Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-11 / 59. szám
19G3. március 11., vasárnap NÉPÚJSÁG s Magyarázat... Az újságokban — mint már annyiszor — megjelent egy hír a fiatalítási kísérletekről. Persze, sok szó, vita, magyarázat esett erről a családokban is. Gabi — Sándorék nagyobbik fiúgyermeke — hallva a nagyok beszédét, bizalmasan azt mondja nagymamájának: — Nagymama, ha megnövök és sok pénzt keresek, autót veszek, és megfiatalíttatlak téged. — Ugyan — mondja a nagymama elérzékenyülve, és megsimogatja unokája szőke fejét —, talán nem vagyok elég fiatal? Miért akarod, hogy még fiatalabb legyek? Gabi még közelebb simul nagymamájához, füléhez hajol, és a következőkkel indokolja előbbi elhatározását: — Azért, nagymama, mert én téged akarlak elvenni feleségül. — f. i. — Néhány szó az aláírásokról A szövetkezeti elnök odatolja a papírt a termelőszövetkezet pái ttitkárának orra alá: írd alá! Gépalkatrész igénylés ugyan az egész alá- írnivaló, de jó, ha ott van a párttitkár neve is, had’ lássák, hogy a pártszervezet egyetért az üggyel. A vállalati igazgató ír valami jelentést, vagy kér valamit vállalata számára felsőbb, vagy más szervektől, viszi a levelet és aláíratja a párttitkárral... Az első pillanatban igen helyes és jó dolognak tűnik ez, s a magját nézve, valóban az is. A párt megnövekedett tekintélyét, a kommunisták szavának hitelét igazolja. A párttitkári aláírás mintegy szimbóluma a párt vezető szerepe elismerésének. De most jön az a bizonyos „de”! Hátha mindent aláíratnak a párttitkárral, ha mindent a pártszervezettel akarnak „sú- lyítani”, akkor hol a gazdaságvezetés felelőssége? Hát végső soron is, a szövetkezeti einök, a vál'a’ati igazgató nem a párt po'it'k'ját képviseli ott, ahol dolgozik? Hát végső soron is nem a kérés jogossága, hanem a párttitkár aláírása teszi hitelessé a levelet? Nem, a pártszervezet, a párttitkár szerepe semmiképpen sem ez. Hanem az elvi támogatás, a pártszerű ellenőrzés. a párt politikájának helyi alkalmazása, a dolgozók nevelése, a vezetés elvszerű bírálata és segítése!. Aki a felesleges párttitkári aláírások mögé bújik, az akaratlanul is a felelősség elől igyekszik kitérni! (—ó) autóközlekedési pártbizottság létesült Majdnem egy éve, hogy a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium rendelete értelmében. az egri és a gyöngyösi autóközlekedési vállalatok egyesítésével létrejött a megyei, egységes irányítás alatt álló, 4. sz. Autóközlekedési Vállalat. A megyei pártbizottság határozata alapján most sor került a 4. sz. AKÖV egri, gyöngyösi és petőfibányai MSZMP alapszervezeteinek összefogására is. Hatvanöt küldött képviselte a vállalat két és félszáz komCsak egy zacskót kértem Bizonyára ismerik azt a pesti szólás-mondást: „Hogy mik vünvak... és hogy kell vigyázni.” A napokban a saját bőrömön tapasztaltam ennek igazát. Látszólag ártatlan ügyről jelent meg egy széljegyzet, arról, hogy a Széchenyi utcai Csemege-boltban az almához nem adnak papírzacskót, a vevők zsebükbe, táskájukba gyömöszölve, viszik haza a gyümölcsöt, ugyanakkor minden darab narancshoz zacskót mellékelnek. Ilyen esetben az ember szinte előre tudja, mi történik. Az illetékesek összeülnek, megvitatják, mit lehet tenni a hiba helyrehozására, történetesen szólnak az eladónak, hogy a szabályok értelmében, az almához is adjanak zacskót. S ezzel a dolog el is van intézve. Ezt reméltük, de nem így történt. Nemsokára csengett a telefon, s rejtélyes hang jelentkezett be: a nagyobb nyomaték kedvéért „a rendőrségről” mondta, s „szolidan” érdeklődve a cikk írójának kiléte felől. Később újabb telefonhívások érkeztek, amelyekben nem arról nyugtatták meg a szerkesztőséget, hogy megoldódott a „zacskó-ügy”, hanem újból a cikk írójának személyét firtatták. Végül ünnepnapnak számított, ha nem kerestek ebben az ügyben. Nemsokára arról is értesültünk, hogy szigorú fegyelmit indítottak a zacskón spóroló eladó ellen (ami az ügy apróságához képest, nagyon is túlzottnak mondható). A telefonálgatások és a fegyelmi ellenére, az intézkedés mégis megtörtént, s azóta a vásárlók örömére szépen csomagolva szolgálják ki az almát is, nemcsak a narancsot. Bár az alma ízét kissé megkeserítette, hogy az egyszerű intézkedés helyett, fegyelmivel tarkított nagy ügyet csináltak, s ennyi herce-hurcá1- val oldották csak meg egy vásárló kérését. K. E. munista dolgozóját az értekezleten, amelyen megjelent Fehér István elvtárs, a megye: pártbizottság munkatársa, Molnár Gusztáv elvtárs, a gyöngyösi városi pártbizottság titkára és Bogát Lajos elvtárs, az Autóközlekedési Vezérigazgatóság képviselője is. Miricz József elvtárs, az egri alapszervezet titkára tartotta meg a három alapszervezet egyesített beszámolóját. Sallangmentes tömörséggel ismertette az elmúlt tizenegy hónap eredményeit, nem hallgatta el azokat a hibákat sem, amelyek az átszervezésnek szinte törvényszerű velejárói voltak. Ezeket a hibákat a vállalat dolgozói fokozatosan felszámolták és most már jó úton halad a vállalat a tervteljesítés, a rentabilitás és a fuvarigények minél jobb kielégítése felé. A 4. sz. Autó- közlekedési Vállalat 700 gépjárművel rendelkezik. Jellemző a feladatok nagyságára, hogy ez a gépkocsiállomány az elmúlt évben 24 és fél millió kilométert futott, több mint 2 millió tonna árut, és közel 19 millió utast szállítottak. Az alapszervezetek munkája az elmúlt év folyamán állandó és szoros kapcsolatban volt a termeléssel. A párttagok ideológiai színvonalának emelése érdekében is eredményesen munkálkodott a szervezett pártoktatás keretében. Az új, vállalati pártbizottság célkitűzései megvalósításának módozatait határozati javaslat formájában terjesztette a küldöttek elé. A titkári beszámolót élénk vita követte, melynek során a felszólalók nemcsak bátran és tárgyilagosan bírálták a beszámolót, hanem segítőkészMiniatűrök ségükről, párthűségükről és felelősségérzetükről is tanú- bizonyságot tettek. Részt vett a vitában Bogát Lajos is, az Autóközlekedési Vezérigazgatóság képviselője, aki elmondta, hogy a megyei vállalatok létrehozásával az autóközlekedésben is rátértünk a nagyüzemi gazdálkodás felé vezető útra, ismertette az autóközlekedés perspektíváit és a Vezérigazgatóság, mint felügyeleti szerv szempontjából eredményesnek értékelte a 4. számú AKÖV dolgozói által 1962. első két hónapjában elért eredményeket. Fehér István, a megyei pái’tbizottság munkatársa az SZKP XXII. kongresszusának fényében úgy értékelte az autóközlekedés pártbizottságának létrehozását, hogy ez jelentős tényező lesz autóközlekedési vonatkozásban, a szocializmus felépítésének nagy munkájában. Molnár Gusztáv, a gyöngyösi városi pártbizottság titkára célként jelölte meg a Vezetés színvonalának emelését, a pár- tonkívüli tömegekkel való jó kapcsolat állandó fokozását. Biztosította a most megválasztandó autóközlekedési pártbizottságot, hogy az alapszervezeteket mind a gyöngyösi városi, mind a járási pártbizottságok a jövőben is segíteni és támogatni fogják. A termékeny vita után, a jelölő bizottság javaslata alapján, a küldöttek megválasztották a 4. sz. Autóközlekedési Vállalat pártbizottságának 25 tagját. (M. I.) arra gondolok, hogy csak nekem nincs — méltatlankodik a pincérnek. Az mentegetőzik: — Tetszik tudni, elkapkodják, kérem. A felnőttek is, de a gyerekek, azok szeretik legjobban a gesztenyepürét,.. Tetszik tudni. — Mit gondol, én akartam megenni! — fortyan fel a kis öregasszony. — Megkaptam a járulékom és az unokámnak akartam vinni... De nekem soha nincs — sóhajt keserűen és becsomagoltat egy sarokházat. Ugye, az ősz is lehet olyan kedves, mint a tavasz. ÖK KETTEN: Két nyegle, nyalka legényke. Bejönnek, leülnek. Várnak. Megszólal az egyik: — Mi az, Jancsi, nem piálsz? — Nincs lóvém... — Jó, dobhatok egy kettest, de aztán vissza. — Dobjad... Pincér... Pincér! Egy kis málnát! És mégpiálja! ★ — Mehetünk? — üt a vál- lamra, akit vártam. — Mehetünk — mondom én. — Nem unatkoztál? — kérdi naivan. Hát lehet unatkozni az emberek között? Gyurkó GéM núskodnak az ilyen „elvek”? Országunkban minden munka tiszteletet és megbecsülést érdemel. A munkatevékenységnek minden fajtája lehetőséget nyújt az alkotó kutatáshoz és a hősiességhez, az általános elismeréshez. Kétezer nyilvántartott szakma között választhatnak a fiatalok. S e szakmák közül bármelyiket is választja valaki, képességeit, tudását egyformán gyümölcsöz,- tetheti, minden területen lehetőség nyílik arra, hogy soha nem ismert sikereket érjenek el. GOK MÉG a tennivaló, ^ hogy a kapitalizmus hajtásait kiirtsuk társadalmunkban — az emberek gondolkodásából is. Sok még a tennivaló, hogy előítéletek, káros szemléletek gátjait ösz- szezúzzuk. Egyelőre az lenne n legszükségesebb és legfontosabb feladat, hogy a termelő szakmák propagálásáról is gondoskodjunk legalább. olyan intenzitással, alapossággal, mint a továbbtanulási lehetőségek ismertetéséről. A fiatalok nem ismerik a fizikai pálya lehetőségeit, nem tudják, milyen szakmák között» lehet választani! Mi tartalmas füzeteket tudunk adni annak a kezébe, aki tovább akar tanulni, tartalmas füzeteket, melyekben a különböző egyetemek, főiskolák fakultásai, szakai vannak feltüntetve, s az is, hogy ezek elvégzése milyen képesítést ad. Nem tehetnénk meg ugyanezt a termelő munka szakaira vonatkozóan is?! Jó lenne elhárítani a pálya- választás útjából ezeket a régirégi akadályokat... Pataky Dezső alkotni. Nézem a szemüvegest, tipikus gyomorbajos. Kizárt dolog, hogy szerelmes levelet írjon. Gyomorbajjal csak a fúrásba lehet valaki szerelmes. Valaki még nem tudja... Valaki, jobb, ha reszket. Mire a levél és a toll végére ér, egy embert megfúrtak. Egy pohár szóda mellett! AKIK SOKAT BESZÉLTEK: Fiú, lány. Belépegetnek egymásután. Leülnek. A fiú két kávét kér. Ülnek, megisz- szák a kávét és hallgatnak. Aztán felállnak és kilépegetnek egymásután. Negyedórát ültek egymás mellett és egyetlen szót sem szóltak. Mégis többet mondtak el egymásnak, mint a presszó egész közönsége. Halló, március! Ugye, te hozod a tavaszt? A KOPOTT SZÖRMEGALLÉR A kopott szőrmegallért egy vékonyka kis öregasszony hordja, a divatjamúlt turbánnal együtt. S a vékony, fáradt lába közepéig érő archaikus hócipővel. A pult előtt topog, felháborodva: — Miért nincs? Amikor én jövök, akkor soha nincs. Már — Elvette a menetlevelet... Az öreg Zöld meg odajött... Na, kellett, te marha és bele- vigyorgott a pofámba... Kapott egy olyan pofont, hogy... — Megérdemli — így a másik. — Mindenbe beleüti azt a turcsi orrát. Ö a nagy okos, de a meló az smafu ... Ügy tud lógni az az ember, hogy ha díjaznák, ötszörös Kossuth- díjas lenne... Az a pofon jól jött — dörzsöli össze tenyerét, mintha sajnálkozna, hogy kimaradt a pofonadásnál. — Ehe... Szocialista pofon — jegyzi meg a harmadik. A másik kettő értetlenül néz viissza: mi lehet az a szocialista pofon. — A munkára nevelés új módszere... Ehe... Sok pofont ki lehetne osztani, mi? A SZEMÜVEGES: A tenyérnyi asztalon árkus papír, kezében a tízforintos örökíró, amelyet nem tudom, miért neveznek 'örökírónak, különösen éppen az ő kezében, mert a tinta fele már a szája szélén, a műanyagszár megrágva. Levelet ír. Vagy szerelmes levelet, vagy feljelentést. Ezt a kettőt szokták ilyen gonddal és gondban Hallgatózni nem illik, — de hasznos. Ülök a hatvani új presszóban, várok valakit, aki késik, gyakorlom hát a legősibb szórakozást, hallgatózom. Írhatnám azt is, hogy figyelek, hogy akaratlanul meghallok elejtett szavakat, de ez nem lenne igaz: igenis hallgatózom. A hallgatózás eredményét, ím, meet közreadom: ★ SZIVIKÉM: — Szivikém, eszel sarokházat? A pincér azt mondta, hogy friss a tejszínhab... Aztán utána megiszol Szivikém, egy duplát, jó lesz? Vagy inkább sört akarsz, Szivikém? De én azt mondom, hogy ne igyál sört, hideg van kinn, s [ csak Délibáb van, te azt meg , úgyse szereted, ugye, Szivikém? És a Szivikém, egy olyan negyvenéves féle kisgyerek, megadóan tűri, hogy korban egyenlő, de súlyban korántsem ! felesége dajkálja. Hangosan, őszintén, teleszíwel. A Szivi- i két! Mit tehet mást, ez a nő ! úgy szeret dajkálni, hogy ütni its képes érte. És Szivikém ’ felesége két fejjel és negyven • kilóval súlyosabb Szivikéjénél. j MUNKÁRA NEVELÉS: Három, overálos férfi be- - szélget Traktorosok, vagy motorszerelők? | tanács vb állandó bizottságai és a városi népfront-bizottság előtt álló feladatok közös végrehajtására, valamint Eger város cigánylakosai életkörülményeinek megvizsgálása. Az ülés előadói Kocsmár János vb-elnök és Dargai Lajos, a városi népfront-bizottság áléin ö- ke. A Hazafias Népfront városi | bizottsága 12-én, hétfőn délután 5 órai kezdettel Egerben, a városi tanács kistanácstermében, a városi tanács vb állandó bizottsága elnökei és a Hazafias Népfront városi elnöksége részére együttes ülést tart. A ülés napirendje a városi 0 Ha?aVias Népfront Városi Elnöksége és a városi ianács á landó bizottságának ülése vánnak a feladatok, s egyik sem körínyebb tevékenység, mint a másik. Sok fiatal, bár gondolkodása reálisnak mondható, ennek ellenére idegenkedik a fizikai munkától. Miért ez az idegenkedés? A hibát, az idegenkedések okát nem mindenkor bennük, a fiatalokban kell keresnünk, hanem elsősorban a szülőkben, a felnőttekben. Bárha viszonylag kevesen vannak is társadalmunkban, akadnak, akik gőgösen, főúri módon lenézik a munkát általában, és lenézik a munka olyan fajtáit, mint amilyen egy munkásnak, vagy egy parasztnak a munkája. (Közülük kerülnek ki azok, akik a politechnikai oktatást támadják mind a mai napig, mondván: munkatermelékenységre, munkaszeretetre csak azokat kell nevelni, akik közvetlenül a munkapadnál, a földeken, vagy az állattenyésztő telepeken dolgoznak; egyszóval csak azoknál, akik úgyis fizikai munkát végeznek.) UATÄROZOTTAN le kell sújtani az ilyesféle elképzelésekre! El kell ítélnünk a munkára nevelés ilyen szűk értelmezését. Nemcsak a munkásnak és a parasztnak van arra szüksége, hogy új szemlélettel tekintse a munkát, hogy a munkához való hozzáállása, magatartása megváltozzék. Munkahelyétől, a munka fajtájától függetlenül minden embert a kommunista munkaszemléletre kell nevelni, kell, hogy minden ember a társadalmi kötelességtudat szellemében dolgozzék. Nem lehetnek közöttünk ingyenélők, semmittevők, bürokraták, konzervatív gondolkodásúak, vagy formalisták. Éppen ezért, a helyes munkaszemlélet, a munkára ösztönző erkölcsi tényezők kinevelése — mindenütt és minden fokon szükséges, törvényszerű! Egyesek nem tagadják, hogy lenézik a munkát, hogy nem tisztelik a munkást, a parasztot... Ám még az ilyen helytelen gondolkodásúak is nagyszerű hőstettnek ismerik el az űrutazást! De, ha az űrutazást hősiességnek tekintik, miért tagadják meg azoktól a munkásoktól, parasztoktól, bányászoktól, olvasztároktól, lakatosoktól és vasutasoktól az elismerést, a dicséretet, akik az űrhajót megalkották, akik az űrutazás lehetőségét megteremtették?! „A fizikai munka szürke” — csak az elkényeztetett, majom- szeretettel agyondédelgetett csemeték véleménye lehet ez. Azoké a fiataloké, akiknek egyetlen gondolata, kívánsága, óhaja sem maradt még teljesítetlen, akiket körülbástyáznak minden jóval; akik a nyári szünidőket is a strandokon vészelik át és nem tudják, mi az, sódert lapátolni, maltert hordani, vagonból téglát kirakni, mert szüleik „jóvoltából” nem próbálták meg soha. A FIZIKAI munka szür- ke” — mondják, de pompázva hivalkodnak mindazzal a termékkel, s szűréséivé élvezik mindazt az anyagi értékeket, javakat, melyeket a „szürke” munka embermilliói alkotnak, létrehoznak. Más oka is van annak, hogy a fiatalok nem szívesen választják — ha egyáltalán _ választják! — a fizikai pályát, a termelő munkát. Egyik legnyilvánvalóbb oka ennek az a kispolgári mentalitás, melynek . eleven tenyészete ma is meg• van egyes szülőkben. Ezek a . szülők „elit” pályáról szőnek • terveket, s a karrier szempontjából osztályozzák a foglalko' zásokat. Nos, az ilyen gondol• kozású emberek szerint a • „szürke” munka nem nyú;! - biztos karriert! Kell-e hang- , súlyozni, milyen nagyfoKi • szellemi elmaradottságról taErettségizett, tizennyolc éves fiatalember: A diploma... a diploma! Anélkül nem érzem embernek magam. A fizikai munkát szürkének érzem ».. Az nem nekem való.” Egy édesanya sirámai: Nem engedem ...! Az én fiam, a gimnázium után egy gyárban?! Koszos melós legyen belőled, amikor tanár lehetnél, vagy akár mérnök is... én nem engedem.” Neveket is említhetnék, e vélemények gazdáit, ám úgy érzem: ezek a vélemények sze. mélytelenül is bizonyíthatók. YAKORI BESZÉD a pá- ^ lyaválasztás témája. Szülők és fiatalok között. Különösen most, érettségi előtt. Ilyen tájban napvilágot lát egy-egy riport is, amely azt próbálja elhitetni: a fiatalok nem idegenkednek a fizikai pályától; ám e tétel bizonyítására már kevésszer, vagy egyáltalán nem kerül sor. Nem akarván szaporítani a szót, meg kell mondani: kevés, nagyon kevés azoknak a fiataloknak a száma, akik a fizikai pályán — az iparban és a mezőgazdaságban — kívánnak elhelyezkedni. Vizsgáljuk csak ezt a dolgot Eger viszonylatában ... Eger négy középiskolájában (a Dobó, Gárdonyi, Szilágyi gimnáziumot és a közgazdasági technikumot számítva) 430 diák áll majd az érettségiztető bizottság elé, s hagyja el az iskolák padjait. Közülük egye. temeken és egyéb felsőiskolákon akarja folytatni tanulmányait 270 fő; a fizikai pályát, a termelő munkát választja 160 fő (ténylegesen 90—100 fő, ha mindazokat leszámítjuk, akik, mint bérelszámolók, könyvelők, adminisztrátorok, gépírók, ápolónők, vagy egészségügyi dolgozók kívánnak elhelyezkedni érettségi után, vagy a katonai pálya mellett döntöttek.) Tehát lényegesen többen vannak azok. akik egyetemekre, főiskolákra szeretnének kerülni. Valójában hányán számíthatnak arra a 270-ből, hogy sikerül egyetemi, vagy főiskolai felvételijük? Aránylag kevesen! Mihez kezd akkor a többi, akiknek nem sikerül, milyen pályán indítják el életüket? Végül is ráébrednek arra, hogy a fizikai pályán, a termelő munkában keressenek elhelyezkedést — gondoljuk. S ez minden esetben így is van, a rádöbbenés előbb-utóbb sokakra ráköszönt. Ám szép számmal akadnak, akik még e rádöbbenés súlya alatt sem gondolnak komolyan a fizikai pályán, a termelő munkában való elhelyezkedésre! InkáDb jobbra, s balra futkosva keresik a pártfogókat, a „bennfenteseket”, a protekciót, hogy nekik is kijusson valami könyökvédős foglalkozás, nekik is jusson az íróasztalból, hacsak egy tenyérnyi darab is. A FIATALOK számára természetesen sokkal inkább tetszetősebb, imponá- lóbb egy íróasztal, egy kellemesen berendezett iroda, mint akár egy gyárban, olajos ove- rálban, esztergapad mellé állni, menetet csiszolni, vasat önteni, vagy hegeszteni. Az íróasztal mellett könnyebb, szépen felöltözhet az ember, szabadon ábrándozhat is, ha erre van kedve, s a nyolc óra leteltével mégcsak ki sem fáradhat különösebben az ember, hiszen a toll, vagy a ceruza emelgetése korántsem igényel maximális izommunkát. Sokan ilyen meggondolások alapján kívánnak íróasztalhoz jutni. Ez a látószögelés nem }o: Dolgozni egyaránt kell, minden poszton, az irodákban éppen úey, mint akármelyik gyárban, a gépeken; itt szellemi, amott fizikai erőkifejtést kiSzürke munka ? 1
