Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-11 / 35. szám

19®" február 11., vasárnap NÉPOJSAG oo Röviden és velősen: BAJ VAN AZ EGRI NEON FEL­IRATOKKAL! Egyszer már szóvá tettük az egri „Morbus Neoni” veszedelmesen terjedj járványát. Mutatkozott is ja­vulás a cikk nyomán, úgy lát­juk azonban, hogy a járvány ismét felütötte a fejét. Szerte a városban egyre több ismét az érthetetlen ne­onfelirat és igen sok neonszö­veg marad este is sötéten. Az ..elnémult” neonok fel­sorolására nem is vállalko­zunk, mert lapunk terjedelme nem engedi meg a hosszú- hosszú felsorolást, azonban né­mi ízelítőt adunk a beteggé vált neoncégtáblákról. íme: a a Széchenyi utcán egymást érik a „beteg” szövegek: „FŰSZER, CSEME.E” dísz- l;k az önkiszolgáló üzlet felett. Vele szemben baj van a könyvüzletnél is: „GÁRDONYI GÉZA KÖNYV ES. ..T”. Aki nem tudja olvasni e rejtjeles szövegeket, megsúgjuk, hogy könyvesboltot hirdet a felirat. A Széchenyi utca 8. számú házon néhány hete .szerelték csak fel az új, bőrdíszműüzlet neonját, de ma már csak ,,.RDtSZMŰ” áll az üzlet hom­lokzata fölött. A Dobó tér környékén is terjed a járvány. A Zalár és Alkotmány utcák sarkán álló divatüzleten csupán „...AT”-ot hirdet a szöveg, divat helyett. A „HÁZI.PAR” dísztelenkedik már talán félév óta, háziipar helyett. A Bajcsy-Zsilinszky utcai divatház neonjába is be­vette magát a kórokozó. A „DIVAT” még csak . valaho­gyan, igen-igen halványzöl­den vibrál,. de a „HÁZ” már vaksötét. Tovább sétálva, a buszmegálló közelében levő édességbolt felirata is rejt­vénnyé korcsosult: „ÉDE...G BOLT”, hirdeti a kékes fény. Valahogy ez nincs rendjén! Nagyon helyesen járt el a fő­városi tanács, amikor azon üz­letek vezetői ellen, akik hosz- szabb ideig nem javíttatják meg a neonfeliratokat, sza­bálysértést indítanak. Ha pe- dik a szerelővállalat a hibás, ám tartsa ő a hátát! ★ Egyszer már szóvá tettük, azonban, mivel eredménye nem volt, hát tüskét szúrunk az illetékes személy felé azért, hogy a megyeháza kapualjá­ban levő tanácsköztársasági emléktábla felirati szövegében szereplő egyik személynév hi­básan áll még mindig. A kor­mánybiztos ezekben a nagy időkben „JACKWERTH EDE" volt, aki ma is él még — a táblán azonban — teljességgel érthetetlen okból „JACK-, WORTH EDE” áll. Évente sok tízezer ember olvassa a hibás szöveget. Ja­vítsák végre jel e bosszantó elírást az illetékesek!” ★ A közelmúltban látott nap­világot egy új egri kiadvány: „EGRI BOROSPINCÉK” cím­mel. Régi hiányt pótol a kis kötet, mert végre más, híres egri dologról is olvashatunk, mint műemlékekről és templo­mokról. Éppen ezért keltett bosszúságot a könyv 63. olda­lán a következő mondat: „Az alma közömbösít -a szájban minden korábbi ízt és szabad­dá teszi a bor útját az ízlelő mirigyek felé”. ígv áll a könyvben: „ÍZLELŐ MIRI­GYEK"1 Pedig már a közép­iskolában is tanultuk, hogy a mirigyfunkció szekréciós, il­letve más mirigyeknél exkré- ciós folyamat. A szekréciónál a mirigy, például a nyálmirigy esetében, bizonyos specifikus anyagot választ el, az exkré- ciónál pedig egy szerv, példá­ul a vese felesleges bomlás- termékeket kiválaszt. Emellett ismerünk ún. belsőelválasztá- sú mirigyeket, mint például a pajzs, és hasnyálmirigy, me­lyek esetében nincs kivezető cső, hanem az általuk elvá­lasztott anyagot közvetlenül a vér-, vagy nyirokérrendszerbe adják. Már pedig ízlésnél ilyesfélékről nincs és nem is lehet szó, h'szen az ízlelés szolgálatában nem mirigyek, I hanem idegvégzödések álla- 1 nak, melyek a nyelv Külörbö- [ ző részein foglalnak helyet! Ha már a szerző elkövette I a baklövést, legalább a lek­toroknak lett volna köteles­ségük észrevenniük. Vajon a kiadás német, vagy orosz szö­vegében is mirigyekké . minő­sítették át” az ízlelés szolgá­latában álló idegvégződéseket? Kereskedelmünk kulturált­ságához nemcsak az üzletek korszerű kiépítettsége; bőséges áruválasztéka, a dolgozók ud­varias modora tartóz'k, — ha­nem az áruk kiszolgálásának mikéntje, módja is. A Heves megyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat Dobó téri ház­tartási boltjában az utóbbi időben az a helytelen szokás kapott lábra, hogy a ciroksep­rő árusítását nem az üzlet- helyiségben végzik, hanem a városi tanácsház udvarán, hol a boltnak raktári ajtaja van Nem egyszer 30—40 főnyi vá­sárló tolongott már a tanács­ház kapualjában, várva arra. hogy seprőhöz jusson. Miért nem a szép, korszerű üzlethelyiségben folyik az áru­sítás, ahol annak helye van? Semmi szükség sincsen arra, hogy az üzléthely'ségen kívül, méghozzá a városi tanács ud varán és kapualjában tömeg­jeleneteket szervezzen az üz­let vezetője, mikor seprőáru sítást végez. Sugár István Az 1961-es budapesti nem­zetközi bélyegkiállítás után, az idén Prágában kerül megren­dezésre a nemzetközi bélyeg- kiállítás. Erre a rendkívül fon. tos eseményre való tekintettel, páratlanul gazdag lesz az idei cseh bélyegkibocsátási prog­ram. Több bélyegen a történelem és a kultúra kimagasló szemé­lyiségei szerepelnek. Kiváltsá­gosán bőséges lesz a sportmo- tívumgyűjtőket érdeklő anyag. Sorozat jelenik meg a szocia­lista országok fegyveres erői­nek sporttalálkozójáról, a Prá­ga—Berlin békeverseny évfor­dulójára, a chilei labdarúgó és a pozsonyi teke és a prágai tornász, valamint műkorcso­lyázó világbajnokság alkalmá­ból. Bélyegkiadással emlékezi riek meg a Csehszlovák Kom­munista Párt XII. kongresszu­sáról, valamint a Nagy Októ­beri Szocialista forradalom évfordulójáról is. ★ K. Gy. azon kérdéssel fordult hozzánk, hogy a II. világhábo­rú után, Németország terüle­tén, miként alakult a bélyeg­kibocsátás rendszere? A hitleri, ún. „Harmadik Birodalom” szétmorzsolása után, az ország négy megszál­lási övezetre oszlott: szovjet, angol, amerikai és francia zó­nára. Berlint pedig a négy szö­vetséges ellenőrzése alá he­lyezték. Az egyes területeknek megfelelően kerültek kibocsá­tásra a bélyegek. I. Angol—amerikai zóna: Kezdetben mind a négy zóna Ugyanazon bélyeget használta. A nyugati zónák 1949. szeptem­beréig, ' amikor a három öve­zetből megalakult a Német Szö­vetségi Köztársaság. A szovjet zónában pedig 1948. júniusáig, amikor a végrehajtott pénz­ügyi rendelkezések nyomán, saját bélyegek kerültek kibo­csátásra. II. Francia zóna: Sajátos bélyeggel is rendel­kezett. A kezdeti egy általános kiadás után, külön-külön bé­lyegkiadása volt Bádennek, a Rajna-vidéknek és Würtem- bergnek. A Saar-vidéknek sa­ját bélyege is volt. III. Szovjet zóna. Az általános — már említett — kiadás után 1948. júniusá­ban került kibocsátásra az első saját bélyeg. A szovjet zóna bélyegeit 1949. október 7-ig használták, mikoris megala­kult a Német Demokratikus Köztársaság. IV. Berlin. Az általános ki­adás után 1948-tól a • szovjet övezetben a szovjet zóna bé- •yegeit használták, „Stadt Ber­lin” felirattal. A nyugati öve­zetnek is saját bélyege van 1948. óta. V. Német Demokratikus Köztársaság. Mint már emlí­tettük, 1949. október 7-étől, megalakulásától használja ter­mészetszerűen saját bélyegki­adását. VI. Német Szövetségi Köz­társaság. 1949. őszén alakult meg a három nyugati szektorból és! ettől kezdve van* saját bélye-1 ge. Ebből a válaszként! össze­állításból ís láthatják a gyűj­tök. hogy milyen értékes segí­tőtárs lehet a bélyeg, bonyo­lult történelmi, politikai és gazdasági viszonyok megisme­résében. Sz. J. az 1919-es Tanácsköz­társasági sorozatunk iránt ér­deklődik. 1919. július 21-én bocsátották ki, azonban a va­lóban használt darabok igen ritkák! A gyűjtők kezén levő bélyegzett példányok legtöbb esetben szívességi lebélyeg­zésekkel találhatók és áruk a lebélyegzetlenével azonos. Em­lítésre érdemes az a speciali­tás, hogy a soproni postaigaz­gatósághoz küldött 14 értékből álló sorozat felülnyomása tég­lavörös. míg a többieké kar­min színű. ★ Felhívjuk a kezdő gyűjtők figyelmét, hogy soha se vál­janak meg egyetlen bélyegük­től sem addig, míg hozzáértő gyűjtő meg nem állapította an­nak tényleges értékét. (S.) MORZSÁK Az asszony: Ha meghalnék, te nem is sírnál utánam. Bor­zalmas ez a részvétlenség. Ezt nem lehet kibírni. Nem is bírta, öngyilkos lett. ★ X olyan pletykás, hogy már saját magáról is rosszat mond. ★ Érdekes: én mindig ráfize­tek, ha rosszul számolok — a pincér soha. ★ Könnyebb a tevének a tű fokán átjutni... — ez jár eszemben már hetek óta. Lel­ki szemeim előtt ott küsz­ködik egy kétpupú teve és az atyaúristennek sem fér át a tű fokán, szelíd szeme ben a bánat és a reménytelenség Sajnálom ezt a tevét, hiába­való az áldozata. Morganék meg sem köszönik. ★ Valami baj van: vagy a KIK munkája javult meg, vagy a humoristák untak bele a témába. Én az utóbbira es­küszöm. ★ Mitől van az, hogy minden gyerek zseni, csodálatos, bá­mulatos? Mert mire felnő, alig marad belőle valami... Sok felnőttnek kár volt meg­nőnie... ★ — Uftim. maga már ilyen kisgyerek korában kopasz volt? — Ostoba, fordítsa meg a fényképet! ★ És az Ür megteremtő Évát Ádémnak, hogy ne unatkozzék a Paradicsomban. . Attól a perc­től kezdve nem is unatkozott... De azóta nincs is Paradicsom. ★ Meglátni, megszeretni egy pillanat müve. Elválni: egy év! (egri) fácsÉ * Csak egy percre, sokan megállnák naponta a Gárdonyi Géza nevét viselő egri könyvesbolt kirakata előtt. A kirakatnézőknek feltűnik, hogy az ízléses kötésű, szí­nes borítólapú könyvekkel egy sorban, aranysárga kukorica­csöveket, nagyra nőtt burgonyagumókat, vaskos sárgarépá­kat, gusztusos őszibarackot, színes almát, körtéi, cseresznyét, meggyet és még gombát is láthatnak. Hogy kerül a csizma az asztalra? — jut eszébe az ember­nek a régi kérdés. Hogy kerülnek a szellemi termékek áru­sítóhelyének kirakatába az emberi táplálkozásra, állati ta­karmányozásra és ipari célra szolgáló növények: magvak, gumók, s gyümölcsökből mintapéldány? Ahogy jobban körülnézünk, láthatjuk a körbafutó fel­iratot: Mezőgazdasági könyvhónap. — Hát ezért.' És láthatjuk, hogy a versek és regények, novellák cs esszék, útleírások és meséskönyvek helyén növények és gyü­mölcsök termeléséről, azok ápolásáról, hasznos háziállatok tenyésztéséről, gondozásáról, mezőgazdasági építkezésekről, terméseredmények fokozásáról, okszerű, korszerű és kifizető gazdálkodásról szóló szakkönyvek csapata kínálja magát megvételre. Mégpedig azért, hogy a mezőgazdasággal élet­hivatásszerűen foglalkozók hasznos segi'séget kapjanak a legújabb kutatások és kísérletezések alapján megállapított eredményekről, s azt gazdálkodásukban felhasználva, sikere­sen élőbbre jussanak a termelés fokozottan fontos vonalán. De aki csak kedvtelésből, vagy háztartása vezetésének némi megkönnyítése céljából szorgoskodik kis házikertjé- ben. vagy nevel egy-két állatot a ház körül, — az is haszon­nal forgathatja az őt érdeklő könyveket és szaktudása növe­lésével nemcsak az anyagi haszon lebeg szeme előtt, hanem oz öröm érzése hatja át, ha a szakszerűen ápolt gyümölcs­fák ízes termést nyújtanak beéréskor, a vetemények friss főznivalót. adnak a konyhára, s az egészséges baromfiak, vagy a hízóbaállított sertések látványa sem utolsó dolog a világon. Az életben nincs megállás, fejlődés van és előrehaladás minden vonalon a mezőgazdaság és állattenyésztés vonalán is. Ez azonban csak. akkor mutatkozik, ha az ember figye­lemmel kíséri a közzétett eredményeket, s ha felhasználja azokat munkájában. Nagyüzemi gazdálkodásunk tudományos alapokra fek­tetve, fejlődik az élet haladásával. Parasztságunk most tanulja ezt a részére részben új. de jövőjét tekintve, ered­ményes gazdálkodást, s ehhez kitűnő szolgálatot tesznek a mezőgazdasági szakkönyvek. Szükséges, hogy mezőgazdasági dolgozóink minél többen és minél többször forgassák e könyveket, amelyek gazdál­kodásunknak sikeresebbé és eredményesebbé tételét segítik elő, s erre az egyén, a kollektíva, s az ország érdekében egyaránt szükség van. (Csg. L.) Sétálok az utcán, magamba szívom a kellemes téli levegőt, aztán kifújom, s mivel más dolgom nincs, ezt többször egymás után elismétlem. Köz­ben eszembe jut egy favicc, amitől önkéntelenül fülemig húzódik a szám ... Ezt a velem szemben jövő férfi köszönésnek vehette, mert ő is elmosolyodott: — Szervusz — mondta. — Jó na ... —- mondom. Äs — No! — mondta — hát nem ismersz meg? — Mintha már ... — Régen láttalak, öreg fiü, mit csinálsz mostanában? Eszembe jutott, hogy miért háborítsam meg illúzióját? Ha én vagyok az, akiről azt hiszi, hogy én vagyok, legyen benne öröme, velem lehet ér­telmesen beszélni... — Ja — mondom —, hát úgy éldegélek, tudod. Degélek, de­cJ-ö LLmjzo k Hó C sillogó fehérség, puha. selymes pehely- miriád. — Hó, amerre csak éllát a szem. fenn a magasban és idelenn. Hó a ház­tetőkön, az utcán és az emberek gallérján. Hó a Zagyva partján és vidám, nyüzsgő gyer­meksereg. Szánkóznak, hóembert építenek, hógolyóz­nak. Mennyi öröm, mennyi vidámság! — Egy kislány épp most akarja felhúzni a szánkót a víz medrétől, ahová az imént sikeresen le- siklott, ám egy magaforma kisfiúcska udva­riasan hozzáugrik, s elveszi a spárgát: „Majd én!” — mondja és már szalad is felfelé a par­ton. — Azután a kislány is felér utána, mind­ketten a szánkóra ülnek, a kislány előre, a fiúcska mögéje, ö a kormányos... és meg­indulnak. Egyre sebesebben fut a szán, a széltől libben a szoknyácska, a kislány szé­gyenkezve kapkodja, s egyensúlyát veszti. Felállnak, s mintha mi sem történt volna, — indulnak újra, nevetve, felfelé... És a többiek? — Milyen kedvesek ezek a vidám kis hatvaniak. Amott, a hídtól nem messze, hóembert épít néhány kisgyerek> Széndarabok kerülnek elő a zsebekből, abból lesz a szem meg a száj, az egyik gyerek egy rossz fazekat is hozott, épp most teszik a megdermedt, fehér ember fejére, azután, mint akik jól végezték dolgukat, boldogan gyönyörködnek benne. Én is nézem ezt a furcsa februári embert, s gyermekkoromra gondolok. Emlékezésem­ből hideg, csípős hólabda riaszt fel, épp nya­kon találtak, s meg is szeppentek a hócsatá- sok, — pedig nem haragszom, miért is ten­ném, sőt, én is gyúrok egy hólabdát, s már együtt csatázom velük. — Újra gyermeknek érzem magam és ez olyan jó érzés... Lassan búcsúzom a Zagyva-part vidám gyermeksere­gétől, — mert hát, ami a valóságot illeti, bi­zony már nem vagyok gyerek és vár a mun­ka. Búcsút intek az ismerős szülőknek, akik ott dideregnek, egyik lábukról a másikra áll­va, a part tetején. Gyermekeikre vigyáznak, nehogy baj legyen. S ha örülni, mosolyogni látják őket, amint vígan siklanak a szánkók. I szállnak a hógolyók, s magasodnak a hóem- I berek, nem gondolnak hidegre, fáradtságra, — 1 ok is boldogok! Február M ilyen gyorsan repül az idő! Nemrégen léptük át az új év küszöbét, s máris római kettest írunk, ha jelölni akarjuk az aktuális dátumot. Február... Már hosszabbak a napok, de azért hosszúak még az esték. Korán kattint- juk fel a villanyt, s olyan jó elüldögélni a pattogó rozsé mellett. S ezeken a téli estéken hosszabbak a mesék is, talán szebbek, nem olyan elnagyoltak, mint máskor. Jobban rá­érünk, mert hát mit is lehetne tenni, mikor kint hideg szél kavarja a havat. Félrehúzzuk a csipkés függöny szegélyét, s kikukucs­kálunk. Február... Tél van, valahogy mégis ki ­felé tartunk belőle, s már több bennünk az optimizmus, mint januárban. A rádió és az újság is biztató híreket közöl, itt-ott a tavaszi munkákra készülődnek, közeledik az új ki­kelet, amikor a fagyos téli szelet rügybontó lehelet váltja majd fel, s a fehérség helyett tarka, színes virágsokaság borítja majd be a város tereit, a néma csendet a szabadba tóduló, fellélegző, vidám emberek kacagása űzi messze. Február ... Az iskolákban félévi bizonyít­ványosztás. Egy elsős kislány újságolta: „Mindenből ötösöm van!” — És mit kaptál érte szüléidtől? — kérdeztem. — Esztike cso­dálkozva emelte rám okos szemeit: „A ki­tűnő bizonyítványért?” — Igen — ismételtem meg a kérdést. — „Én nem ajándékért tanuld tam!” — mondta teljes határozottsággal. — Lám, hogy megváltozott a gyermekek gon­dolkodása is, s talán egy-két év múlva, ha értelmesebb lesz, még azt is hozzáteszi: „Má­sokért is!” — És ha mindig így is érzi, bizo­nyosan nagyon boldog lesz. Február. .. Fehérség, csend, bizakodás. Milyen gyorsan repül az idő! — És olyan jó tudni, hogy március, tavasz következik! (RÖCZEY) , gélek, éldegélek. — Höhő — nevet. — Te még mindig olyan excentrikus vagy, mint régen ... — Höhő — mondom én is és azon gondolkodom, hogy va­jon mit jelenthet az, hogy ex­centrikus ... — Piroska, hogy van? — kérdezi váratlanul. — Köszönöm — mondom egy kicsit bután, mert sajnos, nem ismertem Piroskát. — A múlt héten ment férjhez ... — Ilyen nagy már!? — cso­dálkozik. — Tavalyelőtt még csak kétéves volt. — Izé... — mondom — a Mária nénivel tévesztettem össze... — Mária néni? — Csak nem halt meg a volt férje? — De — mondom. — Sze­gény notórius szubjektiviz­musban szenvedett. — Aha ... No de most én kérdezek?» — És Ernánuel bácsi? Le­vágták már a lábát? — M ...? — rémülten rám néz, hogy mi bajom van, de látván aggódó arcomat, meg­nyugtat: — Még csak az egyiket. . . No, végre, egy közös is­merős! De most megint ő kérdez: — Mondd, még mindig gyű­löl téged Zakariás? — A, — mondom —, tegnap kibékültünk. Te ugye együtt élsz az anyósával? — Tavaly szakítottunk — fe­leli. Nafene, gondolom. Itt vala­mi nincs rendben. Eközben már vagy ötven ember áll körülöttünk és gyö­nyörködve hallgatja a beszél­getést. — Ugyanis — folytatja — azt hitte mindig, hogy te öl­ted meg a szűklyuki CMKVR igazgatóját... Na, de me­gyek. Elbúcsúzik és egy szőke hosszú hajú lányhoz siet, majd karonfogva elsétálgat­nak. — ★ Másnap megint találkoz­tunk. — Szervusz — mondom. — Most már bemutatkozom, nem az vagyok, akit te hittél... — Tudom — mondja. — Randim volt, hamar érkez­tem és hogy télién a» idő, el­beszélgettem veled ... no, viszlá!... — kábát m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom