Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-29 / 123. szám

1962. május 29., kedd NÉPÚJSÁG 3 Elbúcsúztak iskolájuktól a hatvani iparitanuló-intézet most végző növendékei iiiullítás a Vörönmarly Művelődési Házban Szombaton délután 164 ipa­ri tanuló búcsúzott iskolájától, hogy az előírt vizsgák letétele után a mindennapi életben hasznosítsa majd mindazt, amit 3 év alatt elméletben és gyakorlatban a kiválasztott szakma területén elsajátított. A több mint 500 • tanuló és vendég előtt Szakmári József, az iskola igazgatója mondott ünnepi beszédet. A most vég­ző tanulóik még egyszer végig­járták a lobogókkal és virággal feldíszített osztálytermeket s nem maradt el a szokásos ta­risznya sem, a kis pogácsával, fillérkékkel, s az iskola épü­letének fényképével, amelye­ket a tantestület tagjai kedves emlékeztetőül aláírtak. Az ün­nepségek keretében mind a ta­nárok, mind a diákok s a ven­dégek megemlékeztek az eb­ben az tanévben hirtelen el­hunyt Pápai István testnevelő tanárról is, akit mindenki sze­retett s mindenki • számára megrendítő volt búcsúzása. Az iskolai ünnepség után a szakvizsgákra készülő tanu­lók megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet, majd a ven­dégekkel együtt a Vörösmarty Művelődési Házhoz vonultak, ahol Bugyi András igazgatóhe­lyettes és Iglódi Ferenc, a já­rási pártbizottság titkára fo­gadták s búcsúztatták őket. Iglódi elvtárs ezután meg­nyitotta az iparitanuló-iskola most végző növendékeinek ki­állítását. A kiállítás hivatva volt bemutatni, hogy a tanu­lók milyen eredményeket ér­tek el tanulmányi idejük alatt, milyen szakemberekké váltak. A kiállított s remekbe szabott vizsgamunkák nemcsak a leendő szakmunká­sok ügyességét, hozzáértését, de a támogató üzemek kiváló szakmai segítségét, irányítását és a tanárok lelkiismeretes munkáját is dicsérik. Nincs lehetőségünk arra, hogy a kiállítás egész anyagá­ról beszámoljunk, pedig a ki­állított vizsgamunkák kivétel nélkül megérdemelnék, hogy megemlítsük őket. Az ízlésesen elrendezett s virágokkal díszített termekben bőségesen akad látnivaló. Be­lépve a kiállítás területére,, először a lakatosok, esztergá­lyosok és bádogosok kis re­mekműveiben gyönyörködhet a kiváncsi látogató. A hozzá­értéssel kimunkált asztali fú­rógépet Babcsány Béla, Nagy Illés és Kerepeczky András készítették, a forgódobos pör­kölőkemencét Mozsár Ferenc és társai. A kiállítóterem köze­pén tehervagon kicsinyített mása hívja magára a figyel­met, aminek az elkészítése 14 tanuló lelkes munkáját dicséri. Paksi László lemezszeletelőt, Molnár József és ,Báti Lajos egyetemes idomvágót készítet­tek a Mátravidéki Erőműben. Vernyik Ferenc, Szász János és Bugyi András, a Hatvani Konzervgyárban gyakorlatoz­tak s a kiváló mesterek, Tóth Pál, Vörös Sándor, Buborék Pál és Galambos Attila irányí­tásával működő paradicsom- konzerv zárógépet s töltőgé­pet készítettek. Különösen szép munka a három sebessé­gű esztergagép, Harmat Jó­zsef és Tóth András munkája. A gépek fölött ott látjuk a fa­lakon a hozzájuk tartozó mű­szaki rajzokat is, mintegy bi­zonyságául annak, hogy a gé­pek készítőinek komoly szá­mításokat s terveket' is kellett készíteniük. A másik kiállítóteremben a szabók, asztalosok, cipészek és kádárok tetszetős munkáit láthatjuk. Igazán dicséretre méltó Kovács Vencel férfizakója, Szekszius Erzsébet nőiszabó nyári kar- tonruhakreációja, vagy Zsíros Erzsébet perion ruhája. De ki- tettek magukért a cipészek is. Csonka János szürkebetétes férfi félcipőt, Kollár József női szandált készített. A terem másik oldalán az asztalosok vizsgamunkái sora­koznak. Különösein szép mun­kát végzett Haviár János be­épített konyhaszakrény-rnodell- jével és Földi István, aki egy kis rekamié elkészítésével já­rult hozzá a kiállítás anyagá­hoz. Darabos Dávid könyv- szekrényt, Dobók Pál pedig politúrozott, normál méretű íróasztalt készített. A kádárok ügyes munkáit is láthatjuk. Szécsényi Péter boroshordóját és Kókai Mihály virágvedrét emelhetnénk ki ta­lán a számos vizsgamunka kö­zül. i Helyet kapott a kiállításon a képzőmű v észeti szakkör is. Török Gyula szakrajztanár vezetésével jutottak talán az iskola növendékei azokhoz az eredményekhez, amelyek ügyes hozzáértésről adnak számot. Szentesi Attila szénrajza, vagy Paksai László Alkonyat című akvarellje igazán jól sikerül­tek. A hatvani iparitanuló-inté- zet kiállítása bebizonyította, hogy azok a tanulók, akik szombaton már búcsúztak isko­lájuktól, valóban elsajátították a különböző szakmák tudni­valóit, s minden bizonnyal jó szakemberekké válnak az élet­ben, ha munkájukat olyan lel­kesedéssel és kedvvel végzik majd a jövőben is, mint ami­lyennel eddig tették. A június 3-ig nyitva tartó kiállítás le­hetővé teszi, hogy minden ér­deklődő meggyőződjék arról, az ipari tanulók — kiváló szakmai irányítás mellett — szorgalmasan dolgoznak. A vá­ros dolgozói nevében mi is bú­csúzunk most a végző növen­dékektől, kívánunk nekik az életben sok sikert, s reméljük, hogy az utánuk következő ge­nerációk is úgy tanulják meg a szakmát, ahogyan ők erről itt, most bizonyságot tettek. (röczey) Megyénkben is megalakulj az alkoholizmus elleni társadalmi bizottság A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány .3012 1962. számú határozata a túlzott al-S koholfogyasztás leküzdése ér-5 dekében meghatározta mind-? azokat az intézkedéseket, ame-j lyek az alkoholizmus ellenig küzdelem eredményességéhez,? mind az állami, mind a. társa-? dalmi szervek részéről szük­séges. Az alkoholizmus elleni küz-; delem széles körű kibontako-? zása és tervszerű vezetése ér-; dekében országos bizottság § alakult, amelynek vezetését a? Magyar Vöröskereszt főtitkára? látja el. A feladattal megbí­zott Egészségügyi Miniszté-? rium március 4-én kelt ren-> delete alapján létre kell hozni ? az alkoholizmus elleni küzde­lem területi irányító szerveit 5 is, a megyei társadalmi bi-í zottságokat. Ebben a bizottság-! ban helyet kap — az országos? bizottsághoz hasonlóan — az? illetékes tanácsok végrehajtó? bizottságai részéről az egész-? ségügyi, művelődésügyi, ke­reskedelmi és a szociálpolitikai? csoport vezetői, vagy helyette-? sei, a területi ideggyógyász? szakfőorvos és a mentőszolgá-| lat vezetője, a megyei rendőr-: ség, bíróság, ügyészség megbí­zottai, a szakszervezet, a nóta-? nács, a KISZ, a vöröskereszt? területi képviselői, a vendég­látóipari vállalat vezetője. Megnyílt a Hámán Kató kulturális szemle alkalmából rendezett foto- és képzőművészeti; munkák kiállítása A Hámán Kató kulturális szemle alkalmából indított megyei pályázaton részt vevő foto-, díszítő- és képzőművé­szeti alkotások kiállítása va­sárnap délelőtt nyílt meg, az egri Városi Művelődési Ház­ban. A TIT-klubban kiállított fo- topályázati munkák zsűrizése már megtörtént, a helyezettek­nek járó okleveleket és pénz­jutalmakat az ünnepélyes megnyitón adta át Szilvást La­jos, a Heves megyei Népműve­lési Tanácsadó főelőadója. Első díjat Kormos Aurél, az ÉM Epítőip. Vállalat műszaki előadója, és Tar József petőfi- bányai dolgozó nyerték el, 400 forint pénzjutalommal. A 250 forintos jutalmat Körmendi Károly, az egri Gárdonyi Gim­názium tanára, és Berkes József, a hatvani Nemzeti Bank elő­adója, mint második helyezet-? tek kapták meg. A harmadik? helyezéssel járó 150 forintot? Adamik Miklós gyöngyösi mű­szaki dolgozó és Fehér Miklósi gyöngyösi általános iskolai ta-? nár nyerték el. Megtörtént a díszítőművé-? szett pályamunkák díjazása is,? mely szerint az első díjat Sce-< rencsi Kálmán, másodikat pe-s dig Simon Károly nyerték meg.? A képzőművészeti pályaműn- ? kák sorsolásán a következő pá-5 lyázók értek el helyezést: (dl-? jazás szerinti sorrendben) első? Volent Miklós, második Ko-j vács Dénes, Dargay Lajosi (megosztott), harmadik Molnárt Béla, Szabó Margit, Mátrai5 Attila, Bruchálla Norbert,5 Csincsák Orsolya, Szerencsi ? Kálmán (megosztott). Százéves a kossuthi Duna-konföderációs terv 1májusában a milá- ÍIJXJZj nói Alleanza című újságban jelent meg Kossuth aláírásával a Duna-konföderá­ciós terv. Kossuth a szabadság- harc bukását követő időkben mindig rokonszenvezett azzal a gondolattal, hogy Magyaror­szágnak függetlensége kivívása és biztosítása érdekében szo­ros államszövetségbe kell lép­nie a szomszédos román és szerb állammal. 1859-ben már tárgyaltak is erről, majd 1862-ben ismét elő­térbe került ez a terv, amely­nek hátterében, egy esetleges olasz—osztrák háború kitörése állott. Kossuth osztrákok elle­ni magyar felkelés számára szerette volna az olaszokat megnyerni, de mellettük a ro­mánok és szerbek támogatását is remélte megszerezni. Ugyan­akkor megnyugtató ’ módon rendezni kívánta a magyar nép és a vele együtt élő nemzetisé­gek viszonyát is. Kossuth ilyen értelemben tárgyalt is egy Ca- nini nevű olasz újságíróval, aki a balkáni államokba ké­szült utazni. Kossuth Duna-konföderációs terve a Le Pays című párizsi lap révén jutott el Pestre. (Ez a francia lap1 ugyanis átvette a milánói Alleanza lapban kö­zölt tervet teljes egészében.) Kossuth tervében elismerte Horvátország jogát a teljes függetlenségre, sőt azt is ki­mondotta, hogy amennyiben Erdély lakosai úgy kívánják, — Erdély, mint önálló állam vesz )észt az államszövetségben. A szomszédos román és szerb ál­lammal pedig olyan messze­menő szövetségi kötelékek lé­tesítését javasolta, amelyek ki­terjedtek volna nemcsak a kö­zös védelemre, külpolitikára, de mindazokra a kérdésekre is, amelyek a gazdasági élet virágzásához, a szoros keres­kedelmi, ipari, pénzügyi együtt­működés biztosításához szük­ségesek. Emellett Kossuth hangsúlyozta, hogy az állam- szövetségben részvevő orszá­gok fenntartanák belső kor­mányzati kérdésekben önálló­ságukat, pénzügyi, hadügyi vo­natkozásokra is kiterjedően és a közös szövetségi gyűlés — mint központi törvényhozó tes­tület — mellett külön nem­zeti parlamentek is működné­nek. Kossuth arra is lehetősé­get látott, hogy hazánkban a szerbek számára egy-két vár­megyéből autonóm területet szervezzenek. If ossuth tervével az ak­*■' kori politikai vezető ré­teg, szinte teljesen egységesen fordult szembe. A kormánytól az ókonzervatívokon keresztül a határozati pártig a politiku­sok zöme elutasította Kossuth tervét. Ebben a kérdésben már 1862-ben teljes egységfront alakult ki a magyar arisztok­rácia és a középnemesség kö­zött. Valóban, ebben a korban elmondhatjuk, hogy a kiegye­zés híveinek egyre növekvő tá­bora elvetette magától ezt a tervet, amely nem a nemzeti­ségek feletti korlátlan uralom­ban, hanem a velük való ba­ráti együttműködésben keres­te a független Magyarország támaszát. Az uralkodó politikai pártok tagjai, ha maguk között el is ítélték Kossuth tervét, de ál­lásfoglalásukat sokáig nem merték nyilvánosságra hozni, mert attól tartottak, hogy a Kossuthtal való nyílt szembe­fordulás árthat népszerűségük­nek. Később azonban újságok­ban, folyóiratokban — főleg Tisza Kálmán elítélő vélemé­nye után — egyre élesebben fordultak szembe Kossuth ter­vével. A határozati párt balol­dali tagjai között azonban vol­tak olyanok, akik támogatták a Duna-konföderációs tervet. Az ő kezdeményezésükre nyomtatásban is terjesztették Kossuth tervét. K ossuth annak ellenére, hogy a hazai politikusok zöme megtagadta, emigráns társai­nak többsége pedig semleges álláspontot foglalt el, — nem tört meg. A tényeket azonban előbb-utóbb tudomásul kellett vennie. Kénytelen volt felis­merni, hogy lényegében telje­sen magára maradva, a hazai vezető politikai rétegek támo­gatása nélkül, terve nem való­sítható meg. Kossuth tervének megvalósí­tásához nemcsak a belső fel­tételek hiányoztak, hanem a nemzetközi előfeltételek is kedvezőtlenek voltak, Francia- ország, Anglia nem helyesel­ték egy demokratikus állam- szövetség létrehozását Dél­kelet-Európában, a cárizmus- < sál szemben biztosabb ellen-? súlyt láttak a Habsburg-? monarchiában. A várt olasz­osztrák háború 1862-ben nem? következett be. Az olasz kor-? mánynak nem az volt a fő? gondja, hogy segédkezet nyújt-? son egy esetleges magyarorszá- ? gi felkeléshez, hanem az, hogy ? az Olaszországban fellépő, for­radalmi erőket eltiporja. Az? olasz kormány nem Ausztria,? hanem Garibaldi és csapatai? ellen küldte seregeit 1862-ben.: A 60-as években azonban Ro-? mánia és Szerbia állásfoglalá-> sa sem kedvezett a terveknek.? De nem helyeselték Kossuth? terveit az uralkodó németor-5 szági politikai pártok sem,? mert a terv megvalósítása ese­tén a pánszlávizmus, a cári? Oroszország befolyásának nö-? vekedésétől tartottak. Így Kossuth helyes Duna-? konföderációs terve nem való-? sulihatott meg a múlt század? 60-as éveiben. l\/l indaz a helyes elgondo-? lás, amit Kossuth 100? évvel ezelőtt felvetett, ma a? népi demokratikus országok ? körében a teljes megvalósulás? útján halad. Együtt és közösen? harcolunk a szocialista tábor? országaival, a Szovjetunió veze­tésével a békéért, a dolgozók? gazdasági, politikai és kultu­rális felemelkedéséért, a szó-? cializmus és végső soron1 a? kommunizmus végső diadalé-; ért. Dr, Molnár József TIT-tag Úttörő avatáson... Megyénkben 145 úttörő csapat készült nagy izgalommal és lelkesedéssel erre a napra. Városon és falun, fehér ingben siettek avató szüleikkel kézenfogva az apróságok meg a na­gyobbak, hogy részesei legyenek a nagy napnak. Képeinken az egri V. számú Általános iskola Dobó Istvánról elnevezett úttörőcsapatának avatási ünnepéről számolunk be, amelyet stílusosán a Dobó-szobor előtt rendeztek. A KISZ-jel vényt ezentúl joggal viselhetik a végzős nyolca­dikosok, ★ Horváth Nándomé, a nőtanács megyei titkára üdvözölte a* avatottak és avatők impozáns tömegét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom