Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-20 / 66. szám

1282. március 20., tedd NEPÜJSÄO 5 A párl gazdaságszervezi és irányító feladatairól A hatvani pártbizottság tanácskozásán Békekötés: a tó partján l/asárnap a Genfi-tó part- v ján elült a vihar és ki­sütött a nap. A tavaszi suga­rak beragyogták a nemrég még hullámszántotta hegyi ta­vat, s környékét. De a vasár­napi változások nemcsak a me. teorológásóknak, a napéhes ki­rándulóknak okoztak örömet. Evianban, a tó partján a béke napja is felragyogott: felenge­dett a jég a tárgyalópartnerek között, s megszületett a békes­ség. Az algériai háború, amelv nyolcadik évébe lépett, annyi vér, könny, szenvedés, pusztí­tás után véget ért. A nyolcadik évforduló talán már nem egy­mással szemben találja majd a szabad Algéria fiait és a fran­cia katonákat. Talán a fegyverszünetet igazi megbékélés követi majd. Mind­két országnak, mindkét népnek erre lenne szüksége. De lehet-e megbékélés, együttműködés most Algériában? Kikkel? A fegyverszünetet az algériai ideiglenes kormány a párizsi kormánnyal kötötte, amely évek óta viselte ennek az er­kölcstelen háborúnak terhét és koloncát, fizette a katonák zsoldját, élelmezte és pusztító fegyverekkel felszerelte, s fran­cia zászlókkal golyózáporba küldte őket. A fegyverszüneti okmányokat ez a kormány ír­ta alá. Vajon mennyit ér en­nek a kormánynak a szava, az ígérete? Van-e hatalma, ereje ahhoz, hogy tettre váltsa azt, amit Evianban vállalt? Akarja-e ezt? |V| ért ez a legfőbb kérdés. Akarja-e biztosítani a fegyverszünet feltételeit a fran­cia kormány — akár az OAS és az ültetvényesek ellenére is, vagy nem? Megfékezi-e a minden emberi mivoltából ki­vetkőzött terroristákat, vagy szabadjára engedi őket, mint eddig? Saját becsületét, adott szavát, hazája érdekeit tartja többre, vagy azét a fasiszta csőcselékét, amely az anyaor­szágban is hatalomra tör? — Eddig a kormány nem vála­szolt tettekkel is ezekre a kér­désekre. A december hatodiki antifasiszta akciónap után ugyan rendéletet bocsátott ki a fasiszták ellen — a rendelet be­tűi azonban, s ez cseppet sem csodálatos —, még egyetlen ult­ra kezéből nem ütötték ki a fegyvert, egyetlen plasztik­bombából nem vették fa a gyutacsot, egyetlen merényle­tet sem toroltak meg. Ha a rendelet továbbra is az irat­tárakban porosodik, s szelle­mét nem ültetik át a karha-> talmi alakulatoknak kiadott parancsokba — az algériai bé­ke is levéltárba való dokumen­tum lesz csupán. Ferhat Abbasz hadügymi­nisztere nemrég kijelentette: ha felhatalmazást kap, a ren­delkezésre álló erőkkel hat hét alatt felszámolja az OAS-t. Megkapja-e ezt a felhatalma­zást? Segít-e ebben majd a francia kormány is? A francia kormány miért nem végezte el eddig ezt a feladatot — hiszen fegyveres erejével már rég megsemmisíthette volna a fa­sisztákat? A láírták a fegyverszűne- ** tét. Megkezdődhetik a béke, amely születése pillana­tában újabb fegyveres harcot követéi: a béke ellenségei, az ultrák, az OAS ellen. Harcot követel most —, hogy később ne a háború, a gyilkos polgár­háború tegye illuzórikussá. (KI) Szombaton és vasárnap román és ghanai vendégek jártak Heves megyében Hatvanban megkezdődött a járási pártbizottság tanácsko­zása. Az asztalon nyolcoldalas, gépelt jelentés feküdt. A Hat­vani Cukor- és Konzervgyár párt- és gazdasági vezető készí­tették. Beszámoltak az előző évi eredményekről, a két gyár 1962-es tervfeladatairól, a be­ruházások és műszaki fejlesz­tés főbb célkitűzéseiről és a politikai munka jelenlegi fel­adatairól. — Hogyan hajtották végre az 1961-es műszaki fejlesztési ter­vet? Milyen arány mutatkozik a teljesítménybérben és időbér­ben dolgozók között, csökken­tették-e a selejtet, hogyan, mi­lyen módszerekkel szervezik az éves munkaversenyt, mit tett a szakszervezet, hogy a dolgo­zók megismerjék feladataikat? Biztosítottnak tartják-e az új létesítmények, különösen a most épülő erőmű anyagi és személ}i feltételeit? Sok kérdés hangzott el. De érdemes és tanulságos volt a hangnemre is ügyelni. Nyoma sem volt a leckéztetésnek, az öncélú kíváncsiskodásnak. A kérdések csak a lényeget érin­tették, megfontoltan, a jó gaz­da alaposságával és a közös vagyonőrt érzett felelősséggel. A jelentés rövid mondatban rögzítette, hogy mindkét gyár teljesítette 1961, évi feladatát. Aztán néhány soros kimutatás a két gyár fontosabb minőségi tervmutatóinak alakulásáról. Ha a pártbizottság tagjai és a gyár vezetői az egy főre eső termelési érték növekedésére, vagy a költségszint csökkené­sére gondoltak, együtt örülhet­tek. Legnagyobb veszélyt ta­valy a vízhiány jelentette. De közös erőfeszítéssel ezt is le­küzdötték. Az elvtársi együtt­működés és kölcsönös segítség­nyújtás dicsérendő példáját ta­núsították akkor a hatvani já­rás üzemei. A veszély, a baj leküzdésében éjt nappallá téve együtt dolgoztak üzemi és párt­munkások, beosztottak és ve­zetők. Együtt örülhettek a si­kereknek és most együtt dol­goznak a további eredménye­kért Ezért a járási-városi párt- títkámak, a gyár vezetőinek, vagy a pártbizottság mezőgaz­daságban dolgozó tagjainak egyformán szívügye az öreg cukorgyár felújítása, a kon­zervgyár fejlesztése. Üj cukor- szárítót és hűtőberendezést építettek be és ebben az évben 540 vagon finomkristály cuk­rot kell gyártani, a konzerv­gyár a tavalyihoz képest 42 százalékkal többet termel. Az erőmű beruházása 69 millió fo­rint, de jelenleg a szeptember elsejei üzemeltetés nem lát­szik biztosítottnak, mert Nyu- gat-Németországból még nem érkeztek meg a gépek, késik a Csepel Vas- és Fémművek, az Április 4. Gépgyár és a VERTEX, és mindkét üzemben állandó probléma a vízhiány. Meg kell oldani, biztonságo­sabbá kell tenni a láda és gön­gyölegellátást, javítani kell a gyár és a termelőszövetkezetek kapcsolatát, többet kell törőd­ni az újításokkal... A hatvani pártbizottságon folyt a vita. Kérdéseket tettek fel, a gyár igazgatója, mérnö­kök, a párt- és szakszervezeti titkár válaszolt. Érveltek és vi­táztak, szenvedéllyel, de min­dig az igazságot, a jobb és gazdaságosabb megoldást ke­resve. A Hatvani Cukor- és Konzervgyár ügyét tárgyalta a területi pártbizottság. Nem el­vontan, nemcsak az általános elvi irányítás igényével, ha­nem konkrétan is, -a műszaki és gazdasági adatok bizonyító erejével. A közelmúlt esemé­nyeit elemezték, hogy az ered­mények és hibák egymás mel­lé állításával, kellő mérlegelé­sével feltárják a lehetőségeket és megtárgyalják a legjobb megoldást. A tanácskozásra meghívták a gyár vezetőit, de a vitára nemcsak ők készültek fel. A pártbizottság műszaki és gazdasági vezetőinek, a végre­hajtó bizottság tagjainak meg­bízást adott, hogy a tanácsko­zás előtt egy-egy kérdést a helyszínen és részletesen vizs­gáljanak. Feltétlenül szükség volt erre, mert az írásbeli je­lentés és a sokrétű, széleskörű tájékozódás így lett teljes, egész. Mérnököket és munká­sokat hallgattak meg a gyár­ban és ha ők nem is lehettek jelen a pártbizottság ülésén, de a kiküldöttek tolmácsolták vé­leményüket, szavukat és aka­ratukat A Hatvani Cukor- és Kon­zervgyár ügyeit tárgyalták, de úgy véljük, a napirendre ezt is írhatták volna: a területi párt- bizottság gazdaságszervező és irányító feladatai. A gyár ve­zetői beszámolót terjesztettek a pártbizottság elé, de a vita során ismételten megkérdez­ték véleményüket, egyenrangú félként tárgyaltak pártmunká­Tagjclölt iskola Egerben Az Egri Városi Pártbizottság hasznos kezdeményezéssel akarja elősegíteni a tagjelöltek politikai nevelését, felkészíté­sét a párttagságra. Elhatároz­ták ugyanis, hogy a tagjelölteit számára iskolát szerveznek, ahol a leendő párttagok meg­ismerkednek a kommunisták kötelességeivel, jogaival, a párt szervezeti szabályzatával, A tanfolyamon egyaránt részi vesznek az üzemekből, termelőszövetkezetekből és hi­vatalokból felvett tagjelöltek. Segítik a szocialista mnnkabrigádokat A hatvani vasúti pártszerve, zetek fontos feladatuknak tart­ják, hogy erkölcsi-politikai se­sok és gazdasági vezetők. A pártbizottság nem döntött és nem intézkedett a gyár poli­tikai és gazdasági vezetői he­lyett. A vita során több javas­lat hangzott el, aztán közös egyetértéssel határozat szüle­tett. Például: a gyár vezetői vizsgálják meg, hogy a most épülő cukorgyári erőmű ener­giatermelése mellett szükség esetén a hálózatból miként biztosítható az áramellátás. A beszámoló hibájául rótták fel, hogy csupán utalt a vállalat műszaki intézkedési tervére, de feltétlen szükség lett volna a határozati javaslatokra, hogy a figyelmet a fő kérdésekre irányítsák. Elsősorban a gyár vezetőiből bizottságot jelöltek ki, hogy dolgozzák ki és a kö­vetkező ülésen terjesszék a pártbizottság elé a határozati javaslatot. Ezzel is hangsúlyoz, ni kívánták, hogy a területi pártbizottság az operativ veze­tést nem veszi át. a cukor- és konzervgyár feladatait az ot­tani párt-, és gazdasági veze­tőknek kell megoldaniuk, a he­lyes végrehajtásért a gyár ve­zetői tartoznak felelősséggel. Mindez nem zárja ki, sőt, a szerteágazó feladatok megkö­vetelik a felsőbb szintű tanács­kozást, az irányítás és végre­hajtás koordinálását, az egy­személyi felelősség és az üzemi demokrácia egységét. A hatvani pártbizottság ülé­sén sok kérdés merült fel, vi­ta is volt, de mindenki érezte, hogy a lényeg a javaslatokban rejlik. Az üzem párt- és gazda­sági vezetői több elvi és mód­szerbeli tanácsot kaptak. A gyár vezetőinek feladatuk, hogy a megvalósítás részletter­veit alaposan kidolgozzák és vérehajtsák. A területi pártbi­zottság gondoskodik a menet közbeni ellenőrzésről és az elv­társi segítségről. Dr. Fazekas László gítséget adjanak a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért A vasúti pártszervezetek kommunistái 40 ilyen brigádot patronálnak, rendszeresen fi­gyelemmel kísérik munkáju­kat, javaslatokat adnak a ter­melést akadályozó problémák megoldásához, értékelik a bri­gádok teljesítményét, s a pat- ronálással megbízott kommu­nisták rendszeresen beszámol­nak pártszervezeteknél a szo­cialista brigádmozgalom előre­haladásáról. Az idén még nem -vettek fel tagjelöltet, de ... A hevesi Petőfi Termelőszö­vetkezet pártszervezetében a vezetőség még nem fogadott el egyetlen tagjelölt felvételi ké­relmet sem az idén. Ez azon­Szombaton a délutáni órák­ban Gyöngyössolymosra láto­gatott a Román Népköztársa­ság budapesti nagykövetségé­nek két másodtitkára: Nicolae Blejan és Tudor Jan. A ven­dégek megtekintették a Mátra Tsz székházát, a termelőszö­vetkezet szőlőoltványait, dél­után pedig részt vettek a kul- túrházban rendezett naggyűlé­sen. A gyűlést Tóth Ignác, a Ha­zafias Népfront községi bi­zottságának elnöke nyitotta ban nem jelenti azt, hogy a szövetkezet kommunistái le­mondtak az utánpótlás nevelé­séről. A vezetőség tagjai rend­szeresen foglalkoznak az em­berek nevelésével, hogy minél előbb megérjenek a párttag­ságra. Nyolc-tíz olyan példa­mutató szövetkezeti gazdával törődnek elsősorban, akiket rö­videsen a tagjelöltek sorában láthatunk majd. A fiatalok kö­zül is jó néhányan foglalkoz­nak azzal a gondolattal, hogy beadják felvételi kérelmüket Nagy Erzsébet, a KISZ gazda­ságvezetője is ezek közé tarto­zik. A hevesi Petőfi Termelőszö­vetkezetben tehát nem hanya­golják el az utánpótlás neve­lését, s még ez évben jó né­hány szövetkezeti gazdával, fiatallal erősödik pártszerveze­tük. meg, majd úttörők köszöntöt­ték a román nép képviselőit és Nicolae Blejan sajtóattasé tájékoztatta a gyűlés részvevő­it a román nép eredményeiről, munkájáról, terveiről. Vasárnap a hortiakhoz ér­kezett külföldi vendég: Mar­tin Kissi, Magyarországon ta­nuló ghanai orvostanhallgató személyében. A horti kultúr- otthonban rendezett nagygyű­lésen szólalt fel — ahol a Ha­zafias Népfront országos titká­ra, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak tagja, Harmati Sándor tar­tott beszámolót az antikoloni- alista küzdelemről és a ma még gyarmati igában élő né­pek sorsáról. Zsúfolásig meg­telt a kultúrház: 700-an vár­ták érdeklődéssel Harmati Sándor beszámolóját és a ghanai diák szavait. 33,90 Fl-ot terve*tek egy munkaegységre a balatoni Dózsa Tsz tagjai Az elmúlt napokban tartot­ta meg a balatoni Dózsa Ter­melőszövetkezet tagsága terv- tárgyaló közgyűlését. Kormos Miklós, a termelőszövetkezet elnöke ismertette meg a jelen­levőkkel a szövetkezet vezető­ségének tervét az idei gazda­sági és pénzügyi elgondolásait. Mint a beszámolóból kiderült, ebben az évben a balatoni Dó­zsa Tsz tagjai egy munkaegy­ségre, a múlt évihez képest sokkal többet — 33,90 forintot szándékoznak majd osztani. A beszámolót vita és hozzá­szólás követte. A vitában fel­szólalt Erdélyi elvtárs, a járá­si pártbizottság küldötte is. A termelőszövetkezet tagsá­ga egyhangúlag jóváhagyta a közös gazdaság ez évi tervét. Kelemen József Mitől őszülnek az állatok ? A nem megfelelő táplálko­zás hatására bizonyos állatok szőre megszürkül. Ha például patkányoknak és ezüstrókák­nak B-vitamin-hiányos kosztot adnak, az állatok szőre egy idő múlva megszürkül, egész ma­gatartásuk fásultabb lesz, mint a rendesen táplált álla­toké. Miért maradt jean Marais agglegény? Jean Marais kijelentette: életében azt bánja a legjob­ban, hogy nem vette féleségül Marlene Dietricht, „ö volt az egyetlen nő, akiért szakítot­tam volna az agglegónység- gel” — mondotta. Máig is őrzi Marlene 1945-ből való fényké­pét, ezzel a dedikációval: „Kár, hogy nem vettél felesé­gül.” A pártszervezetek életéből Nyerni tudni kell! AMIKOR Kókai Ferkómak egy hónap alatt harmadízben volt már háromtalálatosa a lottón, suttogni kezdtek a fa­luban. Hogy a Kókai Ferkó így... hogy a Kókai Ferkó úgy ..., hogy alighanem van valakije a szerencsekerék kö­rül .. „ sőt, számos híve akadt annak a nézetnek is, amely tudni vélte, hogy Kókai Ferkó magával az ördöggel cimborái... Hogy ez a cimbo- raság miként termi meg hét­ről hétre a szerencseszámo­kat, vagy legalábbis azok kö­zül hármat, azt biztosan senki sem tudta, de hogy megtenni az tény, és emiatt ménkű nagy volt az irigység. Kiváltképp Faliszek, ez a hegyven év körüli agglegény sápadozott miatta, akiről mindmáig tartotta magát az a hiedelem, hogy minden létező dologhoz ért a világon. Tud főzni, mosni, hajat vágni, ért a cipészeihez, szabósághoz, költészethez: beszél oroszul, németül, angolul és arabusul, konyít valamicskét fűhöz és fához, valamint az összes szputnyikokhoz; csinál fából vaskarikát és lyukas lábasból benzinmotort, épít házat, fest tájképet, ugrani, futni nála a környéken senki jobban nem tud, s ha kedve támad — hát lél kézzel kiemeli helyéből a községi hídmérleget. Szóval: zseni, csak éppen a lottón nem tud még nyerni egy megvesze­kedett fillért sem, pedig való­sággal betege lett már a nye­rési vágynak. Annál is inkább, mert a környéken mindenkinek volt már legalább egy kéttalálato- sa, csak neki, Faliszeknek nem, s ő maga sem tudja mit nem adott volna érte, ha egyszer, csak egyetlen-egyszer is meg­tiszteli legalább egy tízes ere­jéig a szerencse. De nem tisztelte meg. Egy tízes erejéig sem. Pedig — meg kell hagyni — az ügy érdekében Faliszek mindent megpróbált. Megját­szotta életének fontosabb dá­tumait, végigpróbálta a ház­számokat, ketté vágta Zrínyi kirohanását és a Mohácsi vész idejét, evett nyavalyagyöke­ret és szagolt fimájszt, lefek­vés után számolt százig, majd egészen ezerig, de számok he­lyett szamárral álmodott (s ez ráadásul álmában még faron is rúgta!), megköpdöste a szelvényt, ráfújt a tolira, visz- szatartotta a lélegzetét és csi­nált huzatot, sőt a szelvények kitöltése előtt egybe-másba bele is nyúlt, de hiába, Fali- székre fütyült a lottó, az ösz- szes nyerőszámokkal együtt. EKKOR támadt az az ötlete, hogy beszél Kókaival. No, beszélt is, csakhogy Kó­kai a szemébe nevetett, mond­ván, nincs őneki semmilyen tit­ka, módszere, kitölti a szel­vényt, ahogy az éppen eszébe jut. — Az lehetetlen — csóválta a fejét Faliszek és a tömén­telen szelvényre gondolt, ame­lyeken mindmáig hiába kísér­tette a szerencsét. Egy hét múva megint csak a nyomába szegődött Kókai- nak, mert hogy egyre bizto­sabbra vette: a hétről hétre ismétlődő háromtalálatok mö­gött titok lappang. — Ide figyelj, Ferkó — mon­dotta ezúttal neki. — Van ne­kem öt választási malacom... Ha megmondod miként csiná­lod a dolgot, az öt malac kö­zül egy a tiéd! Kókai megint csak nevetett. De aztán feltámadt benne az ördög és csak azt mondta: — Behúnyt szemmel rábö­kök a szelvényre ötször és az így kiválasztott számokkal ját-j szom... Faliszek elbámult. Hogy ez3 micsoda egyszerű! Hogy ez ed-; dig neki nem jutott eszébe! Hazarohant, vásárolt tíz szel-j vényt és ötvenszer bökött. Az­tán várt. Egyre türelmetleneb-j bül. Pénteken délelőtt tíz órakor; már nem bírta tovább azj egyedüllétet, fogott egy zsá­kot, beledugott egyet az öt< választási malac közül és meg< sem állt Kókai Ferkó házáig. — Itt a malac — mondta, sí Kókai kezébe nyomta a sival-í kodó jószágot. — Úgyis meg-< térül... Igaz? — Hát... — hangzott a dip­lomatikus válasz — majd ki­derül! Tizenegykor a nyertes^ számokat bemondja a rádió! No, be is mondta, s az is; kiviláglott tüstént, hogy hiába; a tíz szelvény, meg az ötven; bökés! Mert Faliszekhez ez-j úttal is mostoha volt a sze-< rencse! — És te? — nézett kérdőn,; kiguvadt szemmel Faliszek; Kókaira — te most is nyertél,; ugye? — Hogyne — vigyorodott rá; Kókai —, egy választási mala cot... ÉS MÄR NEM is bánta, hogy; a héten elfelejtett lottózni. Söptei Jánosi Hallatlan izga­lommal várom azt a boldog pillana­tot, amikor végre szemtől szembe láthatom Góliátot, az óriásbálnát. Éle­tem, remélem, nagy részét még nem éltem meg, de az eltelt évek számai arra nézve mégis bizonyos ga­ranciát nyújthat­nak, hogy néhány nagy és szenzációs élményben volt, vagy legalábbis le­hetett volna ré­szem. De tudom, nagyon jól tudom, hogy mindaz, amit eddig megéltem, legfeljebb csak Dá­vid lehet a Góliát mellett, akváriumi aranyhalacska, a tengerek óriásbál­nája mellett. Mert, tisztelt kí­váncsi emberek, valljuk be őszin­tén, mikor és hol volt lehetősége Pannónia tájéko­zatlan népének csak úgy ukmtik­fukk találkozni egy bálnával, amelynek csak a nyelve 22 000 kiló, s ráadásul az egé­szet cakonnpakk felnőttek négyért, gyerekek kettőért tekinthetik meg. Öröm és megelé­gedés tölt el, hogy hazánk sem marad el a néptömegek széles okítása te­rén, s illetékes szerveink lehetővé tették, hogy kicsik és nagyok szemé­lyesen találkozza­nak azzal a ten­geri emlőssel, amelynek ámbrá- ja-ágában sem volt velünk találkozni. Ugyanakkor óha­tatlanul eszébe jut az embernek az élők háládatlansá- ga a másik élővel szemben... Ez a se vége, se hossza halemlős, míg élt, névtelen nagy sen­kiként lubickolt az Északi-tenger bál­naszörpnek neve­zett habjai között, párát fütyülve « világra, mígnem eljött a vég és ak­kor már a név: Góliát lett. Addig névtelen nagy sen­ki, most Góliáti amelyet megcso­dálnak kicsik és nagyok, amely dia­dalmasan járja be Európát. Ismerjük el, csodálatos kar­rier, a névtelen­ségből a sztárok közé emelkedni, bár kétségtelen, ebben része van a hatalmas nyelvnek is... Hihetetlen izga­lommal várom a találkozást Góliát­tal, nem tudom ó hogyan van ve­lem ... Nekem ugyanis ő az egyet­len bálna, én azon­ban neki egy va­gyok a sok tízezer csodáló közül. Bálnasors. em­bersors: nekem az utóbbi jobban tet­szik, nevezzenek, nyugodtan csak Dávidnak, (egri)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom