Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-16 / 12. szám

2

N t F 0 » S 4 G

1962, január 16., kedd

Könyvek, amelyek nagyobb megbecsülést és több olvasót érdemelnének

A KÖNYVTARAKRÓL szóló híreket, tudósításokat olvasva az ember látja, mint fejlődik, terebélyesedik napról napra az olvasó-mozgalom; nö a könyvek és az olvasók száma, a könyvtárak évről évre több pénzt, segítséget kapnak új gazdájuktól, a tanácsoktól. Az olvasás társadalmi ügy lett, s ma már a Hazafias Népfront, a nőmozgalom és a földműves- szövetkezetek is állandó tevékenységi körüknek tekintik az olvasókultúra, az olvasó-mozgalom patronálását.

Ha az állami könyvtárhálózat megyei adatait nézzük, imponálóak az eredmények. 1961. október 1-ig (év végi statisztika még nincs) több mint félmillió kötet könyvet olvastak a megyében. Ez a szám az év végére valószínűleg 800 ezer fölé emelkedik.

553 900 könyv — 23 740 olvasó! — az eredmény mindenképpen tiszteletet parancsoló, de nézzük csak tovább a számokat. A kölcsönzött könyvek többségének túlnyomó része szépirodalmi, belőlük csak 55 364 kötet az ismeretterjesztő és tudományos munka. Nagyon kevés ez, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanakkor a könyvállomány 30—40, sőt, ennél magasabb százaléka ismeretterjesztő mű. Ha pedig még tovább nyomozunk, s azt kutatjuk, hogy a fentiekből mennyi a mezőgazdasági ismereteket nyújtó könyv, elszomorító adatokat kapunk. A 2154 „paraszt-olvasó”, plusz a mezőgazdasági problémák iránt érdeklődő „kívülállók” a múlt év kilenc hónapjában 6109 kötetet tartottak érdemesnek az elolvasásra.

MI AZ OKA ENNEK? Mi magyarázza ezt? Talán nem megfelelő színvonalon írták a könyveket? Vagy elavultak? Az embereket nem érdekli a mezőgazdaság? Hiányos a könyv-propaganda? Nem elég színvonalas az ajánlás? Nem ismerik eléggé a mezőgazdasági könyvtermelést a könyvtárosok? Vagy valami furcsa és megmagyarázhatatlan érdektelenség sútja ezt a „területet”?

Válaszoljuk meg egyenként a kérdéseket!

A mezőgazdasági könyvek színvonala ellen egyre kevesebb a kifogás. Már rég nem jelennek meg olyan munkák, amelyekben a szaktudást, a szakértelmet a külföldi tapasztalatok mechanikus másolása és politikai frázisok helyettesítik. A mezőgazdasági könyvkiadás szakított az ötvenes évek elején kialakított módszerekkel, s ma a kiadáspolitikát az olvasó és a szakközönség igényei, illetve a fejlődés szükségletei határozzák meg. Az ilyen szempontok figyelembe vételével megírt és kiadott könyvek joggal tarthatnak számot nagyobb érdeklődésre.

Nem ez a helyzet azzal a könyvanyaggal, amelyeket az 1962-es esztendő a régebbi :dőkből örökölt. Akkor, amikor a, könyvtárakat átvették a községi tanácsok, a könyvtárosok megszabadulhatták ettől a felesleges anyagtól. Ahol nem törekedtek csak a statisztikában megmutatkozó eredményekre. arra, hogy a könyvek számát jelző grafikon mindenáron meredeken emelkedjék, ott ez meg is történt. Persze, nem könnyű könyveket kiselejtezni, hiszen a könyvtáros mindig gondolhat arra, hogy minden könyv, minden betűkkel teleszántott lap valami módon hasznos lehet. A hatvani járásban például a mezőgazdasági könyvanyag nagy része az ellenforradalom előtti időkből származik, ezek után nem meglepő az sem, ha az összes kikölcsönzött köteteknek Hatvan városban csak 0,3 százaléka, a járás területén pedig 0,8 százaléka mezőgazda- sági. .

MAS KÉRDÉS AZ — az okot még valamiképpen mindig a könyvekben keresve —, van-e belőlük elég? Hatvan termelőszövetkezeti városban például 496 kötettel rendelkezik a könyvtár (az állomány 2,9 százaléka), de nem sokkal jobb a helyzet a járás községeiben sem, itt 3,9 százalék. A mező- gázdasági könyvek gyér száma (ezen belül is kévés az új, friss könyv), nem, vagy alig nyújt választékot.

Gyakran hangoztatott érv, hogy az embereket nem érdekli a mezőgazdaság. íme a cáfolat, számokkal válaszolunk erre. A megye termelőszövetkezeteiben 36 mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyam működik, 1060 hallgatóval, továbbá 46 munkásakadémia 2300 részvevővel. Ez, még az állami gazdaságokban érdekelt dolgozókon kívül is 3360 embert jelent, akik napi munkájuk után elmélyültebben tanulmányoznak mezőgazdasági problémákat. Nem hinném, hogy ők „elveszett’ emberek a könyvtárak számára, mint ahogy a tsz-vezetők, brigádvezetők, bizottsági tagok sem.

Persze, semmi sem megy magától, ezeknek az embereknek a figyelmét fel kell hívni a könyvre. Őket is „meg kell agitálni”, meg kell győzni arról, hogy saját munkájukat, saját tanulásukat segítik, ha olvasnak. Ha ez megtörtént volna, akkor Átányban sem kilenc mezőgazdasági könyvet kölcsönöztek volna ki egv év alatt. A makiári könyvtáros például mezőgazdasági könyvekkel felpakolva kereste meg a tsz elnökét — kétszer is. Harmadszorra már az elnök ment el a könyvtárba olvasnivalóért. Persze, a könyvtáros ne csak akkor legyen mozgékony, energikus, ha az elnökről van szó. Ugyanilyen figyelmességet érdemelnek az állat- tenyésztők a fogatosok, a tsz egyszerű tagjai is. Belőlük kerülnek ki a mezőgazdasági könyvek olvasói. Nem véletlen, hogy Ostoroson a 340 felnőttből 157 tsz-tag, a nagyvisnvói könyvtárban pedig a 192 felCáfolat

nőtt közül 88-an a termelő- szövetkezet munkásai.

A MEZÖGAZDAS ÄGI könyvek iránti „érdektelenséget” a könyvtárosok közül néhányan azzal illusztrálják, hogy rámutatnak: a termelőszövetkezeteknek is van mezőgazdasági könyvállományuk, s azt sem olvassák, s azt sem használják ki a tagok, de még a vezetők sem. Bizonyára vannak ilyen tsz-könyvtárak is. De ellenpéldák is akadnak szép számmal. Hogy csak egyet említsünk: a sarudi könyvtáros bizonyára nem tud védekezni ezzel. A 2700 lakosú községből csak két dolgozó paraszt jár rendszeresen a könyvtárba, ugyanakkor például a Kossuth Termelőszövetkezet friss, korszerű mezőgazdasági könyvei állandóan „kézben vannak”.

Ha a szerény eredmények okát kutatjuk, meg kell vizsgálnunk a mezőgazdaság' könyvek propagálását is. A könyvtárosok szóbeli ajánlásáról jelenleg nem lehetnek illúzióink, hiszen ezek feltétlenül megkívánnák, hogy a könyvtáros maga is ismerje, legalább részben, az agrárirodalmi könyvtermést.

És a szemléltető propaganda? — Vannak könyvtárosok — még főhivatásúak is —. akik valamiféle arisztokratizmusból nem rendeznek kiállításokat, nem remélnek tőlük eredményt. Talán most majd, a mezőgazdasági könyvhónap során, a mezőgazdasági könyvek propagálása területén is „megtörténik az áttörés”. A könyvhónap alatt a tervek szerint ankétokat, kiállításokat, könyvismertetéseket szerveznek, plakátokat, röplapokat adnak ki, s a társadalmi szervezetek is kiveszik részüket a munkából.

Sok állomáson halad át a mezőgazdasági könyv, míg eljut a kiadótól az olvasóig. Az első a rendelőjegyzék, ahol gyakran elsiklik felette a könyvtáros, nem hozatja meg. A másik: a könyvespolc, ahol porosodik, mert nem hívja fel rá a figyelmet.

HA VÁLTOZTATNI akarunk a jelenlegi helyzeten, akkor a könyvvásárlási politikában is az őt megillető helyre kell állítani a mezőgazda- sági könyvek beszerzését, és meg kell javítani az ilyen jél- legű munkák propagálását. Nem mentegetőzni kell, érdektelenségre hivatkozva, mert érdeklődés — a mezőgazdasági ismeretek iránt — van. De az érdeklődést irányítani kell, többek között az ismeretek tára, a könyvek felé is. Aki tanul, aki tud, többet, jobbat termel, és ennek nyoma van a munkaegységkönyvben és a zárszámadási borítékban is. Tehát a mezőgazdasági tudományokkal szemben megmutatkozó általános érdeklődést elmélyíti, teljesebbé teszi az anyagi érdekeltség. Ha a könyvtárosok erre is gondolnak munkájuk közben, nem lesznek porosodó mezőgazda- sági könyvek.

Krajczár Imre

MOSZKVA '(TASZSZ): J. Viktorov a Pravda hétfői számában kommentálja Kennedy elnök január 11-i kongresszusi üzenetét. Megállapítja, hogy az üzenet szónoki fogásai nem képesek elpalástolni sem az clszomoritó jelen rideg tényeit, sem az amerikai vezető körök politikájának tényleges céljait.

Viktorov utal az üzenetnek arra a mondatára, amely szerint . a második világháború befejezése óta világméretű polgárháború izzítja és gyötri az emberiségei-'. Ezt a megfogalmazást — mutat rá Viktorov — az elnök nyilván azért használta, hogy elterelje a figyelmet a hidegháborúról, amely valóban nemzetközi feszültséget okoz és valóban gyötri a világot. A „polgárháború” szó- használat szerepe az, hogy álcázzon egy tényt:

az Egyesült Államok befolyásos körei nem hajlandók elismerni a békés együttélés élveit, holott csakis ezek alapján lehetséges a béke fenntartása.

A cikkíró utal ezután Ken- nedynek arra a megjegyzésére, hogy a vezetése alatt álló kormány célja „a szabad és független államok békés világKatonai vezetés alá rendelték az indonéz légitársaságot

Macmillan derűlátóan ítéli meg a nemzetközi feszültség enyhülésének esélyeit

A Die Tat közleményéből tudjuk, hogy II. Erzsébet angol királynő nemesi rangot adományozott John A. Barra- clough tábornoknak. Ez az angol tiszt 1945-ben a Rajna vidéki brit csapatok katonai főparancsnoka volt. Arról nevezetes, hogy Köln város akkori polgármesterét, Konrad Adcnauert elbocsátotta hivatalából. Döntését meg is indokolta: „Konrad Adenauer nem mutat elegendő ügybuzgalmat és erélyt az újjáépítésben.” Nos, az idő szörnyen megcáfolta a jámbor brit katonát. Kiderült, hogy Konrad Adenauer igenis ügybuzgó és erélyes építő. Csak éppen nem egy várost, hanem a német imperializmust építi újjá.

;önympoTc

Zord idők

Mostanában olyan politikai jövésmenést szerveznek Willy Brandték Nyugat-Berlin- ben, ami hovatovább egy perzsa vásár kereteit is túllépi — hangban. Némelykor azonban „majmot fognak’’ vagy ha úgy tetszik, „bakot lőnek”, mint a munkáspárti Gaitskell és Coventry város főpolgármestere esetében. A cél az, hogy belésujkolják a nyugat, berliniek tudatába: „Ti mindmind a bonni állam polgárai vagytok." Ezért aztán Nyu- gat-Berlin utcáin és terein - parasztfogásként' — szópár- bajokkat fűszerezett népgyű- l«mket tartanak. Ezt művelte

a nagyvonalú Karl Theodor von und zu Guttenberg „birodalmi báró" és Fritz Erler szociáldemokrata katonai szakértő is. Ez^utóbbi még azt is kimondta, hogy „Nyu- gat-Németország szempontjából zord idők következnek.” ígér? De ki idézi fel e zord időket, ha nem Adenauer és a revansizmus? Nos, a pro- és kontra-lárma igen nagy. Vakulj világ. Ezek a nagyvonalú politikusok szentül hiszik, hogy mialatt a „bla-bla" zajai elkábitják a közvéleményt, ők nyugodtan ellophatnak.egy egész várost.

— kt vict m

met kormány tárgyalásokat akar a berlini kérdésről.

Derülátó nyilatkozata ellenére az angol miniszterelnök ezúttal sem mulasztotta el, hogy a nyugati diplomáciában szokásossá vált fenntartással ne éljen: „Természetesen nera lehetünk biztosak abban, hogy a szovjet követelések elég"* mérsékeltek lesznek-e majd ahhoz, hogy megállapodásra juthassunk”.

Macmillan kijelentette: megérti. hogy az oroszok aggodalommal tekintenek a korábbi Németországra — és hozzátette —. hogy ezt az aggodalmat Anniidban is sokan osztják.

Az angol miniszterelnök nyilatkozatában elismerte, hogy 3 Szovjetunió a világbéke fenntartáséra törekszik, s örömmel üdvözölte azt az alaoelvet, hogv a háborii nem elkerülhetetlen., (MTT)

Beleesne munkáiét *» DÍVSZ írodáiának

ülésszaka

BUKAREST (TASZSZ): Bukarestben befejezte munkáját a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség 'Irodájának ülés-* szaka.

Az ülésszakon' - határozatot fogadtak el arról, hogy 1962. augusztus 10—16. között Lengyelországban ül össze a DÍVSZ 6. közgyűlése.

Az ülésszakon határozatokat fogadtak el a német kérdés haladéktalan békés megoldásáról. a Latin-Amerika. Omán, Algéria, Dél-Vietnam, Nyugat- Irián népeinek harca iránti szolidaritásról. Határozatilag ítélték el az Egyesült Államok kormányának a polgári szabadságjogok elliprására irányuló intézkedéseit. (MTI)

KORUNK KAPITALIZMUSÁRÓL

ilaász Árpád és munkaközössége:

Korunk kapitalizmusa I—II. kötet

nyújt a világ másik felében lezajló folyamatok mozgatóerőinek felismeréséhez, a politikai változások hátterének jobb megértéséhez. A kötet szerzői előbb a vezető tőkés országokkal, majd a gazdaságilag elmaradott területekkel foglalkoznak. E két kötet a politikai kérdésekkel foglalkozó szakembereken kívül a széles olvasóközönség érdeklődésére is számot tarthat, mert megkönnyíti a tájékozódást napjaink égető nemzetközi gazdasági és politikai kérdésekben.

A kötet a Közgazdasági és Jogi Kiadó kiadásában jelent meg.

3. T.

mus jellegét és szerepét, foglalkoznak a mai kapitalizmus gazdasági szerkezetének, a termelés és a fogyasztás struktúrájának alakulásával, elemzik a tőkés társadalom szerkezetét, ennek változásait és a fejlett tőkés országok proletariátusának jelenlegi helyzetét, a háború utáni tőkés újratermelési ciklus alakulását, a tudományos-technikai forradalom legfontosabb tényezőit, kibontakozásának tőkés korlátáit és jelenlegi helyzetét a legfejlettebb tőkés országokban. A második kötet országonként, területenként mutatja be a tőkés világot. Az egyes országok, területek gazdasági, társadalmi és politikai életének elemzésével negítséget

A vezető tőkés országok és a tőkés világ gazdaságilag gyengén fejlett területeinek gazdasági és társadalmi fejlődéséről ad átfogó képet a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Nemzetközi gazdasági és politikai tanszékének munkaközössége által írt kétkötetes munka, a „Korunk kapitalizmusa”.

Az első kötetben a szerzők a modern kapitalizmus legfontosabb elméleti problémaival foglalkoznak — a vezető tőkés országok tényadatainak elemzése alapján. Igen alapos elemzést adnak a tőkés állam sierepéről és ennek változásairól a kapitalizmus fejlődése folyamán, megvizsgálják az állammanopolist* kapitalizLONDON (TASZSZ): Macmillan angol miniszterelnök a Sunday Times munkatársának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy eléggé derűlátóan ítéli meg a nemzetközi feszültség enyhülésének esélyeit. A miniszterelnök megállapította: „az egész világon erő- telies törekvések mutatkoznak a Kelet és a Nyugat kapcsolatainak megjavítására. Az egyszerű emberek világszerte azt akarják, hogv kijussunk abból az útvesztőből, amelybe jutottunk”.

Az Adenauerrel nemrégiben folytatott megbeszélésére utalva. az angol miniszterelnök azt mondotta, hogy a nyugatn°sutba dobva a tényleges nemzetközi erőviszonyoknak józan megítélését. Csakis ezzel magyarázható — állapítja meg a Pravda cikkírója —, hogy az üzenetben egyetlen szó- sincs a világháború maradványainak megszüntetéséről, a nemei békeszerződésről, viszont ott található az a légből kapott szólam, hogy a „hős Berlint továbbra is veszély fenyegeti”.

Az elnöki üzenettel kapcsolatban — írja Viktorov — meg kel] említeni az Atlanti Gazdasági Közösség Kennedy által felvázolt tervét. Részletesebb elemzés nélkül is megállapítható, hogy

az üzenet a két rendszer békés versengésének gondolatával a Szovjetunió és általában a szocialista államok elleni gazdasági háború gondolatát állítja szembe.

Az amerikai vezető körök ezért az imperializmus összes erőinek összefogására törekszenek. Kennedy terve, amelynek értelmében az Egyesült Államoknak minden vonalon erősítenie kellene kapcsolatait a Közös Piaccal, nemcsak azt mutatja meg, hogy mennyire fél az amerikai elnök a szocialista világgal való gazdasági versenytől, hanem azt is, hogy milyen éles gazdasági ellentétek marcangolják az imperializmus táborát. (MTI)

Bz égi kém kudarca

%

Vandenbergi légitámaszpont (MTI):

Mint az AP jelenti, az Egyesült Államok légierejének vandenbergi támaszpontjáról fellőttek egy Discoverer-típusú mesterséges holdat. A hold- hordozó rakéta második lépcsője azonban nem gyulladt be, ezért a Discoverer nem tért rá földkörüli pályájára, hanem a Csendes-óceánba zuhant. (MTI)

közössége, amelyben a részvevők saját maguk határozhatják meg jövőjüket és rendszerüket”. Kennedy nyilván naiv és tájékozatlan embereknek szánta ezt a megjegyzést. A világ jói tudja, hogy éppen az Egyesült Államok az az ország, amely nem akarja elismerni a Német Demokratikus Köztársaság lakosságának azt a jogát, hogy belátása szerint építse jövőjét, Vagy ne tudná a viiág — kérdezi Viktorov —, milyen makacsul igyekszik az amerikai imperializmus megfojtani a szabad Kubát? A világ nagyon jól tudja azt is, hogy a kormányzati formáknak az üzenetben említett „sokfélesége" csupán olyan keretek között valósulhat meg, mint a fináncoügarchia köztársasága, a. latin-amerikai „banánköztársaságok” diktátort rendszerei, végül Franco és Salazar nyíltan fasiszta kormányzata.

Az ékesszólás — folytatja a cikkíró — nyomban eltűnik az elnöki üzenetből, mihelyt a katonai intézkedésekről van szó. Ezek bizonyítják, hogy

az Egyesült Államok uralkodó körei még mindig „az

erő pozíciójából” akarnak beszélni a világgal,

A Pravda

Kennedy kongresszusi üzenetéről

nnt a Garuda Indonéz Légitársaság kisegítő szerepet kap a felszabadítást hadműveletekben.

Mint az AP jelenti, a fülöp- szigeti külügyminisztérium egyik magasállású hivatalnoka szerint Manilában, a Fü- löp-szigetek közreműködésével tárgyalások folynak Indonézia és Hollandia képviselői között a nyugat-iriáni kérdés békés megoldásáról. A Fülöp-szige- tek képviselői állítólag közvetítő szerepet játszanak a kél fél között és az AP jelentése szerint, külön-külön tárgyalnak az indonéz és holland megbízottakkal. (MTI)

DJAKARTA (MTI): Az Indonéz nemzetvédelmi tanács és a Nyugat-Irián felszabadításáért folyó hadműveletek különleges vezérkara Sukarno elnök részvételével ülést tartott, amelynek során Nyugat- Irián felszabadításának technikai vonatkozású kérdéseit tárgyalták meg — közölte újságírókkal Ahmed Jani, a vezérkar főnöke. Nyilatkozatából kitűnt, hogy a hadászati előkészületek a holland fennhatóság alatt álló indonéz terület felszabadítására nemcsak a Nyugat-Iriánnal szomszédos partvidéken, de az ország más területén is folynak. Maluku körzet és Nyugat-Irián katonai parancsnoka az Üj Kína hírügynökség jelentése szerint közölte, hogy a parancsnoksága alatt álló erők már hónapok óta kiképzésben részesülnek Maluku dzsungeljeiben és hamarosan megkezdik ejtőernyős gyakorlataikat.

Az indonéz fővárosban katonák és polgári személyek közreműködésével „Támadás a nyugat-iriáni gyarmatosítók ellen” elnevezésű hadgyakorlatot kezdtek, s ezzel megkezdődött a Nyugat-Irián felszabadítására . jelentkezett önkéntesek kiképzése.

Az egyik indonéz hírügynökség jelentése szerint az országos mozgósítással összefüggésben fokozatosan katonai vezetés alá rendelik az indonéz polgári légitársaságot. A légügyi szervek mozgósításának végrehajtására hivatott előkészítő bizottság közleménye sze-