Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-03 / 28. szám

4 NÉPÜJSÁG 1962. február 3., szómba* Gárdonyi Géza Színházi bemutatta Egerben a PÁRIZSI VENDÉG cíniű operettet Szerető gondoskodással a gyermekért A domoszlói példa A grófnő: KOVÁCS MÁRIA Koltai alispán: FÜZESSY OTTO VANNAK GYEREKEK. akiknek szép otthonuk, szü­leik vannak, mégsem érzik a salád védő melegségét, nem orődik velük senki, nem fog- alkoznak a legkisebbekkel, ■izek a gyerekek még árváb­bak, mint azok, akikről az ál­lam gondoskodik, akiknek va­lóban nincs senkijük, csak a társadalom segítő keze. Nem \z állami gondozottakról szó­lok most, akikből kettő van Domoszlón is, de az előbbiekről, azokról, akiknek van apjuk, anyjuk, testvérük, s akik mit sem tudnak arról, hogy leendő fejlődésükre milyen káros ha­tással van a környezet, amibe születtek és amiben élnek. ..Veszélyeztetett a fejlődésük”, így mondják a gyermekvéde­lemmel foglalkozó emberek, s nemcsak így mondják, de ez így is van. Vagy ki látja biz­tosítottnak testi és szellemi fejlődését annak a gyermek­nek, akit naponta megver a részeges apa, hát még ott, ahol az anya is részeges? Mert van ilyen. Van ilyen másutt is, ám Domoszló egy kicsit több súly- lyal esik a latba, mert borvi­dék, s ilyen helyen könnyeb­ben burjánzik az ebből szár­mazó sok-sok kellemetlenség. De a községi tanács mellett működő gyermek- és ifjúság- védelmi bizottság vigyáz a gyermekekre. Mondhatná valaki, hogy mi­ért éppen Domoszlót keH ki­emelni, hiszen más községek­ben is az iszákosság talán még nagyobb mérvű, s talán még több gyerek sorsa veszélyezte­tett. Ez igaz is. S hogy mégis Domoszlót említjük, tesszük azt azért, mert ebben a köz­ségben nem alusznak az ilyen­fajta ügyek felett, nein vár­nak „fentről jövő”, megváltó utasításokat, hanem a maguk belátása szerint, összefogva a baj ellen — segítenek A ti­zenhárom tagú gyermekvédel­mi bizottságiban ott vannak a tanácsi, a társadalmi szervek, az iskola, az óvoda, az egész­ségügy és a rendőrség képvi­selői is már három éve — hi­vatalosan híre sem volt a szervezett falusi, gyermekvé­delmi bizottságnak — meg­tartják minden hónapban az üléseiket, ahol mindig sikerül közös erővel megoldani egy- egy fogas kérdést. Ízelítőül csak néhányat: EGY TBC-BEN szenvedő családban nevelkedett két gye­rek. A szülők igyekeztek ugyan egészségesen nevelni őket, de nem tudták, mi lenne a helyes tennivalójuk. A bi­zottság egyik tagja ezzel a problémával állt az ülés elé. A közös gondolkodásnak az lett az eredménye, hogy kijár­ták a kisebbik állami gondo­zásba vételét, s most már jó he­lyen, a nagymamánál él. A nagyobb is hamarosan elkerül, megy szakmát tanulni a bi­zottság segítségével. Egy másik eset. Sz. D. ve­szélyes körülményét iszákos apja, anyja teremtette meg. A gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság tagjai nem hagyták annyiban a dolgot, rendszere­sen, többen látogatták a csa­ládot, a szülőket végül rábír­ták arra, hogy többet törőd­jenek a gyerekkel. Eredmé­nyesen jártak, s ma is ellen­őrző látogatásokat végeznek. Egy tizennyolc éves fiút va­lamilyen vétsége miatt gyám­ság alá helyeztek, gyámja a gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság elnöke, Csépai Já­nos nevelő lett. Egy év alatt döntő változás állott be a fiú életében. Nevelő-gyámja beve­zette a KISZ-be. Ott úgy fo­gadták maguk közé, hogy utat nyitottak a javulása elé. Ma? vezetőségi tagja az ifjúsági szervezetnek, mindenki meg­becsüli, szereti, s maga is érzi, hogy véglegesen visszatért a becsületes fiatalok táborába. De elég a példákból. Sorolni lehetne még néhányat, ám a jó munkára, az önálló intézke­dések eredményeire ez is rá­világít. Legutóbbi tevékeny­ségük az volt, hogy felmérték a község egész területén azo­kat a kis- és fiatalkorúakat, akik veszélyeztetett körülmé­nyek között élnek. Ezzel nem elégedtek meg, hanem név szerint, személy szerint fel­osztották a 13 tag között a 24 óvodás, iskolás és iskolás ko­ron felüli fiatalt, s várható, hogy ez a szándék is eléri a célját, hiszen nap mint nap beszélgetnek velük, figyelmü­ket a hasznos időtöltés, az élet szép oldalai felé irányítják, s máris elértek annyit, hogy ezek a gyerekek egyre jobban hallgatnak azokra, akik szü­leik helyett igyekeznek a tu­dást, az élet helyes szemléle­tét átadni nekik. Ezzel egy időben rendszeresen eljárnak a szülőkhöz, s mind több azoknak a száma, akik nem veszik felesleges zaklatásnak a gyermekvédelmi bizottság tagjainak rendszeres látogatá­sát. ÍME A DOMOSZLÓI — kö­vetésre méltó — példa. Azok példája, akik érzik ennek a társadalmi szervezetnek nagy fontosságát, és felelősségét, akiket nem a bürokrácia, hanem az élet követelő sür­getése hívott életre. Azok pél­dája, akik ezért valóban tesz­nek is valamit, mert nem­csak mondják, hanem példáz­zák, hogy a fiatalok problémá­ja — társadalmi ügy. Cs. Adám Éva musuru Egerben este 19 órakor: PÁRIZSI VENDÉG (Madách-b érlet) Sírokon este 19 órakor: DODI 1962 !. FEBRUÁR 3., SZOMBAT: BALÁZS 205 évvel ezelőtt, 1757. február 3-án született KITAIBEL PÁL botanikus, zoológus és kémikus. 25 év alatt majdnem az egész országot bejárta, mintegy 100 új növényt, több állatfajt fedezett fel. Kutatóútjárói 3 kötetes latin nyelvű munkában számolt be. Felismerte, hogy a Börzsöny hegységben található ezüstére egy addig még ismeretlen félfémet, a tellurt is tartalmazza. O irta 1810-ben az első magyar földrengéstani monográfiát. 125 évvel ezelőtt, 1837-ben e napon született SZÉCHENYI BÉ­LA utazó, 1862-ben Amerikába, 1867—1870-ig Lóczy Lajos geoló­gus, Bálint Gábor nyelvtudós és Kreitner Gusztáv térképésszel együtt Afrikába, 1877-ben Közép-Azsiába vezetett expedíciót. Uti- élményei 3 kötetben magyar, német és angol nyelven jelentek meg. 130 évvel ezelőtt, 1832-ben e napon halt meg GEORGE CR AB­BE angol költő. Híres verssorozata a falu szenvedésteli eletet ábrázolja. Sir Eustace Gray című különös költeménye egy örült életét írja le. Korában népszerűek voltak verses meséi. 120 éve, 1842-ben e napon halt meg BÖLÖNI FARKAS SÁN­DOR, erdélyi kormánytisztviselő, aki az 1830-as években Nyugat- Európában és Amerikában tett utazása élményeit megírta es Uta­zás Észak-Amerikában (1834) című könyvében a megkövesedett magyar feudális viszonyokat a már fejlett polgári társadalommal vetette össze. Rádió- és televízióműsor FEBRUÁR 3., SZOMBAT: KOSSUTH-RÁDIÓ: 4.26: Rákóczi induló. 4.30: Hírek. Időjárásjelen­tés. 4.40—7.59: Vidáman — frissen. Zenés műsor. Közben 6.30: Orvosi tanácsok. Kb. 6.40: Hirdetőoszlop. 8.00: Műsorismertetés. Időjárásje­lentés. 8.10: Dallal, tánccal a világ körül. 8.50: Lányok, asszonyok. 9.10: Zenekari muzsika. 10.00: Hí­rek. Lapszemle. Időjárásjelentés. 10.10: Zsipp-zsupp kenderzsupp ... Az óvodások műsora. 10.30: Zeng az erdő. 10.55: Rádióiskola. — 11.40: Az NDK belügyminisztériumának központi fúvószenekara játszik. — 12.00: Déli harangszó. Hírek. Idő­járásjelentés. 12.15: Operarészletek. 13.00: Ütrahívás. Alekszandr Pro- kofjev Lenin-díjas költő versei. — 13.15: Könnyűzene. 14.00: Hazai kis­tükör. Illés Béla írása. 14.55: Mű­sorismertetés. 15.00: Hírek. — 15.08: Idő járás jelentés. 15.10: Élőszóval — muzsikával. 18.05: Gondolat. A Rádió irodalmi hetilapja. —- 18.45: Könnyűzene. 19.05: Sonkolyi Ger­gely. Jókai Mór elbeszélésének rádióváltozata. 19.20: Weiner Leó: Magyar szvit. 19.50: Jó éjszakát, gyerekek! 20.00: Esti krónika. — 20.25: Tanulmányoztam a neorealiz- must. Somogyi Pál vidám írása. — 20.35: Nílusparti randevú. A Rádió Dalszínházának bemutatója. 22.00: Hírek. 22.15: Sporthíradó. — 22.30: Táncoljunk. Közben 24.00—0.10: Hí­rek. 0.30: Himnusz. PETÖFI-RÁDIÓ: 5.50: Hírek. — 6.00: Reggeli zene. 8.00—8.10: Hí­rek. Időjárásjelentés. 14.00: Időjá­rás- és vízállásjelentés. 14.15: Esz- perantisták ötperce. 14.20: Köny- nyűzene. 14.45: Válaszolunk hallga­tóinknak. 15.00: Operakalauz. 16.00: Hírek. 16.05: Irodalmi délután. Az ifjúsági rádió műsora. 16.50: Hang- lemezgyüjtők húszperce. — 17.10: Láttuk, hallottuk ... 17.30: Schu­mann: Karnevál — szvit. 18.00: Hí­rek. 18.05: Szív küldi szívesen ... 19.00: Hírek. 19.05: Lakatos Sándor népi zenekara játszik. 19.40: Falu­rádió. 20.00: Orvosi tanácsok. 20.05: Nagy mesterek vezényelnek. Szü­netben: 21.00: Hírek. 21.05—21.20: Színházi élet Kecskeméten. 22.50« Szerelmes versek. 23.00: Hírek, 23.15: Műsorzárás. TV MŰSORAI 18.00: Mese a cicáról, aki item akart cica lenni. 18.30: Tv-híradó. 18.45: Hétről hétre ... 19.05: Film­kaleidoszkóp. 20.00: Kellemes szó­rakozást! Kb. 21.20: Szilveszter* 1961, majd hírek és a tv-híradó is­métlése. BRATISLAVA! TV MŰSORA: 10.00: Az ügyes nyulacska. 11.30: Falu tv. 15.00: Slavia—Spartac Se- kolovo kosárlabda-mérkőzés. 16.30: Divatbemutató a havon. 17.30: Óriások progesszor, tv-játék. 18.55: Műsorismertetés. 19.00: Tv-újság. 19.30: Versek. 19.40: Bratislava— Spartac Sokolovo jégkorong-mér­kőzés. 21.15: Martinu: Esküvő, /vnnno 90 OH • A felesége; OLGYAI MAGDA Babett: ROMVÁRI GIZI Bandi; FÁBIÁN JÖZSEF Rendezte: HORVÁTH ÁRPÁD GU2! MIHÁLYYÁROLV este még pihennek? — Olyan fáradtak vagyunk — sóhajtott az egyik lány. — Én meg beteg vagyok — mondta halkan Ti-ti. — Beteg? — nevetett gúnyo­san Gazsó. — Igen, beteg. Nem fogadha­tok vendéget. Az ajtóban zörögtek. Gazsó intett Hargitainak. — Légy szíves zavard el őket!:.. A kisasszonyok fá­radtak : :. A szekrényből pálinkát ko­tort elő. Mindenkinek töltött egy fél decit, maga is bevágott eggyel, meg az éppen visszaté­rő Hargitainak is adott — Jó pálinka, ugye... nagy­szerű pálinka... Búfelejtő — motyogta Gazsó. Ti-ti szomorúan nézett rá, Hargitai zavartan álldogált. Az ajtónál néhány légiós tü­relmetlenkedett. — Menj oda, küld őket a fenébe! — ordította Gazsó: A fogtechnikus eltűnt, az egészségügyi pedig újabb po­hár pálinkát öntött a lányok­nak. Azoknak mind jobb ked­vük kerekedett Hargitai visszatért és 5 is felhajtotta italát. — No, hölgyeim, nem térnek még nyugovóra? — kérdezte Gazsó. Ebben a pillanatban ismét zörögtek az ajtón. — A betyár mindenit! — ro­hant oda Gazsó —, ki az?! — Lafarte hadnagy. Gazsó kelletlenül kinyitotta az ajtót — Igazán, sajnálom, hadnagy ár — mentegetőzött. — Ez a lány beteg, a másik kettő meg fáradt Ma este nem óhajtanak vendéget fogadni. — Ó, igazán kár — lépett be Lafarte —, de azért engedje meg, hogy néhány percet itt töltsék... Legalább megnéz­hessem okét Belépett a fülkébe, sorra szemügyre vette a lányokat. Ti-tinél sokáig időzött, aztán mosolyogva csak annyit mon­dott. — Pedig nagyon szívesen el­szórakoztam volna az este bár­melyikükkel. — Egy kis pálinkával eset­leg megkínálhatom — előzé- kenykedett Gazsó és már szed­te is elő a poharat. Töltött mindegyik pohárba, a lányo­kéba ÍS: A hadnagy egy ideig néze­gette a lányokat, akiknek egy­re jobb kedvük támadt az el­fogyasztott italtól és hangosan csiviteltek anyanyelvükön, az­tán megkérdezte: — Lányok, nem akarna va­laki mégis vendégem lenni az éjszaka? Mind a két lány leugrott az ágyról, csak Ti-ti maradt a he­lyén. A lányok egyszerre nyúl­tak a jóképű tiszt karja után. Lafarte néhány percnyi vidám habozás után karonfogta az egyik lányt és kilibbent vele a betegszobából. Mintegy ne­gyedóra múlva az irodavezető őrmester kopogtatott be, s né­hány perc után elvonult a má­sik lánnyal. Ti-ti valamit mondani akart, de ott volt még Hargitai. Az egészségügyi egy nagy pohár pálinkát öntött társának, aki azt azonnal be is vágta. Tán­torogva az ágyához botorkált és csak úgy ruhástól ledűlt és hamarosan mély álomba me­rült. Ti-ti félénken közeledett Ga- zsóhoz: — Hallgass meg, Mihály! — kérlelte: — Semmi beszélnivalónk egymással! — mondta nyersen a másik. — Tudom, amit látsz, az el­keserít, de — közelebb húzó­dott a fiúhoz — eddig nem be­szélhettem. .; Semmit se higgy! ... Én nem dobtam oda ma­gam a haramiáknak ... Egész­ségügyi vagy, bármelyik pilla­natban meggyőződhetsz róla. Gazsö a lányra bámult, ami­kor újra zörögtek az ajtón. Dü­hösen ugrott oda. — Nem engedhetek be sen­kit — mondotta türelmetlenül —, a lányok fáradtak. — Fogadjunk, hogy been­gedsz — hallatszott nyugodtan kívülről —. Hauswirth vagyok, a pékmester. Gazsó az ajkába harapott. Szótlanul eltolta a reteszt és beengedte a németet. — Mit akarsz? — Ne félj, nem a lányaiddal akarok társalogni — mondotta sunyin, miközben futó pillan­tást vetett Ti-ti-re. — A meg­ígért két üveg pálinkáért jöt­tem .. ; — Miféle pálinkáért? — Hát azért a két üvegért, amelyet ígértél. .. Emlékszel, nem? ... Azt ígérted, hogy ha holnap nem megyek a parancs­nokhoz jelentést tenni, újabb két üveg pálinkát kapok... Vagy elfelejtetted volna? ... — Te aljas!.:. Te!..: — No, azért ne szidj en­gem!. :. Ha akarod, el is mehe­tek ... Kifelé indult, Áss egészségügyi kétségbe­esetten kiabált utána, — Várj... Előkereste a két üveg pá­linkát és a német kezébe nyomta. Amikor Hauswirth eltávo­zott, Ti-ti szorongva lépett Ga­zsó mellé. — Mi volt ez? — Semmi ... — Nem bízol bennem, Mi­hály? Hidd el, nem tehettem másként! Csak így jöhettem Na-Facba. Másként nem le­hettem volna a közeledben... Én pedig nem tudtam tovább meglenni nélküled. — Nem hiszem... egy sza­vadat sem hiszem ... — Mihály ... Gyermekko­rom óta gyűlölöm a franciá­kat, a légiósokat... Anyám meghalt a harcok során, apám fegyverrel a kezében harcol, az én tevékenységemet isme­red. Hát el tudod képzelni, hogy odaadom magamat ne­kik, el tudnád képzelni, hogy ringyójuk legyek? ... Gazsó nem szólt semmit, me­reven nézett az asztal egy pont­jára. A lány eléje lépett. — Nézd meg... Az igazolványo­mon egészen friss a dátum. Kétnapos... Akkor jelent­kezdem, amikor a lányok útnak indultak ide ... Semmi másért, csakhogy lássa­lak. .. Hogy né­hány napig együtt lehessek veled. Ha sike­rül ... Ha nem akarod, csak egy szót szólj... Itt a késem. Egy pillanat és végzek magam­mal. Sajnálnám, ha több éves munkám és az irántad erzett szerelmem így érne véget, de ha kívánod, így lesz ... Kirántotta borotvaéles kését. — Kívánod?.;; Csak egy szót szólj!;.; No! ítélkezz fe­lettem! Beszél jl > 1 63. A mennyországot vártam, és a pokol szakadt rám! — csa­pott öklével az asztalra a ne­gyedik liter után. — Parancsol? — lopakodott közelebb a kantinos. — Menj innen! — Gazsó fel­I kapta a literes üveget és a kantinos felé vágta. Az utolsó pillanatban kapta el a fejét. — Egyszer nekem is szabad mulatnom! . Nem igaz?!..; }— kérdezte. > — De igen ... hogyne;^ — > hebegte a másik. > Hargitai jött be és kissé fé­lénken közeledett Gazsóhoz. > — Miska!... Mi van veled? s... Gyere már, téged várunk... > — Elkészítetted a kisasszo­nyok fogadófülkéjét? S — El, hogyne! Akadt segítség y bőven, hiszen mindenki nagyon > várta már a lányokat::. I —■ Várta!:.: Mindenki vár­ttá! és a kisasszonyok elszóra- skoztatják majd az egész erő- Sdöt... Mi?!.;. $ — Hát azért jöttek — mon­s dotta bizonytalanul Hargitai. — sDe gyere már... < — Mi az istennek menjek? | Gyertyát tartani? < — Eh! Te vagy a felelős a < lányokért. Rád vannak bízva: < Néhány közlegény már ott < ólálkodik. Lesz egészségügyi < vizsgálat, vagy nem? ..; < — Várj csak! — Nekiiramo- <dott az udvarnak, Hargitai alig < tudta követni. < Amint Gazsó belépett a szo- < bába, a félhomályban valaki < megragadta a kezét és meg- i csókolta. < Ki az? Csak Ti-ti lehet? .:. ! Dühösen lökött rajta egyet, s l villámgyorsan elkapta kezét;.. ^ Kotorászni kezdett asztalán, ? aztán gyertyát gyújtott A lá- <nyok ott ültek ágyán, sorba. | — Nos, hölgyeim — fordult < feléjük Gazsó gúnyosan —, i megkezdik a munkát, vagy ma

Next

/
Oldalképek
Tartalom