Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-16 / 39. szám

1982. február 18., péntek NEPÜJSAG 5 Most csak azon ta- nakodom magamban, őszinte jó egészség kívánás? Mert jobb üzlet tagdíjat gyűjte­ni. mint temetkezést kifizetni. (—ó) A címben tudatosan írtam munkások. Jóleső, mégis olyan így: gépek és emberek. Mert furcsa a ránkszakadt csend, ha belépünk a gyöngyösi MÁV Fülünkben mintha száz dob Tóth János, gyöngyöshalászi lakos, a geoUzem marósa. Függómarógépén két gombamaróval dolgozik. Kitérőgyártó Üzemi Vállalat geoüzemébe, először a gépeli ragadják meg figyelmünket Lábukat vastag betonba ágyazták, súlyos terhe alatt lemeg a sziklaágy. A 30 ton­nás lyukasztógép három mé­ter átmérőjű, roppant vaske­reke sebesen forog. Dübörög, fülsiketítő robajjal zúg, zörög a nagy gép, félelmetes foga másfél centi vastag hengerelt vasat harap. Ózdon darabolták, Gyön­gyösre vagontételben érkezett a geolemez. Mágneses dai-u ölelte magához a súlyos ter­het, kipakolták a fagyos föld­re. öttagú brigád vastargoncán hordja a vasúti sínek tarto­zékát, de hosszú az út és sok munkába kerül, míg a henge­relt áruból elkészül a geole­mez. Dombai Ferenc egyen­ként veszi kézbe valamennyit. Fél fordulat balra. Bal kézzel emeli, a lyukasztógépre csúsz­tatja a több mint hétkilós da­rabokat. Emel, csúsztat, egy­idejűleg jobb keze előre-hátra mozgat egy fogantyút. Emel, csúsztat, húz, ereszt, derékból fél fordulat balra. Dörömböl, csörög, csattog a gép, a har­minc tonnás monstrum, köze­lében remeg minden. Hogyan lehet megszokni ezt a zajt, az őrjítő zúgást, és zakatolást. Az idegein úgy érzi, menten beszakad a dobhártyája. Mintha megérezte volna a gondolatban megformált kér­dést, Dombai Ferenc felnéz egy pillanatra. Vastag, fekete szemöldöke sarkából egy mo­soly szalad le, ettől egyszerre évekkel látszik fiatalabbnak a markáns férfiarc. A gép óriáskereke forog, félelmetes fogai csattognak, lyukasztják a vasat. A vékony testű férfi kicsit előrehajlik, derékból fél fordulat balra, jobb keze elő­re-hátra mozgatja a fogantyút, bal kéz emel, csúsztat, de mil­liméter pontosságra, pontosan a védőburkolat alá. Izmok és a gép munkája. Különös ritmu­sú munka. Lenyűgöző. Mennyi gyakorlat kell hozzá, hogy :gy beidegződjék? Nem zavarhatjuk kérdések­kel a munkást, különben se értenénk itt egymás szavát. Monoton, félelmetes hangon dübörög a gép. De egyszerre változik a ritmus, megszűnt a dübörgés, csak a nagy ke­rék forog még furcsa saisz- szanásokkal, aztán az is meg­áll. A rúgó alá szorult vala­mi acélforgács, leállítottuk a inasinát — magyarázzák a peregne, csattan. agyam majd szét­— Dombai Ferenc a műhely tak a szállító kis kocsik Ke­rekei. De az üzem nem áll le, dolgozunk, megszakítás és kényszerpihenő nélkül. Későn kaptuk az anyagot, a forinto­kat be kell hozni, a tervet teljesíteni akarjuk — magya­rázzák a munkások. — A munkával haladni kell, de az emberekre, kézre, lábra még jobban vigyázunk, mint eddig bármikor. — Valahogy így' mondta ezt Calo József marós. Lassan, megfontolva ejtett ki minden szót és min­den szava hansúlyos volt. Nyugalom, erő és biztonság árad ebből az emberből. Ami- ■ kor egy pillanat szünetet tar­tott, beszédessé vált az arca. Mélytüzű szeme, arcának szabálytalan barázdái életta­pasztalatot, felelősséget sugár­zott. Három gép és három em­ber. Persze több van belőlük ebben az üzemben. Dombai Ferenc Kisvárdáról, Tóth Já­nos Gyöngyöshalászról, Galo József pedig Adácsról indult el. A felületes néző előtt le­het, hogy a munkások a gé­pek szolgáinak tűnnének. De váltsunk a munkásokkal né­hány szót, figyeljük a munka ritmusát és akkor bizonysággá válik, hogy ők tudják, húsuk­ká, vérükké vált a munka cél­ja és értelme. Gépek és em­Dr. Komlódy Gyuláné, Kétútköz: Az alkoholmentes jelmezes tea­estről irt levelét megkaptuk, s azt lapunk hírrovatában lel is hasz­náltuk. Ezen részt venni, sajnos, nem áll módunkban, de kérjük, hogy küldjön tudósítást szerkesz­tőségünknek. További leveleit szí­vesen vesszük. Nagy István, Verpeléti Levelét megkaptuk, ebből azon­ban nem tűnik ki világosan, hogy tulajdonképpen mi is a problémá­ja. A végén írja, hogy szociális juttatást szeretne. Kérjük, Írja meg, hogy milyen körülmények között dolgozik, dolgozik-e egyál­talán, mit csinál a tsz-ben. Nem világos a lakással kapcsolatos megjegyzése sem. Nem tudjuk, hogy Ilyen problémája is van-e. Egyszóval, írja meg részletesen és világosan életkörülményeit, s se­gítséget csak ezek ismeretében tu­dunk nyújtani. Mielőbbi levelét várjuk. Kiss János, Zagyvaszántó: A farsangi előkészületekkel fog­lalkozó levelét lapunkban felhasz­náltuk hírrovatunkban. További leveleit várjuk. Tóth István, Verpelét: Panaszát továbbítottuk az illeté­kes szervekhez. Kérjük, hogy amíg a végleges eredményről érte­síteni tudjuk, várjon türelemmel. Egy Grazban meg­jelenő helyi lap a kö­vetkező hirdetést kö­zölte: „Mindazon tag­jainak, akik ebben a hónapban ünnepük a születésnapjukat, jó egészséget és hosszú életet kíván a Phönix Temetkezési Egylet." Eddig a hirdetés, ötletes. Nem? hogy az egylet jókí­vánsága csupán „jössz te még az én utcámba’’ — kaján­kodás, vagy valóban Galo József Adácsról jár munkahelyére, a gyöngyösi MÄV Kitérőgyártó Üzemi Vállalathoz. — Fazonmaró, négy gombamaróval dolgozik. (Kiss Béla felvételei) A becsületesség próbái« Filmen és televízióban lát­tam, hogy a kommunista tár­sadalmat építő szovjet dolgo­zók hogyan keresik fel fize­tési napokon azokat az asz­talokat üzemeikben, ahol ott sorakoznak szép rendben a rubelek, hogy minden konkrét ellenőrzés nélkül, egyenként kivegyék a becsületesen vég­zett munka gyümölcsét, a megélhetés és jólét alapját szolgáló járandóságot. Es lát­tam azt is, hogy az utolsó dol­gozó is megelégedetten távo­zott az asztaltól, mert társai becsületessége folytán nem érezte magát megrövidítve és egyik dolgozó sem vett el több pénzt, mint ami járt neki. A hatvani Bajza József Gimnázium hagyománya, a becsületbolt is az egymás iránti becsületességre való ne­velést szolgálja, ahol a diá­kok szorgalmasan helyezgetik le fillérkéiket a ropogósra sült kiflik helyére. Az önkiszolgáló boltok még nem nagy múltra tekinthet­nek vissza. Létesítésük össze­függésben volt az élet roha­mos fejlődésével, a dolgozók igényeinek gyorsabb kielégí­tésével, hiszen boldogabb jö­vőnk építése azt követeli va­lamennyiünktől, hogy percei- inknek jó sáfárai legyünk. Ma már egyre több önki­szolgáló bolt nyitja meg or­szágszerte ajtajait a vásárló- közönség előtt és az önkiszol­gáló bolt a kulturáltabb em­ber igényeinek gyorsabb és modernebb, célszerűbb kielé­gítése mellett a becsületesség próbája is. Beszéltem üzletvezetőkkel és érdeklődtem, mi a tapasztala­tuk az önkiszolgáló boltok rendszerének bevezetésével kapcsolatban? Voltak üzlet­vezetők, akik azt mondták: a leltározások alkalmával nem mutatkozott hiány és egyéb-r ként sem vették észre, hogy a vevők közül akadtak volna olyanok, akik az üzletben a dolgozók pillanatnyi ébertelen- ségét kihasználva, fizetség nélkül vittek volna maguk­kal árut. De beszéltem olyan üzletvezetőkkel is, akik arról panaszkodtak, hogy gyakran kell jegyzőkönyvezni, mert előfordul, hogy tetten érik a tolvajt és leleplezik az áru­dák fosztogatóit. Egyes üzlet­vezetők említést tettek az úgynevezett „törzsvendégek­ről” is, akik arra rendezked­tek be, hogy ügyes manővere-' zésekkel és villámgyors moz­dulatokkal próbáljanak zseb­be csúsztatni egy szelet csoko­ládét, egy doboz Kossuth-oí, vagy egy pipereszappant. Egy új világban élünk, egy új társadalmat építünk és en­nek az új, nagyszerűbb közös­ségi életnek egyik alapvető követelménye az őszinte és feltétlen becsületesség. Ha va­lamennyiünk öntudata felmé­ri ezt, nem lesz szükség jegy­zőkönyvezésre, hiszen minden­ki becsületessége természetes lesz. Dr. Roczey Ödön „Oroszlánpctriümmel" — rinoceroszok ellen Natalban (Dél-Afrika) a cu- kornááülletvényesek semmivel sem tudták elriasztani a rino- ceroszokat, amelyek állandóan felfalták a zsenge cukornádat. Az ültetvényesek segítségért a müncheni állattani intézethez fordultak, amely tudóst kül­dött a helyszínre. Először olyan folyadékkal kísérletezett, amelynek emberi verejtéksza­ga volt. A kísérlet eredmény­telen maradt, mire legköze­lebb olyan folyadékkal perme­tezték be a területet, amely erős oroszlánszagot terjesztett. A rinoceroszok azóta nem je­lentkeztek ... Fő a lényeg Tsz-brigád vezetők tapasztalatcseréje VerpeSélen Szerdán megbeszélést tartot­tak a tamaszentmáriai, az égerszalóki, az egerszóláti és a verpeléti termelőszövetkezetek állattenyésztési brigádvezetői, a verpeléti Petőfi Termelő- #*í vetkezőiben. A megbeszélé­lan fogak, lágyan iveit, dt mégis energikus állcsont, mo­dern koponyatető és a szem­gödrök ive kissé mongoloid jellegre vallanak, amely tulaj­donosának szívósságáról és ki­tartásáról, s nem utolsósorba igénytelenségéről is tanúskod nak. Megmondom őszintén hogy ekkor ... csak is ekkor szerelmes lettem a nőbe, akii én már ismertem, pedig ő méi azt sem tudta, hogy én a vi­lágon vagyok, s még ismeret­lenül is jobban ismertem, mim sok férj feleségét, tiz-hús: évi házasság után. S ez nem at ördöngösség müve, hanem csak az egyszerű röntgenképeké vagy még inkább az én nagy­szerű tulajdonságomé, ameli félredob minden naiv roman­tikát, illúziót, s csak a lénye get tartja korunk fiai számára a leglényegesebbnek... — Na, de mégis, azért csak akadnak az emberben Illúziók és ugye... — próbáltam vitat­kozni. — Ostoba fecsegés, mondtam már. Az ember biológiai lény, szervezete fizikai-kémiai fo­lyamatok ökonomikus egysé­ge ... Minek ahhoz illúzió ... Fogadjunk, te a csókban holmi érzéseket, ihletet, költői sze­relmet látsz... Ostobaság ,.. Minden fizikai és kémiai fo­lyamat, öregem. Semmi több. Ez a lényeg... Ha tetszik, ha nem. No, de hadd fejezzem be... Feladtam egy újsághir­detést, amelyben annak a nő­nek a jelentkezését kérem, aki ezen és ezen a napon röntgen- átvilágításon vett részt... Mi­nek erről tovább hosszadalma­sait beszélni, a nő jelentkezett, és én feleségül vettem, im­máron fél éve... Na, mit szólsz ehhez, le korunktól elrugasz­kodott, ostoba Romeo? — Mondd, de legalább szép * nő? — kérdeztem óvatosan. — Szép? Mi az, hogy szép... Fikció ... A te szentimentális fogalmaid szerint a nő kimon­dottan csúnya és talán kissé öreg is... — Akkor bizonyára okos, in­telligens ... — próbálkoztam tovább ... — Ugyan már ,,, Menthetett, len vagy. A te talajtalan érté­kelésed szerint a nő kimon­dottan buta és talán kissé hi- zsártos is lenne... De ez mind lényegtelen, mert nem ez a lé­nyeg ... Szépség, okosság, át­meneti kategóriák... De az a gerinc, azok a bordák. Ez a Iá-, nyeg, fiam. ez és semmi más... Na, megyek, remélem, hasznos volt... — Hová sietsz? — Egy másik röntgenképei keresek .. 'Neked bizalmasan megmondom. elhatároztam, megcsalom c feleségem... Gyurkó Géza GEPEK és EMBEREK SkikMitói iiUndíkr^a berek. Érzéketlen, hideg vas — értelem s akarat. Békés diadalmas munka! F. L. egyik legjobb munkása. A szakma kiváló dolgozója, a kiváló dolgozó oklevél és jel­vény tulajdonosa. 1952 óta a törzsgárdához tartozik — mondja Varga Lénárt műve­zető. Gyorsan egy kis fejszá­molás. Dombai Ferenc 5100 geolemezt emel, csúsztat és lyu­kaszt naponta, vagyis négy­száz mázsa vas megy át a kezén. Havonként elkoptat egy vastag bőrből készült tenyér­védő kesztyűt. Csali a kéz ma­radjon! Óvjuk, vigyázzunk a munkáskézre. Csattog, csörög a geolemez, fúrás után következik, az elő- marás. Tóth János kettős gom­bamaróval dolgozik a függő marógépen. Gyöngyöshalászon lakik, Diósgyőrben tanult és a gyöngyösi MÁV Váltó- és KHérőgyártó Üzemi Vállalat­hoz kötik a gépek, a szakma szeretete és a kötelesség. A következő gépig pallókon jutunk el. Felbontották a ee- mentpadlót. Üji-a betonozzák, mert fel töredezett és akadaz­sen, — amelyet a Hazafias; Népfront egri járási elnöksége; mellett működő mezőgazdasági akcióbizottság szervezett — az átteleltetésről, a takarmányo­zásról, és az állategészségügy-; ről tárgyaltak a termelőszövet.; kezeli brigádvezetőik. ; — A lényeg a fontos. A lé­nyeg és semmi más. Illúzió? Nevetséges. Roinantika? Osto­baság. Csak a lényeg, ez a fon­tos — mondta és tamáskodó ar­comat, értetteti, de egyben til­takozó tekintetemet látva, így folytatta: — Tudod, hogy ismertem meg a feleségem? Nem tudod. Nevetni fogsz. A lényegen ke­resztül. Egy röntgenfelvételen keresztül. Ehhez mit szólsz? Most azt elmondani, hogyan ju­tottam röntgenfelvételhez, fö­lösleges és hadititkot eláruló tett lenne. Elégedj meg ennyi­vel: röntgenfelvételen keresz­tül ismertem meg nejemet. A lényegen keresztül. Mert i többi, te is beláthatod, csak máz, csak múló, változó va­lami, de a röntgen mutatta kép legalábbis emberi értelemben örök... — Először csak forgattam ke­zemben a f elvétéit... bordák .. gerinc ... tüdő ... medence- csont .., forgattam a világos­ság felé tartottam, de különö­sebben nem fogott meg job­ban, mintha még zárva lett volna előttem a lényegretörés tudománya. Aztán lassan, szinte sejtről sejtre sejtettem meg, hogy én most egy nő, egy akkor még ismeretlen nő lényegét tartom a kezemben... Szépen iveit bordák, különö­sen a lengőborda nemes íve kapott meg ... aztán az ará­nyos tüdő kitűnő harmóniája... A szív, amelyről annyit fe­csegnek a költők, de még soha­sem látták szerelmes ihletőjük megénekelt szívét... En lát­tam. Szív volt. A lényeg. A funkcionáló, a vért pumpáló, hihetetlen erejű kis motor. Alaposan megnéztem a gerin­cét is. Ezt rendkívül fontosnak tartottam, te is beláthatod. Nemcsak azért, mert a gerinc, ugye, az idegek, az érzetek nagy átmenő pályaudvara, amelytől a vágy utáni vágy és a beteljesülés is függ, de azért is, mert ettől függ az emberek minősége. És a nő is ember, nem igaz? — Nos, csodálatosan merész ívelésű, határozott, kemény, mondhatnám stabil gerinc volt. Ilyen gerincre csak ará­nyosan rakódhat rá a hús, az ilyen gerinc, büszkén és meré­szen tartja a fejet, az ilyen ge­rinc tud hajolni, mint az acél­rúgó, de eltörni soha... A me­dencecsontjai is tökéletesek voltak, masszívak, megfelelően arányosak és kecses öblöt biz- tositottak az anyai feladatok ellátására. S ez a lényeg, nem- debár? — Látom az arcodon, hoay még mindig nem hiszel nekem, a lényeg megítélésében. Nos, volt szerencsém látni koponyá­ja röntgenképét is... Hiányta-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom