Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-10 / 7. szám

1982. Január 19., széria NÉPŰJS AG ÍT Népfront és szocializmus A nemzeti erők összefogásá­nak ideje; rendszerint a nagy országépítés, vagy a nemzeti katasztrófa. A történelem sok ilyen példával szolgál: Erdély­ben Bethlen Gábor országépí­tésének kora, a mohácsi ka­tasztrófa, vagy a Rákóczi és a 48-as szabadságharcok összefo­gásának ideje. Szabadságáért, felemelkedéséért, újjászületé­séért harcolt a nemzet. Akad­nak a példák között azonban olyanok is, amikor ezek az ösz- szefogások vagy későn indul­tak — mint az elmúlt világhá­ború idején —, vagy pedig lét­re sem jöttek. Így jártunk 1956-bán, amikor tudtuk ugyan hol a helyünk, s mit kell ten­nünk, de a cselekvés pillanatá­ban hiányzott az az összefogó szerv, amelynek léje esetében az ellenforradalom már az első óráiban fiaskót szenvedett vol­na. Ragyogó példáját adta a nemzeti összefogásnak a ma­gyar értelmiség és munkásosz­tály 1945-ben, amikor eltakarí­totta a háború okozta károkat, pusztításokat és ' hozzáláthat­tunk az újjáépítéshez. Az 1957-ben újjáalakult Ha­zafias Népfront szükségessé­gét mutatja az a tény, hogy ma már a munkásosztály és szövetségeseinek összefogá­sa nemcsak hogy elmélyült, de őszinte szövetség a szocializ­mus építéséért. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa december 8-án tartott ülése sok-sok olyan megállapítást tett és határoza­tot hozott, amely megerősítette azt az elvi álláspontot, misze­rint szükség van a párttagok és pártonkívüliek őszinte ba­rátságára és összefogására, te­hát a Népfront munkájára. A Heves megyei Népfront vezetősége már az 1956-os ese­mények után folyamatosan be­választotta megyebizottságá­nak tagjai sorába azokat a progresszív erőket és a volt koalíciós pártok vezetőit, kép­viselőit, akik a Népfront kere­tei között őszintén és becsület­tel vállalták a politikai tény­kedést. Ezt a kezdeményezést az Or­szágos Tanács is helyesléssel fogadta, hiszen a szocializmus alapjainak megszilárdításáért, a fejlett szocialista társadalom megteremtéséért folytatott harcban az újabb pártonkívüli tömegek szövetsége, az újabb erők csatlakozása csak előse­gítheti és meggyorsíthatja az új feladatok megoldását. A népfrontban egyesült erők képviselői tehát nem a perc­emberkék, a politikai törtetők és karrieristák, a fejbólintó- jánosok és nem is a vállverege- tést igénylők és a maguk fon­tosságát fitogtatok, hanem az ország és a nemzet jövőjéért munkálkodók, a felelősséget vállalni tudók, olyanok, akikre az elmúlt évtized országépítő munkája nagy hatást gyako­rolt. A Hazafias Népfront-mozga­lom és annak vezető tagjai el­sősorban tehát figyelői és irá­nyítói a közvéleménynek, a társadalomnak. így szerepe van a párt és a tömegek kap­csolatának elmélyítésében. Fejleszti a helyi tanácsok a népfrontbizottságok együtt­működését. Támogatja a helyi kezdeményezéseket; előadáso­kat, tanfolyamokat szervez a termelőszövetkezeti parasztság művelődésére. Nagy szerepe van a társadalmi munka ki­bontakoztatásában és a helyi tanácsok állandó bizottságai munkájának támogatásában. Az egyik legfontosabb fii­adata a népfrontmozgalomnak, hogy lankadatlanul mozgósítja a tömegeket a béke védelmére. A népfront erősíti a magyar nép körében azt a tudatot, hogy a népek egyesült erejével a béke fenntartható és csak a mi munkánkon múlik, hogy milyen léptekkel haladunk előbbre terveink megvalósítá­sában. Vagy tagadható-e- az a válto­zás, amely ma a falvakban végbemegy? A falvak népe is naponként látja az ország ro­hamos fejlődését és ismeri a munkásság törekvéseit az ipar és kereskedelem fellendítésére. A falvakban a mezőgazdasá­gi szakoktatás fejlesztése, az ezüstkalászos tanfolyamok szervezése, az agrártudomá­nyok propagálása, elterjesztése, tehát a falusi kulturális munka színvonalának fokozása a ihe- gye kiváló pedagógusainak be­vonásával, mind-mind nép­fronti feladat. Nem örvendetes tény-e az, hogy az év őszén már kétszáz­negyvenezer középiskolás ta­nult az országban, atni az 1938-as évi létszám négy és félszerese. A sok-sok és fel nem sorolt eredmények mellett a közös munka formáló ereje, az egyes emberekben végbemenő belső harc útján a régi és az új összeütközéseivel, falun is, lépésről lépésre alakítja a fa­lusi emberek erkölcsét. Meg­szűnik a „kódis” és „módos” megkülönböztetés és kibonta­kozóban van az egységes pa­raszti osztály. Az ország sorsáért, jövőjéért felelős magyar munkásosztály friss erővel gyarapszik: az egységes paraszti osztállyal. És ez a friss erő, ez az eleven vér­keringés már eddig is bebizo­nyította, hogy nem nagy sza­vak keljenek, hanem hozzáér­tő, okos gondolatok, amelyek képesek éppen a szakértelem­mel nagy eredményeket elérni. A második ötéves terv lelke­sítő céljain kívül a legidősze­rűbb napi gondok is foglalkoz­tatják a népfront-bizottságokat, így az őszi szántáskor a két műszak gondolata is a nép­front megyei bizottsági ülésén került szóba a mezőgazdasági beszámolón. Az eredmény rhár ismeretes. A népfrontmozgalom a XXII. kongresszus után még inkább elevenebb, élő szervezete a tár­sadalomnak, amely az élet ütő­erét tapintva erősíti belső egy­ségünket. A népfrontban az or­szág szíve lüktet és egy egész ország politizál. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa legutóbbi ülésén Kádár János elvtárs felszólalá­sa is ezt célozta: ..A személyi kultusz idején a társadalmi tényezők tíz- és százezrei felmentve érezték magukat a gondolkodás kötele­zettsége és a felelősség alól. Ha ugyanis olyan helyzet van, hogy azt rtiondják: van az or­szágban öt ember, vagy egy, aki mindent tud, mindent lát és mindenre gondol, akkor ez azt jelenti, hogy nekünk tulaj­donképpen nem is nagyon kell törnünk a fejünket. A személyi kultusz idején az ilyen gondol­kodás nem volt véletlen, hiszen ha nincs széleskörű tanácsko­zás a döntésekről, ha az embe­reknek semmilyen beleszólá­suk sincs abba, hogy mi a te­endő, akkor azért a teendőért semmiféle felelősséget nem éreznek”. „Higgyék el, százszor nyu- godtabbak lehetünk az ország sorsa felől, ha tudjuk, hogy lelkiismeretes emberek száz­ezrei — vagy nyugodtan mondhatom — milliói foglal­koznak az ország sorsával, mintha csak tizenöt, öt, sőt, esetleg csupán egy ember fog­lalkozik vele”. Kádár elvtárs fenti sorai a XXII. kongresszus szelleméből faliadnak és félreérthetetlenül azt célozzák, hogy mind a párt, mind a népfrontmozgalom po­litikájával egyetértés ne pusz­ta kijelentésekben nyilatkoz­zék meg, hanem mindenenek- előtt a tettekben, mindenki gyakorlati munkájában. Ennek a politikának a helyességét az élet, a tömegek saját tapaszta­latai igazolják és erősítik meg. Ha vitázunk — és szükséges is vitáznunk egyes kérdésekről —, mert azok még nem min­denki előtt világosak, ez csak egy célt követhet: a népfront­ba tömörült dolgozó nép egy­ségének erősítését, a szocializ­mus építését. Okos Miklós, a Hazafias Népfront megyei bizottságának tagja. Uj gépekkel, épületekkel gazdagodott 1961-ben , a Füzesabonyi AG Az elmúlt gazdasági évben jelentősen gyarapodott a Fü­zesabonyi Állami Gazdaság felszerelése. A gépparkba töb­bek között négy új, szovjet gyártmányú kombájnt, két Szuper Zetort, három személy- gépkocsit vásároltak. Értékes felszereléssel bővült az elmúlt évben a 'gépműhely is, mert tavaly sikerült vásárolniuk modern szervizberendezést, modem szerszámgépeket, ma­gasnyomású zsírzóberendezést, félautomata esztergagépet, vil­lamos próbapadot, dieselada- goló-szabályzó berendezést és ezenkívül még több más fon­tos, kisebb berendezést és szerszámokat. A gazdaság dolgozói büszkén emlegetik az elmúlt évben épí­tett modern magtárat is, ame­lyik 120 vagon termény befő - gadására képes. Az új magtá­rat a poroszlói üzemegységben építették 1961-ben. Ugyancsak tavaly sikerült a gazdaságnák felépítenie egy 400 férőhelyes szarvasmarha-telepet, ahol mindössze három ember mun­kája elég a jószágok gondozá­sához. Az idén újabb gép és szer­szám vásárlásával, új és új, modern gazdasági épületek létrehozásával könnyítik meg az állami gazdaság dolgozói­nak nehéz munkáját. — A TERMELŐSZÖVET­KEZETEK zárszámadási felül­vizsgálatát január tizedikétől kezdik meg megyénkben a já­rási tanácsok mezőgazdasági osztályai. A felülvizsgált szö­vetkezetek néhány napon belül megtartják a zárszámadási közgyűlésüket is. ('iJ)iiiajiatkífL... ^gerben az Agyagos út ŐJ közepét síkosra szán- kázták a gyerekek. Idősebb néni igyekszik nagy csomag­gal felfelé a veszélyes szaka­szon. Kezéből hol a kétkilós kenyér* hol a zöldség csúszik ki, s imbolyogva, alig tud megállni a lesuhanó szánkó előtt. Csikorog a „lábfék”, szemfényvesztő gyorsasággal áll meg a kisfiú és lepattanva a szánkóról odaszalad a néni­hez. — Tessék ideadni azt a ke­nyeret, majd én elviszem! Jancsi — kiált át a híd alá —, gyertek segíteni ennek a né­ninek, mert nem tud felmen­ni! — Hagyjátok, kisfiam — men­tegetőzik a néni —, majdcsak hazaérek már! — Szó sincs róla! Minek tet­szett így felpakolni? — kérdik szemrehányóan és máris szét­kapkodják a szatyrot, tejes­kannát, kenyeret. Vidáman kanyarodik a kis menet, egyikük a nénit támo­gatja, közben mindenféléről beszélgetnek, s a néni sem tőlük felejti el megkérdezni miért tették ezt. — Nem érdekes! — vála­szolja fölényesen az egyik Kis­fiú —, megszoktuk! Mi direkt várjuk azokat, akiknek lehet segíteni. — Úttörők vagytok? — ta­pint rá a néni a számára leg­érthetőbb indokolásra. — Hát... — akadozik a fe­lelelet — azért is, de éppen én nem is vagyok úttörő, ha­nem azért, mert olyan jó do­log segíteni azoknak, akik Idősebbek. Meg azért is, mert megfogadtam, hogy ha a kis­testvérem meggyúgyul — pa- ralízises volt —, akkor mindig segítek akin csak lehet. Meg­gyógyult. — És melyik iskolába jár­tok? — Ide a Makiári útra, a ha­tosba. Nevük nincs, az elöl meg­szöktek. Magam is kíváncsi vagyok, kik ezek a gyerekek, mert már több esetben hallot­tam róluk, de eddig nem si­került nyomukra bukkannom. No, majd egyszer, csomagok­kal ... (ádám) Századik születésnap RITKA ÉVFORDULÓ meg­ünneplésére gyűltek össze Gyöngyöstarjánban a Kossuth Lajos utca 19. számú házban az érdeklődők és a községi ta­nács képviselői. Száz évvel ez­előtt, 1862. január 6-án szüle­tett a ház és egyben a falu leg­öregebb lakója: Kiss Antalné, Ludányi Rózái, a még mindig jókedvű, élénk észjárású Rozi néni. Bizony, szép időt megért. Még emlékezik a dézsma-rend- szerre, amikor a „Főszögön”, a mai Rákóczi üt végén, a ke­resztnél és a templom mögött minden hat puttony szőlőből egyet teljesen ingyen a földes­úrnak kellett átadni. Emlék­szik, hogy azon a Rákóczi úton, ahol most tízesével sora­koznak a modem, két-, három­szobás kő- és téglaépületek, valamikor csak négy vityilló volt, az is vesszőfonásból, sár- *al betapasztva. Bizony, még a kéménye is vesszőfonásból volt ezeknek az épületeknek. Előfordult gyakran, hogy a sártapasztás lehullott, a ké­mény kigyúlladt és leégett a ház. Mindig földműves volt, hat­éves korától kezdve dolgozott. Mindig szeretett munkálkodni. Tétlenül soha nem ült, még ma is dolgozgat, olvasgat. Csak két osztályt járt annak idején, mert nem tanították tovább. Az iskola szalmatetős volt, pad sem volt benne, négy könyve volt összesen, ezek közül há­rom a hittannal foglalkozott. Dicsekedve mondja, hogy száz év alatt egyetlen egyszer sem volt orvosnál. Kórházat csak kívülről látott, ha elment mellette: soha nem volt beteg és mindig dolgozott. Nagyon szerette a földműves munkát, gyermekeit is a munka szere- tetére tanította. Férjével 60 évig élt együtt, 81 évvel ez­előtt kötöttek házasságot. A falut soha nem hagyta el: három gyermeke, egy fia és két lánya van, a legidősebb most; 78 éves. Van tíz unokája, ugyannyi dédunokája, és 11 ükunokája. Nagyon szereti; őket, örül, hogy egészségesek! mindannyian, mert, bizony, az! ő fiatal korában minden héten! eltemettek egy-két kisgyerme-! két a községben, és nagyon ke-! vesen élték meg 60. életévüket:' fiatalon meghaltak az embe-! rek, sokféle nyavajában, leg-; inkább tüdővészben. Mindig megőrizte a nyugal-j mát. szerette a békés, nyugodt; munkát. Kedvenc étele a tej' volt, a húsfélét soha nem ked­velte. A HELYI PÁRTSZERVEZET! a termelőszövetkezet vezetősé­ge és a tanács vezetői, vala-! mint a hozzátártozók kedves; ajándékokkal lepték meg Rozi! nénit századik születése nap­ján, és erőt, egészséget kíván-! tak neki a második évszázad-; hoz is. ! Szabó Mihály ! Prémiumrendszer o esáity! Új Élet Termelő­szövetkezetben Az idei gazdasági évben a csányi Űj Élet Termelőszövet­kezetben szakítanak a régi, Úgynevezett munkaegységes kapásnövényműveléssel és rá­térnek a százalékos, részes, és munkaegység plusz prémi­um elszámolási módra. A 2450 holdas gazdaság az idén 470 holdon termel ka­pásnövényeket, amelyeknek megművelésére már megkezd­ték a szerződéskötést a tsz- tagok a termelőszövetkezet ve­zetőségével. A premizálás lehetőségét az állattenyésztésben is tovább növelték. Minden 100 malac után egyet a gondozónak ad­nak prémiumképpen, amelyet pénzben is kifizet a gondozó kérésére a szövetkezet. Ezen­kívül az idén az állattenyész­tők részére 35 forintos garan­tált munkaegységet terveznek fizetni. Marianne Ugyebár, ismerjük és sze­retjük a fríg-sapkás Marian- ne-t, a francia géniusz kissé kokett, de bájos jelképét. A Gloire megszállottjai azon­ban olykor-olykor alaposan kompromittálják őt. Éppen most lcpetj életbe például az a legfrisebb francia törvény, amely szigorúan bünteti a — mélytengeri rablókat. Ezek a mélytengeri rablók arról ne­vezetesek, hogy búvárruhá­ban leereszkednek a tenger fenekére és kirabolják az el­süllyedt hajókat. De most az­tán, jaj lesz nekik: elkapják a gallérjukat és lecsukják őket. Ügy kell nekik. Miért nem olajat rabolnak az ara­boktól a Szaharában. Miért nem lépnek be az OAS-ba és miért nem zsarolják Brigitte Bardot? Miért nem dobálnak bombát a moziból kijövő bé­kés polgárokra. Miért nem lövöldözik le a járókelőket Algír utcáin. Miért nem pak- tálnak Adenauerrel egy har­madik világháború kirobban­tása céljából? Miért nem szö­vetkeznek . Francoval, Sala- zarral és a belga union—mi- niereisíákkal a gyarmati né­pek leigázására? Ha állami­lag engedélyezett gazságokat követnének el, kutya bajuk se lenne. Sőt, vigyáznának a testi épségükre. Csakhogy a mélytengeri rablók védelmét a francia rendőrség nem vál­lalja. A francia rendőrség a vízi cápáktól fél. És Mari­ann? Ö nem fél. De hogy szégyenkezik, az biztos .. • A jó fülhallás Jenki „tudósok” sokat vizs­gálódnak mostanában Afri­kában. Megállapították, hogy az Etiópia határa közelében élő mabaan szudáni néptörzs tagjainak jobb a fülhallása, mint a nyugati civilizáció embereié. Eszerint a mabaan törzs tagjai csaknem olyan jól hallanak — örvendeznek a jenkik —, akár a kutyák vagy a macskák. Nos, már- már boldogan gratulálnánk a derék mabaanoknak, ha nem tudnánk, hogy Uncle Sam és John Bull kései utódai sem panaszkodhatnak a fülükre. Nincs olyan kutya, macska, vagy mabaan fül, amely éle­sebben hallana az övéknél — némelykor. Ha például ij nyersanyaglelőhelyek vagy piacok hollétéről suttogna!c; a nyugatiak ezt még akkor is meghallják,• ha a suttogás el se hangzik. Ez aztán a fül: nem igaz? Ha a jenkik mégis fontosnak tartják, hogy Ka- tangától az etióp—szudáni ha­tárig mindenütt tanulmá­nyozzák a bennszülöttek „fül­hallását”, ez jelént valamint. Csőmbe beszélhetne erről, ha akarna. Csakhogy ő tudja már, hogy a belgák és az an­golok „fülhallása” sem rossz. No, mindegf): a „fülhallások” kutatása egyre tart, s mind­addig tartani is fog, amíg az összes afrikai mabaanok — meg nem unják. f. m. A tsz-ellenőrzo bizottságokról A termelőszövetkezetek el­lenőrző bizottságai igen fon­tos szerepet töltenek be a termelőszövetkezetek életé­ben. Feladatuk, hogy haté­kony ellenőrzéssel biztosítsák a termelőszövetkezeti vagyon védelmét, a tervteljesítést, el­lenőrizzék a pénz- és hitel- gazdálkodást, a törvényes rendelkezések megtartását. Az ellenőrző bizottság van hivatva arra, hogy az egyes termelőszövetkezete’:!'?,i biz­tosítsa a belső eller őrzést. Ehtfez azonban arra van szükség, hogy az ellenőrző bizottság tagjai Ismerjék jo­gaikat és kötelességeiket. Is­merjék alaposan azt a terüle­tet, ahol ellenőriznek. Az elmúlt év második felé­ben a főügyészség, valamint a járási ügyészségek rendsze­resen értékelték, hogyan lát­ja el feladatát egy-egy terme­lőszövetkezeti ellenőrző bi­zottság. A vizsgálatok során néhány jellemző hiányosságot tártak fel, amelyeket mielőbb ki kell javítani. Az egyik legna­gyobb akadálya a jó munká­nak, hogy az ellenőrző bizott­ságok tagjai nem ismerik kellőképpen feladataikat, nincsenek tisztában munká­juk jelentőségével és nem is­merik azokat a módszereket, amelyekkel eredményesebben végezhetnék az ellenőrzést. A vizsgálatokat általában öt­letszerűen, rendszertelenül végzik. A termelőszövetkeze­tek közgyűlése sem számol­tatja be őket a végzett mun­káról, s sok esetben nem megfelelő az ellenőrző bizott­sági tagok kiválasztása. A gyakorlatban ez úgy jelent­kezett, hogy az egyes ellen­őrzési bizottsági tagok nem a saját munkaterületükön vé­geztek ellenőrzést, hanem olyan munkaterületen, ami­hez megfelelő szakismerettel nem rendelkeztek. Ellenőrzé­seikről általában nem készí­tettek feljegyzést és elmarad­tak az észlelt hiányosságok megszüntetésére irányuló in­tézkedések is. Mivel ezek a hiányosságok nem csupán megyénk terme­lőszövetkezeteire vonatkoz­nak, hanem országosan is megtalálhatók, a Földműve­lésügyi Minisztérium és a Termelőszövetkezeti Tanács a munka megjavítására fel­hívást bocsátott ki. A felhí­vás értelmében a termelő- szövetkezeteknek rövid időn belül közgyűlésen kell meg­vitatni az ellenőrző bizottsá­gok munkáját. Az ellenőrző bizottságok választásánál ar­ra kel! törekedni, hogy min­den fontosabb munkaterület képviselve legyen egy-egy (aggal. A termelőszövetkeze­tek vezetőségei gondoskodnak arról, hogy a tagságot tájé­koztassák az ellenőrző bizott­ság szerepéről, munkájának jelentőségéről. Az előadások megtartásához segítséget nyújtanak a Hazafias Nép­front járási szervei mellett működő jogi bizottságok tag­jai. Minden ellenőrző bizott­ságnak éves munkatervet kell kidolgoznia, amit a köz­gyűlés hagy jóvá. A munka megjavítása érdekében a ta­nácsi szerveknek kell gon­doskodnak arról, hogy az el­lenőrző bizottsági tagok meg­ismerjék jogaikat és kötele­zettségeiket. A felhívás pont­jainak végrehajtása hozzájá­rul ahhoz, hogy az ellenőrző bizottságok munkája jobb le­gyen. A munka javítását se­gíti az is, hogy az ügyészi szervek ebben a félévben is rendszeresen vizsgálják egy- egy termelőszövetkezet ellen­őrző bizottsági munkáját, s ebben a munkában hatéko­nyabban részt vesznek ezeri túl a járási tanácsok mező- gazdasági osztályainak dolgo­zói is. Dr. Gyulavári Endre, csop. vez. ügyész Ülést tartott az egri városi • kulturális bizottság nyolcadik egri dalosünnep rendező bizottságának megala­kulásáról, és létrehozták a Hámán Kató kulturális sereg­szemle operatív bizottságát* amelyben a kulturális intéz­mények munkatársai és a szemle lebonyolításában érde­kelt szervek képviselői vesz­nek majd részt. A napokban tartotta meg ülését Eger kulturális bizott­sága a Városi Művelődési Házban, ahol a bizottság tag­jai megtárgyalták az elmúlt évben végzett munka eredmé­nyeit. és a következő negyed­év munkatervéf. Ezután a kulturális bizott- I ság határozatot hozott a

Next

/
Oldalképek
Tartalom