Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-28 / 49. szám
1962. február 28., szerda NEPÜJSAG 5 Helyesbítés helyett... Az -újságíró leül és írni ** kezd. Jószándékkal, igyekezvén hűen visszaadni mindazt, amit látott, tapasztalt, mindazt, amit véleménynek lehet nevezni, ha természetszerűleg nem is csalhatatlan, de nem is tarthatatlan véleménynek. Jelzőket keres, hogy az olvasó minél jobban maga elé tudja képzelni a cikk hősét, akiről szó van, a cikk heiyét, amiről szó van ... rágja a tollat, ki azzal ír, dobol az asztalon megfáradt ujjaival, aki gépen ír. Félreértés ne essék, nem arról akarunk itt most elmélkedni, hogy milyen hősies, odaadó munka is az újságírás, mint sokkal inkább arról, hogyan fordul visszájára néha a legjobb szándék is, néha —, hogy ismételjük a szót! — az újságíró, néha az olvasók, vagy éppen a' „cikkhősök” jóvoltából. Két példát csak erre, amelyből kitűnik: nemcsak saját maga mondanivalójával, szándékával és tehetségével kell megküzdeni annak, aki az újságírást választotta mesterségének, de gyakran az értetlenséggel, a rosszul értelmezett önérzettel, a falu lelke mélyén még ott kavargó maradisággal is. Még 1961 karácsonyán e lap hasábjain cikk jelent meg egy falu legszegényebb emberéről. Hogy a műhelytitkokat is eláruljuk, nem a szó szerint legszegényebb emberről akartunk mi írni, hisz sokan akadnak még olyanok, akikért tennünk bőségesen kell, de akikről nem mi tehetünk. Olyan szegény embert kerestünk, akin keresztül megmutathatjuk: igaz, ma sem fenékig tejfel a sorsa ebben az országban mindenkinek, de mennyire más fogalmat takar a szegénység ma, mint takart az elmúlt rendszer rongyos világában. „kilencen egy fedél alatt” — ezzel a címmel jelent meg a cikk, mély emberséggel, sok szeretettel megírva az igazat, hogy ott, ahol kilencen élnek ma is, van gond fölösen, valóban nem nagyon juthat boro- záarardáridóra, de lém — s ez a mi szegénységünk — ruhája, kosztja, s ami a legfontosabb, emberi becsülete mindenkinek van, aki ama „egy fedél” alatt él. A cikk megjelenése után a község és a járás néhány vehetője felhívta a. figyelmét a történet hősének — s ebben a figyelemfelkeltésben nem volt sok köszönet. Ahelyett, hogy megmagyarázták volna, mit akart elmondani a cikk, ahelyett, hogy megértették volna, az írás tiszteletteljes főhajtás is volt egyben a hét gyermek szüleinek, akik becsülettel és becsületre' nevelik gyermekeiket, a — valljuk be — nem éppen könnyű körülmények ellenére,’ inkább cikkhősünk „segítségére” siettek, háborog- jon csak, milyen is ez az újság, amely „kiteregeti” az ő szegénységüket. C most a cikk szereplői, Horváth Ferenc és felesége, herédi lakosok, helyesbítést kérnek...' A közelmúltban a mindennapok névtelen hőseiről jelent meg cikk az újságban, s a cikk írója felidézte emlékeit azokról a találkozásokról, ahol párttitkárral, szövetkezeti elnökkel, pedagógussal, mérnökkel, szövetkezeti taggal hozta össze mestersége, s hogy ezek a találkozások milyen jellemzően igazolják: a hősöket soraink közt kell keresnünk. Az egyik, fiatal párttitkárról, úgy emlékezett meg a cikk szerzője, mint akinek bikanyaka az erő, keménység hirdetője is, de írhatott volna vastagnyakú kálomistát is, régies jelzőt használva — de helytelent. Itt nem kértek helyesbítést, itt csak felháborodtak és megsértődtek! Mit tehet ilyenkor az újságíró?! Újból végiggondolja jól, helyesen cselekedett-e, újból megrágja a használt jelzőket, lett volna e jobb, találóbb, aztán keserűen széttárja a karját: vagy a tehetségemben, vagy a jószándékomban van a hiba, vagy... Nem, a harmadik „vagy”-ot nem mondja ki, még gondolatban is igyekszik visszanyelni, mint általánosító, igaztalan gondolatot. Tudjuk nagyon jól, hogy népünk csak tbc-s volt, de nem olvasó nemzet, tudjuk, hogy ennek az országnak millió nem betűn, de vízbenfőtt galuskán nevelkedtek, s nem könyvek, de cselédlakás falai között, vagy éppen künn a város peremén, ahol nem a tudás szállt rájuk, hanem vastagon, mint „guanó” a korom. Azt is tudjuk, hogy az elmúlt évek — nem túlzás e jelző — döbbenetes változásokat hoztak ezen a téren is, de hogy milyen mélyről kellett indulni, mutatja, hogy ezek után a változások után is szembetalálja magát ilyesfajta értetlenséggel az, aki tollat vesz a kezébe. Mi ebből a tanulság? Mondjunk le a „jelzőkről?” Semmiképpen sem. Tanulság: talán valóban, válogassuk meg jobban ezeket a jelzőket — s most itt e szó szimbólum is —, s talán segítsenek jobban az emberi gondolat csiszolásában azok is, akiknek ez párt, állam — sőt, nép adta kötelességük. Uelyesbiteni nem tudunk, mert becsülettel valljuk, hogy ebben az esetben nincs mit, és nincs miért. Született hát e cikk — helyesbítés helyett és a jobb megértés miatt Gyurkó Géza A világ számokban A világon ma 3 milliárd ember él. 2000 körül a világnak 6—7 milliárd lakosa lesz. ★ 1960-ban több mint egymil- liárd tonna olajat termeltek, s ennek körülbelül a felét két ország állította elő: a Szovjetunió és az Egyesült Államok. ★ Az időszaki folyóiratok világszerte körülbelül 200 millió példányban jelennek meg. vagyis ezer lakosonként 74 példányban. ... Japánban is megtépázták a Kennedy-család nimbuszát. A tokiói diákok nem voltak hajlandók végighallgatni Robert Kennedy — az elnök fivére és személyes képviselője — baráti szavait. A diákok kiabáltak, megrohamozták az emelvényt, és az USA-t szidalmazó, Kubát éltető jelszavakkal tüntettek. R. Kennedy sem járt nagyobb sikerrel a japán szigeteken, mint annak idején Jim Haggerthy, aki Eisenhower tervezett utazását készítette elő. A japánoknak, úgy látszik, nincs érzékük az olyan amerikai nüanszok iránt, hogy t. i. akkor köztársaságpárti elnöke volt az Egyesült Államoknak, ma pedig „demokrata” kezekben van a kormánygyeplő. Igaz, a „kocsi” most is ugyanarra tart! — zár — „Édesség-hónap” — olvasom a minap a akátot, s egyben a rája nyomtatott édesség-étlapot is. E: igen — csettintek egyet, mert bár az édességért különö ■ I sebben nem vonulok diadalmenetben, de közösségi érzésem diktálja, hogy örüljek ennek a hónapnak. Egy aggályom mégis van! Kell-e az édesség-hónap? Miért rendezzük ezt a hónapot és kinek? Aki szereti az édességet — most, hogy a csokoládé ennyivel olr:-óbb lett — megveszi úgyis, aki nem szereti, nem veszi meg úgysem. Mintahogy hiába rendeznének sztra- pacska-heteket — tőlem elfekvő áru maradna továbbra is a sokak által nagyra tartott sztrapacska. Jó, rendben van, legyen édességhónap. De akkor ragaszkodom hozzá, hogy legyen T.öltöttkáposzta- hét is. Csak egy hét! De sok töltöttkáposztával ... (—o) Asszonyok lányok asszonyokért lányokért Látogatás az egri Háziipari Szövetkezet kötödéjében Nap mint nap jó másik ruhába öltözni, úgy szép a nő, ha mindig csinos. Régi igazság, s amíg vissza nem térünk őseink egyszerű öltözködéséhez, marad is igazság. Viszont hallottam, hogy az ősasszonyok között is támadt már nézeteltérés, mert az egyik férfi szebb párducot, tigrist ejtett el, s máris megvolt a különbség a barlanglakó hölgyek „bőre” között. No, de azért élünk a modem technika korszakában, hogy ne okozzon gondot a csinos ruha. Ebben segítenek a tervezők, akik egyre szebb konfekcióárut adnak a vásárlóknak, ám nem utolsósorban hasznosak, A végösszeg: 100 millió forint Nagyarányú építkezések a termelőszövetkezetek terveiben SZINTE SZOKÁSSA vált már, hogy ilyenkor év elején megtudtuk, mit építenek a követkéz» hónapokban termelő- szövetkezeteink, s természetes, hogy a kérdésre a Termelőszövetkezeti Beruházási Iroda vezetői — mint legilletékésebbek a tervezésben és lebonyolításban — adjanak választ. Friedrich Sándor, az iroda vezetője, az idén ezzel kezdte tájékoztatóját? — Tudtuk, hogy a múlt évihez hasonlóan az idén is nagy feladatok várnak ránk, ezért megfelelő időben fiozzákezd- tünk az 1962. évi előkészületekhez. Ám így is némileg elkéstünk munkánkkal, mert a Földművelésügyi Minisztérium a házi kivitelezésű építkezésekhez új ámormákat adott ki december közepén, s ezekhez később több kiegészítést is kaptunk. — Természetesen ez független attól, hogy pontosan tudjuk, mi mindennel is gyarapodnak épületben a termelő- szövetkezetek ebben az évben, sőt, több mint száz építendő típuslétesítmény, úgynevezett helyszínre alkalmazása, vagyis pontos helyének kijelölése is megtörtént már — vette át a szót Barna László főmérnök. — A tervező csoportnál erőteljesen folyik a kivitelezési tervek készítése — adta a felvilágosítást Semperger József, a tervezők csoportvezetője, s nem sokkal később beszámoló szavaik nyomán kibontakozott a teljes kép közös gazdaságaink ez évi beruházásairól, nagyságában, jelentőségében, s forintösszegében is. Ezek szerint 1962-ben a tervek alapján 204 épülettel és öt csőkutas öntözőrendszerrel gyarapodnak a termelőszövetkezetek, ezenkívül 27 tsz-ma- jort is villamosítanak. Teljes összegben ez 65 millió forintot jelent. Nagy összeg ez. de hoz- aá lehet venni még mintegy 35 millió forintot — ez összesen százmillió — a terven kívüli építkezésekre, amelyek lebonyolítása ugyancsak a Tsz Beruházási Iroda feladata lesz. Ezeknek az épületeknek tervezési megrendeléseit egyharmad részben már megkapta az iroda. Köztük van a szűcsi Bajza József Tsz számára pince és borfeldolgozó tervezése, más közös gazdaságoknak egyedi elképzelés alapján csibenevelők, 50 férőhelyes és ennél nagyobb tehénistállók, növendék- és sertésférőhelyek, tejházak, takarmánykeverők, utak, hidak, belső villanyhálózat bővítése, tervezése. De visszatérve a tervben szereplő beruházásokra: a megyei Tsz Beruházási Iroda a közös gazdaságok építkezéseinek olcsóbbá tételére öt megyei tervet ajánlott elfogadásra, alkalmazásra az új beruházások gondolatával foglalkozóknak. Ezek eltérnek az országos típustervektől és anyag-, valamint költség-igényességük lényegesen kevesebb. AZ ELSŐ ILYEN ajánlott terv a 97 férőhelyes növendékistálló. Ezekből 1961-ben már számosat építettek a megyében. Most, a terv módosítása révén az istálló öt méterrel hosszabb, 40 centiméterrel szélesebb lesz, úgyhogy tehenek számára is alkalmassá válik, etetésnél meg egy szekér is akadály nélkül beállhat az épületbe. A másik terv az eddig 120 és 250 férőhelyes sertéshizlalda és süldőszállás helyett 300 és 500 férőhelyeseket ajánl. Ezeknek az is előnyük, hogy minden korszerűsítésre, technológi ú újítás bevezetésére al-ralm „sa Az eddigi sertésfia Hóknak hátrányuk volt, hogy na égterük miatt hidegnek bizonyultak, amellett világításuk ser . volt megfelelő. Az új terv szerint a fiaztató téliesíthető, meleg burkolat kerül a kutricák- ba, kisebb lesz a légtér is, több fényt meg a tetőablakok biztosítanak. A közös gazdaságok eddig idegenkedtek a 30 vagonos magtárak építésétől. A beruházási iroda tervezői most új tervükben eltüntették az apró rekeszeket — amelyek azért, ha szükségesek, könnyen képezhetők újra —, s megoldották a gabona szellőztetését is. Emellett épületük 200 ezer forinttal olcsóbban húzható fel, mint az eddigi 30 vagonos magtár. Az ötödik terv egyike a legérdekesebbeknek: ötven férőhelyes növendékistálló — tehenek számára is alkalmas —, s úgy képezték, hogy hegyvidékeken is könnyen elhelyezhessék. Ezekkel a tervekkel készültek tehát a beruházási iroda tervezői az új évre, de mikor számolhatunk be magukról az építkezések megkezdéséről? — Már most is dolgoznak néhány helyen — felelt erre Friedrich Sándor. — A Gyöngyösi Építőipari Ktsz a gyöngyöshalászi Győzelem Tsz új. 97 férőhelyes istállójának több mint felét elkészítette már. A napokban a tetőt rakják. A gyöngyöstar jáni Győzelem Tsz 97 férőhelyes istállójának falazása kész. A karáesondi Kossuth Tsz és a makiári Béke Tsz 97 férőhelyes istállóinak alapjait készítik. A nagyfügedi Dózsa Tsz tanyájára tervezett 97 férőhelyes istállóhoz most szállítják az anyagot. — A házi kivitelezésű épületek is gyorsan készülnek majd el. Jelenleg körülbelül 10—15 helyen tapasztalható már némi mozgás — állapította meg egy iratkötegben lapozgatva a főmérnök. — A legnagyobb lendület azonban a major-villamosításokra jellemző. A tervezett 27-ből az 1962-es év alig másfél hónapja■ alatt tíz majort teljes egészében villamosítottak az ÉMÁSZ és a Megyevill dolgozói. Meg is érdemelnek minden dicséretet — tette aztán hozzá elismerően. És a „csirkegyár”? Erről még nem esett szó, pedig egyike azoknak az építkezéseknek, amelyek „fejlődését” naponta kíséri figyelemmel mindenki. Lehet, hogy a beruházási irodán aZért nem akarták említeni, mert építése már tavaly ősszel elkezdődött? — Nem, erről szó sincs — derültek fel az iroda vezetői —, csupán az a „baj”, hogy törjük a fejünket, milyen dicséretben részesítsük, illetve részesíttes- Stík az ÉM Heves megyei Építőipari Vállalatának itt dolgozó munkásait. A „gyárban” ugyanis már a belső munkákat végzik nagyón jól, nagyon gyorsan, úgyhogy rövidesen a gépek szerelése is megkezdődhet, — aztán a próbaüzem, mert a gáz is benn van, az ÉMÁSZ dolgozói pedig a transzformátort építik. AZ ILYEN „BAJ” mindig a kedvés gondok közé tartozik. S különösen a Tsz Beruházási Irodán az, mert itt kísérik figyelemmel és segítik elsősorban a közös gazdaságok gyarapodási törekvéseit. Munkájuk ebben az évben százmillió forint haszonnal jár a termelő- szövetkezetek tagjai számára, s még azzal is, hogy az építkezések révén sok helyen ismét orvoslásra kerül számos gond, baj. Épp ezért — úgy gondoljuk —, míg az itt dolgozók azon töprengenek, milyen dicséretre is lehetne ajánlani a „csirkegyár” építőit, nem ártana, ha valakinek meg az jutna eszébe, hogy a Tsz Beruházási Irodában szorgoskodók is megérdemelnének valamilyen elismerést, — ha mást nem, helyiséggondjaik mihamarabbi megoldását. Eddigi és jövőbeni tevékenységük révén erre alaposan rászolgálták. Weidinger László szépek, elegánsak és — végtelenül olcsók a Háziipari Szövetkezetek kötött blúz, kuli, ruha készítményei. Mert 170 forintért elegáns ruhát, 140-ért ízléses kulit, 90-ért pompás blúzt készítenek. Ez minden nőnek kellemes meglepetés. Ezek a ruhák nem nyúlnak, szinte nyűhetetlenek, és mindig lehet új fazont kieszelni, amit aztán az ügyes asszonyok, lányok meg is kötnek. Elmentem hát, és megnéztem, hogyan készül ez az olcsó, ízléses holmi. A kötődé mélyen elrejtve, a Telekesy utca 4. számú ház belső udvarán ütött tanyát. Igénytelen épület, ki se nézném belőle, hogy innen jönnek az áruházba a szép holmik. Pedig innen. Nagy Mihályné részlegvezető mindjárt kalauzomul szegődik és együtt nézzük meg a születéstől a viselésig, hogyan készül, kik vesződnek a ra- koncátlon pamutkötegekkel. Legfontosabb alapfolyamat az orsózás. A nagy bála pamutot faorsókra tekeri egy ügyes gép és egy ügyes asz- szony, aki most beteg így a kötőnők felváltva látják el a munkáját. Amikor megvan a pamut, jöhet a munka! A gépet éppen most állítja be Balogh Piroska, aki már öt éve dolgozik itt. — Itt is tanultam meg a szakmát. Most ugyan még csak betanított munkás vagyok, de majd szakmai tanfolyam is lesz, ahogy hallom, s ott meg- szerzem a képesítést. Tovább nem beszél, megindította a gépet. Én meg várakozva nézek rá, de Bardóczy Lorándné folytatja mosolyogva: — Ne haragudjon, de teljesítménybérben dolgozik és most már számol. — Mit? — szakad ki a számon. — A sorokat! Bizony! Nagy fizikai munka ez és idegmunka is, mert egész nap, minden sornál ide-oda kell rángatni a gépet és számolni minden sort. Ha téveszt — fejthet! Nem is zavarom, ha így van. Hisz Balogh Piroska jó munkás. Mindössze 21 esztendős lesz, s máris megkeresi, ha ráhajt, az 1500 forintot! Amikor itt járok, épp bordó kulikat kötnek. Persze, a darabjait, mert egy házzal odább állítják össze a varrórészleg asszonyai. Itt Gyöngy Eta főszabász irányítja a munkát. Merészen belevág a szebbnél-szebb kötött darabokba, megadja végső formájukat, s a varrógépek boszorkányos gyorsasággal formálják a kázsmanyakas, szalagnyakas, kereknyakas ruhákat. Végül Pápista Józsefné kezébe kerül, aki az Egerben egyetlen található endliző gépen percek alatt eltisztázza a ruhát, a blúzt, a kulit. Aztán vasalják, s már mehet is. Hová? Egerbe, a Háziipar üzletébe, Apcra, Nagyrédére és a megye minden részébe. Sokat dolgoznak, készítményeik kifogástalanok, havonta mintegy 800—1000 kuli, 300— 350 ruha hagyja el a kötődét. Negyedéves tervük háromszáz ezer forint, s mindössze 23 dolgozó végzi a termelő és adminisztratív munkát. De a raktárban találhatók még apróbb dolgok is. Kesztyű, sapka, gyermekpulóver, megrendelt egyedi darabok, no és a sok műanyagszálas kard gán, amit szolgáltatásként átszabnak, varrnak. Sajnos, tovább nem tudtam maradni, mert éppen a munkaidő végén hatalmas teherautó-szállítmány érkezett, s láttam, hogy itt mindenki a kirakásához fog, a látogató már fölöslegessé vált. Amikor estefelé a városban sétáltam, megnéztem a háziipari boltot, s megelégedéssel nyugtáztam, hogy valóban sok változatos holmival állhatnak a vevQk rendelkezésére, s a csinosodni kívánók válogathatnak; kedvükre! (ál Építkezések a hatvani Lenin Tns-ben A hatvani termelőszövetkezetek ez év január elsején egyesültek. Az új tsz Lenin nevét vette fel. A zárszámadás után újult erővel kezdték meg a munkát. Folyik a melegágykészítés, a fej trágyázás, s hamarosan a vetést is elkezdik. A tsz ez évi tervében új, fontos gazdasági épületek létesítése is szerepel. Építenek üvegházakat, egy hatvanférőhelyes sertésfiaztatót, egy 90 férőhelyes növendékistállót. Korszerűsítik és bővítik a sertéshizlaldát. A balesetek oka Egy 80 kilométeres sebességgel száguldó, autó hirtelen lefékezésekor a vezető szívének súlya 300 grammról 5 kilóra, vérének súlya 5 kilóról 85 kilóra, agyának súlya pedig 1,5 kilóról 25 kilóra növekszik. Azért sok autókatasztrofának az az oka, hogy a nyomás hirtelen megnövekedése következtében az agyi véredények megpattannak.
