Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-15 / 38. szám

2 NEPÜJSAG 1962. február 15., csütörtök Ha béke lenne... Leszerelés és gazdasági fejlődés Az emberiség előtt álló ége­tő politikai problémák közül egyik legdöntőbb az általános és teljes leszerelés megvalósí­tása, amelynek politikai fon­tossága mellett igen nagy gaz­dasági jelentősége is lenne. Hozzásegítené korunkat szá­mos, fontos gazdasági problé­májának megoldásához, óriási erőforrásokat szabadítana fel az emberiség számára, hatal­mas távlatokat nyitna a világ fejlődésében. Évente százmilliárd dollár Napjainkban, haladó közgaz. dászok számításai szerint, évente 100—200 milliárd dol­lárt fordítanak a világ orszá­gai fegyverkezésre. Óriási ösz- szeg ez, akkora, mint a csak­nem egymilliárd embert tömö­rítő, gazdaságilag gyengén fej. lett világ egész évi termelésé­nek értéke, s több, mint két­szerese Anglia egy évi nemze­ti jövedelmének. Ez a hatal­mas összeg óriási emberi és anyagi források elfecsérlését jelenti, s a modem fegyverek egyre drágábbak, a fegyverke­zés egyre nagyobb összegeiket igényel. Állandóan nő azok­nak a száma, akiket a fegyver­kezés elvon a békés termelés­ből. A XVII. és XVIII. szá­zadban még a legnagyobb há­borúk idején sem mozgósítot­tak néhány százezernél több embert. A XIX. század nagy háborúiban pedig 1—2 millió embert mozgósítottak összesen. Az első világháború már 70 millió embert, a második vi­lágháború pedig már 110 mil­lió embert mozgósított. Igen magas maradt a fegyveres erők létszáma a második világhá­ború után is. S csupán 1960- ban a NATO-országokban, hi­vatalos adatok szerint csak­nem 6 millió ember áll fegy­verben. Emellett az ipari dol­gozóknak körülbelül 20 száza­léka dolgozik közvetve, vagy közvetlenül hadiipari célokra. Ez a vezető tőkés országok­ban szintén körülbelül 6 mil­lió embert jelent. Ezekben az országokban tehát 12 millió ember, a lakosság legértéke­sebb rétege, dolgozik impro­duktív célokra, a pusztítás céljaira. Viszonylag nagy összegeket fordítanak fegyverkezésre a gazdaságilag gyengén fejlett országok is. Ez különösen azokban az országokban égető kérdés, amelyek részt vesznek az imperialista hatalmak ka­tonai szövetségeiben. A latin- amerikai országokban körülbe­lül egymillió embert tartanak fegyverben és katonai költség- vetésük meghaladja az évi 2 millárd dollárt. Pakisztán költ­ségvetésének 60 százalékát for­dítja fegyverkezésre. Nagyok azonban a fegyverkezési kiadá­sok a semleges országokban is. Az Egyesült Arab Köztársaság­ban évente 70 millió egyiptomi fontot fordítanak fegyverkezés­re, amely az asszuáni duzzasz­tó felépítési költségei egyötö­dének felel meg. Burma mint­egy 400 millió kyat-ot költ ha­di célokra, több mint négysze­resét annak, amit az ország évenként beruházásra fordít. A fegyverkezés természetesen itt sem csupán a hadsereg fenn-, tartását célozza, hanem a ha­ditermelés fejlesztését is. A fegyvergyártás súlya több, gazdaságilag gyengén fejlett országban jelentős az összter­melésben. A hadiipar — mint ismeretes — megköveteli a legmodernebb berendezések felhasználását, a legképzettebb műszaki személyzet alkalma­zását, valamint az import fo­kozását. Az indiai hadügymi­niszter szerint India haditer­melésének értéke 270 millió rúpia. Ez elegendő lenne India egyévi gabona-importjának fe­dezésére. A gazdaságilag gyen­gén fejlett országokban össze­sen kb. 30 millió embert fog­lalkoztatnak a hadseregben, vagy a haditermelésben. A ka­tonai kiadások összesen 5—6 milliárd dollárra rúgnak éven­te. Nyilvánvaló, hogy a szocia­lista országok is kénytelenek ebben a helyzetben jelentős erőfeszítéseket tenni honvé­delmük fokozása érdekében. Az imperialisták által orszá­gainkra kényszerített fegyver­kezési verseny nálunk is je­lentős emberi és anyagi erő­forrásokat köt le, s ezek fel­szabadítása, az általános és teljes leszerelés megvalósulá­sa esetén ugrásszerűen meg­gyorsítaná fejlődésünket. Mit jelentene a leszerelés? Az elmúlt években a szocia­lista országokban, a vezető tő­kés országokban, s a világ más területein is számításokat vé­geztek arra vonatkozóan, mit jelentene a leszerelés, s mit le­hetne építeni azokból a hatal­mas összegekből, amelyet ma fegyverkezésre fordítanak a világon. Kiszámították például, hogy azokból az összegekből, amelyeket a világon a leg­utóbbi 10 év során katonai cé­lokra költöttek, több mint 150 millió házat építhettek volna. Ezekben átlagosan 15 lakást számítva házanként, 1 milliárd 250 millió családnak lehetett volna új, minden kényelem­mel ellátott lakást adni, vagyis bolygónk csaknem min­den lakosa új lakásba költöz­hetett volna. Ha azt az össze­get, amit 1937 óta a világon fegyverkezésre fordítottak, a gazdaságilag gyenge országok fejlesztésére használták volna fél, szovjet tudósok számításai szerint, ma ezek az országok az egy főre jutó termelés és fogyasztás tekintetében olyan szinten állnának, mint az Egyesült Államok állt 1937- ben. Kimutatták azt is, hogy­ha a fegyverkezésre fordított összegeket békés célokra hasz­nálnák fel, néhány éven belül megoldhatnák a világ energia­problémáit. Ha azokat a tudo­mányos dolgozókat és eszközö­ket, amelyeket ma a haditer­meléssel kapcsolatos kutatások kötnek le, békés célokra hasz­nálnák, néhány éven belül le- küzdhetnének olyan súlyos be­tegségeket is, mint a rák, s az emberiség átlagos életkorát legalább 3—4 évtizeddel fel­emelhetnék. Ha pedig azt a pénzt, amit ma fegyverkezésre költenek, a népek életszínvo­nalának emelésére fordítanák, nyomban 20 százalékkal meg lehetne emelni a világ lakossá­gának fogyasztását. Az emberiség ellenségei ellenállnak A logika, a józan ész, az emberiség érdekei azt diktál­nák tehát — mint a fenti né­hány példából is kitűnik —. hogy minden erőt e célki­tűzés megvalósítása érdekében összpontosítsanak a világ né­pei. Különösen akkor, hogyha figyelembe vesszük, hogy a fegyverkezés miatt állandóan fenyegető új háború pusztítá­sai mit jelentenének. Közis­mertek azok a számok, hogy az első világháborúban 10 mil­lió ember, a második világ­háborúban 32 millió ember pusztult el és 20, illetve 35 millió ember sebesült meg, s a második világháború összes kiadásai, beleértve az anyagi károkat is, 4000 milliárd dol­lárt tettek ki, tehát csillagá­szati összegeket. Nyilvánvaló, hogy egy harmadik világhá­ború, amelyet már nem a ha­gyományos fegyverekkel, ha­nem a tömegpusztító nukleá­ris fegyverekkel, rakétákkal vívnának meg, még hatalma­sabb pusztításokat okozna em­berben és anyagban egyaránt. Miért nem lehetett mégis mindeddig megvalósítani a le­szerelést? Ez elsősorban azoknak a kö­röknek ellenállásán múlott és múlik, akik a fegyverkezés legfőbb haszonélvezői, akik óriási hasznot húztak az első és a második világháborúból, s a. második világháborút kö­vető fegyverkezési hajszából, a hatalmas, fegyvergyártó tár­saságok az Egyesült Államok­ban és a tőkés világ más ál­lamaiban: Angliában, Francia- országban, Nyugat-Németor- szágban, Belgiumban és egye­bütt. Ezek egymással szoros szövetségben mindent elkövet­nek a'nemzetközi légkör mér­gezésére, a fegyverkezés foko­zására, a leszerelés megakadá­lyozására. Rajtuk kívül is azonban jelentős tőkés körök számítanak arra, hogy a fegy­verek erejével legyőzhetik, vagy meghátrálásra kénysze­ríthetik a szocializmus erőit. Nyilvánvaló azonban, hogy a mai erőviszonyok mellett ter­veik már megvalósíthatatla­nok, s bár az említett körök súlyos veszélyt jelentenek a világ békéjére — megvan a lehetőség a háború elhárítá­sára és a leszerelésre. A Szovjetunió erre vonatko­zó javaslatai óriási visszhan­got keltettek világszerte, s a szocialista országok, valamint a volt gyarmatvilág népeinek százmilliói minden erővel har­colnak megvalósításáért. Ez volt egyik központi kérdése a Béke-Világtanács legutóbbi, stockholmi ülésének is, amely­nek határozata kimondta, hogy: „Ma nyitva áll a lesze­relés útja, de a népek fárad­hatatlan erőfeszítésére van szükség ahhoz, hogy célhoz vezessen. A háborús erők el­len vívott elszánt küzdelem­nek lehet és kell ezt az utat előkészítenie. Mozgalmunk, egységben minden néppel és a béke érdekében munkálkodó szervezetekkel, mindent elkö­vet, hogy kikényszerítse a le­szerelést, s előbbre jutásunkat olyan világ felé, amelyben az emberiség az atomháború fe­nyegetésétől mentesen élhet”. Dr. Simái Mihály Idő járás jelenleg A Meteorológiai Intézet jelenti: Várható időjárás csütörtök, estig: Élénk, többfelé viharos északi szél. Északnyugat felől felszakadozó fel­hőzet, kevesebb helyen, inkább csak délen és keleten havaseső, ha­vazás. Az éjszakai lehűlés erősö­dik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet mínusz l—plusz 2 fok között, várható legalacsonyabb éj­szakai hőmérséklet mínusz 1—mí­nusz 5 fok között. (MTI) A béke érdekében, a népek érdekében A Pravda vezércikkéből A nyugati hatalmak Hruscsov javaslatáról tárgyalnak A kongói parlament Gizenga „ügyét” tárgyalja Képünk a parlament egyik ülését ábrázolja. (MTI küljöldi képszolgálat) Bonnban hivatalosan állast foglalt Adenauer keresztény- demokrata pártja, illetve a kormánykoalícióban részt vevő másik párt, a Szabad Demok­rata Párt is. Mindkét párt köz­leménye igyekszik kétségbe vonni a kormányfői szinten megrendezendő értekezlet érté­két. A Washington Post szerdai száma viszont figyelmezteti a nyugati hatalmakat, hogy a szovjet javaslat elutasítása „sokkal többe kerülhet, mint az elfogadásával járó kockázati■! mert ez a leszerelés irányába^ való haladás igazi lehetőségé­nek elhanyagolását jelentheti, „Könnyű dolog lenne elutasíta­ni a Szovjetunió összes lesze­relési megnyilatkozásait — írja a lap —, de a Nyugat jól teszi, ha alaposan megfontolja Hrus­csov üzenetét, ahelyett, hogy azonnal és félreérthetetlenül elutasítaná.” (MTI) Teljes titoktartás a f rancia —algériai tárgyalások on PÁRIZS (MTI): A szerda reggeli párizsi lapoknak a francia—algériai titkos tanács­kozással foglalkozó jelentései arra vallanak, hogy a sajtó teljesen tájékozatlan a tanács­kozások tartalmáról és alaku­lásáról. Francia és algériai részről is teljes a titoktartás. A Louis Joxe államminiszter vezette francia és Krim Belka- szem, valamint Szaad Dahlab külügyminiszter által vezetett algériai kormányküldöttség az elmúlt két nap alatt több meg­beszélést folytatott a francia- svájci határ közelében. A tár­gyalások kedden este megsza­kadtak. Joxe államminiszter részt vett a francia kormány szerdai ülésén, az algériai kor­mány képviselőit pedig csütör­tökre várják vissza Tuniszba. Egyelőre teljes homály fedi, vajon a tárgyalások megszakí­tása az álláspontok megmere­vedését vagy közeledését je­lenti-e. A L'Humanité tuniszi jelen­tésre hivatkozva, arról ad hírt, hogy Mohamed Jazid tájékoz­tatásügyi miniszter nem tér 'ossza a kormány többi tagjá­val Tuniszba, hanem Prágába utazik. A Combat Guedira marokkói belügyminiszter hétfői párizsi tárgyalásaival kapcsolatban arról ír, hogy a francia kor­mány, bár egyelőre elzárkózik Ben Bella és társai szabadon bocsátása elől, hozzájárul, hogy az algériai kormány fogva tar­tott tagjai részt vehessenek a francia—algériai tárgyalásokon. (MT$> latra, de az a nyugtalanság, amellyel a monopol tőkés sajtó Hruscsov üzenetét fogadta, 'bi­zonyítja, hogy a szovjet kezde­ményezés nem tetszik egyes óceánontúli politikusoknak. A vezércikk itt utal Rusk ameri­kai külügyminiszter legutóbbi megnyilatkozásaira is. A Pravda ezután idézi Hrus­csov javaslatának nemzetközi sajtóvisszhangját, majd rámu­tat, hogy a leszerelés kérdésé­nek megoldása tekintetében nem minden a Szovjetuniótól függ. Sok függ attól — írja —, milyen állást foglalnak el más országok, de elsősorban a nyu­gati hatalmak vezetői. Befejezésül hangsúlyozza a Pravda, hogy a szovjet embe­rek büszkék államukra, a béke zászlóvivőjére. A szovjet em­berek lelkesen támogatják aS SZKP lenini Központi Bizott­ságának és a szovjet kor­mánynak lankadatlan béke­harcát. (MTI) konkrét kérdésről, a leszere­lésről tartandó tárgyalásokon. Éppen ezért teljesen indoko­latlanok ezek a kísérletek, amelyekkel nyugati reakciós körök úgy próbálják feltüntet­ni a dolgot, mintha a Szovjet­unió újabb csúcsértekezlet összehívására törekedne. A fegyverkezési verseny bajno­kai a Nyugatnak a csúcsérte­kezletre való felkészületlen­ségére hivatkozva igyekeznek meghiúsítani a kormányfők részvételét e bizottság munká­jában. A kormányfők részvé­telét a 18-hatalmi bizottság munkájában nem szabad meg­akadályoznia annak a körül­ménynek, ha nem minden kor­mányfő kíván Genfbe utazni, vagy nem minden kormányfő tud az értekezleten részt ven­ni. A Pravda kiemeli, hogy Anglia és az Egyesült Államok kormánya hivatalosan még nem válaszolt a szovjet javas­WASHINGTON (MTI): Rusk amerikai külügyminiszter ked­den este külön-külön fogadta Anglia és Franciaország washingtoni nagykövetét, hogy Hruscsov javaslatáról, vala­mint a kelet—nyugati viszony más kérdéseiről, így a nyugat­berlini problémáról tárgyaljon velük — jelenti a Reuter. Kedden az olasz külügymi­nisztérium is bejelentette, hogy megkapta Hruscsov javaslatát arról, hogy a genfi tizennyolc­hatalmi leszerelési értekezletet kormányfői szinten tartsák meg. Az olasz hivatalos szemé­lyiségek nem voltak hajlandók kommentárt fűzni a javaslat­hoz. MOSZKVA (MTI): A Pravda szerdán vezércikkben kommen­tálja azt a javaslatot, amely­ben Hruscsov miniszterelnök indítványozza, hogy a 18-ha- talmi leszerelési bizottság mun­káját március 14-én Genfben a kormányfők indítsák meg. A Szovjetunió újabb béke­kezdeményezése — említi a cikk — ismét ragyogóan bizo­nyítja azokat a lankadatlan erőfeszítéseket, amelyeket a szovjet kormány a mai idők egyik legfontosabb kérdésének megoldására kifejt, hogy meg­nyissa az utat a népek előtt a tartós béke biztosítása felé. .4 kommunista párt és a szovjet kormány a világháború befeje­zése óta szüntelenül és követ­kezetesen harcol azért, hogy megszabadítsa a világot a fegy­verkezés terheitől és a há­borús veszélytől. Hruscsov 1959. szeptemberében 'az Egye­sült Nemzetek Szervezetének szószékén terjesztette elő a teljes és általános leszerelés tervét, amit az egész haladó emberiség lelkes fogadtatás­ban részesített. 1960-ban a szovjet kormány a közgyűlés 15. ülésszaka elé terjesztette az általános és teljes leszerelé­si szerződés alapvető tételeit, amelyek szintén lelkes vissz­hangot keltettek a nemzetközi közvéleményben. A hamarosan összeülő 18-hatalmi bizottság világos utasítást kapott: a tel­jes és általános leszerelés alap­elveinek közgyűlési jóváhagyá­sa. Ebben is óriási érdemei vannak a Szovjetunió és az egész szocialista tábor békés külpolitikájának. — Amit a Szovjetunió java­sol — hangzik ezután a vezér­cikkben — nem csúcsértekez­let, amint azt egyesek értel­mezik. Nem a nemzetközi problémáit széles körének megtárgyalásáról, hanem 18 or­szág vezető államférfiainak részvételéről van szó, egyetlen

Next

/
Oldalképek
Tartalom