Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-11 / 59. szám
1962. március Tl„ vasárnap N6PCJSA6 .1 Az első év ... hogy Nyugaton sokan találgatják: mi az oka annak, hogy Nagy-Britannia nehéz szívvel határozta el magát a Közös Piachoz való csatlakozásra, s az angolok még most is idegenkednek a Kis-Euró- pától. Valóban, nehéz lehet kitalálni, hogy a Birodalom miért idegenkedik a Közös Piactól, s miért nem lép optimizmussal, lelkesedéssel a tagállamok közé! Hiszen a Piacot az angolokkal szemben hagyományosan jó politikát folytató — németek vezetik! ★ ... hogy az Algériában állomásozó francia katonaság még az utolsó percekben sem akarja helyreállítani becsületét: nem lép fel az OAS ellen. A hadsereg tisztjei nagyon „eredeti” módon magyarázzák tétlenségüket. Kiadták a jelszót: „Európaiakra nem lövetünk.” ... Európaiak . .. Finom fogalmazás. — Eddig azt hittük: banditák! — zár — Igen, az első év a legnehezebb. így gondolta Czégény Zita, a parádi körzeti állami általános iskola földrajz-biológia szakos tanára is, mikor kézhez kapta az oklevelet. Mint mondja, kellemesen csalódott, mert számára ez a legszebb hivatás és nem is olyan nehéz, az első év. Hivatásszeretet kell hozzá, s ez nála megvan. Képünkön: állattan órán a VII. osztályban. Munkaverseny a kongresszus tiszteletére Már a VIII. kongresszus tiszteletére szervezték meg a fiatalok munkaversenyét az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Ennek a versenynek a gazdája a vállalat KISZ-bizottsága. Védnökséget vállaltak az Egerben épülő gyermekváros építkezése felett, így most már a gyermekváros munkálatai egyben a KISZ jó hírnevének további megalapozását is jelentik: tehát a fokozottabb eredmények és a minőség javítása szinte becsületbeli kötelességükké lett a fiataloknak. A munka termelékenységének növelésére tovább fokozzák a KISZ-brigádok számát, s Egerben, a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium építkezésén komplex-brigádot szerveznek. Ennél az építkezésnél is az eredmények növelése mellett, a minőség javítása, az anyagtakarék osság fokozása jelenti a legfőbb célt, de nem feledkeztek meg arról sem, hogy csak abban az esetben képesek nagyobb eredményekre, ha a gyengébb teljesítményű társaikat is segítik. A kongresszusi felajánlásban szerepel a politikai oktatás ki- szélesítése. Elhatározták, hogy a nem KISZ-tag fiatalok 20 százalékát, mintegy 80 főt vonnak be a politikai oktatásba, ugyanakkor tíz százalékkal, mintegy 40 fővel növelik az Ifjúság a szocializmusért mozgalomban részt vevők számát, szintén a nem KlSZ-ta- gok köréből. A szakmai tudás fokozásáért harcolva, emelni kívánják a szakmai előadások látogatottságát, de ennek előfeltétele az is, hogy az előadások színvonala is magasabb legyen az eddigieknél. Élni kívánnak azokkal a lehetőségekkel is, amit társadalmunk nyújt az általános műveltség biztosítás sához. Szélesebb körben akarják az igényt feltámasztani az állami oktatásban való részvételre. Céljuk az, hogy minél több művelt, iskolázott fiatal dolgozzon a vállalatnál. Az MSZMP VIII. kongresz- szusára tett felajánlások irányelvei mind azt szolgálják hogy a vállalatnál dolgozó fiatal munkások ne csak a termelékenységben, a tervteljesítésben végezzenek példamutató munkát, hanem fokozódjon politikai tisztánlátásuk, marxista-leninista világnézetük és általános műveltségük, hogy az idei, fokozott feladatoknak minél nagyobb mértékben megfelelhess senek. A feladótól.a címzettig Életünk munkás hétköznapjaihoz úgy hozzá tartoznak a postások, hogy szinte rokonszámba vesszük őket, mert kedves mosollyal hozzák a híreket szeretteinktől, a szíves üdvözleteket névnapra és születésnapra, a fiataloknak a várva várt levelet a távolabbi tájakról is, de az idősebbek részére is tartogatnak örömet: a nyugdíj kézbesítésének napja mindig, kicsit ünnepnap is. Oldalukon a nehéz táskában a levelek százai utaznak a feladótól a címzettig, s a postás bácsi mindig egy kis mosolyt is mellékel a levél mellé, illetve a dísztáviratot még saját jókívánságával is megtoldja. Ök azok, akik annyira ismerőseink, hogy csak akkor érezzük hiányukat, ha hosszabb ideig nem kopogtatnak az ajtónkon, s ilyenkor a véletlen találkozás mindig kibuggyantja belőlünk a kérdést: „Postás bácsi, nekünk nem hozott semmit?” Ellátogattunk a gyöngyösi postásokhoz, hogy közelebbről megismerjük munkájukat és megismerjük őket magukat is. dolgozója, s ez alatt többféle munkakörben dolgozott. Hogy milyen eredménnyel végezte a munkáját, igazolja a „Kiváló dolgozó” kitüntető cím is, amit elnyert. A pénzfelvételnél végzi munkáját. Jókedvűen és szívesen dolgozik. Távolabbi célja az, hogy elvégezze a postatiszti iskolát. Válasz a zagyvaszántóiaknak Február végén levél érkezett szerkesztőségünkbe, amelyben Kiss János levelezőnk megírta, hogy milyen nehéz helyzetben vannak a zagyvaszántói asszonyok a péküzem miatt. Néhány sor a levélből: „... 1961 júniusa óta Zagyva- szántón házi kenyeret nem lehet sütödében sütni.- Van egy pékhelyiség, amelynek ajtaja éppen tíz hónapja zárva van... aki mégis kenyeret akar süttetni, az kénytelen a hátára felkötni a sütendő tésztát és elgyalogolni Lőrincibe, majd a megsütött kenyeret cipelheti vissza...” A levél további részében kéri levelezőnk, hogy kérdezzük meg a hatvani sütőipari vállalat igazgatóját, mit lehetne tenni ebben az ügyben. A kérésnek eleget téve, beszéltünk Magyar István igazgató elvtárssal, aki megnézte a pékséget, s megnyugtató válasza szerint kisebb átalakítás után rövidesen megnyitják az üzemet. Szakembert is bizto-1 sít a vállalat, s ezzel remél-; hetőleg megnyugtató módon < megoldódik a zagyvaszántói asszonyok problémája. m Neizer Irén a távbeszélő központ dolgozója. Huszonkét év óta postás. Nem könnyű a munkája, hiszen naponta óriási forgalmat bonyolítanak le a távbeszélő állomások között. Hivatali munkáján kívül készségesen részt vesz a különböző társadalmi munkákban is. Büszkén mondja, hogy párttag, sőt a vezetőségnek is tagja. Különösen jó munkát végzett a fiatalok nevelésében, hiszen egyik célja az, hogy minél több, jól képzett dolgozója légyen a postának. ★ — Húsz éve vagyok a posta alkalmazottja — Valéria. — Szüleim is postások voltak, és szinte örökségül hagyták rám ezt a foglalkozást. A húsz év, bizony, nem kis idő, nem csoda hát, ha a posta minden részlegében járatos. Most a rádióügyeket intézi. Ö is kiváló dolgozó, s ezt a kitüntető címet nemcsak a két- évtizedes munkájával érdemelte ki, hanem szorgalmával és pontosságával is. ★ A kézbesítők között találjuk Fiser Istvánt. Tessék elképzelni: naponta kétszer tesz meg öt kilométer hosszú utat, hogy a postai küldeményeket eljuttassa a címzettekhez. Hány kilométert gyalogolhatott tíz év óta? A számítást nem végezzük el, de a tíz év, amit a posta szolgálatában Fiser István eddig eltöltött, kilométerekben is tekintélyes mennyiséget jelent. Napjában mintegy 200 levelet, 300 hírlapot kézbesít, de emellett még sok egyéb is jut el munkája nyomán a címzettekhez. Szereti munkakörét, mert kellemes feladatnak érzi másoknak örömet szerezni. Ä kézbesítői munkához pedig ez is hozzátartozik. A gyöngyösi postahivatal dolgozói közül csak néhányat említettünk meg, személy szerint, de rajtuk keresztül is szerettük volna érzékeltetni azt a nem éppen könnyű munkát, amit a postások végeznek. Ök a mi jó ismerőseink, mindennapjaink hírnökei, s reméljük, hogy a jövőben egyre több örömbírt juttatnak el hozzánk, s minél kevesebb bánatot. Persze, rajtunk is múlik, hogy távolban lakó rokonaink és ismerőseink ne hiába forduljanak a kérdéssel a kézbesítőhöz: „Postás bácsi, nekünk nem hozott semmit?” B. Zs. fFoto: Ktss-B&a) — teszi még hozzá. Igen, ő nem azért jött le vidékre, hogy mint „városi” ember — s különösen „fővárosi” ember — parancsolgasson, a maga nótáját fújva. Segíteni jött Kal- csics Jánossal, s másokkal együtt, hogy az újonnan alakult, vagy erősen megnövekedett termelőszövetkezetek mihamarabb magukra találjanak, egyenes útra érjenek. Ezt meg kellene érteni mindenütt, s támogatni őket, mert máskülönben nem érhetnek célt. Van aki azt mondja, mint Szebenyei István: fiatal vagyok, van erőm, megküzdök minden gonddal, bajjal, egyszer csak úgyis rá kell ébredniük azoknak, akikkel ma még harcolnom, veszekednem kell, hogy a szövetkezetnek akarok jót — tehát maradok. Más, mint Kalcsics János ilyen véleményre jut: miért kell ezt nekem csinálnom? Mi szükségem van az örökös vitatkozásra, idegeskedésre, amikor úgysem tudom megértetni magam, nem veszik figyelembe, hogy elképzeléseim, gondjaim vannak. Elmegyek ... Otthon vár a régi munkahelyem, megszokott környezetem, a családom — s megszűnik minden fejfájásom. Ez kell nekünk? Ezért hívtunk vidékre szakembereket, hogy most így töprengjenek, vitatkozzanak önmagukkal, háborúskodjanak saját gondolataikkal, lelkiismeretűkkel, s erejük egy része így menjen kárba? Vagy azért számítottunk rájuk, hogy kapjunk tőlük valamit a tsz-ekben tartózkodásuk ideje alatt, tapasztalatok, okos elképzelések, körültekintő, gondos munka formájában? NYILVÁN 02 utóbbi in VAXN, miatt van szükségünk a kihelyezett szakemberekre. De az, hogy küde- tésük sikerrel jár-e, nemcsak rajtuk,múlik. Nem az akadályok, hanem a segítőkészség, megértés az, amely lehetővé teszi, hogy olyan munkát végezzenek, amilyent elvárnak tőlük, s csak ez ad reményt arra is, hogy — mint szeretnénk — szerződésük lejárta után is sokan maradjanak továbbra is a tsz-ekben közülük. Weidinger László ségem ősszel a Hatvani Konzervgyárba járt dolgozni, ez év szeptemberétől pedig majd a helyi iskolában tanít De a lakásgond csak egy a sok közül, mégha nyomós oka is a maradásnak, vagy távozásnak. Szebenyei Istvánt nem ez nyomja már, s Kalcsics Jánosnak sem ez volt egyedüli problémája. _______________ MÁS AZ, AMIRŐL szavakkal, félmondatokban, vagy akárcsak egy-egy mozdulattal beszéltek. A megnem- értés, a kellő támogatás hiánya érződött elbeszélésükből. Szebenyei István például nem állta meg, ki kell mondania: — Néhányan itt csak azt nézik, hogy dupla fizetésem van, s hozzá nem is két évig, hanem összesen négyig, mert a herédi termelőszövetkezetek egyesülése után elvállaltam a nagy tsz főkönyvelői tisztét is, és két évvel meghosszabbítottam szerződésemet. Kapom az állami támogatást is, meg a munkaegységet, de azzal már nem sokan törődnek, hogy ezért mit akarok tenni és miért vagyok hajlandó két évvel továbbmaradni, mint terveztem. — A mezőgazdasági számvitelhez nem sokat értettem először, bár a SZÖVOSZ-ban revizor voltam és mérlegképes könyvelő vagyok. Ezért most ismét tanulok, mérlegképességi vizsgát teszek a tsz könyvelésből is. Közben öt munkatársamat, akik most ismerkednek a számvitel ábécéjével, tanítom is. — Ennyit magamról, s terveim, munkám egy részéről. De ez egész tevékenységemnek csak kis hányada. Sokkal több, amit tennem kell. Elképzelésem az, hogy teljesen rendbeteszem a tsz könyvelését — s ennek meg is kell valósulnia. Ha ezt elérem — nem kis munka — senki 6em mondhatja, hogy Szebenyei István nem hasznosította munkaidejének minden percét. De... egy „de” is előhozakodik, s ami utána következik: „egymagám nem tudok mindent elvégezni”. — Kértem a vezetőség segít-> ségét. Támogassanak a belsős bizonylati fegyelem megte- s remtésében, ellenőrizzenek S mindent szigorúbban, gyak- > rabban. Felhívtam az ellenőr- 5 ző bizottság figyelmét is: tart-: sa szemmel mindig a raktári > munkát, nézzen meg minden: bizonylatot, vizsgálja felül az: állatszámlálást, a nyilvántar- \ tásokat. < S AZ EREDMÉNY? \ — Még nem sok. A gazdái- i kodás a fontos, arra fordítanak < itt is minden gondot. Pedig én < azt tartom, nem lehet jó a gaz- < daság, ha nem pontos, átte-< kinthető a könyvelés, ha az< első pillantásra nem látszik, < hogyan is áll a tsz. Rendet < kell teremtem a számviteliben < egyszer s mindenkorra, ez az < egyik alapja a megfelelő tévé- < kenységnek. Ezt szeretném < megértetni itt, Heréden, min- < denkivel — hajtogatja, szinte« makacsul, a főkönyvelő, s iga- < za van. j — Ezt már nem az én sze- < mélyem, hanem a közös érdek, < a vagyonvédelem kívánja így < I AZ EGYIK szakember ' _______________ — agronomu s — már nincs a verpeléti Petőfi Tsz-ben. Jól emlékszem azonban beszélgetésünkre, amely után még azt reméltem \— meggondolja magát, s marad, Mégis elment, otthagyta azt a gazdaságot, ahol megszokták, megszerették,, mert szinte az első, a legnehezebb percektől ott volt a tsz-tagok között, segítette boldogulásukat, ahogy tudta. A budafoki borpincéktől került Verpelétre Kalcsics János, kihelyezett szakemberként, állami támogatással. Vérbeli „boros agronómus” volt, annak idején mégis így beszélt: — Nagyon jó, hogy itt nemcsak a borral kell törődni, hanem a növénytermesztés minden ágával. Ott mindig jó dolgozni, ahol tanulni, tapasztalni lehet. _ E szavak azt mondták: jól érzi magát Verpeléten — s lám, csak elment, itthagyta a Petőfi Tsz-t. Meg lehet érteni. Családja előző munkahelye közelében élt továbbra is, maga legfeljebb csak hét végén tudott hazautazni hozzájuk — ezt egy eddig mindig a családjával élő ember nem sokáig viseli el szívesen. S ráadásul még itt, Verpeléten, sem volt megfelelő lakása az agronómusnak, hogy legalább egy kicsit otthon érezze magát, munkája végeztével. Nevetve, tréfálkozás közben mondta el, hogy a vasútállomás mellett, egyik vállalat átvevő helyének apró irodájában van a „főbérlete”, de csak dél-' után négy óra után foglalhatja eL — Nagyszerű, csak éppen nem lehet fűteni. De sebaj, ha éjszaka fázom, a két pokrócra terítek még egy vastag sor szállítási űrlapot, s mindjárt melegem van — mondta. I helyzete I is a szó, nem volt ilyen nevetni való. Az otthon megszokott- sága, kényelme után nehéz beletörődni a „nomád” életbe. A verpeléti agronámusnál ehhez jött még az is, hogy felesége betegeskedni kezdett. A férj — természetesen — aggódott, idegeskedett, > végül kimondta: — Én elmegyek. — Aztán hozzátette, maga igazolására azt is: — Nem kényszeríthetesm magam végeredményben olyasmire, amihez nincs kedvem, mert érzem, hogy rendezetlen körülményeim miatt a jövőben a munka sem menne úgy, ahogy elvárják. Lám, a herédiek már jobban kezdték annak idején. A SZÖVOSZ-tól kaptak szakembert — főkönyvelőt — Szebenyei István személyében, s amikor megtudták, hogy a fiatal revizor, aki két évre jött a Mátravidéki Tsz-t segíteni, ifjú házas, gyorsan lakást kerítettek számára. — Szinte házasságunk első napjától itt élünk feleségemmel — mondja a főkönyvelő. — A tanács szolgálati lakását kaptuk meg, és rendeztük be. Egy szoba, összkomfortos az otthonunk, s nagyon jól érezzük magunkat benne. A fele: Kedves arcú, mosolygós tekintetű fiatalasszony Erdélyi ',Jósse$né. Üt- éue már-a posta En elmegyek — én maradok... A tsz-ekbe kihelyezett szakemberek gondjairól
