Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-31 / 25. szám
\ J9S3. jenuár 31.. szerda. NÉPDJíAO PáSya^álasztás és lélektan A lélektan fiatal tudomány, amely B. M. Tyeplov meghatározása 'szerint ..az ember lelki életének (pszichikumának) törvényszerűségeit kutatja”. Abban a helyes értelemben, hogy a ..lélek” nem valami anyagtalan létező, hanem a „lelki élet”, a magasrendűen szervezett anyag (agy- és idegrendszer) terméke. Még új keletűbb a lélektan módszeres alkalmazása a gyakorlati élet különböző területein, s ezek közül most a pályaválasztásról. mint az alkalmazott lélektan egyik ágáról szólunk röviden. Orvos - vagy pásztor? Madách Imre Az ember tragédiájában jogosan borzadt el az emberiség jövőjének falanszter-szerű elképzelésétől. Eszerint a tudósok megállapítják, ki milyen pályára alkalmas: minden ember egy bizonyos munkakörre — s ítéletük ellen nincs fellebbezés! Orvos lesz, vagy pásztor: a szülők reszketve várják a döntést.., Ilyen döntés nittes és nem is lehetséges. A modern pszichológus, a haladó tudományképviselője, szeretne ott, lenni minden pályaválasztási tanácsadásnál. Mit mondana? Mindenekelőtt rávilágítana a kapitalizmus és a szocializmus pályaválasztási tanácsadása közti különbségre. A tőkés rend anarchikus és kizsákmányoló termelési módja a számára szükséges feladathoz keresi a leginkább alkalmazkodó embert. Célja gyakran a megtévesztés. Egy amerikai fiú például pedagógus szeretne lenni. Elküldik a „képesség, vizsgáló intézet” modem műszerekkel ellátott, látványos kísérletekkel dolgozó laboratóriumába. Ott már tudják, a tőkések sugalmazására, hogy Chicagóban konzervgyári munkásokra van szükség. Az intését teszt-jeiből (próbáiból) csodálatosképpen az derül ki, hogy a fiatal csak konzervgyári munkásnak alkalmas., • A szocialista lélektan, ebben az- esetben a pályaválasztási tanácsadás, ezzel szemben azt vizsgálja: az egyes ember számára melyik a leginkább megfelelő foglalkozás. A sokféleség torvénye A modern és haladó lélektan felismerte: a személyiség sokrétű, a képességek egy emberben is gazdagok. Bárki sok mindent képes megtanulni, «Bért többféle pályára alkalmas. Másrészt az egyéni hajlamok (gyakran téves elképzelések) számszerű megoszlása még véletlenül sem egyezhet bármely társadalom adott gazdasági szükségleteivel. Mi tehát a pszichológus- — vagy a jól felkészült pedagógus — feladata a pályaválasztásnál? Az, hogy mindenki olyan pályára kerüljön, amelyre nem alkalmatlan, amelyen boldogulhat. Ha ezt sikerül eléírni: hasznos tagja lesz a társadalomnak, s a társadalmi megbecsülés szilárd alapján önmagát is becsülni fogja. Nézzünk egy példát. Általános vélemény, hogy a mérnöki pályához nagy számolás) (matematikai) képesség szükséges. Ilyen formában ez tévedés. A KÖZÉRT-eladónak ' lényegében sokkal jobb fejszámolónak kell lennie, mint a mérnöknek! Másrészt a mérnöki képességnek elengedhetetlen feltétele a fantázia, amit nélkülözhet az elárusító. Helytelen lenne tehát azt, aki rendkívül jól tud számolni, minden további nélkül ■— alkotó produktív képzeletének vizsgálatát mellőzve — mérnöki pályára javasolni. Ebből a példából is látható, milyen bonyolult és mennyi körültekintést kíván a pszichológus munkája. A pályaválasztás pszichológiájának legfontosabb feladata: úgy hozzon össze embert és hivatást, hogy minél nagyobb legyen az összhang a személyi képességek és a foglalkozási követelmények között. Kompromisszum ? Igen — bizonyos mértékben és sok esetben feltétlenül kompromisszumnak kell kialakulnia a pályaválasztásnál. Csakhogy ez a mi társadalmunkban nem okozhat tragikus konfliktust. Mert iskoláink — a múlttal ellentétben — már a tanulmányi idő alatt ismertetik a fiatalokkal a pályaválasztási lehetőségeket, nem fordulhat elő „sötétbe ugrás”, egy pálya teljes nem ismerése és téves választás. E tekintetben már pedagógusaink is jó pszichológusok. A másik fontos tényező a pályaválasztás megkönnyítésében: a politechnikai oktatás. A tervszerűen felépített gyakorlati foglalkozás az iskolában a munka élményét adja a fiataloknak és sok tanulónál döntő, helyes elhatározás forrása. Pályaválasztás és lélektan — könyvtárnyi anyagot felölelő téma. Nem térhettünk ki minden részletére, ezernyi árnyalatára. Szülők, i pedagógusok és a leginkább érdekelt fiatalok figyelmébe ajánljuk a pályaválasztás- modem irányelveit. Cyenes István Szakszervezeteink életéből bizottság széleskörű vizsgálatot tart és ennek alapján jelentést tesz a megyebizottságnak a normák karbantartásáról szóló rendelet végrehajtása ügyében tett intézkedésekről. A vizsgálatok és jelentések alapján a szakszervezetek segítséget kívánnak nyújtani megyénk ipari vezetőinek, hogy az anyagi ösztönzők és egész bérrendszerünk kedvezően befolyásolja a termelőmunkát, segítse ötéves tervünk sikeres megvalósítását. Amerikai bűnözők fényképe» lexikont készítettek a detektívekről Az amerikai alvilág bűnözői a róluk készült fényképes rendőri nyilvántartások hatásosságán felbuzdulva, maguk is fényképes „lexikont” állítottak össze az amerikai nyomozókról. A gondosan összeállított „lexikonban” — amelynek egy példánya nemrég a rendőrség kezébe került — hatezer nyomozó fényképe és személyleírása szerepel. VVVNAAAAA/W^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAVWWWVAVVWVW / Bemutatunk egy munkabrigádot EGED .JÁNOS lakatos FARKAS LAJOS esztergályos BUSÁK ISTVÁN gumijavító BARTA PÁL lakatos A Mátrai Ásványbánya felnémeti üzemének „szíve" a malom. Itt törik, zúzzák és őrlik a Berva-völgy és Felsőtárkány mészkőszikláit. A roppant erejű gépeket rontja, rágja a por. Ezért fontos, hogy lelkiismeretesen, gonddal végezzék a karbantartásokat, és mindig készenlétben álljanak az üzem „szívének orvosai”, a malomjavító brigád tagjai. Sok függ az ő munkájuktól. A karbantartók nem végeznek termelő- munkát, de az elmúlt évi kiváló eredményekben nagy része van a malomjavító brigádnak. Holnap újból megnyílik * NŐI CIPŐBOLT Egerben, a Széchenyi utcán ara-f mi;« fajai mat.í -»acKgcactcfraacH^sc^ meg a szomorú példáról sem, amikor bírósági ülnökként látta viszont bűntettel vádol- tan egyik régebbi diákjáé akinél a helyes vágányra v’ssza- vezetés fáradságos munkája nem hozhatta meg a kívánt eredményt. A másik pedagógus — egy asszony — részletesen beszámolt a körzetében levő veszélyeztetett gyermekek sorsáról. Rendre elsorolta, hol és kivel vannak bajok, hányszor és hogyan igyekezett arra az apára hatni, akinek két nagyobb gyermeke és ő maga is, munkára alkalmatlan, testi és lelki hibákban szenvednek, nrg az iskolaköteles kisfiú, kiszolgáltatva az állandó demora lizáló hatásnak, lehetette ,1 helyzetben nyomorog. Az apa megkapta ugyan a gyámhatóság pór száz forintos segélyét, de másnap kocsmában látta vendégül saját magát és barátait. Ezekkel az emberekkel és ilyen adottságokban élő gyermekek miatt kell — sokszor a szülők rosszindulata ellen — vívni a szívós küzdelmet, hogy a felnőttek miatt ne legyen testi és lelki nyomorékká a felnövekvő gyermek. UGYANCSAK egy asszony elbeszéli, hogyan fenyegette meg egy részeges házaspár őt azért, mert javasolta a gyámhatóságnak gyermekük állami kezelésbe vételét. Mikor szemükre vetette, milyen körülmények,között tartják a gyermeket, akinek idősebb testvérét már állami gondozásba vették, cinikusan válaszolgat- lak. És megint mások más példákat sorolgattak. Minden mondatukból kicsengett a szeretet és a felelősség a gyermekek iránt. Az állam hívta életre ezeket a bizottságokat, irányítja is munkájukat (az ülésen Kristóf elvtárs, a városi tanács vb-elnökhelyettese és Dargai Lajos, a művelődési osztály vezetője is részt vett), de a fontos és nagy lelki felkészülést igénylő, sokszor igen hálátlan és nehéz munkát a pedagógusok végzik, felelősséggel, hivatástudatból. A felnőttek bűneit nem hangsúlyozták ezek a megnyilatkozások, csak említést tettek azokról, a lényeges, a végzett és végzendő munka volt minden mondatukban. Ezért a lelkesedésért, ezért az ügyszeretetért és a fel sem jegyezhető emberi sikereikért ezekkel a sorokkal mondunk köszönetét. Azért, hogy a névtelen elismerés is buzdítsa őket a további állhatatos munkára. Mert mint az egyik felszólaló mondotta: ha csak egy gyermeket sikerül visszatartani a zülléstől, a sok-sok munka már nem történt hiába. (f. a.) Szabad párfnap a hatvani járásbíróságon Hétfőn délután a hatvani járásbíróság, a városi és a járási ügyészség, valamint az ügyvédi munkaközösség dolgozói szabad pártnapra gyűltek össze. Ebből az alkalomból a hatvani jogászok és az igazságügyi dolgozók körében megjelent Berecz István, a megyei tanács tervosztályának vezetője, aki a második ötéves tervről tartott előadást, kitérve a terv megyei vonatkozásaira is. Az előadást élénk érdeklődés kísérte. <r) A NAPOKBAN tartotta ez évi első értekezletét a gyermek- és ifjúságvédelmi tanács városi bizottsága Egerben. A munkaértekezlet tudomásul vette a gyámügyi előadó beszámolóját, majd az egyes körzetek — a város tizenkét ifjúságvédelmi körzetre van beosztva — vezetői sorban rátértek az aktuális tennivalókra. Most nem arról akarok írni, hogy ezek az ifjúságvédelmi megbízottak kivétel nélkül általános iskolákban dolgozó pedagógusok, hiszen természetes, hogy a szülök után elsősorban a pedagógusok figyelik, tartják szemmel, hol és kinek kell a hóna alá nyúlni és miért. Környezetet tanulmányoznak, ha arra szükség van, javaslatot tesznek, ha arra -a gyámhatóság részéről felhívást kapnak, stb. Erről az értekezletről a nyilvánosságot tájékoztatni azért kívánom, mert itt a pedagógusok nemcsak egy átlagosan megszokott értekezleten ültek benn és nemcsak a végét várták, mert órákra kellett készülniök és órákat kellett tartaniok. Ezen íz ifjúságvédelmi értekezleten a pedagógusoknak egy új oldalát — ha szabad így mondanom — szívüknek egy eddig általam ritkán észrevett kifejezését kellett meghallanom. Egyetlen szólam nem hangzott el, egyetlen ígéretet nem kellett feljegyeznem, mert sen- d nem szónokolt, senki nem ígért semmit. AZ EGYIK pedagógus elmondta, hogy ők nevelési tanácsadás címén orvosokkal együtt, társadalmi munkában, hetenként 3-szor kettesben „nevelési rendeléseket” tartanak, ähol a gyermekek szüleikkel, cülön is, egymás után is, megjelennek, elemző beszélgetések folynak a gyermek és a peda- jógus-orvos-tanácsadók között. Ezek a „rendelések” többször is fogadják a bajba jutott gyermeket és annak szüleit és az őszinte, meghitt beszélgetések előbb-utóbb feltárnak lényeges mozzanatokat, amelyek a baj okát rejtették. Inkább a hanghordozásán, mint a kimondott szavakból lehetett érezni,' milyen fontosnak és jelentősnek tartja a gyakorló pedagógus és lélekbúvár, hogy ilyen bizalmas és barátinak felfogott beszélgetésben nyíljanak meg a gyermeki szívek, amiket igen sokszor a családi környezet, a részeg apa, s annak lelki nyomorúsága tett bizalmatlanná a felnőttekkel szemben. S nem feledkezett kaja egyetlen mozdulatával küldte a bort a hurka után, aztán megtörülte a száját. — De, Bicó szomszéd, én egyet azért nem értek — fordult most Bicóhoz, felfüggesztve egy pillanatra a hurkával szembeni viadalt... — Ki vele ... Azért vagyunk emberek, hogy megmondjuk, amit akarunk... Nem igaz? — biztatta Bicó és kihúzta magát, merthogy tanácsért fordulnak hozzá, az ellenőrző bt- zottság elnökéhez. — Na, hát én csak azt nem értem, miért lett magának majd négyszáz az egysége? — Miért, szomszéd? Mert én dolgoztam. Semmi másért, mert dolgoztam. — De hát maga azt mondta egy évvel ez előtt, hogy inkább krumplihéjat eszik, nemhogy hurkát a szövetkezetben,\ de egy kapavágást nem tesz nekünk... Ezt nem értem én! Bicóban egy pillanatra meghűlt a vér, aztán megforróso-- dott a feje a méregtől, aztán a] méreg hevét a szégyenkezés• melege váltotta fel. Nézte egy\ pillanatig az üres poharat, fel-' emelte, majd visszakoppintot-' ta az asztalra. Valaki rögtöni töltött. • — Hogy én azt mondtam,' nektek nem dolgozom? • — Azt — makacskodott Ca-; csal... ; — Hát én jól mondtam...' Nektek nem. De magamnak', igen... Na, ehhez mit szólsz.', Magamnak és nem nektek —3 vidámodott fel Bicó, hogy így3 megtalálta a. helyes választ,3 amelyben benne foglaltatik a3 négyszáz egység, meg a foga.-} dalom is ... 3 Mert az ember, ugye, azért} is ember, hogy tartsa a sza-í vát. j apró betűket, amelyekről csak '■ sejtette, hogy az egyik b, de * az is lehet, hogy d... — Nézd-e, nem tud olvasni 1 — suttogta valaki a nyögést 1 hallva. 1 — Adjon már valaki egy '■ szemüveget — könyörgött han- 1 gosan a felvidámodott terem ' előtt Bicó... Aztán valaki szemüveget adott és Bicó bát- 1 ran, hangosan- olvasni kéz- ’ dett... 7 t — Mégiscsak tud olvasni — . jegyezte meg az iménti hang, s valóban, Bicó Nagy Gáspár fennakadás nélkül harsogta 5 el az ellenőrző bizottság je- lentését. És megtapsolták. Öt. Háromszázan, egyedül őt... Hát most ezért a nagy hencegés, hogy már gyereket is ) vállalna, nemhogy az ellenőr■ c ző bizottság vezetését az új , esztendőben is. , — Mert tudja, Gacsal szom- j széd — fordult most a másik- e hoz, egy nagy darab hallgatag t emberhez, aki még mindig t tömte magába a hurkát, s a megszólításra gépiesen emelte i szabad kezével á poharat. — Mert tudja, nagy ám a fele- t lőssége az embernek... —" Bizony nagy — hümmög- I te Gacsal, mert tele volt a i szája. I — Háromszáz tagról van itt i szó... Meg, hogy úgy menjen r a munka, mint a karikacsa- c pás ... Maga most az én mun- r kamat is eszi... hencegett to- c vább Bicó Nagy ... — Bizony, azt eszem — egye- i tett bele Góctól ét idámetut- t GYTJRKÓ GÉZA: Az ember tartsa a szavát számolót tartani! Hogy a fene ott ette volna meg, aki ezt kitalálta... Nem beszélt ő soha ennyi ember előtt. A kapát, kaszát most is bírja, de a szavakat sohasem. Igaz, legépelték rendesen, elolvasta otthon tán ötször is, nehogy szégyent hozzon magára, meg a tagságra, de amikor odaült az emelvényre, szembe a háromszáz taggal, menten úgy érezte — szégyen ne essék —, hogy neki ki kell mennie, mint kö- lyökkorában, ha a tanító csúnyán nézett rá... Az elnökség nagy megrökönyödésére fel is ugrott, loholt kifelé, aztán elszégyellte magát. — Ejnye no, hát olvasni csak tudok... — biztatta magát, de valahogy a lába nem akart engedni a nagy biztatásnak. Lódult hát gyorsan, át a kocsmába, be két féldecit... Aztán még egyet... így aztán, amikor felszólították, hogy „felkérem az ellenőrző bizottság elnökét, Bicó Nagy Gáspár tagtársat, tartsa meg a...” úgy ugrott fel, s rúgta hátra maga alól a széket, mintha riadót hallana és menten indulni kellene ütni az ellenséget... Nyúlt a zsebébe a szemüveg után... Nincs. Azt a nemjóját! — Várjanak, tagtársak, rögvest — intett le az elnöki emelvényről és kezdte forgatni a zsebét. Nincs szemüveg. Apró kis veritékcseppek gyöngyöztek a homlokán, nem volt mit tenni, kezdte olvasni ez Bioó Nagy Gáspár, bár templomos ember soha nem volt, de rátétté ujját a falon függő feszületre és úgy esküdött meg, hogy inkább krumplihéjon él, de egy kapavágást nem csinál nekik... A „nekik" alatt a termelőszövetkezetei kell érteni, amelybe fogcsikorgatva lépett be, mert éppen tizenötödször jöttek el hozzá a népnevelők, megpakolva brosúrával, papírral, ceruzával, érvekkel, nevekkel, tervekkel... — Az én nyakamra ne járjanak... Aláírom. Nem sok örömük lesz belőle ... Ne jajgass már — ez utóbbi az asz- szonynak szólt, aki keserves siYásra fakadt, amikor meglátta Bicó Nagy Gáspár nevét a nyilatkozat alatt ... — Végünk van, Gáspár... Végünk... Én elemésztem magam ... Bicó Nagy Gáspár kezében most pohár van, s égre-földre esküdözik, hogy neki még lesz két fia... De az is lehet, hogy három ... — Ember kell oda, Gáspár bátyám — évödik vele asztalszomszédja ... — Na, hát én tálán nem volnék ember... Megiszom ezt a bort, s nincs az a menyecske, aki nekem ellent tudna mondani... Azért mert 64 éves vagyok, bírom még — hencegett az öreg, aztán gyorsan körülnézett, hogy élete párja, nem hallotta-e meg hősködését? Bicó a zárszámadási közgyűlésre úgy készült, mint a lagzijára. Izgatottan, reménykedve és most hősnek érzi magát. ö tartotta meg az ellenőrző bizottság beszámolóját, lévén ö annak az elnöke ... BeAz Építők Szakszervezetének Heves megyei Bizottsága mellett működő bérbizottság ösz- szeállította 1962. első félévi munkatervét. A bizottság tevékenységét az MSZMP VII. kongresszusának, valamint a szakszervezetek XIX. és az Építők Szakszervezete XXVIII. kongresszusának határozatid szabják meg. Ennek megfelelően vizsgálatot tartanak a túlórák felhasználásáról, a prémiumfeladatok kidolgozása és a prémiumösszegek felhasználása ügyében. Későbbi időpontban a bérEgy értekezlet margóiéra
