Népújság, 1962. április (13. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-08 / 82. szám

1962. április 8., vasárnap

NÉPÚJSÁG

Nagy közönségsiker, nem várt érdeklődés nyilvánul meg ,az első egri sportkiállítás iránt

Fél évszázadra tehető Eger város intenzív sportja. Eltekintve a Természetbarátok Turista Egyesületének a 30-as évek elején rendezett kiállításától, megállapíthatjuk, hogy Egerben ilyen impozáns és nagyszabású sportkiállítás még nem volt. Ez tehát az első ilyen természetű kiállítás, ahol a tömegsportok mellett szemléltető módon bemutatják az egyéni sportokat és sportolókat, sok száz sportoló indulását, fejlődését, sőt egyesek világhírre jutását.

A kiállításon huszonkét működő sportág van képviselve és a kiállított tárgyak jól kifejezik a sportágak színvonalát és egyben helyzetét is.

Ha városunk úszóinak díjait, a díjak és emléktárgyak tömegét nézzük, megállapíthatjuk, hogy városunk az úszósportban vezet, a sportéletünkben az úszósport a domináló.

Szép, ízléses és reprezentatív a főiskola dísztermében megrendezett kiállítás, a rendezőség nagy hozzáértésére és a sport iránti szeretetére vall. A százezreket érő dísztárgyak, emlékplakettek és érmék, kitüntetések, diplomák sokasága, országos és nemzetközi bajnokságok emlékei, VIT és olimpiai pálmák, babérok megszerzésének felejthetetlen percei elevenednek itt fel egy- egy pillanatra a szemlélőkben.

Szemlélteti a kiállítás a középiskolás sportolóknak tablókon bemutatott foglalkozásaid, fejlődését, általános sportéletét, az iskolai versenyeket és azok díjazását. Az iskolai sport

| fejlődésének ez a bemutatása arra enged következtetni, hogy a jövő sportolóinak képzése mindinkább az iskolák hatáskörébe ■ tevődik és pedagógiai feladattá válik.

Minden túlzás nélkül megállapítható ezen a kiállításon, hogy Eger város sportja soha nem állt ilyen magas színvonalon az elmúlt fél évszázad alatt, mint napjainkban. És havannák is kívánnivalók, ha nem is lehetünk elbizakodot- tak, de a kiállítás tablói, az iskolák sportélete, az iskolák és iskolánkívüli versenyek plakettjei és díjai fémjelzik azt a törekvést, amely városunk sportéletének, további fejlődésének ígérete.

Bajnokaink közül elsőnek olimpiai bajnokunkat, He- vessy Sándort kell említenem, aki Melboume-ből aranyérmet hozott. Gyergyák Magda Tori- nóból hozott aranyérmet. Utassy Sándor 1954-ben két napig világcsúcstartó volt, amiről diploma tanúskodik a kiállításon. Utassyné Gyergyák Magda és Utassy Sándor a két legtöbb díjat nyert úszóbajnokunk. Szinte megszámlálhatatlan a kiállított nyereménytárgyaik és kitüntetéseik halmaza.

Ahogyan végigszemléljük az úszógalériát 1928-as és 1931-es, amszterdami és párizsi olimpiai hősünk, Bárány Pista jut eszünkbe. Azután sorban tovább: a Ringelhann-család, Válent Gyula a régiek közül. És a régiek mellett a ma reménységei- méltán sorakoznak: Bodnár András, Frank Mária,

Katona József, aki Moszkvában és Pekingben szerzett dicsőséget Eger városának.

Tablókon elevenednek meg a. régi sportegyesületek, az ETE 1922-ben alakult csapata, régi birkózógárda, az egri Dobó SE, mind-mind emlékeinket gazdagító, felfrissítő megemlékezések Eger város sportjáról, amikor még fillér támogatás nélkül, néhány lelkes ember zsebpénzének feláldozásával akartak városunkban sportéletet teremteni.

Tabló örökíti meg az NB IH- ban, 1949—50-ben bajnokságot nyert labdarúgó-csapatot is.

Lövészek, teniszezők, sportrepülők, kerékpárosok, súlyemelők, futók, motoros versenyzők, műkorcsolyázók, természetjárók és sok-sok más sportág kapott helyet a kiállítás anyagában.

A kiállítás rendezősége a sport fejlődését bemutató kiállítást arra szánja, hogy ások küzdelmet, kudarcot fflviselt és átélt, kiváló, akaraterős sportemberek teljesítményét példaként is állítsa a szemlélők, a kiállítást megtekintők elé. Hogy az itt látottak serkentsenek a sport szeretetére, vállalására, hogy a sportolóink által eddig szerzett dicsőség inspirálja ifjúságunkat.

Mindenképpen köszönet illeti azokat a sportszerető embereket és sportvezetőket — Pusztai Lászlót, Somody Józsefet, Tompos Bertalant, Csáki Balázst — és mindazokat, akik munkájukkal hozzájárultak e szép és tanulsága mellett élményt is nyújtó kiállítás megrendezéséhez. Okos Miklós

A község kulturális élete — a domoszlói tanács vb*ülésének napirendjén

Domoszlón ülést tartott a községi tanács végrehajtó bizottsága, amelyen megvizsgálták a község kulturális helyzetét. Csorba Miklós, a művelődési otthon igazgatója komoly eredményekről számolt be a végrehajtó bizottság tagjainak. Elmondotta, hogy az ismeretterjesztési évadban hét előadást tartottak, amelyeken több mint hétszázan jelentek meg. Különösen az egészség- ügyi előadások iránt volt nagy az érdeklődés, de telt ház előtt tartott előadást a XXII. kongresszus ismertetője is.

Néhányszor az egri Gárdonyi Géza Színház is ellátogatott a községbe, járt ott a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár kultúrcsoportja, az egri szakszervezeti kultúrgár- da és a lu^asi művészeti csoport is. Emellett a domoszlói színjátszó csoport is nagy sikerrel mutatkozott be a Tacskó című háromfelvonásos vígjátékkal.

Népszerűek a községben a gyermekrendezvények is.

Negyven—ötven gyermek vesz részt a mesedélelőttökön, s az iskolások most két színdarab bemutatására készülnek. A közeljövőben elő is adják a Bíbormadár és a Pünkösdi királynő című mesejátékokat.

— Persze, még sok a tennivaló — mondotta többek között az előadó, a felszólalók pedig leginkább ezekről a tennivalókról beszéltek. A vita után a községi tanács nyolcezer forintot szavazott meg könyvek vásárlására, s a fejlődő könyvtár beköltözhet majd a pártház egy üresen álló helyiségébe.

Szabolcsba Péter

Képek az Epri Lakatosárupyárból

DÉR ADORJÄN, 40 év körüli tsz-tag, kevés jó vizet ivott Abasáron. Nemcsak azért, mert egyéni korában is nagyszerű borokat termelt: falujában hiába keresett jó vizet. Nincs. Ha kútra ment, kel- a y lemetlenül édeskés ízű vizet vitt a vödörben, amiből főzni ugyan lehetett, de inni annál kevésbé. A .vízhiány, a jó víz hiánya nemcsak Déréknek okoz fejtörést Abasáron, több mint 800 család gondja ez.

■ Régi gondja'

Száz évvel ezelőtt a falu földbirtokosa, Hanák Kolozs, ;,saját portáján belül” megoldotta ezt a problémát, biztosította a vizet az uradalom jószágai és hatalmas permetlé- tárolói számára. Csatornát építtetett a falutól 700—800 méterre fekvő forráshoz, így biztosította a minden célra alkalmas vizet. 1955-ben eternitcsöveket fektettek az elko pott, töredezett Hanák-féle kövek helyére, s megválozott a víz iránya is: elkerülte a volt földbirtokos pincéjét, s a SzéSzövetkezés a vízért Abasáron

esi körút, a Völgy utca és a Gyöngyösi utca új kútjait táplálta. 50 család jutott így vízhez.

Nem teljesen igaz ez a megfogalmazás: „vízhez jutott”. Az abasáriak kicsikarták a vizet, a csákánycsorbító kőből ki-ki maga ásta a vízvezeték helyét a saját háza előtt, társadalmi munkában, a vízvezetékekkel kapcsolatos cikkeket árusító szervektől — a lakók fizették meg a csövek árát, — és maguk fedezték az építő szakmunkások bérét is.

A FALU NAGY RÉSZÉBEN még most sincs víz. Pénz, nagyon sok pénz kell a korszerű, minden igényt kielégítő vízvezeték építéséhez, erre pedig hosszú ideig még akkor sem jutott pénz, mikor a tanácsok pénzeszközeit a községfejlesztési alap is bővítette. Hét évvel ezelőtt, mikor az alap megteremtéséről szóló rendelet megjelent, összeült a helyi tanács, hogy döntsön, mire fordítják majd a pénzt. A tanácsülésen távlati terv született, amely rögzítette, mikre van szüksége a falunak, s ezek milyen sorrendben épüljenek. A kulúrház állt atz első helyen, s ez kétmillió forintos költséggel el is készült 1960 elejére, tavaly pedig átadták az új buszmegállót, s ezzel a terv felét teljesítették is. A következő lépés — még a járdaépítés előtt — most lett időszerű, a vízvezetékrendszer megépítése.

Elkészült már a terv is, az építkezés négymillió forintba kerül. Négymillió forint: néhány utcát fel lehetne építeni belőle Abasáron. S ha a lakosság csak a községfejleszté si alapra támaszkodna, időtMegkezdődött a

KÖLNIVÁSÁR

AZ EGRI, GYÖNGYÖSI ÉS HATVANI

ILLATSZERBOLTOKBAN!

len időkig elhúzódna az építkezés. Még akkor is, ha társadalmi munkában ásnák az árkokat — mint eddig is.

Három kilométernyi vízvezetékcső, s négymillió forint kell ahhoz, hogy minden ház előtt víz csobogjon a csövekben, s az emberek bevezethessék a vizet az udvarba, a lakóházakba. Ezt a pénzt pedig Dér Adorján nem tudja előte remteni, sem Pálinkás János, sem Szabó Mihály, — még azzal a 420 abasári lakossal együtt sem, akik írásbeli nyilatkozatot adtak arról, hogy nemcsak az építkezéssel járó társadalmi munkát vállalják, hanem 2000—2000 forinttal

hozzájárulnak a vezeték fenntartási költségeihez is. Ezzel a faluban vízvezetéképítő szövetkezet alakult, amely mint „jogi személy”, hitelért folyamodhat a bankhoz is. Ha a tagok száma eléri a családok 51 százalékát, akkor a szövetkezet az egész falura érvényes határozatot hozhat, és már 800x2000 forinttal rendelke ■

zik.

Ez a pénz tárgyalási alap a bankkal, erre már komoly hitelt kapnak az abasáriak, még akkor is, ha ők — mint tervezik — 200 forintonként 10 év alatt fizetik be ezt az összeget.

A TANÁCSTAGOK jár-jak a falut, gyűjtik a belépési nyilatkozatokat, az aláírásokat, hogy mielőbb összehívhassák a szövetkezet alakuló közgyű lését. Dér Adorján az elsők között jelentkezett. Rég elhatározta már a „vízjogvásár- lást” (vízjog: az utcáról bevezetheti a lakásába a vizet, ezért fizet 2000 forintot), nem - csak ivóvizet akar, fürdőszobát is épít majd.

Mert két éven belül minden utcában állnak majd a nyomó- kutak, s aki akarja, házába, udvarába is bevezetheti a vizet.

K. L

A Német Demokratikus Köztársaságból kapott új fogaskeréklefejtő marógépet az Egri Lakatosárugyár. Ezzel nagyban meggyorsul majd a termelés, mivel házilag el tudják készíteni a szükséges fogaskerekeket. Képünkön: a gyár igazgatója, Németh Tibor és Göröngyi Mihály főmérnök, ismerkednek az új géppel.

Zombori Lajos is örül az új gépnek, hiszen az ő brigádjuk készíti a Szombathelyi Pamutgyárnak a megrendelt gépegységet. Zombori József héttagú brigádja a kongresszusi munkaversenyben a második helyezést érte el, maga pedig kiváló dolgozó, ezenkívül a könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetésnek is büszke tulajdonosa.

(Foto: Kiss)

Szappan, amellyel nem kell mo*a!todni

A legújabb amerikai találmány a gyermekek öröme: olyan szappan, amellyel nem kell mosakodni. Elég, ha a fürdővízbe teszik és -negyedórát „pancsolnak benne”. A habfürdőből még a legmaszatosabb gyermek is habtisztán kerül ki.

CCOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC X5000000000000rxxXXX>OOO0O0000000000000<XXX300000000000000000000000000tOCXXXXXXXXX)0C'G!HJCXywv'( to;

Margitkának az volt a szerencséje, hogy az üdülőből autóbuszon tíz perc alatt el lehetett érni a várost. így mindennap kimehetett a városi gőzfürdőbe, ahol alaposan megdö- gönypzték. izomlázas, fájós lábát.

— Pihennie kellene mondta neki a masszi- rozónő, de Margitka szomorú arccal válaszolta:

— Nem lehet! Holnap fel kell másznom a Tubes-csúcsra. Ma a Misinán voltunk, holnapután délelőtt a Tettye, délután a Kőlyuk a program, este pedig a Dömörkapuhoz megyünk.

— Kivel?

— A fiúval. Nagy turista. Itt ismertem meg. Mindjárt nagyon megtetszett. Es, képzelje, nőtlen! Ilyen ritkán adódik. El akarom őt venni férjül.

— És ő? — érdeklődött a dögönyözés női mestere, miközben jó erősen rátenyerelt.

cA turiücL

Margitka formás lábszárára.

— ö folyton a turistákról beszél. Én szóvá teszem a családi élet szépségét, mire ő a Menguszfalvi csúcsról álmodozik. Én megemlítem, hogy milyen remek, ha fiatal házasoknak frizsiderük van, ő a tájolás nehézségeit ecseteli. Én irigykedve beszélek a barátnőmről, akinek most lesz az esküvője, ő lelkesen magyarázza, hogy a versenyeken sohasem kerül kasírba.

— Micsodába?

— Kasírba! Én sem tudtam, hogy mi az, de megkérdeztem a posta

„Telefon-tudakozódás különleges ügyekben” elnevezésű szolgáltatásától. Megtudtam, hogy a kasír az összehajtott térkép hajlásúban levő, és ezért nem látható térképrészlet. A kasír gyakran zavarba

hozza a turistákat.

— Szegény kislány — idta részvéttel a

masszirzozono es

olyat bökött bikaerős kezével Margitka lábán, hogy az felsikol- tott.

Margitka kipihente a bökést, azután tovább panaszkodott:

— De ez még semmi! Még tíz nap van hátra az üdülésből,’ és én, aki Pesten egyetlen megállónyfi sem megyek gyalog, azt hazudtam, hogy szenvedélyes turista vagyok. Képzelje, a fiú hét végén tizenöt kilométeres túrára akar vinni — sóhajtott Margitka és elbúcsúzott izmai lazító- jától.

A turista a hét végén meg is tartotta a szavát. Elmentek a nagy túrára ...

Már vagy négy óra hosszat mentek, amikor a fiú felkiáltott.

— Csak kasír ne lenne a világon! Eltévedtünk! Lehet, hogy vissza se mehetünk az üdülőbe, talán itt kell aludnunk a menedékházban ...

Margitka nem bírta tovább:

— Hát, ide figyeljen, Péter! Én nem vagyok vérbeli turista, én semmilyen turista sem vagyok. Én maga miatt egy hete keservesen szenvedek, alig állok a lábamon, és túra előtt a masszírózónö állít talpra. Szinte összesrófol, hogy utána ismét kilihegjem maga mellett a tüdőmet, amikor hegyen-völgyön mászkálunk.

— De, Margitka, nem értem, izé... akkor miért...

— Mert szeretem magát, maga szerencsétlen!

— Ez komoly? Es annyira szeret, hogy

mindennap ilyen nagy áldozatot hoz? És én, őrült, még a kezét és még azt a gyönyörű szőke haját se mertem megcsókolni.

— Persze, hogy nem merte! Mert gyáva!

— Margitka, én olyan de olyan boldog vagyok. Első pillanatban belebolondultam magába, de azt hittem, olyan elérhetetlen, mint a Gaurizankár teteje. Engedje meg, hogy megkérjem ...

— Persze, arra, hogy másszak fel magával a Gerlachfalvi csúcsra?

— Nem, hanem, hogy megkérjem a kezét.

— A magáé!

— De egy kikötésem van.

— Jó, jó, már teljesítve is van.

— Nem is tudja, hogy mit kérek.

— De tudom. Azt akarja, hogy stílszerű legyen az esküvő. Ne féljen, írni fognak róla az újságok. Az lesz a címe, hogy: „Hegyenvölgyön lakodalomr

Falásti László

I