Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-23 / 69. szám
\ 1562, március 23., péntek NEPÜJSAG s Ilyenek a hevesi asszonyok ILYENEK EZEK az _ asszonyok á hevesi járásban. A járási nőtanács arra számított, hogy eljönnek vagy 120-an a meghirdetett tanácskozásra, s 160-an töltötték meg a hevesi pártszervezet helyiségét. A járás legjobbjai, nőtanácsi, tsz- nőbizottsági tagok, az elmúlt évben legtöbb munkaegységet szerzett asszonyok kötelességüknek érezték eljönni akkor erre a nagyaktívára. Egy évvel előbb ugyanis hasonló tanácskozáson védnökséget vállaltak a járásban a baromfitenyésztés felett, s tevékenységük nyomán 414 000 helyett 447 000 baromfi került a Heves környéki községekből az ország asztalára. Most — tudták — megint azért kaptak meghívót, hogy megbeszéljék, milyen gondolatok jegyében, milyen cél eléréséért dolgozzanak 1962-ben. Mert ki az, aki az első sikerek után meg tud állni, s nem akar tovább lépni? Nem a hevesi járás asszonya egyik sem, annyi bizonyos. Bogár Lászlóné beszámolója ütán nagyon sokan mondták el, hogyan dolgoztak eddig, s mit akarnak tenni a jövőben. Az egyik felszólaló, Kovács Józsefné, Tarnazsadányból, ezzel kezdte: — Nálunk tavaly nem volt olyan háztáji gazdaság, ahol legalább öt baromfit nem neveltek szerződéses alapon a népgazdaság részére. Miért volt ez? Nagyon egyszerű megmagyarázni. Megmondtuk az asszonyoknak, hogy a mi községünk nemrégen kapott villanyt, s addig még csak ketten tudtak mosógépet vásárolni maguknak, használjuk ki tehát a villanyadta lehetőséget, s nyerjük meg a baromfitenyésztés sikerére díjként kitűzött mosógépet. A SZÓNAK LETT] ^ mert, valóban, a tarnazsadá- nyiak nyerték a versenyt, s vele együtt természetesen, a mosógépet is., De ez úgy tüntetheti fel az itteni tsz-asszo- nyokat, hogy amit tettek, azt érdekből tették. Pedig koránt sincs így. Sokkal jobban hajtja valamennyiüket a fogadalom, amit egy évben egyszer nagyaktívára összegyűlve tesznek, s az, hogy az adott szónak becsületet kell szerezni. S ez nemcsak Tamazsadány- ra áll. Ott volt például Taraa- órsről Sőregi Belőné a tanácskozáson. Arról beszélt, hogy léhány héttel ezelőtt hatvaniét asszony járta a községet, családokat látogattak, hogy mihamarabb végezzenek a te- :ületvállalási munkákkal, ízért pedig nem mosógép, hanem legfeljebb csak köszönet járt nekik. ■Jakab Andrásné az erdőtelki asszonyok nevében megint Az igazgató szobájában felsikitott a. telefon. — Halló, itt az iparigazgatóságtól ... Szeretném figyelmeztetni az igazgató elvtársat, hogy már minden vállalat benyújtotta a műszaki fejlesztési tervét, csak éppen az önöké hiányzik... Igen, kérem, egy teljes hét késés. Szeretnénk magyarázatot kapni erre a hanyagságra és isme- telten figyelmeztetjük, hogy azonnal küldjék. Más esetben pedig szíveskedjék pontosabban és megbízhatóbban dolgozni ... A főmérnök unottan nyúlt a berregő készülékhez. — A, te vagy az, igazgató elvtárs! — Igen, én vagyok, de semmi kedvem ke- délyeskedni. Fantasztikus, amit műveltek. Egy hete lejárt a műszaki fejlesztési terv benyújtásának határideje és én még nem kaptam semmit. Mit csináltok ti tulajdonképpen? Mit gondoltok, meddig bírom én türelemmel ezt a hanyagságot? Légy szives és azonnal intézkedj, továbbá állapítsd nemcsak a várható jutalomért mondta ki szűkszavúan: — Kevés a bab és a zöldség? Hát majd úgy csináljuk, hogy több legyen. Valami más — ma még talán pontosan meghatározni nem is lehetne, mi — hajtja ennek a járásnak az asszonyait, a több, jobb munkára. Antal Józsefné kömlői tsz-tagot például olyan nagy tapssal jutalmazták felszólalása után, hogy az mennydörgésnek is beillett. A kömlői asszony csupán ennyit mondott: — Az elmúlt évben versenyeztünk, ki mennyi baromfit nevel fel. Volt, áld 3—400-at is vállalt. Most ismét kihívjuk versenyre az egész járást. Neveljünk ismét több baromfit... Ilyen kijelentés után nem is csodálatos a dörgő taps, mert ezzel ismét elindult valami új gondolat az asszonyokban, ami nemsokára kezdett határozott formát ölteni. ÍGY KEREKEDETT KI: hogy tavaly versenyeztünk, annak jó hasznát láttuk, s nemcsak mi, hanem az egész ország is. Folytassuk tehát ezt az idén is, de még nagyobb alapokon. A járás asszonyait kihívni versenyre? Az nagyon jó, de még hasznosabb lenne, ha már az egész megyében versenyeznének a tsz-asszonyok 1962-ben. A fő cél természetesen, ebben az évben is az 500 000 csirke felnevelése fölötti védnökség, a háztáji gazdaságokból meg legalább tíz kiló baromfihús és 200—250 tojás értékesítése. De az idei verseny- feltételekhez már két újabb is csatlakozott. Az egyik arról szól, hogy minden tsz-tag asz- szony legalább 150—200 munkaegységet teljesítsen, a besegítő családtag nők meg érjék el a 80—100 munkaegység beírást. A másik a köztesbab-ter- melés fontosságára hívja fel a figyelmet. A különböző ötleteket a tanácskozás asszonyai adták, s így állt össze végül a felhívás, amelyet az elmúlt vasárnap már olvashattak lapunkból az egész megyében. A felhívás tehát már megjelent, mégis érdemes beszélni róla, utólag is, megszületésének, létrejöttének körülményei miatt. A hevesi asszonyok nagyszerű kezdeményező készsége miatt, amely példát szolgáltathat az egész megyében a tsz-tag nőknek. Nyughatatlan asszonyok ők, akik, ha több munkáról, több csirkéről, kertészeti növényről van szó, nem szorítják gátak közé alkotó kedvüket, erejüket. Versenyeznek nagy lendülettel, s másokat is hívnak, tartanának velük. ILYEN NAGYSZERŰ asszonyoknak csak sok sikert lehet kívánni, hogy mindaz, ami terveikben szerepel, valósággá is váljék mihamarabb. Ám, ahogy a tanácskozás mutatta, a hevesi asszonyok nem várnak a szerencsekívánatok- ra, megteremtik a jó eredményt enélkül is, a maguk tudására, akaratára számítva elsősorban ... W . L. Hz ország iobb húsellátásáért A mezőtárkányi Ezüstkalász Termelőszövetkezet tagsága az idei gazdasági évben is megfelelően ki akarja venni részét az ország lakosságának ellátásából. Céljuk az, hogy minél sikeresebben teljesítsék árui értékesítési terveiket, hiszen a tagság érdeke is ezt kívánja. Éppen ezért az idén 600 hízó átadására kötöttek szerződést az Állatforgalmi Vállalattal. Szerződéskötésük nagy érdeme, hogy a lekötött mennyiségnek több mint felét még az év első felében elszállítják, hogy ezzel is egyenletesebbé tegyék a húsellátást. Az első félévi hizlalások és szállítások során szakítanak azzal a gyakorlattal, hogy a szerződött hízókat csak télen, az év végén adják át. Vállalásuknak megfelelően már be is szerezték az alapanyagot, s az első félévre vállalt 350 hízónak való már ott röfög az ólakban. A sikeres hizlaláshoz természetesen igénybe vették az állami segítséget is, sertésenként 2 mázsa abraktakarmány-köl- csönt kaptak. A szövetkezet vezetői szerint már április hónapban átadják az első szállítmányokat, és attól kezdve folyamatosan, június végéig szállítják el a meghizlalt sertéseket. A jobb húsellátást segítik azzal is, hogy az idén hízómarha-átadásra is szerződést kötnek. Ugyancsak nagy gondot fordítanak az idén baromfinevelésre, mivel négyezer baromfit gondoznak és adnak majd át az államnak. (Cs. I.) Mmwteja.ke.L0Ä halál és az ördög Valamilyen középkori prédikációra emlékeztetett a napokban Martino liberális párti olasz képviselő beszéde. Két kezét az ég felé emelte, s Fanfani kereszténydemokrata miniszterelnök felé fordult: „A legmélyebb részvéttel vagyok ön iránt. Nem tudom önt immár másként elképzelni, mint az ismert festmény lovagját, aki a halál és az ördög között ül. Mi lesz a sorsod? Pártod meghal, vagy Olaszország lesz-é az ördögé?’’ Kis szünetet tartott, majd Luther szavait idézte (ami Olaszországban más körülmények között eretnek dolog): „Ott állsz és nem tehetsz mást, isten legyen neked irgalmas!” Miért ez az átokszerü kitörés? Az történt, hogy Fanfani olyan kormányt alakított, amelyet támogat a szocialista párt, s amelyről Togliatti, a kommunista párt főtitkára kijelentette, hogy vannak bizonyos pozitív vonásai is. S most tessék elképzelni, milyen beszédet mondana Mar- tinó, s ki mindenkit idézne, ha olyan kormány alakulna Olaszországban, amelynek — csak pozitív vonásai lennének, (ti) Amikor ránéztem c naptárra, s láttam, hogy ma Sándor van, sutba vágtam télikor bátom, és zsebredu- gott kézzel, füttyögve távoztam. Két perc múlva, lilára fagyva, rohantam haza ... Amikor ránéztem a naptárra, s láttam, hogy ma József van, beakasztottam a szekrénybe a télikabátot és kigombolt inggel, víg tavaszi dalokat dúdolva, léptem ki az utcára, hogy egy pillanat múlva vacogva loholjak vissza... Amikor ránéztem a naptárra és láttam, hogy ma Benedek van, óvatosan letettem a télikabátot, zakóban, szandálban kilépegettem a kapun, hogy aztán lélekszakadva fussak vissza, menekülve a fagyhaláltól... Se zsák, se meleg: engem alaposan becsaptak. Ma kinéztem az ablakon: hull a hó. Ránéztem a naptárra'- Viktórián. Megnyugodtam. Ez az illető semmiféle ígéretet nem tett. Nyugodtan megfagyhatok. (— ó) , £' t'MÍj A genfi leszerelési értekezlet ülésterme a Nemzetek Palotájában. (MTI külföldi képszolgálat) meg, hogy kinek a felelőssége ... A műszaki osztály vezetőjének kezében remegett a kagyló. — Igen, igen, főmérnök elvtárs ... természetesen ... — De el ne felejtse, hogy ez az ügy ennyivel nincs elintézve. Gondoskodni fogok arról, hogy ne feledkezzék meg erről a hibájáról hosszú ideig. Igen, kérem, mert vége az udvarlásnak, a kötesel- ségteljesítésre való unszolások! Vagy lesz rend és munkafegyelem. vagy pedig tessék átadni másnak az osztály vezetését. Mindenhová talpig ember kell, aki tiszteli a határidőket és meg tudja szervezni a munkáját. És ne csodálkozzék majd. ha nem talál prémiumot a borítékban. Végeztem ■.. Tehát még ma itt lesz az asztalomon! — Igen, ott leszek, főmérnök elvtárs. — Nem maga, hanem a terv! — Ügy, igen, én is úgy értettem. Mindhárom előadó ott ült az osztályvezető szobájában. — Hát, ide figyeljenek, előadó elvtársak! Azt gondolják maguk, hogy ha az ember nem szúrja le mindennap a beosztottjait, akkor már dolgozni sem kell? Azt gondolják, hogy engem át lehet rázni? Vége mindenféle liberalizmusnak és elnézésnek. Vegyék tudomásul, hogy mától kezdve a legszigorúbb ellenőrzés rendszerét vezetem be. Nem tisztelik a határidőket, kényük-kedvük szerint dolgoznak. De a prémiumért tartanák a markukat. Nem, barátaim. Nincs prémium, örüljenek, ha fegyelmi nélkül megússzák a dolgot! Maguk miatt pirul az egész üzem, mert ahelyett, hogy elkészítették volna a műszaki fejlesztési tervet, biztosan a lottóvariációkkal vesződtek. — De, osztályvezető elvtárs... — Semmi de ... Tessék azonnal munkához látni, hogy ma délig az egész terv kész legyen! Értjük egymást? Az egyik előadó az osztályvezető szobájából egyenesen a gépírónőhöz rohant. — Vegye tudomásul, Mancika, hogy olyan fegyelmit akasztunk a nyakába, amilyen még nem volt. Hát mit képzel maga? Miért tartják itt? Három hete leadtuk magának a műszaki fejlesztési tervet, hogy tisztázza le és adja be az osztályvezetőnek. Csak a körmét kaparássza egész nap, ahelyett, hogy a rábízott munkát elvégezné! Lesz gondunk magára! Kicsordult a türelem, nincs elnézés, nincs kimagyarázkodás. Mancika cinikusan hallgatta a szóáradatot, majd fölényesen megszólalt. — Vonjon vissza mindent! — Nem vonok! — Jelenteni fogom, hogy gorombáskodik velem, Vegye tudomásul, hogy a tervet még aznap leírtam és betettem az osztályvezető elvtárs asztalára. Vissza az osztályvezetőhöz. Ott kiderült, hogy az a rózsaszín dosszié tovább került a főmérnökhöz. A főmérnök is emlékezett már rá, hogy valami ilyesmit beküldött az igazgatóhoz, csak az igazgató nem emlékezett. Hogy is emlékezett volna, mikor ott hevert az iratcsomó az asztali lámpája alatt, beporosodva. Felhívta az iparigazgatóságot. — Halló, máris intézkedtem a műszaki fejlesztési terv ügyében. Feltétlenül megkapják még a mai napon. Igen, igen... A felelősségre vonást csak bízzák rám. Nem fogom elnézni a mulasztást. Kérem szépen... Es kezdődött minden elölről, csak más témával. Most már az volt a vizsgálódás tárgya, hogy kinek a hibájából hevert majdnem három hétig az igazgató asztalán az a bizonyos terv. A fontos kérdésben lapzártáig nem találtak rá a felelős személyre. Sz. Simon István Könnyű mellékfoglalkozás A New Orleans-i Will Morrison jelentős mellékjövede- ; lemre tett szert a következei ; módszerrel: Valahányszor társaságban ;valaki öngyújtóval akar cigarettára gyújtani, fogadást ajánl fel neki, hogy az öngyújtó nerrt ad az első próbálkozásra tüzet. Miután az esetek 80 százaléké* ban ő nyer, ebből szerzett évi jövedelme körülbelül kétezéf dollárra rúg. ISO lány közül nyolc mények fokozottabb mértékben igénylik a szakmunkásokat. Évről évre több munkást foglalkoztat a Hatvani Cukor- és Konzervgyár. Nagykőrösön folyik a rendszeres szakmai képzés, évente 25—30 fő részére. Meg kellene vizsgálni, hogy a személyi és anyagi feltétel vajon nem volna meg a helybeli oktatásra? Vajon nem volna szükség és nem lenne kifizetődő több szakmunkást képezni a két gyár részére? Nem indokolja ezt a gépesítés üteme, az új gyártmányok, at export és a hazai minőségi igények? > * Az egyéni parasztgazdaságokban a kicsit hozzáértő ember barkácsolt, sok esetben iparos munkát végzett. A termelőszövetkezetekben jó hasznát veszik a tagként belépett lakatosnak, kovácsnak és bognárnak. De mi lesz, ha a mesteremberek kiöregszenek? /"'supán néhány problémát ^ és a megoldás néhány módozatát vetettük fel. De ezekből is kitűnik: a szakemberképzésről intézményesen, az összes érdekeltek nagyobb egyetértésével gondoskodni kell. Termelőszövetkezetekről, cukor- és konzervgyárról, lányokról, vagy fiúkról legyen szó, tartalék még akad, tehát a kérdés a jelenleginél még jobban is megoldható. F. U leány ipari tanulók képzése? Mi tagadás, néhány szakmáját szerető, becsületes kisiparosnál. De ezek száma egyre fogy, kiöregszenek és megszüntetik iparukat. Különben is 1962- ben az iparitanuló-képzést nem bízhatjuk kizárólag kisiparosokra. A változott szakmai igényeknek, nem mindenben tudnak eleget tenni, még kevésbé képesek a politikai ne- | velés, a személyes példamuta< tás követelményeinek. Van, \ aki kitüntetést kapott oktató £ munkájáért, de olyan kisipa- i ros is akadt, alá annak a gye< rekét szerződtette, aki jól meg< fizette a „tandíjat.” > Távlati fejlesztési tervek és > helyi iparpolitikai tervek ké- ? szültek. De cseppet sem va- ? gyünk arról meggyőződve, i hogy alaposan felmérték vol- Ina a következő évek szak- i munkósszükségletét, intézmé< nyesen eddig még nem gondos< kodtunk a női munkaerő iog< lalkoztatásáról. Női egyenjogú- | Ságról beszélünk, de ki merné < állítani, hogy nők és férfiak S számára egyenlő munkaalkal< mat teremtettünk? ? A Hatvani Fodrász Ktsz l ** az idén nem akar ta- í nulókat és az MTH-iskola má- í sutt is húzódozást tapasztalt. > A tanulóképzés elől több he> lyen elzárkóznak, pedig egyre > többen érik el a nyugdijkor> határt és a iparral szemben \ támasztott nagyobb követelŰ vente 150 lány jelentke- Lj zik, de csak 8—10-et tudnak felvenni a hatvani iparitanuló-iskolába. Nincs tanműhely és az üzemek is kevés női munkaerőt igényelnek. A Hatvani Fodrász Ktsz kijelentette, hogy az idén nem kíván tanulót szerződtetni. Hol és miként lehetséges