Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-05 / 3. szám
1042. január 8.. péntek NEPOJSAG a Adóssággal kezdték az új évet Ecséden... Ecséd utolsó házait is magunk mögött hagyva, hatal* más, sárga- és szürkeszínű földhányások tűnnek szemünkbe. A hosszúkarú gázóriások, fnarótércsás és kanalas kotrógépek, a forgóvázas, puttonyos markolók azonban meet nem dolgoznak, mozdulatlanságba dermedve állnak, várakoznak. Nem hallatszik a lignittel rohanó szállítósza'a- gok megszokott surrogása sem. Megcsúszott a hatalmas földtömeg — Csúnyán búcsúzott tőlünk az óesztendő — mondja keserű szemrehányással Zvillinger Zoltán elvtárs, a külfejtési bú- nya vezetője. A nyugati oldal teljesen megsüllyedt, megcsúszott s azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy maga alá temeti a szállítóberendezéseket is, ha késnek a biztosító intézkedésekkel. Zvillinger elvtársat még az ünnepek alatt telefonon értesítették a veszélyről, aki £ leggyorsabban sietett a fejtésre. Riasztották az embereket is, a dolgozókat. Es megkezdődött a mentés... Az emberek minden erejüket megfeszítve küzdöttek. A vasvázakról, forgóhengerekről leszedték a gumiszalagokat és neki kezdtek az áesolásnak is. Gátsort emeltek fúróbéléscsövekből a csúszásban levő földtömeg elé. S még mielőtt valami nagyobb baj történt volna — a szállító- berendezéseket leszerelték. Ottjártunkkor a megsüllyedt nyugai oldal biztosított részein még valóságos kis vízesések omlásztották a földet, egész „termetes” patakok futottak a mélybe, ahol zölden, összetöredezett jégtáblákkal sötétlett a „talpból” felszivárgott talajvíz. A vízvájta talajerői hatalmas darabokban vált le a nedves, tapadó agyag Hatvan ember dolgozott a mentésen. Pufajkás bányászok stangákkal, vasrudakkal emelték új helyére a szállítószalagok vasvázait. Csizmájuk bokáig süppedt a szürkés, nyúlós sárba. Előttük nagyerejű dózerek gyalulták az agyagot, s egy MC—7 forgóvázas kotrógép töltötte az „utat”, hogy mtelőbb találkozhasson a két szállítóberendezés egymással. — Csütörtök este hat órára már megindíthatjuk a termelést — mondja a fáradtságtól kábult üzemvezető. Igen, nagyon fáradt Zvillinger Zoltán. Két napja talpon van s egy percet sem aludt, csakhogy As idén megkezdődik a konzervipar számára nélkiilözheleílen in hazai előállítása pektii A különböző gyümölcsdzsemek készítéséhez igen nagy mennyiségű pektint használnak fel a konzervgyárakban. A pektin ugyanolyan szerepet tölt be a dzsemeknél, mint a húskocsonyánál a bőrke: ettől kocsonyásodik meg a gyümölcsfőzet. Eddig külföldről szerezték be a gyárak ezt a nélkülözhetetlen kisegítőanyagot. A. Konzerv- és Pap- rikaiparí Kutató Intézet tudományos miinkatársai, a Budapesti Konzervgyár szakemberei hosszas kísérletek során kidolgozták a pektin hazai előállításának módját. Alapanyagul a kipréselt alma törkölyét használják fel. Az elmúlt évben kísérletképpen már mintegy 250 kiló pektint készítettek a Budapesti Konzervgyárban. A saját gyártású segédanyag igen jól bevált, ezért az idén megkezdik nagyüzemi előállítását. (MTI) minél hamarabb elhárítsák a veszélyt. Mire ezek a sorok megjelennek már újra búgnak a gépek, ismét lignittel púpozottan rohannak a szállítószalagok, még fokozottabb erővel végzik munkájukat a külszíni bányászok. Törleszteniök kell az adósságot. Azt Is, amit ez a földcsuszamlás okozott, s azt a hatszáz vagont is, amelyet még az óesztendőről hoztak át. 1961 utolsó negyedében nem tudtak eleget tenni tervkötelezettségeiknek, mert az igényelt öt forgóvázas, puttonyos kotrógép helyett csak kettővel- dolgozhattak októberben; mert a novemberi—decemberi esőzések miatt megromlott a lignit minősége, s az erőmű nem biztosította a rendszeres szállítást. Be kell tehát pótolni a lemaradásokat — ez most a legfontosabb. — Es ha még egy ilyen csu- szamlás adódik? ... — Már nem sokáig kell tartanunk az ilyen veszélyektől — hangzik Zvillinger Zoltán nyugodt válasza. — Egybekapcsoljuk a X-es akna és a külfejtés .szállítását. A külfejtésből kikerülő lignit egy alag- úton keresztül, a 13-as lejtak- nán át jut osztályozás és törés után a X-es akna lignitjével együtt, Petőfibányára. — Vigyázni! — hallatszik a figyelmeztető kiáltás közelünkben. Pakszittal lazítják a kemény földet a forgóvázas kotró számára. Biztos helyre húzódunk a detonáció elől. Aztán még néhány másodperc és csattogva, felerősítve verik vissza a tizenöt töltet robbanásának hangját a „gödör” falai... . Z 7 - PatakV Dezső ...hógy a francia kormány, ha nagyobb akciót akar indítani az OAS plásztikbom- bás merénylői ellen, a lapokban közzététeti a razziák helyét és időpontját. Mi következik ebből? Nyilvánvaló, hogy aki tudja, hogy rövidesen elesik, ezt megfőzvén, leül. A pla$ztikőrök is ezt teszik: „leülnek” az előre beharangozott razziák idejére. Másnap aztán újra robbannak a bombák, repülnek a levegőbe az ellenzéki vezetők, sőt egyes kormánypárti politikusok is. Az OAS emberei, úgy látszik, nem olyan előzékenyek, nem „haverkodnak”, s a gavalléria csak a kormány részéről mutakozik meg. Igaz, hogy az OAS esetében nem a béke híveiről van szó, mert ha a béke hívei tüntetnek, a francia kormányban nem szólnak, de ütnek. így van ez az ő tiszta demokráciájukban. K. E. Ut Nyugat-Samoa Harmadik: Az Eari Állami Áruház Immár hagyományos az ország 23 állami áruháza közötti munkaverseny. Az 1961. évi negyedik negyedéves áruforgalmi tervét az egri Állami Aruház már az ünnepek előtt, december 23-án teljesítette. Ezzel az ország 23 állami áruháza között a harmadik helyet érte el a Magyar Divatcsarnok és a pécsi Állami Áruház mögött. Az elmúlt két év alatt legtöbbet Afrikáról írtak az újságok. Szinte minden hónapban született egy új, független állam a fekete földrészen. Mén 1961 decemberét Is Afrika „foglalta le magának", a Kilimandzsárón felgyűlő tüzek Tanganyika születésnapját ünnepelték. Afrika minden bizonnyal ebben az évben is az érdeklődés középpontjában áll majd — a többi, a gyarmatosítás ellen küzdő néppel, országgal együtt. De 1962 első nagyon fontos eseménye mégis Afrika földjétől távol, a messze Óceániában zajlott le: újév napján hirdették ki Nyugat- Samoa függetlenségét. Eddig keveset hallottunk az alig háromezer négyzetkilométernyi „szigetvilágról". A 113 ezer főnyi lakosú ország szinte felfedezése — 1772 — óta gyarmat. Először holland birtok volt, 1830 óta pedig angol befolyás alatt állt. Hivatalosan nem volt angol gyarmat, nem került brit katonai megszállás alá. Ez tette lehetővé, hogy a múlt század második felében fokozatosan német ellenőrzés aiá került, először a Godeffroy hamburgi cég, majd a Német Déltengeri és fíereskedelmi és Ültetvény Társaság szerzett nagyöbb befolyást. 1899-től, az első világháború kitöréséig pedig jogilag is német gyarmat volt. Az első imperialista háború kirobbanása évében, 1914-ben, az antant-hatalmak oldalán harcba szálló új- zélandi csapatok elfoglalták Nyugat-Samoát. Ezzel megszűnt a német uralom és felváltotta az új-zélandi fennhatóság. • 1920-ban ugyan népszövetségi mandátum lett, de új- zélandi gyámság alatt. Huszonhat évvel később, 1948 decemberében formálisan új státuszt kapott: most már ENSZ-gyámsági terület lett — de továbbra is új-zélandi fennhatósággal. A fennhatóság lényegében gyarmatosítás volt. Üj-Zéland számára főleg a trópusi gyümölcsöket termő ültetvények (kakaó, kopra, banán, batáta, cukornád, stb.) tették értékessé Nyugat-Samoát. 1961-ben népszavazást tartottak az ország jövőjéről, és a lakosság nagy része a függetlenség mellett döntött. Arról még nem határoztak, hogy az ország továbbra is tagja marad-e — mint a volt gyám, Űj-Zéland — • Brit Nemzetközösségnek. A függetlenség kikiáltása után a szovjet kormány vezetői bejelentették, hogy szuverén államnak ismerik el Nyugat-Samoát. A társadalmi tulajdon fosztogatóiról Az országgyűlés által a napokban törvényerőre emelt új Büntető Törvénykönyv is hangsúlyozza a társadalmi tulajdon Néhány kiegészítés egy elmondandó bessámolóhos ... avagy: min kellene változtatni a verpeléti Petőfi Tsz-ben Az azonban már biztos, hogy nem lesz meg az egy munkaegységre tervezett részesedés. Miért? Az okokat nem kell sokáig keresgélni, eleget foglalkozott már mindegyikkel a vezetőség ahhoz, hogy ne felejtsék el. ~AZ EGYIK: , | 2°°u^ kevesebb bort kaptak, mint amennyit lehetett volna, a szüreti fnunkák megkezdésének késése miatt. Nem nehéz kiszámítani, hogy súlyos tízezer forintokkal kevesebbet jelent ez a pénztárban. Hogyan történhetett ez meg? A válasz így hangzott: — Egy hónapig csak a háztáji szólók 6züretelésével volt' elfoglalva a tagság zöme. A közös munkával ez idő alatt alig haladtunk előre. Utána a háztáji kukorica törése következett, s az megint sok időt vett el. Ezek miatt már a cse- fnegeszőlő szedése is jóval később kezdődött, mint terveztük, s amikor hozzáfogtak, akkor is vontatottan haladt a munka. A nagy szüretet meg a seregélyek kezdték el, de azok aztán alaposan. Hiába, tudomásul kellene venni a tagoknak, hogy azzal: közösbe vitték a szőlőket, azok még nem váltak nagyüzemivé. Amíg át nem telepítik az egész szőlőterületet nagyüzemi művelésre alkalmassá, az éppúgy megkívánja a gyors, pontos munkát — néha a megerőltető tempót is —, mint akkor, amikor még egyénileg művelte minden jelenlegi tsz-tag a tőkéket. Ha ezt nem tanulják meg és szívesebben foglalkoznak a háztájival, mint a közös területekkel, máskor is előfordulhat. az egyéni érdekek előbbre sorolása miatt hasonló károsodás. Pedig milyen jó lett volna, ez a 200 hektoliter bor a verpeléti Petőfiben, különösen, ha azt is tekintetbe vesszük, ntnv csali emiatt osztanak majd kevesebbet a zárszámadáskor. Mert — sajnos —, van még más ok is. Ez részben „objektív”, s az 1960-as év őszi esős időjárásának köszönhető. Az örökös esőzés miatt ugyanis akkor a Petőfi földjein csaknem minden őszi mélyszántás elmaradt, s tavaszi szántás után került a mag a földbe. Ez viszont azt hozta, hogy az egész évre tervezett 250 ezer forint munkadíj helyett 600 ezer forintot kellett 1961-ben kifizetni a gépállomásnak. ez is csak TERMÉSZETESEN, rontott a pénzügyi helyzeten a Petőfi Tsz-ben. De hozzájárult ehhez — egyelőre még nem tudni milyen nagymértékben — a munkacsapat-vezetők nemtörődömsége is. Ebben a közös gazdaságban ugyanis kialakult egy rossz szokás. A csapatvezetők nem mindjárt az egyes munkák elvégzése után írják be a tagok könyvébe az azokért járó munkaegységet, hanem a hónap végén sorra látogatnak mindenkit, s bemondás, emlékezet után kerül a teljesítmény a munkaegységkönyvekbe. Nagyon rossz gyakorlat. Még minden roszindulatot kizárva is módot ad egy sor tévedésre. Amint, hogy azt már meg is állapította a vezetőség: a tervezett munkaegységszámot ugyan nem lépték túl, de a felhasznált munkaegységmennyiséget nem fedezik a közös gazdaság ez évi termés- eredményei. A munkacsapat-vezetők természetesen tiltakoznak a vezetőség részéről ilyen hanyagság miatt kapott vádak ellen, ám az igazságot nem nehéz bebizonyítani. A közelmúltban az ellenőrző bizottság majd két hétig vizsgálta a munkaegység-könyveket és a bejegyzéseket és még így sem tudott teljes rendet teremiania ká- os2ba& Ezeket az így leírt példákat csak kiegészítésnek szántuk a zárszámadáson elmondandó beszámolóhoz. A termelőszövetkezet elnöke enélkül is biztosan foglalkozna mindegyikkel — úgy hisszük, azért mégsem árt előre leírni. Legalább addig is lehet gondolkodni a téli pihenő estéin mindenütt: valóban mit lehetett volna másként is tenni az egyes embernek, az egész közösség nagyobb nyereségét tekintve. Nagyon sok mindent. De ez azonban már a múlté, hiszen néhány napja lezárult a naptári és a gazdasági év egyaránt. A jövőt illetően azonban nagyon sokat lehet okulni az 1961-es évből, a verpeléti Petőfi Tsz-ben. Meg lehet és meg kell tanulni, hogy nem minden a tsz gyarapítása saját erőből vagy hitelből történő beruházással. Mert ezek — bár erősítik a gazdasági alapot —, ugyancsak kétélű dolgok. Az állami hitel törlesztését is el kell például kezdeni egyszer, s miből ha az 1961-es év végén csak azon lehet örvendezni: sikerült ügy csűml- csavarni a dolgot, hogy nem lett mérleghiányos a tsz. MEG KELL TANULNI, | MAR LASSACSKÁN | P,g7 ja ülünk a Petőfi Tsz Irodájában Kalcsics János agronó- mussal és Miklós Erzsébet könyvelővel a zárszámadási előkészületekről beszélgetve. Ez idő alatt elmondták, hogy megkezdődött a leltározás, a közös vagyon számbavétele, a szalmakazlaktól a gépeld g, épületekig. Elégedetten sorolták, mi mindennel gyarapodtak ebben az évben, saját erőből történt beruházás révén és mit vásároltak hitelből. Saját erőből 240 férőhelyes sertés- hizlalda készült, villamosítottak egy tanyaközpontot, kovács-, bognár- és szíjjártómű- helyt hoztak létre, s ugyancsak a tanyaközpontban vízvezetéket építettek. Állami hitel segítségével vásároltak egy sor munkagépet, egy új Szuper Zetort, hídmá- zsát, a tsz székház épületét, 45 tenyészüszőt, 27 anyakocát, 122 hízót és egy kant. Szép eredmény egy második zárszámadásra készülő termelőszövetkezetnél a nagyarányú gyarapodás és dicséretreméltó a törekvés, amelynek ilyen eredményei születnek. A zárszámadási közgyűlésen nyilván részletesen szól ezekről beszámolójában a tsz elnöke, s akkor Is úgy könyvelhetik el a közös gazdaság tagjai -azt, amit e téren tettek, mint nagyon értékes buzgól- kodást, a szilárd gazdasági alap megteremtésében. . De ezen a nemsokára sorra kerülő közgyűlésen, arról is szólni kell, hogyan sikerült a többi terv, elképzelés valóra- váitása, beváltak-e a tagok reményei anyagi részesedésükre vonatkozóan? — Eredetileg 28.40 forintot terveztünk egy munkaegységre — mondja a könyvelőnő és az agronórnus helyesel. Ennél tovább azonban nem ér a ..tudományuk”. Mennyit osztanak? Azt jelenleg még nem tudják. hogy mindig é9 minden körülmények között az első a közös munka, s abban is a legbecsületesebb, az egész közösséget gyarapító. Csak utána jöhet az egyéni érdek, csalt utána a saját haszonrr. számolás, munkálkodás a háztájin. Amíg nem így lesz — amíg 200 hektó borral kevesebbet jelent a szüret késedelmes megkezdése —, nem lesz csodálatos, ha a tervezettnél kevesebbet oszt majd a Petőfi zárszámadáskor. De ha az ez évi lecke hatott a tagság többségére. jövőre minden bízón v- nyal más lesz az eredmény az év végén. Weidinger László fokozott védelmének fontosságát. Akták az asztalon ... Valamennyiből azt olvasom: megsértették a társadalmi tulajdont. A történetek nem azonosak, a társadalmi tulajdon fosztogatása más-más módon történt, ezekben az aktákban mégis van egy közös vonás: a háttérben ott húzódik meg a tragédia oka, a szeszes ital, amely azután könnyelmű, költekező életmódot szült, amikor már kevésnek bizonyult a becsületes munkával kiérdemelt jövedelem. Itt van mindjárt az egyik. P. F. a Mátravidéki Erőmű lakótelepén levő húsbolt vezetője volt. Munkahelyén éppúgy, mint magánéletében, rendszeresen italozott. Mivel legális keresetéből nem tudta fedezni költekező életmódjának egyre szaporodó kiadásait, a napi bevételekből kisebb-nagyobb ösz- szegeket sikkasztott. Ezzel a magatartásával a társadalmi tulajdonban 21 399 forint kárt okozott. A hatvani járásbíróság jogerősen egyévi és hathónapi börtönbüntetésre ítélte, s kötelezte a k&r megtérítésére is. Itt van M. T. ügye, aki befolyással való üzérkedés mial már büntetve is volt. Börtönből való szabadulása után röviddel egy katonai alakulatnál kapott gondnoki beosztást. Az ellenőrzés hiányosságai tették lehetővé, hogy a honvédtisztek által befizetett étkezési pénzekből majd 2800 forint összeget elsikkasszon, amelyet italozásra fordított. Az elrendelt pénzügyi vizsgálat alkalmával nem tudott elszámolni, s arra hivatkozott, hogy a hiányzó pénzösszeget megőrzés végett lakására vitte. ígérte, hogy hazamegy és elhozza a pénzt. Eltávozása után azonban nem tért vissza, inkább befeküdt a gyöngyösi kórházba. Az ellenőr azonban ott is megtalálta, ahol M. T, azzal vezette félre, hogy édesanyja látogatását várja, aki magával hozza a pénzt. A látogató megérkezett, azonban pénz nélkül. M. T. ekkor a pénzügyi ellenőrt lakására küldte, hogy a társadalmi tulajdont képező pénzt szekrényében fogja megtalálni, de ez sem volt más. mint újabb félrevezetés. Az egri megyei bíróság má-j sodío&á óatárosaUteáut tó-i emelte, hogy M. T. személyében fokozott társadalmi veszélyesség rejlik. Indokolásában kifejti, hogy erre utalt az a körülmény is, hogy előző büntetésének letöltése után röviddel újabb bűncselekményt követett el, a vele szemben jóindulatú- lag eljáró pénzügyi ellenőrt többször csalárdul félrevezet» te. A másodfokú bíróság a já» rásbíróság által kiszabott egyévi börtönbüntetést jogerőre emelte. K. L. kétgyermekes családapa. A Hatvani Cukorgyár bérelszámolási csoportvezetője volt. Magasabb béreket számfejtett, azonban a dolgozóknak csak a jogos bérösszegeket fizette ki, s a különböze- tet elsikkasztotta. A bizonylatok egyezőségének biztosítása érdekében az esetek többségében a könyvelési feladáson a ténylegesnél kevesebb levonást tüntetett fel, így biztosítva a számszaki egyezőséget. Munkadíjak, előlegek, táppénzek és újítási díjak vonatkozásában vitte végbe bűnös manipulációit és a társadalmi tulajdonban több mint 22 ezer forint kárt okozott. Az akták elárulják azokat a körülményeket is, amelyek a bűnözést lehetővé teszik, vagy megkönnyítik. — Milyen mulasztások segítették 'el'ő a Hatvani Cukorgyárban K. L. bér- elszámolási csoportvezető éveken át folytatott bűnözését? A vállalat vezetősége nem követelt meg szigorú számviteli fegyelmet, az ellenőrzés laza, hiányos volt, megtűrték azt a gyakorlatot; hogy a bér- számfejtő és a bérkifizető egy személyben működött. K. L-t a járásbíróság jogerősen egyévi és négyhónapi börtönbüntetésre ítélte. ' Az idézett esetekből is láthatjuk. hogy a szeszes ital rendszerint eljátssza tragikus szerepét — de javítani kellene az ellenőrzést is. A társadalmi tulajdon védelme korántsem merülhet ki csupán bírói ítéletekben. A nép vagyonának megóvása minden magyar állampolgár kötelessége. A jövő elsőrendű feladata a bűnözés feltételeinek megszüntetése, a fokozottabb éberség, még szélesebb körű politikai felvilágosító munka, aktív jogi propaganda és a vállalati ellenőrzések lényeges megjavítása. os> Es««* mm
