Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-20 / 66. szám

4 NÉPÚJSÁG 1962. március 29., ftedá Íí 111 A világfi A jó idő beálltával megkez­dődnek az utazások a környe­ző országokba. Az IBUSZ, az Expressz rendszeresen indít különvonatokat. Az egyik ba­rátom is részt vett ilyen, né­metországi turnén. Az utazás­sal együtt összesen hét napig volt távol. Mikor hazajött, ter­mészetesen vártuk, hogy meg­tartsa élménybeszámolóját. Ki­csit késve meg is érkezett a megbeszélt helyre és exkuzál- va magát, ezeket mondta: — Ne haragudjatok, de ké­sett a repülőgép, és elnézést kérek a rossz magyar kiejtése­mért, de négy napig külföldön Voltam. (Kisbé) — BEFEJEZŐDTEK az eg­ri járásban a termelőszövet­kezetek ez évi terveinek jó­váhagyása. A tervek szerint az év végéig a járás közös gazdaságainak szarvasmarha­állománya 39,7 százalékkal, ezen bedül a tehénállomány pedig 87,7 százalékkal emel­kedik majd. (Horváth Ferenc) — A MARKAZI Mátravöl- Oye Tsz-ben 500 ezer oltvány­vesszőt készítenek szerződéses alapon a SZÖLFÁ-nak. A munkákat már egy hete el­kezdték, de folyik a szőlők metszése is. Napjában 200 tsz- tag végez rendszeres munkát a szövetkezetben. — A KÖZELMÚLTBAN megalakult a Földmű vesszö- vetkezetek Heves megyei Iro­dalmi Köre. Tagjai elhatá­rozták, hogy valamennyien részt vesznek a Hámán Ka­tó irodalmi seregszemlén. Az egyik tag pedig tervbe vette, hogy megírja a verpeléti földművesszövetkezet 15 éves történetét. (Varga László) — AZ EGRI Járási KISZ Bizottság tervei szerint a járás községeiben a kiszisták szer­vező brigádokat alakítottak, akik agitációt fejtenek ki a községekben munkahellyel nem rendelkező fiatalok kö­zött. Az agitációnak az a cél­ja, hogy minél több fiatal ve­gyen részt a termelőszövetke­zetek munkájában. műsora Egerben este 7 órakor: BAL A SAVOYBAN (Bérletszünet) Egerbocson este 7 órakor: Gyertyafénykeringö Pályaválasztási tervek és gondok két egri középiskolában Az iskolai félév után, a far­sangi hetekben a középiskolák negyedik osztályosainál nem­csak az volt a kérdés és nem is a legelső kérdés, hová menje­nek táncolni, hanem az, hol, milyen egyetemen, milyen fa­kultáson tanulhatnának to­vább, vagy hol, milyen mun­kára kellene elhelyezkedniük. Felkerestünk két egri kö­zépiskolát: mondanák el az igazgatók és a diákok, hogyan is állunk az érettségi előtt né­hány hónappal a pályaválasz­tással. Az egri közgazdasági technikumban dr. Csernyik József igazgatótól megnyugtató választ kaptunk. — A pályaválasztást tanács- adásszerűen megbeszélték az osztályfőnöki órákon — mon­dotta. — Kilencvenöt diák érett­ségizik az idén, ezek közül 76 lány, 19 fiú. Az előzetes fel­mérés szerint — ismerve a lá­nyok és fiúk képességeit — 20 —22 diákunkat javasoltuk egye­temi és főiskolai továbbtanu­lásra. Hárman kerülnének az Egri Pedagógiai Főiskolára, né­gyen a Közgazdaságtudományi Egyetemre, a jászberényi felső­fokú tanítóképzőbe öten jelent­keztek, a Testnevelési Főisko­lára egy, a kecskeméti főisko­lára ugyancsak egy, a debre­ceni egyetemre, bölcsészkarra és a mezőgazdasági akadémiá­ra szintén egy-két növendé­künk kíván bekerülni. — Tudjuk jól azt is, hogy az egyetemi és főiskolai felvéte­lekre sokkal többen jelentkez­nek, mint ahányan be is ülnek majd az egyetemi-főiskolai pa­dokba, ezért diákjaink nemcsak az egyetemi felvétel gondola­tával barátkoztak meg. Azzal is, hogy képesítéssel a kezük­ben, munkát vállalnak, — ha továbbmenniök egyelőre nem sikerül. Néhány diákot is megkérdez­tünk, miért választott úgy, ahogyan. Géczi István, a lab­darúgó ifjúsági válogatott ka­pusa, jeles tanuló és a Test- nevelési Főiskolára jelentke­zett. — A Sport, különösen a lab­darúgás, évek óta érdekel. Az ifjúsági válogatott tagjaként szeretnék kijutni az UEFA tor­nára és jól szerepelni színeink­ben. Ezt megelőzően még zsú­folt program vár: legutóbb Olaszországban turnézott a csapat, aztán edzések Buda­pesten, de mindenekelőtt az — érettségi. Ez a legfontosabb! Ádám Lídia az Egri Pedagó­giai Főiskolára jelentkezett, magyar—orosz—történelem szakra. 1962. MÁRCIUS 20., KEDD: HUBERT 45 évvel ezelőtt, 1917 márciu­sában halt meg EMIL BEH­RING német orvos, az immu­nitás felfedezője és a szérumok ílkalmazásának megalapozói a. Ö használt először (1090) a to­rokgyík (diítéria), majd a me­revgörcs (tetanusz) ellen védő­oltást. Működése révén teljesen új módszereket vezettek be a gyógyászatba. 1901-ben Nóbel- díjjal tüntették ki. 260 éve, 1702. március 20-án halt meg MISZTÖTFALUSI KIS MIKLÓS, híres nyomdász, ag§3E||rff > aki Hollandiában 1684-ben elő- szőr adta ki a Bibliát, majd hazatérve, mintegy 100 köny­vet nyomtatott. Egyszerűsítette a helyesírást, ő törölte el a„cz” és ,,ph” betűket. Reformjaiért üldöztetésben volt része, Maga személyének mentsége című védőiratát elégettették. Regényes, verses életrajzát Pápai Páriz Ferenc írta meg. 90 éve, 1872-ben e napon született KARIN MICHAELIS dán írónő. Műveiben főleg női jellemeket mutatott be olvasóinak, munkásságával hozzájárult a nőmozgalom fejlődéséhez. Sok re­gényét magyarra is lefordították (Veszedelmes életkor, U11 a Frangel sorsa, Gyöngynyakék, Halálos szerelem). 20 éve, 1942-ben e napon halt meg JÓSÉ DIAZ spanyol mun­kásvezető, 1932-től haláláig a Spanyol Kommunista Párt főtitkára volt. Dolores Ibarrurival együtt a Franco-ellenes küzdelem szer­vezője, a szabadságharc egyik vezetője volt. 30 éve, 1932-ben e napon alakult meg a Szovjetunióban a Ka­ra-Kalpak Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság. LESZERELÉSI TÄRGTALÄSOK FOLTNAK EMIL BEHRING »■•iiifiiiaitBiiaiiiiititgiiiiuniaKaitcnruijiiifufiiiiiiuiMrotK — Tárgyalni? Majd jövök. . • csak még egyet-kettőt rob­bantunk! ... (Gis rajza) *— Eleven szervezeti élet a maki ári Új Élet Tsz KISZ-szervezetéken Most, a tavaszi mim teák megkezdésekor a termelőszö­vetkezet fiataljai elhatározták, hogy ebben az évben a szocia­lista brigád cím elnyeréséért versenyeznek majd. Vállalták, hogy legalább 18 mázssa máju­si morzsolt kukoricatermést érnek el holdanként a rájuk bízott területen. Gazdasági elő­irányzatuk mellett általános és szakműveltségük növelését is tervbe vették. Kulturális igé­8. — Elkéstem, ismét elkéstem *— morgott a tanár. Szomszédja meglepetten né- isett rá. — Mi az, hogy ismét? — Ma már egyszer sikerte­lenül próbáltam meg valamit. De persze maga ezt nem tud­hatja. Butaságokat beszélek. A magány teszi. — Hát magány, az van. Pedig éppen csak megkezdődött a háború. Mégis, alig van már férfi Berlinben — mondta a nő. A szürkés gomoiygás már ré­gen szurokfekete sötétséggé változott és a kétfajta magány hordozója még mindig beszél­getett. A tanár úgy érezte, a Sors rendelte ezt így, hogy ő teljesen, maradéktalanul meg­nyugodjék. És csak most ju­tott eszébe, hogy nem ebédelt — Itt kell lennie valahol a kocsimnak, öngyújtófénynél ta­lán megtaláljuk. Beülünk vala­hová — mondta Lange és el volt ragadtatva a határozott­ságától. A Hotel Nordbanhof porbasa nem hitt a szemének, amikor á magas, hajlotthátú, szemüve­ges, őszülő halántékú, könjw­moly külsejű Herr professzort egy hölggyel a karján látta fel- andalogni. Meglepetése tovább növeke­dett, amikor a bécsi vendég tíz perc múlva kijött, a kezébe nyomott egy cédulát, és közöl­te, hívja be neki „dringend”- re, azonnalra ezt a bécsi tele­fonszámot. ★ Közben a második emelet hatos számú szobájában is tör­tént némi változás. A nő, akit a tanár olcsó ékszerei vei tele­aggatva, magas nyakú ruhában hagyott, a szekrényből előke­rült konyakos üveg előtt, ak­korra kombinéra vetkőzve osz­totta meg magányát a szegé­nyes bútorzattal. Langet vad öröm járta át, krákogott néhá­nyat, szeretett volna valami stüszerűt, valami illendőt mon­dani. Vörös arccal lépett köze­lebb, a kezét nyújtotta, köny- nyedén meghajolt, és kijelen­tette: — Azt hiszem, még be sen* mutatkoztunk. Dr. Lange. A nő nevetett: — Fkán Brandt, Ha már ilyen ünnepé­lyeseik vagywrtlfl, a Teenesateiév ráér. Csend következett. Lange végre megszólalt: — Szép haja van. A nő nevetett, egy mozdu lat - tal kibontotta kontyát, íésül- ködni 'kezdett. — Köszönöm, csak egy ki­csit pontatlanul mondta. — Hogy kellett volna? — Úgy, hogy szép hajad van. Ti, osztrákok, átkozottul sokat adtok a formákra. Háború van. Ilyenkor naások a viszonyok Herr Doktor. Át kell állítani az ember gondolkodását. Én mindig fütyültem az emberek véleményére, de hosszú ideig nem gondoltam arra, hogy Henriiken kívül más férfi is van a világon. Henrik a férjem. A napokban kellett volna sza­badságra jönnie. Három sor­ban írta meg, hogy nem jöhet Aztán kitört a háború, én meg döntöttem. — Es... En lennék a szeren­csés eszköz, amellyel a döntést végrehajtja... végrehajtod? — így van, drágám. Te vagy az eszköz. Bs Frau Brandt «tust nem no»c*ctt. Lange JeBiaítertfca po­harát, szókincse ettől határo­zottan gyarapodott. — Evőé, tudatosság, hideg értelem — lelkesedett. Ezzel fogjátok meghódítani a világot. Maga sem hitte volna: keze egy Don Juan lendületével fo­nódott a nő dereka köré, a hangja szárnyalt: — Eveken keresztül bolyong­tam a filozófia ösvényein. Eb­ben is ti vagytok a legnagyob­bak. Kant, Nietsche és a töb­biek. Sikerült elérnem, hogy mindenbe belebonyolódtam, zavaros és kusza lett előttem minden. Mocsár. Úgy éreztem, nem szabadulok belőle soha. De sokat tudtam. Azt hiszem, vér, a fegyver, az erősebb igaz­ságát hoztátok. Frau Brandt ekkor még hát- rahanyatlott, éhes karjai bi­lincsként szorították a filozófia professzorát, — Szépen beszélsz — zihálta. — Úriember vagy. Sokat tudsz. Akkor kopogtak az ajtón. Hagosan, kérlelhetetlenül. — Bocsánat, Bécs befutott! — haliaszott a portás álmos hang­ja. — Megyek — szólt ki Lange és megpróbált felemelkedni. A nő visszahúzta. — Van olyan telefon, amiért most itt tudsz hagyni? — Van — mondta tárgyi­lagosan a férfi és Frau Brandt karjai erre már lehanyatlottak. Lange a por­tásfülkében iz­gatottan emelte füléhez a kagy­lót — Bauer kör­vezető? Itt Lan­ge. Nem, nem fogadtak. Pedig most... Most, a lengyelországi események után még fontosabb lenne. Értse meg, most is azt mondom, mindent megtanultam, amit le­hetett. Mégsem nekem adták a tanszéket. Egy zsidó kapta meg. Azt mondták, az én tu­dásom nem elég alkotó, túl lexíkanos, talán majd később. Aztán jöttetek ti. Kiszabadí­tottatok a mocsárból, egyszerű­vé tettetek mindent. A faj, ■ hogy magával nem közölhet­tem. Nem vagyunk gyerekek, hogy megsértődjünk. Bízzék bennem és intézkedjék. Kérem, sürgősen csináljon valamit, kár minden napért. Holnap? Kö­szönöm, akkor holnapután új­ra bemegyek. JELI - *1 - T r~.. nyűk kielégítésére elhatároz­ták, hogy színházba és a mozi­ba kollektiven, közösen járnak majd el. Külön dicséretet ér­demelnek azért, mert azt is el­határozták, hogy a szövetkezet két nyugdíjas tagjának — akiknek nincs gyermekűk, sem támogatjuk —, segítséget nyújtanak a háztáji terület megművelésében. Ma még a tsz irodájának he­lyiségében jönnek össze ezek a fiatalok vitára, tervezgetésre, de ha továbbra is ilyen nemes szándékok, tervek vezérlik őket, biztos, hogy hamarosan ott találkozunk nevükkel a tsz vezetőségében is, és azokon a posztokon, ahol a közösség jö­vőjéért fáradoznak az embe­rek. Szarka István EGRI VÖRÖS CSILLAG Julius Caesar EGRI BRÓDY Fiatalok voltunk GYÖNGYÖSI PUSKIN Üj barázdát szánt az efce (in. rész) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Pesti háztetők HATVANI VÖRÖS CSILLAG Halászlegény frakkban HATVANI KOSSUTH Napfény a jégen HEVES Nagyravágyó asszooy FÜZESABONY Szabad szél PSTERVASÄRA tudja, hová menjen, mi legyen vele. Itt is meghallgattuk a ter­vek néhány tulajdonosát. Czirják Júlia: — Orvos akarok lenni, mert ezt a pályát már régen meg­szerettem, szívspecialista sze­retnék lenni. A család ismerő­sei között sok kiváló és igen becsületes orvost ismertem meg, ezért is tetszett meg a pálya. Már általános iskolás koromtól fogva ez a tervem. — Kitűnő rendű, az arcán is lát­szik a komoly elhatározás. S ha nem sikerül? — vetem ellen az illúziót rombolni kész kér­dést: — Diétás nővér leszek, vagy asszistensnő, de nem fogom csak egyszer megkísérelni a felvételit. Pálinkás Klára: — A debreceni egyetemre szeretnék kerülni matematika- geometria szakra. Helyette az igazgató mondja, kitűnő tanuló, a felvételin min­den bizonnyal megfelel. Iványi Csilla •' — A Színház- és Filmművé­szeti Főiskolára jelentkezem. Már március végén indulnak a selejtezők és szeretnék a har­madik fokon lenni már, ahol a végleges felvétel eldől. Első al­kalommal B. Shaw Szent Jo­hannájától adok elő. — Ha nem vesznek fel, a népi együttesben szeretnék helyet kapni, mert mindenképpen művészi pályán kívánok boldogulni. Bóta Mária, a IV/a-ból: — Édesapám a Hajtóműgyár­ban dolgozik, magam is oda szeretnék kerülni az érettségi után, adminisztratív dolgozó­nak. Ha a megfelelő gyakorlati időm meglesz, a gépírásból és az adminisztrációból szeretnék előrerukkolni könyvelőnek és vizsgák után — főkönyvelőnek. Kalina Erzsébet, ugyancsak a IV/a-ból: — Pestre akarok menni, a Telefongyárba. Két évig leszek ipari tanuló és a szakvizsga le­tétele után műszerészként aka­rok dolgozni. Pályaválasztásom nem véletlen, a családban van példa, aki megkedveltette ve­lem ezt a szakmát Finom mun­ka, nagy türelem játék műsze­résznek lenni, de én szeretem. Régóta barkácsolok és a vá­lasztott szakmát élethivatá­somnak szeretném tenni. Csak színfoltok a tervezge- tésekből, a gondokból, az izgal­maktól, amik a tizennyolc éves fiatalokat foglalkoztatják. A tervek mögött a megvalósulás lehetőségei nyitva állnak. (f.a.) A makiári Űj Élet Tsz-ben minden hétfőn este lelkes han­gulatú összejövetelt tartanak a tsz-fiatalok: kiszisták. Február ötödikétől az SZKP XXII. kongresszusának anyagát ta­nulmányozták, és vitatták meg, hét héten keresztül. A vitán példásan jelentek meg a fiata­lok, mert soha nem hiányzott senki közülük. — Szeretem a pedagógus-pá­lyát. Legszívesebben valame­lyik egyetem bölcsészkarára je­lentkeztem volna, de a család anyagi adottságai miatt — az öcsém most egyetemista — meg­elégszem az egri főiskolára való bejutással — mondja ko- , molyán. Várállyay Éva kertészeti fő­iskolára kíván menni, jeles ta­nuló. — Már általános iskolás ko­romban a kertészet érdekelt, s ha nem sikerülne a felvételim a kertészetire, gyakorlatra kér- ■ tészetbe mennék — mondja Várallyay Éva, aki két nyáron KISZ építőtáborokban dolgo- • zott, Balatonbogláron és Kis­fián toson. Dorogházi Mária jó rendű 1 kollégista: — Édesanyám a vécsi Rákó­czi Termelőszövetkezet tagja, én is odamegyek könyvelni. Ez 1 nem ten.-, vagy nemcsak terv, mert már a termelőszövetkezet vezetőségével elintézett az al- 1 kalmaztatásom. Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumban százhuszonhét lány végez az idén. Ez más iskolatípus, mint a technikum, s az általános hiedelem szerint itt a mun­kára való jelentkezésnél a szakképzettség hiánya hátrá- 1 nyos helyzetet teremt. Erre _ a kérdésre így válaszol Üjváry Ottó igazgató: — Tavaly 105 növendékünk végzett és ezek közül mindösz- sze heten , nem helyezkedtek el, vagy nem mentek egye­temre. Ebből a hétből is ketten nem akartak elhelyezkedni, mert a férjhezmenés volt a „programjuk”. Az eddigi szá­mítások szerint az idén mint­egy negyvenen akarnak dolgoz­ni különböző munkahelyeken. A vidékiek jelentős része a ter­melőszövetkezetben helyezke­dik el, a többiek a kereskede­lemben, de a legtarkább válto­zatban van lehetőségük az el­helyezkedésre. — Feltűnő nálunk a pedagó­giai pálya iránti érdeklődés növekedése. Csak az Egri Pe­dagógiai Főiskolára huszonhár­mán akarnak bejutni, orvosiak készül 13, bölcsészkarra 16, gyógyszerésznek 4, ápolónőnek 8, óvónőképzőbe 7, mérnöknek 5, színművésznek 3 jelentke­zett. Akad külföldi ösztöndíjra pályázó is, olyan, aki a szállo­daipari technikumot akarja el­végezni, de nem hiányzik a fényképész, a külkereskedelem, a könyvtár-szak jelöltje sem. Csak egy lány van, aki nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom