Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-08 / 56. szám

1962. március 8., csütörtök NÉPÚJSÁG 8 Jó kezdet után — biztos folytatás A gyöngyösi Irodalmi Színpad újabb bemutatója A költő szava több mint száz 'éve hangzott el először, s azóta jelszó, élet elv és tettek fokmérője volt a csendes hétköznapok alkotó tetteiben, éppen úgy, mint a nehéz megpróbáltatások em­bert kívánó helytállásaiban: „Hazádnak rendületlenül.. .1” De talán még soha annyi­szor vissza nem éltek az igaz elv morális erejével a talmi ezüst kufárai, mint ezzel az örök érvényű\ követeléssel. Hogy mit jelent az igazi haza- szeretet, és hogyan használták ki a legerőteljesebben ható ér­zelmi megkötöttséget — a ha­zához való tartozás, a hazáért való cselekvés lelki, szívbéli és érzelmi gyökerét: a haza­szeretetei —, ezt kívánta vol­na megmutatni a Gyöngyösi Irodalmi Színpad legújabb összeállításában, amely elren­dezendő elvként a „Hazám, ha­zám” mottót választotta. A szándék nem volt hiába­való, s a nehéz feladat sem maradt elvégezetlenül, bár a Vállalkozás semmiképp sem tartozott az egyszerűek közé. Nemcsak a haza sokszor el­ködösített fogalmát kellett kristályosán tisztává, félreért­hetetlenül egyöntetűvé tenni, hanem a sallangos érzelmeket, a harsogó pózolást is el kellett kerülni a műsor összeállítójá­nak, rendezőjének, közreadói­nak és a részek különállását egésszé fűző szövegírónak. Mert a veszély adva volt minden vonatkozásban Mond­hatnák azt is: a veszély csak látszólagos, mert klasszikusa­ink kilengés és félrecsúszás nélkül képesek vezetni ben­nünket ezen az úton. Ez az utóbbi is igaz. Hiszen Ady, József Attila, Vörös­marty, Radnóti életükkel, élet­művükkel igazolták az igaz hazaszeretetei. Az ő szavaikat idézni, az 5 szívükben támadt érzelmeket visszaadni, az ő elveiket újra átgondolni: biztonságot, igaz­ságot ad. S ha mellettük a mi szőkébb határainkon túlról is idézünk szellem-óriásokat: a hazafiság érzése csak kiszéle­sedik a népek összetartozásá­nak igaz valóságává, megerő­södik a népek együtt-akarásá- nak határokat döngető bizton­ságával. Nemcsak a kubai for­radalmi induló hangjai, és a spanyol Nemzetközi Brigád szívpezsdítő dala támasztja bennünk ezt az érzést, hanem a szovjet Novikov komponálta kórusmű, s ehhez jól illik Ler­montov vallomása, s a fekete bőrű néger rabszolga fájdal­mas kiáltása, a lélek mélyéről fakadó jajkiáltás: a spirituálé hangjaiból panaszkodó sóhaj és vágy a szabadság után. A műsor összeállítójának ^ szándéka tehát nem­csak hegygerinceken húzódó országhatárokon jutott át, de a földrészek között hömpölygő óceánok kék hullámú végtelen­jén is, hogy bizonyítsa: a nép mindenütt szabad hazában akar lélegezni, örülni és dol­gozni. Ez a vágy már a szabad­ság valóságát szülte meg a Karib-tenger szigetországá­ban, amelynek lehetőségét az első szabad nép állama: a Szovjetunió teremtette meg a keleti testvéri államok népei­nek tág horizontú életével együtt. A klasszikusok mellett így szólalt meg a ma, s ebben a jelen valóságában a magyar kortárs költők is hallatták hangjukat. A teljesség igénye nemcsak bizonyítható, hanem kifejezett is volt a műsorban. De ez a törekvés egyúttal a szaggatottsághoz is vezetett, a kezdettől való előbbre lépés nem volt mindig világos, noha Vörösmarty Szózata a lezárás és az összegezés bizonyosságát is adta. A kórusművek még tovább lendítették a műsor egyes részleteit, s ezzel a gimnázium énekkara nagyon pozitív sze­repet töltött be. A dirigens, dr. Gaál Istvánné, mértéktartó íz­lését is él kell ismernünk. A versmondók között ismét találkoztunk D. Gulyás Ágnes- sal, aki most is bebizonyította hozzáértését, s a versmondás intelligenciájának kifejezése mellett a költői mondanivaló hű tolmácsoló jaként szerepelt. Décsey Judit belső izzása az átéltség magas hőfokát juttat­ta kifejezésre. Sajátos hang­lejtése mindig egyéni ízt ad in- terpretátori működéséhez. Őszinte elismeréssel szólunk Selmeczy Kovács Győző telje­sítményéről, aki most bebizo­nyította tehetségét. Túljutott a bizonytalanságon, s megtalál­ta hangját, megtalálta stílusát. Csékő László emlékezetes köz­reműködése a tehetség fényét villantotta fél Róstand tolmá­csolásával. A tisztelet hangján kell szó- lanunk dr. Gyulai Kálmán Vörösmarty: A vén cigány­ának és Szózat-ának átéléssel visszaadott feszítő erejű sza­vaiért. De őt dicséri a rende­zésben megnyilvánult jó ízlés és ritmus is. Az irodalmi színpad régebbi tagjai közül Ruttkay Edit Ler­montov versét igaz érzésekkel szólaltatta meg, S. Polnisch Valéria Csepeli Szabó Béla: Külvárosi hajnal című művét mondta el széles érzelmi ská­lával, míg Krasznai Krisztina Ady: Magyar jakobinus dala című versének közreadásával ért el sikert. Terebessy Ilona A Duna val­lomása című Ady-művel bizo­nyította be a versmondáshoz való hozzáértését, Szappan Katalin pedig a jól ismert Radnóti vers: Hispánia, Hispá­nia elmondásával vált a töb­biek egyenrangú társává. A két fiatal versmondó: Juhász Ferenc és Hernádi György jól szolgálta a műsor mondani­valóját. Az összekötő szöveg írójá­nak: Tóth Istvánnak, nem volt könnyű dolga. Tudott kapcso­latot teremteni, de úgy, hogy megmaradt a szerény máso­diknak, tehát minden. hivalko­dás nélkül szolgálta a célt és ez — érdem. A szöveget Sza­bolcsi Éva tolmácsolta. Az összeállítás Papp Miklóst dicséri. A gimnázium énekkara az Old Black Joe néger spirituálé (szóló: Kain Tamás) és Händel: Győzelmi kórusának előadásá­val (az Úttörő Kórus és a gimnázium zenekarának na­gyon hasznos közreműködésé­vel) bepizonyította, hogy mű­vészi felfogása és ereje továb­bi sikerekre jogosítja fel. |V/J indent összegezve: a a Gyöngyösi Irodalmi Színpad jó úton halad, a város kulturális életének biztos ala­pokon működő reprezentánsa lett. G, Molnár Ferenc Kretschmer Torontóban Érdekes vendége van a kana­dai Torontónak: Ottó Kretsch­mer, a nyugatnémet hadi- tengerészet 49 esztendős kapi­tánya, egykori tengeralattjáró parancsnok, aki 313 ezer brut­tó regiszter tonnányi angol, amerikai és kanadai hajót süllyesztett el a háborúban. Ezért kapta meg a Tölgyfalom­bot a kardokkal. Később kana­dai hadifogságba került, majd, hazatért. E pályafutás után most is­mét Kanadában van, dé nem mint .hadifogoly, hanem elő­adóként. Témája, amelyet az ottani tengerésztisztek klub­jában ismertetett, röviden így foglalható össze: „Hogyan vi­seljünk tengeralattjáró hábo­rút”. Kretschmer kívánságára a sajtó képviselőit nem engedték be a terembé, s így csak sejt­jük, hogy az előadó valahogy ezt mondhatta hallgatóinak: „Uraim! Ennyi és ennyi kana­dai hajót küldtem a tenger fe­nekére, ennyi és ennyi angol gyerek fulladt vízbe, mert a Führer parancsára elsüllyesz­tettük azokat a hajókat is, amelyek a Führer légifloitájá- nak bombázása elől vittek me­nekülteket a távoli Kanadába. Ennyi és ennyi... S a kanadai tisztek, nyilván, felkiáltottak az előadónak: Bravó! Bravó! S mi is ezt ki­áltjuk a kanadai tisztek felé: Bravó... Ha volt erős gyomruk mindezt meghallgatni. (ti) vsaaaaaaaaaaAaaaaaaa^vvvvvvsaaaaaaaaaazvsaaaaaaaaaaaaaaaaaaaAaa^ A leszerelés Hruscsov, szovjet miniszterelnök Válasza Kennedy feb­ruár 25-i üzenetére, ismét az érdeklődés középpontjába állította a leszerelést. A szovjet kormány beleegyezett abba, hógy a tizennyolchatalmi leszerelési tárgyalások külügyminiszteri szinten kezdődjenek, jóllehet fenntart­ja korábbi nézeteit, amelyek szerint hatékonyabb a tár­gyalás, a megbeszélés, ha kormányfők ülnek a tárgyaló- asztalhoz. A Szovjetunió ilyen válaszát és álláspontjá­nak módosítását az indokolja, hogy tisztában van a le­szerelés fontosságával, s bízik abban, hogy a legmaga­sabb szintű tárgyalásokra is Sor kerülhet. A szovjet válasz bizakodó hangulatot keltett a nyu­gati közvéleményben, amely már eléggé kiábrándult po­litikusainak a tárgyalásokkal kapcsolatos taktikázgatásá- ból. De örömmel üdvözölte a gesztust maga Kennedy el­nök is, hiszen a külügyminiszteri értekezlet a nyugati diplomácia iniciatívája. Az elnök válaszának jó hatását — s értékét is! — rontja azonban az a bejelentése, hogy az USA ismét felújítja nukleáris kísérleteit, s légköri atomrobbantásokra készül. Ha a nevadai ég alatt ismét meg jelenik az atomfelhő, értelmét vesztik a leszerelési tár­gyalások, hiszen akkor a Szovjetunió is újabb kísérlet­sorozatra kényszerül. Felhívta erre a figyelmet a szov­jet üzenet is, s rámutatott: ha igaznak tekinthetők az Egyesült Államok vezetőinek kijelentései, miszerint az USA jelenleg nagyobb atompotenciállal , rendelkezik, mint a Szovjetunió, nincs értelme az újabb kísérletek­nek, annak, hogy még inkább tökéletesítsék, növeljék az atomerőt. Ha az USA erősebb, akkor indokolatlan az a gyakran hangoztatott érv, hogy be kell hoznia a Szovjet­unió mögötti lemaradást. Bár a nyugatiak beleegyező válasza érthető megelé­gedést és lelkesedést kelt a békeszerető emberek köré­ben, a szó és a tett közti különbség komolyan aggasztja őket. (K. I.) A Heves megyei AGROKER is felkészült az új gazdasági évre A január 1-én alakult Heves megyei AGROKER felkészült arra, hogy a megye termelő- szövetkezeteit és állami gazda­ságait hiány nélkül ellássa az új gazdasági évben gépalkat­részekkel, műtrágyával, nö­vényvédőszerekkel és különbö­ző mezőgazdasági gépekkel. Január 1. óta fejtrágyázás­hoz szükséges nitrogén műtrá­gyát 500 vagonnal szállított a rendelőknek, szuperfoszfátot 360 vagonnal, kálisót pedig 71 vagonnal. A különböző nö­vényvédőszerek: Dikonir, Hungazin, rézgálic, stb., már megtalálhatók az AGROKER- nél. Az eddigi állati tápszer­hiányt is sikerült megszüntet­ni. A Heves megyei Gépállomá­sok Igazgatósága közölte, hogy a termelőszövetkezetekben, ál­lami gazdaságokban és a gép­állomásokon február 28-ra be­fejezték a gépjavításokat, úgy­hogy ezek készen állnak a ta­A «General Elektric Co. amerikai vállalat újfajta lám­pát dolgozott ki, amely szerint „a villanylámpák történetében eddig a legerősebb fehér fényt sugározza.” vaszi munkákra. Emellett a* AGROKER új gépeket is szál­lított: gyűrűs hengert, palán tá­zó ültetőt, műtrágyaszóró gé­pet, fűkaszát, különböző trak­torekéket. A „menet közben” felmerült alkatrészhiányok pótlására az AGROKER eddig 15 vagon különböző, nélkülöz­hetetlen alkatrészt szerzett be. Kísérletek bebizonyították, hogy az újfajta lámpa, amely nem higannyal, hanem más, fémes elemekkel, többek kö­zött nátriummal ás thíllium- mal működik. Újfajta fémgőzlámpa Édesanyának lenni az élet­ben talán a legszebb, legne­mesebb érzés. Minden alkotás az ember nagyságát hirdeti, de életet adni, gyermeket ne­velni, mindenek felett való. Ezért övezi nagy-nagy tiszte­let azokat az asszonyokat, akiknek életét a gyermek ne­velése, a gyermek életre való felkészítése tölti be. Heréden ta­lálkoztam Hor­váth Ferencné- vel, a 30 éves, hétgyerekes édesanyával, s ahogy ültünk és beszélgetünk sok-sok asszo- nyi dologról, ezek a gondo­latok jutottak eszembe. A kenyérsütés ke­mény munkája után ült le a 'székre, de ar­cán semmi nyo_ ma a fáradtság­nak, hiszen olyan boldog az egészséges, pirospozsgás gyermekek kö­rében. Megval­lom őszintén, elfogódott vol­tam, s vagyok most is. Hét kedves gyerek. Hét szelet ke­nyér, hét pár cipő, hét tányér, mint a mesében Amikor a karácsonyi lapunkban Hor- Várthnéról olvastam, elhatá­roztam, hogy meglátogatom. Mi, asszonyok, gondolataink­kal közel vagyunk egymáshoz. Mert miről is beszélgetünk? A gyermekeinkről. Mi foglal­ja le legtöbb gondolatainkat? A gyermekeink, Horváthné nem jár sehová. Miért? Egé­szen egyszerűen — a gyerme­kek miatt. — Nem hagyhatom maguk­ra őket, — mondja és nincs panasz a hangjában, csupán az igazi anya gyermekei iránti szeretete. A kicsik kint játszanak az udvaron. Rettenetes sár van errefelé, pedig ez a község legszebb, most épülő része. De majd csak eljut ide is a járda. A gyereknek eleme a mozgás. l)eak Ferencné nem lehet a szobában — ahol rend és tisztaság van — bent­tartani. Állandóan dolog van velük. Még most, írás közben is azon töprengek, micsoda emberi ereje, micsoda mélysé­ges szeretete irányítja ennek az asszonynak a munkáját. Nem fárad bele a mindenna­pok egyformaságába. Hát ezért voltam és vagyok elfogódott, mert meg kell hajolnom az asszony előtt, aki 15 évi há­zasságában hét gyermek neve­lése mellett úgy tudta beosz­tani a férje fizetését, hogy há­zat építettek, hogy bevezették Asszonyokról a villanyt, hogy májusban Pestre mennek az új bútorért, s hogy a gyerekek jól öltözöt­ten járnak iskolába. Három disznót öltek, húsvétra meg­hívtak a negyedik disznótor­ra. S ha eljönnek a rokonok, vagy vendég telepedik az asz­talhoz, mindenkinek jut a tál­ból. Horváthné asszony és édes­anya a javából. Kezében a család összes gondja, s mind­ezt úgy oldja meg, hogy a minden mellett takarékoskod­ni is tud. Elfárad néha? Ter­mészetesen. De akkor sem hagyja magára az övéit, mert számára a család az élet alap­ja, s bár sehol sem tanulta, mégis érzi, tudja, hogy hét gyermekének jövendő családja olyan lesz, amilyen példát tőle lát. Márpedig ahol ilyen törő­déssel, ilyen szeretettel neveli két ember a gyermekeit, ott az emberség, a becsületesség nem szó, hanem példamutató valóság. ★ Ma, 1962-t írunk. Túl a szá­zad derekán, egy új korszak reggeli fényében ünnepelünk, emlékezünk, gondolkodunk. Sok minden új, sok minden szokatlan még, sok találgatni valónk akad. A XXII. kong­resszuson elhangzottakat az asszonyok százezrei olvasták. Csodálkozó szemmel néztek egymásra, s gondolataik már a jövőben kalandoztak. Nem frázis, és nem szóvirág, hanem, aki emberek között jár, tudja, hogy az asszonyok érzik, — számítanak rájuk ebben a nagy, lendületes, jövőt építő munkában. S az asszony, — ez esetben Deák Ferencné, a Hatvani Vá­rosi Tanács igazgatási osztá­lyának vezetője — tanul. Mun­kája mellett van energiája ah­hoz, hogy esténként a könyv mellé üljön, hogy hetenkint kétszer Budapestre utazzék. Van energiája ahhoz, hogy hi­vatal után elmenjen választói körzetébe, hogy a Vöröske­reszt elnökségi üléseit levezes­se, hogy három gyermeke ta­nulását ellenőrizze, hogy jó feleség, háziasszony és édes­anya legyen. Kilenc éve van a hivatal élén, kilenc éve csatázik em­berekkel, mégsem lett harcias, de szavaiban érezni a lendüle­tet, tetteiben az elvi kemény­séget, a hivatalvezető legjobb, legtisztább jellemzőit. ★ Ági doktornő — dr. Mánik Ágnes — nem áll kötélnek. Nem hajlandó magáról beszél­ni. A fényképezőgép lencséje elkapta munka közben a hat­vani kórház kezelőjében, de beszélni? — Most még nem. Mit tettem eddig? Készültem arra, amit majd tenni fogok. Büszke va­gyok a munkámra, büszke va­gyok az orvosi feladatokra. ★ Bevallom, nem mertem elin­dulni Molnár József névéi mun. kahelyére. No,, nem a 264 ott, hogy a férjem a főváros­ban gépkocsivezető, a nagy fiam lakatostanuló, a nagy lá­nyom menyecske, csak a kis­fiam van itthon. Nekünk nincs földünk. Édesanyám termelő­szövetkezeti tag. Sokat beszél­tem én az embereknek a tsz- szervezés idején arról, mi­lyen lesz a közös gazdálko­dás, mit várhatunk tőle. S amikor a mun­kára került a sor, éreztem, hogy tanácstag, párttag létem­re, köztük a helyem Sehogy- sem találtak állatgondozót. Ekkor vállaltam el. Molnárné megelégedett asszony, szavai és tettei egyet mutatnak, sza­vára hallgat­nak az embe­rek, s ma már sokan emlegetik, okos dolog volt reáhallgatni annak idején. ★ Asszonyok a munka minden frontján. Asz- szonyok a ter­melésben, a hi­vatalban, a gyárban, a ve­zetés kormány­kerekénél. Nevüket nem kapta szárnyra a hír, nem ismerik őket szé­les körben. De munkájuk nyo­mán ott az elismerés, szívük­ben a jól végzett kötelesség melege, s a nagy elődök rögös, úttörő, szavai, tettei »után ma már százezrek állnak az építés seh.:.:; ..-murimnak megoldá­sáért rorompóba. Cs. Adám Éva Dr. Mánik .Agnes Molnár Józsefné (Kiss Béla felvételei) * V gondjaira bízott sertéstől fél­tem, de talán saját emberem­lékezetem óta nem láttam ilyen sarat. így aztán elhatá­roztam, hogy otthonában, es­te, napi munkája után kere­sem fel a kompolti Üj Ba­rázda termelőszövetkezet ál­latgondozónőjét. — Miért vállaltam el az ál­latok körüli munkát? Kezdem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom