Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-05 / 103. szám

1962. május 5., szombat NCPÜISÍG a Határozatok — végrehajtás nélkül Bérezési hiányosságok a helyi iparban Megyénk helyi ipari vállala­tainál a munkások mindössze 14 százaléka dolgozik műszaki normában — állapította meg a Szakszervezetek Hevei» me gyei Tanácsának Elnöksége részére készített jelentés. Miért, mi az oka, hogy rend­kívül kevés a műszaki norma? Mi a véleménye erről a megyei tanácsnak és a HVDSZ megye­bizottságának, milyen intézke­déseket tettek a bérezési for­mák javítására és a vonatko­zó kormányrendelet végrehaj­tására? Kérdések hangzottak el, majd a Szakszervezet Me­gyei Tanácsa Elnöksége előtt megindult a vita. Előbb ellentétes megállapí­tások és vélemények hangzot­tak el, majd a vita hevében, az érvek és ellenérvek felsora­koztatása után, lassen kibon­takozott a valódi kép. A Poli­tikai Bizottság 1960. szeptem­beri határozatai után a Heves megyei Tanács VB szakirányí­tó osztályai és a HVDSZ Me­gyei Bizottsága a határozatok végrehajtására elkészítette az intézkedési tervet. Értekezle­tet is tartottak, ahol meghatá­rozták, hogy mit kell tenni a veszteségidők csökkentésére, illetőleg a termelékenység nö­velésére. Vitathatatlan; egy évvel eze­lőtt a helyi ipari vállalatok olyan intézkedéseket tettek, amelyek eredményeként ter­melési kapacitásukat jobban kihasználták. Mérésekkel, de inkább megfigyelésekkel meg­állapították a veszteségidőket. Szükséges és fontos, hogy a munkásoktól függő veszteség- időket megszüntessék. Ez ta­valy nagyrészt meg is történt De ez csak egy — méghozzá kezdő — lépés. De nem értünk el kielégítő haladást a műszaki szervezetlenségből, a vezetés elégtelenségéből adódó vesz­teségidők felszámolásában. Es — különösen a helyi iparban — egyáltalán nem megnyugta­tó, a munkásoktól függő vesz­teségidők megszüntetése. Ahol rendszeresen és huzamos időn át 120—125 százalékra, vagy még ennél is nagyobb mérték­ben teljesítették a normát, ott szinte bizonyossággal állítható a lazaság. De helyes-e és meg­engedhető-e, ha normások és művezetők rajtaütnek a m'a- gas teljesítményeken, egysze­rűen lefaragják és többé rá se hederítenek, vagy a 80—85 szá­zalékos teljesítményeket nem vizsgálják megfelelően. Sokszor elhangzott és min­den vezető egyet is értett az­zal, hogy a Politikai Bizottság szeptemberi határozatai, a nor­makarbantartás ügye nem kampányfeladat, hanem állan­dó, gondos viasgálatot és kö­rültekintő intézkedéseket igénylő tevékenység Megfelelő határozat született és a me­gyei tanács ipari osztálya el­rendelte, hogy a vállalatok in­tézkedési tervet dolgozzanak ti a normák karbantartására. De a rendelkezés hatékony el­lenőrzése elmaradt, késik, vagy nagyon vontatottan és felszínesen folyik annak vég­rehajtása. A Szakszervezet Megyei Tanácsa mellett mű­ködő bérbizottság öt üzemet vizsgált meg és súlyos mulasz­tásokat rögzít a jelentés. A megvizsgált öt üzem közül egyiknek sem volt normakar­bantartási intézkedési terve, az elmúlt hónapok alatt jóformán semmi sem történt az ösztön­zőbb szocialista bérezés kiala­kítására. A Heves megyei Épí­tőanyagipari Vállalat káli be­tonüzemében huzamosabb idő óta 80 százalék körül teljesítik a normát, de nem vizsgálták ennek okát, nem tetteik kellő intézkedéseket. Rendellenessé­geket tapasztaltaik január és február hónapokban az Egri Faipari Vállalatnál és huza­mosabban a Gyöngyösi Ruhá­zati és Kárpitosipari Vállalat­nál, ahol az új gyártmányra való áttérést műszakilag nem készítették kellően elő. A munkanapfényképezések és a veszteségidők megállapítását a helyi ipari vállalatok többsé­génél szakszerűtlenül és felü­letesen végezték. A gépek el­használódását több üzemnél nem vették figyelembe. Pedig a félhónapos és a gyakori több órás gépállásokért a munkás nem felelős. Alapvető követel­mény, hogy a végzett munka legyen a bérezés alapja, távo- litsunk el minden akadályt a termelés útjából. tudatosan, ésszerűen használjuk fel a tar­talékokat. Beszélhetünk-e bé­rezési rendszerünk kielégítő javításáról, ha csak 14 százalék a műszaki norma, a kisebb há­nyad statisztikai és a nagyoBb hányad becsült norma? A helyi ipari vállalatoknál egyáltalán nem bizonylatszerű és nem áttekinthető a normák nyilvántartása. Nem kivétel ebben az Egri Finommechani- 1<mí Vállalat sem, pedig jelentős készterméket gyárt és külön­böző szakképzettségű munkáso­kat alkalmaz. Az utóbbi egy esztendő alatt a felsőbb szakszervezeti és gazdasági vezetők részére há­romszor készítettek jelentést a rendkívül fontos párthatározat és kormányrendelet végrehaj­tásáról. Tények, és az utóbbi hónapók tétlensége bizonyítja, hogy az említett jelentések szépítgetni igyekeztek a való­ságot. Az intézkedésre jogosult, sőt, kötelezett szakszervezeti és tanácsi vezetőik nem adtak kellő segítséget a vállalatok­nak és egyes kirívó esetben a felelősségre vonást is elmulasz­tották. Az SZMT elnöksége megál­lapította, hogy a normakar­bantartás, a termelékenység növelése és a vezetés színvo­nalának növelése ügyében új határozatokra nincs szükség. A régi határozatok jók és érvé­nyesek. De a határozatokat végre kell hajtani, következe­tesen, maradék nélkül és tel­jes felelősséggel. Ezt kell ten­ni munkásoknak és vezetők­nek, a politikai és gazdasági szerveknek egyaránt. F. L. ... hogy az Egyesült Álla­mokban nagy reményeket fűztek a „Szövetség a Hala­dásért” programhoz. Holott még Chilében sem számíthat sikerre a program, pedig ott erősen jobboldali kormány van uralmon. De még a san­tiagói jobboldaliak sem ve­szik jónéven azt a yenki ta­pintatlanságot,,, amivel a Fe­hér Ház útjára bocsátotta a dollár milliókat. — Mint is­meretes, az USA feltételek­hez kötötte a pénz folyósítá­sát, mégpedig politikai felté­telekhez, Nekik címezte egyik nemrég megjelent cikkét a New York Herald Tribune, amelyben szó szerint ez áll: „Ez (ti. hogy feltétel nélkül szeretnék megkapni a pénzt — zár) megmutatja, hogy po­litikailag milyen naívul íté­lik meg az Egyesült Államok kongresszusát...” Valóban naívul ítélték meg ... zár Yves Monland és Vico Torriani programjából A népszerű énekes-filmszí­nész májusban Japánba utazik, ismert olasz kollégája, Vico Torriani pedig ugyanezen idő alatt a Szovjetunióban inul körutazásra. Tartózkodásuk so­rán mindketten újabb filmek forgatásáról is tárgyalnak vendéglátóikkal. ÖTVEN Milliók forrása A vécsi Rákóczi Tsz-ben Búzás József kertész-brigádja, az idén is több mint 350 000 palántát nevel. Burkus Istvánná, Nagy Mária és özvegy Király Imréné gondjaira bízták ezt a felelősségteljes munkát. Milliók „növekednek” a kezük nyomán a közös hasznára, mindannyiuk javára. (Foto: Kiss Béla) Az 1905-ös orosz polgári demokratikus forradalom ve­reségét követő sztolipini re­akció évei után az 1912-es évektől kezdve ismét forra­dalmi mozgalmak fellendülé­se tapasztalható Oroszország ban. Az orosz proletariátus, a bolsevikok vezetése alatt vívta harcát az elmaradt cá­ri rend ellen, A fellendülő forradalmi harc viszonyai kö­zött különösen fontosnak mu­tatkozott egy politikai napi­lap kiadása a széles néptöme­gek részére, illetve a bolsevik párt szerveinek megerősítésé­re. Az új lap, amelynek létre­hozásában igen nagy szerepe volt Lenin elvtársnak is, 1912 májusában látott először nap­világot. Az új lap Pravda- (Igazság) nevet vette fel, bi­zonyságául annak, hogy az igazságért kíván harcolni. Az első száma 1912. április 22-én (május 5-én) jelent meg. Az­óta ez a nap a munkássajtó ünnepe. A Pravda munkáját Lenin elvtárs irányította külföld­ről, első szerkesztője Sztálin volt. Az új lap a forradalmi tömegek szervezője lett. Élére állt minden olyan tömegkam­pánynak, amelyet a bolsevi­kok szerveztek. Az új lap hatalmas sikere felkeltette a cári kormány gyűlöletét is, s a megjelené­sét követő két és fél év alatt nyolcszor tiltotta be, de a munkások segítségével újból és újból megjelent. A munkások a Pravdát sa­ját lapjuknak tekintették, s bizalommal hallgattak sza­vára. Kézről kézre járt, ne­velt, szervezett, harcra szó­lított. Igyekezett azoknak a feladatoknak megfelelni, amit Lenin korábban a mun­kássajtó elé tűzött. (Például Mi a teendő? című müvében.) Ha a Pravda sikerének okát kutatjuk, akkor ennek titkát abban kell keresnünk, hogy olyan kérdésekről írt, amelyek a munkásság, a dol­gozók számára hasznosak és érdekesek voltak. Minden számban számos munkáslevelet közölt, ame­lyek a munkáséletet, az em­bertelen kizsákmányolást ír­ták le. Ezek a munkás leve­lek a tőkés rend hatásos le- leplezői voltak. Tájékoztatott a munkások sztrájkjairól, is­mertette azok lefolyását, a harc eredményeit. Figyelmez­tette a munkásokat arra, hogy élesszék az 190517-es forradalom kihunyt tüzét. A Pravda természetesen nemcsak a munkások életé­ről, sztrájkjairól írt. Rend­szeresen megvilágította a pa­rasztok életét is. Rámutatott a parasztság növekvő nyomo­rára, s az abból következő elégedetlenségre. Megmutat­ta a munkásoknak azt, hogy sok gyúlékony anyag halmo­zódott fel már az orosz falu­ban is. Arra tanította a proletariá­tust, hogy az 1905/7-es forra­dalom után egy új forrada­lom következik, melynek ve­zetője a proletariátus lesz, leghűbb szövetségese pedig a parasztság! Hogy a Pravda olyan jól ismerte a dolgozók életét, törekvéseit, az abból követ­kezett, hogy széleskörű kap* csolatot tartott velük. A lap­nak rengeteg munkáslevele- zője volt, s naponta nem egy munkás személyesen is fel­kereste a szerkesztőséget. A Pravdával együtt nőtt fel a forradalmi orosz prole­tariátus, az a nemzedék, amely később a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalmat győzelemre vitte. Nagy része volt az októberi forradalom győzelemre vitelében. Azóta is, immáron öt évtizede, a proletariátus ügyét szolgálja. Jelentősége nem korlátozható már kezdetben sem Orosz­országra. Minta volt a külön­böző országok forradalmi pártjai lapjainak létrehozá­sában. Napjainkban pedig méltán nevezhető a legdi- csöbb forradalmi hagyomá­nyokkal rendelkező, s egyben a jelenben is igen fontos sze­repet betöltő lapnak. Szecskó Károly Nagyteljesítményű, kukorieakombájn gyártásához kezdett az ipar A kukoricabetakarítás gépe­sítésének jelentős eseménye volt a KB—1 néven forgalom­ba kerülő kukoricakombájnok munkába állítása. A magyar mezőgazdaságban már évek óta ezzel a géptípussal dol­goznak. Mivel azonban a ter­melékenység gazdaságosabb gépeket sürget, a Kohó- és Gépipari Minisztérium beszün­tette a KB—1 típus gyártását, és engedélyt adott egy kétso­ros kombájn gyártásához. Az új géptípus KB 2. V. jel­zéssel már az őszi kukoricabe­Van ex így Nevük nem fontos, egyéb- \ ként az egyik hatvani szülő i mesélte el a következő ese- \ tét egy vidám társaságban. — Tudjátok, én a negye- | dik gimnáziumot járom, \ fiam pedig elsős. Így közeli ; kapcsolatot tartunk fenn, so­kat tanulunk együtt, kíván- ' csiak vagyunk egymás je­gyeire, és elmondunk min­dent, ami az iskolában ve­lünk történik. Az egyik dél­után — jó két hete — bő- \ gyadtan jött haza a „srác" az iskolából. Amikor ma­gunkra maradtunk, a fiam szomorúan számolt be az aznap történtekről. — Apu, ma egyest kap- | tam fizikából — mondta. — ; Nem figyeltem a magyaré- j zatra, mert a Kovács állan- j dóan csipkedett, s felszáll- i tottdk, hogy mondjam meg: j milyen rugókat ismerek ... | — Én megmondtam: csak ; labdarúgókat ismerek! — f.i. — Batu kán nevét nem­csak a história tartja számon, aligha akad olyan ember, aki ne is­merné Batu pusztítja végig hazánkat, majd­nem nyolcszáz eszten­deje. Hanem most egy jelenkori Batu kán bu­kásáról esik szó, neve­zetesen Batu Pálról, a fogatosok brigádveze­tőjéről. Alig egy hónapja volt csak a közös tag­ja, amikor már így em­legették. ö tehetett róla. Igaz, reggelente ő volt ott elsőnek az istállónál, de ha nem stimmelt valami, igencsak el- galoppírozta magát Magyarán mondva: or­dított, ahogy a torkán kifért, csűrte, cifrázta, hogy a végién maga sem tudta, hogyan is kezdte. Az embereik persze nem vették szí­vesen az abajgatást. Igaz, ők tették meg brigadérosnak, dehát ez nem ok arra, hogy mindenért csak kiabál­jon velük, ne légyen egyetlen halk szava se. Ment is a deputáció az elnökhöz, de annak kisebb gondja is na­gyobb volt mint ezzel bajlódni, leltár, terv­Batu kán kukása készítés, igénylések, értekezletek, hát gyor­san elintézte a dolgot: — Neveljétek meg! Ezzel ugyan nem let­tek okosabbak, de a deputációt befejezett­nek tekinthették. Vala­hogy azután megcsen­desedett a dolog, a sok munka eltemette. Bele­törődtek az emberek. Hanem amikor Hevér Pista hozzájuk került, újra ügy lett a dolog­ból Pista a gyárat hagyta ott, s mivel a szakmájában nem akadt munka, lévén la­katos, beosztották a fogatosokhoz, míg neki való munka kerül. Már az első reggel össze­koccant Batu kánnal. Az öreg ott vizslatott körülötte, s segítség helyett azt leste, mikor köthet bele, s az első tétova mozdulatnál már harsogta is: — Szaporábban, te! Nem gyár ez, hogy megcsinálja más he­lyetted! Erre persze Hevér Pista igencsak felhör- rent: — Életében nem volt maga gyárban! Mit tudja akkor, mi van ott... Batu kán már vágott is volna vissza, de Pis­ta otthagyta. Ettől kezdve nem nagyon állhatták egymást. Egyik reggel, amikor beért a majorba Batu Pál, meghökkent. Min­dig ő érkezett elsőnek, most meg már min­denki ott sürgölődött a lovak, s kocsik közt, némelyik már be is fogott. Nézett, pislo­gott, nem értette a dol­got, de úgy tett, mint­ha nem is érdekelné. Kiabált, szitkozódott, közben elsorolta, kinek mi a dolga, s aztán amikor ő is befogott, kiadta az ukázt: — Mehetünk, embe­rek! Elsőnek indult kife­lé, de alig fordult rá a majorból kivezető útra, nyekkent egyet a szekér, s majdnem le- buckázott a bakról. Mfg visszanyerte egyen­súlyát. már ki is eresz­tett félnapra való szit­kot. Nézi, nézi, hát bi­zony az egyik kerék eleresztette a tengelyt, hasra puffanva, ott he­vert a porban. A töb­biek ott zörögtek el mellette, persze, nem szó nélkül: — Mi van, Pali? — No, pont a briga- déros... — Meg kell ám néz­ni, mire ül föl az env ber... Ette a méreg, dehát mit szólhatott vissza? — Menjetek csak, a TÜZÉP-nél találko­zunk ... Helyrerakta a kere­ket, a csapszeg poty- tyant ki, azért esett a baj. Hajtotta magát, s alig késett el a töb­biektől. Amikor lerak­ták a telepről hozott téglát, rágyújtottak, s mintha erővel ott akar­nák tartani, össze-visz- sza kérdezgettek tőle mindenfélét az embe­rek. Ügy kellett véget szakítani a beszédnek, intett, hogy elég volt, dologra S mintha csak a sors akarná megtré­fálni, ugyanott, mint az előbb, megint elült a szekér. Megint has- rapuffant a kerék. Pulykavörös lett. A többiek már fújták: — Hát ezt szépen föl­tetted ... — Már megint a bri- gadéros... — Hamar munkának ez az eredménye... Megvilágosodott ben­ne a dolog. Ezek kicsi­nálták. Reggel koráb­ban jöttek... az előbb elcsalták... a méreg­től alig tudta kiprésel­ni ajkán a kérdést: — Melyikőtök volt? Azok hallgattak, majd megszólalt egyikük csendesein: — No lám, tudsz te beszélni halkabban is... És elkocogtak a sze­kerekkel. Ö meg úgy érezte magát, mint egy leszidott gyerek. Amikor egy hét múl­va visszajutott a fülé­be, hogy az elnök meg­mosta nagyon Hevér Pista fejét, mert ő csi­nálta, a többiek tudtá­val, a dolgot, nem ér­zett haragot a fiú iránt. Es csendesebb lett, mint azelőtt bármikor. S a többiek, akik csak a szemébe hívták Pál­nak, vagy Pali bácsi­nak, egy idő után a háta mögött is így em­legették, a feledés pora kezdte betakarni a cseppet sem hízelgő csúfnevot, a Batu kánt. Mészáros Ottó takarításkor üzembe áll. Gaz­daságossága ismert, hiszen a gyártásra vonatkozó engedélyt csak akkor adták meg, amikor már mindenben igazolta a ter­vezők feltevéseit. így. például 2 százalék alatti szemveszte­séggel dolgozik, ami a hasonló típusú külföldi gépek között is meglepően nagy teljesít­mény. Az eddig végzett kísér­letek azt bizonyítják, hogy a kétsoros kukorieakombájn egy munkanap alatt 8 hold kuko­ricát takarít be, tehát letöri a csövet és a szárat felszecskáz­za. A KB—1 géptípussal szem­ben még további nagy előnye, hogy üzembiztomságos, vagyis a gyakori láncszakadást és a vágószerkezet megrongálódá­sát az új gépnél már sikerült kiküszöbölni. A kétsoros kukoricakombájn­nal sokrétű kísérleteket végez­tek. így például néhány kom­bájnt felszereltek olyan gép­pel, amely azonnal elvégzi a kukorica morzsolását is. Az erre vonaitkozó kísérleteket ugyan még nem fejezték be, de mint a KGM-ben elmondták, ha ez a mezőgazdaság által régóta sürgetett módszer meg­felelő lesz, akkor a kétsoros kukoricakombáinok már mor- zsol óval felszerelten készül­nek. Az új géptípusból egyéb­ként ebben az évben 500 da­rabot gyártanak és adnak át az állami gazdaságoknak, ter­melőszövetkezeteknek. Cs. J. a la Ebéd ,Madame Rovary" Május 13-án nagy érdeklő­déssel várt ünnepi ebédre ké­szülnek Honfleur francia vá­rosban, a francia gasztronómu­sok második nemzetközi kong­resszusa alkalmából. A kong­resszuson nyolcezer étterem tulajdonos és szakács vesz részt, a világ minden részéből. Az ünnepi ebéd egészen kü­lönleges lesz: a Flaubert: „Ma­dame Rovary” című regényé­ben leírt dús esküvői lakomát fogják elkészíteni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom