Népújság, 1962. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-24 / 119. szám

1962. május 24., csütörtök nepojsag s A fényt árnyék kíséri Sorozatos korrupció, okirathamisitások miatt: ítélet a gyöngysssolymosi pincészet vezetőinek ügyében Több napon át tárgyalta dr. Holma Géza tárgyalásvezető bíró a gyöngyösi járásbírósá­gon az Állami Pincegazdaság gyöngyössolymosi pincészeté­nek korrupciós bűnügyét. Cse­res János pincevezető és be­osztottja, Lászka József, hosz- szú időn át folytatott bűnös üzelmeivel Gyöngyössolymo- son olyan légkört teremtett, hogy csak jelentős összegű „ajándékozás” nyitotta meg a bor-átvétel útját. Anyagi el­lenszolgáltatás fejében példá ul a szabadon felvásárolt bor után is kifizették a szerződé­ses felárat. Aki a jogtalanul felvett árkülönbözetet megosz­totta velük, azoktól előnyö­sebb minősítés szerint vették át a bort, de ha valaki nem volt hajlandó az átvevők ál­tal megszabott baksist megfi­zetni, azt a termelőt valami­lyen módon megfélemlítették Ilyen körülmények között alakult ki az a helyzet, amely H úszón hat új lakás mmm ÄH» Rövidesen átadják Hatvanban az új lakótelepen épült 26 lakásos háztömböt. Az új épületben egy-, illetve másfél­szobás lakások lesznek, beépített, modern konyhabútorokkal. a környezet erkölcsi fertőzése folytán veszélyessé vált a tár­sadalomra. A sorozatos visszaéléseket és okirathamdsitásokat az el­lenőrző szervek fedték fel. Sokoldalú, minden szempontra kiterjedő nyomozás után ke­rült sor a bírósági tárgyalásra. Több napot vett igénybe a nyomozati adatok ismertetése és a harminc tanú kihallgatá­sa. Dr. Nádas Gyula, megyei ügyész vádbeszédében össze­foglalta a tárgyalás során bi­zonyítást nyert tényeket, mely szerint Cseres János és társai a társadalmi tulajdon terhére bűnszövetkezetben, sorozato­san követtek el csalást, magán­okirat hamisítást és tiltott ajándék elfogadását. Mind­ezekkel a cselekményekkel a társadalmi tulajdonban 136 857 forint kárt okoztak. A korrupt bűnszövetkezet tagjai kimutat­hatóan 63 603 forint anyagi, haszonra tettek szert. A védőbeszédek után, az utolsó szó jogán felszólaló Cseres János és a befolyása alatt álló Lászka József ta­gadta bűnösségét, míg Bágyi János harmad-rendű vádlott beismerte a terhére rótt cse­lekményeket. Dr. Holma Géza tárgyalás­vezető bíró szombaton hirdette ki a bíróság ítéletét. A bizonyí­tást nyert bűncselekmények miatt Cseres János I. rendű vádlottat 5 és fél évi börtön­büntetésre és politikai jogai­nak 8 évi felfüggesztésére, Lászka József II. rendű vád­lottat 4 és fél évi börtönbün­tetésre és politikai jogainak 6 évi felfüggesztésére, Bágyi János III. rendű vádlottat 6 havi felfüggesztett börtönbün­tetésre ítélték és elrendelték Cseres és Lászka azonnali le­tartóztatását. Az ítélet nem jogerős. íví. !. Az évvégére elkészül a sánc! víztároló Napi 1800 köbméter lesz a víztartalék Egerben AZ ÉPÍTÉSI ANYAGOT szállító autó nyomában; kacs­karingás utakon jutunk el a Gárdonyi utcából a Szabó Se­bestyén utcába. A Szarvas 1tér felől nem' közlekedhetnek a járművek, mert a vasúti átjá­rónál még nem fejeződött be az útépítés. A Sáncot ketté osztó Gárdonyi utca Szarvas tér felőli elején nem tud a te­herkocsi az építkezés színhe­lyére jutni. Három-négy apró, ipszilon formán elhelyezett ház tesa lehetetlenné a közle­kedést — így vagyunk mi itt, Eger­ben — mondja az Ott- és Va­sútépítő Vállalat központi' fő­építésvezetője — Kondor Ist­ván. Ez a vállalat építi ugyanis azt az ezer köbméteres víztá­rolót a Szabó Sebestyén utcá­ban, amely majd nagyban se­gíteni fogja Eger város víz igényeinek kielégítését. Először jobbra-balra szemlé­lődünk itt ezen az ismeretlen területen, amely az Almagyar dűlőnek a Sánccal érintkező területe. Képzeletben már itt halad a víztároló előtt egy széles utca, amely egészen a Merengőig biztosít majd gyors és talán; tehermentesítő közle­kedést is. Aztán elhelyezzük ezen a gyönyörű panorámát nyújtó történelmi vidéken: Eger „Rózsadomb”-ján az új épületeket. A városi és ma­Tizenegy szocialista brigád dolgozik az Ércbánya Válla­latnál. Munkában edzett, ke­mény emberek és fiatalok, alig akad közöttük 30 éven felüli. Mindnyájan fogadalmat tettek: legjobb tudásuk szerint dolgoznak, mindent elkövet­nek, hogy példát mutassanak, hogy előbbre vigyék a közös­ség ügyét. De a feltételek, a követel­mények és feladatok változ­nak. Csak az ember és képes­ségei nem változnának és nem alakíthatók? Ugyan, ki állítaná ezt? Persze, tanulni kell, sok a pótolni való. És példamutatóan, szocialista emberhez méltóan kell élni. A hármasszabályt, a három kö­vetelményt könnyű felsorolni, de mennyivel nehezebb folya­matosan és következetesen betartani. Hol tarlónak jelenleg a brigádok, mit kell javítani, hol kell se­gíteni? Nem egy ember, nem is a vezetőség dönti ezt el. Gyöngyösorosziban már szo­kássá vált, hogy a szocialista brigádok munkáját a közösség elsősorban maguk a brigádok a patronáló műszakiak és s vezetőség együttesen mérle­geli. így történt hétfő délutár is. „Önmagunkban, tetteinkben is keressük a hibát“ Szocialista brigádvezetök tanácskozása Gyöngyösorosziban gánházakait, üzleteket, a köz­művesítés adta vizet és vil­lanyt és hát az embereket is, akik majd benépesítik ezt a valamikor török ágyúk tűzé- től megszórt területet. „ERÖSMÜVÜ falai állanak az egri várnak a szőlőhegyek felől” — olvassuk Rákóczii Fe­renc emlékirataiban. De eze­ket az erősművű falakat a Rá­kóczii szabadságharc leverése után az oszitrák uralkodó le­bontatta. Ott látni most az eb­ből származó kövek törmelé­keit a nagy víztárolónak szánt helyen. Négy—öt méterrel ma­gasabban áll az eleven földtől ez a hordalék, amely történel­mi emlékeink egy részének látója lehetett. Aztán megszemléljük azokat a hatalmas, síneken mozgó csdgaemelőket, amelyeket az építkezés előtti platón szerel­tek össze. Nagy, 140x640 cm méretű vasbetonlapok feksze­nek a földön, amelyet most, száradás után tovább szállíta­nák. — Azt mondtam az előbb, hogy „így vagyunk mi itt, Egerben”. Ez alatt azt értet­tem, hogy sok-sok hiányosság­gal kell megküzdenünk. Elő­ször ide kellett hozni1 a vizet, hogy az építkezést megkezd­hessük. Nincs ipari áram, amely a gépek üzemeltetését biztosítaná, és rossz a közle­kedés is. Csák példaképpen hátra van. Erre utalt Flórián Gusztáv igazgató, Szemán Já­nos patronáló brigádtag, ezt bizonyította Kővári elvtárs és a műszaki naplók is. Vila és nézeteltérés is akad, biztatást és keserű kifakadáso- kat is hallottunk a tanácskozá­son. De az emberek teljesíteni akarják, amit vállaltak, akar­ják az újat, a műszakilag fej­lettebbet. Hogyan? Közös erő­vel, mert csak így lehet. Jobb műszaki előkészítésre van szükség. A vezetők megígérték. Egy kis kedvtelenség és szer­vezetlenség volt a brigádnál? Megszüntetjük, újra kezdjük és jobban fogjuk csinálni — fogadkoztak a bányászok. Ki- nek-kinek pótolni valója akad az általános iskola felső osztá­lyaiban, s szakmai tanfolyamo­kon, vagy a technikumbari? Emberi gyarlóságokat, rossz szokásokat kell levetkőzni? Igen, minderre szükség van, önmagunkba kell nézni, tet­teinkben is keressük a hibát — ezt bizonyította a gyöngyösoro- szi tanácskozás. Ezért hasznos és tanulságos volt. Az elhatározást és az ígére­teket tettek kövessék és akkor szaporábban, nagyobb léptek­kel haladhatunk élőre. F. L. mondom, hogy ezeket a nagy emelő állványokat nem kellett volna teljesen szétszerelnünk, ha ezen a szűk és görbe ut­cán be lehetett volna hozni. Ezek a hiányosságok természe­tesen hátráltatják a munkáit, de azért legkésőbb az év vé­gére az építkezést befejezzük. Közben Szabó József fürdő- igazgatóval is találkoztunk és egyet s mást ő is elmond a víztároló építésével kapcso­latban. Így megtudjuk, hogy a víztárolóhoz szükséges gépi berendezést (hidrofor) nem igazolta vissza a készitő válla­lat, csak a jövő év tavaszára. Ez azonban nem sorsdöntő. A lényeg az, hogy kész legyen a tároló, a gépüzem azt mér meg tudja tölteni. A további beszélgetés során aztán tudo­mást szereztünk arról is, hogy a hajdúhegyi 600 köbméteres tartályban nappal nincs is víz. A város nagyon sok vizet fo­gyaszt, sok helyen pazarlásig megy ez a vízfogyasztás, és így nappal csak az úgyneve­zett „körvezeték” kapja a vi­zet. A hajdúhegyi tároló csak éjszaka telik meg. A Sáncban két darab ezer köbméteres tároló építése van tervbe véve. Az idén megépül az egyik. Ha a másik is felépülj akkor 2600 köbméter víztarta­lék biztosítja majd a város tízórai vízszükségletét. A sánci tárolóhoz úgy­nevezett zárkamra is épül, amely a nyomásfekozást biz­tosítja. Ez arra szolgál, hogy a sánci és az almagyari része­ket is el tudják látni megfele­lő mennyiségű vízzel. A TANÁCS gondoskodása Eger város vízellátásáról meg­nyugtató és egyben reményt keltő arra, hogy most már rö­vid időn belül a magasabban fekvő városrészek sem fogják nélkülözni a vizet. Okos Miklós Humor Egy kis gyerek jelenik meg a fürdőhely zenekaránál és megkérdezi: — Trombitás is van önök között? — Hogyne, én vagyok — je­lentkezik az egyik zenész. — Akkor legyen szíves, fújj* fel a luftballonomat! És határozat született: megsür­getik a tapasztalatcserét, nem szégyen, sőt, hasznos és szüksé­ges a tapasztalatcsere. Másik brigádra kerül a sor. A teljesítmények, az anyag- megtaikarítás, sőt, a tanulás is rendben. De... De a magatartás, a szocialis­ta ember életmódjával össze­egyeztethető D. elvtárs esete? Pontosan senki sem ismeri a napokban lejátszódott, a kór­házban, majd a rendőrségen folytatódó eseményeket. — Azt hallattam ... úgy tu­dom ... — Erre nem lehet adni, pon­tos, részletes és igazságos ki­vizsgálásra van szükség. Varga Ferenc talán a legidő­sebb a szocialista brigádveze­tők és tagok között. Sokat ta­pasztalt ember, részt vett a szocialista brigádvezetők orszá­gos tanácskozásán. Pontosan nem fogalmazta meg a monda­nivalót, inkább aggódó szavai és hangja sejttette, hogy sok minden nincs még rendben Gyöngyösorosziban. Bátor és szép kezdeményezések történ, tek, de az út nagyobb fele még műszaki feltételeket. De néz­zük az érem másik oldalát. Vizsgálták-e, gondolkodtak-e róla, hogy szabályosan, az elő­írásnak megfelelően telepítet­ték-e a lyukakat? A fúrószár­beragadást a nem megfelelő kezelés is okozhatja. A Hausser fúrókocsi finomabb, gondosabb kezelést igényel. Változott a kőzet, más lyukte­lepítést kell előírni, a víznyo­mással van baj? Vagy inkább a kezdeti nehézségek, a balsi­kerek miatt idegesek az em­berek, kapkodnak, hamarabb cselekszenek, mint gondolkod­nak? Ezer hibalehetőségre van kilátás, de sehogy sem jutunk előre, ha a hibaforrásokat mindig és kizárólagosan má­soknál keressük. Minden rend­ellenesség és hiba okát kutat­ni kell, hamar fel kell tárni, hogy idejében leküzdhessük. Nem jó az a gép? De hiszen Komlón szépen megy a mun­ka, a kőzet sem előnyösebb. Hát az emberek különbek? i — Nem, az nem lehet. Leg- i feljebb nagyobb a gyakorlatuk. : Ezt kell Gyöngyösorosziban pó- : tolni, sok türelemmel, akarat- i tál es nagyobb fegyelemmel. Legnehezebb helyzetben a Bessenyei-brigád van. Üj, ed­dig ismeretlen és alapos szak­mai hozzáértést igénylő gép­pel kísérleteznek. De a Haus­ser fúrógéppel már nemcsak próbálkoznak, tervet kaptak, termelni kell. Nagyot léphet­nek előre, műszakilag sokat fog jelenteni, ha biztosítják mindazt, amit a géptől vár­nak. A Hausser-fúróra és a Bessenyei-brigádra irányult a figyelem, nagy a felelősség. — Nincs elegendő levegőnk, a ventillátorral kellene vala­mit csinálni. Nagyon nedves a levegő, nem indulnak a gépek. Fúrás közben leesik a nyomás, a manométer öt atmoszféra helyett kettőt is alig mutat, nem tagadhatjuk, jó ez a gép, de sok a kieső idő, sokat, na­gyon sokat vesződünk a külön­böző hibákkal. Igaz a munkások panasza ? Egyik is előfordult, meg a másik is. Ezt a főmérnök nem vitatja, sőt, elismeri, hogy az elmúlt időszakban nem tudták biztosítani teljes mértékben a lágya: mondják ilyenkor az igazságos elv ellen vétők, ma­gyarázatként. Még folytathatnánk soká a polemizálását, de a lényeg egy: a téves illúzióra alapitott j jó szándék a legnagyobb j foss2, amit elkövethetünk egy | ifjú ellen. Csak a tisztességes j követelmény, csak a megala-! pozott munka lehet az értéke- j lés módja. Talán nem lesz haszontalan szólni most erről, hiszen év vége előtt vagyunk, az isko­lákban már a bizonyítvány végső jegyei alakulnak ki, és sorsdöntő lehet egy-egy osz­tályzat értéke. Az osztályzat pedig az iskolai munka bére. Ne neveljünk bércsalókat, akiket mi kényszerítünk arra, hogy azzá váljanak. Nincs külön mérce különböző meg­fontolások alapján, csak az egyöntetű eredmény mércéje létezik, mint ahogy ezt talál­juk az életben is, ha ott is akadnak ma még ellene vé­tők. Mi igazságot akarunk min­denben, az igazság szigorúsá­gát. De csak akkor lehetünk szigorúak, ha önmagunkkal szemben is azok vagyunk, ha minden alapot megadunk a követelmények felállításához — az iskolai év mindennapjai során is. Eltértünk-e az eredeti kér­désektől? Nem. Igyekeztünk őszinték lenni, mert enélkül tapodtat sem mehetünk előbb­re. A fényt ugyan mindig kí­séri az árnyék, és a legélesebb fény mellett található a leg­sötétebb árnyék, de mi azt akarjuk, hogy társadalmunk­ban, a mi emberi világunkban a fény ragyogjon be mindent. G. Molnár Ferenc goztatott figyelmeztető szó ta­lán segíthet még: esetleg ösz- szeszedi magát az ifjú az utol­só évben, és eljut a követel­mény szintjére. Dicsérendő, becsületes dolog ez — termé­szetesnek tartjuk. „Megjött az esze”: szoktuk ilyenkor mon­dani. És ha nem? Nos, akkor elő­fordul az, előfordulhat, ami el­len most szeretnénk szót emelni: a nevelő elnéző lesz, megértést tanúsít, röviden — enyhén osztályoz, segít a mér­cén átjuttatni a gyereket. Jót tett? Látszólag. Valójá­ban a legnagyobb hibát kö­vette el. Felelőtlenségre szok­tatta a gyereket, aki úgy gon­dolja ezek után, hogy az élet­ben mindig akad jó ember, aki segíti őt, neki csak el kell fogadni a segítséget, és min­den megy, mint a karikacsa­pás. És a kibékíthetetlen ellen­tét, a későbbi tragédiák végső oka, magyarázata idáig vezet­hető vissza: társadalmi ren­dünk a munka utáni értékíté­let elvét valósítja meg, a gye­rek pedig esetleg az érdemte­len jóindulatot tapasztalja. Becsületes életre akarjuk ne­velni a'gyereket, s hamis esz­közöket alkalmazunk. Ne vág­juk el a jövőjét, az érvénye­sülését, majd benő a feje­Könnyű az érvelés: túl szi­gorú volt a mérce. A felvételi vizsga bizottsága olyan mér­cét alkalmazott, amely irreális követelményeket állított a fia­talok elé. Ez látszik a legelfo­gadhatóbb indokolásnak. Ha azonban az intézet taná­rait kérdezzük meg, ők az elő­képzettségre panaszkodnak. Jó, ezt ismerjük, ez a leg­könnyebb: vetheti ellene bár­ki. Könnyű szidni azokat, akik átadják a felsőbb szintre a gyerekeket. A hibát másra há­rítani — menekülés a felelős­ség elől. Hiszen az ipari tanu­lók összes létszámából az első negyedévben összesen 333 nö­vendék kapott elégtelent! Eb­ben a számban pedig nem­csak az elsősök szerepelnek. Az ellenérv is helyén való­nak tűnik. De a másik adat újból kibillenti a felleltnek tetsző egyensúlyt: félévkor már csak 140-nek volt elégte­len osztályzata. Hogy lehet ez? Csökkentet­ték a szintet, enyhítették a kö­vetelményt? Az ok máshol keresendő. Korrepetálás, egy­re fokozódó segítségnyújtás, tervszerű képzés emelte meg az eredményt. A tanárok te­hát nem az előző oktatási in­tézmény elmarasztalásával vélték megoldani a problémát, s ez a helyes magatartás. Egy pillanatig sem állítjuk, hogy az iparitanuló-intézet- ben nagyítóval sem lehetne hibát, mulasztást, emberi könnyelműséget találni. De az eredmények is elgondolkozta­tóak. Emlékezzünk csak a vizsgamunkák kiállítására. Ha azt vesszük alapul, hogy a ki­állításra a legjobb munkák ke­rültek el, még a jók közül is — a lemérhető szint az ele­venen élő igényt is tükrözi. Az igényesség pedig követel­ményeket támaszt, amit csak helytállással lehet elérni. Az elmondottak felmentik a felelősség vonatkozásában az intézetet, de ezzel ismét az al­sóbb fokú tanintézetekhez ka­nyarodunk vissza. Ott kell te­hát a hibát keresnünk? Megint nehéz az egyértelmű választ megadnunk. Hogyan is történik? Az ál­talános iskola VIII. osztályát végző gyerekről kiderül, hogy tovább akar tanulni. Ha szor­galmas — az ügy rendben van. De mi lesz akkor, ha nem va­lami megfelelő eredmények jelezték addig a gyerek igye­kezetét? A felelősséggel han­A számadatok megdöbbentőek. Szinte árra késztetnek bennünket, hogy a legerélyesebben emeljük fel szavunkat, s követeljük a felelősségre vonást. Igen: ez látszik a legegy­szerűbbnek. Mert mivel lehetne megmagyarázni, hogy az iparitanuló-intézet mintegy 500 I. éves tanulója közül az első negyedévet 30 százalék zárta elégtelen osztályzattal? Tizenhét osztályból hétben volt az átlageredmény 2-esen alul, a felmérő dolgozatok értékelése alapján. A felvételi írásbelin 170-en oldották meg elégtelenül a számtanfeladatokat, 118-an pedig elégségesen. Szinte elké­pesztő ez a két szám.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom