Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-07 / 31. szám

4 N E P 0 J S A G 1962. február 7., szerda Világvége utáni remény Most, hogy túl vagyunk raj­ta, s nem porladt szét alattunk a talaj, de még a csillagos ég sem szakadt ránk a megjósolt időben, újabb remény kél ben­nünk. A világvége elmaradása im­már bebizonyította, lehetséges a bolygók békés egymás mel­lett állása. Most már következhet a vi­lágrendszereké. K. E. — SAJÁT építőbrigádja van a kerecsenül Aranyka­lász Tsz-nek. Az elmúlt év­ben a brigád felépített két 120 férőhelyes hizlaldát mel­léképületekkel, három íiaz- tatót, egy süldőszállást és ezenkívül egy volt szarvas­marha-istállót is átalakítot­tak hizlaldának. — EZEKBEN a napokban folyik az egri Állami Zeneis­kolában a félévi vizsga, amely­nek végeztével, február 12-én este növendékhangversenyt rendeznek. Ez a hangverseny abban különbözik az eddigiek­től, hogy itt mutatják be a nö­vendékek az országos kamara­zene-fesztiválra tanult három hamaraszámukat is. — LEGUTÓBBI megálla­pítás szerint 30 ezer elő­adást tartottak megyénk filmszínházainkban az el­múlt évben. Egy lakosra eb­ből 11 mozilátogatás jut. — MA DÉLUTÁN Bélapát­falván értelmiségi ankét lesz a művelődési házban, ahol meg­beszélik a kulturális munka megjavításának leghaszno­sabb módszereit és kijelölik a legsürgősebb tennivalókat. A Cirkusshercegnő — Hál a Suvoyban — Gyertya fény keringő — Egy pohár vis­es a Cigány a Gárdonyi Gésa Színház, műsorán műsor« Egerben este 7 órakor: PÁRIZSI VENDEG (Bérletszünet) Terpesen este 7 órakor: DODI Az egri Gárdonyi Géza Szín­ház több változtatást hajt vég­re műsortervében. A szezon elején meghirdetett műsor­tervből egyelőre elmarad a Tabáni legenda, a Váci utca, s nem kerül bemutatásra Euri- pidés Médeia-ja sem. S most nézzük, mi újat ígér a műsorváltozás: Mini vendég: liivés Ilon«, Fontos Magda Már kiosztották a szerepeit a világhírű Ábrahám-operett- nek és az egri közönség is gyönyörködhet a Bál a Savoy- ban című nagyoperett hangu­latos muzsikájában, ötleteiben, humorában. A bemutatóra március 9-én kerül sor. A vendégművészeken — Illyés Ilonán és Fontos Magdán — kívül tapsolhatnak majd Stefa- nik Irén, Antal László és Var­ga Tibor játékának, s mond­hatnánk azt is, hogy a társu­lat csaknem minden tagjának, akik szereplői lesznek az ope­rettnek, amely Horváth Jenő rendezésében kerül bemuta­tásra. Egy pohár víz Biztos sikert hozott minde­nütt, ahol eddig bemutatták, Seribe nagyszerű vígjátékát. Az egri Gárdonyi Géza Szín­ház március 16-ra készül el ez­zel az érdekes, vidám kama­raelőadással, amelyben Kovács Mária, Bürös Gyöngyi, Magda Gabi, Szobosziai Sándor, Pa- láncz Ferenc és Herédi Gyula kaptak szerepet. Rendező Vass Károly. Régi siker, — biztos siker! Valószínűleg ilyen elgondo­lások vezették a színház ve­zetőit, amikor műsorra tűz­ték a Gyertyafénykeringő cí­mű kis kamaraoperett bemu­tatását. A könnyű mese, a szép muzsika, a sok fordulatos helyzeten alapuló humor, no és maga a jól ismert cím, a Gyertyafénykeringő bizonyára A világvége utáni első napon Felkészültem rá. Rábeszéltem fele­ségemet, hogy va­csora (utolsó va­csora) után igyunk egy üveg bort. (Most valahogy ez könnyebben ment.) Majd elnyúltam az ágyban, hogy a félig elolvasott re­gényem végét megtudjam. Fél füllel hallgattam a rádió vasárnap esti hangjátékát. (Hogy meg tudják kese­ríteni az ember utolsó perceit!) Mi­kor aztán megtud­tam, hogy regé­nyem hősei mégis­csak szeretik egy­mást és újra egy­bekeltek, megnyu­godtam, s elnyo­mott az álom. (Majd felébredek, ha megszólalnak a harsonák.) Csengetésre éb­redtem fel (úgy látszik, átaludtam a nagy változást), a tejesasszony volt. Tehát mindenki találkozik a más­világon. Automati­kusan felöltöztem, mondva magam­ban: körülnézek az utcán, miképp néz ki a világ vé­ge után. Sár volt (ez tehát nem vál­tozott). Köd volt, pedig, ha jól em­lékszem, hétfőnek kellett volna len­nie. Elvánszorgok a megszokott presszóig, hogy megigyam a más­világ első feketé­jét, az üzleten táb­la (most először), „szünnap” lehet, hogy ők sem hal­lották a harsoná­kat. Másik helyi­ségbe tértem be, a kiszolgáló álmosan kódorgóit a helyi­ségben, többször szóltam neki, amíg egyszer kiszolgál­tak (akárcsak a világvége előtt). A végén a számlához hozzáadták a bor­ravalót. (Akárcsak a világ vége előtt.) Bejött a helyiség­be az egyik hitele­zőm, én abszt ra­fiáivá, távozni eke. riám, de ő meg­szólított: „mikor adod meg az ötve­nest?”, én ködös szemekkel, fárad­tan és álmosan (de azért kecseg­tetően): „majd hol­nap” (akárcsak a világ vége előtt). U. i.: Mint érte­sültem, a magyar filmek még min­dig gyengék (akár­csak a világ vége előtt). Pásztor nagy közönséget vonz. Az operett szereplői: Olgyai Mag­da, Romvári Gizi, Varga Edit. Füzessy Ottó, Fonyó István és Fekete Alajos. Rendező Koza- róczy József. i Uj változatban a Cigány Ez is meglepetés a színház­látogató közönség számára. Szigligeti Cigány című szín­művének új, zenés változatát is bemutatja az egri Gárdonyi Géza Színház. Ez az előadás Barta Zsuzsa rendezésében, két évvel ezelőtt nagy sikert aratott a moszkvai Cigány­színház előadásában. Az egri bemutatót ugyancsak Barta Zsuzsa rendezi. Cirkuszhercegnő Ebben az évadban még eg terven kívüli operett kerül r közönség elé: a Cirkuszherceg nő. Kálmán Imre operettje népes szereplőgárdát, színes, érdekes díszletmegoldást igé­nyel. Reméljük, ezt a Kálmán - operettet sikerre viszi a Gár­donya Géza Színház. Ez aztán zenekar! Egy Buenos Aires-i mulató­hely tulajdonosa különleges szenzációval akarta megörven­deztetni közönségét: a mula­tóban kizárólag idomított maj­mokból álló dzsessz-zenekart léptetett fel. A furcsa zené­szek első fellépése simán le­zajlott és a mindig új dolgok­ra öles közönségnél nagy si­kert aratott. A második este azonban a teremben valami nem tetszett a majmoknak és váratlanul nagy üvöltözéssel a közönségre támadtak. A férfiakat a hang­szerekkel jól „megdolgozták”, a nők arcát összekarmolták, széttépték ruhájukat. Csak a rendőrség tudta megfékezni a megvadult állatokat, amelye­ket azután sietve ketrecbe zártak. A pórul járt tulajdonos nyakra-főre fizeti a kártérítési költségeket... 1962. FEBRUAR 7., SZERDA: TÓDOR 150 évvel ezelőtt, 1812. íebruár 7-én született CHARLES DIC­KENS angol író. Regényeiben aranyos humorral ábrázolja kora társadalmát: saját nyomorúságos gyermekkora azonban mely nyomokat hagyott művein. Legtöbb regénye ifjúsági feldolgozás­ban is megjelent. A Copperfield Dávid-ban önéletrajzát írta meg. Néhány világhírre szert tett regényét idézzük: Pickwick Club, Nickleby Miklós, Twist Olivér. rDt^T 20 évvel ezelőtt, 1942-ben e napon halt meg IVAN bilibin szovjet festő és grafikus. Münchenben és Pétervárott tanult. Az 1905—1906-os években az önkényuralom figuráiról egész sor kari­katúrát készített. Nevezetesek Tolsztoj és Lermontov müveihez készült realisztikus illusztrációi. 15 évvel ezelőtt, 1947 februárjában halt meg HANS FALLADA német író. Műveiben mesterien .ábrázolta az erkölcsi bomlást a fasizmus éveiben, a kapitalista rendszer, különösen a munkanél­küliség kihatását a kisemberek életére (Mi lesz veled, emberke — 1932. Aki egyszer rabkoszton élt — 1934, Volt egyszer egy gyerme­künk). A hitleri Németország összeomlása után a haladó demok­ratikus mozgalomhoz csatlakozott, utolsó műveiben a fasizmus elleni harc élményeit dolgozta fel. Művei közül sokat magyarra Is lefordítottak. FILM: fiisl fasrr Magyar film, amely a mai fiatalokról szól, akik könnyel­műen és meggondolatlanul áldoznak fel komoly, szép érzel­meket könnyű, futó kalandokért. Főszereplői Moór Marianna, Sztankai István, Bodrogi Gyula, Petényi Ilona, Máthé Erzsi és Csurka László. ; A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház mutatja be február 8-tól 14-ig. M Egész évben Szilveszter" Ezzel a címmel tart műsoros estet február 12-én a Gárdo­nyi Géza Színházban az egri Városi Művelődési Ház és az Országos Rendező Iroda. Az este fél hatkor és nyolckor kezdődő műsorban többek kö­zött fellépnek Kabos Lősz Rodolfo mester és Koós János, a konferanszié tisztét pedig Hegedűs János, a Vidám Szín­pad ismert konferansziéja lát­ja el. A zenét a Klub Tánc­zenekar szolgáltatja. Gí/Zf MIHÁLY-KÁROLY I 66. Mindenki meglepetten nézett a hadnagyra. — Tehát ez a lány szöktette meg a foglyokat! — mormogta Lafarte. Sietve Gazsóhoz fordult. — Es ezek a lányok önre vol­tak bízva! — mondotta. — Nem tud ön semmit az éjszaka tör­téntekről? — Nem... hadnagy űr! Az egészségügyi szobában pillanatok alatt csődület tá­madt, amikor kiszivárgott a hír, hogy a foglyokkal együtt az egyik lány is eltűnt. — ön sem vett észre az éj­szaka semmit? — kérdezte a hadnagy Hargitaitól. — Nem ... Nagyon jó alvó vagyok. Most is aludtam, mint a bunda! Az egyik őrmester a homlo­kára csapott és felkiáltott. Megvan!... Most már ér­tem ... Mindenki rábámult. — Mi van meg? ... Tud va­lamit, ami az éjszaka történt? — kérdezte izgatottan Lafarte. — Igenis, hadnagy úr! — Kérdően nézett rá min­denki. — Nos, halljuk! — intett a hadnagy. — Az éjjel nagyon rosszul aludtam. Többször felébred­tem. A szélvihar rettenetesen zavart. Ejfél már jóval elmúlt, amikor immár negyedszer éb­redtem fel, ezúttal arra, hogy valahol az ajtót ki-be csap­kodja a szél. Az ajtó vasa han­gosan csattant, a sarokvas pa­naszosan csikorgóit. Vártam, hogy majdcsak megszűnik a zaj, de az inkább fokozódott. Elmondtam néhány miatyán- kot, aztán felugrottam fekhe­lyemről és dühösen kisiettem... Becsaptam az egészségügyi szoba ajtaját és visszafeküd­tem ... — No, várjon csak — állította meg a hadnagy —, az udvaron nem vett észre semmit? — Semmit, hadnagy úr. Egyébként az orromig se lát­tam, olyan koromsötét volt... Én is csak megszokásból, az erődöt ismerve jöttem inkább az ajtóig, nem pedig a szemem vezetett... — Ezek szerint a lány nem sokkal azelőtt távozott a szobá­ból — gondolkozott hangosan a hadnagy. Hirtelen Hargitai felé fordult. — Kulcsra volt zárva az ajtó? — Igen. Minden este kulcsra zárjuk. — Tehát a lány kinyitotta, ki­surrant és az ajtót nyitva hagyta. Csodálatos viszont, hogy senki se vette észre. Önök sem észleltek semmit? — kér­dezte az animita lányokat. — Nem, semmit. — A szélvihar nagyon jó cinkosa volt a menekülőknek! — mondotta az előbbi őrmes­ter. — De mit mond a legiHe- tékesebb, az őr? — Eh — legyintett dühösen Lafarte — mafla mind a há­rom. Egyik sem mondta meg a váltójának, hogy a bunkerben foglyok vannak. A hajnali őr semmiről sem tudott... Csak az üres bunkert találta ... No, gyerünk!... Rendeljen el so­rakozol! Létszámellenőrzést tartunk ... Hátha egyéb meg­lepetésben is lesz részünk. Az udvaron hamarosan fel­harsant a kürt. Az ellenőrzésen az erőd minden tagjának részt kellett vennie, még a köny- nyebb betegeknek is... Az egészségügyi szobából is kivonult mindenki, Csupán Gazsó és az egyik beteg nem tudott lábra állni ... Hargitai és a két lány is ott állt a sor­ban. Az ellenőrzés nem tartott so­káig. Végeztével Lafarte ismét az egészségügyi szobába sietett. — Ne haragudjék — mondot­ta halkan —, ez a rendkívüli esemény egészen felzaklatott. Hogy van? Még nem is érkez­tem rá érdeklődni. — Állapotom semmit sem ja­vult ... Sőt... — Igazán sajnálom . .. Odaintette Hargitait. — Kérem, tegyen meg min­dent Gazsóért. Ha nem javul­na, holnap a karavánnal el­küldjük a központba... A ka­raván már bejárta az összes helyeket, az utánpótlást szét­osztotta ... Bá-Kánba vissza­felé menet elviszik a beteget. — Hadnagy úr — kérdezte Gazsó halkan — A létszámel­lenőrzés mit állapított meg? ... Más nem hiányzik? — De igen ... — Lafarte had­nagy közel hajolt a beteghez és szétnézett, mielőtt válaszolt. — Ezt nem akarjuk dobra ver­ni, hátha a két eset között valami összefüggés van .. . Lhan Nung eltűnt. Hauswirth pékmestert pedig hajnalban meggyilkolva találták szobájá­ban Gazsó riadtan felült. — Micsoda? — Hauswirthet minden bi­zonnyal vietnami ölte meg ... Éles kup-kuppal levágta a fe- iét. Feltehetően Llian Nung tette. De miért? ... Pedig kár, hogy Hauswirth meghalt... Napok óta úgy éreztem, mon­dani akar valamit... De mit? ... Nem sürgettem ... Gondol­tam: ha fontosnak tartja, úgy­is elmondja. Pedig ha közölte volna, most talán nem állnánk itt ilyen tanácstalanul, tisztáb­ban, világosabban látnánk mindent... No, mindegy!... Az M. P. megkezdte a nyomo­zást ... Először az őröket hall­gatják ki... Jönnek majd ide is... De ön csak pihenjen ... Ne izgassa fel magát... Es igyekezzék mielőbb meggyó­gyulni ... Gazsót ismét a hideg rázta... Teste meg-megrándult, fogai összekoccantak. A hadnagy iz­gatottan kiáltott. — Hargitai!... A fogtechnikus odasietett, előkészítette az injekciót. A hadnagy csendben kilopako­dott a szobából. Hargitai megfogta Gazsó karját, újra belenyomta a tűt. Gazsó bágyadtan rátekin­tett. Hosszasan nézte, szeme előtt elmosódottan jelent meg a fogtechnikus képe. Aztán egy másik arc villant fel előt­te, Hauswirthé... — Hauswirth... Tudod, ar­cán mindig gúnyos mosoly je­lent meg, mikor velem be­szélt... Keiében tartott... Mái­éi akart árulni a hadnagynak, de Lhan Nung végzett vele... Így tett pontot az ügy végé­re... Hirtelen felült. — Nem igaz! — kiáltotta. — Mi nem igaz? — kérdez­te meglepetten Hargitai. — Amit Hauswirthről mon­dottam.« — Nem mondtál semmit... Gazsó kimerültén dűlt le az ágyra. Agyában összezavaro- rodott a valóság és az emlé­kezés... Nem tudta, mi az, amit mond és mi az, amit csak gondol... Testét addig soha nem ta­pasztalt forróság leple el. Hargitai kétségbeesetten állt fel mellőle. A beteg állapota másnapra semmit sem javult. Hargitai iz­gatottan sietett be Lafarte had­nagyhoz. — Nos, hogy van a beteg? — kérdezte Lafarte, mielőtt a fogtechnikus egy szót is szól­hatott volna. — Rosszul... Nagyon rosz- szul... Már félrebeszél... És én nem tudok vele mit kez­deni ... Hadnagy úr, egész el vagyok keseredve... Én nem értem ezt a munkát... — Nyugodjék meg ..; — iz­gatottan az órájára nézett. — Egy óra múlva itt lesz a kara­ván! ... Gazsót elküldjük a központi kórházba... ön pe­dig' valahogy majd csak elbol­dogul itt: .. — Hadnagy úr, ha ő elmegy, én meg sem tudok moccanni..; Én nem vállalhatom a felelős­séget az erőd egészségügyi helyzetéért... Én nem akar­tam elvállalni azt a munkát.;. Minek tettek oda? ... — No ... menjen vissza szé­pen és készítse el a beteget az útra... Ami pedig önt illeti, nyugodjék meg, majdcsak lesz valahogy. Hargitai visz- szasietett az egészségügyi szobába, a be­teget felöltöz­tette, hajózsák­ját előkészítet­te, néhány óra múlva pedig szomorúan fo­gott vele kezet, A mentőautó odaállt az egész­ségügyi szoba elé... Amikor meg­hallották, hogy az 57081-est kórházba vi­szik, többen el­jöttek búcsúz­tatására, volt betegei, honfi­társai. Ott volt Lafarte had­nagy is... Valamennyi­en sorra kezet szorítottak a beteggel. Né- hányan könnyeztek... Har­gitai és egy markos magyar fiú felemelték a hordágyat és betették az autóba. Gazsó mel­lé odakészítették a hajózsákját is... A tank felzúgott, a karaván kigördült az udvarról... ★ (Folytatjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom