Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-13 / 36. szám

1362, február 13., kedd NEPÜJSÄG ■fiiénfórum­Mamlock professzor Magyarul beszélő NDK film Kinn az utcákon már halla­ni a bakancsok trappját, eltor­zult arcú Wotanok üvöltenek „Heil!”-t — ám még nincsenek koncentrációs táborok, krema­tóriumok és gázkamrák, s még nem fizikailag, csak erkölcsileg akarják mesemmisíteni a „nem árja” németeket. Mamlock professzort az SA rohamoszta­gos legényei a városon hurcol­ják végig, fehér, orvosi köpe­nyén ezzel a gyűlöletes szó­val: „Jude” — zsidó. Kicsoda Mamlock profesz- Rzor? Nagyhírű, kiváló sebész. Jel­legzetes típusa annak a német értelmiségnek, aki az államot abszolút, megváltozhatatlan szentségnek tekinti; ám nem­csak az államban, hanem a családban, a tudományban, az igazságban is elvont, megvál­tozhatatlan, örök értékeket, kanti értelemben vett kategó­riát lát. „Itt csak orvosok van­nak és betegek” — mondja a műtőben, véget vetve egy poli­tikai vitának. Öt nem érdeklik 3-Z események, elzárkózik a po­litikától, a közömbösség állá pontjára helyezkedik — de csak addig, ameddig saját bő­rén is nem érzi, mekkora ve­szélyt jelent Németországra a barna őrület. Az érdemes pro­fesszort, aki négy esztendeig harcolt Németországért az első világháborúban, aki megsebe­sült, s akit bátorságáért vas­kereszttel is kitüntettek — ki­utasítják klinikájáról. Csakazért mert — zsidó. A politika tehát beleszól az ő életébe is; s még az otthon falai között is talál­koznia kell ezzel: rádöbben ar­ra, hogy fia nem az ö útját jár­ja — kommunista. Később a professzort, mint Volt frontharcost, külön ren­delkezéssel visszaveszik a kli­nikára, de arra próbálják rá­kényszeríteni: írja alá az elbo­csátandó többi zsidó munka­társa listáját. Mamlock pro­fesszor nem engedi, hogy ki- vetkőztessék emberi mivoltá­ból, hogy megsemmisítsék ön­becsülését, szembeszegül a kényszerrel. Menthetetlenül el­tiporja a fasiszta államgépezet. Két választás áll előtte, mind­kettő az élet, a harc lehetősé­geit kínálja — ő azonban a ha­lálba menekül. Élete utolsó szikráinál döbben rá: helytelen úton járt, s nagyot vétett fia ellen, mikor azt kiűzte a szü­lői házból. Szép és igaz dráma a Mam­lock professzor. Történelmi lény, hogy a fasizmus, uralom­ra jutásakor sokat köszönhetett azoknak, akik tűrték szörnyű­ségeit. Ehhez a történelmi lényhez szolgáltat tíokumentá- lis anyagot Friedrich Wolf, a színmű írója, s fia, Konrad Wolf, aki apja művét a film „nyelvére” lefordította. Jó sikerült, művészi alkotás a film (a szinkron Is tökéletes­nek mondható!) Nem hallgat­hatunk azonban a színmű és a film közös gyengéjéről... Iga­zi drámai lehetőség vetődik fel a filmben: Mamlocknak vá­lasztania kell: vagy emigráció­ba vonul, vagy vállalja az ille­gális harcot kommunista fia, Wolf oldalán. Mind a filmben, mind a drámában elvetélődik ez a lehetőség! Mamlock pro­fesszor olyat cselekszik, — ön­gyilkos lesz —, amelyet sem jelleme, sem helyzete nem tesz szükségessé. „Nincs nagyobb bűn, mint ott nem harcolni, ahol harcolni kell!” — mondja Mamlock, — miután felismeri, hogy az illegalitásban harcoló fia jár a helyes úton, miután arról kell meggyőződnie, hogy társai gyávaságból fordulnak ellene — épp ezért érthetetlen öngyilkossága. Konrad Wolf rendezése erő­teljes; tiszta, áttekinthető logi­kája van. E film megrendezése harcos politikai tett a nyuga­ton újjászülető fasizmus, a neonácizmus leleplezésére. Wolfgang Heinz nagy hevületű színészi átélést nyújt Mamlock alakjában. Sok oldalát ismer­hetjük meg a tragikus feszült­séggel vibráló színészarcnak, játékában, amely túlnő min­denkit. A többi szerepekben megmutatkozó színészek telje­sítményei szinte az ő játékának „kísérőzenéjévé” halkulnak. Já­tékával feledtetni tudja a film és a színpadi mű viszonylagos gyengeségeit. Hellpach doktor, Mamlock náci ellenfele, sablonos figura. Alakjában a tehetségtelen, de semmit nem néző, felfelé tő­„Gál Anti és a többiek a stúdióban rekvő karrieristát kellett vol­na megformálni. Ehelyett mást kaptunk. Általános ízelítőt a fasizmus összes, általános jel* lemvonásaiból. A film kommunista alakjai eléggé homályosak, inkább szimbolizáltak, mint eleven emberek. Jélképszerűék. Lissy Tempelhof, Inge dok­tornő szerepében megnyerő, in­telligens játékot nyújt. Először magával ragadja a fasizmus ál- forradalmi demagógiája, a nemzeti megújhodás tetszető­sen tálalt programja, később döbben csak rá: barbár bitang- ság szekértolójának állt. Ala­kításának felsőfoka, mikor Mamlock védelmére kel Hell- pach-kal Szemben: „Őrmeste­rek sohasem nyernek háborút! A hóhérok sohasem voltak ka­tonák!” Meg kell még említeni Doris Abessert, aki a professzor bak- fislányát, Ruthöt alakította szívbelopózó kedves játékkal. Riadt, rémült futása, hátán a krétával rajzolt gettójellel, a hatágú csillaggal, amikor „Ju­de raus!” — zsidó kifélé! kiál­tással kiűzik az iskola falai kö­zül — a film legértékesebb je­lenetei közé tartozik. Tragikus analógia a Mam­lock profeszor. A Nyugat-Né- metországban újjáéledő fasiz­musra való emlékeztetéssel na­gyon időszerű politikai csele­kedet volt e film elkészítése, amely a jövőre figyelmeztet, nemcsak a múltra! Konrad Wolf filmje a neofasizmus lég­körében ugyanolyan akuszti­kával hat, mint apja színmű­ve 1933-ban. (P. D.) — EZEKBEN a napokban nagy igyekezettel dolgoznak Petőfibánya gépüzemének la­katosai Kiss Sándor ács-főmű­vezető bányafasaroló gépének szerelésén. A találmány kivi­telezését a Pécsi Szénbányá­szati Tröszt rendelte meg. Szál­lítási határidő: március 31. Fordulópont Bélapátfalva kulturális életében AMIKOR Bélapátfalva értel­miségi dolgozói, a Cement- és Mészmű, valamint a falu veze­tői kézhez kapták a kulturális életről szóló beszámolót, érez­ték, hogy most talán sikerül előbbre mozdítani a nevelés, tanulás, a kulturálódés ügyét. Ezt a bizalmat az kölcsönöz­te, hogy a községi és üzemi pártszervezetek „vették elő” a kulturális nevelés ügyét, és a napokban közös vezetőségi ülé­sen értékelték e munka eddigi eredményeit, hibáit, határoz­ták meg a legsürgetőbb felada­tokat, amelyeknek kidolgozá­sában részt vettek a meghívott pedagógusok, az üzém értelmi­ségi dolgozói, a társadalmi és gazdasági vezetők is. A bélapátfalviak saját bőrü­kön, unalmas estéiken is le­mérhették, milyen mély kátyú­ba rekedt náluk a művelődés székére, de a kulturális bizott­ság előterjesztéséből még in­kább kitűnt, nem tartható fenn sókáig a mostani állapot, erő­teljes előrehaladást kell elérni a művelődési, a világnézetet formáló munkában. Mi tette ezt szükségessé? Íme, néhány tény, adat Bél­apátfalva kulturális életéről. .,... az ismerettárjésztö elő­adások körül komoly fogyaté­kosságok mutatkoznak, kévé­sén látogatják, az előadók több­ször nem jelennek meg, a ter­melőszövetkezeti tagok egyál­talán nem látogatják a szakmai előadásokat...” „ ... A munkásakadémián részvevők létszáma felére csök­kent ... az előadások unalmas­sá válnak.” „ ... A község pedagógusaira kevésbé lehet támaszkodni... Az üzem értelmiségi dolgozói nem nagyon tevékenykednek a falu kulturális éleiének fellen­dítésében ... Rossz a kapcsolat kulturális ügyekben a falu, az üzem, párt-, társadalmi és gaz­dasági vezetők között... Hiány­zik a vezetők példamutatása... nincsenek kulturált szórakozó­helyek, csak régimódi, füstös kocsmák, stb., stb." EZEK a figyelemre méltó tények késztették az üzem és a falu pártszervezetét, hogy ko­molyan tárgyaljanak a falu kulturális életének fellendítésé­ről és szoros egységben a tár­sadalmi szervekkel, értelmisé­giekkel, hatékony intézkedést tegyenek e cseppet sem rózsás helyzet megjavítására, hogy felrázzák a tespedésből a falu kulturális életét, s nagyobb Si­kerrel végezhessék az emberek világnézeti nevelését. Ezen a tanácskozáson termé­szetesén nemcsak a hibákat hánytorgatták fel, nem az ör­dögöt festették a falra, de a kulturális munka értékelése­kor felsorolták azokat az ered­ményeket is, amelyek már ed­dig is bizonyos előrehaladásról tesznek tanúságot, de termé­szetesen nem voltak elegendők a falu művelődési, szórakozási Másfél millió — egy év alatt Megtartotta zárszámadási közgyűlését a szentdomonkosi Bükkalja Tsz is. A zárszám­adási közgyűlésen Sike Ágos­ton tsz-elnök számolt be az elmúlt évben végzett mun­káról. A tagok szorgos mun­kájának eredményeként mun­kaegységenként 23 forint 73 fillért fizettek, ennek nagyobb részét természetben. Szépen gyarapodott a tsz közös vagyona. Az elmúlt év­ben vásároltak egy Utos-trak- tort, ekével és két pótkocsi­val. Sokat építettek is saját erőből. Épült egy 300 férő­helyes juhhodály, egy 50 férő­helyes növendékistálló, egy 20 férőhelyes sertésfiaztató és egy ötvagonos kukoricagóré. Felújították a régi istállókat is. A sok, saját erőből tör­tént beruházás után az állam 336 ezer forint hitelelengedés­ben részesítette a szövetkeze­tét. A termelőszövetkezet kö­zös vagyona másfél millió. A hangulat igen bizakodó a zár­számadás után is, hiszen a semmiből teremtették meg a milliós vagyont. Most megvan az alap ahhoz, hogy ebben az évben további jó eredménye­ket érjenek el. Vincze András, igényeinek kielégítéséhez. Ezek közé sorolták a höbt» zottság szakmai tanfolyamát^ az olvasók számának növeke­dését, a szín játszócsoport mun­kájának fellendülését, a szel­lemi vetélkedés megtartását, a fiatalok klubját, a szaporodó egyház nélküli családi és há­zassági szertartásokat, ame­lyek azt mutatták, hogy a falu lakói szívesen igénybe veszik a tanulási, művelődési lehető­ségeket, de mind egyre többet követelnek ezekből. Természetesen, ez a tanács­kozás nem volt, de nem is 1» hetétt csodálatos gyógyír a fa­lu kulturális életének azonnali fellendítéséhez, de az a tény< hogy a pártszervezetek ilyen komoly felelősséget vállaltak a falu műveltségi színvonalá­nak emeléséért, az a tény, hogy komoly politikai feladatként akarják kezelni a kulturális munkát, olyan érzéseket kel­tett a részvevőkben, hogy ez s nap fordulópontot jelent a falu kulturális életében. Fordulópontot jelent, mert rádöbbentek a helyzet súlyos­ságára, megismerték a tenni­valók sokféleségét, s ami leg­fontosabb, az egység megte­remtésének sürgető szükséges­ségét. NYILVÁNVALÓVÁ vált g falu, az üzem vezetői, értelmi« ségi dolgozói előtt, hogy anyi- gi és erkölcsi erejük egyesíti« sávéi mozdíthatják csak előre a kulturálódód ügyét. S ha S kölcsönös jó viszony lesz jel­lemzője a pedagógusok (akik máris felajánlották segítségü­ket), a tanács, az üzem kap­csolatának, ha egymásraváráé helyett szoros egységben kez­denek munkához, minden bi­zonnyal helyes útra zökken g kultúra kátyúba rekedt szeke­re Bélapátfalván is. S hogy így lesz-e? Néhány hónap múlva — re^ méljük — erről számolhatunk be... Kovács Endre Porossió sserveselt dolgosói össsefogtak Nemrégiben igen hasznos ötletet valósítottak meg Po­roszlón is. A szakszervezet kezdeményezésére a község területén lakó, de más-más el minden zajt. S a középütt felmagasodó, érzékeny mikro­fon nincs, amit fel ne fogna és a világmindenségbe ne továb­bítana. Ott állnak körülötte a fiata­lok. Igen, nemcsak a hangjuk fiatalos, ők maguk is vala­mennyien a Színművészeti Fő­iskola fiatal növendékei. Leg­többjük most végez. Melyik a „Gál Anti”? Jól jegyezzük meg a nevét, még hallani fog­juk: Sinkó Imre. És Piri? Nem A rádiónak vannak ismét­lődő műsorszámai. Az ismétlő­dő műsorszámoknak pedig van­nak a hallgatók körében ked­velői, akik egyetlen alkalmat se mulasztanak el, hogy isme­retlen ismerőseiket meghall­gathassák A falusi fi; .dóknak ilyen ismeretlen ismerősei Gál Anti és a többiek. Ismerősök, mert immár másfél esztendeje időről időre ott lehetünk ked­ves, vidám társaságukban. Es ismeretlenek, hiszen sose lát­;ik” a műszereken. kevésbé tehetséges növendék alakítja: Győri Franciska. Ni- csak: ez itt meg Ferke! Valódi nevével már most többfelé ta­lálkozhatunk: Végvári Tamás. Ugyancsak kezd jól ismert lenni Margit megszemélyesítő­je: Falvay Klára. De mind­egyikőjükről elmondhatom ezt, Marikáról, vagyis Dávid Ág­nesről; Janiról, vagyis Balas­A technikus „játsz juk őket, csak a hangjukat halljuk. De hadd pótoljuk most azt, amit a rádió nem tud: ne csali halljuk, lássuk is Gál Antit és a többieket. Lessük meg őket a rádió stú­diójában. ★ Szigorúan zárt helyiség a stúdió. Különlegesen képzett falak, puha szőnyegek nyelnek Felvétel közben. Feri Győrffy György, Piri: Győri sa Gáborról, Pistáról, vagyis Kardos Jóskáról, akit a rádió- hallgatók más műsorokból mar régóta ismerhetnek. Andrist, vagyis ifj. Kőműves Sándort nem láthatjuk a stúdióban, de elárulhatom, hogy márciusban újra ott találjuk majd a fiata­lok körében. No, és a két „öreg”, a tanító úr: Árva Já­nos, és Zsiga bácsi, a tsz-el- nök: Győrffy György! őket azt hiszem, nem kell bemutat­nom, legfeljebb róluk is el­árulhatok valamit. Kezdettől szelepeinek a műsorban és azt mondják: igen nagy örömükre szolgál a fiatalok társasága. Amin nem csodálkozhatunk. Gál Anti és a többiek az igazi mai ifjúságot képviselik. Jóke- délyűek, szókimondók, néha tévelygők egy kicsit, de törek­vők és életre valóak. ;e: Végvári Tamás, Zsiga bácsi Franciska és Gál Anti: Sinkó L De bem ők a műsor egyedüli szereplői! Közreműködnek itt olyanok is, akiknek még a hangjukat se halljuk. Nézzünk csak túl a stúdió egyik falán! Az egyik fal ugyanis üvegből van, s amögött — akár valami szurkoló, a játékosok szurko­lói — ülnek néhányan. Közé­pen Vass János, a rendező, aki nemcsak szurkol a játékosok­nak, de innen az üveg mögül irányítja is őket. Néha leállít­ja a játékot: Kezdjük gyerekek elölről! Ilyenkor körülötte a technikusok „játszanak” min­denféle műszereken. Mögötte ül Vencel István, a műsor szer­kesztője. Neki most már sem­mi dolga a műsorral. Bezzeg előtte annál több volt! — Nem könnyű célt tűztünk magunk elé — súgja, mert itt hangosan nem beszélhetünk. — szakszervezethez tartozó álla­mi gazdasági, postahivatalij közlekedési, pedagógus, taná­csi és egyéb dolgozók szakma­közi bizottságot alakítottak. Ez a szakmaközi bizottság han­golja össze a falu szervezett dolgozóinak kulturális és egyéb tevékenységét, jelentős társadalmi tényezővé válik a falu életében. A választáson, a szakmaközi bizottság megalakítására ösz- szehívott ülésen Prokai Mi­hály, a közalkalmazottak szakszervezetének megyei titkára így ismertette a szak­maközi bizottság jelentőségét: Ezen a módon a dolgozók jobban ki tudják venni ré­szüket a szakszervezeti mun­kából, nagyobb lehetőségek nyílnak a politikai, szakmai és kulturális élet kibontako­zására. A szakmaközi bizott­ság egyik legfontosabb felada­ta, hogy a párt és a kormány politikájának megvalósítására mozgósítsa a szervezett dolgo­zókat, hogy elősegítse a szo­cialista gondolkodás érvényre jutását és a falusi szervezett dolgozók érdekvédelme is a városi színvonalra emelked­jék. Ez vonatkozik az üdülés­re, a kultúr- és sportmunkára is. A szakmaközi bizottságnak fontos feladata a termelőszö­vetkezetek gazdasági és poli­tikai megszilárdulását elősegí­teni, gyorsítani a szocialista átalakulást, s mindezen célok megvalósítására összefogni, ösztönözni a szakszervezetek tagjait. Ilyen célokkal alakult meg Poroszlón is a szakmaközi bi­zottság, s a különböző üze­mekből és hivatalokból meg­választott első bizottsági tagok — Kakukk Lajos, Krisár Ala­dár, Major Béla, Nagy Ernő, Oláh Gábor, Pesti Nándor, Riczkó József, Tóth Klára és Véber György — minden bi­zonnyal eleget tudnak majd tenni e feladatnak és Poroszló több mint 300 szervezett dol­gozóját sikerrel mozgósítják maid a falu felemelkedéséért folytatott., nagy küzdelemre. Váraljai István , a termelőszövetkezet elnöke:; ászló. 1 A mai falusi ifjúság erkölcsi,! társadalmi, kulturális neveié-! sén múlik tulajdonképp a szó-! cialista falu jövője. Ennek a! kamaszkorban levő ifjúságnak! egyik nagy problémája, hogy a! falun kívül keresi boldogságát,! holott a faluban is megtalál-! hatja, csak erre kell töreked-! nie. Sokan levelezünk velük, s< így a falusi élet ismeretében, < őszintén és merészen feltár-? hatjuk a parasztíiatalság prob-< lémáit. < Ketten bólintanak rá, Ko-< vács Imre és Söptei János, at „Gál Anti és a többiek” műso.t rának két állandó írója. Ök\ biztosítják, hogy a rádiónak? ez a kedvelt műsorszáma egy-s re több falusi fiatal érdeklő-5 dését felkeltse és hozzájárul-? jón problémáik mc.-.-'oldásáhoo Szüts László i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom