Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-07 / 31. szám

1963. február 7., szerda NÉPOJSSG 3 Altéi a lakesság szeszét s altéi csak hallatná... Több mint egy évtizede már, hogy a községek, városok fon­tos ügyeiben a választók meg­bízásából rendszeresen tanács­kozásra ülnek össze a községi, városi, járási és megyei taná­csok tagjai. A tanácsülések a választók vélemény-nyilváni. fásának fontos fórumává nőt­tek az utóbbi évtized alatt. Ahol a községfejlesztéstől kezdve az egészségügyi problé­mákig, a sportkérdésektől, a kulturális ügyekig, a falut érintő valamennyi kérdésben tanácskoznak és döntenek a falu választottjai. Ezeket a tanácskozásokat minden hónapban rendszere­sen megtartják, kivéve egy­két községet, ahol nem tulaj­donítanak fontosságot a lakos­ság véleményének, akaratának, ahol nem teremtik meg a fel­tételeit a tanácsülések rend­szeres megtartásának. Mivel a községek irányításá­ban, a falu ügyeinek intézésé­ben ilyen fontos szerepe van a tanácsüléseknek, s mivel jó né­hány hiba felütötte a fejét az utóbbi időben, ezért a füzes­abonyi járás 17 községében alapos vizsgálatát folytattak, ftrmak kiderítésére: vajon a vá­lasztók fóruma mennyire tölti be hivatását és a több mint félezemyi tanácstag miként képviseli a 42 ezer ember ügyét. A vizsgálat igen tanulságos tényekre fordította a tanácsi vezetők figyelmét. Bebizonyo­sodott ugyanis, hogy a tanács­ülések nem mindenhol, és nem minden esetben töltik be fon­tos hivatásukat. Elsősorban azért, mert a tanácstagok egy része még annyira sem tartja fontosnak a választóktól ka­pott megbízatását, hogy eljár­jon az ülésekre. Tavaly óta Ugyan javult valamit a hely­set, de még mindig csak a megválasztottak 65 százaléka vesz részt az üléseken, és elő­fordulnak olyan esetek, mint Tófalun, Kompolton, Kaiban, hogy egyszerűen nem tudjál: megtartani a tanácsüléseket, mert nem sikerül biztosítani annak határozat-képességét. Mezőszemerén például 39 ta­nácstag közül általában csak 20 jelent meg az üléseken, de Szi- halmon, Mezőtárkányban Kom­polton, s egy sor más község­ben, nem kevés azoknak a ta­nácstagoknak a száma, akik még egyetlen esetben sem vet­tek részt a rendszeres havi üléseken. S ezeken a fontos tanácsko­zásokon, ahol valóban a falu legfontosabb ügyei kerülnek megvitatásra, sok községben csak az úgynevezett mcgyöarsöSi hozzászólók vesznek részt a vitában, a ta­nácstagok jelentős része, anél­kül, hogy véleményét hallatná — csak végigüli a tanácskozá­sokat. Az elmúlt évben pél­dául a tanácstagok 42 százaié- ka egyáltalán nem szólalt fel, s így érthető, hogy választókör­zetének ügyeit nem tudja meg­felelően képviselni. S miért ez az érdektelenség? Talán ezekben a községekben olyan ügyeket tárgyalnak, ami nem kelti fel a tanácstagok ér­deklődését.? Vagy egyszerűen kényelmes­ségből maradnak távol az ülé­sekről? Való tény, s ezt a vizsgálat is megerősítette, hogy a községi tanácsok a termelőszövetkeze­tek megalakulása óta „nem ta­lálják helyüket”, nem tudták még kialakítani az új helyzet­nek megfelelő vezetési mód­szereket, úgy érzik, kevés ön­állósággal rendelkeznek, s ez kedvét szegi sok tanácstagnak. Ez igen lényeges problémája a helyi tanácsoknak, de a több községben tapasztalható pasz. szivitásnak az- is oka, hogy a tanácstagokkal keveset törőd­nek, nevelésüket elhanyagol­jál:, legtöbb helyen csak admi­nisztratív kapcsolatot tartanak fel velük a tanács vezetői. Hozzájárul az is a tanácsta­gok távolmaradásához, hogy zömükben termelőszövetkezeti tagok, állami gazdasági, vagy gépállomási dolgozók, akik nem kapják meg munkabérü­ket a tanácskozás idejére. Ez persze nem általános, mert jó néhány községben a termelő- szövetkezettel közösen már megoldották ezt a problémát. Sok IcmácKlIccr kedvét vette az is, hogy a tanácsülésre ké­szített beszámolók, előterjesz­tések, nem a való helyzetnek megfelelően készültek, általá­nosságokat tartalmaztak, ese­tenként a vb-einök az ülést megelőzően papírra vetett né­hány soros jegyzetéből tartott „beszámolót”. Ezeken a helye­ken érthető a tanácstagok hú­zód ozása, passzivitása, hiszen a a munkából azért elmaradni, anyagi áldozatot vállalni, hogy üres frázisokat hallgassanak órákon keresztül, senkinek sincs ínyére. Különösen akkor nem, ha ráadásul még azt is tapasztalják, hogy az általuk hozott határozatot nem való­sítják meg, s őket sem értesí­tik — pedig erre törvény van —, hogy mi történt a döntés után, s miként valósítottál: meg az általuk hozott határo­zatokat. Az itt felsoroltakon kívül természetesen, hozzájárult még néhány körülmény egyes ta­nácsülések elszíntelenedésé­hez, tartalmának elszegénye­déséhez; közte a nem megfele­lő ellenőrzés, a felsőbb tanácsi szervek hiányos segítsége. De mindezek olyan akadályok, amelyeket el lehet hárítani, s el kell hárítani, hogy a tanács­ülés olyan fórum legyen min­den községben, ahol érvényre jut a lakosság akarata, kérése, meghallgatásra kerül jó javas­lata, bírálata és amelynek ha­tározatát a falu lakossága kész­séggel valósítja meg, hiszen az a közösség javát, érdekét szol­gálja. Ennek megvalósítására sok jó javaslatot adtak, megfelelő határozatot hoztak a megyei tanács vb-ülésén, amely ezt az igen fontos problémát tár­gyalta. S ha ezeket a határoza­tokat megvalósítják a községi tanácsok, ha az itt felsorolt hi­bákat gyökeresen megszünte­tik, a tanácstagok ezrei szíve­sen járnak majd tanácskozni a falu ügyében, s ezek a tanács­kozások nem formális ülések lesznek, de olyan fórumok, amelyeken a választók szavát hallatják a tanácstagok és fe­lelősséggel döntenek a falu ügyeiben. Kovács Endre Egyre nagyobb számban vesznek részt a nők is a külön­böző állami oktatásokban. Az idén a megye területén 2853 fő végzi a középiskolák különbö­ző osztályait. Az iskolát végző levelező hallgatók 44 százaléka nő. Az elmúlt évben a közép­iskolák felnőtt tagozatának hallgatói közül 30 százalék nő volt, így az idén már jelentős javulásról lehet beszámolni. Hasonlóan emelkedett az álta­lános iskolák VII—VIII. osztá­lyát végző nők számaránya is. ... hogy a Német Szövetsé­gi Köztársaság politikusai és uszító lapjai elutasítják a Szovjetunióval való tárgyalá­sok gondolatát, s azt hirdetik, a Nyugatnak ki kell tartania nyugat-berlini jogai, védelmé­ben. Fegyverrel is helyt állni a „frontvárosért’, sőt, amint az Aussenpolitik cinikus szenvtelenséggel szögezi le: megfontolás tárgyává kell tenni a nukleáris háború le­hetőségét. S még hozzáteszi•' „A ber­lini válság eddigi menete csak azzal magyarázható, hogy a nemzetközi diplomácia nem veszi figyelembe a korszerű tömegpusztító fegyverek léte­zését.” önkéntelenül is felmerni a kérdés: az Aussenpolitik cikk­írói számításba vették? Tud­ják, hogy ez milyen kocká­zattal jár? Azt is. hogy kikre mérnék az első csapást? — zár — 22 mi9író forint foidfáradékra A megye termelőszövetkeze­tei jelentős összegeket fizet­nek ki a tagságnak a bevitt földek után, földjáradék címén. Ebben az évben a termelőszö­vetkezetekben összesen 22 mil­lió forint föld járadék kifizeté­sére kerül sor. Ebből nyolc­milliót már ki is fizettek. Egyes termelőszövetkezetekben arra is sor került, hogy az idei zár­számadás készítésénél tartalé­koljanak pénzt az eddig elma­radt földjáradékok kifizetésé­re is. Faiustiku» fiatalok A kifejezés talán egy kicsit túlzott, de hiába kerestem szótáramban, jobbat nem ta­láltam helyette. Egy közép­iskola néhány érettségi elölt álló fiataljának beszélgetése után maradt meg bennem ez a vélemény, s mivel azóta másokkal is beszéltem, még határozottabbá vált az idők folyamán. Mert csodálatos a mi fia­talságunk. Az iskolapadban ülnek még, nem kóstolták az „életet”, de akaratuk olyan szilárd, törekvéseik megvaló­sítására olyan következetesen készülnek, hogy sok idősebb­nek is becsületére válnék. Or­vosokká, képzőművészekké, tanárokká, jogászokká, sok idegen nyelvet bíró jó szak­emberekké szeretnének válni, s nem tesznek le terveikről akkor sem, ha akadályokba ütköznek. Mert az előfordulhat, hogy nem kerülnek be mindjárt érettségi után az áhított egye­temre, főiskolára. Várniok kell. És éppen ebben rejlik fanatizmusuk, — várnak. Nem szándékoznak könyökölni, pártfogót keresni, — legtöbb­jüknek akkor sem lenne, ha kutatna utána —, hanem ki­várják, amíg sor kerül rájuk, s addig akárhol dolgoznak, — Ha kell, egy évig, ha kell kettőig, háromig is hajlandók vagyunk másutt dolgozni, hogy a végén azt tanulhassuk és végezhessük, amihez ked­vet érzünk, amit hivatásnak választottunk. Egyikük több mint egy éve már a fővárosban a Módszer­tani Intézetben is járt, hogy megvizsgáltassa magát, al­kalmas lesz-e a sebészi pá­lyára. — A kézbiztonságom jó, azt mondták ott rólam — büsz­kélkedik. A másik, tavaly hajlandó volt a székesfehérvári kór­házban tölteni szünidejét — segédkertészként, csakhogy az általa munkahelynek áhí­tott intézmény közelében le­hessen. Ilyenek ők. Készülnek a pályára, a hivatásra, amely­nek betöltésére — úgy érzik — futja képességeikből. Száz év óta így vannak a végzős gimnazisták, ez az érettségi előtti utolsó félév, mindig és mindenütt ilyen izgalmakkal terhes. De ez az új nemzedék mégis másként várja új életét most már. Nem akar már holnap kész tudós lenni, ha egyszer nincs rá módja. Ráér holnapután is, — mert idejét addig is hasznosan élheti. Ad­dig, amíg az egyetemek ka­pui megnyílnak előtte is, is­merkedik „az élettel”, a kör­nyezetével az iskola kicsit üvegkalitka-szerű elzártsága után, végre egészen közelről látja majd, hol is él, hol és milyen emberek között kell majd neki alkotnia, tevé­kenykednie, ha azzá válik, amivé szándéka volt. Szükségünk van nekünk az ilyen, „fanatikus” fiatalokra, akik hajlandók várni, várni és várni arra, hogy tovább tanulhassanak, — s egész őszintén szólva, egy kicsit nem is bánják, hogy míg sor­ra kerülnek; kóstolgathatnak abból, amit mi szürke, mun­káshétköznapoknak neve­zünk. Szükségünk van elha­tározottságukra és kitartá­sukra, mert ezzel az erővel, ha céljaikat egyszer elérik, hegyeket is megmozdítanak majd, s erős, ügyes kezek­kel, gyorsan építik fel azt az épületet, amelynek homlok­zatára azt írjuk: szocializmus, W. £,. A „Különös tárgyalásé4-sal nyit az egri Kelemen László Irodalmi Színpad Az egri Kelemen László Iro­dalmi Színpad február 19-én, hétfőn este 7 órakor a Gárdo­nyi Géza Színházban bemutat­ja a Budapesten nagy sikert aratott Különös tárgyalás cí­mű műsort. A cím sokat elárul a színpa­di összeállítás tartalmáról és formájáról. A bűnügyi tárgya­lás mintájára, itt egy írót, Mikszáth Kálmánt állítják a bíróság elé. Az ügyész kemé­nyen vádol, a védő szenvedé­lyesen és szellemesen véd. A tárgyalás izgalmas és ötletes. A tanúk az író művei, szerep­lői. Az összeállítók Mikszáth regényeinek legérdekfeszí- tőbb részeit alkalmazták szín­padra, a legszínesebb jelleme­ket ütköztetik össze. A néző előtt feltámadnak és megele­venednek a „Gavallérok”, „A vén gazember” és az „Új Zri- nyiász” hősei. A Kelemen László Irodalmi Színpad tehát minden eddigi­nél nagyobb feladatra vállal­kozott. Ennek érdekében a színház legjobb prózai erőit kérte fel szereplésre. Szerepelnek: Pálffy György, Kovács Mária, Polinéz Fe­renc, Csapó János, Herédy Gyula, Lenkei Edit, Varga Tibor, Vánffy Sándor, Fernyő István, Zakariás Klári, Fü- zessy Ottó, Fekete Alajos, Szo- boszlai Sándor. Egy-egy művész természete­sen több szerepet is játszik, hi­szen az összeállításnak több mint negyven szereplője van. «fraiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiKikMtDtiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiifiiaiiiKiiiiiiiiiaiiluaiiiiifliiiiiiiiiniiii.itniiiiiiiiiiuiiiiuiKiMiiiaiiiiiiiiaiitHttiauiiii.lirTiiii i * *, ti t i 1« II I.>■> I -a: l M|i:|.i| I I E I E I I I II i'CHaiiiiiaiiaiiRiiBiiatiBiiaMBnaiiaiiai AZ EGRI Széchenyi utca íelső szakaszán, a II. számú kórház egy régi — közvetle­nül a Szt. Anna templomtól délre emelkedő — épületénél nagy munkák folynak. Ahogyan ott álltam, nézve a kialakuló új homlokzatot, eszembe jutott, hogy régeb­ben, a főpárkány felett, egy felíalazás — „attikafal” — ál­lott, amelyen — 25—30 évvel ezelőtt — még olvasható volt a felírás: „Kováts János elszegényült földiéinek, 1842.” Kovács Jánossal — érdemei­nek megfelelően — helytörté­netíróink sokat foglalkoztak, ezért engedtessék meg nekem, hogy vele kapcsolatban most csak egy — de rendkívül jel­lemző — epizódot meséljek el. Ez pedig Kovács János régi arcképének históriája. ★ Kovács János 1764-ben szü­letett Egerben, a mai Széche­nyi utca — Foglár utca sarkán álló házban. Szülei egyszerű, de jómódú polgárok voltak. A kis János gondos nevelés­ben részesült, városunkban vé­gezte el a gimnáziumot, majd jogot hallgatott. 1781. szeptem­berében búcsút vett szülőföld­jétől és Bécsbe távozott. „El­hagyván kedves hazámat, Eger püspöki várost — írja naplójában — ...Bécsbe... szerencsésen megérkeztem, hogy ezen fővárosban, a né­met nyelven kívül a törvé­nyeket is megtanulván, továb­bi szerencsémet keressem...” Egy régi arckép históriája KOVÁCS János hamarosan szép sikereket ért el. Előbb magyar arisztokrata családok­nál nevelősködött, majd — ugyancsak mint nevelő — a császári udvarral is kapcso­latba került. 1827-ben magas kitüntetést kapott és kinevez­ték „ágenssé” a magyar kir. udvari kancelláriához. Mind­ezen elfoglaltsága és összeköt­tetései jómódú életet biztosí­tottak számára — mindvégig nőtlen is maradt —, de ő va­gyonának tekintélyes részét példás, hazafias célokra for­dította. Eger városa is nagy hálára volt iránta kötelezve: „közel 7000 frtnyi nemes ál­dozattal vetette meg alapját a ma is szépen virágzó városi kórháznak és szegényintézet­nek, amelyeket halála után ál­talános örököseivé tett...” Ezért viselte az előbbiekben már említett épület homlokza­tán a felírást: „Kováts János elszegényült földiéinek.” ★ De az egrieknek más, szoros kapcsolatai is voltak Kovács Jánossal. Eger város szabadságszerető lakosai a török idők óta jó­formán állandóan tartó küz­delmet folytattak azért, hogy felszabaduljanak a püspöki­földesúri uralom alól, és el­nyerjék a szabad-királyi vá­rosi rangot. A XIX. század elején is tartott még az el­keseredett viszálykodás. A város vezetősége 1807-ben közakarattal Kovács Jánost nevezte ki teljes meghatalma­zottjának, hogy a várost a jö­vőben Bécsben, az udvari kan­celláriánál képviselje. Kovács János elvállalta a terhes, de megtisztelő megbízatást, és fá­radságot nem kímélve, lejobb tudása szerint szolgálta az el­következő években megbízóit, hogy a per reájuk nézve ked­vezően zárulhasson. Nem rajta múlott, hogy ez abban az időben nem sikerül­hetett. A VÄROS akkori vezetősége dicséretére legyen mondva: amidőn látták azt az áldozatos, önzetlen munkát, amelyet Ko­vács János az egriek érdeké­ben végzett, 1832 tavaszán egy szép levélben felkérték őt, hogy „olajba festett arczképét Eger város számára küldje meg.” Kovács meghatódottan küldte el rokonának, Végh József egri ügyvédnek a mell­képet, hogy Eger város dísz- közgyűlés keretében helyezze el nagy fiának arcképét a vá­rosháza tanácstermében. A kép hátlapjára került az ajánlás: „Érsek Eger Városa Nemes Tanátsának Érdemes Közönsé­gének. Kedves Hazámfiainak, örök Emlékezetül Képemet. Életemnek 68-dik esztendejé­ben, Születésem napján, au­gusztus 25.-dikén 1832-dikben kedveskedem. Kováts János mp. Austriának fő Városából, Bétsből.” A díszközgyűlés azonban el­maradt, helyette pedig egy ha­tározat született, amely ki­mondta, hogy a kép „a városi archívumba — ad acta tétes­sék.” Az érsekség nem tudta meg­bocsátani Kovács Jánosnak, amit a felszabadulás után vá­gyó város érdekében hosszú éveken át tett. És valóban, Eger város 1833. évi jegyző­könyve elárulja, hogy Kovács „...mellképének a bírói terem­ben való kifüggesztése a mél- tóságos földes uraság által til- tatott meg.” Végh József a történtekről rögtön értesítette Kovács Já­nost, aki érthető és jogos mél­tatlankodással válaszolt: „...Ér­sek Eger Városa Nemes Taná­csa a tulajdon tömlöczében lévő rabol: által, a porkoláb­nak vezetése alatt vitesse le a nagy képemet a városháza előtt lévő nagy piaczra, és mi­nekutána ott a földre terítet­ték azt..., összetöretvén és szaggattatván azon kép, annak minden darabocskái tűzre vet­tessenek ott helyben; ebből a tűzi meg tiszteltetésből szár­mazandó hamut a rabok... az Eger folyó vizébe hányják... Bécs, kedden, szeptember 25-ikén 1832. Búcsúzásom Eger városától: Hálátlan Haza! még poromat se vigyék kebeledbe, Rád vagyon itt ezélzás, Ér­seki Város Eger! Kováts János m. p.” Az elöljáróság nem teljesí­tette Kovács Jánosnak azt a kérelmét, hogy arcképét meg­semmisítsék. A kép a levél­tárban maradt. Városunk nagy fia 1834. áp­rilisában hunyt el Bécsben. A halott ellenfelet már nem nézték sokra: így történhetett, hogy ezekután Pyrker érsek sem ellenezte a kép ünnepé­lyes kifüggesztését, amely 1834. május 11-én történt meg, díszközgyűlés keretében, a vá­rosháza nagytermében. A KÉP, hosszas hányattatás után 1949-ben került a Dobó István Múzeumba. Ma a vár­beli képtár egyik nevezetessé­ge. A portrét Miklóssy József, jónevű, Bécsbe származott fes­tő festette még 1824-ben. Ko­váts János díszes magyar ru­hában ül előttünk, kitüntetés­sel a mellén. Nyílt tekintetét figyelemmel irányítja reánk, az immár — szándéka szerint — felszabadult Eger lakosaira, jobbkezének ujja pedig hatá­rozottan mutat egy fehér pa­pírlapra, amelyen ékes, írott betűkkel olvasható: „Szép meghalni, Hazám, érted, vagyis élni sokáig, S hasznos Tettekkel holtig adózni Neked.” Hevesy Sándor Ez a tény külön érdekessé teszi az előadást, mert a művé­szek átalakulási készségét is megfigyelhetjük és sokszínűsé­gét is élvezhetjük. Ezekre a megfigyelésekre egy vígjáték a legritkább esetben ad alkal­mat, ez csak egy ilyen ügyes összeállításban élvezhető, mint a Különös tárgyalás. Aki olvasta a Mikszáth-regé- nyeket, abban az olvasás él­ménye most a látványosság él­ményével gazdagodik. Akinek még nincsenek Mikszáth-élmé- nyei, az egy új irodalmi él­ménnyel gazdagabban tér ha­za az előadásról. A rendezésre a „Szélvihar”, a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül”, a „Tanítónők”, a „Tartuffe” és a „Lampionok ünnepe” rendezőjét, Horváth Árpádot, a Gárdonyi Géza Színház tagját kérték fel. A művészek már készülnek az előadásra, folynak a próbák és izgatottan várják, hogyan fogadja majd a közönség ezt az újszerű irodalmi műsort. Tudja-e, hogy..® ...a nap sugarainak a Földre gyakorolt nyomása eléri a ICO 000 tonnát. ...a halakna.k naponta annyi vízre van szükségük, amennyit nyomnak; az embernek ele­gendő napi két és félliter fo­lyadék. vagyis testsúlyának körülbelül három százaléka. ...a földkerekség legmaga­sabb kontinense az Antarktisz. Átlagmagassága 2200 méter, két és félszer akkora, mint Ázsia tengerszínt feletti átlag­magassága. ...száraz levegőben, ha a le­vegő hőmérsékletét fokozato­san növelik, az ember rövid ideig még a plusz 150, sőt plusz 160 Celsius fokot is ki­bírja. ÉRTESÍTÉS Állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek és egyéni juh- tartók részére arról, hogy a Gyapjúforgalmi Vállalat szol­noki kirendeltsége átköltözött a II. sz. Irodaházba, Szolnok, Rékasi u., III. emelet. Telefon; 28—93. szám. 44 SZÁZALÉK - Nö

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom