Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-25 / 120. szám

2 NEFÜJ8AU 19S2. május 25., péntek A Franco-féle „katolikus neoszocializmus” ( Helyzetkép a nyomorgó Spanyolországról ) Senor Herrero Tejedor, a falangista párt egyik vezetője, Franco helyettese, nemrégiben heves szemrehányásokkal il­lette az Amerikai Egyesült Államokat kubai politikájá­nak kudarcáért, mondván, hogy a kubai forradalom győ­zelme veszélyes helyzetet te­remtett Dél-Amerikában, láz­ba hozta az itt élő népeket. Nyilatkozatában Amerikát, s általában a „nyugati ateista materializmust” egy sorba ál­lította a „szovjet materializ­mussal”. Aztán mindjárt fel is szólította a dél-amerikai kon­tinens spanyolul beszélő né­peit, hogy ne kövessék se az egyiket, se a másikat, hanem válasszák az ő Franco-féle „katolikus neoszocializmus”- ukat. Huszonhárom éve, hogy le­verték a spanyol nép hősi har­cát és uralomra jutott a fasiz­mus. Érdemes egy kicsit kö­zelebbről is megnézni, mit adott azóta a népnek, milyen is hát valójában az a rendszer, amelyet Francóék cinikusan „katolikus neoszocializmus” néven ajánlgatnak másoknak. Egy kiló krumpliért négy és fél órai munka A fasiszta diktatúra első tet­te a köztársaság vívmányai­nak megsemmisítése volt. A kiosztott földeket, az államo­sított gyárakat visszaadták volt tulajdonosaiknak, az or­szágot börtönökkel rakták te­le. Akkor, a fegyveres szabad­ságharc éveiben, vérzett Spa­nyolország, most nyomorog. Elegendő csak néhány na­pot Madridban, vagy az ország bármelyik más városában töl­teni, s az ember tiszta képet alkothat magának a spanyol munkások, bányászok helyze­téről. A külvárosokban nyo­morúságos, düledező, szemét­dombokkal körülvett viskók állnak, nincsenek iskolák, kór­házak és gyógyszertárak, nincs telefon és nem látni te­levíziós antennákat. A csator­názatlan, piszkos utcákon munkanélküliek ezrei ődönge- nek, vagy „ülnek órák hosszat a földön, a kutyák és a tyú­kok között. Nem kérnek ala­mizsnát senkitől, de könyörgő szemmel néznek azokra, aki­ken ing és nyakkendő van. Ezek az emberek nagyrészt az ország mezőgazdasági vidékei­ről vándoroltak ide munká­ért, mert ott, ha lehet, még nagyobb a nyomor és az éhín­ség, mint a városokban” — ír­ja egyik cikkében a Mondo című római lap. ENSZ-adatok szerint a spa­nyol munkások reálbére alig egyharmada a közepesen fej­lett országok dolgozóiénak. Míg 1936-ban félórát, tavaly már két és felet kellett dol- gözniok egy kiló kenyérért. Egy kiló burgonyát 1936-ban egy órai munkabérért vásárol­hattak, most pedig már négy és félórai bér kell hozzá. Társadalombiztosítás és nyugdíjellátás egyáltalán nincs, vagy csak szimboliku­san létezik. A gyárakban a munka még mindig ugyan­olyan embertelenül nehéz és kimerítő, mint huszonöt évvel ezelőtt, hiszen berendezésük nagyobb része még a polgár- háborút megelőző időkből eszármazik. Évszázados elmaradottság A parasztság helyzete, mint már említettük, még a mun­kásosztályénál is siralmasabb. Az összes gazdaság hetvenhét százalékát kitevő, öt hektárnál „őrködik” a film, a televízió és a színháziak „tisztasága” fe­lett is. Franco : nem, — i zabadság : igen ! Ilyen körülmények között természetesen csak az erőszak- szervezetekre, a féktelen dikta­túrára alapozhatja uralmát a Franco-rendszer. A felfegyver- zet't fasiszta alakulatokkal, a rendőrséggel és a csendőrség­gel együtt nyolcszázezer ember áll fegyverben. 1949-tŐl 1960- ig 374 millió dollár katonai segélyt kapott a Caudillo az Egyesült Államoktól, amelynek hat szárazföldi és két tengeré­szeti támaszpontja van spa­nyol területen. A börtönökben százával pusztulnak el a már régen el­ítélt politikai foglyok, de szá­muk mégsem csökken, mert a cellák újból megteltek a leg­különbözőbb Franco-ellenes irányzatok képviselőivel: mun­kásokkal, parasztokkal, értel­miségiekkel és a velük tartó kisiparosokkal. Ez a véres és kegyetlen dik­tatúra sem tudja azonban megtörni a nép hősi harcát, amelyet az illegális kommunis­ta párt szervez és vezet. S ez a harc egyre jobban és egyre átfogóbban az egész rendszer elleni harc jellegét veszi fel. Tavalyelőtt és tavaly már több száz kisebb-nagyobb sztrájkot, tüntetést és egyéb megmozdulást számláltak ösz- sze, amelyek az ország legkü­lönbözőbb területein zajlottak le. És most ismét visszhangzik a jelszó spanyol földön1: Fran­co: nem! — szabadság: igen! A bérkövetelő asturiai bányá­szok kezdték és a sztrájkok, a diák- és paraszttüntetések, a kihirdetett rendkívüli állapot, a letartóztatások ellenére egy­re nagyobb méreteket öltenek, a fasiszta diktatúra elleni ha­talmas hullámként söpörve vé­gig az egész országon. Mindez azt bizonyítja, hogy a spanyol munkások, parasz­tok és értelmiségiek egyre in­kább felismerik: ha meg akar­nak szabadulni a gazdasági és szellemi nyomorból, meg kell semmisíteniük a fasiszta dik­tatúrát. S a kommunista párt vezetésével kialakulóban van a népi-nemzeti egységfront, amely képes is lasz a diktatúra •megsemmisítésére. Kővári József kevesebbel rendelkező parasz­ti bérlők és földtulajdonosok a földterület 28,2 százalékán tengődnek, míg az ötven hek­táron felüli nagybirtokosoké a föld 52,8 százaléka, köztük a kétezer legnagyobb latifundiu mé 15 százaléka. A négymillió földnélküli mezőgazdasági munkás többsége évenként csak két-három hónapot dol­gozik, egyébként munka nél kül van. A legfeltűnőbb szám azon­ban, amely hűen illusztrálja a spanyol mezőgazdaság helyze­tét: a húszmillió hektár meg­művelésre alkalmas, de fél- szántatlan terület, amely az összes szántóterület negyven százaléka. Hatalmas, elhagya­tott, csaknem teljesen lakat­lan sávok ezek, ahonnan a la­kosság az éhínség elől a város­ba menekült, bár ott is csak a munkanélküliek számát szapo­rítja. Az utolsó tíz esztendő­ben ilyen módon több mint félmillió paraszt hagyta ott faluját, ahol ugyanolyan kö­rülmények között élnek az emberek, mint egy évszázad­dal ezelőtt. Nincs villanyvilá­gítás, nincsenek utak és a mezőgazdaság termelése je­lenleg is körülbelül az 1929. évi szinten mozog. Ez a mező­gazdaság éppen úgy, mint az ipar, alá van rendelve a Franco-rezsimet támogató és végeredményben uralmon tar­tó amerikai imperializmus ér­dekeinek. Klerikális sötétség Így néz ki tehát — röviden és tömören — az a bizonyos „meoszocializmus”. Ami pedig a „katolikus”-t illeti, Franco- éknak ebben az egészen új­fajta elnevezésű rendszerében, nos, arról is néhány mondatot. A gazdasági nyomor mellé a szellemi nyomorúságot, a nép sötétségben tartását, az egy­ház segíti biztosítani. Az egy­ház, amely hű szövetségese a földesuraknak és a városi bur­zsoáziának, hiszen maga is földbirtokos, mégpedig a leg­nagyobb, s „mellékesen” ban­kokkal, ipar- és közlekedési vállalatokkal is rendelkezik. Spanyolországban — ahol aj katolikus vallás az államval-; lás — az egyház kezén van az- iskolák hatvan százaléka, de; a többi- negyven százalék felett; is felügyeletet gyakorol. Az; oktatás felületes, gépies és; ijesztően alacsony színvonalú.; A tankötelesek harminc szá­zalékának azonban még ez; sem jut, mert nem járhatnak iskolába. 1939. óta 11 600 isko­lát zártak be, s ezrével bocsá­tották el a pedagógusokat. Nem csoda hát, ha a lakosság-: nak csaknem húsz százaléka; analfabéta. A lányok közül különösen kevesen tanulnak tovább. • „Spanyolországban a nő szá-; mára lényegében a templom; és különösen a gyóntatószék; az igazi iskola — írja ugyan-; csak a Mondo riportere. — Itt; tanulja meg, akár csak szá­zadokkal ezelőtt, hogy engedel-; meskedjék atyjának, férjének; és az egyháznak”. A szerelem; és a válás tiltott dolog, s ül-; dözésében a rendőrség nem; kisebb szerepet játszik, mint; az egyház. Ha meglátják, hogy; egy nő esókolózik, beviszik rendőrségre, ahol őrmesterek; oktatják ki arra, hogyan őriz-; tisztaságát. Cenzúra GAGARIN Oszakába repült TOKIO (TASZSZ): A Japán —Szovjet Baráti Társaság meghívására Japánban tartóz­kodó Jurij Gagarin csütörtö­kön Oszakába, az ország egyik legnagyobb közigazgatási és ipari gócpontjába utazott. A szovjet űrhajós kíséretében van N. T. Fedorenko, a Szov­jetunió tokiói nagykövete. (MTI) Baf Tan Kréta körül . • . MOSZKVA (TASZSZ): A Krasznaja Zvezda csütörtöki számában foglalkozik a görög kormánynak azzal a bejelen­tésével, hogy Kréta szigetén kiépítik a NATO egyik „kikép­ző rakétatámaszpontját.'’ Kondratyev, a cikk írója rá­mutat, hogy a krétai rakétatá­maszpontot csak a látszat ked­véért minősítették „kiképző” támaszpontnak. Ez a trükk Lázadoznak Boun Oum-ék katonái XIENG KHOVANG: A Boun Oum-Nosavan cso­port — jelenti a Laosz Hangja rádió — a koalíciós kormány megalakításáról újra megindu­ló tárgyalások előestéjén vál­tozatlanul támadásokat készí­tenek elő Laosz már felszabadí­tott területei ellen. így például katonaságot és tüzérséget vo­nultattak fel a napokban Mu- ong Cau-nál, szemmel látható­an a Tha Thorn ellen indítan­dó támadáshoz. A lázadók csa­patai támadást intéztek a Ban Pho-ban állomásozó hazafias erők ellen, de vereséget szen­vedtek. A jelentések szerint a lázadók dél-vietnami banditá­Kennedy sajtóértekezlete Amikor Móricz Zsigmondot Heves vármegye nemzetellenesnek és hazaárulónak bélyegezte ze meg Az egri hajialóltáz építésének megkezdéséről tárgyalt a négy termelőszövetkezet vezetősége Tegnap délelőtt Egerben, a Városi tanács kistanácstermé­ben a megyeszékhely négy termelőszövetkezete és a váro­si tanács vezetői, a Heves me­gyei Tsz-Beruházási Iroda ter­vezői tanácsokzásra ültek ösz- *ze. Megbeszélésük tárgya a vezettségűeknek, hogy én ra­jongva és lázongva váltam el tőlük egy feledhetetlen vonat­jelenettel, mert százan kísér­tek ki, s bocsátottak el virág­gal és szeretettel elhalmozva. Mikor hazajöttem, elhatároz­tam, hogy az itthoni ifjúság­gal összeköttetést keresek. Nem volt könnyű... De maga az ifjúság jött hozzám, s arra kért, tartsak előadást nekik prágai tapasztalataimról... A kifejlődött vitában, amelybe nem szóltam bele, azt állapít­tattam meg, hogy a magyar if­júság lelke kaotikus állapot­ban van. Nincs programja és nincsenek vezérei... Az volt az érzésem, hogy ez az ifjúság nagyon meg van ijesztve. állást csak az kap, aiki a Né- gyessy Lászlók igazságát vall­ja ... nem mer más igazságo­kat látni, keresni, vállalni. El­lenben itt van az élet. Az élet a maga rettenetes problémájá­val. Itt van a szörnyű hasa­dás az intelligencia és a nép között. Egy tizenötezer lakosú városban azt mondottam a társaságnak, melyben ott volt a polgármester, s számos tag­ja a város vezető rétegének, hogy szeretnék egy parasztház­ba bemenni. Csodálkozva, ide­genül néztek rám. Kiderült, hogy senkinek a társaságában nem volt olyan paraszt isme­rőse, ahová elvihetett volna. Kiderült, hogy olyan idegenül él az intelligencia abban a vá­rosban a néppel szemben, mintha az indiai gyarmatokon élnének.” Ez eléggé nyílt beszéd volt. Az uralkodó rendszer megin­dította koncentrált támadás során, mint Móricz leánya ír­ja: „Számon kérték tőle, hogy miért nem beszél Ady erotí­van élet, az nem élet. Ok már látják, hogy a Magyarországon kívüli élet okosabb és ember­ségesebb élet. S ha a magyar meg akar állni ebben a rája kényszerített életben, okosabb­nak és emberségesebbnek kell lennie, mint a régi... Magya­rok ezek, magyarabbak, mint itthon, szegény, sötétségben és fel nem világositottságban tar­tott gyermekeink. Izzóbb ma­gyarság tombol ott a babiló­niai fogság érzései mellett, mint itthon, ahol ma is még régi, sűrű levegőjű, mestersé­ges sötétségben vannak az if­jak ...” A válasz ezekre a leplezetle­nül őszinte szavakra nem vá­ratott sokáig magára. Négyessy László, az uralkodó politikai­társadalmi rendszer csalhatat­lan esztéta-irodalmára „Szellemi életünk torzképe” című cikké­ben indította meg a rohamot Móricz Zsigmond ellen: „... Beállt a Nyugat, a Benes úr félhivatalosának? Vagy önkén­tes jóindulatból tesz szívessé­get a cseh propagandának? Móricz csak a cseh propagan­dának hízeleg ... Szegény ma­gyar író, magyar szerkesztő .. . aki nem ismeri a felelősségér­zetet. Ez az egyetlen mentsé­ge.” MÓRICZ e gyalázkodó, mocs­kolódó szavakra, heves ellen­támadásba lendül: ....... Ezek a diákok, akik egy súlyos és azt hinnők, elviselhetetlen nyo­más alatt élnek, s fejlődnek, oly pompás magyaroknak bizo­nyultak, oly okosaknak, diplo­matáknak és céltudatos szer­tenetesen elmaradott, vad fa­lusi élethez? Csak az az út, hogy legalább azokhoz kell szólni, akik a falu vezetői, ta­nítók, papok, jegyzők?... Itt körlevél nem segít, itt csak a személyes agitációban van va­lami lehetőség. Felolvasó kör­utat kell szervezni ...” És így született meg a híres Móricz-féle csehszlovákiai elő­adói körút, melynek első állo­másai 1930 elején Kassa és Eperjes voltak. Oly fergeteges eredménnyel járt utazása, hogy maga is így írt róla: „ ... na­gyon szépen sikerült. Zsúfolt ház, rogyásdg tele, s olyan lel­kesedés, amilyet ritkán lát­tam.” 1930. végén Pozsonyba, majd onnan, meghívás révén Prágába látogat. Móricz életé­nek hű krónikása, lánya, Vi­rág így emlékezik meg az eseményekről: „Megcsapta ezek között a fiatal férfiak és nők között a jövő szele. Ujjongod örömében, megfiatalodott kö­zöttük, munkalendületük elra­gadta, életprogramjuk feliz­gatta optimizmussal töltötte el.” MÁRCIUS elején azután megjelent cikke a szlovénszkói és prágai magyar fiatalok éle­téről. Ebben a hallatlanul ér­dekfeszítő cikkében így ír: „... A fiataloknak szükségszerűen új magyarságot kell kitermel- niök magukból. Egy szociáli­sabb és kulturáltabb magyar­ságot. ök már semmit sem tudnak az extra Hungáriám jelszavából. ök már nem mondják, hogy Magyarorszá­gon kívül nincsen élet, s ha AZ 1930—31-ES esztendők Magyarországát gazdasági, tár­sadalmi és politikai fekélyek éktelenítefték, de jaj volt azoknak, akik feltárták ország­világ szeme előtt, írásban és szóban, a maguk rideg nyerse­ségükben a meztelen tényeket. Móricz Zsigmond e sorban az élen állott és szemnyitoga- tó írásainak reflektorfényével ráirányította a társadalom fi­gyelmét egy-egy aktuális „ké­nyes”, de éppen ezért fontos és országos jelentőségű kérdésre. Az ország határait túllépő tiszazugi arzónes méregkeverő asszonyok szolnoki főtárgyalá­sáról szóló riportjában így írt Móricz a „Nyugat” hasábjain: „...Emberek, ide nézzetek! ide kerül a magyar falu, ha leveszi róla kezét az állam, a társadalom... Életre kell ve­zetni ezt a népet. Munkát, sze- retetet, szocialista erőt kell be­lőle kicsiholni. Hogy minden energiája cselekvő erő legyen, hogy lelkisége aktív legyen, hogy emberi értékei nagyszerű, igazi életté váljanak. Rettene­tes az a szellemi nyomor, amelyről a szolnoki tárgyalás lerántja a gyásztakarót: ha ez nem korbácsolja fel a magyar öntudatot, akkor Magyaror­szágra is rámondhatja egyik sors a másiknak: Mit kínlódsz vele.. Leánya így ír a tárgyalás­nak Móricz Zsigmondra, édes­apjára gyakorolt hatásáról: „Ez a tragikus élmény még csak jobban felizgatta: kultúrát kell adni a tömegeknek, de ő hogy férjen hozzá ehhez a ret­termelőszövetkezetek közös: hajtatóházának felépítése volt.; A termelőszövetkezeti vezetők; megállapodtak, hogy rövidesen; szerződést kötnek a Beruházd-; si Irodával, hogy az építkezési; munkák mihamarabb elkez-; dődhessenek. ; aligha vezethet félre valakit is, mivel a krétai támaszponti ról bármely pillanatban lehet majd atomrakétákat útnak in­dítani. A támaszpontot főképp az Egyesült Államok és Nyu- gat-Németország fogja hasz­nálni. A NATO athéni tanács­ülésének végeztével Strauss bonni hadügyminiszter és Heusinger tábornok ellátoga­tott Krétára. „Világos, hogy egyáltalán nem a történelmi műemlékek keltették fel ér­deklődésüket e sziget iránt.” A cikk írója emlékeztet ar­ra, hogy a szovjet kormány már a múlt év december 23-án aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Görögországban külföldi atomfegyvereket tárolnak. A görög kormány akkor kijelen­tette, hogy az ország terüle­tét soha nem fogják felhasz­nálni a Szovjetunió elleni ag­resszió előkészítésére, hogy görög területen nincsenek kül­földi atomfegyverek, továbbá, hogy a görög kormány kész jó kapcsolatot teremteni a Szov­jetunióval. „De hogyan lehet összeegyez, tetni az ilyesféle kijelentése­ket azzal, hogy görög területen rakétatámaszpontot építenek? (MTI) kát bíznak meg „tisztogató mű­veletekkel”. Ilyen „tisztogató művelet” során a vietnami martalócok Keng Kok térségé­ben bántalmazták és kifosztot­ták a lakosságot. Ugyanakkor mind gyakrab­ban fordul elő, hogy a lázadó­kat zsoldosaik cserben hagy­ják. Sala Phou Khou-nál ked­den a lázadók egyik ejtőernyős egysége teljes fegyverzetben, tisztjeivel együtt a hazafias erők csapataihoz csatlakozott. Később Phong Nhang, Long Bök és Xieng Da helyőrsége, egy-egy század, fellázadt tiszt­jei éllen, foglyul ejtette őket és szintén a hazafias erőkhöz csat­lakozott. (MTI) nem volt hajlandó az ameri­kai csapatok visszavonásának feltételéül elfogadni. Az azne* rikai haderők visszavonása csak akkor lehetséges, ha a helyzet már „megszilárdult” — mondotta. Kennedy elnök „mély aggo­dalmát” fejezte ki amiatt, hogy a nyugat-iriáni kérdésben tá­madt holland—indonéz viszály nagyarányú fegyveres konflik­tusba torkollik. Az Egyesült Államok megkísérelte a nyu­gat-iriáni kérdés olyan megol­dásának kidolgozását, amely szükségtelenné teszi a katonai akciót — jelentette ki. — „Pró­bálkozásunk nem volt sikeres’’ — fűzte hozzá. Kennedy kifejezte reményét, hogy az amerikai javaslatokat mind Hollandia, mind Indoné­zia fontolóra veszi. Röviden foglalkozott az el­nök az űrkutatással is, „ked­vező jelként” értékelte a me­teorológiai vizsgálatok egybe­hangolását célzó közös szovjet —amerikai tervet. Hangot adott reményének, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió más területeken is meg tudja te­remteni a közös együttműkö­dést. (MTI) egységes nyugati álláspontot kialakítani. A bonni jegyzék tanulmányozása után az Egye­sült Államok kormánya vála­szol majd a nyugatnémet kor­mánynak. Egy másik újságíró rámutatott arra, hogy Kennedy a közelmúltban tett nyilatko­zataiban ellenezte, hogy Fran­ciaország önálló „nukleáris ütő­erőt” hozzon lÁre. Kennedy múltkori megjegyzései De Gaulle francia elnöknek és Adenauer nyugatnémet kancel­lárnak szóltak, mert e két po­litikus nem ért egyet az Egye­sült Államok nyugat-berlini politikájával. Kérte, hogy az elnök fejtse ki bővebben véle­ményét. Kennedy mindössze annyit válaszolt, hogy az érdekelt fe­lek ismerik egymás nézeteit és ezért a szóban forgó kérdések­ről nem óhajt újabb közlést tenni. Megkérdezték az elnöktől, meddig maradnak Thaiföldén az oda küldött amerikai csapa­tok. Az elnök így válaszolt: ... Ott vannak katonáink és majd az eseményektől függően bíráljuk el, hogy meddig ma­radjanak ott... A laoszi koalí­ciós kormány megalakulását WASHINGTON (MTI): Ken­nedy amerikai elnök szerdán Washingtonban sajtóértekezle­tet tartott, ezen foglalkozott a : német és a nyugat-berlini kér- i désben folytatott szovjet—ame- : rikai tárgyalásokkal, a Közös Piaccal kapcsolatos amerikai , állásponttal, a laoszi helyzet- : tel, az amerikai csapatok Thai- < földre küldésével és más fon- < tosabb kérdésekkel. Kennedy elnök bejelentette, i hogy a német és a nyugat-ber- . lini kérdésről tovább folyta- ! tódnak a szovjet—amerikai pu- : hatolózó tárgyalások. Ezzel i összefüggésben megjegyezte, ; hogy sikerült „megszüntetni” i az amerikai és a nyugatnémet i kormányt elválasztó nézetelté­réseket. Egy újságíró megkérdezte az elnöktől, vajon a szovjet— < amerikai tárgyalások a nyu- : gatnémet kormány teljes jóvá­hagyásával folytatódnak-e. Az elnök kitérő válaszában annyit : közölt, hogy az Egyesült Álla- , mok még csak most tanulmá­nyozza a nyugat-berlini össze­kötő útvonalak ellenőrzésére vonatkozó bonni javaslatokat, ezért nem nyilváníthat véle- : ményt arról, hogy sikerült-e

Next

/
Oldalképek
Tartalom