Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-27 / 48. szám

VILM PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Hegyi gyerekek... AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA Xin. évfolyam, 48. szám ARA: SO FILLÉR 1962. február 27., kedd Vetéikedés az emberek javára Nemes emberi törekvés szebbet, jobbat alkotni, ki­magasló teljesítményeket elérni, versenyre kelni a mun­kában, hogy az anyagi javak mind nagyobb bőségét te­remthessük meg. Dicséretre méltó cselekedet előmozdítani, hogy hasz­nos terveink mielőbb valóra váljanak, gyorsabb előre­haladást érjünk el a szocializmus építésében. Az iparban már jelentős hagyományai vannak a ver­senyzés különböző formáinak, s nemigen találni olyan üzemet, ahol a munkaverseny valamilyen formája ne lenne található, hogy ne törekednének új megoldásokkal, szorgalmas munkával, nagyobb gazdasági eredmények elérésére S az ipar példája nem egyedülálló. Mind gyakrabban tanúi lehetünk e nemes vetélkedések elterjedésének a mezőgazdaságban is. Abasár és Márkáz páros versenye immáron több mint egy éve segíti elő, hogy a két ter­melőszövetkezetben több szőlőt, húst termeljenek, a szö­vetkezet tagságának magasabb jövedelmet biztosítsanak. A két falu vetélkedéséből olyan sikerek születtek, mint a markazi 33, az abasári 50 forintos munkaegység, s mindkét termelőszövetkezetben tízmillió fölé kereke­dett a szövetkezeti tagság bevétele. Márkáz és Abasár vetélkedése nem elszigetelt jelen­ség. A zárszámadásokon újabb elhatározások születtek, hogy a határban is, ne csak az üzemekben váljék ural­kodóvá a versenyszellem, és a puszta virtus helyébe szo­cialista módon szervezett nemes vetélkedés lépjen, amelynek a szövetkezet tagsága és az ország egyaránt hasznát látja. Ilyen elhatározással kezdték az évet az andornaktályai Búzakalász Termelőszövetkezet tagjai is, akik a falu másik szövetkezetét hivták versenyre: ki tud több búzát, húst, bort adni az országnak, s nagyobb jöve­delmet, jobb megélhetést, emberibb életet biztosítani. Mert az a lényeges ezekben a vetélkedésekben, hogy asr emberek javára válnak, nemcsak a virtus kedvéért, a hírnév, az erkölcsi siker miatt versenyeznek a szövetke­zeti gazdák. Fiatal hajtások még á mezőgazdaságban ezek az életre kelő versenyformák. Nem eléggé kiforrottak, nem is minden községben alkalmazzák, pedig nemcsak Mar- kazon, Andornakon akarnak jobban élni az emberek, s gyorsabban előrehaladni közös gazdaságuk megszilár­dulásában, az emberi tudat formálásában. Miért nincs akkor máshol is ilyen hasznot hajtó vetélkedés, miért nem fognak össze mindenütt a szövetkezeti gazdák, hogy szomszéd falujukat, testvérszövetkezetüket túllicitálva, érjenek el mind nagyobb sikereket a termelésben? Sok hátráltatója van még a versenyszellem kibonta­kozásának falvainkban. Hozzájárul a restség, a régi módi gondolkodás, a kezdeményezés hiánya, az, hogy kevés támogatást kapnak a verseny legjobb formáinak kialakí­tásához, s egyes községekben csak „engedik” kibontás kozni az emberek versenyző kedvét, ahelyett, hogy haté­konyan elősegítenék azt. Valahogy így van ez a hevesi Petőfi Termelőszövet­kezetben is. ahol a fiatalok szívesen versenyeznének, de nem találták még meg annak formáját. Kérdésünkre, hogy „miként versenyezzenek a fiatalok”, a szövetkezet­ben újonnan alkalmazott kettős könyvvitel rögtön meg­adja a választ, illetve a versenyzési lehetőséget. E köny­velés eredményeképp ugyanis állandóan figyelemmel tudják kisérni, milyen költséget igényel egy liter tej, vagy egy kiló hús előállítása. Íme. itt a lehetőség: versenyre kelni abban, hogy minél olcsóbban, minél több húst ad­hassanak közfogyasztásra a fiatalok által nevelt állatok­ból, s ne csak hírnevet szerezzenek a hevesi Petőfi szor­galmas fiataljai, de a versenyben elért eredményükkel saját maguk, s a közösség jövedelmét jelentősen növeljék. A hevesi Petőfi Termelőszövetkezet fiataljainak této­vázása a versenyforma körül eléggé bizonyítja, nem le­het várni arra, hogy egykor majd kikristályosodik a leg­jobb forma, s hosszú kísérletezések után valóban hasznot hajtó vetélkedésre léphetnek a szövetkezetek tagjai. A segítséggel már most sem lehet fukarkodni. Különösen a termelőszövetkezetek pártszerveire vár igen fontos fel­adat a legjobb versenyforma kialakításában, hogy a paraszti életben is mielőbb dominóiévá tegyék a szebbre, jobbra való törekvést, a szocialista módra szervezett munkaversenyeket. A szövetkezetek kommunistái nem lesznek ebben a munkában egyedül, és a falu társadalmi szerveivel össze­fogva, az üzemi pártszervezetek segítségével minden bi­zonnyal már most, a tavaszi munkánál jelentős sikereket tudnak biztosítani a munkaverseny különböző formáinak alkalmazásával. Bízunk benne, hogy a termelőszövetkezetek pártszer­vei megfelelnek c lényeges feladatnak, s miként a gyújtó­zsinór elvezeti a tüzet a hegyeket megmozgató anyaghoz, úgy a kommunisták is „eljuttatják” a versenyzőkedvet a falvak embereihez, hogy az bennük hegyeket mozgató erővé váljék. (K. E.) SAMO CHALUPKA EMLÉKÉRE ★ HALLGATOM A RÁDIÓT ★ ÖNGYILKOSOK A TELEFONNAL ★ TERMELŐSZÖVETKEZETI KISIPAROSOK GONDJA, ÖRÖME OSTOROSON ★ SÓGORSÁG, KOMASÁG ★ W. Shurawlewa: A SKORPIÓ-AKCIÓ ★ KJSZOV KÜLDÖTTKÖZGYŰLÉS ★ ÍGY gyilkol az oas ★ KÜLPOLITIKA ★ HÍREK ★ SPORT Fent, a hegyekben — Mátraszentlászlón — a legenyhébb tél is 90 napig hóval borít­ja a tájat. A falubeliek ezért leginkább sítalpakon járnak, mert ez a leggyorsabb közleke­dési eszköz. Már a kisgyermekek is mesterei a sítalpaknak. Képünkön Randlészek Katalin, Búzás Miklós, Nagyfalusi Sándor elsőosztályos tanulók édesapjuk készítette sítalpakkal „játszani”, síelni indulnak a hegyoldalra, (Foto: Kiss Béla) ^/WSAAAAAA/VtAAAAZS/WXAAAAAAAAA/WVXAAAAAZSAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/WSAZXAAAAAAAAAAAAA/sAAAAAZtA^ Újszerű és hasznos vetélkedés A hatvani Bajza József Gimnázium mezőgazdasági gyakorlattal foglalkozó osztá­lyai, mezőgazdasági lapok ol- vasása-versenymozgalmat in­dítottak. Az első, újszerű és igen hasznos vetélkedésre a napokban került sor. A hetenként megjelenő Ma­gyar Mezőgazdaság című fo­lyóirat rendszeres tanulmá­nyozása, olvasása érdekében az egyes osztályok, versenyre hivták ki egymást, s a gimná­zium tanulói az első vetélke­dőn igen jól szerepeltek. A mezőgazáásagi 'szaklapok­ban megjelenő cikkek, tanul­mányok, tudósítások nagymér­tékben bővítik, mélyítik diák­jaink mezőgazdasági ismere­teit. (r) Hetven tanfolyamon tanulnak a Heves megyei asszonyok A megyében mintegy 70 tanfolyam foglalkoztatja az asszonyokat a téli időszak alatt Ezeken a tanfolyamokon főleg kézimunkázni tanulnak a lányok és asszonyok, de köz­kedvelt a szabás-varrás és a sütés-főzés tanfolyam is. A gyöngyösi járásban 19, a füzesabonyi járásban 6, a he­vesi járásban 15, a pétervásári járásban 8, a hatvani járásban 11 és az egri járásban 11 tan­folyam működik, összesen 1533 taggal. Sikerrel mutatkozott be a pétervásári földművesszövetkezeti énnekkar Vasárnap esté került sor Pétervásárán a földművesszö­vetkezet énekkarának bemu­tatkozó hangversenyére. A kó­rus öthónapi kemény munka után került a hangversenydo­bogóra, s a szakemberek vé­leménye szerint szép ered­ményről adtak számot. Cson­gor Józsefnek, az énekkar ve­zetőjének rátermettségéről és művészetéről beszélt az este. A Földművesszövetkezetek Já­rási Központja nevében Farkas József, az igazgatóság elnöke köszönte meg az énekkar szép munkáját, s kívánt nekik to­vábbi sikereket ezen az úton. A pétervásári földművesszö­vetkezeti zenekar is jól szere­pelt, s ennek eredménye az Én, a dolgozó nép Esküt tettek a Dobó István Laktanya katonai lett, hogy a MÉSZÖV komo­lyan foglalkozik azzal a gon­dolattal, hogy hangversenyre képessé teszi, képzést ad a ze­nekar tagjainak, mert művé­szi érzékük, s már eddig is sa­ját maguk szorgalmának kö­szönhető önképzésük szép eredményekre vezette a zene­kart. Az est hangulatát és ünne­pélyességét fokozta az egri ál­lami zeneiskola növendékzene­karának vendégszereplése, akik a szép sikereik sorozatát most ismét megtoldották egy- gyel. *= EGER VÁROS négy ter­melőszövetkezete az idén a ta- kormánybázis biztosítására 257 hold pillangós felülvetését vég­zi el. A szükséges vetőmagva­kat már biztosították a szövet­kezeteknek. Vasárnap délelőtt ünnepi díszbe öltözött az egri Dobó István Laktanya. Vidám dalo­kat sugárzott a laktanya hír­adója, és zászlókat lobogtatott a szél az udvaron. S hiába fújt a hideg szél, érezni lehetett, hogy valamire készülnék a jó­kedvű katonák. Tizenegy óra­kor ki is tudódott minden. Éji­kor vonultak fel az ünnepi ru­hába öltözött katonák, pa­rancsnokaik vezetésével az ala­kuló térre, hogy ott ünnepi ak­tus során az elsőéves harco­sok letegyék katonai esküjüket. Fél tizenkettő órakor a Rá- kóczi-induló pattogó dallámá­ra kihozták a csapatzászlót az egység élére, majd néhány pil­lanat múlva kürtszó jelezte a parancsnok megérkezését. A jelentésadás után az elnökség tagjai elfoglalták helyüket a tribünön. Az elnökségben he­lyet foglalt Kutika Károly ve­zérőrnagy elvtárs, Kádár Sán­dor alezredes, Gubán Dezső, az Egri Járási Pártbizottság tdtká- , .Fa, Kútsor János né, a pártbizottság titkára, Németh Tibor, az Egri Lakatosárugyár igazgatója, ezenkívül a város sok más közéleti személyisége is ott volt az ünnepségen. Ezek után a parancsnok elv­társ üdvözölte a katonákat, es­kütételük alkalmával, amit a harcosok „Hajrá”-Máltással vi­szonoztak, majd Kádár Sándor alezredes beszélt a katonákhoz. Beszédében elmondotta, hogy milyen jelentősége van a kato­nai eskünek. Mint mondta, a katonai eskü egész életre elkí­séri a harcosokat és minden­nap ennék széliemében kell dolgozniuk, ennek szellemében kell élniük. Történelmi hőseink azért tudtak hősökké válni, mert maradéktalanul katonai esküjük szellemében éltek. Vé­gezetül sok sikert, jó egészsé­get kívánt minden katonának, eskütételük alkalmából. A be­széd elhangzása után sor került az eskütételre. A feldíszített sportpályán, valamint az ala­kuló téren egyenként tették le az esküt az ősszel bevonult fia­tal katonák. „Én, Almási Gyula, a dolgo­zó nép fia, esküszöm...” — mondta az eskü szövegét Al­mási Gyula harcos, aki Diós­győrből vonult be, de ugyan­így a többiek is, akik szüleik, családtagjaik jelenlétében tet­tek esküt a Magyar Népköztár­saság megvédelmezésére. Az eskütétel végeztével gyor­san peregtek az események. A felsorakozott egységhez a pa­rancsnok szólt. Sok sikert kí­vánt a katonáknak munkájuk­hoz, és arra kérte őket, hogy ezután csak az eskü szellemé­ben éljenek, s védjék meg a dolgozó magyar népet a külső és a belső ellenségtől. Ezután az egység vigyázzme. netben elvonult az emelvény előtt, később pedig dobpergés jelezte, hogy búcsúzik az egy­ség csapatzászlajától, — s ezzel véget is ért a katonai eskütétel hivatalos része. A délutánt a katonák szüleik társaságában töltötték, de sokan a város ne­vezetességeit is megtekintették. ______ «■* k­l£ T Néhány hónappal ezelőtt elégikus hangulatú sorokat írtam az egri Beloiannisz utca javítása munkálatairól. A munka akkor a követke­zőképpen állt: éppen „átcso­portosították” a köveket, az építőanyagot. Miután a nyá­ron a helyszínre szállították a köveket, bizonyára tete­mes költséggel, — az ősszel teherkocsira rakták, s elfu­varozták. — Talán máshol is építkeztek... A napokban új szakaszába lépett az út­építés: ismét megjelentek a teherautók — kövekkel. A történeti hitelesség kedvéért hozzá kell tennünk: népi tudjuk, hogy ez a kő hon­nan származik, hogy azt még néhány héttel ezelőtt is éppen a Beloiannisz utca ta­tarozására szánták-e? Arról sincsenek adataink, hogy a kövek helye most már vég­legesnek tekinthető, vagy csak „átmeneti” szállásnak? — zár —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom