Népújság, 1962. március (13. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-02 / 51. szám

1932. március 2., péntek NEPŰJS AG 5 At e&t -htá/gájtite Boldogságkeresés Ismerek egy fiatalembert, aki, mielőtt házasságot kötött volna, társadalmi életünk ax- tív tagja volt. Derekasan ki­vette részét a közélet tenniva­lóiból és a társadalmi mun­kából is, egyszóval jóravaló gyerek volt. Nősülésével azon­ban gyökeresen megválto­zott. — Arra hivatkozik, hogy most már egy üj világban él, a maga teremtette családi szfé­rában, ami semleges zóna a társadalomban, minden befo­lyástól mentes, elszeperált, „magánügy-jellegű”, és a szá­mára keletkezett újszerű köte­lezettségek minden idejét és erejét lefoglalják, nem ér rá a közösség dolgaival foglalkozni. — Egy a sok közül. — Mert sok fiatalt ismerek, akik csa­ládi ügyeikre hivatkozva meg­feledkeznek társadalmi köte­lezettségeikről, egoistákká vál. nak és egyre inkább eltávolod­nak a közösségtől, következés­képpen megállnak fejlődésük­ben is. A szerelemre hivatkoz­nak, ami kitölti életüket és ami elvonja őket a közösségtől. Pe­dig az ilyen szerelem egyálta­lában nem nevezhető erköl­csösnek. Társadalmunkban a családi élet nem elszigetelt és nem fátyol mögé rejtett magánügy, és egyre inkább nem az! A társadalmi érdekkel szembehe­lyezkedő családi önzés épp oly inmorális, mint minden más­fajta egoizmus. A boldogság titka nem egye. dűl a szerelem! — és ezt még sok fiatal nem érti. Ezt bizo­nyítja jónéhány válóper aktá­ja is. A szerelem nem azegyet- lén és a legdöntőbb tényező az ember boldogulása terén,’ nem az alfa és az omega. Egymagá­ban és a közösségtől, a fele­lősségtudattól elszigetelten ko­rántsem jelent megelégedett, igazi boldogságot! Rajta kívül ott a hivatásszeretet, a munka, a közösség érdekeiért kifejtett önzetlen fáradozás nagyszerű érzése. És, hogy miért kell ezekről a kérdéseikről a nagy nyilvános­ság előtt beszélni? — Mert a felelősségtudat és a társadalom által is erkölcsös­nek elismert szerelem hiánya eredményezi igen sok esetben fiataljaink között a megkötött házasságok felbontását. Es ezt valóban az élet margójára le­het írni... Kezembe került Dobos Lász­lónak egyik írása, aki a nagysikerű „Apák felelősségé­ről” című könyv szerzője is. Ebben az Írásában hivatkozik arra, hogy ma sokan írnak és beszélnek arról, hogy nem élünk harmonikus korban. Zaj­lik a világpolitika, nyugtala­nok az embereik, a politikai rendszerek között szakadatlan küzdelem folyik és ezt a har­cot tükrözik a művészetek is. A színpadon, a filmen és a ze­nében disszonancia van, a kép. zőművészetek'oen nyugtalanító absztrakt ábrázolások jelennek meg. A harmónikus családi szféra nem lehet azonos sem a bie­dermeiert idillel, a házizené­vel, versolvasás'sal, andalgás- sal, sem a századeleji polgári idillel, annak szecessziós izlés- telehségeivel. A szocialista idill most kezd kialakulni, amit a szocialista iro­dalom és képzőművészet márts megkapóan ábrázol, a munka himnuszában, a munkatevé- kenység hősi romantikájában és az áldozatkész kötelesség­vallásos pátoszában éppúgy, mint a gyermekeivel tanuló egyetemista munkásszülők együttes esti silenciumában, az egyensúlyban élő szocialis­ta család munkanélküliség ré­métől mentes életében, mo­dern, komfortos otthonában. Mai társadalmi életünkben nem lehet elszigetelten élni. Aki tevékenyen részt vesz a közösség érdekeiért folytatott harcban, az igazán tudja sze­retni családját is, annak a szi­vében igazi, erkölcsös szere­lem lángja lobog, az megtalál­ja az igazi boldogságot. — Mert a szerelem nem a legdöntőbb! — Ha életünk célja csupán egyéni boldogságunk volna — írja Majakovszkij — és ezt a boldogságot kizárólag a szere­lem jelentené, akkor az élet sírokkal és összetört szívekkel teleszórt, sötét pusztság lenne, pokol, melynek borzalmai el­homályosítanák a szigorú Dan­te géniusa által életrehívott földi pokol költői képeit. Az élet nagyszerű világa, a munka hőstettei, a közösségért vívott nemes harc teszi igazán érté­kessé és boldoggá az embert. Dr. Rőczey Ödön Ij kombájnok a mezőgazdaságnak B—62-es névvel új kombájn sorozatgyártásához kezdett az EMAG. Az ismert magyar ga- bonákombájntípusok, az AC és a ZSM-ek gyártását már be is szüntették. A Kohó- és Gép­ipari Minisztérium Mezőgaz­dasági Igazgatóságán elmon­dották, hogy e két géptípus előnyeit konstruálták a tovább­fejlesztett B—62-es arató-csép­lőgépbe. A mezőgazdaság na­gyobb teljesítményű kombáj­nokra támasztott igényt. A B—62-es ennek a követelmény­nek megfelel, hiszen a gyártott magyar kombájn másodper­cenként 3—3,5 kg gabonát- eresztő képességű, ami igen nagy teljesítmény. Az eddig gyártott magyar kombájntípu­sok teljesítőképességét 30 szá­zalékkal múlja felül, pedig a vágó és a dob szélességen nem is változtattak. Ebben az év­ben 550 B—62-es arató-cséplő­gépet és ugyanannyi szalma­gyűjtő kocsit adnak át a mező- gazdaságnak. Érdekes az a hír is, hogy Kalász névvel egy új típusú gabonakombájn 0-szériáját gyártják az EMAG-ban. Ebben az évben még csak 13-at készí­tenek el ebből a típusból. A so. rozatgyártásra csak akkor ke­rül sor, ha az új kombájn a hazai és a külföldi szakembe­rek előtt megállta a sok kö­vetelményt támasztó üzempró­bát. A Kalász kombájn vala­mivel nagyobb teljesítményű lesz, mint a világszerte jól is­mert SZK—3-as szovjet gabo­nakombájn. A kalász dobszé- lesáége 1200 mm, érdemes meg­említeni, hogy az eddig gyár­tott magyar kombájnok dob­szélessége nem haladta meg a 900 mm-t. Az idén 10 Ralász-t viszünk Csehszlovákiába, ahol alapos üzempróba alá veszik. Az új típust a Mezőgazdasági kiállításon is láthatjuk majd, külön bemutatjuk azoknak a külföldi szakembereknek, akik a KGST keretén belül éppen a gabonabetakarítás gépesítésé­nek kérdéseit tanulmányozzák. Cs. J. Harc a jó termésért A következő évtizedben Csehszlovákiában a Mezőgaz­dasági Tudományos Akadémia irányításával komplex talajku­tatásokat végeznek. A köztár­saság területén 650 000, 120— 150 cm mély feltárólyukat ás­nak. E vizsgálatok eredményei szolgálnak alapul a talaj ter­mőképességének művelésével kapcsolatos további intézkedé­sekhez. Kiszámították, hogy a búza terméshozamának hektá­ronként mindössze másfél má­zsával való növelése eredmé­nyeként egy év alatt megtérül e tíz évig tartó komplex talaj- vizsgálatok költsége. 4 Szovjetunió gyermekbénulás elleni vakcinát exportál A „Medexport” nevű szov­jet külkereskedelmi vállalat 2 300 000 adag gyermekbénulás elleni vakcinát készített elő az EAK-ba való szállításra. A gyermekbénulás elleni szovjet vakcina a világpiacon egyre nagyobb hírnévre tesz szert. Tavaly a Szovjetunió 60 millió adagot adott el belőle Japánnak, Kubának, Ceylon­nak, a Mali Köztársaságnak és más országoknak. Jelenleg a vakcina eladásá­ról Argentínával, Norvégiával, Törökországgal, Marokkóval, a Szíriái Arab Köztársasággal folynak tárgyalások. U.i-Zé landból és Brit-Guayanából is érkeztek megrendelések. — AZ ADACSI Általános Is­kola felújítására ebben az év­ben kerül sor. A munkák el­végzésére előreláthatóan 100 ezer forintot fordítanak majd. A divatnak nincs határa! Olvasom, hogy New Yorkban, alkoholos italok illa­tával impregnált szö­veteket árulnak. Az igényes vevő egyelő­re konyak, whisky és gin illatú szövet kö­zött válogathat — ki­nek, mi a kedvence. Kitűnő és szelle­mes ötlet! Javaslom, vegyük át és bővítsük lasztékot: Hágó, tör­kölyillattal... Mil- poen, szüvóriwm- mal... króm bi dock rummal... kamgárn Kinizsi sörrel és kasha az almuska il­latával. Mert az antialkoho­listákra is gondolni kell! Ja! Szövet, gyapjú illattal: az igénytele­nnek részére. (—6) ll**m SOROK egy fiatal állatorvos élet-margóján TÉLI ÜDÜLÖK — DOKTOR ŰR, doktor úr! — robogott be az egyik tsz- tag — jöjjön át azonnal a ma­jorba, mert a malacok reggel óta nem esznek... És a doktor, aki ebédelni tért éppen haza a másik szö­vetkezetből, vette a kabátját, orvosi táskáját, és ment ki a tanyára, oda, ahol ma is a ti- szanánai Petőfi Termelőszö­vetkezet sertésállománya van elhelyezve. — Nos, mi történt? — ez volt az első szava, amikor megérkezett... — Nem esznek reggel óta, valószínű gyomorrontás — fe­lelték az állatgondozók. Az első két nap vizsgálatai valóban ezt mutatták, de az első tetem boncolása megcá­folta elképzeléseiket: sertés- pestis ütötte fel a fejét a ma­lacok között. Veszélyes diagnózis. Gyógy­szerre, oltóanyagra van szük­ség. Mielőbb. Mert akár órák alatt is elhullhat az egész állomány. Szerencsére a ren­delt gyógyszert még aznap meghozták, estére, és az orvos hozzáláthatott az oltárhoz. A fiatal állatorvos: dr. Rezső László nem törődött az idővel, végezte munkáját, s mindad­dig betegei között tartózko­dott, míg a pestist meg nem sikerült fékeznie. — Kilenc kilót fogytam..., de sikerült, s ez a lényeg. Si­került megmenteni az állo­— Büszke lehetsz a fiadra,: mert aki újságban van, az már csak híres ember lehet. Sokat beszélgettünk még és nem akarunk itt neveket felső, rolni. Azt hiszem egy a véle­mény, hogy jó dolog volt lét­rehozni a Biztosítási és önse­gélyezési Csoportot, mert, íme a bizonyíték, sokaknak éppen Legjobb védekezés: a levágás, és új, fajtiszta, betegségálló állomány beszerzése. Ezt sze­retnénk megvalósítani. Való­színű jövőre sikerül is. Kísér­letképpen az idén Üjlőrincfal- ván kerül erre sor — ott is hasonló a helyzet — majd meglátjuk, a lakosság hogyan reagál ott az állomány lecse- rélésérc ELGONDOLKODIK. Hom­lokát ráncolja, mert nagy gon­dot jelent ez a probléma a községnek, szövetkezetnek, ál­latorvosnak egyaránt. És a megoldást tőle várják. Ezért is helyezték ide Poroszlóról egy évvel ezelőtt, hogy a régi hagyományokkal, hírnévvel rendelkező tiszanánai állatál­lomány egészségügyi ellátása jó kezekben legyen. Í-Lakást kapott a községi tanácstól, ahol már egy „házi” laborató­riumot is berendezett. Ha sza­bad ideje akad, legszívesebben itt tölti, műszerei, vegyszerei, jegyzetei között. — És a család? — vetem, közbe. — Reggeli, ebéd, vaasora — sokszor van úgy, hogy csak ilyenkor látjuk egymást. Fele­ségem nem dolgozik, ő fog­lalkozik a gyerekek nevelé­sével. , — Új baromfiállományra van szükség az egész község­ben — mondja szinte magá­nak egy kis szünet után, fe­ledve a családi életet. A sza­vak mögött ott lüktet a tudat, hogy ezzel a problémával kelj felszik mindennap. Tegnap is Budapesten volt, hogy az ügy­ben intézkedjen. Pedig hát akadna más. „probléma” is. Fáj a lába, el­esett a motorkerékpárral, s megütötte. De nem törődik vele. megy, mert egy állator­vosnak mennie kell, ha tudja, hogy várják betegei. Óriási itt a sár, autójával, amelyet nem­rég vásárolt, most nem köziéi kedhet, gyalog sem, mert fáj a lába, így hát a termelőszövet­kezet küld érte mindenhap fo­gatot, hogy elláthassa felada­tát. Most is - beszélgetés közben, többször kitekint az ut­cára néző ablakon, ahányszor kocsi megy el a ház előtt, nem érte jönnek-e. — Tervei? NEVETVE válaszol: — Nin­csenek hosszú időre szánt ter­veim. A napi munka becsüle­tes elvégzése, a két fiúgyer­mek felnevelése. Egész közel­jövőmet azzal töltöm, hogy felszámolhassam a baromfiko­lerát, a gümőkórt, s olyan korszerű vágóhidat építsen a termelőszövetkezet, ahol a leg­tisztább körülmények között le­het majd a munkákat elvégez­ni. Még egy: rendszeressé sze­retném tenni itt a községben a mesterséges megtermékenyí­tést. Higgye el, sok dolog e/. és a sok munka elfoglalja az - időmet. • Búcsúzunk, öltözik, néhárv perc, s itt lesz a kocsi. Menni kel-1, várja a munka ... Fazekas istvús mány nagyrészét — - mondja most már mosolyogva a múlt év nagy izgalmán dr. Reaső László tiszanánai állatorvos, akit lakásán kerestem fel ba­ráti beszélgetésre. Mosolyogva mondja, mert minden ember örül sikereinek, eredményei­nek. Ezt érzem szavából, amikor arra kérem, beszéljen munkájáról, életéről, sorsáról. Feketekávéval kínál a ké­nyelmesen berendezett szobá­ban, aztán gyermekkoráról szól, szüleiről, akik Budapes­ten élnek ma is, majd egyete­mi éveiről, amit soha nem le­het kitörölni emlékezetéből. 1955-ben végezte el az egye­temet, és egy évre rá már me­gyénkbe került: Poroszlóra. Ott négy évig dolgozott, s on­nét helyezték ide, Tiszanánára. Szerettem tanulni — pergeti viiS6za az emlékezés fonalát a 34 éves orvos — főleg sokat olvasni. MUTATJA IS a szoba könyvállományát, amelynek nagy részét még egyetemi évei alatt vásárolt meg zsebpénzé­ből. Sok könyv. Igaz, azóta is szorgalmas gyűjtője, vásárlója a könyveknek, főleg a magyar és idegennyelvű orvosi szak­könyveknek. Könyvnézegetés közben akad kezembe dr. Ta­más László és dr. Fellner Fe­renc Állatorvosi sebészeti mű­téttan című könyve, amelyben róla is szó van, illetve egy ta­lálmányáról, mely alkalmas * sorozatoltáisra, minden fertőzés < veszélye nélkül. \ — Ennek köszönhetem az s egyetemet — magyarázza —, s mert az egyetem elvégzése s előtt segédmunkás voltam s és olyan helyen dolgoztam, S ahol több probléma felvető­> dött, s elhatároztam, hogy > megszüntetem találmányom > elkészítésével. Tervem sike- >rült, is ez az újítás volt egye­> temi felvételemnél a „protek­> ció”. Most újabb újításon, ta­> lálmányon dolgozom. Ha si- i keres lesz, valutát lehet majd > vele megtakarítani. í Lelkesen beszél. Szavait ? hallgatva, olyan ember kör- $ vonala rajzolódik ki előttem, £ aki él-hal a szakmájáért, hi- | válásáért. Most is nagy gond­< ban van. Ahogy sikerült a < múlt év szeptemberében meg­< akadályozni a pestisjárvány < pusztítását, máris újabb beteg­< ség ütötte fel a fejét Tiszaná­< nán: baromfikolera. < — Csúnya betegség — < mondja —, ha idejében nem fedezzük fel, ezer számra $ pusztul el a jószág. Ugyan­> csak a Petőfi Tsz-ben észlel­> tem először. Pedig óljaik tisz­> taságban, modernségben bár­> mely más baromfinevelővel > vetekszik az országban. Mégis i jelentkezett. Valaki idegen te­> rületről hozhatta magával. 14500 baromfi — a tsz törzs- i állománya — esett betegségbe. I Napi gyógyszerár 1400 forint. Tetemes összeg. És nem is so­káig nyújt védettséget: egy­két hét, s ha nem erős a ba­romfi szervezete, elpusztul. latszik. A gyöngyösieket a szö­vetkezet vezetősége látogatta meg. Bevonulnak a szobába és percek alatt élénk nevetés, vi­ta alakult ki. Mindegyikük ar­ról beszél, milyen jó itt, meny­nyit pihennék, kirándulnak a turnus ebben a szezonban. Va­lamennyien a Heves megyei téeszekből. Pa­tai Zsigmond- dal, a mezőtár- kányi Ezüstka­lász Termelő- szövetkezet el­nökével beszél­getünk. — Hogy érzi itt magát? — Nem is hit­tem voh^, hogy ilyen kellemes társasággal ke­rülök majd ősz. sze. Életemben először üdülök és azt hiszem, velem együtt még sokan. Pernyiz Ba­lázs bácsi is he­lyeslőén bólint. Ó a hatvani Le­nin Termelő- szövetkezetből jött. Három éve dolgozik a nö­vénytermelés­ben és jó mun­kájáért most üdülni küldték. Két év múlva már a hetvene­dikbe lép és még csak most jutott rá módja, hogy tíz napig gondtalanul pihenjen, szóra­kozzon. Lentről vidám nevetés hal­A hallban ülünk és várjuk, hogy megérkezzenek a lakók, akik a Heves megyei Biztosí­tási és önsegélyezési Csoport keretében tíz napot töltenek itt • parádi üdülőben, ötvenen Vannak, s ez már az ötödik Mátrába, de esténként állan­dó program az ulti, vagy ép­pen a viccmesélés. Az egyik asszony boldogan mutatja az Ország világ című lapot. Mácsár József, a világ egyik legjobb akadályfutójá­nak az édesanyja a fiát mutat­ja az újságban. Ö a zagyvaszántói Aranyka­lász Termelőszövetkezetből jött. Kurczina János bácsi, aki egy éeszből jött vele, megjegyzi. * ez adta meg a lehetőséget, hogj életükben először, üdülhetnek Mikor elbúcsúztunk, azt kér­ték, írjuk meg, milyen jól ér­zik magukat és ha rajtuk múl­na, még „ráhúznának” vagy 1( napot. Bizonyára nem utolján üdülték, és kívánjuk, hogy i jövőben is érezzék majd jó ma. gukat. Becsületes munka ütár mindenkinek joga van az üdü­léshez. (kisbé) Meglátogatta az üdülőket az Állami Biztosító Heves me­gyei igazgatója, Horváth Béla is, és hosszasan elbeszélgetett velük. (Foto: Kiss Béla)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom