökké feledhetetlenné akarják tenni az érdeklődők­nek és a részvevőknek egy­aránt. A béke és a barátság gondolatával meghirdetett énéklő ifjúság napra öt úttö­rőcsapat küldte be a nevezé­sét. Az ünnepséget még színeseb­bé teszi az ez alkalomra Pé- tervásárára érkező egri hőn­yid zenekar, amely a község főterén térzenével mutatkozik be a lakosságnak. Ezzel lénye­gében lezárul az általános is­kolások körében hirdetett kul­turális szemle első szakasza, hogy az ősszel újult erővel fogjanak majd újból hozzá. 300000 paprika A hátváni Lenin Terhié- lősZövetkétet híres a primőr árukról. Ez év ben több mint 300 ézer dárab paprikát ter­melnék rész­ben éxportrá, részben házai fogyasztásra. Képünkön Mol­nár János har­madéves ker­tésztanuló meg­elégedetten né­zi a frissen sze­dett paprikát. kfésdkfí ÍGY IS LEHET... A gyöngyösi XII-es aknai Dudás István főaknász har­madjárói már korábban ír­tunk. Írni kell most a har­madban dolgozó műszakiakról is... Ez a lelkes kis gárda ar­ra vállalkozott, hogy azokat a bányászokat, akik az általános iskola felsőbb osztályait vég­zik, s a v&ltóharmados műsza­kok miatt az oktatási órákon nem vehetnek részt, előkészí­tik a vizsgákra! Sok helyütt — ipari- üzeme­inkben — panaszkodnak a mű­szaki értelmiségre. Panaszkod­nak a munkások, hogy nem tudnak „kijönni” a műszaki vezetőkkel, a beosztott műsza­kiakkal, mert fennhéjázók, rá- tartiak, foghegyről vetik oda a szókat,. Lehet az ilyesmi rossz emberi tulajdonság, mú­ló, időszakos betegség — álta­lánosítható jelenség semmi esetre sem. Elszigetelten, itt- ott előfordul zárkózottság, visszahúzódás, de nem mond­hatjuk e példákra, hogy tipi­kusak. A jellemző kép egyre inkább az, amit a gyöngyösi kezdeményezés mutat: a veze­tő és a munkás egymásnak se­gítői. A jellemző kép egyre in­kább az, hogy a mérnök és a munkás „együtt él”, együtt tö­ri fejét műszaki-technológiai problémákon, újításokon, s niinos eltérés a lépteik ütemé­ben. POLÉMIA A KERÍTÉSRŐL Az Egri Lakatosárugyár új gyárépületének létesítése ügyé­ben a múltkorában tanácsko­zott a beruházásért felelős „gazdasági bizottság". Fontos döntés is született e tárgyalá­son: jóváhagyták a tervfela­datot, s határidőt szabtak a tervezőnek a két lépcsőben készülő beruházás tervdoku­mentációinak elkészítésére. E tanácskozásról annak idején írtunk már, egy dologra azon­ban vissza kell térni... Az Egri Városi Tanács, nem tu­lajdonítva kellő komolyságot a tárgyalásnak, olyan ember­rel képviseltette magát, aki, nem ismerve a tárgyalási anya­got, leginkább hallgatott, s a hozzá intézett kérdésekre is kielégítetlen- válaszokat adott. Akkor élénkült csak fel, mikor a bizottság azit a pontot kezd­te Vitatná: milyen kerítéssel vegyék körül az új gyárépüle­tet? A kerítés problémája egy hatvanmilliós beruházási té­telben nem a legfontosabb! Bagatell csupán. Mégis, a ta­nácsi küldött agilissága miatt, majd fél órán át a kerítés kö­rül folyt a vita. Ha egy meg­halt embernél arról folyik a vita, hogy milyen színű volt a haja, ez fontossággal bírhat a személyi azonosság megálla­pításánál, de a tényen, hogy ez az ember már nem él, miit ^eoooooooocKy!»oCKX>c^Kxr^-,»oc*»^ftOfi not ?oooog>oo0Q00060000000000o000000600000uoo00O00000o00000OJ00000ot *cooooooooooooo(x?oooc<x>oeoooocx)oooooooot?ooooooooooocooooooooooc>ooDoooocc<?cx3ooooooooooooooooooocxx330ooooooc>ocxx)c> sem változtat. Valahogyan így festett a kerítés körül kibonta­kozott vita is. A szűk helyre beszorított Lakatosárugyár munkásai nem „reprezentatív^ kerítésre vágynak, új gyárépü­let kell nekik, ahol normáli­sabb, emberi körülmények kő* zött dolgozhatnak, ahol többet produkálhatnak, mint a régi1, korszerűtlen gyárban, a jelen­legiben. S a városi tanácstól leginkább azt várják, hogy te­kintélyével odáig hasson, hogy mielőbb felépüljön az új gyár; hogy a tanács maga is megte­remti a beruházások megkez­désének azokat a feltételeit, amelyeket csak a tanácstól le­het elvárni.. „JÖ REGGELT, MUNKA!* Az ember sokféleképpen és sok mindenkinek köszön: is­merősöknek, barátoknak, ide­gen helyre belépve. Nemrég szem- és fülitanúja voltam egy másfajta köszöntésnek ... Idősebb munkás mellett áll­tam a májusi harmatból szá- rítkozni kezdő reggelben. Nyu­godt tekintettel vette szem­ügyre a folytatandó, tegnap félbehagyott munkát, s friss csengésű hangon- így köszön­tötte: „Jó reggelt, munka!’’ Meglepett a hangja s amit mondott. „Jó reggelt, munka!” — egészen bensőséges viszony­ban lehetnek ők ketten- egy« mással, biztosan a legjobb ba­rátok, gondoltam. Az idős munkás a köszönés után rög­Nemrégiben történt az eset. Nem tudnám pontosan meg­mondani, hogy melyik szóm- szédos községből, de minden hó elején, amikor a havi vá­sárok zajlanak, mindig megje­lenik egy idős parasztbácsi a boltunkban. Halk köszönéssel helyezi le kosarát a pult mel­lé, majd nagyokat fohászkodva, mint aki ünnepélyes aktusra készül, a könyvespolcokhoz té­rül. Kicsit kancsal, oldalazó nézés­sel végígbolhássza a megjelent újdonság-könyveket, s ha ked- vérevalót talál, azt a pultra készíti. Órákig képes a könyvek kö­zött téblábolnl. Mint a gyerek, akit beleszabadítanak a külön­böző ízű és csomagolású cukor­kák eldorádójába, úgy ízlelgeti, lapozgatja ő is egymásután­jában a könyveket. Kinyújtott kézzel, magától nézőtávolság­ba eltartva szemléli meg egy- egy kézbe vett könyvnek a bo­rítólapját, majd beleolvasgat­va több helyen, a mű várható értékét mérlegeli. Mindezektől eltekintve, bizo­nyos fokig enyhe közönnyel vettünk tudomást mindig e kü­löncködőnek látszó vevő érke­zéséről, távozásáról. A szokvá­nyos udvariassággal szolgáltuk ki őt is, mint megannyi más vásárlónkat. Valahogy olyan beídegződött előítélet élt ben­CSEREBERE nünk, hogy: igen, egy megszo­kott vevőnk, aki elvásárol minden alkalommal húsz-har­minc forintot. Ügy tartottuk számon, mint aki nem sokat törődik az öl­tözködésével. Ugyanis, retten­tő elhanyagolt állapotban szok­ta tiszteletét tenni nálunk. Az öltözéke, hogy úgy mondjam, sok telet és nyarat megért már. Kabátja, kopottságától elte­kintve, magán viseli a szakma minden jeleit: a vedlő szőrt, melyet a Riska fen rá etetés­kor; a szerszám kezelése által felrakódott sár, szenny foltjait, melyek bizonyítják, hogy a gazdájuk az édes anyafölddel van szerelemben nap mint nap. S mindezt betetőzi a dércsapta fején ülő öreg, avas kalap, melybe annyi veríték beivó­dott már, hogyha azt egy élel­mes gazdasszony kifőzné, hát egy tábla szappant nyerne be­lőle. Summa, summárum: én is, de a kartársnőim is, beleestünk mindannyian abba a tévedés­be, hogy nem teljes értékű már az a régi közmondás, amely azt mondja: „ Nem a ruha teszi az embert. Hiszen, ha valaki nem törődik a külsejével, *z .«CÍAVy,-.. ■ ■■■ — minden bizonnyal — bévül is ápolatlan. Merthogy valami­kor a szegénység, vagy a mér­hetetlen földéhség szabott ha­tárt az öltözködésnek, az érthe­tő. Viszont, ma már oly viha­ros iramban fejlődnek az igé-, nyék, hogy félő: a lermelés mind nehezebben képes kielé­gíteni az egyre növekvő szük­ségleteket. S ezért, az igazat megvallva, olyan falusi különcnek, csoda­bogárnak tekintettük az öre­get. Olyan embernek néztük, aki fütyül már a világ hívsá- gaira, s úgy érzi jól magát, ahogy éppen van. Most azon­ban, ahogy bejött minap a boltba, meg kellett változtatni az öreggel szemben kialakult álláspontomat. Ugyanis az tör­tént, hogy hosszú keresgélés és kutászkodás után ráakadt egv könyvre, melyet a következő szavakkal hozott elém: (Nemrégiben Pesten jártam, két példányt sikerült szereznem ebből a munkából.) Furcsállottam a csereajánla­tát, mivel ezt tiltja a könyv- terjesztői szabályzat. Nomeg, persze, az az előítélet is fel­ágaskodott bennem, hogy ez az eléggé szutykosan öltözködő öreg huszár még valami el­piszkált könyvvel rukkol majd elő. Ügy látszik, az öreg kitűnő gondolatolvasó is lehetett, mert gyorsan rámolni kezdett a kosarában. Nagy sebtiben ki­emelt egy újságpapírba gön­gyölt csomagot. S míg a cso­mag kibontásával bajmolódott, megeredt belőle a szó. — Tudja, kedves üzletvezető elvtárs. eddig nagy előszeretet­tel gyűjtögettem ezeket az ol­csó regényeket. Itt nagyot szippantott az or­rával a levegőbe. — Kedves üzletvezető elv- társ, ha lenne szives, ezért a könyvért könyvet tudnék cse­rébe, mivelhogy... Meghökkenve meredtem az elém tartott könyvre. Hitetlenül csóváltam meg a fejem, mert a könyv, melyet kiválasztott, Flaubert Bovarynéja volt. — Akadnak jó könyvek az olcsó sorozatban is, de mosta­nában elhatároztam: az igazán értékes könyveket komolyabb köntösben akarom megszerez­ni. Legalábbis félvászon kötés­ben ... Én pedig csak ámultam és bámultam. Ámultam az öreg, kérges kezű paraszt ízlésén, miközben magyarázatot keres­tem- magambarí erre a nem- mindennapi eseményre: Ho­gyan, miképpen jutott el ez a falusi magyar odáig, hogy szin­te a müértö szemével pécézze ki magának ezt a könyvet? Hi­szen a régi régi Magyarország falvaiban — én is falun értem meg a férfikort — Flaubert is­meretlen fogalom volt. Helyet­te száz-százötven füzetből álló rémregények és egyéb ponyva- bődületek szolgálták az olvas­ni vágyó nép betűéhségét. — No, üzletvezető elvtárs — rezzentett ki a múltba révedő tűnődéseimből — csapunk bő- tot?! Rátekintettem a kicsomagolt olcsó regényekre. Tiszta volt. mind, mintha most vitték volna ki a boltból. Nagyon ellágyultam a látot­takon. Az vesse rám az első követ, aki nemet tudna monda­ni ilyen esetben. Szótlanul bólintottam, ő pe­dig az igazi könyvinyencek örömével csapott a zsákmány­ra. — Régen pályázom már erre a könyvre. Olvastam, kitűnt regény. Méltó szomszédja lesz a polcomon Anna Kareniná- nak. S, ahogy elköszönt, megille- tődve fogtam vele kezet. Püspöki Mihály tön dolgozni kezdett, fürgén tornászta fel magát az állvá­nyok tetejére. Én még sokáig miegilletiődve álltam a maga­sodó falak tövében, s figyel­tem mereven fölfelé a magas­ba. „Jó reggelt, munka!” — csengett vissza a szó a fülem­ben. Sohasem hallottam-láttam ilyen szépségesen tömör költe­ményt) ... Pataky Dezső / Érdekes hírek Draguígnanban fogház épül, ahol munkára nevelik a fog­lyokat — üvegcellákban. ★ Az idegenlégió létszámát 13 000 főben állapították meg. Fő állomáshelyük: a Szahara környéke, Diego Suarez és Dzsibuti. ★ Üres akvárium: ha vizet töl­tünk bele, két óra alatt fel­élednek az egzotikus törpe­halak. ★ A világ legfiatalabb hangle­mez-sztárja. a 8 éves Benja­min, „sajátkezűleg” kötött szerződést a gyárral. pasztalat, hogy a társadalmi bíróság hatáskörébe utalándó ügyek kiválasztásánál jóval több támogatást keli nyújta­nunk az igazgatóknak, mint a múltban. A Selypi Cukorgyárban ta­láltam Olyan ügyiratot, ami ki- móhdottan a társadalmi bírás­kodás keretébe tartozik: a gyár égyik dolgozója, Oldal Imre it­tasan jelent meg munkahelyén, majd a műszak alatt el is aludt, és a diffúzió szóróhenge- re ennek következtében eldu­gult. Amikor a ' fnűszakvezétő felszólította, hogy hagyja el az üzem területét, mivel ittas, és ménjén haza, az utasítást meg­tagadta, s amikor más dolgózó kívánta beosztásában helyette­síteni, azt nem engedte a gép­hez. Ügy hiszem, ennek az ügy­nek a társadalmi bíróság előtt történő elbírálása, ahol maguk a dolgozók is kifejthették vol­na véleményüket, indokolt és hasznos lett volna a vállalat valamennyi dolgozójának fe­gyelmezettebb munkára és ma­gatartásra való nevelése te­kintetében. És mi volt az igazgató hatá­rozata Oldal Imre fegyelme­zetlenkedése miatt? — A fe­gyelmi határozat szerint, ala­csonyabb munkakörbe helyez­ték. (De az már nem tűnik ki az írásbeli határozatból, hogy hány hónapi időtartamra!) Ugyanígy hiányzik ez Lőre Il­lés fegyelmi határozatából is. E sorok nem akarnak senkit felelősségre vonni. Közös cé­lunk, hogy a meglevő hibákat kiküszöböljük és megtegyünk minden tölünk telhetőt, hogy társadalmi bíróságaink való­ban betölthessék a dolgozók nevelésére meghirdetett nagy­szerű hivatásukat. Dr. Röc.zpy Ödön tanácsvezető járásbíró Tovább kell javítani a társadalmi bíróságok munkáját

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom