Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-27 / 22. szám
4 WEPÜJS ÁG Í98S., j&üu&r 29« 1s iss Hirdetés Az amerikai Cleveland Observer a következő apróhirdetést közölte: „Egyszer hordott báli ruhámat sürgősen elcserélném egy babakocsira.’’ És még merje valaki mondani, hogy nem igaz a mondás: Meglátni és nagyon megszeretni, egy pillanat műve volt. Legfeljebb kettőé! — NYOLC gyakorló óvó- nőképzős hallgató kezdi meg a megye legjobb óvodáiban hathónapos gyakorlatát, amelynek végeztével képzett, szakmailag felkészült óvónőkkel gyarapodik a megye. * — TEGNAP fejezték be az egri Városi Művelődési Házban a megye függetlenített népművelési vezetőinek kétnapos tanfolyamát. A tanfolyamon előadást tartott dr. Ibős Ferenc, a Népművelés című lap szerkesztője az egységes népművelési munkatervek készítéséről. Kiss Imte, a Népművelési intézet vezetője, a járási és városi művelődési házak munkájáról beszélt. * — AZ EGRI általános iskolákban február 1-én osztják ki a félévi bizonyítványokat, és február 5-én, hétfőn megtörténik az iskolábajárás negyedéves váltása. * — A DOMOSZLÓ1 gyermekes ifjúságvédelmi bizottság legutóbbi ülésén a Gyöngyösre járó tanulók magatartását vitatták meg. Az ülésre meghívták az autóbuszok kalauzait is. * — AZ EGRI Városi Művelődési Házban vasárnap este nyolc órakor a táncklub tart estélyt, amelynek keretében a fiatalok nemes versengésében gyönyörködhetnek a kísérők: ki tud szebben, műveltebben, ízlésesebben táncolni. A zenét Szálkái László és zenekara szolgáltatja. műsora r r Hogyan lett Ágiból Agnes néni A FALON KÉT fénykép. Az egyiken matrózblúzos, mosolygós szemű barna kislány, a másikon sötét ruhában és kissé komolykodó arc. Az egyik kép Ágit, az egri Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium IV/b. osztályának tanulóját, a másik Ágnest, a tanító nénit mutatja. A két felvétel között alig telt el néhány hónap, mégis milyen sokat változott Erdélyi Ágnes élete. A tanulóból nevelő lett, főiskola, tanítóképző nélkül, egyenesen az érettségi után. Hivatalos beosztása, rangja: képesítés nélküli nevelő. Hogyan él, milyen örömei, gondjai vannak egy tizenkilenc éves lánynak, aki egyenesen az iskolapadból lépett a katedrára — ez a kérdés hozott fel Nagyvisnyóra, a megye legészakibb községébe. — Igazán jókor jön, éppen óravázlatot írok. — S amint látom, főz is. — Hát igen, már tizenegy óra elmúlt és ebédelni is kell valamit. — Így most megosztott módszerrel dolgozik Ágnes tanító néni, ez a nyúlánk, mosolygós arcú nagylány. Az asztalnál körmöli a vázlatokat, majd fel-felugrik, berántja a kolbászos bablevest, megóvja a leégéstől a pörköltet s hámozza a burgonyát. S közben szinte megállás nélkül pereg a nyelve. — Igazán nagyon boldog vagyok. Ezt komolyan mondom. Már kicsi koromtól pedagógus akartam lenni. Lehet, hogy kinevet, de én már az általánosban is, amikor a többiek tízpercben kimentek játszani, odamentem a katedrához, s nézegettem a tanító jegyzeteit. Tudom, hogy az nem illett, de én még most is emékszem azokra az óravázlatokra . . : Először egyetemre akartam menni, de négyessel nem vettek fel, így hát ide jelentkeztem. Sikerült. Jaj, azok az első napok.;. ... Képzelje, kezembe adtak egy naplót, néhány könyvet, s egy csomó füzetet, s irány a harmadik osztály. Én még máig sem tudom, hogyan mentem be az ajtón, léptem fel a katedrára. Csak ott álltam az asztalnál, kinn szeptemberi verőfény, a gyerekek is olyan ünnepélyesek, az asztalon virág és... És néhány pillanatnyi hallgatás után bemutatkoztam. Aztán a gyerekek is sorban megmondták neveiket, majd meséltem nekik, ők is elmondtak néhány nyári történetet, verseltünk, s énekeltünk is. Aztán csengettek. AZ IFJÚ TANÍTÓNŐ még nem tanult szaktárgyakat, sem módszertant, vagy pedagógiát, „bedobták őt” — csak úgy, mint a többi képesítés nélkülit — „a mélyvízbe”, vagy megtanul úszni, vagy? Erdélyi Ágnes megtanult — így vélekednek a kis tantestület tagjai is — van hozzá esze, akarata és szíve is. — Azért nem volt olyan egyszerű — fűzi tovább a szót — a kartársak nagyon sokat segítettek, ha valamit nem tudtam, megkérdeztem. A gyerekek mindig tartogatnak egy kis meglepetést. Nem is olyan régen egy gyereknek eltűnt a ceruzája. Én tudtam ki volt a tettes, de azt akartam, hogy ő maga jelentkezzék. Hallgatott. Ekkor egy mesét rögtönöztem a lopós kisfiúról, akit elcsípnek az igazmondó gyerekek. A mese végén megkérdeztem: remélem, közietek nincsen ilyen gyerek? Pillanatnyi csend, majd a harmadik pádból az egyik kisfiú elsírja magát... A gondokról érdeklődöm. — Hát... a fizetés. 850 forintot kapok. Igazán nem sok. De azért megvagyok. Amit itt lát, azt már én vettem a fizetésemből (ez az asztalra, ágyra, székekre és edényekre értendő). Más gond nincs? — Dehogy nincs. Látja, segíthetne is. Ez a nevelési cél... Hát ezzel sokat bajlódom. Most mondja meg, milyen nevelési célt jelöljek meg énekórára? Igazán nem készültem arra, hogy tőlem is kérdezzenek, így csak hadartam valami olyasfélét, hogy ezt én még nem tanultam, s különben is, baj van a fülemmel. Azért az ilyen nevelői lakásnak — ahol több pedagógus is lakik egy épületben — mégiscsak van valami előnye. Ágnes tanító néni, mivel tőlem sem kapott kielégítő választ, felugrott az asztaltól és öklével megdöngette a falat: működésbe lépett a „házitelefon”. — Jolán! Hallod? Mondj már egy használható nevelési célt énekórára! — és jött a válasz a „drót” másik végéről. Az idő sürget, fél egyre jár. Gyors ebéd, s indulás az iskolába. Az úton már csak rövid tőmondatokban beszélünk erről, arról, magánügyekről is. NEM CSALÓDOTT a faluban. A gyerekekben sem. Nagyon szeret itt élni. Gyakran hazajár Mónosbélbe, a szüleihez, meg a színjátszócsoportba, mert azt nagyon szereti. Nagyvisnyón táncot tanít a KISZ-ben, sokat olvas, rádiót Egerben este 7 órakor: A tisztességtudó utcalány — A művésznő hintója (Ady-bérlet) hallgat, eljár a bálba, táncolni is szeret, udvarlója még nincs. Azt mondja, nem is kell. Ősszel beiratkozik a főiskolára, magyar—történelem szakra. Az iskolához érünk, belépünk az osztályba. Egyszerű, kis falusi tanterem, benne 26 kíváncsi tekintetű gyerek: fiúk, lányok, vegyesen. A kis harmadikosok felállnak, a tanító néni felmegy a katedrára, s egy kékpettyes kendős fekete kislány kilép a pádból és zavartan jelent. — Tanító néninek tisztelettel jelentem, a létszám huszonhat. És kezdődik az óra. — Olvasási óra lesz, gyerekek — mondja a tanító néni. — Na, gyerekek, kiről olvastunk a múlt órán? — Mátyás királyról. — Ki volt Mátyás?... Jól van, helyes, Vígh Kati, Mátyás a magyarok egyik vitéz és nagyon igazságos királya volt. Na, és mi volt a címe olvasmányunknak? — Gergő juhász kanala. — És mit mondott a király Gergőnek? ...na, gyerekek, ki tudja? Hát csak ilyen kevesen? Farkas Ági, te miért nem jelentkezel? Na, próbáld csak elmondani! A VÁLASZT már nem várom meg, hátha jobban megy nélkülem. Az udvarra még ki- hallatszik Ágnes tanító néni hangja, ahogy magyaráz, lelkesen, szeretettel, a kis harmadikosoknak. Talán éppoly idős volt ő is, amikor először mondta: tanító leszek. És még az sem zavarja, hogy kicsi, sáros ez a falu, ott fenn, az isten háta mögött. Márkusz László Készülődés a Hámán Kató kulturális seregszemlére Az idén váratlanul nagy érdeklődés előzte meg a hagyományos kulturális vetélkedőt: a Hámán Kató seregszemlét. A gyöngyösi járásban minden község fiatalsága, kulturális munkása elhatározta, hogy részt vesz ezen a találkozón. A járási seregszemlét megelőzően körzeti bemutatókat tartanak négy községben, ahol a környékbeli falvak fiatalsága mutatja be, mivel készül a seregszemlére. Ez a kulturális mozgalom mintegy 400—500 részvevővél indult, s a rövidesen megtartandó körzeti bemutatókon több ezer érdeklődőre számítanak. ANGELIKA 190 évvel ezelőtt; 1772-ben fedezte fel több, az Atlanti-óceán antarktiszi részén levő szigetek között a Dél-Sandvich szigeteket JAMES COOK angol tengerész. Cook e három évig tartó utazása a földrajzi felfedezések történetében azért is fontos, mert ő volt az első, aki a Földet kelet—nyugat irányban első ízben hajózta körül. 85 évvel ezelőtt; 1877. január 27-én halt meg ALEKSZANDR BRJULOV orosz építész; Pétervár több, híres középületének építője, igy az ő műve a mai Kis opera színház, a Pulkovói obszervatórium és a Nyevszkij proszpekt több épülete. 75 évvel ezelőtt, 1887-ben e napon született HARSANYI ZSOLT író és újságíró. Pályáját színdarab- és műfordításokkal kezdte, majd klasszikus regényeket alkalmazott színpadra (Mikszáth-mű- vek). Sokszor felszínes életrajzi regényei igen olvasottak voltak: Petőfi, Madách, Zrínyi, Munkácsy, Liszt, Galilei és Mátyás király történetét dolgozta fel. 40 évvel ezelőtt, 1922-ben e napon halt meg GIOVANNI VERGA olasz iró, az olaszországi naturalizmus (az ún. verizmus”) megalapítója. Műveiben Szicília társadalmát rajzolta meg (Legyőzőitek című regényciklus). A híres Cavalleria Rusticana című novellájából írta Mascagni Parasztbecsület című operáját. Rádió- és televízióműsor JAMES COOK JANUAR 27., SZOMBAT: KOSSUTH-RADIO: 4,30: Hírek, idő járásjelentés. — 4,35—7,59: Zenés műsor. Közben 5,00: Falurádió. — 7,00: Hírek, időjárásjelentés. — 7,10: Cj könyvek. — 7,30: Színház, hangverseny és moziműsor. — 8,00: Műsorismertetés. — 8,10: Népek zenéje. — 8,50: Lányok, asszonyok. — 9,10: Bach-müvek — 9,45: Ady E.: Üj vizeken járok című versének elemzése. — 10,00: Hirek, lapszemle. — 10,10: Óvodások műsora. — 13,00: Szórakoztató fúvószenc. — 10,55: Rádióiskola. •— 12,00: Hírek. — 12,15: Operarészletek. — 13,00: Szegény emberek. V. Hugo verse. — 13,15: Szív küldi... — 14,00: Mozart: g-mol zongoranégyes. — 14,25: Mit olvassunk? — 14,40: Tánczene. — 15,00: Hírek. — Közlemények. — 15,10: Zengjen a dalunk. — 15,40: Élőszóval — muzsikával. — 16,50: Hét nap a külpolitikában. — 17,10: Könnyűzenei híradó. — 17,45: A rádió irodalmi hetilapja. — 18,25: Gershwin: F-dur zongoraverseny. — 19,00: Bállá A: Mai emberek. — 19,10: Diszótor. Népdaljáték. 19,50: Jóéjszakát, gyerekek. — 20,00: Esti Krónika. 20,25: Pótszilveszter. — 21,45: Sporthírek. 22,15: Tánczene. — 0,30: Himnusz. PETÖFI-RADIÓ: 5,05: Reggeli zene. Közben 6,30: Színház, hangverseny és moziműsor. — 6,50: Torna. — 8,00: Hírek — 14,00: Hirek, vízállásjelentés. — 14,15: Régi magyar táncok. — 14,40: Bélyeg- gyűtők ötperce. — 14,45: Válaszolunk haUgatóinknak. — 15,00: Operakalauz. — 16,05: Mesélő városok. Hjúsági Rádió műsora. — 16,50: Operettdalok. — 17,10: Szcndret J: Hazai kistükör. — 17,55: Orovsi tanácsok. — 18,05: Könnyűzene. — 18,45: Látogatás a természettudományi Múzeum kőzettárában. — 19,05: Rados F. zongorahangversenye. — 19,40: Falurádió. = 20,00: GUZf MIHÁLYmow ki... Onnan kerültem Távol- Keletre ... íme, ennyi röviden az egész... A hadnagy Gazsó élé tolta a pálinkáspoharat. Ittak. — Én párizsi vagyok— kezdte Lafarte. — Családom ősrégi. Századokra vissza tudom vezetni... Egyetemet végeztem... Éltem boldogan. Futó kalandjaim rendszerint sikerültek... A fiatal, jóképű, jó családból származó, egyetemet végzett fiú után bolondultak a lányok. De én csak kacagtam rajtuk és másnap már másnak csaptam a szelet... És egyszerre megjelent életemben ö... Királynői termete, alabástrom nyaka, szőke haja, örökké mosolygó kék szeme egészen megbabonázott ... Éjszakánként nem tudtam aludni. Mindig rá gondoltam... Amikor először nézett végig rajtam gúnyosan, öngyilkos akartam lenni... Amikor először csókoltam meg, a mennyországban éreztem magam... A szívemet raktam eléje, minden kívánságát teljesítettem... Szinte lestem gondolatait... Aztán ... Eh! A hadnagy újra ivott, és rekedt hangon folytatta. (Folytatjuk.) Britten: Lukrécia. Kétf el vonáson opera. — 21,05: Láttuk, hallottuk. — 22,26: A bölcsek követ. Regény- részlet. — 22,40: Mezei csokor. — 23,15: Műsorzárás. a tv műsora: 18,10: Technikai újdonságok. — 19,00: A tánc művészei. — 19,10: Hétről hétre. — 19,30: Tv-híradó. — 19,50: Tv irodalmi klubja. 20,50: Szilveszter, 1961. — Kb. 22,00: Hirek és a tv-híradó ismétlése. BRATISLAVA! TV MŰSORA: 16,00: Riport a kremli múzeumból, közvetítés Moszkvából. 18.00: Gyermekműsor. 19.00: Tv-híradó. — 19.30: Külpolitikai kommentár. — 19.50: Üj dalok. 20.00: A tv szilveszteri műsorából. 20.30: Közvetítés a technikusok báljáról. 21.30: A nap visszhangja. 21.45: A látcsöve» férfi, német film. Meghökkentő temetés Colorado amerikai állam egyik kis városában temetésre gyűltek össze egy ottani, bogaras öregember rokonai. Temetés közben meghökkentő dolog történt. A pap kenetteljes búcsúbeszédének közepetáján tartott, amikor a sírból jövő hang — a halott hangja — félbeszakította és az alábbi felhívást intézte a gyászoló gyülekezethez: „Takarodjatok innét, álnak rokonok! Hiszen csak azért jöttetek, hogy halotti toromon jóllakjatok és átvegyétek az örökséget. De alaposan elszámoltátok magatokat, kedveseim, mert mar mindenemet elajándékoztam!“Az elhúnyt még életében lemezre vétette meglepő búcsúját és a koporsókészítőt nagyobb összeg ellenében rábírta, hogy a lemezjátszót a kellemetlen üzenettel „a megfelelő pillanatban” bekapcsolja. Sok a gyomorbeteg a fiatalkorúak között ín ^ aAz osztrák gyakorló orvosok Salzburgban megtartott kongresz- szusán dr. Ős- kar Lachner, a bécsi területi kórház gyermek- gyógyászatának vezető főorvosa, statisztikai adatok alapján előadást tartott arról, hogy a bécsi fiatalok között milyen ijesztő méreteket ölt a gyomorbetegek száma. Négy esztendővel ezelőtt a fiatalkorúak csupán 1,1 százaléka szenvedett komolyabb gyomorbántálmákban. Az elmúlt évben ez az arány 2 fi százalékra emelkedett A főorvos véleménye szerint ennek okát elsősorban a fiatalkorúak között elterjedt mértéktelen nikotin- és alkoholfogyasztásban, valamint a koruknak nem megfelelő életmódban kell keresni. Tavaszi divat Olaszországban már megtartották a tavaszi divatbemutatókat. Nagy feltűnést keltett Eleonora Garnett divatházának kollekciója, amelyben a manekenek nehéz selymekből készült törökös bugyogókat viseltek és kontyukba színes gombban végződő ho „kötőjüket" Mire a nap befejezte napi munkáját és pihenni tért, a légiósok is végéztek. Valamennyien kedvtelve, elégedetten szemlélték művüket. — Nagyszerűen dolgoztatok, fiúk! — szólt örömmel Lafarte hadnagy. Ennek örömére mindenki, aki segített, megihat számlámra egy liter bort. A mintegy ötven légiós körülvette a hadnagyot Éljenezték, hívták őt is a kantinba. Rövid időre Lafarte él is tűnt, de aztán egy fél óra múlva egy üveg pálinkával visszatért Gazsóhoz. Leültek a hadnagy által készített padra, majd a tiszt öntött a magával hozott két pohárba. — Először is bocsánatot kérek a tegnapi viselkedésemért — kezdte. — Nem történt semmi, hadnagy úr. — De igen... csak hát tudja, nem akartam a kapitánynyal ujjat húzni... Egyébként ... nem szereti magát ... vigyázzon tőle... — A dolgomat mindig becsületesen elvégzem... — No igen... csak hát tudja... Egy parancsnok mégis mindenbe beleköthet... S haő valamire azt mondja, hogy fekete, akkor az fekete... Etta? egészségügyi szobával kapcsolatos dolgot öa agfpon Ú0Wsen és diplomatikusan megoldotta... Ebbe nem köthet be- — senki!... Vasárnap ugyanis a légiósok azt csinálnak, amit akarnak... No, igyunk! Koccintottak, és fenékig ürítették a méregerős italt. A hadnagy újra töltött. — On ugye, magyar? — kérdezte Lafarte. — Igen, az vagyok... — Es hogy került a légióba? — Hosszú és szomorú história... Szöktem hazámból ... Ügy mentem Nyugatra, mint az ígéret földjére... Fényes karrierről álmodoztam... Es kétnapi koplalás, éltörődés után egy csirkefogó honfitársunk beszervezett bennünket. Mézédes szavak... ennivaló, bor, bőségesen. S mire kijózanodtunk, már a légió tagjai voltunk. Nuvionban képeztek ráti szeretette, arra, hogy ők is lehetnek betegek, hiszen például most is négy magyar fekszik a betegszobában. Végül másfél órás beszélgetés után meggyőzte őket. Azok megígérték, hogy másnap lemennek segíteni. ígéretüket be is tartották. Másnap reggel mintegy harmincán szorgoskodtak a betegszoba körül. A betegeket kirakták az udvarra, aztán szinte az egész szobát felforgatták. A fekhelyeket kiszórták, aztán friss fából új fekhelyeket készítettek. Csattant a fejsze, szállt a nevetés... Amikor az alsó erődbeliek látták, hogy a fentiek jöttek segíteni; elszégyellték magukat, lassanként odasomfordál- tak a többihez és vágták, fúrták a fát. Gazsó egyszerre azt vette észre, hogy ott van Lafarte hadnagy is. Egy hatalmas lóca építéséhez kezdett, amit a nap folyamán egyedül be is fejezett. A lócát a betegszoba fala mellé tették, eléje pedig egy kis asztalt eszkábáltak. Estére minden fekhely elkészült, sőt öt pótfekhelyet is készítettek. A szobába néhány új bútordarab került, a hiányos, lyukas falat beszőtték bambuszhánccsal. Végül az egész szobát kitakarították, alaposan ^szellőztették. 57. A nap már lebukott az őserdő mögé, amikor Lafarte hadnagy százada visszaérkezett az erődbe. A fiúk fáradtak voltak, hiszen már hónapok óta szorgoskodtak az új erőd építésénél. Amikor elhangzott az „oszolj!” szó, Gazsó odament a hadnagyhoz. — Hadnagy úr... ha volna néhány perce... — A maga számára? Ezer örömmel. — Hadnagy úr ... ez a mi betegszobánk gyalázatosán néz ki... Egy disznóól az egész. — Tudom. — De én azt akarom, hogy ne legyen az ... Segítsen... adjon nekem három embert néhány napra. — Három embert? ... Hm ... Nehéz, nagyon nehéz. Nekem minden emberre szükségem van az erőd építésénél ... — Csak néhány napra kérem őket ... — Néhány napig sem tudok nélkülözni egyetlen embert sem ... — Hát jól van — mondta Gazsó —, mégis megcsinálom... Ha törik, ha szakad. Délután kiment a másik erődbe, felkereste a magyarokat... Kérte, hívta őket másnapra, vasárnapra. Hivatkozott mindenre, emberségre, feleba-