Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-15 / 62. szám

NEPÜJSAO 1962. március 15., csütörtök Húsz év távolából JSmióiicezós 1942 március 15-re A z emlékezés néha köte­** 1 esség. A második világháború ide­jén a magyar úri világ végkép­pen behódolt a horegkereszt- nek. Népellenes alaptermésze­tének megfelelően, felajánlotta a hitleristáknak a magyar ke­nyeret, a magyar szalonnát, a magyar bort és a magyar — vért. De ugyanekkor a nép­front-politikát folytató Kom­munisták Magyarországi Párt­ja a szövetségeseivel együtt általánossá tette a harcot a független, szabad,- demokrati­kus Magyarországért. E kiállás lendületét a Szov­jetunió elleni fasiszta orvtá- madás a végletekig felfokozta, és nem szűnt meg a felhábo­rodás a magyar tábornokok újvidéki vérengzése miatt sem. A Milotay-féle jobboldali pub­licisták jajongása és átkozódá- sa közben fantasztikus mérete­ket öltött a Hitler-barát ma­gyar kormány terrorja. Énnek ellenére az ifjúmunkásoK 1941. október 6-án megkoszo­rúzták a Batthyány-emlékmű- vet. 1941. október 31-én ped;g nagyszabású antifasiszta de­monstráció ment végbe a Ke­repesi temetőben Kossuth és Táncsics sírjánál — „hogy mi ne legyünk német gyarmat...” Óránként szaporodtak a mártí­rok, de 1941 karácsonyán a Népszava ünnepi száma mégis deklarálta a hadüzenetet a nemzeti tragédia ellen. E had­üzenetben képviselve volt minden haladó irányzat Bajcsy- Zsilinszkytől Kállai Gyuláig, Szekfűtől Móricz Zsigmondig és Szakasits Árpádtól Benedek Marcellig. A jobboldali propaganda vaskos hangon rikolto- zott és a nyilas osztagok haza­árulónak nevezgették a legde­rekabb magyarokat. Maga a kormánysajtó hetet-havat ösz- 6zehordott a hitleristák dicsőí­tésére. Tombolt a féktelen so- viniszta-nacionalista-fajgyűlölö uszítás és kötetszámra gyártot­ták az ódákat a Wehrmacht verhetetlenségéről. De 1941— 1942 telén már az SS-elithad- osztályok nimbusza is szét- mállott. A Vörös Hadsereg megállította a rohamot. Hitler elakadt, megrekedt, befagyott. Ettől kezdve a „tervszerű el­szakadás” és az „átgondolt stratégiai visszavonulás” meg­szokott jelenséggé vált a fa­siszta hadijelentésekben. A magyar nép pedig fogcsikor­gatva látta, hogy a fasiszta gyilkosok miként rabolják ki az országot. Nem csoda, hogy számban megnövekedtek a kommunis­ták által meghirdetett antifa­siszta, s függetlenségi mozga­lom hívei. Ennek látható jele­ként megalakult a Magyar Történelmi Emlékbizottság. Az a fedőszerv, amely a legta­pasztaltabb és legrátermettebb kommunisták — az egész párt vezetésével, nagyszabású szer­vező munkát kezdett. Minden második-harmadik pesti em­ber gomblyukában feltűntek a Petőfi-jelvények. „Valami lesz, valaminek történnie kell” — érezte mindenki: 1942 elejétől forrani-izzani kezdett a ma­gyar politikai élet levegője. A hadiüzemekben, az egész ipar­ban és szerte a falvakban, a hadseregben és az egyeteme­ken — úrrá lett a békevágy. Kilépni az öldöklésből. Szem­befordulni a fasisztákkal. Meg­menteni a nemzeti becsületet. Létrehozni a független és sza­bad hazát, amelyben a nép az úr! Erről vált szó. És hogy nem másról, azt az 1942 február elején megjelenő Szabad Nép — a kommunisták illegális lapja — félreérthetetlenül ki­nyilvánította. M éretükben és jelentősé- gükben megnőttek az események. A Magyar Törté­nelmi Emlékbizottság felhívá­sára 1942. március 15-én nagy­szabású tüntetés készült. Nem túlzás azt állítani, hogy olyas­féle boldog izgalom fogta el az embereket, aminő 1848. már­cius idusán ejthette rabul a pestieket a Nemzeti dal halla­tára. A Petőfi-jelvény és a Pe­tőfi útján című kötet világosan megfogalmazta a tömeghangu­latot és a tömegek elszántsá­gát. A horthysta reakció fő­ként azért döbbent meg, mert tudta, hogy a magyar munkás- osztály nemcsak helyesli a mozgalmat, hanem minden erejével támogatja is. Nemzeti egység jött létre a népfront­gondolat zászlaja alatt. A rendőrség fejvesztetten kapkodott. Szerette volna elkobozni a Petőfi-jelvényeket. Iparkodott megakadályozni a gyűjtést a koszorúkra. Kutatta a röpcé­dulák terjesztőit. Elrendelte a zászlók, transzparensek és emblémák elkobzását. Vadá­szott a Kossuth-, Petőfi-, Tán­csics- és Dózsa-képekre. Moz­gósította egész spicligépezetét, mindenkit, akit júdáspénzen megvásárolhatott. Peyer Ká­rollyal letiltatta a Népszavá­ban a szociáldemokraták részvételét. Ámde Schweinitzer és vezérkara érezte a maga tehetetlenségét. Mozgósították ugyan a rohamrendőrséget és a rendfenntartó csendőroszta­gokat, de a készülő tüntetést megakadályozni nem tudták.' Tény az, hogy a kommunis­ták szervező ereje és a szö­vetségesek helytállása csodá­kat művelt. A százféle ellen­őrzés, vegzatúra és mocskos provokáció ellenére a tömegek egybegyűltek a Petőfi-szobor körül. Es ott elemi erővel rob­bant ki a harcikedv. Előkerül­tek a kabátok alá rejtett zász­lók, képek és transzparensek. Ugyanakkor ezer, meg ezer röpcédula szökkent a magas­ba, mint a szabadság és a bé­Miért tizenhét? A lapok egy része tizennyolchatalmi értekezletről beszél, amikor a genfi leszerelési tárgyalásokról van szó. Valóban, a szovjet és az amerikai fél között nemrég létrejött megállapo­dás szerint a leszerelési bizottság 18 tagállamból — a szocia­lista tábor, az imperialista tömb és a semleges országok kép­viselőiből áll. A nyugati hatalmak delegátusai között ott a helye Franciaországnak is. Franciaországot is meghívták a tárgyalásokra, mint az egyik nyugati nagyhatalmat, hiszen a milliósnál is nagyobb hadsereget fegyverben tartó, s atom­bombával rendelkező Ötödik Köztársaság részvétele nélkül nem lehet hatékony és korrekt megállapodást kötni a lesze­relésről. Miért maradt el Franciaország? De Gaulle miért nem küldte el külügyminiszterét Genfbe? Ha valamilyen ésszerű választ akarunk adni ezekre a kérdésekre, csak azt mondhatjuk: a francia kormány nem akarja a leszerelési tárgyalások sikerét, s biztos abban, hogy távolmaradásával meg is akadályozza ezt. Lehet, hogy jól számol Couve Murville, de ennek a taktikának lesz egy sajá­tos „mellékterméke” is. Ugyanis ezzel a módszerrel Francia- ország elszigetelődik, s helyzete, sorsa emlékeztet azokra az időkre, amikor a háború alatt a szövetséges nagyhatalmak tanácskozásain sem vettek részt francia küldöttek; de nem is várták őket. Kinek okozott ez kárt? Tán a szövetségeseknek? Talán a Szovjetuniónak? A francia kormány nem küldött akkor képviselőket, - hiszen nem is volt szuverén, valóban funkcionáló francia kormány. A kormány helyett a német helytartó intézkedett. S érdekes módon a De Gaulle-kormány- zat most is inkább nyugatnémet kormánykörökkel flörtöl, ahelyett, hogy a tárgyalásokra sietne. Ezért tárgyal csak tizenhét kormány külügyminisztere - S tizennyolchatalmi értekezleten. K. I. ke galambjai. A szó szoros ér­telmében megrázta a levegőt a húszezres tömeg együttes, tö­mör hangja: „Abzug, Hitler! Le a fasisztákkal! Békét! Munkások, parasztok, fogjatok össze! Éljen a Szovjetunió! Független, szabad Magyaror­szágot!” \ rendőri terrorosztago­** kát eleinte megbéní­totta a tömör egység. Nem tudták, hol kezdjék a táma­dást. A katlan középpontjá­hoz, ahol leghevesebben forrt az indulat, oda se fértek. Ek­kor aztán a legállatibb vadság, gal zúdultak az emberekre: villogtak a kardok, suhogtak a gumibotck és csattanták a pus­katusok. De a tömeg csak szét­szóródott — el nem futott. Sőt: a mellékutcákban folytatta a tiltakozást és újabb járókelők­kel akkumulálta önmagát minden csoport. Erősítések ér­keztek: sivítottak a szirénák, bőgtek a gépkocsik és csattog­tak a tiszti osztagok csizmái. És az „eredmény”? A reakció veresége volt ez. Nagy és vég­zetes veresége. Nem heverte ki többé. A toloncház, a „jergli” meg­telt tüntetőkkel. Ezeket kor­báccsal, botokkal, kardlappal ütlegelték, és hajnalig igazol­tatták. Schweinitzer azt hit­te, hogy a priuszos kommu­nisták százai kerülnek a hor­gára; De mekkora volt a meg­döbbenése, amikor kiderült, hogy a társadalom minden ré­tege „kompromittálva van” a már-már felkelés méreteit öltő tüntetésben. A felső ve­zetők pedig fogcsikorgatva kénytelenek voltak belátni, hogy a függetlenségi és antifasiszta mozgalom — noha a kommunisták állottak az élen — nemzeti tömegmozga­lommá nőtt. 1 042 március 15_e az “i' X 7^* kori magyar sza­badságharc egyik legszebb epi­zódja. Azok, akik ott voltak, számban évről évre fogynak. Az idő eljár fölöttük. De él az eszme, amiért küzdöttek. Di­csőséges harcuk tanulsága megmarad, ez pedig így hang­zik: Be kell fejezni a művet! Ez azt jelenti, hogy a marxista —leninista eszme zászlaja alatt, szoros nemzeti egység­ben, törhetetlen hittel harcol­va a békéért — testvéri szö­vetségben a Szovjetunióval és más szocialista országokkal — meg kell valósítanunk a kom­munizmust. A nemzeti lét parancsa ez... Szemtanú Petőfi Sándor: Szovjet kommentárok a genfi értekezlet megnyitásának reggelén MOSZKVA (MTI): a szerdai mos: kvai lapok terjedelmes cikkeikben és helyszíni tudó­sításokban foglalkoznak a gen­fi leszerelési értekezlettel. A Pravda különtudósítója „A le­szerelés hívei és ellenfelei” című cikkükben megállapítják, hogy genfi megfigyelők máris nagy jelentőségű világfórum­nak tartják a tizennyolchatal- mí bizottság ülését. — A bizottság munkájában a Föld területének több mint te­lét, s bolygónk lakosságának kétharmadát képviselő orszá­gok vesznek részt — írják a tudósítók. A leszerelési tár­gyalásikat most először foly­tatják majd együtt a három államcsoport: a szocialista, az imperialista és a semleges or­szágok képviselői. A szovjet küldöttség olyan nézetekkel és eszmékkel érkezett Genfbe, amelyek közismertek a világ­közvélemény előtt. Javasla­taink egyszerűek és mindenki számára érthetők: Hruscsov szavaival élve, meg kell semmisíteni a hadviselés esshöxeif, s olyan helyzetbe kell hozni az államokat, hogy egyikük, se le­gyen képes hadműveleteket in­dítani egy másik állam ellen. A PraVda tudósítói ezután hangoztatják, hogy a Szovjet­unió és a tárgyalások többi szocialista részvevője konkrét javaslatokkal és tervekkel ér­kezett Genfbe, hajlandó azon­ban megvizsgálni minden más javaslatot is, amely alkalmas rá, hogy valóban biztosítsa az általános és teljes leszerelés problémájának megoldását. A semleges államok álláspontjá­ról szólva a cikkírók megálla­pítják: — A nyugati tárgyalófeleket nem kis mértékben nyugtalanít­ja a semleges államok (India, Burma, az Egyesült Arab Köz­társaság, Brazília, Svédország, Mexico, Etiópia és Nigéria) képviselőinek álláspontja a ti­zennyolchatalmi bizottságban. Nyugati körökben nem titkol­ják, hogy ez az álláspont je­lentősen eltér a NATO vezető köreinek terveitől és szándé­kaitól. A Pravda itt idézi a svájci National-Zeitung véle­kedését: „Genfben egyre in­kább olyan benyomás alakul ki, hogy a Nyugat a leszerelés kérdésében aligha számíthat a tömbönkívüli államok támoga­tására. Ezek az országok ugyanis minden eszközzel har­colni fognak a leszerelésért...” A NATO-tagállamok állás­pontjáról szólva a Pravda tu­dósítói hangoztatják: a nyugati polgári sajtó szándékosan olyan képet fest, mintha az Egyesült ÁllamoK, Anglia, valamint Olaszország és Kanada megbízottai 'láza­san és tevékenyen készülné­nek a tárgyalásokra. A sajtó- közlemények tömegéből azon­ban világosan kicsendül az az állítás, hogy az emberiség még nem érett meg az általá­nos és teljes leszerelésre; ezéit a tárgyalófeleknek a részleges javaslatok megvizsgálására kellene fordítaniuk idejüket, s csak később, valamikor a jö­vőben kellene a teljes leszere­lés kérdéséhez nyúlniok. A sajtó bizonyos taktikai különb­ségeket is feltár, például az Egyesült Államok és Anglia nézetei között. Valójában azonban e két hatalom nem áll távol egymástól. Amint a lon­doni Sunday Telegraph irta a napokban, „Génitől nem az emberiséget megváltó dönté­seket, hanem olyan határozato­kat kell várnunk, amelyek megakadályozzák a presztízs­veszteséget és módot adnak a beszédgyakorlatok folytatásé, ra.” Ez a lap - írják a Pravda tudósítói — nyíltan és durván kifecsegte, miben reményked­nek azok a körök, amelyek ed­dig is zsákutcába vitték a le­szerelési tárgyalásokat. A né­pek azonban saját tapasztala­taik alapján tanulják meg fel­ismerni, hová vezet ez a tak­tika. A nemzetközi közvélemény tisztán látja e taktika forrása­it. Az amerikai és angol kül­döttséghez közelálló körökben nem titkolják, hogy a Penta­gon tábornokai szívósan sür­gették az elnököt, jelentse be a légköri kísérleti robbantások újabb sorozatát . Megfigye­lők azt is emlegetik, hogy az NSZK militarista körei igye­keznek arra rávenni az ameri­kai diplomatákat, vessék le az álarcot, s forduljanak nyíltan a leszerelés ellen — állapítja meg a Pravda, majd részlete­sen foglalkozik Schröder genfi küldetésével. (MTI) A világközvélemény leszerelést követel LONDON■ (TASZSZ): A Cambridge-i egyetem 97 pro­fesszora, előadója és munka­társa levelet intézett Macmil­lan angol miniszterelnökhöz. A levél írói követelik Mac- millantól, hogy vizsgálja felül a nukleáris fegyverekkel vég- zétt kísérletek felújítására vo­natkozó határozatot és ugyan­erre szólítsa fel Kennedy ame­rikai elnököt is. DJAKARTA: A Bintang Ti­mur című lap vezércikkében a genfi értekezlettel kapcsolat­ban rámutat, hogy a nyugati hatalmak nem törekszenek e probléma őszinte megoldására. A lap rámutat, hogy a világ­közvélemény óriási befolyása ma már olyan helyzetet ala­kított ki, amelyben egyetlen reakciós államférfi sem mert hivatalosan szót emelni az általános leszerelés ellen. A nyugati fél azonban min­denekelőtt a fegyverzet ellen­őrzésére törekszik, s csak az­után óhajt a leszerelésről tár­gyalni. Ilyen körülmények kö­zött az ellenőrzés a kémkedés eszközévé válik. TOKIÓ: A japán közvéle­mény állhatatosan követeli az amerikai és angol kormánytól a légköri nukleáris kísérletek­ről való lemondást. A japán alsóház közös bi­zottsága kedden határozati ja­vaslatot terjesztett a ház ple­náris ülése elé, amelyben kö­veteli, hogy az Egyesült Álla­mok' és Anglia mondjon le a karácsony-szigeti és a nevadai nukleáris kísérletekről. DELHI. „Csak a kormányfők teljesíthetik a magukra vállait kötelezettségeket” — írja a delhi-i Times a genfi tárgyalá­sokról. A szovjet miniszterel­nök által I960, szeptember 23-án az ENSZ elé terjesztett javaslatok az általános és tel­jes leszerelésről kitűnő alapot nyújtanak egy nemzetközi egyezmény tervének kidolgo­zásához. (MTI) As 04S as arab lakosság tömeges legyilkolására késsül A szabadsághoz Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe! Oly sokáig vártunk rád epedve, Annyi éjen által, mint kísértet, Bolygott lelkünk a világban érted. Kerestünk mi égen, földön téged. Egyetlenegy igaz istenséget, Te vagy örök, a többi mind bálvány, Mely leroskad, egy ideig állván. S mégis s mégis számkivetve voltál, Mint a gyilkos Kain bujdokoltál, Szent nevedet bitóra szögezték, Érkezésedet hóhérok lesték. Megszűnt végre hosszú bujdosásod, Sírba esett, ki neked sírt ásott, Bevezettünk, s uralkodás végett Elfoglaltad a királyi széket. Te vagy a mi törvényes királyunk, Trónusodnál ünnepelve állunk, Körülötted miljom s miljom fáklya Meggyűlt szíveink lobogó lángja. Oh, tekints ránk, fönséges szabadság! Vess reánk egy éltető pillantást, Hogy erőnk, mely fogy az örömláztól, Szaporodjék szemed sugarától. De, szabadság, mért halvány az orcád? Szcnvedésid emléke szállt hozzád? Vagy nem tettünk még eleget érted? Koronádat a jövőtül félted? Ne félj semmit, megvédünk... csak egy szót, Csak emeld föl, csak mozdítsd meg zászlód, S lesz sereged ezer és ezernyi, Kész meghalni, vagy diadalt nyerni! S tfa elesnénk egy szálig mindnyájan, Feljövünk a sírbul éjféltájban, S győztes ellenségednek megint kell Küzdeni... kísértő lelkeinkkel! »VSAAAAAAAAA^tAAAAAíAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AiAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAA# PÁRIZS (MTI): Az Algerie Press Service közleményt adott ki, amelyben felhívja a figyelmet, hogy az OAS töme­ges támadásra készül az algé­riai arab lakosság ellen. Az FLN hivatalos sajtószolgálata rámutat, hogy az OAS általá­nos támadást készít elő az al­gériai börtönökben és kon­centrációs táborokban fogva­tartóit több tízezer hazafi és Algír, valamint a többi nagy­város arab negyedei ellen. A nyilatkozat hangoztatja, a francia kormány tud ezekről a tervekről. Elnéző magatartása aggasztó és eddig semmiféle intézkedés nem mutatja, hogy a francia hatóságok a fasiszták őrült terveinek megakadályo­zására készülnének. Az Algériából érkező jelen­tések arról szólnak, hogy az OAS nagyszabású támadással készül válaszolni a fegyver- szünet bejelentésére. Sálán egyik titkos parancsa az OAS szabadcsapatainak megerősí­téséről szól. Arra hívja fel a francia tiszteket, hogy ahol le­het, csapataikkal álljanak át az OAS oldalára. A legénység el­lenállása .esetén a tisztek szök­jenek át a terrorcsapatokhoz. Gardy volt ezredes, Sálán egyik alvezére, az idegenlégió tagjaihoz intézett üzenetet, akikre különösen számítanak a fasiszta összeesküvők. Constantine és Médéa kör­nyékén az utóbbi napokban több tiszt és altiszt állt át az OAS oldalára. Több egyéb fegyveren kívül egy 57 milli­méteres ágyút is magukkal vittek. Az algériai városok európai lakossága élelmiszerkészlete­ket vásárol az OAS utasításá­ra. A fegyverszünet bejelenté­se esetére általános sztrájkot hirdet az OAS. ★ Az elmúlt 24 órában ismét 29 halottat és 55 sebesültet je­lentettek Algériából. Különösen Algírban ölt hal­latlan méreteket a terror. Bab- El-Ouedben autós banditák géppuskával lőtték a dohány­gyár előtt álló munkásokat. Fidel Castro a lakosság ellátásának problémáiról HAVANNA (TASZSZ): A kubai minisztertanács törvényt fogadott el a lakosság ellátá­sának irányításával foglalkozó országos junta létrehozásáról, amelynek feladata a legfonto­sabb élelmiszerek elosztásának rendezése, s egyes cikkeknél a fejadag-rendszer bevezetése. Castro felszólított a speku­láció elleni kemény harcra. A kubai miniszterelnök végül beszélt a forradalmi szerveze­tek nemrégen megalakult irá­nyító szervének (ŐRI) jelentő­ségéről. Megállapította, hogy ennek a szervnek a létrehozá­sa előrelépést jelent az összes forradalmi szervezeteknek egy, a munkásosztályt és a dolgozó népet képviselő, marxista-le­ninista párttá történő egye­sülése felé. A leendő párt so­raiba a forradalmi munkások és parasztok legjobbjai lépnek majd. A munkásosztály marxista—leninista pártjának létrejötte megfelel a kubai forradalom történelmi külde­tésének. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom