Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-11 / 84. szám

19fft. április 11., szerda NEPÜJBAG s • • • A huszonnegyedik órában 100 lorimos borravaló — A háztáji mindenekelőtt Miért uíOísó a tavaszi munkában az egri Rákóczi Tsz? Az egri termelőszövetkeze­tek közül a Rákóczi Tsz lema­radt a tavaszi munkákban. Csupán néhány számadat: négyszáz egynéhány hold sző­lőjükből április 9-ig mindösz- sze 143 holdon végezték el a metszést, ugyanakkor vetetle­nül van még több mint há­romszáz hold földjük, amelybe árpa kerülne. Ez a lemaradás. És pluszként adódik mind­ezekhez természetesen-a soron levő többi feladat: szőlőkapá­lás, telepítés, kukorica-, burgo­nyavetés. Mit mond a* elnök, a párititkár ? És a nagy „miért”-re ki, mit válaszol? Gyúró László, a szö­vetkezet elnöke elmohdja, hogy hosszabb ideig távol volt szabadsága és operációja mi­att, talán ez is az oka a késle­kedésnek. Jenei elvtárs, a párt- szervezet titkára, arról beszél, hogy már egy hónapja moz­gatják a tagságot, • eredmény­telenül. Hivatkozik az időre is, erősíti, „másabbak az adottsá­gok a többi tsz-ben, másabbak az emberek is, nehezebben mennek itt a dolgok”. Szó ke­rül arról is, hogy dolgozgattak azért ezek az emberek, csak nem eléggé szíwel-lélekkel láttak a munkához. Hétfőin délután részt vettem a Rákóczi Tsz egyik brigádér­tekezletén, ahol viszont a szö­vetkezet tagjai — asszonyok, férfiak, munkacsapatvezetők — mondták el véleményüket az ügyben. Gyúró elvtárs, a szövetkezet elnöke, kereken — nyíltan megmondta: emberek, ha így megy tovább, veszély­ben még a tavaly elért 40 fo­rintos munkaegység is. Azt is elmondta, hogy a Nagy József Tsz-ben befejezték, a Petőfi­ben egy-két napon belül kész a metszés, de földiben már az árpa is. Ám sok minden szóba került ezen a rövid, de igen tanulsá­gos értekezleten. Többek kö­zött megtudtuk azt is, hogy a szövetkezet tagjai a téli hóna­pokban, januárban, február­ban is az öreg gyümölcsfák kivágásával voltak elfoglalva, a fák hazahordása volt a fon­tos és amikor más egri szövet­kezet tagjai már a szőlőben megkezdték a korai metszést, iit a tagság részében fát ter­melt. Kiderült az is, hogy a fogatosok is szívesebben vál­lalták a fahordást, hiszen a munkaegység elszámolása mel­lett még egy százast is csúsz­tatott a zsebbe az, akinek ha- Zahordták a fáját. Nyíltan be­szélt a szövetkezet elnöke is. Nem csinált titkot belőle, hogy a fogatosoknál sok volt a fe- gyelmetlenkedés, szabályta- j lanság. Olyan eset is előfor­dult, hogy a fogatost a brigád­vezető boronálni küldte, ő pe­dig szántani indult a háztáji­ba. (Természetesen, itt sem maradt el a 100 forint borra­való). Ezek után érthető, ha a brigádértekezleten az elnök felszólította a. tagokat: hagy­juk abba, emberek, a fogato­sok lefizetését! JVem mindenki ha• nrag, nemtörődöm Kiderült viszont ezen a na­gyon hasznos tanácskozáson az is, hogy az egri Rákóczi Tsz- ben sok jóakaratú, derék em­ber nem ért egyet egyes tagok hanyagságával, nemtörődömsé­gével, munkátlanságával és többen ki is jelentették, közöt­tük Mátyási Sándor: a hanya­gok és lusták veszélyeztetik az én munkaegységemet is. Ko­csis Sándor bácsi pedig éppen az elevenre tapintott és meg­mondta kereken: ha felosztot­tuk volna az egész területet családokra, akkor ma minden­ki úgy állna, mint jómagam, aki már 2200 öl szőlőt metszet­tem meg eddig, most pedig me­gyek és metszek tovább, segí­tek a brigádnak. Példaként említette azt is, hogy Kocsis Sándor, Pócs István, Tóth Bír­ja István — akik szintén vállal­tak területet —, ugyancsak jól állnak a metszéssel, de már a fagyon kezdték a munkát. Van- csai Ferenc, Tóth Ferenc, Bar­tók Sándor, az X. brigád tagjai pedig hárman, ez ideig tízezer öl metszést végeztek el a vál­lalt területen, bár igaz, nem reggel nyolckor kezdik a mun­kát. Nos, van tehát jó példa is az egri Rákóczi, Tsz-ben. De ott vannak példaként az asszo­nyok is, akik maguk is csak iparkodnak a munkával. És most legyen szabad le­vonni az első tanulságot: Ha a tagság hallgat a vezetőségre és családonként vállal területet, akkor ma bíráló szavak he­lyett, a munkában való élen- járásért dicsérik meg a Rákó­czi Termelőszövetkezetet. Fegyelem nélkül nines közösségi élet Tény viszont — és szolgáljon ez is tanulságul —, hogy a ve­zetőség hosszú ideig eltűrte a fegyelmetlenkedéseket, a sza­bálysértéseket. Elnézték azt is, hogy a fegyelmi bizottság elnö­ke maga is így nyilatkozzék, ilyen nézeteket terjesszen: Elég, ha reggel 7-kor megyünk ki dol­A ktsz legjobb dolgozója Kiváló takarékszövetkezet Bbasáron Az elmúlt hét végén ünne­pélyes keretek között adták át az abasári takarékszövetkezet­nek ' a SZÖVOSZ és a KPVDSZ országos központjá­nak kitüntetését. A takarék- szövetkezet az 1961. II. félévé­ben olyan eredményeket ért el, amelyért rregkap a a kiváló takarékszövetkezet kitüntetést. Az abasári termelőszövetke­zet az elmúlt évben közel két­millió forintos betétforgalmat bonyolított le. Múltévi tervét minden' tekintetben teljesítet­te, és elősegítette a nagyüze­mi gazdálkodás mellett a ta­karékos élet megteremtését is a községben. A takarékszövet­kezeti tagok az elmúlt gaz­dasági évben kisebb-nagyobb beruházásokra 700 ezer forint kölcsönt kaptak a „falust banktól". A helyi tsz-szel jó a kapcso­lata az abasári takarékszövet­kezetnek. Ezt bizonyítja az is, hogy a zárszámadáskor nyolc­millió forintot a takarékszö­vetkezeten keresztül fizették ki a tagoknak. (Sz.) Kerékpáros halad az úton. Peckesen, fe szesen ül utasa a lép nyergében, egyenletes mozdula­tokkal tapossa a pe­dált: az út közepén. Mögötte autó. A ve­zető már harmad­szor öklöz bele a I kürtbe, s a kerékpá­ros harmadszorra sem tekint hátra, csak hajt az út köze­pén, mindössze kissé gyorsabb tempóval. Üjabb, most már szinte káromkodás­nak is beillő kürtszó, — a kerékpáros be­letapos és marad az út közepén. 1 A gépkocsi vezető­je nagy ügyességgel lefarol egészen az út Széléhez, úgy próbál előzni, de a kerék­páros most már rá- hajol a kormányra, úgy tapos, s való­sággal kiugrik az autó mellől. — Mondja, maga szerencsétlen, azzal a vacakkal akar velem versenyezni?! — or­dít ki most már a vezető ___ — Mi ért, talán ma-. ga akar azzal a va­cakkal versenyezni... ezzel? — kiabál visz- sza lekicsinylőén a kerékpáros. Az autó öreg, sok vihart lá­tott DKW, a kerék­pár modern túragép. Hát nincs igaza? (6) Két üzem tanácskozás A Hatva»! Szabó Ktsz női és férfi konfekciójában dolgo­zik Abelovszki Jánosné. Mindössze két éve van a szakmá­ban, mégis a legjobb dolgozókér.t emlegetik a szövetkezetben. gozni, egyórás ebédszünet, az­tán négy órakor megyünk ha­za. Félreértés ne essék. Nem kategorikusan, mindenben hi­báztatjuk a vezetőséget, hiszen az ő irányításuk mellett értek el szép, kimagasló eredménye­ket is, például az állattenyész­tésben. Azt viszont látniok kell, hogy a vezetőségnek job­ban kellett volna a fentebb említett szorgalmas, derék em­berekre támaszkodni és a szor­galmas, — tsz-ben jól keresni akarók szavával kellett volha visszaszorítani a nagyhangúa- kat, azokat, akik sokat szeret­nek beszélni, de tenni annál kevesebbet. Fegyelem nélkül nincs közösségi élet! Ezt az életigazságot tanítjuk ma már az általános iskolában is, ez az igazság ide is vonatkozik. És bíráljuk a pártszervezetet is, mert szót értve a becsületes, jó szándékú emberekkel, kom­munistákkal és nem kommu­nistákkal egyaránt, tömeghar­cot lehetett volna már koráb­ban indítani a tétlenkedés, a nemtörődömség ellen. Most már a huszonnegyedik órában vagyunk és a tettek idejét éljük. Azokban a hetek­ben vagyunk, amikor eldől, hogy az egri Rákóczi Tsz-ben negyven, ötven, vagy húsz fo­rint lesz-e egy munkaegység értéke. Ezt legtöbben értik, tudják is a tagok közül. Azt is tudják, ha nem dolgoznak, nem pótolják gyorsan a lemaradást „éjt nappallá téve”, akkor ke­vés lesz a pénz, a jövedelem. Ezt pedig a dolgosok, a szor­galmasok nem akarják, nem is akarhatják. Éppen ezért igaz az ő szavuk, amikor állítják, nyíltan megmondják: akik nem dolgoznak szorgalmasan, veszélyeztetik az idei termést, ellenségei a szövetkezetnek, el­lenségei azoknak, akiknek te nyerét már hólyagosra törte a metszőolló. Rendet hell teremteni! Most, a huszonnegyedik órá­ban rendet kell teremtenie, a vezetőségnek. Meg kell szün­tetni az alapszabályt is sértő fegyelmetlenkedéseket és mim den embert, időset, fiatalt, asz■ szonyt, férfit, arra kell mozgó­sítani, hogy egy héten belül minden szőlőterületen befejez■ zék a metszést, két-három na­pon belül földbe kerüljön az árpa. a tettek idejét éljük és ilyenkor a legszebb szó is ér­téktelen fecsegésnek számít. Igen. Tettein mérjük le a tsz- elnököt éppen úgy, mint a párttitkárt, a tsz-tagot csak úgy, mint a brigádvezetőt. A hibák kijavítására még van le­hetőség és a Rákóczi Tsz tag­sága, ha gyorsan munkához lát, még megszerezheti becsű letét a többi termelőszövetke­zet előtt, az egész város előtt. Szalay István szonyból feleség lesz. Társaságban, zenés szó­rakozóhelyen: ügye, te is azt mondod, hogy kérjem fel Kovácsnét? (Ha fiatal és csinos.) Ugyanitt kettesben, va­csora közben: ugye, szívem, milyen buta dolog a tánc? A vacso­ra befejezésével pedig illik ásítani, jelezve, hogy semmiképpen sem lehet szó a táncról. Más a helyzet, ha otthon je­leztük: ma előrelátha­tóan a késő esti órá­kig eltart az értekezlet, s közben a zenés presz- szóban megpillantunk egy csinos, fiatal, egye­dül ülő lányt: ugye, nagyon szeret táncolni? Folytassam? Azt hi­szem, felesleges. Az idé­zett példák világosan bizonyítják: feltétlenül bővíteni kell illemtani ismereteinket. No, per­sze, nem öncélúan! Csupán azért, hogy még bensőségesebbé, közvetlenebbé tegyük kapcsolatunkat ember­társainkhoz. A jövőben senki se mondhassa ránk: ez sem tanulta meg. b-ny mi illik és. mi nem. Prukner Pél Tanácskozott a bizottság o Fi notnszer el vény­gyárban Mi a neve ennek a bizottság­nak? Hirtelen talán a tagok egyike-másika sem tudna vá­laszolni a kérdésre. De a lé­nyeg az, hogy működik a bi­zottság, tagjai gondolkodnak, vitatják a munkások javasla­tait, Mert a Finomszerelvény- gyárban mostanában egyre többször megállítják a műveze­tőket, műszaki és gazdasági vezetőket, és a munkások el­mondják, hogy másképp kel­lene csinálni, akkor gazdasá­gosabb lenne a galvánüzem munkája, kicsit változtatni kellene a fecskendőgyártási technológián és akkor keve­sebb lenne a selejt. És az em­berek választ várnak javasla­taikra, kérdéseikre. Jobban, ésszerűbben akarnak dolgoz­ni. Ezt a törekvést segítse a bizottság, erre van most szük­ség. — Csak pár napja kaptuk meg éves tervünket. De fő vo­násokban ismertük azt, a leg­főbb mutatókat kiadtuk az üzemeknek. Az emberek is­merték a feladatokat, a nehéz­ségeket és a lehetőségeket is. Csak így, ilyen előzmények után tehettek javaslatokat az üzemek és a brigádok. A mun­kások minden ötletét és ja­vaslatát jól meg kell fontolni. Felülbíráljuk, hogy ez jó, ez helyes, de késedelem nélkül azt is meg kell mondani, ha valami nem látszik célszerű­nek. Ám ilyenkor azt is meg kell mondani, hogy melyik gazdasági mutatóval van baj, hol jelentkezik a szűk kereszt- metszet és erre kérünk újabb javaslatot — magyarázta a gyár igazgatója. A Flnomszerelvénygyárban megszüntetik a hajrát, a ter­melés egyenletessége az alap­vető követelmény. Az embe­rekben akarat és munkakedv él, pár napja fizették ki a nyereségrészesedést, a hangu­lat bizakodó. Biztosítsuk az anyagi-műszaki feltételeket, irányítsuk a legfőbb mutatók­ra a munkaversenyt és akkor nyert ügyünk lesz az Idén — tömören így foglalta össze mondanivalóját a pártbizott­ság titkára. ★ Ugyanaznap történt a Mátravidókl Fémmű vekben A tubusüzemben a selejt ala­kulását vizsgálták. Vagy száz fajtát gyártanak itt, milliós szériákban. De sok a selejt. Tudják ezt a munkások is. Ki is mondta az egyik mun­kás, hogy a selejt csökkenté­se legyen a kongresszusi ver­seny legfőbb pontja. Valóban, ha ebben döntő sikereket érnek el, akkor egy csapásra javul az önköltség, előbbre lépnek a termelékenységben, a gyár teljesíteni fogja exportkötelé- zettségét. De nézzük csak meg a párt Központi Bizottságá­nak határozatát: éppen ebben szabja meg a kongresszusi munkaverseny fő irányát é* célját. Nem kell felüiről szer­vezni, utasításokkal és ren­delkezésekkel szabályozni a munkaversenyt. A munkások és a párt egyet akar. Nem hangzatos, szépen megfogal­mazott versenyfelhívásokra, ünnepélyes csatlakozásokra van szükség, hanem higgadt gondolkodásra és céltudatos munkára. A termelési tanácskozások előtt beszélgessünk a munka-* sokkal. A párt, a szakszerve* zet és a KISZ aktívéi hall­gassák meg az élenjáró bri­gádok és legjobb munkások véleményét. Mondják el, hogy melyik tervmutató a legfesze­sebb, melyik műhely, milyen gépe nincs kellően leterhelve, hol és miért akadozik az anyag- és szerszámellátás. Mindezt a műhelyekben, a munkapadoknál kell megvi­tatni. Ne sajnáljuk most az időt, ezekről a kérdésekről, beszélgessünk a munkásokkal. Hadd forrjanak a gondola­tok, vitázzanak a munkások és műszakiak, akkor nem vár senki „felsőbb” szempontokat, sem különleges módszereket. Minden üzemben, minden munkapadnál megtalálják a legfontosabb feladatot, ennek megoldására irányuljon a munkaverseny és a közösség összefogása sikerrel fog járni. Ez a munkaverseny nem ön-‘ célú versengés. Az egész üzemért, az egész nép jólété­ért akarjuk. F. L. Allitólag nemcsak « jó pap, de minden em­ber holtáig tanul. Ép­pen ezért, szorgalmas hallgatója vagyok a Magyar Televízió illem­tan-leckéinek, amely­nek előadója, vagy &a úgy tetszik, professzora nem más, mint Feleki Kamill. Mert ugyebár soha nem tudni, mikor és hol, milyen hasznát veszi az ember annak, amit egyszer megta­nult. Például a jó mo­dort, a társadalmi együttélés legfontosabb alapszabályait, a helyes köszönést (kalapban és kalap nélkül!), a tege- zés-magázás bonyolult­ságát, miként kell Ka­tit tanéba vinni és igy tovább. Ebből bárki megál­lapíthatja, hogy meny­nyire hasznos dolog a televízió illemtan-lec­kéje. Mégis elégedetlen vagyok vele. Hogy mi­ért? Hát kérem, tudom én azt nagyon jól, mi­lyen fontos dolog az, ha ismerem az alapsza­bályt: miként kell a nők és miként a férfiak előtt megemelnem a kalapomat Ez azonban Illik... nem illik csak a társadalmi együttélés egyik oldala. Én pedig a másikra is fenemód kiváncsi let­tem volna. Például arra, hogyan illik kalapot emelni a beosztottam, a főnö­köm, a minisztériumi előadó, a házmester, a zödséges és a szenes­ember előtt. Mert, ugyebár, azt senki sem kívánhatja tőlem, hogy ugyanolyan mélyen megemeljem a kalapo­mat a velem egy szo­bában dolgozó munka­társam, vagy pláne, a beosztottam előtt, mint ahogy teszem azt ak­kor, ha reggel a kapu­ban a főnökömmel ta­lálkozom. (Még ez utób­bi esetben is ‘két foko­zat lehetséges: pré­miumosztás előtt é$ után.) Amikor mindezt rek­lamálom, valami olyas­féle oktatásra gondo­lok, hogy: a beosztott­nak egy ujjnyi, a mun­katársnak két ujjnyi, a főnöknek egy tenyér­nyi, a minisztériumi előadónak két tenyér­nyi, a házmesternek — ha nincs nálam kapu­pénz — fél méter, ha van, fél arasz, a zöldsé- kesnek — ha ad rózsa­krumplit és fokhagy­mát — egy méter, ha nem ad, akkor is annyi, mert különben legkö­zelebb sem kapok, a szenesembemek az egy méter mellé enyhe de- rékhajlitás — szolgálat­ban és szolgálaton kí­vül egyaránt, s mivel, ha lassan is, de. köze­lednek végre a mele­gebb napok, a jegesem- bemek teljes derékhaj- lítás — a tökéletesen mély kalapemelés mel­lett — dukál. Mert, ugyebár az udvarisság fokozataiból ért az em­ber! Azután: felkérés a táncra. Ez sem olyan egyszerű dolog', mint ahogy az lilik-nem il­lik televíziós professzora tanította. Mert például a vállalati mulatságon illik felkérni a főnök­asszonyt, — ha fiatal, ha öreg, ha szép, ha csúnya —, valahogy ilyenféleképpen: sza. bad egy táncra, igazga­tó elvtársnő? Ugyanitt a munkatársnőt is illik felkérni — minden vál­tozatában, különöskép­pen, ha már korosabb és csúnyácska a lelkem —, nehogy megfúrjon a főnök előtt. Persze, ha öreg, vagy csúnya, fel­tétlenül lehetőséget kell nyújtani a kikosarazás- ra: táncol, kartársnő? Nem illik azonban fel­kérni a csinos beosztot­tat a vállalati mulatsá­gon, mert könnyen megindul a szóbeszéd... De feltétlenül illik, ha a csinos beosztottal együtt megyünk vidéki kiszállásra, ahol senki sem ellenőrizheti, ha tánc közben esetleg fél­relépünk. Továbbá: illik felkér, ni a menyasszonyt min­dig és mindenhol, ked­vesen és mosolyogva: táncolunk, drágám? Más a helyzet, ha a menyasz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom