Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-11 / 35. szám
19®" február 11., vasárnap NÉPOJSAG oo Röviden és velősen: BAJ VAN AZ EGRI NEON FELIRATOKKAL! Egyszer már szóvá tettük az egri „Morbus Neoni” veszedelmesen terjedj járványát. Mutatkozott is javulás a cikk nyomán, úgy látjuk azonban, hogy a járvány ismét felütötte a fejét. Szerte a városban egyre több ismét az érthetetlen neonfelirat és igen sok neonszöveg marad este is sötéten. Az ..elnémult” neonok felsorolására nem is vállalkozunk, mert lapunk terjedelme nem engedi meg a hosszú- hosszú felsorolást, azonban némi ízelítőt adunk a beteggé vált neoncégtáblákról. íme: a a Széchenyi utcán egymást érik a „beteg” szövegek: „FŰSZER, CSEME.E” dísz- l;k az önkiszolgáló üzlet felett. Vele szemben baj van a könyvüzletnél is: „GÁRDONYI GÉZA KÖNYV ES. ..T”. Aki nem tudja olvasni e rejtjeles szövegeket, megsúgjuk, hogy könyvesboltot hirdet a felirat. A Széchenyi utca 8. számú házon néhány hete .szerelték csak fel az új, bőrdíszműüzlet neonját, de ma már csak ,,.RDtSZMŰ” áll az üzlet homlokzata fölött. A Dobó tér környékén is terjed a járvány. A Zalár és Alkotmány utcák sarkán álló divatüzleten csupán „...AT”-ot hirdet a szöveg, divat helyett. A „HÁZI.PAR” dísztelenkedik már talán félév óta, háziipar helyett. A Bajcsy-Zsilinszky utcai divatház neonjába is bevette magát a kórokozó. A „DIVAT” még csak . valahogyan, igen-igen halványzölden vibrál,. de a „HÁZ” már vaksötét. Tovább sétálva, a buszmegálló közelében levő édességbolt felirata is rejtvénnyé korcsosult: „ÉDE...G BOLT”, hirdeti a kékes fény. Valahogy ez nincs rendjén! Nagyon helyesen járt el a fővárosi tanács, amikor azon üzletek vezetői ellen, akik hosz- szabb ideig nem javíttatják meg a neonfeliratokat, szabálysértést indítanak. Ha pe- dik a szerelővállalat a hibás, ám tartsa ő a hátát! ★ Egyszer már szóvá tettük, azonban, mivel eredménye nem volt, hát tüskét szúrunk az illetékes személy felé azért, hogy a megyeháza kapualjában levő tanácsköztársasági emléktábla felirati szövegében szereplő egyik személynév hibásan áll még mindig. A kormánybiztos ezekben a nagy időkben „JACKWERTH EDE" volt, aki ma is él még — a táblán azonban — teljességgel érthetetlen okból „JACK-, WORTH EDE” áll. Évente sok tízezer ember olvassa a hibás szöveget. Javítsák végre jel e bosszantó elírást az illetékesek!” ★ A közelmúltban látott napvilágot egy új egri kiadvány: „EGRI BOROSPINCÉK” címmel. Régi hiányt pótol a kis kötet, mert végre más, híres egri dologról is olvashatunk, mint műemlékekről és templomokról. Éppen ezért keltett bosszúságot a könyv 63. oldalán a következő mondat: „Az alma közömbösít -a szájban minden korábbi ízt és szabaddá teszi a bor útját az ízlelő mirigyek felé”. ígv áll a könyvben: „ÍZLELŐ MIRIGYEK"1 Pedig már a középiskolában is tanultuk, hogy a mirigyfunkció szekréciós, illetve más mirigyeknél exkré- ciós folyamat. A szekréciónál a mirigy, például a nyálmirigy esetében, bizonyos specifikus anyagot választ el, az exkré- ciónál pedig egy szerv, például a vese felesleges bomlás- termékeket kiválaszt. Emellett ismerünk ún. belsőelválasztá- sú mirigyeket, mint például a pajzs, és hasnyálmirigy, melyek esetében nincs kivezető cső, hanem az általuk elválasztott anyagot közvetlenül a vér-, vagy nyirokérrendszerbe adják. Már pedig ízlésnél ilyesfélékről nincs és nem is lehet szó, h'szen az ízlelés szolgálatában nem mirigyek, I hanem idegvégzödések álla- 1 nak, melyek a nyelv Külörbö- [ ző részein foglalnak helyet! Ha már a szerző elkövette I a baklövést, legalább a lektoroknak lett volna kötelességük észrevenniük. Vajon a kiadás német, vagy orosz szövegében is mirigyekké . minősítették át” az ízlelés szolgálatában álló idegvégződéseket? Kereskedelmünk kulturáltságához nemcsak az üzletek korszerű kiépítettsége; bőséges áruválasztéka, a dolgozók udvarias modora tartóz'k, — hanem az áruk kiszolgálásának mikéntje, módja is. A Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat Dobó téri háztartási boltjában az utóbbi időben az a helytelen szokás kapott lábra, hogy a cirokseprő árusítását nem az üzlet- helyiségben végzik, hanem a városi tanácsház udvarán, hol a boltnak raktári ajtaja van Nem egyszer 30—40 főnyi vásárló tolongott már a tanácsház kapualjában, várva arra. hogy seprőhöz jusson. Miért nem a szép, korszerű üzlethelyiségben folyik az árusítás, ahol annak helye van? Semmi szükség sincsen arra, hogy az üzléthely'ségen kívül, méghozzá a városi tanács ud varán és kapualjában tömegjeleneteket szervezzen az üzlet vezetője, mikor seprőáru sítást végez. Sugár István Az 1961-es budapesti nemzetközi bélyegkiállítás után, az idén Prágában kerül megrendezésre a nemzetközi bélyeg- kiállítás. Erre a rendkívül fon. tos eseményre való tekintettel, páratlanul gazdag lesz az idei cseh bélyegkibocsátási program. Több bélyegen a történelem és a kultúra kimagasló személyiségei szerepelnek. Kiváltságosán bőséges lesz a sportmo- tívumgyűjtőket érdeklő anyag. Sorozat jelenik meg a szocialista országok fegyveres erőinek sporttalálkozójáról, a Prága—Berlin békeverseny évfordulójára, a chilei labdarúgó és a pozsonyi teke és a prágai tornász, valamint műkorcsolyázó világbajnokság alkalmából. Bélyegkiadással emlékezi riek meg a Csehszlovák Kommunista Párt XII. kongresszusáról, valamint a Nagy Októberi Szocialista forradalom évfordulójáról is. ★ K. Gy. azon kérdéssel fordult hozzánk, hogy a II. világháború után, Németország területén, miként alakult a bélyegkibocsátás rendszere? A hitleri, ún. „Harmadik Birodalom” szétmorzsolása után, az ország négy megszállási övezetre oszlott: szovjet, angol, amerikai és francia zónára. Berlint pedig a négy szövetséges ellenőrzése alá helyezték. Az egyes területeknek megfelelően kerültek kibocsátásra a bélyegek. I. Angol—amerikai zóna: Kezdetben mind a négy zóna Ugyanazon bélyeget használta. A nyugati zónák 1949. szeptemberéig, ' amikor a három övezetből megalakult a Német Szövetségi Köztársaság. A szovjet zónában pedig 1948. júniusáig, amikor a végrehajtott pénzügyi rendelkezések nyomán, saját bélyegek kerültek kibocsátásra. II. Francia zóna: Sajátos bélyeggel is rendelkezett. A kezdeti egy általános kiadás után, külön-külön bélyegkiadása volt Bádennek, a Rajna-vidéknek és Würtem- bergnek. A Saar-vidéknek saját bélyege is volt. III. Szovjet zóna. Az általános — már említett — kiadás után 1948. júniusában került kibocsátásra az első saját bélyeg. A szovjet zóna bélyegeit 1949. október 7-ig használták, mikoris megalakult a Német Demokratikus Köztársaság. IV. Berlin. Az általános kiadás után 1948-tól a • szovjet övezetben a szovjet zóna bé- •yegeit használták, „Stadt Berlin” felirattal. A nyugati övezetnek is saját bélyege van 1948. óta. V. Német Demokratikus Köztársaság. Mint már említettük, 1949. október 7-étől, megalakulásától használja természetszerűen saját bélyegkiadását. VI. Német Szövetségi Köztársaság. 1949. őszén alakult meg a három nyugati szektorból és! ettől kezdve van* saját bélye-1 ge. Ebből a válaszként! összeállításból ís láthatják a gyűjtök. hogy milyen értékes segítőtárs lehet a bélyeg, bonyolult történelmi, politikai és gazdasági viszonyok megismerésében. Sz. J. az 1919-es Tanácsköztársasági sorozatunk iránt érdeklődik. 1919. július 21-én bocsátották ki, azonban a valóban használt darabok igen ritkák! A gyűjtők kezén levő bélyegzett példányok legtöbb esetben szívességi lebélyegzésekkel találhatók és áruk a lebélyegzetlenével azonos. Említésre érdemes az a specialitás, hogy a soproni postaigazgatósághoz küldött 14 értékből álló sorozat felülnyomása téglavörös. míg a többieké karmin színű. ★ Felhívjuk a kezdő gyűjtők figyelmét, hogy soha se váljanak meg egyetlen bélyegüktől sem addig, míg hozzáértő gyűjtő meg nem állapította annak tényleges értékét. (S.) MORZSÁK Az asszony: Ha meghalnék, te nem is sírnál utánam. Borzalmas ez a részvétlenség. Ezt nem lehet kibírni. Nem is bírta, öngyilkos lett. ★ X olyan pletykás, hogy már saját magáról is rosszat mond. ★ Érdekes: én mindig ráfizetek, ha rosszul számolok — a pincér soha. ★ Könnyebb a tevének a tű fokán átjutni... — ez jár eszemben már hetek óta. Lelki szemeim előtt ott küszködik egy kétpupú teve és az atyaúristennek sem fér át a tű fokán, szelíd szeme ben a bánat és a reménytelenség Sajnálom ezt a tevét, hiábavaló az áldozata. Morganék meg sem köszönik. ★ Valami baj van: vagy a KIK munkája javult meg, vagy a humoristák untak bele a témába. Én az utóbbira esküszöm. ★ Mitől van az, hogy minden gyerek zseni, csodálatos, bámulatos? Mert mire felnő, alig marad belőle valami... Sok felnőttnek kár volt megnőnie... ★ — Uftim. maga már ilyen kisgyerek korában kopasz volt? — Ostoba, fordítsa meg a fényképet! ★ És az Ür megteremtő Évát Ádémnak, hogy ne unatkozzék a Paradicsomban. . Attól a perctől kezdve nem is unatkozott... De azóta nincs is Paradicsom. ★ Meglátni, megszeretni egy pillanat müve. Elválni: egy év! (egri) fácsÉ * Csak egy percre, sokan megállnák naponta a Gárdonyi Géza nevét viselő egri könyvesbolt kirakata előtt. A kirakatnézőknek feltűnik, hogy az ízléses kötésű, színes borítólapú könyvekkel egy sorban, aranysárga kukoricacsöveket, nagyra nőtt burgonyagumókat, vaskos sárgarépákat, gusztusos őszibarackot, színes almát, körtéi, cseresznyét, meggyet és még gombát is láthatnak. Hogy kerül a csizma az asztalra? — jut eszébe az embernek a régi kérdés. Hogy kerülnek a szellemi termékek árusítóhelyének kirakatába az emberi táplálkozásra, állati takarmányozásra és ipari célra szolgáló növények: magvak, gumók, s gyümölcsökből mintapéldány? Ahogy jobban körülnézünk, láthatjuk a körbafutó feliratot: Mezőgazdasági könyvhónap. — Hát ezért.' És láthatjuk, hogy a versek és regények, novellák cs esszék, útleírások és meséskönyvek helyén növények és gyümölcsök termeléséről, azok ápolásáról, hasznos háziállatok tenyésztéséről, gondozásáról, mezőgazdasági építkezésekről, terméseredmények fokozásáról, okszerű, korszerű és kifizető gazdálkodásról szóló szakkönyvek csapata kínálja magát megvételre. Mégpedig azért, hogy a mezőgazdasággal élethivatásszerűen foglalkozók hasznos segi'séget kapjanak a legújabb kutatások és kísérletezések alapján megállapított eredményekről, s azt gazdálkodásukban felhasználva, sikeresen élőbbre jussanak a termelés fokozottan fontos vonalán. De aki csak kedvtelésből, vagy háztartása vezetésének némi megkönnyítése céljából szorgoskodik kis házikertjé- ben. vagy nevel egy-két állatot a ház körül, — az is haszonnal forgathatja az őt érdeklő könyveket és szaktudása növelésével nemcsak az anyagi haszon lebeg szeme előtt, hanem oz öröm érzése hatja át, ha a szakszerűen ápolt gyümölcsfák ízes termést nyújtanak beéréskor, a vetemények friss főznivalót. adnak a konyhára, s az egészséges baromfiak, vagy a hízóbaállított sertések látványa sem utolsó dolog a világon. Az életben nincs megállás, fejlődés van és előrehaladás minden vonalon a mezőgazdaság és állattenyésztés vonalán is. Ez azonban csak. akkor mutatkozik, ha az ember figyelemmel kíséri a közzétett eredményeket, s ha felhasználja azokat munkájában. Nagyüzemi gazdálkodásunk tudományos alapokra fektetve, fejlődik az élet haladásával. Parasztságunk most tanulja ezt a részére részben új. de jövőjét tekintve, eredményes gazdálkodást, s ehhez kitűnő szolgálatot tesznek a mezőgazdasági szakkönyvek. Szükséges, hogy mezőgazdasági dolgozóink minél többen és minél többször forgassák e könyveket, amelyek gazdálkodásunknak sikeresebbé és eredményesebbé tételét segítik elő, s erre az egyén, a kollektíva, s az ország érdekében egyaránt szükség van. (Csg. L.) Sétálok az utcán, magamba szívom a kellemes téli levegőt, aztán kifújom, s mivel más dolgom nincs, ezt többször egymás után elismétlem. Közben eszembe jut egy favicc, amitől önkéntelenül fülemig húzódik a szám ... Ezt a velem szemben jövő férfi köszönésnek vehette, mert ő is elmosolyodott: — Szervusz — mondta. — Jó na ... —- mondom. Äs — No! — mondta — hát nem ismersz meg? — Mintha már ... — Régen láttalak, öreg fiü, mit csinálsz mostanában? Eszembe jutott, hogy miért háborítsam meg illúzióját? Ha én vagyok az, akiről azt hiszi, hogy én vagyok, legyen benne öröme, velem lehet értelmesen beszélni... — Ja — mondom —, hát úgy éldegélek, tudod. Degélek, decJ-ö LLmjzo k Hó C sillogó fehérség, puha. selymes pehely- miriád. — Hó, amerre csak éllát a szem. fenn a magasban és idelenn. Hó a háztetőkön, az utcán és az emberek gallérján. Hó a Zagyva partján és vidám, nyüzsgő gyermeksereg. Szánkóznak, hóembert építenek, hógolyóznak. Mennyi öröm, mennyi vidámság! — Egy kislány épp most akarja felhúzni a szánkót a víz medrétől, ahová az imént sikeresen le- siklott, ám egy magaforma kisfiúcska udvariasan hozzáugrik, s elveszi a spárgát: „Majd én!” — mondja és már szalad is felfelé a parton. — Azután a kislány is felér utána, mindketten a szánkóra ülnek, a kislány előre, a fiúcska mögéje, ö a kormányos... és megindulnak. Egyre sebesebben fut a szán, a széltől libben a szoknyácska, a kislány szégyenkezve kapkodja, s egyensúlyát veszti. Felállnak, s mintha mi sem történt volna, — indulnak újra, nevetve, felfelé... És a többiek? — Milyen kedvesek ezek a vidám kis hatvaniak. Amott, a hídtól nem messze, hóembert épít néhány kisgyerek> Széndarabok kerülnek elő a zsebekből, abból lesz a szem meg a száj, az egyik gyerek egy rossz fazekat is hozott, épp most teszik a megdermedt, fehér ember fejére, azután, mint akik jól végezték dolgukat, boldogan gyönyörködnek benne. Én is nézem ezt a furcsa februári embert, s gyermekkoromra gondolok. Emlékezésemből hideg, csípős hólabda riaszt fel, épp nyakon találtak, s meg is szeppentek a hócsatá- sok, — pedig nem haragszom, miért is tenném, sőt, én is gyúrok egy hólabdát, s már együtt csatázom velük. — Újra gyermeknek érzem magam és ez olyan jó érzés... Lassan búcsúzom a Zagyva-part vidám gyermekseregétől, — mert hát, ami a valóságot illeti, bizony már nem vagyok gyerek és vár a munka. Búcsút intek az ismerős szülőknek, akik ott dideregnek, egyik lábukról a másikra állva, a part tetején. Gyermekeikre vigyáznak, nehogy baj legyen. S ha örülni, mosolyogni látják őket, amint vígan siklanak a szánkók. I szállnak a hógolyók, s magasodnak a hóem- I berek, nem gondolnak hidegre, fáradtságra, — 1 ok is boldogok! Február M ilyen gyorsan repül az idő! Nemrégen léptük át az új év küszöbét, s máris római kettest írunk, ha jelölni akarjuk az aktuális dátumot. Február... Már hosszabbak a napok, de azért hosszúak még az esték. Korán kattint- juk fel a villanyt, s olyan jó elüldögélni a pattogó rozsé mellett. S ezeken a téli estéken hosszabbak a mesék is, talán szebbek, nem olyan elnagyoltak, mint máskor. Jobban ráérünk, mert hát mit is lehetne tenni, mikor kint hideg szél kavarja a havat. Félrehúzzuk a csipkés függöny szegélyét, s kikukucskálunk. Február... Tél van, valahogy mégis ki felé tartunk belőle, s már több bennünk az optimizmus, mint januárban. A rádió és az újság is biztató híreket közöl, itt-ott a tavaszi munkákra készülődnek, közeledik az új kikelet, amikor a fagyos téli szelet rügybontó lehelet váltja majd fel, s a fehérség helyett tarka, színes virágsokaság borítja majd be a város tereit, a néma csendet a szabadba tóduló, fellélegző, vidám emberek kacagása űzi messze. Február ... Az iskolákban félévi bizonyítványosztás. Egy elsős kislány újságolta: „Mindenből ötösöm van!” — És mit kaptál érte szüléidtől? — kérdeztem. — Esztike csodálkozva emelte rám okos szemeit: „A kitűnő bizonyítványért?” — Igen — ismételtem meg a kérdést. — „Én nem ajándékért tanuld tam!” — mondta teljes határozottsággal. — Lám, hogy megváltozott a gyermekek gondolkodása is, s talán egy-két év múlva, ha értelmesebb lesz, még azt is hozzáteszi: „Másokért is!” — És ha mindig így is érzi, bizonyosan nagyon boldog lesz. Február. .. Fehérség, csend, bizakodás. Milyen gyorsan repül az idő! — És olyan jó tudni, hogy március, tavasz következik! (RÖCZEY) , gélek, éldegélek. — Höhő — nevet. — Te még mindig olyan excentrikus vagy, mint régen ... — Höhő — mondom én is és azon gondolkodom, hogy vajon mit jelenthet az, hogy excentrikus ... — Piroska, hogy van? — kérdezi váratlanul. — Köszönöm — mondom egy kicsit bután, mert sajnos, nem ismertem Piroskát. — A múlt héten ment férjhez ... — Ilyen nagy már!? — csodálkozik. — Tavalyelőtt még csak kétéves volt. — Izé... — mondom — a Mária nénivel tévesztettem össze... — Mária néni? — Csak nem halt meg a volt férje? — De — mondom. — Szegény notórius szubjektivizmusban szenvedett. — Aha ... No de most én kérdezek?» — És Ernánuel bácsi? Levágták már a lábát? — M ...? — rémülten rám néz, hogy mi bajom van, de látván aggódó arcomat, megnyugtat: — Még csak az egyiket. . . No, végre, egy közös ismerős! De most megint ő kérdez: — Mondd, még mindig gyűlöl téged Zakariás? — A, — mondom —, tegnap kibékültünk. Te ugye együtt élsz az anyósával? — Tavaly szakítottunk — feleli. Nafene, gondolom. Itt valami nincs rendben. Eközben már vagy ötven ember áll körülöttünk és gyönyörködve hallgatja a beszélgetést. — Ugyanis — folytatja — azt hitte mindig, hogy te ölted meg a szűklyuki CMKVR igazgatóját... Na, de megyek. Elbúcsúzik és egy szőke hosszú hajú lányhoz siet, majd karonfogva elsétálgatnak. — ★ Másnap megint találkoztunk. — Szervusz — mondom. — Most már bemutatkozom, nem az vagyok, akit te hittél... — Tudom — mondja. — Randim volt, hamar érkeztem és hogy télién a» idő, elbeszélgettem veled ... no, viszlá!... — kábát m