Népújság, 1962. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-22 / 44. szám
1962. febn ár 22., csütörtök NÉPÚJSÁG 3 i'elevízió, vagy... — öregem, mióta televíziót vettem, olyan otthonülő lettem, mint valami öreg ma- muska... Ott a szobámban a Népstadion, a Nemzeti Színház, ott van az egész kis és nagy világ... — mondta ezt egyik újsütetű televíziótulajdonos ismerősöm, s ha még ehhez hozzáteszem azt a nagyszerű kényelmet, hogy hason- fekve, ágyba bújva, vagy éppen lábat áztatva is lehet csodálni Hamletet a Madách Színházból, vagy szörnyűköd- ni az országrészeket pusztító természeti katasztrófákról szóló tudósításokban — valóban teljes a kényelem, a civilizáció, és látszólag teljes a kultúra is. Színházak, kultúrházak, sőt mozik panaszkodnak — uramég, még sportpályák vezetői is! —, hogy a televíziótulajdonosok és nézők hadseregének rohamos fejlődésével egyenes arányban csökken az említett kulturális és sportlétesítmények látogatottsága. Hová vezet ez? — teszik fel a kérdést, s a kérdésben benne van a sötét jóslat: — Becsukhatunk itt mindent, az ember visszatér a barlangi állapotokba, csak magasabb, civilizáltabb szinten... Él a maga összkomfortos, televíziós barlangjában. Az első pillanatban nemcsak egyszerűen igaznak, de egyúttal orvosolhatatlannak is tűhik a panasz, különösen, ha az emberben az is felötlik, hogy végtére is, mi ebben a tragédia? Szocialista államunk egyik újszerű és kétségkívül forradalmi fejlődés előtt álló kulturális és propaganda létesítményétől miért kellene nekünk elvonni a nézőket? Üljenek csak minél többen a televízió képernyője elé, csináljon még jobb és még szélesebb érdeklődésre számot tartható műsorokat a televízió: a nép, a mi hasznunk mindez. Csakhogy ez az igazság — féligazság. Az jó dolog, hogy növekszik a televízió-tulajdonosok száma, hogy ez a nálunk még új technikai kultúr-propaganda csoda népszerűsége mind magasabbra csap, s az is, ha a televízió valóban napról napra jobb, népszerűbb, agitatívabb, izgalmasabb műsorral kedveskedik a nézőknek. Az már azonban sokkal kevésbé jó dolog, hogy szocializmust, kommunizmust építvén — az utóbbi még kicsit utóbb van — éppen eme építés egyik kitűnő organizá- tora nem a kollektívabb élet, szórakozás, a közös élmények és a közösen megvitatható érzelmi hatások irányába tereli a közérdeklődést. Egyszerűen szólva: a televízió az én váram, házam, színházam, sportpályám, mindenem... A közelmúltban már e lap hasábjain esett szó Petőfibá- nyáról, s több más községről, ahol a televízió lázgörbéje, ha különböző hőfokot is mutat, de felfelé ível... De esett szó arról is, hogy Petőfibányán már — ha még nagyonis csírájában, mikroszkopikus méretekben is — csökkent a görbe, lejjebb szállt a higany a lázmérőben: igényesebbek lettek a nézők. Már nem néznek meg mindent, de mindent, amit csak nézni és hallani lehet, hanem egyre inkább a rádiózás mércéjével kapcsolják, nyitják meg a világot a televízió képernyőjén. Mindez azért érdekes, mert Nyugaton és a Szovjetunióban is, a televízió diadalmas betörése egyben hallatlan előretörést, tv-konjunktúrát jelentett más kulturális és sportprodukciós lehetőség dekonjunktúrája mellett. Ez a konjunktúra azonban — még kevésbé a sporteseményeknél! — már el- hullajtotta szirmait, az élet visszatér, legalábbis megközelíti a normális mértéket és a televízió elfoglalta — nem a színház, a rádió, a film helyét, hanem saját helyét ezek mellett. Jómagam nem emlékszem rá, sokaktól hallván, tudom, hogy a film, elsősorban a hangosfilm kibontakozása idején egyértelmű volt a jóslat: a színház megszűnt létezni, sem oka, sem joga nincs már többé. Az ógörög színpadoktól át, Moliére, Shakespeare és Sarah Bemard színpadán, egészen e század húszas évéig élt, Virult a „színház”, de sorsa beteljesedett! Nem teljesedett be! A rádió sem tette tönkre, s még a filmet, a hangosfilmet sem. Megjött a televízió! Megszületett a szélésvászon, a panorámamozi és főleg megszülettek a nagyszerű, új filmalkotások... És ismét megszületnek, mert már születtek is és születni is fognak, az új, nagyszerű színpadi drámák... Mert a film is más művészet, s más a színház is, minthogy más a televízió is... De más dolog egyedül, vagy ketten- hárman nézni a labdarúgómérkőzést a képernyő előtt, vagy tízezredmagammal a lelátókon, más együtt sírni ötszáz emberrel a moziban, vagy éppen együtt nevetni, mint ahogy más a közvetlen vizuális látása a színpadnak, a nyíltszíni tapsra meghajló boldog színésznek, mint a végtére is hideg képernyő előtt, lábat áztatva hallgatni Júlia erkélyjelenetét. A művészetek új gyermeke, a hírközlés új hajtása a televízió. Még gyermek, hát gyorsan nő, hogy útolérje társait... Aztán utolérte és szépen besorakozik az embert nevelő, szórakoztató élmények pompázatos nagy családjába.' Gyurkó Géza Divat, nem divat Film készül a gyermekek helyes öltöztetéséről A gyermekek és szüleik számára egyaránt hasznos film gyártásához készítenek kosztümöket a Ruhaipari Tervező Vállalatnál. A divat, nem divat című film kosztümjei valójában a legcélszerűbb gyermekruhák lesznek. A gyermekek öltözködése az utóbbi 30— 40 évben nem sokat változott, de ami kevés új akad, azt sem ismeri mindenki. A film ötletes módon ad majd tájékoztatást arról, hogy ne az esetleg rosszul értelmezett divatot, hanem a célszerűséget tartsák szem előtt. A csecsemőket már nem kínozzák a pólyákban, hanem helyette a rugdalózókat használják, amelyekben körty- nyebben mozognak, jobban fejlődnek a kicsinyek. A nagyobbaknak új, praktikus ruhadarabok az overallok. A fehér, dúsan fodrozott organ tin ruhák helyett a könnyen mosható piké-, kartonruhácskát ajánlják. Előtérbe kerültek a kötöttholmik, köztük például a harisnyanadrágok is. A film bemutatja majd, hogy a nyugtalanul alvó, gyakran kitaka- ródzó gyermekeknek mennyivel jobb a pehelyhálózsák, vagy ha hálózsák nincs is, hálóing helyett legalább pizsamát viseljenek. — A GYÖNGYÖSHALÁ- SZI Győzelem Tsz 97 férőhelyes növendékistállójának építéséhez ez évben kezdtek hozzá, s a munkának több mint a felét már el is végezték a gyöngyösi Építőipar Ktsz dolgozói. Volt gyarmatok — ma luogetlen államok (Több olvasónk érdeklődött: hány független állam szü* letett 1945 óta, mely országok rázták le a gyarmati igát. Kérésükre közöljük az országok nevét — függetlenné válásuk sorrendjében.) Terület Népesség Volt gyarmat- (1000 négyzet- (millióban) tartó kilométer) Japán Hollandia Franciaország Franciaország Franciaország Hagy-Britannia USA N agy-Britannia Nagy-Britannia N agy-Britannia Nagy-Britannia Nagy-Britannia Olaszország Nagy-Britannia Franciaország Franciaország Nagy-britannia Franciaország Franciaország N agy-Britannia Nagy-Britannia Franciaország N agy-Britannia N agy-Britannia Franciaország Franciaország Agrárértelmiségi ankétot rendeztek Hatvanban A járási tanács nagytermében gyűltek össze a hatvani járás állami gazdaságainak és termelőszövetkezeteinek mezőgazdászai, a tsz-ek elnökei is. "■p'.yvwM i — wvmh ' KÉP A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁGBÓL A bukaresti „Adesgo” üzemek női fehérnemű-osztálya. Zárszámadáson történt — Milyen az a kút? A megnyitót Komjáti István, a Növényfajtanemesítő Tanács osztályvezetője tartotta, s előadásában az új zöldségfajták hazai termesztéséről beszélt. Az ankétot egybekapcsolták a mezőgazdasági könyvhónap ünnepélyes megnyitásával. Komjáti elvtárs előadását nagy érdeklődés kísérte, tekintettel arra, hogy a járás termelőszövetkezetei országos viszonylatban is az elsők között említhetők zöldségtermesztés tekintetében. Péter Erzsébet, a Mező- gazdasági könyvkiadó munkatársa ismertette a legújabb bel- és külföldi mezőgazdasági jellegű kiadványokat, könyveket, folyóiratokat, s tanácsokat adott a tsz-eknek, milyen könyvekkel rendezzék be a szakkönyvtáraikat. A vitában Kovács Lajos, a Csányi Állami Gazdaság mezőgazdásza elmondta, hogy gazdaságukban a búzatermesztés területén sikeres kísérletezések folynak. Sütő János, a járási tanács művelődésügyi osztályának vezetője felszólalásában felhívta a figyelmet arra, hogy a gazdasági irányító munka mellett, a községekben és állami gazdaságokban dolgozó szakemberek kapcsolódjanak be a falusi kultúrmunkába. Fontos ez, hiszen parasztságunk kulturális igénye az utóbbi időben lényegesen megnőtt, s a gazdasági munkát is sokkal eredményesebben végezhetik olyan emberek, akik elmélyültebb szakmai tudással rendelkeznek. A hasznos értekezlet után Kárpáti József, a csányi termelőszövetkezet elnöke és Kovács István, a kerekharaszti tsz elnöke javasolták, hogy klubfoglalkozások keretében hasznos lenne a mezőgazdászok további szakmai felkészültségét biztosítani központi előadó közreműködésével, tájékoztatni őket az új kísérletek eredményességéről, s alkalmas lenne ez a klubfoglalkozás a hasznos tapasztalatok kicserélésére is. Az ankét margójára azt írhatnánk: az értekezlet eredményes volt, mert megteremtette szilárd magvát a TIT agronómiái szakosztályának, (r) Korea 221 31,8 Indonézia 1492 90 Vietnam 330 26 1946 Libanon 10 2 Szíria ISI 4 Jordánia 97 1,6 Fülöp-szigetek 299 25 1947 India 3288 403 Pakisztán 945 87 1948 Burma 678 20 Ceylon 66 9 Izrael 21 2 1951 Líbia Fi 60 1 1954 Laosz 237 1,5 Kambodzsa 175 5 1956 Szudán 2506 11 Marokkó 399 10 Tunézia 125 4 1957 Ghana (Aranypart és Brit-Togo) 238 5 Malájföld 132 7 1958 Guinea 246 2 5 Szingapúr 1 1,6 1960 Kamerun 440 3,2 Togo 57 1.2 Mali Államszövetség (Szenegál és Francia-Szudán) 1401 6 Malgas (Madagaskar) 590 5,2 Kongó 2344 13,6 Szomália 638 2 Dahomey 117 1,7 Niger 1189 2,6 Felső-Volta 305 3,5 Elefántcsontpart 322 3,2 Csád 1284 2.8 Közép-Afrikai Köztársaság 617 1,2 Kongó 360 0,8 Cyprus g 0,6 Gabon 26 7 0,4 Nigériai Szövetség 967 35,3 Mauritánia 1086 0,6 1961 Kuwait 15 0,2 Tanganyika 939 9 1962 Nyugat-Szamba 2,9 0,1 Prospektus a jövedelemről Amint beléptünk a kultúr- ház előterébe, egy-egy prospektust nyújtott át a szövetkezet könyvelője. Azt hiszem, ezen a napon érdekesebb olvasnivaló aligha akadt a mar- kazi Mátravölgye Tsz tagjai számára. Úgyszólván minden fillérrel elszámoltak ebben a szövetkezet vezetői, s az emberek tisztán látták, miből került össze a 11 "milliót meghaladó bevétel, s milyen kiadásokra költöttek hárommillió egynéhány ezer forintot. A prospektus jó szolgálatot tett a beszámolók során is. Amikor a főkönyvelő a számokat sorolta, ugyancsak nagy zize- gés hallatszott a padsorokból: a tagság fillérről fillérre ellenőrizte a jövedelem alakulását, s hazatérve, újabb tüzetes tanulmányozásnak vonták alá a számoszlopokat. Itt aztán igazán senki nem mondhatta „ki tudja, mire költötték a tagság pénzét.” ... ezt kérdezte egy izgatott asszonyhang, mikor Kos János főkönyvelő 50 ezer forint meg. szavazását kérte egy kút építésére az andomaki közgyűlésen. Ügy látszik, a kérdés jogosan hangzott el, mert a főkönyvelő részletes válaszában elmondta, hogy nemcsak a kút fúrásához szükséges ez az összeg, de a vízvezetékhez, a tanyaközpont vízellátásához is. így aztán nyugodt lelkiismerettel szavazták meg a kért 50 ezer forintot. Egy régi idézet Nagy sikert aratott Halasi János tanácstitkár megnyitó beszéde, amelyben Márkáz régmúlt történetét vetette, össze a szövetkezeti jelennel, idézve a „tekintetes nemes vármegyéhez” küldött tiltakozásukat, amelyben így írnak a markaziak: „Tudjuk már, mi légyen a£ árendás szolgálat azért méltán irtóztunk, mert most nincs kenyerünk, máris csaknem éhenhalók vagyunk. Kevés marháinkat elvesztegetjük a nagy szükség miatt. Hová folyamodjunk?” így sírtak B. Hunyadiné „alázatos főhajtó szolgái” és siralmukat sem a nemes vármegye, sem Hu- nyadiné nem méltányolta. Most, nagyon könnyű dolga volt Halasi Jánosnak, aki a szövetkezeti tagok helyeslésétől kísérve, a jelen gazdagságáról beszélt, amelyet a szövetkezés hozott a falunak, s ahol mindenki érdeme szerint részesül a falu javaiból, történetesen az 53 forintos munkaegység formájában. Ezért nem kell a mostani „jegyzőnek” a falu siralmával, alázatos főhajtással a földbirtokosokhoz, a tekintetes, nemes vármegyéhez fordulni. Mondták is Halasi Jánosnak: Könnyű most a tanácstitkárnak ... A nők és az egyenjogúság Ügy látszik, még nincs minden rendben az andomaktá- lyai Búzakalász Tsz asszonyainak egyenjogúsága körül, mert a több mint négy óra hosszáig tartó közgyűlésen egyetlen asszony sem emelkedett szólásra. Igaz ugyan, néhány esetben csak úgy a padsorok közül „hallatták” hangjukat, de olyan érzése volt az embernek, mintha az asszonyok hall. gatólagosan beleegyeztek volna, legyen a szó a férfiaké. Pedig ők vannak többségben, s a munka nagyját, nehezét is elvégezték a nyáron. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy az asszonyok mennyire hajlamosak a beszédre, sehogy sem értettük az asszonyok visszahúzódását, hallgatását. Csak a szavazásnál lelkesedtek fel, amikor a főkönyvelő, javaslatára Molnár Jánosnét pótlólag beválasztották a vezetőségbe. Igaz, akkor viszont a férfinép hallgatott. Ezért éreztük, nincs minden rendben az egyenjogúságnál. K. E. Franciaország Franciaország Belgium N agy-Britannia Olaszország Franciaország Franciaország Franciaország Franciaország Franciaország Franciaország Franciaország Nagy-Britannia Franciaország N agy-Britannia Franciaország Nagy-Britannia N agy-Britannia Űj-Zéland őAőAA/vAA\i\\AAAAAAAAAAAAAAAőAMAA/WVVWAAAAA/SAAAAA/VWVSAAA/VW Bőd Péter emlékére A magyar irodalomtörté^ netírás legjobb hagyományainak felmérésével, bizony, még adós a tudományos világ. A magyar irodalomtörténet kincseinek szorgos egybegyűjtését, rendszerezését jelentik e hagyományok, őriznünk kell tehát őket féltett kincs gyanánt. Ezért szólunk ma — emlékezésképpen — a magyar irodalomtörténet tudorainak legöregebbikéről, Bőd Péterről is, aki éppen kétszázötven évvel ezelőtt, 1712. február 22-én született az erdélyi Csernáton- ban. Tanulmányait az enyedi kollégiumban kezdi, majd elnyeri a leydeni egyetem ösztöndíját, ahol majd három éven át (1740—1743) folytatja tanulmányait. Bár teológusnak készült, lelkiismeretesen látogatja a jogi, bölcseleti, történelmi, sőt a természettudományok körébe vágó előadásokat is. A keleti nyelvek tanulmányozásában is komoly eredményeket ért el. Tanulmányai befejeztével aztán — 1743. július 24-én — visszatért hazájába, s egykori pártfogója, Bethlen Kata meghívására Hévízre megy, ahol egyházi tisztet töltött be. A papi hivatás nem aka‘1 dályozta meg abban, hogy több esztendő alatt szerzett tudományos ismereteit ne kamatoztassa a hazai tudományok javára. Nagyszámú teológiai vonatkozású munkája mellett írt néhány, kulturális életünk fejlődése szempontjából rendkívül becses munkát is. És csak természetes, hogy életművéből ml elsősorban ezeket tartjuk számon örökségként. Így főként Magyar Athenás című, irodalomtörténeti vonatkozású munkáját, amely az első magyar íród életrajz-gyűjtemény; s mint ilyen, a magyar irodalomtörténetírás alapvetését jelenti. A mű 1766-ban látott napvilágot Nagyszebenben, s számszerint 458 magyar író és költő életrajzát tartalmazza Ez a magyar irodalomtörténet őskorát jelentő irodalomtörténeti „ősnyomtatvány” húszévi fáradságos munka gyümölcse, s értékeinél fogva méltán vívta ki mind a kortársak, mind az, utókor nagy elismerését. Sinai Miklós, a nagy kortárs mondta róla: „ezt a maradék is hálás indulattal fogja venni”. És valóban. Nélküle talán még Toldy Ferenc sem jutott volna a magyar irodalomtörténet- tudomány terén az ismert eredményekre a XIX. század folyamán. 1767-ben megjelent Erdélyi Féniks című műve megintcsak a magyar irodalom legjobb hagyományainak ápolását jelenti: (benne Misztóthfalusi Kis Miklós és Pápai Páriz Ferenc emlékezetére lel az olvasó), id. Ráday Gedeonnal váltott leveleit olvasva pedig, mint Bessenyei György előfutárát fedezzük fel, aki egy magyar tudós társaság felállítását, megszervezését sürgeti. jyi egérdemli hát, hogy egy J percre megálljunk ma a tudós emlékének adózni, aki a magyar irodalomtörténet művelésének jeles előfutára volt. Lőkös Istva*
