Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-04 / 53. szám
4 NÉPÚJSÁG 1962. március 4., vasárnap mimmW . Szomorú öröm — Tetszik tudni, én úgy tzeretném, ha találnának még valami bajomat, olyan jó itt! — meséli bizalmasan az egri I-es kórház folyosóján egy nyolcéves kislány. Megdöbbentem, de mire kérdezni akartam az okait, megjelent az orvos. Megsimogatta a gyerek fejét és mosolyogva mondta: — No, Zsuzsi! Mehetsz haza! Meggyógyultál! A kislány egy pillanatra meghökkent a számára nem várt fordulattól, aztán öreges komolysággal csak ennyit mond nekem: — Tessék egyszer eljönni hozzánk! — és kedvetlenül, még a csokoládéját is a pádon hagyva, elballag a kórterem felé. . Édesapa! Édesanya! Ennek oka van! (ádám)— ÜJ, KÉTTANTERMES iskola épül Hevesvezekényen, s ezzel az új tanévben szeptember elején már négy tanterem áll a tanulók rendelkezésére. — EGER középiskoláinak és kollégiumainak technikai dolgozói részére a Pedagógus Szak- szervezet előadássorozatot szervezett, amelynek két előadását már megtartották. A dolgozók az általános műveltséget szolgáló ismeretanyagon kívül sok olyan dologról hallanak az előadások során, amely munkájukat közelebb hozza a kollégiumok, iskolák belső életéhez. EBBEN az évben ötezer forintot fordít Ecséd község tanácsa a helyi Honvédelmi Sportszövetség fejlesztésére. A tervek szerint a pénzből lő- teret építenek a község határában. — A PÉTERVÁSÁRI járásban a zárszámadások után öt termelőszövetkezet vásárolt televíziót a tagság kívánságára, s a fiatalok örömére. — A NOSZVAJI Üj Élet Tsz-ben a tagok most azon fáradoznak, hogy a kertészet hétholdnyi területén melegágyakat készítsenek a fontos zöldségfélék, paprika, paradicsom, kalarábé számára. A tsz ezenkívül 467 holdon befejezte már a fejtrágyázást. — TEGNAP ESTE tartották az egri Kisipari Termelő- szövetkezet dolgozói az Ady Endre Kultúrotthonban farsangi báljukat, A bálon sokan vettek részt az Eger környéki szövetkezetek dolgozói közül is. — AZ EGRI Szőlészeti Kutató Intézetben 25 ezer szőlő- oltvány készítésén dolgoznak. Az oltványokat részben paraf- finos, részben pedig gépi eljárással készítik. 3RI VÖRÖS CSILLAG 4-én: Új barázdát szánt az eke (X« rósz) 5— 7-én: A levegő kalózai 3RI BRÖDY 6— 7-én: Az első lecke 3RI BÉKE 4—5-én: A gyűlölet áldozata YÖNGYÖSI PUSKIN 4— én: A levegő kalózai 5— 7-én: Üj barázdát szánt az eke (I. rész) YÖNGYÖSI SZABADSÁG 4-én: A fehér csat 5_6_án: Egy katona, meg egy fél ATVANI VÖRÖS CSILLAG 4—6-áh: Én és a tábornok ATVANI KOSSUTH 4-én: A kápó 6— 7-én: Szeptemberi szerelem EVES 4— én: Négyen az árban 5— 7-én: Hívatlan látogatók ÉTERVASARA 4-én: A kolostor titka 6— 7-én: Utazik a cirkusz ÜZESABONY 4- én: Vadállatok a fedélzeten 5— 7-én: A gleiwitzi eset műsor u Egerben du. fél 4 és este 7 órakor: Dodi (bérletszünet) ©Sgjngyösön este 7 órakor: ^fcé-vHág legszebb szerelme Hozzászólás a „Csalóka számokéhoz Legyen társadalmi ügy a népművelés A FALUSI kulturális munkáról szóló országos tanácskozáson a Szabolcs megyei könyvtár vezetője így fogalmazta meg véleményét: „Falun legfontosabb ügy ma a földművelés és a népművelés.” S ez nagyon sokat mond feladatainkat illetően. A Népújság vitaindító cikke és a hozzászólások is ezt tükrözik, s helyénvaló minden olyan kezdeményezés, melynek célja a falusi kulturális munka megjavítása. A vitaindító cikk alapgondolatával, következtetéseivel egyetértek, hiszen egészében, lényegében igaz, való. Ténylegesen meglevő problémákat vet fel, hiszen magam is tapasztalom azokat gyakorlati munkám során. Tény, hogy aránylag kevés azoknak a felnőtt embereknek a száma, akik a népművelési tevékenységben r.észt vesznek, — még akkor is kevés, ha ebben az évben több, mint a múlt évben volt. \jonatkozik ez főképpen a termelőszövetkezeti parasztságra. A termelőszövetkezeti tagok széleskörű szakmai és általános műveltségének emelését szolgáló Tsz Akadémia 41 működik megyénkben, s még ha optimális átlagot számolunk, sem emelkedik a részvevők száma a 3000 fölé, pedig megyénkben több mint 60 000 tsz-tag van, bár az igazsághoz tartozik az is, hogy ezen kívül vannak más ismeretterjesztő formák is, melyekben nagy létszámban vesznek részt a falu lakói. Ha a felnőtt lakosságot nézzük, valóban kevés a művelődés hatókörében élő emberek száma. Az igazsághoz tartozik az is, hogy ez a kör egyre bővül, de a fejlődés, a bővülés üteme elég lassú. S ez a tény egyáltalán nem lehet megnyugtató számunkra, aligha akadna népművelő a megyében, aki ezt ne tudná, s itt szívesen vettem volna a cikkírótól a konkrétumot arra vonatkozóan, hogy kiket és hogyan „visznek el a számok”? MÁRPEDIG a számok bármennyire hasznos eszközök is bizonyos következtetések levonásában, — éppen ennyire lehetnek kényelmetlenek ■ is. Ugyanis, úgy „általában” meg lehet állapítani például a 15— 20 százalékot, de konkrétan ezt csak akkor lehetne bizonyítani, ha-egy adott helyen felmérést végeznénk, s arra alapoznánk a megállapítást. Hiszen máris volt hozzászólás (Apc, Karácsond), ahol többről számoltak be, s volna még néhány község a megyében, ahol talán magasabb a százalék, — annak ellenére, hogy a cikk azt is megemlíti, hogy „nem magasabb ez a szám még a legjobb községekben sem”. A cikkíró a művelődés hatókörébe bevont lakosságról írt, de ez alatt a konkrét ismeret- terjesztő tevékenységben részvevőket értette. S ebben a felfogásban számszerűleg is közel jár az igazsághoz, általában, még akkor is, ha konkrétan egynémely községben, illetve járásban magasabb ez a szám. Ha azonban a művelődés egészét értjük ez alatt, akkor ez a szám kétségkívül magasabb, s ha így értelmezzük, akkor helyes, ha egységben nézzük a művelődési ráhatást (rádió, televízió, könyvtár, mozi, társadalmi és tömegszervezetek által szervezett kulturális tevékenység, színházi tájelőadások, újságok, folyóiratok, egyéni könyvvásárlás, stb.) Ha így nézzük a népművelési munkát, sokkal magasabb a százalék. Azonban a „hatókör” bővítése csak az érem egyik oldala. A másik oldal, mely ezzel szoros összefüggésben van: a munka tartalmának, színvonalának emelése, mely nélkül elképzelhetetlen újabb rétegek bevonása a népművelési munkába. S ebből a szempontból különösképpen jelentős és fontos az, hogy művelődési otthonaink rendelkeznek-e objektív és szubjektív feltételekkel ahhoz, hogy bázisai legyenek ennek a munkának és tevékenységnek? Így jelentkezik fontos feladatként művelődési otthonaink munkájának megjavítása, e munkához az alapvető feltételek biztosítása, s az akadályok megszüntetése. Mik az akadályai a még jobb munkának? ELSŐSORBAN az a meglevő helytelen szemlélet, mely a népművelési tevékenységet nem az adott község társadalmi, termelési, anyagi problémáinak talajáról, hanem ettől elszakítva, önmagában nézi. A tervet nem a község termelési, gazdasági adottságaira, feladatainak segítésére, az ebből adódó elemzésre épí ti, hanem ezek mellőzésével készíti el, s így nem lehgt csodálkozni azon, ha egyes előadásokra nincs közönség hiszen nem is érdekli az embereket. Ha nem abban a szemléletben dolgozik a falusi népművelő, hogy „földművelés és népművelés”. A másik: elkészülnek a tervek, a végrehajtás során, a munka során adódnak -nehézségek, s helenyugszunk ezekbe. Tehát a tompultság, a közömbösség eluralkodik rajtunk, s reményünket veszítjük. Rendkívül nagy veszély ez a népművelésben. Több helyen akadálya a jobb munkának, hogy hiányzik a helyi vezetők jó példamutatása. Hiszen ahol ez megvan,’ott különösebb baj nincs is. Állandóan napirenden kell tartani községeinkben a népművelés ügyét, éppen úgy, mint a földművelés ügyét! Harmadszor, baj az is, hogy még mindig nem társadalmi ügy a népművelés. Végzésében, szervezésében, irányításában nem vesz részt minden, falun élő értelmiségi, s így magára marad az amúgy is sokat dolgozó pedagógus, arról nem is beszélve, hogy a pedagógusok közül is többen és többet vállalhatnának, amit különféle okoknál fogva (főképpen a ki és bejárás) nem vállalnak. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a népművelési tevékenység túlnyomó részét pedagógusok végzik. Szükség van a falun minden „okos főre”, tanácsi, pártvezetőkre, agronómusokra, mérnökökre, orvosokra, állatorvosokra, stb. Legyen tehát egészen társadalmi ügy! BAJ ÉS HIBA, hogy az előadások színvonala nem mindig üti meg a kívánt mértéket. Egyes előadók nem alkalmazzák, vagy nem tudják alkalmazni azokat a módszertani fogásokat, amik szükségesek lennének. Nincs eleven, s élő szemléltetés, korszerűtlen a Megyei Filmtár állománya, s a filmeken kívül nincs is más szemléltető eszköz. Pedig ma már film nélkül nincs jó ismeretterjesztés, szemléltetés nélkül nincs jó előadás, így nincs ami vonzza a közönséget. Nem sikerült megnyugtató módon megoldani az előadók szakosítását, s nem sikerült mindig, minden alkalommal a legjobb előadókat biztosítanunk. Persze, az sem különösképpen vonzó, ha szóngáz és hideg van a kultúrotthonban, esetleg piszkos és takarítatlan —, de ez ma már egyre kevesebb- szer fordul elő. Hiba és akadály még, hogy művelődési otthonaink jó része még ma sem rendelkezik az alapvető eszközökkel, ami munkájukat megkönnyítené (táncruhák, keskeny- és diavetítő, rádió, televízió, szak- és módszertani anyagok, zongora, magnetofon, stb.), holott nincs olyan községünk, ahol erre ne lenne meg a lehetőség, hiszen a termelőszövetkezetek egyre több szociális és kulturális alappal rendelkeznek, de a helyi egye- netlenkedés akadálya annak, hogy ezeket a meglevő, jó anyagi lehetőségeket a szükségnek megfelelően használják fel. ITT TEHÁT nem is a számszerűség az érdekes. Ez csak abból a szempontból érdekes, hogy „riadót fúj”. De ezeket a problémákat mi már évek óta érezzük, s ezeket csak akkor tudjuk megoldani, ha az egész társadalmunk összefog, ha nemcsak elvben, de gyakorlatban is egységesek vagyunk, ha mindenki egyénileg is ügyének érzi a népművelést, ha a népművelés a falun is valóban társadalmi üggyé, a falu egész társadalmának ügyévé válik! Schillinger Attila 1962. MÁRCIUS 4., VASÁRNAP kazmér 110 évvel ezelőtt, 1852. március 4-én halt meg NYIKOLAJ GOGOL orosz író, ,,a klasszikus orosz irodalomban a kritikai realizmus ősapja”. írói pályafutása alatt Oroszország különféle társadalmi osztályait ás típusait maró szatírával jellemezte. Első novellái tárgyát a kozák és ukrán nép életéből vette (Tanyai esték, Bulyba Tárász (1832), Mirgorod (1835). A szorocsinci vásár című művéből Muszorgszkij operát írt. Elsősorban a kisemberek sorsa érdekelte (A köpeny). A cá- ■ ri bürokráciát a Revizor című víg játékában gúnyolta ki. Főműve a Holt. lelkek (1845) már az egész feudális Oroszország megdöbbentő társadalmi rajza. E mű három részre tervezett.köteteiből csak egy készülhetett el. 65 éve, 1897-ben halt meg MARTIN LAJOS, a magyar repülésügy egyik kiváló úttörője. 10 évvel ezelőtt, 1952-ben halt meg CHARLES SHERINGTON angol fiziológus, akit 1932-ben a neutronok működésére vonatkozó tanulmányaiért Nóbel-díjjal tüntettek ki. 50 évvel ezelőtt, 1912. március 4-én az egész országban általános, tüntető sztrájk kezdődött. Budapesten ezen a napon 100 000 munkás tüntetett az általános, egyenlő és titkos választójogért. Ismét Budapesten a világhírű NYIKOLAJ GOGOL Párizsi Jégrevű A nagycirkusz előtt az Eiffel-torony kicsinyített mása nyújtózik a Városliget csupasz fái fölé, mintegy szimbolizálva, hogy Párizs művészei — közelebbről jégművészei — Budapestre tették áfc néhány hétre székhelyüket. Mint ismeretes, a kiváló együttes legutóbb Olaszországban járt, de még nem is olyan régen Észak-Afrika közönsége tapsolt műsoruknak. Nálunk 1957-ben jártak először, így mint kedves ismerőst köszönthettük a jégbalett világhírű művészeit. A nagycirkusz ad estéről estére otthont a 40 tagú tánckamak, a műkorcsolyázás bajnokainak, a szólistáknak, a kiváló jég- parodistáknak és a sok-sok embernek, akik zsúfolásig töltik meg nap mint nap a nézőteret. Főleg budapestiek ülnek a fűtött nézőtéren, de találkozhatunk sok vidéki vendéggel is, akiket a párizsi jégbalett patinás híre vonzott fel a ■ fővárosba. A nagycirkusz porondja jégmezbe öltözött és színpaddá lett, melynek függönye előtt egymásután tűnnék fel a jég művészei, kiknek csodálatos produkciója valósággal lenyűgözi a nézőteret. A balett párosul itt az akrobatikával, a kecsesség az erővel, a báj a férfias dinamizmussal, a vidámság a csodálkozással... A Paris sur glece műsorát párizsi üdvözlettel kezdi, melyben bemutatkozik a baHa az ember hosszabb külföldi útról tér haza, akkor egyszerre megszaporodnak a meghívások. „Gyere, és mesélj”, mondják a barátok. Bevallom, ilyenkor előre töröm a fejemet, hogy több hét élményének kincseskamrájából mit szedjek elő. Azután legtöbbször kiderül, hogy barátainkat az érdekli: mit ettél? Hol ettél? Miket ittál? Barátaink feleségét: mit hordanak a nők? Mit csinálnak este? Viselnek-e kalapot? A kincseskamra helyett jobb, ha a hazatérő utas a spájzba megy emlékanyagért. Nem haragszanak, ha valami ilyesfélét teszek most? Megpróbálom elmesélni azt, mit csináltam Angliában reggel, délben, este, — akkor, amikor nem csináltam semmit. Sok minden másképpen van Angliában, mint ahogyan itthon elképzeljük, részint Dickens regényei, részint a londoni rádió magyar adása alapján, sok babonát számoltam fel magamban például az angolok hidegvéréről, vagy zárkózottságáról. Egy dolog azonban szent és megingathatatlan és félelmetes és felülmúlja minden elképzelésünket. Ez az angol reggeli. Londonban az élet nem nyolckor, vagy fél kilenckor kezdődik, mint nálunk, hanem tíz után. Mi lehet az oka? — kérdeztem az első napokban. Angol barátaim igen meggyőző, szinte tudományos érveléssel feleltek. Ismerjem Reggeli Londonban fel, mondták, hogy London belvárosában senki sem lakik, az emberek nagyrésze vonaton érkezik a fővárosba, korán kelnek, egy órát, másfelet is utaznak, érthető, ha... Persze, hogy érthető, talán ez is szerepel a huszadrangú okok között. A legfontosabb azonban az angol reggeli. Ezt elkészíteni, elkölteni és utána egy kicsit emészteni: félnapos program. Amikor első reggel lementem a Russell Hotelben az étterembe, a frakkos főpincér olyan hosszú étlapot rakott elém, hogy megjegyeztem: „Köszönöm, nem ebédelni szeretnék, hanem reggelizni”. Lekötelezőén nevetett, azt hitte, hogy mint afféle külföldi, valami együgyű tréfát űzök vele. Otthagyta efőttem az étlapot és átadta helyét a pincérlánynak. Az blokkal, ceruzával a kezében, állt mellettem és várta a rendelést. Amíg nem olvastam el az étlapot, nem értettem, minek a reggelirendelés felvételéhez blokk és ceruza? Aztán megértettem. Hazahoztam magammal a Russell Szálló egyik reggeli étlapját. Megpróbálom lefordítani. A reggeli étlap öt rovatból áll. Aki teával, vagy kávéval akarja kezdeni, annak felkopik az álla, mert hiába rendeli meg, a kedves pincérlány úgysem azt hozza először. Hanem mit? Természetesen, az első rovatot, amelynek nincs külön címe. (A. többinek az is lesz, kis türelmet kérek.) Az első rovat kilenc tételből áll, úgymint: zabpehely, búzapehely, pattogatott rizs, földi mogyoró, sült alma, vegyes befőtt és párolt füge. Aki történetesen számolta az ételeket, most rajtacsíp, hogy csak hetet soroltam fel. Van még kettő, a wee- tabix és a ryvita. Ezekről nem tudok beszámolni, mert nem mertem megrendelni őket. A pattogatott rizst és a földi mogyorót nem ajánlhatom senkinek, a párolt füge finom és a búzapehely kiváló étel csecsemőknek. A következő rovat címe: „Reggeli frissítők”, úgymint narancslé, grape fruit-lé és paradicsomlé. Magam sem értem, miért rendeltem olyan ritkán paradicsomlevet, amikor itthon úgy szeretem ... HAL. Ez áll a következő rovat fölött, vastag betűkkel. Aki szereti éhgyomorra a sós keringet, a sült bücklinget, a sült heringet, vagy a codfishnek nevezett, rántott íztelenséget, az kedvére belakhat.- Ha az ember fontot akar spórolni, akkor is kiváló a sült hering reggel, mert se ebédre, se vacsorára nemigen van aztán gondja. A tojásnak is öt változata van. Jó, jó, mondogatták barátaim, hármat értünk: lágytojás, rántotta, tükörtojás, de mi a másik kettő? A negyedik a habart tojás, az ötödik a zseb-tojás, azaz különös módon megfőtt és pirított kenyérre helyezett tojássárgája. Hogy mit csinálnak a fehérjével, nem tudom. Most várok egy kicsit, amíg kedves hallgatóim beveszik a szódabikarbónát, azután folytatom. Mert most jön a java még: a Húsok és szalonnák. Hideg sonka, főtt sonka, sonka tojással, tojás sonkával, tojás szalonnával, húsos szalonna, angol szalonna, kis kolbász, nagy kolbász, hidegen és sütve. Most aztán válljam meg, én mit reggeliztem Londonban? Egy csésze teát, pirított zsemlyével. Ügy, hogy a második héten a szálló igazgatója felküldte a szobámba a szálló orvosát, hogy megkérdezze, nin- csen-e szükségem gyógykezelésre, mert nyilván súlyosan beteg lehetek. Mondtam, köszönöm, nem vagyok. De, hát, akkor miért nem reggelizem? Hogy ne is legyek, mondám az orvosnak. He-he, válaszolta ő és távozott. De szerettem volna hallani, hogyan számol be erről a vizitről a szálló igazna- tójának... Boldizsár Iván lettkar és Dany Rigoulot, a sokszoros, de még csak alig 17 éves francia műkorcsolyabajnok, majd Mikko Virta- nen, Finnország bajnoka ad ízelítőt a műkorcsolyázás művészetéből. A harmadik számban Kristina Wunschiek lengyel műkorcsolyabajnok mutatkozik be, de megismerhetjük az osztrák műkorcsolyázás bajnokát, Sury Giebbischt is. Itt láthatjuk tehát egy műsorban szinte Európa élvonalbeli műkorcsolyázóit. Magáról a műsorról írni nagyon nehéz, hisz ezt látni kell. Itt talán inkább a műsorból hadd álljon egy kis ízelítő. A párizsi jégbalett igyekszik minden igényt kielégíteni. Szól az idősebb nemzedékhez, de a legfiatalabb korosztályhoz is. Bemutat szinte cirkuszi akrobatikának is beillő számokat is, de olykor a líra legmesósebb húrjait is meg- rezegteti.. Ugyanakkor nem hiányoznak a műsorból a jégbohócok sem, akik gyakran hangolják nevetésre bravúros produkciójukkal a közönséget. Láthatunk menüettet és val- cert, nápolyi és spanyol táncot, de calypsót és csa-osa- csát is. A szemnek és a fülnek egyaránt gyönyört jelent a Come prima, a Seherezade és Chaplin balettcipő keringő- jének előadása. A műsorszámok gyors egymásutánban váltakoznak. Köztük nívóbeli különbséget alig lehetne tenni. Nagy művészekből álló, összeszokott, gyakorlott együttes mutatkozik be estéről estére. Mégis külön említést kíván Robert és Clain Michel apacstánca, Mikko Virtanen, Claire Michel ás a balettkar produkciója, a Li- dércek tánca, de a hawai táncszvitt is. A vidámságról olyan kiváló jégkomikusok gondoskodnak, mint Nicolas és Alexandre Eggler, kik a mókázásban kifogyhatatlanok. Mókáznak egymással és partnert keresnek a közönség soraiból is. A Párizsi Jégrevü, Marcel Daury vezetésével újra meghódította Budapestet is. Csodálatos élmény volt! Nagy Andor * KONM'IUMUttA és A KRITIKUS MÜZSA: Megint fogytam, remélem, slusszban. KRITIKUS: Nem, sajnos, nívóban.
