Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-10 / 58. szám

1962. március 10., szombat NEPÜJ8ÍG 3 Sok funkció — kevés ember Atkári pedagógusgondok Néhány nap múlva a Gyöngyösi Járási Párt- bizottság megtárgyalja a falusi értelmiség, ezen belül a falust pe­dagógusok helyzetét, munkáját. Az alábbi írás legyen kéretlen, de jószándékú adatszolgál­tatás a fontos megbe­szélés vitájához. * Az Atkári Általános Iskola tanári és egyben igazgatói szo­bájában négy ember üli körül az asztalt. Az ötödik jómagam, s ezzel többé-kevésbé „telt ház” van a nagynak aligha ne­vezhető irodában. Akörül fo­lyik a diskurzus, igaz-e, vagy sem, hogy a falusi pedagógu­sok túlterheltek, hogy annyi a társadalmi munkája egynek- egynek, amely gyakorlatilag lefoglalja a nap huszonnégy órájából a huszonötödiket is, s egyáltalán a tizenegytagú tan­testület melyik tagja, mit vál­lalt, hogy előbbre segítse a község kulturális, politikai fej­lődését, — túl a pedagógus hi­vatás gyakorlásán. — Csak a negyedét mondd — Villant vastag szemüvege mö­gül Molnár József ifj. Janko- vich Bélára, miután tőle kér­deztem először: mennyi és mi­lyen társadalmi munkát végez. — Talán egy oldalon elfér — nézi a jegyzetfüzetemet ifj. Jankovich Béla, miközben fél szemmel az arcát figyelem: nem nagyképűsködik-e. Aztán sorolni kezdi és kénytelen va­gyok elismerni, hogy itt nagy­képűsködésről szó sem lehet... Kilenc különböző funkciót so­rol fel egy lélegzetre, a Vörös- kereszttől a tanácstagságig, az MHS lövészkörtől, a KISZ po­litikai kör vezetéséig. S már régen mást faggatok, amikor eszébe jut a tizedik, a tizen­egyedik „funkció”... — Én szerencsés vagyok, tud­niillik Gyöngyösről járok ki mindennap... A szakszerveze­ten belül dolgozom, mint mun­kavédelmi felelős... — Ezt Nagy Gyöngy mondja, aki szin­tén fiatal pedagógus... — Az ifjúságvédelmi tanács­nak is tagja vagy — szól közbe' Molnár József, aki, úgylátszik, valamiféle titkos kimutatást rejteget magában kollégái tár­sadalmi munkáját illetően. De mit tud a saját társadalmi munkájáról? — Jómagam is Gyöngyösről járok ki, ott a múzeum munká­jában segítek... Itt az úttörőt vezetem és én is tagja vagyok az ifjúságvédelmi tanácsnak — válaszol a kérdésre. Mérai Károlyné most gya­korlóéves és két gyerek anyja, neki, mint mondja: ez a társa­dalmi munkája... Az igazgató, Gyöngyösi József, nincs itthon, de... — ... legutóbb grafikont csi­nált ... Már nem emlékszem vissza pontosan, neki van-e eggyel több, vagy nekem — töpreng ifj. Jankovich —, de körülbelül fej-fej mellett hala­dunk a társadalmi funkciók­ban ... Folyik a találgatás, ki a gra­fikon mutatta győztes, amikor Molnár István jön be a szobá­ba, igazolva a tételt, hogy nincs olyan szénásszekér, ami­re még ne férne... — Hogy mi az én társadalmi munkám? Kultúrotthon-igaz- gató vagyok. Egyrészt. Más­részt, akármiről van szó. ne­kem, mint valami híres festő­nek, mázolnom kell a díszlete­ket. Akárki rendezi a színdara­bot, én már tudom, hogy két hétig mázolhatok ... Aztán ott vannak a szakkörök, előadá­sok, gyűlések. Gondolhatja, nem a semmittevéstől 190 a vérnyomásom ... Esküszöm, annyi, 24-es a sorszámom az orvosnál, igazolhatja — mondja nagy komolyan, csak a többiek nevetése árulja el, hogy a ko­molyság mögött a heccelődő humor bujkál. Aztán szó kerül még a be­szélgetés kapcsán Molnár Ist­ván feleségéről, aki a nőtanács kebelében ügyködik a falu job­bításáért, az idősebb Jankovich Béláról, aki nyugdíjazása előtt van, s tőle már nem nagyon várnak társadalmi munkát, aztán Lázár Lászióné, aki egy éve került ide és ... — ... még ugye, nem isme­rős itt, hát mit csinálhatna?... ... Mozsár Lászlónéról, aki az iskolai színjátszókkal foglal­kozik és a betegszabadságon le­vő Kiss Bélánéval el is értük a sor végét. Így fest tehát az atkári tan­testület részvétele a társadalmi munkában. Amiből rögtön le­vonható néhány tanulság az at­kári tantestület — de úgy gon­dolom, más tantestület számá­ra Is — és a járási pártbizott­ságon lefolytatandó vita szá­mára is. Való igaz, hogy a tantestület néhány tagja, elsősorban akik a faluban laknak, túlterheltek, legalábbis ami a funkciók szá­mát illeti. Az a három-négy pedagógus, akikre „ráharap­tak”, elvállalnak mindent, s megcsinálnak annyit, ameny- nyit tudnak, részben becsület­ből, részben mert társadalmi munkájuknak némely területét valóban szívvel, kedvteléssel látják el. S a többi funkcióval mi van? Nos, az csak névleges, azt csinálni sem nem képesek, sem nem szándékoznak, — ha­csak nincs valami kampány- feladat, amely jön, aztán el­múlik, s visszatér az élet a rendes kerékvágásba. A tantestület többi tagjai, azok is, akik — mint például itt, Atkáron — kijárnak a vá­rosból, s azok is, akik itt lak­nak a községben, korántsem panaszkodhatnak túlterheltség­ről, ami a társadalmi munkát illeti. Látom az arcukat, amint tiltakoznak: és a dolgozók esti iskolája, az semmi? Nos, igaz, tanítani délelőtt, tanítani este, s közben készülni a következő napra, az sem könnyű dolog. De közös erővel, a társadalmi funkciók okos megosztásával feltétlenül lehet és kell is segí­teni az egyesek kétségtelen túl­terheltségén. Az egyesek miatt is, de a társadalmi munka miatt is. Ezt a közös jó szándé­kot megérdemli a pedagógus, s megérdemli a társadalmi ügy is, — ebben aligha lehet vita. A vita legfeljebb a „hogyan” körül foroghat. Ez az, amiben azonban innen tanácsot adni nemcsak nehéz, de nagyképű dolog is lenne. Ezt a „hogyan”-t meg kell találni Atkáron ép­pen úgy, mint más tantestület­nél. És meg is lehet! Gyurkó Gcz& Úttörő tudósítók találkozóiéi A Népújság hasábjain hét­ről hétre jelentkeznek me­gyénk úttörői, tudósításokkal, csapatuk életéről szóló beszá­molókkal, irodalmi próbálko­zásokkal. Az Úttörőélet szer­kesztősége a Megyei Úttörő- házzal közösen, március 11-én és 18-án nagyszabású találko­zót rendez az ifjú tudósítók ré. szere a járási. székhelyeken. 11-én, vasárnap délelőtt Eger­ben, az Uttörőházban, valamint Füzesabonyban és Hatvanban jönnek össze a pajtások, 18-án pedig Gyöngyös, Heves és Pé- tervására lesz a találkozó szín­helye. Ezeken megbeszélik az ed­digi eredményeket, további feladatokat, utána pedig já­tékkal, díjazott „bökken ő”-vel, városnézéssel, filmvetítéssel szórakoznak. A találkozó részvevői csa­patukba visszatérve, beszámol­nak a hallottakról, és mint az úttörősajtó tudósítói működ­nek tovább. A találkozó elé nagy várako­zással tekint megyénk vala­mennyi úttörjője. — MEGYÉNK termelőszövet­kezeteiben 6500 nő téliesített 150 munkaegységnél többet az elmúlt év folyamán. Egy kitűntél eft Tóth István- né, az egri Csl- ky Sándor utcai 4-es számú fod­rász-szövetkezet vezetője, 22 éve dolgozik a szak­mában. A nem­zetközi nőnap alkalmából szakmai mun­kája és a társa­dalmi munká­ban kifejtett te­vékenységéért a szövetkezeti ipar kiváló do! gozó ja jelvény! WwMMM kapta. Hogyan lehet építőanyaghoz jutni? Hollandiában a közlekedés bizton­ságának növekedé­se érdekében kü­lönböző színhaté. sokat alkalmaznak az utakon. Egy is­mert vegyész sze­rint az autók szá­mára a legelőnyö­Színes utak sebb a halvány­zöld szín bizo­nyult, míg az át­kelőhelyeken a fe­kete-fehér, a jelző­oszlopokon pedig a narancsszín a leg­hatásosabb. A ka­nyarokat, elágazá­sokat és áttekint­hetetlen szakaszo­kat élénk narancs, színű, vagy fekete- fehér kockákkal jelöljék meg, a könnyebb tájéko­zódás és a gépko­csivezetők felélén­kítése érdekében. A NÉPÚJSÁG március 3-i i és március 6-i számában cikk jelent meg A családi ház épí­tése címmel. A két cikk foglal­kozik azzal, hogy az építkezni szándékozók hogyan kezdjék el a nagy tervnek a megvaló­sítását. Miután a megjelent két új­ságcikk igen sok hasznos ta­nácsot ad a családi házak építtetőinek, ezek után tájé­koztatjuk az építkezőket arról, hogy miképpen szerezhetik be a családi ház építéséhez szük­séges építőanyagokat. Az elmúlt évek során nagy­mértékben megnövekedett a saját erőből, valamint az OTP- kölcsönnel építkezők száma. Ilyenformán homoly gondot okozott mind az építtetőnek, mind a TÜZÉP Vállalatnak a szükséges építőanyagok bizto­sítása. Az építőanyagkereske­delem most már több anyag­gal rendelkezik, mint az el­múlt évék során és nem szük­séges, hogy a tégláért, cseré­pért, cementért hetekig kell­jen szaladgálni. A^^^/^^AA/^^^^VV\^^V^^^^A/WVWWWWVWVWWWWVWWWNAAA/VWWWWVWVWVWVVVWVVVWW'vV. \/'Afltf\VvVWWVWVVV\AlVSAAAAAA\A' Amikor először találkoztam vele, a haja csapzott volt, ru­hája foltos, homloka baráz­dált. Nagyokat pislogott, ami­kor ránéztem. Ott ült az ital­bolt sarkában, cigarettafüsttől és borgőztől áporodott leve­gőben. Ki tudja, már hányadik féldecijét hajtotta fel, majd benyúlt a zsebébe s egy fény­képeit vett elő. Hosszasan né­zegette. Egy asszony volt raj­ta két gyerekkel. A kép vala­mikor jó felvételszámba me­hetett, ma már homályos raj­ta a beesett arcú nő portréja, de azért még kivehetők szé­pen ívelt ajka és sötét szemei. Mellette két oldalt, ügyes be­állításban egy kislány és egy fiú. A lány kedvesen bújik hajfürtjével a női arc mellé — igazán oda illik —, mintha kiegészítené. — Micsoda ha­sonlatosság! — A fiú arcából jókora darabkát takar egy asírfolt. Az édesapa hosszan nézi a képet, forgatja jobbra, balra, — mintha most látná a ked­ves arcokat először. — Újra italt kér, s a képet zsebrevág- ja, de már nem szolgálják ki, hanem arra kérik, menjen ízépen haza... Arca még jobban elborul. — Haza?! — sóhajtja —, ne­kem nincs otthonom. Otthagy­tam őket, a feleségemet meg is pofoztam. — Elcsuklik a hangja és felzokog. Sokan voltunk a helyiség­ben, de mindenki hallgatott. A poharakat letették, s különbö­ző gondolatok cikáztak min­denkiben, miközben a család­jától megvált édesapa kitá- molygott az ajtón. VALAMI TÖRTÉNT... A bolog családi életet feldúlta Valami történt... az élet vihara, a meggondolat­lan felelőtlenség, a múló gyö­nyörhaj hászás, ami több em­ber tragédiája lett egyszerre. Az édesapa elhagyta család­ját, feleségét, akit valamikor annyira szeretett — és talán még ma is szeret — maga sem tudja, hányadán áll. Még nem elveszett ember! — el­hagyta kislányát és kisfiát, azokat a mosolygós arcú, ked­ves gyermekeket, akik pedig soha nem akartak tőle meg­válni. És nemcsak önmagát fosztotta meg a békés, boldog asaládi együttléttől, de mély sebeket ejtett feleségének szí­vében is és gyermekei életére talán helyrehozhatatlan bélye­get nyomott. Most ott kószál az utcán, annyi társával, annyi hasonló sorsú édesapával és férjjel együtt, nem találja a helyét, vágyakozik a régi fészek után, és küszködik önmagával. — Mert küszködik, ha önmagá­nak nem is akar ilyen beis­merő vallomást tenni. Érzi, hogy amit tett, az több mint erkölcsi rosszallást kiváltó ok — éreznie kell, mert azért most is édesapa! — Édesapa, aki, ha este nyugovóra hajtja a fejét a sivár otthontalansá- gában, arra a kedvesen mo­solygó kislányra gondol, aki talán éppen gondolatban ott jár az ágya mellett és arra a fiúcskára, aki egykor példa­képének tekintette az édesap­ját. — És férj is — mert még nem váltak el... Férfi, akinek felesége van, akivel megosz­totta örömét s bánatát egya­ránt, akivel boldog volt, míg el nem jött az a másik, akinek ugyancsak férje van! VALAMI TÖRTÉNT... És hány családban történt vala­mi, ami megrontotta a napsu­gár as életet, ami könnyet csalt a házastársak és gyermekek szemébe. — Magánügy? — Ma már nem lehet az! A közösség szívén viselte ennek a kis családnak a sor­sát. A munkatársak és ismerő­sök, és az ismeretlen ismerő­sök is. És a közösségben erő van! — Erő mely mindig győ­zedelmeskedik. Erő, ami újra harmóniát tud teremteni, erő, ami újra helyrehoz mindent, a feleség számára visszaadja a férjet, s a gyermekeknek az édesapát. Ma újra találkoztam vele. Egyszerű, de rendes ruhát vi­selt. Arcvonásai kisimultak, s szemében különös, de jóleső fény villant. — Mintha kicse­rélték volna... S aki ismerte és ma újra találkozik vele, tudja, valami történt... Valami történt, ami újjá­szülte ezt az embert. — Gon­dolataim kergetik egymást: ta­lán rendbejött minden? — Va­laki beszélt vele? — Meggyőz­te szeretettel, hogy asaládja mellett van a helye, — hogy; az asszony és gyermekei most; is azt várják, hogy ő szegje; fel a fehér kenyeret, mint ré-; gén? S most veszem csak észre,: mellette állnak a fénykép; alakjai is. Igen, az asszony, fe­kete szemekkel és szépen ívelt; ajakkal — csak mintha egy' kicsit fénytelenebb lenne a te-, kintete —, a kislány éppúgy; dugja fejecskéjét anyja vál­laihoz, mint a képen, s a fiú, milyen boldogan mosolyog, amikor édesapja megveregeti a vállát... Igen, ők azok, a kedveis kis; család és milyen öröm újra! így együtt látni őket. A leg-; szebb fénykép! — A bíróság; felől jönnek. (A férfi vissza-; vonta házassági bontókerese­tét.) VALAMI TÖRTÉNT... ami: nemcsak számukra öröm. Egy édesapa visszatért csa-: ládjához, mert megértette/ hogy ott a helye. — Egy; válóperrel kevesebb a bírósá-' gon, a munkatársak és isme­retlen ismerősök szívében bol­dog öröm, akik együtt örül­nek az édesanyával, akinek talán éppen mély megbánás-; sál kezet asókol a férje, akik; együtt örvendeznek a gyer­mekekkel, akik könnyezve és gyermek szívvel mindent olyan könnyen megbocsátva csókol-; ják újra édesapjuk arcát. Min-; denki örül, aki ezt a kis csa­ládot ismeri, mert úgy érzi — ha valóban tett érte — neki; is része van abból, amit itt, az; élet margójára, e sorok végén; két szóban leírok: — Valami történt... Dr. Rocsey Ödön A TÜZÉP-telepek építő­anyag biztosítási megállapodást kötnek az építtetőkkel. A meg­állapodás megkötése gyorsabb és jobb anyagellátást biztosít. Éppen ezért, azt javasoljuk a családi ház építtetőknek, hogy kössenek anyagbiztosítási meg­állapodást, amelynek alapján a TUZEP-től megvásárolhatók az építkezés sorrendjének és üte­mének megfelelően a szüksé­ges anyagok. Anyagbiztosítá­si megállapodást kötünk minden építtetővel, — függet­lenül attól, hogy saját erőből, vagy OTP-kölcsönnel építke­zik-e. AZ ANYAGBIZTOSÍTÁSI megállapodást a TÜZEP-tele- pek nyilvántartásba veszik és az anyagkiszolgáltatás időpont­járól az építtetőt kiértesítik. Ilyenformán az építtető időt takarít meg, mert nem kell az anyagbeszerzéssel sok felesle­ges időt eltöltenie, a telep ér­tesítése alapján az anyagot át­veheti. Az építkezéssel kapcsolatos anyagfelhasználásra és be­szerzésre vonatkozóan a TUZEP-telepek a tájékoztatást készségesen megadják, sőt te­lepeink tájékoztató füzetet ad­nak át az érdeklődőknek, amely tanácsot ad nemcsak az anyagbeszerzésre vonatkozóan, hanem a füzet típusterveket is tartalmaz és a szükséges épí­tőanyagok mennyiségét, vala­mint egységárát is feltünteti. A tájékoztató füzeteket a TUZEP Vállalat postán is megküldi az építtető részére, díjmentesen. Az anyag beszerzésére vo­natkozóan akkor is kötnek a TUZEP-telepek megállapodást, ha egyik évről a másikra át­húzódik az építkezés és az épí­tőanyagot hosszabb idő alatt kívánja az építtető beszerezni. 1961-ben több mint ezer anyagbiztosítási megállacoclást kötöttek a TÜZÉP-telepek He­ves megyében. Tehát, a múlt évben épített családi házakhoz a szükséges anyagokat az épít­tetők 50 százaléka anyagbizto­sítási megállapodás alapján szerezte be. A CSALÁDI HÁZAT építte­tőknek az anyagbeszerzésen kívül még igen sok segítségre és tanácsra van szükségük. Hasznos kezdeményezésnek tartjuk az építési napokat, ahol az építeni szándékozókat sok jó javaslattal lehet ellátni. A tanácsok és társadalmi szer. vek, a falvakban, üzemekben, termelőszövetkezetekben segít­senek megszervezni az építési ankétokat, hogy a tanácsnak, a TUZEP-nek és az OTP-nek módjában legyen hasznos ta­nácsokkal ellátnia az építkez­ni szándékozókat. Az országos lakásprogram csak akkor valósulhat meg, ha ennek megvalósításához a társadalmi szervek és mind­azok, akik erre illetékesek, se­gítséget nyújtsanak. Igen hasz­nos és követendő kezdeménye­zés született Salgótarján­ban, ahol a városi tanács és a KISZ-bizottság 47 családi ház építését szervezte meg. A 47 családi ház közös összefogás alapján felépült és ebben az évben 50 családi ház építését tervezik. Helyes lenne, ha ezt a kezdeményezést a Heves megyei vállalatoknál és váro­sokban is követnék. A TÜZÉP Vállalat készségesen nyújt se­gítséget mind az egiies. mind pedig a társasházak építésének megszervezéséhez. EZÚTON HÍVJUK fel az üzemek, vállalatok szakszerve­zeti bizottságait, hogy az épít­kezni szándékozókat ne hagy­ják magukra, hanem szervez­zék őket a lakásproblémák megoldására. Az építési an. kétok megszervezése folytán a TUZEP Vállalat is szaktanács­csal segít az építőanyag be­szerzés megkönnyítése érdeké­ben. Segítsenek mindannyian, akiknek módjukban áll, hogy a családi házak megírniÁsításá­nak terve valóra váljék. Bodnár Péter. Eger—Sa' gótarjáni TÜZÉP Vállalat igazgatója A BRONZÉRMES

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom