Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-03 / 78. szám
VHÄO PRO! FT4R.IAI FOYFS*"» IFTEK! Koszorúzás! ünnepség a rákosligeti temetőben a román hősök sírjánál AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 78. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1962. április 3., kedd Hazánk felszabadulásának 17. évfordulója alkalmából hétfőn délelőtt a rákosligeti temetőben koszorúzási ünnepséget rendeztek a Magyarország felszabadításáért vívott harcokban elesett román hősök sírjánál. A síremlék előtt katonai díszegység sorakozott fel. Elhangzott a román és a magyar himnusz, majd megkezdődött a koszorúzás. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának képviseletében Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese és Szóbele András, az Elnöki Tanács tagja; a forradalmi munkásparaszt kormány nevében Losoncai Pál földművelésügyi miniszter, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, valamint Mód Péter, a külügyminiszter első helyettese koszorúzott. A Romái Népköztársaság magyarországi nagykövetségének koszorúját Mihail Rosianu nagykövet, Vasile Moldován kulturális tanácsos és Alexandra Madavei alezredes, katonai attasé, a magyar néphadsereg koszorúját Úszta Gyula altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, Kovács Imre vezérőrnagy és Tölgyesi Ernő alezredes helyezte el. A koszorúzási ünnepségen jelen volt a külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa, ott voltak a helyi párt- és tanácsi vezetők közül számosán, valamint a környék lakosságának képviselői. (MTI) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1962 márciusi ülésének határozata a mezőgazdaság helyzetéről és a további feladatokról L Hazánk mezőgazdaságában döntően új és jellemző, hogy az ország szántóterületének 95 és fél százalékán állami gazdaságok és termelőszövetkezetek gazdálkodnak. Termelő- szövetkezeteink idei zárszámadó közgyűlése 1961-nek, annak az évnek eredményeit vette számba, amelyben már egész dolgozó parasztságunk új termelési viszonyok között, szövetkezetbe tömörülve dolgozott — ezzel lezártuk a fejlődés egy nehéz, dicsőséges korszakát. Alig több, mint három esztendeje: 1958 decemberében a Központi Bizottság közvetlen feladatként határozta meg a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a mezőgazdasági termelés ezzel egyidejű emelését. Ez a bátor elhatározás osztályellenségeinkből gúnyolódást és dühöt váltott ki, de nem kevés becsületes ember is kételkedett realitásában. Most Központi Bizottságunk, pártunk jelentheti az egész magyar dolgozó népnek, hogy az 1958. decemberében kitűzött célt a tervezettnél jóval hamarább elértük: hazánkban befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése, egész népgazdaságunkban osztatlanul uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, és az átszervezés három esztendejében egyidejűleg emelkedett a magyar mezőgazdaság termelése is. A munkáshatalom megvédése és megszilárdulása az ellen- forradalmi támadással szemben, a szocialista népgazdaság fejlesztésében elért gazdasági eredmények általában és a mezőgazdaság szocialista átszervezése: ez a magyar nép 1956 novembere óta elért kiemelkedő, egymással összefüggő történelmi jelentőségű három győzelme. A mezőgazdaság szocialista átszervezése befejezésének különleges jelentősége abban van, hogy ezzel megerősödött népi demokratikus államunk legfőbb politikai alapja, a munkásosztály és a parasztság szövetsége. Dolgozó népünk még szorosabb egységbe forrt ösz- sze, társadalmunk hatalmas lépést tett afelé, hogy a munkásosztály, a termelőszövetkezeti parasztság és az értelmiség egységes szocialista társadalmává váljék. kezeteink és állami gazdaságaink mintegy 25 ezer hold nagyüzemi szőlőt és gyümölcsöst telepítettek. Mezőgazdasági termelésünk az átszervezés három esztendeje alatt számottevően emelkedett és a belterjesség irányában fejlődött. Az 1959—81. években az előző három évhez képest a termelés 8 és fél százalékkal nőtt, a felvásárlás pedig 1961-ben 13,3 százalékkal haladta meg az 1958. évit. Az elmúlt három esztendő alatt kereken 19 milliárd forintot fordítottunk mezőgazdasági beruházásra. Ennek eredményeként az egy traktoregységre jutó szántóterület 351 holdról 172 holdra csökkent Egy hold szántóra az 1958-as 49 kilogramm műtrágyával szemben 1961-ben 111 kilogrammra nőtt a holdanként felhasznált műtrágya mennyisége Az átszervezés három éve alatt a termelőszövetkezetek a közös állomány elhelyezésére felépítettek 550 ezer szarvasmarha-. 13 millió sertés- és 6,5 millió baromfi- férőhelyet. A mezőgazdaság szocialista átszervezése egészséges voltának egyik döntő bizonyítéka, hogy az ország állatállománya ma nagyobb, mint az átszervezés megkezdése előtt volt. A Központi Bizottság mindezek alapján megállapítja, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésével létrejött az a szilárd alap, amelyre építve, a legközelebbi években megvalósíthatjuk a belső piacon a folyamatos, zavartalan ellátást és a népgazdaságilag szükséges mértékben növelhetjük a mezőgazdasági kivitelt. Mezőgazdaságunk még mindig magán viseli az ország felszabadulás előtti elmaradottságának nyomait. Ezt gyorsan le kell küzdenünk, fejlődési ütemében mezőgazdaságunknak jobban fel kell zárkóznia szocialista iparunkhoz, el kell érnie a korszerű mező- gazdasági termelés világszínvonalát, hatékonyan hozzá kell járulnia népünk életszínvonalának emelkedéséhez, szocialista hazánk általános fejlődéséhez. III. II. A mezőgazdaság szocialista átszervezése lendületes kibontakozásának és eredményes végigvitelének első és elengedhetetlen feltétele a Magyar Szocialista Munkáspárt marxista—leninista elveken nyugvó politikája volt. A termelő- szövetkezetek szervezése az önkéntesség lenini elvének érvényesítésével, a fokozatosság figyelembevételével, céltudatos, ugyanakkor türelmes politikai felvilágosító munkával folyt. Hatékonyan segítették az átszervezést a termelőszövetkezeti tagok személyes anyagi érdekeltségét biztosító intézkedések, a földjáradék fizetése, a betegségi és baleseti biztosítás bevezetése, és nem utolsósorban az öregekről való gondoskodás. Ugyanilyen, arányban hatott az, hogy mesz- szemenően érvényesült a szö- vekezeti demokrácia a vezetők megválasztásában és a gazdálkodás irányításában. Mindez együttesen eredményezte, hogy pártunknak a termelőszövetkezetek megszervezésére irányuló agrárpolitikája dolgozó pa- raszságunk egyetértésével és támogatásával találkozott. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének feladatát sikerült egész társadalmunk közügyévé tenni, s az a dolgozó tömegek hathatós támogatásával ment végbe. Kiemelkedő szerepet töltött be munkásosztályunk, amely az átszervezés éveiben a mezőgazdaságnak gépi erővel, műtrágyával, vegyszerekkel, hitellel és más módon támogatást biztosított a nagy szocialista cél eléréséért, s a testvéri paraszti osztálynak nyújtott segítségként. A termelőszövetkezetek szervezésében és megszilárdításában nagy érdemeket szereztek a szocialista eszme állhatatos falusi képviselői, s azok a városi munkások, értelmiségiek, alkalmazottak, kommunisták és pártonkívüliek, akik fáradságot nem ismerve, éveken át áldozatos munkával és türelmes, felvilágosító szóval segítették a dolgozó parasztokat a szövetkezeti gazdálkodás útjára. A szocialista átszervezés sikerében nem kis szerepet töltöttek be a béke, a szocaliz- mus szakadatlan, növekvő erőinek nagy nemzetközi sikerei is. Hathatós gyakorlati segítséget kaptunk az átszervezés menetében a testvéri szocialista országoktól, mindenekelőtt a Szovjetuniótól, soron kívüli gépszállításokkal, kiváló minőségű vetőmagvak szállításával és sok más formában. A szocializmus ellenségeinek áskáledása és hollókárogása hiábavaló volt. Nem veszett kárba pártunk, munkásosztályunk, parasztságunk, népünk munkája, barátaink segítsége:- az éppen megszerveződött termelőszövetkezetek, a még fiatal szocialista magyar mezőgazdaság meggyőzően bizonyítják a termelőszövetkezeti rendszer fölényét, máris megmutatkoznak a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságban rejlő nagy erők. Jó eredményeket értünk el, a viszonylag kedvezőtlen feltételek ellenére, már 1961-ben. A mezőgazdasági termelés, a súlyos aszály ellenére összértékben az előző átlagos időjárású év szintjén volt, a kenyérgabona országos termésátlaga az eddigi legmagasabb szintet érte el. A felvásárlás több mint 6 százalékkal meghaladta az előző évit. Az 1961- ben elvégzett őszi mélyszántás több mint egymillió holddal haladta meg az előző évit. Ugyanez évben termelés zővetMezőgazdaságunk fejlődésében most új fejezet nyílik; az átszervezés befejeztével erőinket most már a mezőgazdaságban egyetlen fő feladatra, a termelés gyorsütemü fejlesztésére fordíthatjuk. A terméshozamok, a termelékenység növelésével kell végérvényesen bebizonyítanunk a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság fölényét a kapitalista és a kis- áru termelő mezőgazdaság fölött. A szocialista mezőgazdaság alapjainak létrejöttével és megszilárdulásával a fejlődést akadályozó néhány lényeges ellentmondás feloldódott és megszűnőben van. Űj a jelenlegi helyzetben, hogy a szocializmus általános érdeke, a munkásosztály és a parasztság érdeke, az egyéni és a csoport- érdek a mezőgazdaságban is egy irányba, a termelés fellendítésének irányába hat. A termelés általános fellendítése, az árutermelés gyors növelése az egyes termelőszövetkezeti tagnak, a termelőszövetkezeti tagság közösségének és az országnak egyaránt érdeke. A termelőszövetkezetek további megerősödése és fejlődése szempontjából a politikai munka változatlanul elsődleges és döntő jelentőségű. Valamennyi politikai lépés célja és hatása a termelőszövetkezet gazdálkodása eredményességének előmozdítása kell. hogy legyen. Ugyanakkor a termelőszövetkezetek gazdasági fejlődése, eredményessége az, ami politikai céljaink megvalósulását a leghatásosabban mozdítja elő. A politikai és a termelőmunka a legszorosabban összefügg egymással. Mezőgazdasági termelésünk növeléséhez még sohasem voltak a jelenlegihez hasonló kedvező feltételek, de az előttünk álló feladatok is nagyok: Az ötéves terv részeként, 1962-ben a mezőgazdasági termelést, az előző évihez képest, 9,2 százalékkal, a felvásárlást 11,5 százalékkal kell növelni. Az egész ötéves terv időszaka alatt, a megelőző öt év átlagához képest, a mezőgazdasági termelést 22—23 százalékkal kell növelni, a felvásárlást pedig olyképpen, hogy az 1965- ben 55 százalékkal legyen nagyobb, mint 1960-ban volt. A terv célkitűzései csak a hozamok, a munka termelékenységének állandó növelésével, a termelési költségek csökkentésével valósíthatók meg. a A mezőgazdasági termelés növelésének alapja a növénytermesztés fejlesztése, amelynek mértéke a mezőgazdaság általános fejlődését valamelyest meg kell haladja. V A kenyérgabona-szükséglet hazai termésből való biztosítása szükségessé teszi az előirányzott vetésterület pontos betartását, s azt, hogy 1965-re elérjük búzából, országos átlagban, legalább 13,5 mázsa betakarítását holdanként. Takarmánynövényeink termésátlagát jelentősen növelve, a növényi fehérjeszükségletet hazai termésből fokozottabban kielégítve, szilárd takarmányalapot kell teremteni a fejlődő állatállomány számára. Legfontosabb takarmánynövényünk, a kukorica átlagtermése a tervidőszak végére országosan érje el a holdankénti 18 mázsát, s már ebben az évben legalább a holdankénti 14 és fél mázsát. Ennek egyik legfontosabb feltétele már most megvan: első ízben értük el idáig, hogy az idei tavaszon a kukorica zömét őszi mélyszántásba vethetjük. Ha hibrid vetőmagot vetünk, biztosítjuk — a talaj táperejétöl függően — a 16— 18 ezres tőszámot, a hagyományos paraszti, mintegy tízezerrel szemben, időben és gondosan végezzük el a háromszori kapálást, — akkor elérjük a megkívánt hozamot. A növényi fehérjeellátás megoldásának egyik alapvető módja az évelő pillangós növények, elsősorban a lucerna termesztésének nagyarányú fejlesztése oly módon, hogy növekedjék az átlagtermés és széles körben elterjedjenek a korszerű betakarítási módszerek. Érjünk el gyökeres fordulatot takarmánytermesztésünk legelhanyagoltabb ágában, a rét- és legelőgazdálkodásban. Szüntessük meg a napraforgótermesztés elmaradottságát és megnövekedett területen mielőbb érjük el országos átlagban a 9 mázsás holdankénti termést. A második ötéves tervben előirányzott mintegy 200 ezer hold nagyüzemi szőlő- és gyümölcs- telepítés fontos és nagy feladatunk. Egyidejűleg gondoskodnunk kell a meglevő szőlők rendszeres pótlásáról, ápolásáról, hozamaik növeléséről is. A nagyüzemekben levő régi telepítésű szőlőket is fokozatosan alkalmassá kell tenni a nagyüzemi művelésre. A lakosság jobb és zökkenőmentes zöldségellátása, valamint növekvő exportlehetőségeink kihasználása megköveteli, hogy elsősorban hagyományos zöldségtermelő tájainkon gyorsabban fejlesszük, főleg az öntözéses, a korai és kései szántóföldi zöldségtermesztést. A korai zöldségtermesztés fellendítését nagyban elősegíti az olcsóbb műanyagfóliás palánta- és növénynevelés elterjesztése. S Az állattenyésztés hozamainak a második ötéves tervben előirányzott 20 százalékos növelése megköveteli az állomány minőségének, takarmányozási, tartási és állategészségügyi viszonyainak megjavítását. A szükségleteknek megfelelően a sertés-, a baromfihús- és a tojástermelést növeljük a legnagyobb mértékben. A szarvasmarha- tenyésztésben a tehénállomány növelése a legfontosabb. Az egy tehénre jutó évi tej- hozam 1965-ben országosan haladja meg a 2500 litert. Az erőtakarmánygyárak és a keverőüzemek az állatok termelőképességének növelése érdekében, kifogástalan minőségű abrakkeveréket adjanak az állattenyésztés számára. A jelenlegi magas termelési költségek csökkentése céljából több figyelmet kell fordítani az állat- tenyésztés gépesítésére, mindenekelőtt a majorok belső gépesítésére. Mindenekelőtt az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek közös állattállomá- nyát és állattenyésztését kell fejleszteni. A szükséges feltételek — a takarmány, a legelő, az apaállat, a szerződéses akció — biztosításával gondoskodni kell arról is, hogy a háztáji gazdaságok saját szükségleteik kielégítése mellett az állam részére is termeljenek árut. S A mezőgazdasági termelés növelésének legnagyobb tartalékát tárja fel a gyakorlatban már bevált alapvető termelési, tenyésztési, állategészségügyi és üzemszervezési eljárások általános alkalmazása, továbbá a tudomány és a technika legújabb vívmányainak elterjesztése. A mező- gazdasági üzemek törekedjenek a talajiermelékenység állandó fokozására, vezessék be széles körben a nemesített velőmagvakat, a nagyhozamú fajtákat. A feltételek megteremtésével fokozatosan térjenek rá a talajok mélymüvelésére. Az állattenyésztésben fokozottabban alkalmazzák a korszerű takarmányozási módszereket, a mesterséges megtermékenyítést, a borjak itatásos nevelését, a növendékmarhák szabadtartását, a baromfitenyésztésben pedig az egyszerű nagyüzemi tartási módokat. Mindezek megkövetelik, hogy javítsuk a szakpropagandát és tegyük rendszeressé a gyakorlati bemutatókat. A szakpropaganda egyik nagyon fontos feladata legyen a termelőszö* vetkezetek egymás közötti ta* pasztalatcseréjének szervezése, az élenjáró szövetkezetek és dolgozók jó tapasztalatainak, kezdeményezéseinek elterjesztése. 0 A mezőgazdasági tudományok művelőinek fő feladata az ötéveséül. a távlati fejlesztési tervek tudományos megalapozása. A tudományos kutató- és oktatómunkát közelebb kell vinni a gyakorlathoz. Kutatóintézeteink tekintsék fontos feladatuknak saját eredményeik gyakorlati bevezetésén kívül a legjobb külföldi fajták és termelési tapasztalatok hazai kipróbálását és elterjesztését is. Nagy figyelmet kell fordítanunk a mezőgazdasági szakoktatás erőteljes fejlesztésére; ez előrehaladásunk nélkülözhetetlen feltétele. Az egyetemi, főiskolai, kutatóintézeti szakembernevelés mellett tömegméretűvé kell tenni a most szervezés alatt álló mezőgazdasági felsőfokú technikumokban, technikumokban, a mezőgazdasági szakmunkásképző intézményekben folyó szakoktatást. p Az állami gazdaságok az S ország szántóterületének mintegy 14 százalékán gazdálkodnak. A mezőgazdasági termelőeszközök — különösen gépek -i- ennél nagyobb százalékával rendelkeznek, műszaki színvonaluk magasabb, sok jó szakemberük és nagy termelési tapasztalatuk van. Ennek megfelelően az átlagosnál lényegesen jobb eredményeket, magasabb termelékenységet és a termelési költségek lényeges csökkentését várja el tőlük az ország. Az állami gazdaságok és vállalatok munkáját oly mértékben kell fejleszteni, hogy 1965- ben már az ország mezőgazda- sági áruszükségletének, legalább 24 százalékát adják. Évről évre több jó minőségű vetőmagot, szaporítóanyagot és tenyészállatot kell adniuk az egész mezőgazdaság szükségleteinek kielégítésére. Növeljék a hozamokat úgy, hogy az ötéves terv végére előirányzott holdankénti 19 mázsás búza-, 27 mázsás kukorica-, 90 mázsás burgonya-, 12 mázsás napraforgó-átlagtermés, a tehenenként! 3500 literes tej-, valamint tyúkonként 170 darabos tojáshozam mielőbb megvalósuljon. Az állami gazdaságoknak úttörő szerepük van a mezőgazdasági termelés korszerűsítésében is. Tanítsák a kipróbált új módszerekre a környékükön (Folytatása a 2. oldalam)
