Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-07 / 5. szám

$ 4 népüjság 1985. január T. vasárnap Emlékezés Komjá Aladárra Aki megelőzte a tanácsot Az öreg Kovács András bá­csiról, a tamabódi Tarnagyön­gye Tsz baromfitenyésztőjéről mesélték kint a községben, hogy van, amiben még a taná­csot is megelőzte. Ö volt az első ember a faluban, akinek a háza tetején megjelent a te­levíziói» antenna, akkor, ami­kor az még a városban is igen nagy újdonságnak számítha­tott. Hamarabb vette meg ké­szülékét. mint a tanács. Per­sze, most már nem az egye­düli televíziótulajdonos ott, a faluban. A tanácson kívül még négy készüléket vettek az el­múlt évben. Most, zárszámadás után, megint csak sokan ter­vezik a vásárlást. Nem újság már a televízió ott sem, ahol 16 évvel ezelőtt még csak a jegyző lakásában szólt rádió és alig egy-két újság járt, — de az sem a dolgozóknak, (—d.) — A TARN AMÉR AI Béke Termelőszövetkezetben az el­múlt gazdasági évben a ter­vezetthez viszonyítva, mintegy ezer munkaegységet sikerült megtakarítani, jó munka- szervezéssel.- A NÉGY EGYETEMI vá­ros után Egerben vezette be az Egészségügyi Minisztérium a folyamatos csecsemőoltás rend­szerét. Az időszakosan kiírt ol­tások körülbelül hetven száza­lékos eredményt tudtak elérni, míg a folyamatos oltás — bár tapasztalatok nélkül kezdtek hozzá — máris kilencvennyolc százalékot ért el Eger város­ban. — ÉRTÉKELTE az őszi mélyszántás helyzetét me­gyénkben a Gépállomások igazgatósága. Megállapítot­ták, hogy 1961 őszén a megye traktorosai 20 000 holddal többet szántottak tel, mint az előző év hasonló időszakában.- JANUÁR 19-ÉN^ az egri Szakszervezeti Székházban ha­ladók és kezdők részére szabás­varrás tanfolyamat szervez és indít a szakszervezeti kultúr­otthon. Az előadásokat mind­két tanfolyamon Hering Jó- ßsefne vezeti. — AZ ADÄCSI szövetke­zeti tagok 1961. január else­jétől végzik közösen a mun­kát. Az új tsz ügyeit 23 tagú vezetőség intézi. Az év folya­mán két növénytermesztési, és egy kertészeti brigádban dolgoznak majd a szövetke­zet tagjai. A magyar munkásirodalom József Attiláig legjelesebb al­kotójaként tartja számon őt az irodalomtörténet. Apja kassai tisztviselő volt, adóhivatalnok, 800 forintos évi jövedelemmel. A gyermek alig négyesztendős, amikor leköltöznek a messzi Zalába, Letenyére, ebbe a vi­lágtól távol eső kis faluba, amely viszont a „magyar vi­dék” igazi megtestesítője volt. Kisgyermek korában, — költé­szetében is tükröződő — szo­morkás emlékei is itt gyöke­reznek. „Gyermekkor... Bú és öröm. Sok bú és kevés öröm” — olvassuk a Gyermekkor cí­mű versciklusban. Letenye után Fiume követ­kezett, majd Budapest, mint újabb állomáshely (itt járt kö­zépiskolába) a költő életében. Már ekkor kezdett verseket írogatni. A középiskola befe­jezése után jogász lett, s mi több, a Szociáldemokrata Párt tagja. Első verseit csakhamar közük is a lapok, amelyek forradalmi lendület tekinteté­ben — mozaikként illeszked­nek a kor forradalmi magyar lírájába. „A Dózsa vér” című­nek — amely a Népszavában jelent meg — olyan kemény a tónusa, hogy az ügyészség a lapot elkobozta. Ez 1912. má­jus 23. után történt. Komját ekkor már a munkásmozgalom aktív harcosa, Kassák Lajos irodalmi körének tagja. A világháború kitörése újabb lökést ad költészete fej­lődésének. Mint a háborút el­ítélő „Gyárközi Bizottság” tagja küzd a háborúellenes frontokon a legigazibb érte­lemben. Állandó kapcsolatban van így a munkásokkal, érthe­tő, hogy eszmeileg is megszi­lárdul, amelynek újabb fok­mérője az 1917-ben megje­EGRI VÖRÖS CSILLAG 7— én: Az Ígéret földje 8— 10: Az őserdő urai EGRI BRÖDY 7—8: Nincs előadás 9— 10-én: Találkozás • ttgrlsszUtlánál EGRI BÉKE 7—8-án: Téves kapcsolás GYÖNGYÖSI PUSKIN 7—10: Szombat este és vasárnap reggel GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 7- én: Délibáb minden mennyiségben 8— 9-én: Ember a holdon HATVANI VÖRÖS CSILLAG 7-én: Mamlock professzor 6— 9-én: Bambi HATVANI KOSSUTH 7- én: Kenyér és rózsák »-9-én: Ügyefogyott Rómeó lent „Kiáltás” című kötet. Az irodalmi frontokon is tevé­kenykedik, szocialista tartalmú folyóirat kiadásáért küzd, amelyet 1919. január 1-ón si­került megjelentetni Interna- cionale címen. Ugyancsak er­re az esztendőre esik tJj Inter - nacionálé című verskötetének megjelenése is, amelyben a jövő emberének „világformáló erejét” sejteti meg, s a diadal­mas orosz forradalmat élteti. A Tanácsköztársaság irodalmi életének egyik legjelentősebbb alakja lesz hát, lapszerkesztő, s az íródirektórium tagja. Csak természetes, hogy 1919 véres leverése után menekülnie kell az országból. 1920-ban Olasz­országban dolgozik, majd 1921—23. között Bécsben, 192^3-tól 33-ig Berlinben. Mun­káját az emigrációban is foly­A szilveszteri „ajándék” után, január 5-én, pénteken mutatta be „hivatalosan” az egri Gárdonyi Géza Színház Miljutyin Juanita csókja című háromfelvonásos nagyoperett­jét. A meglehetősen gyenge szövegkönyvű és zeneileg sem kiemelkedő operett meséje há­rom fiatal viszontagságait me­séli el, akik Dél-Amerikából igyekeznek a moszkvai VIT- re. Szerelem, zsarolás, félté­kenység, kevéske humor — ez állt a színház művészei ren­delkezésére, hogy az operett­ből valóban előadás is szü­lessen. Dicséretes a2 akarat, amély- lyel Kozaróczy József rendező helyenként sikeresen próbál­HEVES 7— én: Balti égbolt (n. rész) 8— 10-én: Ármány és szerelem pétervasAra 7-én: Puskáit és galambok 9— 10-én: Veszélyes út FÜZESABONY 7- én: Magasabb tív 8— 10-én: Az esőcsináló Egerben délután 8 és este 7 6: JUANITA CSÓKJA (Bérletszünet) Recsken este 7 órakor: A LAMPIONOK ÜNNEPE tatja, méghozzá lankadatlan energiával. Az Egység című lap alapítója, majd a berlini Internacionale Presse Korres­pondenz munkatársa volt. Több ízben járt a Szovjet­unióban is, 1931-ben Moszkvá­ban jelent meg Mindent aka­runk címmel harmadik ver­seskötete. 1933-ban Párizsba költözik; ez a város életének utolsó ál­lomáshelye. Az 1936-os spa­nyol szabadságharc Párizson illegálisan átvonuló nemzetkö­zi (orosz, olasz, norvég, hol­land. német) harcosainak ta­lálkozója után írja meg híres, ma már jelképpé nőtt költe­ményét, A nemzetközi brigád indutyját. 1937-ben aztán, saj­nos, utolérte a halál; ma is „jeltelen sír őrzi tetemét fran­cia földben.” Lőkös István kozott operett-légkört terem­teni a színpadon, és elismerés a színészeknek, hogy mindent elkövettek: legyen jobb a be­mutató, mint amilyen volta­képpen maga a szöveg és a ze­ne együttese. A nagy létszámú szereplőgárdában a címszere­pet Bürös Gyöngyi alakította. Hangja kellemes volt, játéka a szerepadta lehetőségeken belül megnyerő. Olgyai Magda Angélája lényegesen több volt, mint amit a szöveg­könyvben megírtak számára — s ezért színesebb, sokolda­lúbb. Zakariás Klári Dolorese kedves jelenség volt. Fábián József Pablo alakítását kelle­mes hangja dicséri. Kanalas László tehetséggel és rutinnal színezte, s tette az előadás egyik legjobb alakításává a harmadik diák, Ramon figu­ráját. Antal László, amit tu­dott, megtett, hogy hihetővé váljék Senor Cézár figurája, míg a mindent végül is meg­oldó bűvészt Fekete Alajos próbálta a jóformán üres szö- vegkönyv-ládikóból színpadra varázsolni. Ami a muzsikát illeti, el kell mondanunk, hogy a Somos István vezényel­te színpadi zenekarnak most nem sikerült előszólítani a partitúrából a tüzes, dél-ame­rikai melódiákat. összegezve: az az érzésünk, hogy a Juanita csókja megal­kotásánál sem a szövegkönyv­írót, sem a zeneszerzőt nem csókolta homlokon — a Múzsa. ^ Mosik műsora ^ Bemutatták Miljutyin operettjét Egerben 40. Gazsó az ágyra vetette ma­gát... Feje majd szétpattant az izgalomtól... A bolt, a fo­lyosó, a pince... olyan álom­szerűnek tűnik minden. Felugrott, idegesen cigaret- fára gyújtott, s fel-alá járkált szobájában ... A kedves bú­tordarabok ... a virágok... az otthona... Ö, mily messze van mindez hozzá! Ügy érez­te, becsapta azokat, akik bíz­lak benne, akik szép szobát, kellemes beosztást adtak neki, Ba-Kánban. . Földhöz vágta a cigarettá­ját. De vajon becsapta-e? Nem őt csapták-e be Bécstől kezdve folyton-folyvást?! Ed­éig lázongott, meg akart szökni, itt viszont megnyugo­dott volna, mert egészségügyi lett?... Igaz, szereti ezt a foglakozást, de ő ettől légiós maradt továbbra is... Légiós, semmi más, aki gyűlöli ezt az egész bandát, ugyanúgy, mint két héttel, két hónappal ez­előtt... Hát akkor? Most mi­ért mászkál szobájában fei­le?... Miért? Mert olyanokkal találkozott, akik szintén gyű­lölik a légiónak még, az írmag. ját is?... Kezet kellene velük szorítani, nem idegeskedni iatta!... Leült az asztalhoz, fejét te­jeiébe hajtotta... Igen. Itt inteni kell... Barátai nin­n ek... Vámos, aki talán a Stábban látott mindent — meghalt... Egyedül kell ha­tároznia! Talán az lenne a legjobb, ha itthagyna min­dent: légiót, szabadságharco­sokat, izgalmat... Igen, itt­hagyni mindent, de hogyan?... Szinte alig van rá mód!... És Ti-ti?... Itt tudná hagyni? ... A virágokra tekintett, melye­ket a lány a nap folyamán ho­zott szobájába ... S egyszerre megelevenedett előtte Ti-ti ra­gyogó, rajongó fekete szeme, máskor őszintén aggódó tekin­tete ... Felugrott. Nem, nem tudná itthagyni... Szereti a lányt... És Ti-ti? Nem csupán érdek­ből csinálta-e az egészet?... Nem azért volt-e kedves hoz­zá, hogy becsalja a faluba, s elvégeztesse vele a műtétet? De nem! Ez két különböző dolog! ... Ügy érzi, Ti-ti sem közömbös iránta ... Ami pedig a műtétet illeti... hát kihez fordulhatott volna szegény lány?... A tizedeshez?... A másik némethez?... Nem em­berek azok! Kiadták volna a sebesültet, s még jutalmat is kaptak volna érte... A bennszülöttekkel tilos kapcsolatot fenntartani ... Ti­los nekik fegyvert, vagy gyógyszert adni... Így írják ezt elő a légiós parancsok... A parancs megszegéséért pe­dig halál jár... De neki gyógyszert kellett adnia! És ad holnap is és mindaddig, amíg arra szükség lesz!... Az emberség, a huma­nizmus, a lelkiismeret nevé­ben! ... Lelkiismeret?... Ember­ség?... Hát van a légióban ilyesmi? Ha megtudják, mit tettél, megfognak, kitekerik a nyakad és kész! A lánynak pedig még az írmagját is ki­irtják!... A lány... Ti-tá ... Az erőd- beliek ezzel a csúnya szóval illetnék: Spion ... Kém... Pe­dig övéi szempontjából a leg­szentebbet, a legértékesebbet teszi... 16 hónap óta, élete kockáztatásával hozza, viszi a hírt... Mindent tud, ami az erődben történik, s így min­den bizonnyal tudják a sza­badságharcosok is... Ti-ti... Törékeny, fiatal lány... Mégis, mennyi akarat, erő lakozik benne, ha hazájáról, övéiről van szó!... Nem kétséges, gondolkozás nélkül odadobná életét, ha szeretett hazája így kívánná... Nem tudta, mit tegyen?... Forrott, kavargóit benne min­den... Újabb cigarettára gyúj­tott. Ekkor jutott eszébe, hogy a nála levő műszereket még nem adta le... Idegesen nyitott be a kötö­zőszobába, ahol szerencséjére, senki sem tartózkodott. Elő­szedte a műszereket, injekci­óstűket, megtisztogatta, s a helyükre rakta. Éppen befejezte munkáját, amikor az udvaron feltűnt az orvos. Kezében most is te­niszütő volt, jobbján pedig a szőke nővérke. Gazsó magára vette köpe­nyét és az 1-es kórterembe sietett. Amint belépett, egy pillanatra meghökkent. A te­rem másik végében Ti-tit pil­lantotta meg. A lány munká­ját végezte: kiöntötte a hamu­tartókból a cigarettavégeket, megigazította az asztalokon a kopott térítőkét... A fiú érke­zésekor egy pillanatra meg­állt, majd alig észrevehető mosolyt küldött feléje... Gazsó pillanatnyi zavara feloldódott. Szívét valami nagy-nagy melegség járta át, amint az üde, hajladozó lányt nézte. Leikéből egyszerre egy csomó vívódás, kétely tűntél... A lány éppen befejezte munkáját és küibbent a kór­teremből, amikor az orvos be­jött. Gazsó mosolyogva sietett a kapitányhoz, megtette rövid jelentését, aztán közösen meg­kezdték a vizitet, amely rövid ideig tartott. Az orvos ledobta köpenyét és sietett az udvar­ra, ahol várta partnere. Gazsó a kötözőbe sietett. A tizedes, aki kerüli őt, mint a rákfenét — sehol sem volt. A fiatal németet raktári sikkasz­tásért lecsukták. Gazsónak emiatt jóval több a dolga, de most örült neki. Miután meg­győződött róla, hogy senki sincs a közelben, néhány gyógyszert kiválasztott a szek­rényből, s nadrágja zsebébe rejtette, inge derekába pedig kötszert rakott. Begombolat- lan fehér köpenye mindezt nagyszerűen eltakarta... A szobájában óvatosan kirakta a gyógyszereket, majd még 1962. JANUAR 7., VASÁRNAPI ATTILA 115 évvel ezelőtt, 1847. január 7-éa született ALEKSZANDR KARPIN- SZKIJ szovjet geológus. Feltérké- pezte az oroszországi tektonikus földtani vonulatokat, rámutatott arra, hogy a földkéreg ingadozása Kelet-Európábán a Kaukázussal, vagy az Uráli hegylánccal párhu­zamos. A paleontológiát illetőleg az ammonitok (kihalt, csupán a kövületekben előforduló mészvázú, lóbasfejű állatok) fejlődésének tör­vényszerűségeit állapította meg. Egyike volt az elsőknek, aki Oroszországban mikroszkópot hasz- mnált a hegyi kőzetek tanulmány o­Alekszandr Karpmszkij zásához. 85 évvel ezelőtt, 1877-ben született PEJU JAVOROV bolgár költő és drámaíró. Művészi versei a török elnyomás alatt levő nép nyomorúságát és az akkori parasztmozgalmakat ábrázolják. (Virrasztók, Felhők árnya mentén), A zivatar című drámáját ná­lunk is bemutatták. 1962. JANUAR 8., HÉTFŐ: SZÖRÉNY 625 évvel ezelőtt, 1337-ben e napon halt meg GIOTTO DI BON- DONE olasz festő, szobrász és építész, öt tekintik az új művé­szeti stílus megindítójának, aki az akkori bizánci merev hagyo­mányokkal szemben a trecento művészetét alapozta meg az em­ber és a természet valószerű ábrázolása révén. Művei közül az assisi templom freskósorozata, Páduában és Rómában levő drá­mai lendületű oltárképei maradtak fenn. Mint építész, a firenzei dóm harangtornyát és annak domborműveit készítette el. Dante arcképe, Heródes lakomája című művei a trecento legszebb re­mekei. Fő a lelemény A Kajevác csa­lád Jó utca 4fb. szám alatti laká­sára teliképpel rá- vigyorgott a. sze­rencse. A lottón öt találatot értek el, azzal az egyszerű trükkel, hogy oda tették a kereszte­ket, amilyen szá­mokat kihúztak. Ezek után nem lehet csodálkozni, hogy Kajevácné kezét egymillió és még valahány lé­nyegtelen ezer fo­rint ütötte, s ezért az ütésért egy csöppet sem volt felháborodva, pe­dig a pénz nem is volt a férje. A pénzt két sa­ját és egy kölcsön­kért szatyorban, évek óta szokatlan egyetértésben vitte haza a boldog férj és feleség, megcá­folva ezzel is ama régi mondást, hogy a pénz nem boldo­gít. Hazavitték, le­tették és azonnal papírt vettek elő, hogy megtervez­zék, mire ruházan­dó be ez a pár fo­rint, amely ugye­bár, az első hal­lásra lehet hihe­tetlenül sok, má­sodik hallásra meglehetősen szép summa, harma­dikra, nem kis pénz és tulajdono­si viszonylatban: na, nem mondom... Számok és ter­vek repkedtek a levegőben, míg­nem békésen el­pihentek a papí­ron. Szerepelt a fehér lapon egy villa és autó, frigi­der és patent ön­gyújtó, huszon­négy alsó- és négy külső nadrág, fal­ba helyezhető fo­gas és nem falba helyezhető fogas, televízió és kettős lakat és még a jó ég tudja, mi min­den, de nagyon sok minden... Olyan sok, hogy amikor összeadták, mi kell és ehhez mennyi a pénz, Kajevácné elsírta magát.., — Te Ödön, 16 500 forinttal ke­vesebb ... Mit te­gyünk? Kajevác egy pil­lanatig töprengeni látszott, aztán fel­ragyogott az arca. — Bízzál ben­nem, Malvin — mondta és elro­hant a szomszéd­ba, hogy kölcsön­kérjen 3,30-at egy lottószelvényre, mert kiszámított pénze is kevés lé­vén, a sajátjából már igazán nem telt rá... — Nem baj, Mal­vinkám, ha csak négy találatunk is lesz... Akkor is elég — mondta Malvin megüdvö- zült mosolya köze­pette Kajevác és leült zsíros kenye­ret vacsorázni, cukros forró víz­zel. .. Hiába, ha egyszer nem telik többre, nem igaz? (egri) van benne. Igaz, talán feles­leges is ez az óvatosság, hiszen a Ti-ti által kivitt hálózsákot úgysem szokta az őrség meg­nézni. Minden őr tudja, hogy abban a kórház, vagy a pa­rancsnokság valamelyik tag­jának szennyese van, melyet a lány odahaza kimos, néhány nap múlva pedig kivasalva, rendbeszedve visszahoz... Gazsó igzatottan várta a vacsorát és a lányt. Ti-ti végre megjelent. Egye­nesen, mosolyogva lépett a szobába, lerakta a vacsorát. — Este, ha hazamégy, légy szives vidd el hálózsákomat is — mondotta izgatottan a fiú. — De hiszen három napja mostam a ru­háidat — cso­dálkozott Ti-ti. — De most újra mosni kell! Fontos. — Értem. — A lány hálásan nézett a fiúra. — Nagyon vi­gyázz rá — kérte Gazsó. Ti-ti a fiú mel­lé lépett, s me­legen megszo­rította kezét. — Nagyon vigyázz rá — kérte Gazsó. — Te pedig... ugye, az esti szolgálaton nem teszel olyat, amivel szomorú­ságot okoznál nekem?... — Nem...Nem... Ti-tikém.-• Gazsó kezébe vette a lány két- apró kezét, s elhalmozt* csókjaival. (Folytatjuk.) kétszer-háromszor fordult... Végül egy üveg konyakot is szobájába vitt... A beteg fel­gyógyulásához ez is szüksé­ges ... De hogyan viszi ki ezeket az erődből?... Fel-alá járva töp­rengett, • amikor egyszerre homlokára csapott. Megvan... Délután 6 óta tájban átöl­tözött. Tiszta egyenruhát és alsóneműt vett fel, a piszkosat pedig belegyömöszölte a hajó­zsákba. A ruhák közé óvato­san odarakta az orvosságokat, a kötszercsomagokat és a ko­nyakot. Mivel nem volt elég szennyes ruha, néhány tisztát is a zsákba rakott, hogy jól elrejtse annak tartalmát. Vé­gül sikerült egy olyan batyut összeállítania, amely minden oldalról puha volt, s bárki megtapogatja; úgy érzi, ruha

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom