Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-17 / 64. szám

RfPtJSAG 1IH52, március 11.. ssombal •> A icoitimuniziiius építésének programja Ül. & Kommunista társadalmi viszonyok fejlődése A z SZKP XXII. kongresz- szusa sokoldalúan ele­mezte a kommunista társadal­mi viszonyok fejlődését. Rá­mutatott arra, hogy a kommu­nizmus építése során lényeges változások mennek végbe mind a gazdasági, mind a politikai, mind pedig a kulturális élet te­rületén. A kommunizmus anyagi­technikai bázisa a kommunis­ta társadalmi viszonyok lét­alapja, kialakulásának legfon­tosabb előfeltétele. De ez nem jelenti azt, hogy először telje­sen létrejön a kommunizmus anyagi-technikai bázisa, s csak ezután kerül sor a kommunis­ta társadalmi viszonyok kiala­kulására. Az előbbinek primá­tusa, elsőbbsége van az utób­bival szemben, viszont a kettő kialakulása dialektikus folya­mat Ennek megfelelően a kommunizmus anyagi-techni­kai bázisa és a kommunista gazdasági rend kölcsönösen feltételezi egymást. Az egyik a másik nélkül elképzelhetetlen. De kölcsönösen hatnak is egy­másra: a kommunizmus anya­gi-technikai bázisa elősegíti a kommunista termelési viszo­nyok fejlődését és megfordítva. A kommunista társadalmi vi­szonyok képezik a kommuniz­mus anyagi-technikai bázisá­nak legfőbb hajtóerejét. A kommunista társadalmi viszonyok fejlődésének fő te­rülete a gazdasági rend, amely magában foglalja a termelési eszközök tulajdonviszonyát, az emberek kölcsönös viszonyát, Valamint a megtermelt anyagi és kulturális javak elosztásá­nak módját. A társadalmi vi­szonyok minden területén gyö­keres, minőségi változást eredményez a kommunizmus. A szocializmusban a ter- melési eszközök társa­dalmi tulajdonának két alap­vető formáját különböztetjük meg: az állami vagy össznépi tulajdont és a szövetkezeti, vagy csoporttulajdont. A Szovjetunió fejlődésének je­lenlegi szakaszán a szocialista tulajdon két formáját fokoza­tosan felváltja az egységes kommunista tulajdon. Ez a folyamat elsősorban a kolhoz­rendszer tökéletesítésével és fejlesztésével függ össze. Az elkövetkező évek során min­den kolhoz gazdaságilag szi­lárd és virágzó gazdasággá válik. Teljesen megszüntetik a gazdaságilag gyenge kolhozok elmaradását, és valamennyi kolhozt gazdaságilag erős, nagy jövedelmű gazdasággá változtatnak. Rendkívül fontos a kolhozokon belül az osztat­lan alap jelentős növelése, a felhalmozás fokozása. A kolhozok gazdasági fel- emelkedése lehetővé teszi: — a kolhoz-viszonyok töké­letesítését és fejlesztését; — a termelés társadalmasí- tási fokának emelését; — a munkaszervezésnek és a munkadíjazásnak közelebb- vitelét az állami vállalatoknál kialakult színvonalhoz és for­mákhoz, az áttérést a szavatolt havi fizetésre; — a társadalmi szolgáltatá­sok szélesebb körű fejlesztését (közétkeztetés, gyermekottho­nok és bölcsődék, közművek, stb.); — a háztáji gazdaságok fo­kozatos megszüntetését; — a kolhozközi kapcsolatok fejlesztését, a specializáció és a kooperáció elvének megfele­lően. I gen lényeges a mező­gazdasági termelés komplex gépesítése és mind teljesebb automatizálása, mert ez a fó biztosítéka annak, hogy a mezőgazdasági munka az ipari munka színvonalára emelkedjék és ennek követ­keztében megszűnjön a lénye­ges különbség a falu és a város között. Ezzel egyidőben tovább fejlődili az a gyakorlat, hogy kolhozközi vállalatokat, kul­turális és szolgáltatási intéz- snényeket, állami-kolhoz vil­lanytelepeket, mezőgazdasági te rmok ele elsődleges feldolgo­zására, raktározására és szál­lítására, különböző építkezések lebonyolítására, építőanyagok gyártására szolgáló vállalato­kat létesítenek, közös erővel. Amint gyarapodik és erősödik a közös gazdaság, a kolhozok mind nagyobb mértékben vesznek majd részt közhasznú vállalatok, kulturális és szol­gáltató intézmények, bentlaká­sos iskolák, klubok, üdülők, kórházak létesítésében. Mind­ezek a folyamatok — állapítja meg az SZKP programja —, amelyek az önkéntesség és az elengedhetetlen gazdasági fel­tételek alapján mennek végbe, a szövetkezeti-kolhoz tulajdont fokozatosan össznépi, kommu­nista jellegűvé változtatják. A kolhozok tehát belenőnek a kommunizmusba. A szocialista tulajdon két formája megszű­nik, helyébe lép az egységes kommunista tulajdon, amely az olyanok megszűnését eredményezi. Mi szükséges az osztályok és az osztálykülönbségek meg­szüntetéséhez? Hruscsov elv­társ az SZKP programjáról tartott előadói beszédében rá­mutatott, hogy az osztályok és az osztálykülönbségek meg­szüntetéséhez: 1. Meg kell dönteni a kizsák­mányoló osztályok — a föld- birtokosok és a tőkések — uralmát, meg kell szüntetni a termelési eszközök magán- tulajdonát, az emberi kizsák­mányolás gazdasági alapját; 2. nagy kollektív gazdasá­gokká kell átalakítani az egyé­ni kisárutermelő gazdaságokat, fel kell építeni az egységes, szocialista gazdasági rendszert, fel kell számolni az utolsó ki­zsákmányoló osztályt, a kulá- kok osztályát; 3. le kell küzdeni a munká­sok és a parasztok közötti osz­tálykülönbségeket, a város és a falu közötti lényeges különb­ségeket, meg kell teremteni a fizikai és a szellemi munka szerves egyesítésének feltétele­it. A z SZKP programja a harmadik feladat meg­oldását tűzi ki célul. Ez külö­nösen két társadalmi tényező­vel függ össze: egyrészt a ter­melőerők rohamos fejlődésé­vel, a kommunizmus anyagi­technikai bázisának megterem­tésével, másrészt pedig az egységes kommunista tulajdon- viszonyok kialakulásával. Ezen az alapon valósul meg az osz­tály nélküli kommunista tár­sadalom, amelyben nem lesz lényeges különbség a társadal­mi rétegek és csoportok között sem. A kommunizmus építése so­rán a termelés jellege lénye­gesen megváltozik. A munka minden ember elsőrendű élet­szükségletévé válik. Ez szoro­san összefügg a fizikai és szel­lemi munka közötti lényeges különbség megszűnésével. A fizikai munka fokozatosan a szellemi munka színvonalára emelkedik. Az emberek sokol­dalú képzésével és a kommu­nista öntudat kialakulásával párhuzamosan a munka el­veszti létfenntartási jellegét, az emberi élet szerves részévé, élvezetté válik. Mindennek következtében kialakul az emberek teljes tár­sadalmi egyenlősége: a kom­munista egyenlőség, amely a termelési eszközökhöz való egyenlő viszonyt, az elosztás teljes egyenlőségét, valamint az egyénnek és a társadalom­nak az egyéni és közérdekek szerves egybekapcsolódásán alapuló harmóniáját jelenti. Ebből kitűnik, hogy az osztály nélküli kommunista társada­lom az emberi együttélés leg­magasabb szervezeti formája. L' zek után vizsgáljuk meg ' J röviden a kommunista elosztási elvet. Minden rossz­indulatú és ellenséges kohol­mány ellenére a kommuniz­musban a társadalom minden tagja egyéni igényei és ízlése szerint részesedik az anyagi és kulturális javakból, de itt ter­mészetesen az öntudat magas fokára fejlődött kommunista ember ésszerű szükségleteinek kielégítéséről van szó. Az anyagi és kulturális szükség lelek teljes kielégítése fokoza­tosan következik be, nem pe­dig egyik napról a másikra. A 20 éves program kereté­ben a szovjet nép életszínvo­nala magasabb lesz, mint bár­hol a világon. Ezt biztosítja a munka termelékenységének igen magas színvonala, az egy főre jutó termelés jelentős nö­velése, valamint a növekvő termelőerők és anyagi javak felhasználása a társadalom ja­vára. Ez a magas életszínvo­nal elérhető egyrészt a bérek emlése, az árak leszállítása és az adók eltörlése, másrészt a társadalom tagjai között in­gyenesen szétosztásra kerülő fogyasztási alap növelése útján. A húszéves időszak végén a szovjet nép egész reáljövedel­mének mintegy fele a társa­dalmi fogyasztási alapból in­gyenesen ered. Ez a társada­lom költségére lehetővé teszi: a gyermekek Ingyenes ellá­tását, a gyermekjóléti intéz­ményekben és a bentlakásos iskolákban (a szülők óhajára); — a munkaképtelen emberek teljes anyagi ellátását; — az ingyenes oktatást min­den tanintézetben; — a szovjet állampolgárok ingyenes orvosi ellátását, bele­értve a betegek gyógyszerellá­tását és szanatóriumi kezelé­sét; — a lakások és a közszolgál­tatások (fűtés, világítás, víz- használat, stb.) ingyenes igénybevételét; — a városi közlekedési esz­közök ingyenes használatát; — a mindennapi élettel kap­csolatos néhány szolgáltatás in­gyenes igénybevételét; — az üdülők, a penziók, a tu­ristaházak és a sportlétesítmé­nyek díjának folyamatos csök­kenését, illetve ezek részben ingyenes igénybevételét; — a lakosságnak mind több segély, kedvezmény és ösztön­díj juttatását; — a fokozatos áttérést az in­gyenes közétkeztetésre (ebéd) a vállalatoknál, a különböző in­tézményeknél és a termelés­ben részt vevő kolhozparasz- toknál. M indazonáltal az elkövet- kező két évtizedben a munka szerinti bér marad az anyagi és kulturális szükség­letek kielégítésének fő for­mája. ezért egyaránt alkalmaz­ni kell mind az anyagi, mind pedig az erkölcsi ösztönző té­nyezőket. De a második évti­zed végére a Szovjetunió me- közelíti a szükségletek szerin­ti elosztás elvét. Ezzel lénye­gében megvalósul a kommu­nista társadalom. Az áttérés a kommunista elosztásra akkor fejeződik be, amikor a munka szerinti elosztás elve már tel­jesen betöltötte hivatását, vagyis, amikor megvalósul az anyagi és kulturális javak óriási bősége, valamint a mun­ka a társadalom valamennyi tagjának elsőrendű életszük­séglete lesz. A kommunizmust építő szov­jet társadalom az egész világ­nak példát mutat az emberek növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek valóban teljes, mindenre kiterjedő kielégíté­sével. A szovjet nép jólétének növelésére hivatott nagyszerű .program végrehajtása világtör­ténelmi jelentőséggel rendel­kezik. Ez a program csak bé­kében teljesíthető. Ezért a kommunizmus és a béke — ikertestvérek. Nem véletlen tehát, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának prog­ramját helyesli és magáénak vallja minden békeszerető, ha­ladó ember az egész világon, Dr. Földi Pál a Marxizmus—leninizmus Esti Egyetem igazgatója Ai első lorpedó a genfi értekezlet ellen GENF (MTI): A genfi lesze­relési tárgyalásokon résztvevő amerikai küldöttség csütörtö­kön este kilőtte első torpedóját az értekezlet ellen. Az ameri­kai szóvivő bejelentette, hogy megbeszélések folytak az Egyesült Államok, a Szovjet­unió és Nagy-Britannia képvi­selői között' az atomfegyver­kísérletek kérdéséről. Mint sza­vaiból kitűnt, a nyugatiak az 1951. áprilisi javaslatukhoz fűzött jelentéktelen módosítá­sok ellenében azt követelték CarapkMtó’, a Szovjetunió képviselőjétől, hogy járuljon hozzá az úgynevezett „nemzet­közi” ellenőrzéshez, holott is­meretes, hogy a Szovjetunió az átfogó nemzetleözi ellenőrzés­hez saját területén csak általá­nos és teljes leszerelés esetén hajlandó hozzájárulni. A szovjet álláspont ismere­tében az amerikaiak akciója nyil­ván az amerikai légköri atomfegyverkísérletek iga­zolását hivatott szolgálni. Genfi sajtókörök szerint Kennedy elnök úgy fogalmazza majd meg csúcsértekezleti el­gondolásait, hogyha a Szovjet­unió belenvugszik az áprilisi amerikai légköri atomfegyver- kísérletek tény ebe, ő esetleg személyesen is eljön Genfbe. A csütörtökön este tartott rövid amerikai sajtóértekezlet fonák, sőt káros elemet vitt a genfi leszerelési értekezlet csü­törtökön délben még igen bi­zakodó légkörébe. Pénteken délelőtt 10 órakor egyébként ismét összeült a 17 küldöttség a genfi Nemzetek Palotájában. Az ülésen elhang­zó első felszólalásról, Santiago Ddntas brazil külügyminiszter beszédéről, a brazil küldöttség szóvivője déltájban tájékoztat­ta a sajtó képviselőit. Ügy hír­lik, hogy az általános nyilat­kozatok elhangzása a vártnál előbb befejeződik, egy-egy ülésre ugyanis három-négy küldöttségvezető felszólalását időzítik. Másrészt ügy tudják, hogy a külügyminiszterek zö­me a jövő hét közepén elhagy­ja Genfet, átadva a munka szakmai részét a „harcedaett” leszerelési szakértőknek. A nyugati sajtó általában ve­zető helyen ismerteti a csütör­tökön előterjesztett szovjet ok­mányokat, a polgári lapok azonban aránytalanul nagy helyet szentelnek Rusk beszé­dének és az abban csak futólag érintett amerikai leszerelési meggondolásoknak. A Neue Zürcher Zeitung pénteki számában ötvenszer nagyobb teret szentel a genfi autókiállításnak, mint a lesze­relési értekezletnek. A Frank­furter Allgemeine Zeitung sze­rint az amerikai és a szovjet javaslatok előterjesztése „ideig­lenesen” háttérbe szorította Genfben a német kérdést. . Az amerikai lapok többhónapos tárgyalásokra készítik elő a közvéleményt. A nyugati pol­gári sajtó kedvenc témái ezek­ben a napokban az amerikai- szovjet vezető szerep. Francia- ország távolmaradása a genfi értekezlettől, az el nem kötele­zett országok szerepe Genfben. Ugyanakkor kezdenek előbuk­kanni igényesebb polgári olva­sókra méretezett fejtegetések „a békepolitika mentesítésé­ről”, az állami szuverenitás és a leszerelés összeférhetetlensé­géről, stb. (MTI) Miért bojkottálja De Gaulle a genfi konferenciát? Az MTI párizsi tudósítójának kommentárja PÁRIZS (MTI): Franciaor­szágnak a genfi leszerelési konferencián üresen maradt helye még mindig foglalkoz­tatja a francia közvéleményt. A kormány elhatározását, hogy bojkottálja a 18 külügy­miniszter tanácskozását, csak­nem egyöntetűen elítéli a fran­cia sajtó. A lapok egy része azzal vádolja De Gaulle-t, hogy még inkább elszigeteli Franciaországot nyugati szö­vetségeseitől. Az európai in­tegráció hívei szemére vetik: cserbenhagyta Adenauert, aki­nek érdekeit minden nemzet­közi fórumon Franciaország képviseli a legkövetkezete­sebben. A kommunista sajtó rámutat a lényegre: a de- gaulleista hatalom mindent el­lenez, ami a nemzetközi fe­szültség enyhüléséhez vezet­het. De Gaulle nem befolyásol- tatja magát a közvéleménytől. „Franciaország vezetése — mondotta másfél évvel ezelőtt egyik beszédében — azokra tartozik, akik erre megbízást kaptak, annálfogva az én fel­adatom.” A degaulleista külpolitika azon az elképzelésen alapul, hogy Franciaország nagyhatal­mi tekintélye hadseregének erejétől függ. Az ország, amelynek nincsen atombom­bája, nem lehet igazi nagyha­talom. Franciaországnak te­hát ki kell építenie saját atom­erejét. Debré nemrégiben az ameri­kai lapok párizsi tudósítói előtt kijelentette: ha az Egye­sült Államok jó viszonyt akar Franciaországgal, el kell is­mernie Franciaország jogát, hogy atomhatalommá és első­rendű erővé váljék Európában. Az elsőrendű erő, diplomati­kus kifejezése annak a törek­vésnek, hogy Franciaország a nyugat-európai tömb vezető ál­lama legyen, nemcsak a maga nevében, hanem az egész „kis Európa” nevében léphessen fel a NATO-ban és a világpoliti­ka fórumain. Ugyanez az am­bíció jut kifejezésre az európai politikai unió degaulleaista ter­vében, egy olyan katonai és politikai szövetség létrehozásá­ban, amelyben Franciaország lenne a hangadó. A politikai irányvonalat, amelynek a francia külpolitika nagyobb súllyal akar érvényt szerezni, meghatározza a Pá­rizs—Bonn tengely, De Gaulle és Adenauer fegyverbarátsága. Nem veszélyezteti, csak mere­vebbé teszi az Atlanti Szövet­ség hidegháborús politikáját. Az angolszász hatalmak és Franciaország ellentétei vég­eredményben Adenauer mal­mára hajtják a vizet, akár ■ NATO keretében, akár De Gaulle révén jut atomfegyver­hez a Bundeswehr, minden­képpen elérte célját. A franciák fegyverkezési tervében jelentős szerepük vau a belpolitikai indokoknak. De Gaulle új perspektívát akar mutatni az Algéria elvesztés« követkéztében feleslegessé vált katonatiszteknek. Az utóbbi hónapokban több ízben beszélt a hivatásos katonákhoz. Min­den alkalommal „a szabad vi-, lágot” fenyegető kommunista veszélyt emlegette és a Fran­ciaországra váró „nagy hábo» rús feladatokat” csillogtatta meg tisztjei előtt. A háborúi veszéllyel igyekszik érvelni a francia adófizetők felé, akik­nek az algériai fegyverszünet után továbbra is mélyen a zse­bükbe kell majd nyúlni ok, hogy a francia atomfegyverke­zési programot pénzeljék. De Gaulle hatalmi terveineJt nem kedvez a nemzetközi fe­szültség enyhülése. Ez határoz­ta meg Franciaország merev, elutasító álláspontját a Nyu- gat-Berlinröl és a német kér­désről javasolt kelet-nyugati tárgyalásokkal szemben és ez a. legfőbb magyarázata a genfi leszerelési értekezlet bojkott­jának is. (MTI) A genfi értekezlet világvisszhangja BUKAREST (TASZSZ): A Román Népköztársaság kor­mánya válaszolt U Thant ügy­vivő ENSZ-főtitkár levelére a nukleáris fegyverek elterjedé­sének megakadályozásával kapcsolatban. A Román Népköztársaság határozottan állást foglalt az általános és teljes leszerelés mellett. A tizennyolchatalmi I bizottság ülésein a román kül­döttség kész hozzájárulni az ! általános és teljes leszerelési | egyezmény megkötésére irá­nyuló közös erői'eszítésekhez. A román kormány már ki­fejtette álláspontját a délkelet­európai atomfegyvermenles övezet létrehozásának szüksé­gességével kapcsolatban. Ugyanakkor a román kor­mány támogatja a közép-euró­pai atomfegyvermentes öve­zet létrehozásának lengyel ter­vét és úgy véli. hogy ehhez ha­sonló intézkedések a földgolyó más térségein is jelentősen elősegítenék a nemzetközi biz­tonság megszilárdítását — ol­vasható a román válaszban. TOKIÓ. A japán parlament \ alsóháza csütörtöki ülésén egy­hangú határozatban tiltakozott az Egyesült Államok és Ang­iin nukleáris kísérletei ellen. i A határozat rámutat, hogy a nukleáris kísérletek semmivel sem indokolhatók, s csak a fegyverkezési hajszát fokoz­zák, halálos veszélybe sodorva az emberiséget Az alsóház követeli a japán kormánytól, tegyen meg min­dent annak érdekében, hogy a nukleáris fegyverekkel rendel­kező országok mielőbb meg­kössék az atom- és hidrogén­fegyverekkel végzett kísérletek szigorú nemzetközi ellenőrzés melletti betiltásáról szóló egyezményt. NEW YORK. A nagy ameri­kai lapok a svájciaktól eltérő­en, -borúlátóan nyilatkoznak a genfi értekezlet eddigi lefolyá­sáról. A New York Times a csü­törtöki ülésen előterjesztett két leszerelési tervezet rövid jellemzése után azt fejtegeti, miért tartja elfogadhatatlan­nak a Nyugat a szovjet javas­latokat. „A Nyugat a leszerelé­si intézkedések kezdetétől fog­va kénytelen lenne jelenlegi védelmi struktúráját lerom­bolni, az amerikai csapatokat Európából kivonni, és meg­semmisíteni nukleáris elretten­tő erejét” — írja a lap, majd azt állítja, hogy ezzel szemben nem lenne elegendő biztositék arra, hogy a leszerelési rend­szabályokat a Szovjetunió va­lóban betartja. A szovjet ja­vaslat „felhívás az öngyilkos­ságra, amelyet a Nyugat nem fogadhat el és nem is fogad el” — írja cikkében a New York Times. A Washington Post szerint az amerikai és a szovjet lesze­relési terv között fennálló kü­lönbségek, komor jellegűvé te­szik a tárgyalások indulását. Nem lenne ok a kétségbeesés­re, ha a tanácskozások a meg­egyezés irányában haladnának, de egyelőre, úgy látszik, hogy ettől nagyon távol vannak, sőt, nem is igen mutat semmi jel arra, hogy a két fél közelednék egymáshoz. Senki sem ment nagy reményekkel Genfbe és eddig nemigen van ok arfa, hogy a csekély reményeket fel­fokozzák — írja a washingtoni lap. (Reuter) (MTI) Idő járó »jelen lé« A Meteorológiai intézet jelenti; Várható időjárás szombat estig: Tiideg, felhős idő. Sok helyen, fő­ként a keleti megyékben havazás. Élénk, helyenként még erős északi szél, sok helyen hófúvások. Vár­ható legmagasabb nappali hőmén- Kékjei 0-mínusz 4 fok. várható legalacsonyabb éjszakai hőmérsék­let mínusz 4-mínusz 8 fok között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom