Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-11 / 35. szám
2 NEPOJSAG 1962. február 11., vasáru -n Az ellenségre írereség vár A rakétaháború taktikáid és stratégiája irta: Sz. Kozlov ezredes, az APN katonai szakértőié T ehetségcs-e egy új világ- 1J háború? Korunknak erre rendkívül élesen felvetődő kérdésére a marxista—leninista pártok így válaszolnak: a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, bár az imperia- lizmus továbbra is megtartja rab'lójellegét. Az imperialista erők agresszív törekvéseit azonban már meg tudja hiúsítani egy másik erő: a szocialista rendszer ereje, a gyarmati rabságból felszabadult államok békeszerető politikája-;'a társadalom minden rétegét átfogó, mind nagyobb méreteket öltő békemozgalom, A háború veszélye mégis fennáll. Az SZKP XXII. kongresszusán szó volt róla, hogy napjainkban, amikor különösen nagyok a szocializmus sikerei, növekszik a reakciós erők, vak gyűlölete. Elhervad az imperialistáknak az a reménye, hogy restaurálhatják a ' kapitalista rendet, hogy a szocialista országok valamiképpen „átalakulnak”. Az agresszív körök mindinkább afelé orientálódnak, hogy mint N, Sz. Hruscsov mondotta: „kívülről mérjenek csapást a szocialista államokra, hogy háború útján ismét uralomra juttassák a kapitalizmust az egész világon, vagy legalább visszavessék a szocialista országok fejlődését. Az imperialisták által megteremtett háborús fenyegetéssel szembe nézve nincs, de nem is lehet helye annak, hogy könnyelműen, ölhetett kézzel üljünk. N. Sz. Hruscsov az SZKP XXII. kongresszusának jelentette: teljesen befejeződött a szovjet hadsereg nukleáris rakétafegyverekkel való új raf elszerelése és a Szovjetuniónak most olyan nagyerejű fegyver van birtokában, amely lehetővé teszi bármely agresszor megsemmisítését. A szovjet emberek nagy munkát végeztek. Rendelkezésre bocsátották a fegyveres erők modern fegyverekkel való felszereléséhez szükséges .anyagi eszközöket, a tehetséges tudósok segítségével megoldották a tökéletes rakéták sorozatgyártását. A szocialista tábornak tehát olyan katonai ereje van, amellyel a Nyugat józan észtől leginkább elrugaszkodott politikusainak is számot kell vetniük. ★ n e a készenlét, hogy bar- mely pillanatban megsemmisítőén visszavágjunk az agresszornak, nemcsak azt jelenti, hogy új fegyvereink Vannak. Ez a készenlét a modern háború .taktikájának és stratégiájának kidolgozását is jelenti. A nukleáris fegyverek megjelenése új korszakot nyitott a hadtudományban. Az ellenfél megsemmisítésére szolgáló eszközök még soha nem voltak ennyire pusztítóak. Elegendő, ha arra emlékeztetünk, hogy egyetlen nagyerejű nukleáris töltet robbanásakor annyi energia szabadul fel, amennyi egyenlő a legutóbbi világháborúban felhasznált összes robbanóanyagokéval. A nukleáris fegyverek arra kénysze- ritették a szakértőket, hogy lemondjanak több, megszokott elképzelésről a fegyveres harc módjait és formáit illetően. A nukleáris töltetek a rakétákkal együtt minden alapot megadnak arra, hogy a háborút, amennyiben a mai körülmények között az imperialisták kirobbantanák, nukleáris rakétaháborúnak fogjuk fel. A korábbi háborúkban ah- hoz, hogy az ellenségre súlyos csapást mérjenek, nagy meny- nyiségű emberanyagát és technikai eszközét harcképtelenné tegyék, csak nagy létszámú csapatok egymást követő akcióira volt szükség. Ezeket a csapatokat össze kellett vonni, megfelelő csatarendben felállítani, s a hadműveletek közben szüntelenül feltölteni. A harci feladatokat teljesítő hadseregcsoportok harci rendje és felállítása tömör volt, mégpedig azért, hogy jelentős fölényben legyenek az ellenséggel szemben a rámered’ csapás irányításában, s hogy *zt a fölényt a hadműveletek során végig megőrizzék. A front, amelyen a bevetett csapatok működtek, folytonos, megszakítás nélküli, monolitikus volt. Az emberek és harci eszközök nélküli szakaszok gyengítették a frontot, s módot nyújtottak az ellenségnek arra, hogy beékelődjék és a támadó, vagy a védekező egységekét egymástól elszakítsa. A tulajdonképpeni had- műveletek azon a vonalon folytak, ahol a szembenálló felek közvetlenül találkoztak, majd pedig a megsemmisítő eszközök horderejének növekedésével egy körülhatárolt övezetben, néhány tucat kilométeren. Csupán a megfelelő hatósugarú légierők tudták u harcok zónáját mélységében kiterjeszteni. Mivel azonban azok a megsemmisítő eszközök, amelyeket a légierők alkalmaztak, nem voltak különösebben hatásosak, így még ezek a levegőből mélyen a front hátába mért csapások sem tudták lényegesen befolyásolni a háború menetét, s nem vezettek az ellenség gyors vereségére. A nukleáris robbanófejeket hordozó rakéták megjelenésével a f^yveres harcnak ez a megszokott képe lényegsen megváltozott. „A modern viszonyok között — mutat rá N. Sz. Hruscsov, a háború lefolyása nem olyan lenne, mint amilyen régen volt,- s ezek a háborúk aligha hasonlítanának a korábbiakra. Azelőtt az államok arra törekedtek, hogy hadseregüket ha. táraikhoz1 minél közelebb álio- másoztassák, azzal, hogy a kellő pillanatban a katonákból és ágyúkból mintegy élő sövényt emeljenek. Ha egy ország be akart hatolni egy másik ország területére, meg kellett támadnia ezeket a határon állomásozó csapatokat. Rendszerint így kezdődött a háború. Az első napokban az egymással szembenálló államok határán lángoltak fel a harcok, s ide áramlottak a katonai egységek. Ma viszont, ha kitör a háború, másként alakulnak a hadműveletek, mivel az államoknak olyan eszközök állnak majd rendelkezésükre. amelyekkel ezer kilométerekre juttathatja«: el a fegyvereket. A háború elsősorban mélyen bent a had- banálló országokban kezdődik majd, s nem lesz egyetlen főváros, egyetlen nagy ipari, vagy közigazgatási központ, egyetlen stratégiai körzet sem, amelyet nemhogy a háború első napjaiban, hanem első perceiben ne érne támadás. A háború tehát — ha elkezdődik — másként fog kezdődni, s másként is fog kibontakozni”. IV apjainkban gyakorlaü- lag nincs olyan pontja a földnek, amelyet rakétával ne lehetne elérni. Ezzel összefüggésben a hadműveletek roppant térbeli arányokat öltenek. Annak szükségessége, hogy a front tömör, megszakítás nélküli legyen, elesik, de azt egyébként sem lehetne fenntartani, mivel a nagyerejű csapások képesek arra, hogy rést üssenek rajta. Emellett a döntő eredményt sem ott lehet elérni, ahol a szembenálló csapatok közvetlenül találkoznak, hanem ott, ahol az ellenség főerőit és eszközeit összpontosította, ahol azok a legfontosabb objektumok vannak, amelyek meghatározzák harckénes- ségét és ellenállóképességét. A rendkívül pusztító erejű csapások módot nyújtanak arra, hogy a támadást egy-egy irányban viszonylag kicsiny, de igen mozgékony hadseregcsoportokkal hajtsák végre. Az ilyen csapásokhoz már nincs szükség hosszú időre, amely alatt kis területen összpontosítják az erőket, s tömör alakulatokat hoznak létre. Sőt mi több: az ilyen — kevéssé mozgékony és nehézkes — alakulatok csábító célpontot jelentenek a nukleáris csapások számára, s mindig súlyos veszteségek veszélye lebeg majd a fejük felett. Mint fentebb megjegyeztük, azelőtt az ellenfél fölötti fölény megteremtéséhez arra volt szükség, hogy a rámérendő csapós irányában friss erőket és eszközöket vonultassanak fel, s ezeket a hadműveletek során feltöltsék. Manapság . viszont elegendő a csapás irányában áthelyezni a nagy hatósugarú rakéták tüzét. más szóval: elegendő a rakéták röppályájával való manőverezés — az emberanyaggal való manőverezés helyett. A nukleáris rakétafegyve- rek alkalmazása tehát bármely méretű fegyveres harc menetére döntő befolyással van. Nem lehet azonban azt állítani, hogy a nukleáris töltetet hordozó rakéták képesek egy háborúban felmerülő valamennyi feladatot megoldani. Ezért szükség van más eszközökre és fegyvernemekre is. Csak ezek erőfeszítéseinek jó összehangolása hozhatja meg a kívánt eredményt: az ellenfél teljes megsemmisítését. Napjainkban a szovjet fegyveres erők valamennyi ágában a fő fegyverzet, a rakéta. A legnagyobb hatósugarú interkontinentális rakéták a stratégiai rakélaegységek felszerelésében találhatók. Ezek csapásai döntő jelentőségűek lehetnek. A szárazföldi csapatok. a légierők, a haditengerészeti flotta alakulatainak egész tevékenységét — különböző mértékben — összehangolják a stratégiai rakéták csapásaival, s az ezek által a csapások által elért eredmények realizálására irányítják. A szárazföldi csapa tok- n nak, amelyekben nagy- erejű tank- és motorizált egységek vannak, operatív taktikai rakéták állnak rendelkezésükre. A tank- és motorizált egységek . feltartóztathatatlan előrenyomulásuk során együtt fognak működni azokkal az ejtőernyős egységekkel, amelyeket mélyen az ellenséges állásokon belül a nukleáris csapások után dobnak majd le. A légierőknek olyan rakétaeszközök álljak rendelkezésére, amelyek jelentős mértékben növelik a légierőnek azt a képességét, hogy a levegőben repülőgépeket semmisítsenek meg, s a szárazföldön és a tengeren súlyos csapásokat mérjenek az ellenségre. A légvédelmi egységek növekvő erejének ugyancsak az irányítható légvédelmi rakéták képezik .alapját,, amelyek az ellenség repülőgépeit nagy magasságokban, semmisítik meg. Így például az amerikai U—2 kémrepülőgépet, mint ismeretes, húszezer méter magasságban lőtte le az első ellene küldött szovjet rakéta. A modren haditengerészeti flottának olyan rakétái vannak, Szittya-kísérlet „Másfélmillió liter szesz folyik évenkint csak Csepel alatt a Dunában” — olvasom az Esti Hírlapban, — mert a papírgyártás melléktermékét, a szull’itlúgot csak úgy egyszerűen — így mulat a magyar — beleengedik a Dunába. Sajnálkozva csuklottam egyet ennyi szesz pusztulását olvasván, de a cikk rögvest két dologgal is megnyugtatott. Egyrészt: a szeszből nem pálinkát akarnak készíteni, hanem vegyianyagokat, másrészt már kísérleteznek, hogy az a néhány millió liter alkohol ne vesszen az idők végtelenségéig a Dunába — a halak nem tudom milyen örömére. Az ügy tehát a lovagiasság, illetve a túlzott nemzeti büszkeség íratlan törvényei szerint el van intézve. A kísérletek megindultak, mert kellenek az ilyen kísérletek ... Ezek a tiszta, magyar összittya-kísérle tek, hogy megmutassuk a világnak: csak az a találmány, ami magyar. Megmutatjuk, hogy kiszily- tyázzuk azt a fránya alkoholt, ha emberöltők, s tízmilliók mennek is rá. Bennünket az sem zavar, hogy a papírgyári szesz kinyerését más országokban már az iskolás könyvekben tanítják, és a Szovjetunióban, de több más országban is a papírgyárak mellett régóta virágzó szeszgyárak dolgoznak. Na és? Hogy alacsonyod- hatnánk le mi odáig, hogy más országok tapasztalatai szerint mentsük meg a több millió liter szeszt? A világért sem! Akkor inkább vesszen a Dunába az idők végtelenségéig, mig csak Petőfi óhaja be nem teljesedik, s a Duna szeszfolyammá nem válik. Mi az nekünk, az a két— háromszázmillió forint, ami évenként elpocsékolódik? Kicsit majd megszorítjuk a kísérleteket, s mire átbakka- nunk a XXI. századba, mérget rá: meglesz nekünk is az igazi szittya-szeszkinyerő készülékünk. Bár lehet, hogy a kísérletek jobban elhúzódnak, mert van egy-néhány olyan találmány, ami nem magyar agyból pattant ki. Még addig fel kell találnunk a gőzmozdonyt, a kerekes kutat, nem beszélve a boldrakétáról, miként feltaláltuk már tizenhetedszer a bcszáradás nélküli fogkrémet, és a magyar napszemüveget. Ezért bízom: eljön az idő,-amikor magyar módra, szittya-Dunábói, szity- tya szeszt nyerünk. Pénzünk, időnk van még bőven. Addig pedig hadd folyjon a szesz a Dunába, a demjéni gáz meg a levegőbe... K. E. rr Urtekintély A Sunday Telegraph nevű angol újság új és érdekes fogalmat hozott a nemzetközi sajtószótárba: urtekintély. Azzal kapcsolatban írt erről a lap, hogy az' amerikaiaknak keserű hetük volt, a rakétasikertelenségek hete. Meg kell mondani, hogy az amerikai mesterséges holdak sok tudományos eredményt hoztak, az ezzel kapcsolatos kutatások számos adattal gazdagították a tudományt. Mégis, ami az igazi űrhajózást illeti, erősen lemaradtak. Az angol lap által említett hét is azért lett olyan keserű, mert egyrészt nem sikerült műszeres laboratóriumot juttatniok a Holdra, másrészt ismételten el kellett halasztaniok Glenn alezredes, amerikai ürpilóta- jelölt földkörüli utazását. Mindent egybevetve, tehát a nemzetközi űrtekintély mégiscsak úgy áll, hogy a Szovjetunió részén van a tekintély, s az amerikaiakén —. az űr. (ti) Dem ag-pályaépítés és daru felújítás a MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalatnál A főbb közlekedési útvonalakon kicserélik a vasúti síneket, új váltókat szerelnek be. Éppen ezért mostanában sok munka akad a gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalatnál. A hegesztő telepen eddig kézi erővel szedték le a vagonokban érkezett anyagot. Az idén Demag-pá- lyát építenek a 2. számú tárolópankra. A B-csarnok darupáyáját is át kell építeni. Vasbetongerenda helyett vasrácsszerkezetű gerendákat építenek be. Egy — az „ügyeletes” rakéták közül. amelyek helyettesítik a hagyományos tüzérséget, amelyet pedig még nemrég is a nagy felszíni hajók megsemmisítésének főeszköze gyanánt tartottak számon. A tengeralattjárókat ma rakétákkal szerelik fel, aminek eredményeként megnőtt a tengeralattjáró flotta szerepe, mint szárazföldi objektumokra csapást mérő stratégiai eszköz szerepe is. A rakétafegyverek rohamos 'ütemű fejlődése, felhasználások nagy területe és rendkívüli hatásosságuk igen élesen tűzte napirendre a rakétaelhárítás kérdését. A rakéták elleni harcban a korábbi légvédelmi eszközök és a légvédelem korábbi megszervezése már nem megfelelő. A rakétaelháritás termé- szetesen felhasználja a légvédelem eszközeit is. Ismeretes, hogy a szárnyas rakéták technikai adataikat tekintve (gyorsaság, repülési magasság, méretek) kevéssé különböznek a lökhajtásos repülőgépektől, tehát olyan eszközökkel is meg semmisíthetők, amelyek eredetileg a repülőgépek elleni harcra hivatottak (légvédelmi rakéták, különleges repülőgépek). Ami a Szovjetunió rakétaelhárításának helyzetét illeti, Malinovszkij marsall, az SZKP XXII. kongresszusán elhangzott felszólalásában azt mondotta: „Külön jelentenem kell, hogy sikeresen megoldottuk a rakéták repülés közben való megsemmisítésének kérdését is.” A modem harci eszközök a1. kalmazása, a nukleáris rakétaháború viszonyai közepette lehetséges hadműveletek rendkívül magas követelményeket támasztanak a fegyveres erők személyi állományával szemben. Itt döntő jelentőségű a politikai öntudat, azoknak a harcosoknak a morális ereje, akiknek a modern harci eszközöket irényítaniok kell, szilárd meggyőződésük azoknak az eszméknek az igazságában, amelyeket védelmeznek. Ha az imperialisták kirobbantják a modern háborút, annak nehézségei és megpróbáltatásai hihetetlen szívósságot és akaraterőt követelnek majd az emberektől. Természetes, hogy ebben a vonatkozásban, akárcsak fegyverzetük tekintetében, a szocialista országok hadseregei sokkal magasabb színvonalon állnak majd, mint az imperialista hadseregek. S ezért semmi kétség, hogy a szocialista országok hadseregei fognak győzni. Ám a szocialista tábor amellett van. hogy ki kell iktatni a háborúkat a társadalom életéből, s azt javasolja, hogy a kapitalizmussal meglevő’ vitát békés versenyben, fegyverek alkalmazása nélkül kell megoldani. A békés egymás mellett ,rl élés politikája a szocializmus oldalára állít több tucatnyi semleges országot, zász- lai alatt tömöríti az emberiség nagyobbik felét. Ez pedig alapos okot ad arra a reményre, hogy az imperialistáknak még. sem fog sikerülni kirobbanta- niok egy uj világháborút, amelynek taktikája és starté- yü’ia ilymódon megmarad papíron.
