Népújság, 1962. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-24 / 19. szám

1962. január 24.. szerda NfPÜJSáG 9» Bárcsak minden tsz-tag eljönne ide a Gépkocsink nyögdécselve kapaszkodik fölfelé a meredek zcrpentinen, s néhány perc múlva elénk tűnik a festői kör- yezettel övezett, hegyoldalba épített, kétemeletes gyönyörű oület. Hirtelen úgy tűnik, mintha az egész építményt úgy, hogy van, valami óriás kéz dobta volna fel oda a meredek egyoldalba. Gépkocsival nem is lehet egészen megközelíte­ni. Az útról hosszú lépcsősor vezet fel a bejárati ajtóhoz. Fogyveszélfr ellen szivacsos műanyacífcurok Egy amerikai vegyigyár fe­hér, tej szerű folyadékot ho­zott forgalomba, amely habos permet alakjában távoz:k a palackból, ha annak gombiá‘ megnyomják. Ez a habos per­met rövid időn belül megszi­lárdul és szivacsra emlékez­tető szerkezetű, színtelen be­vonat keletkezik. Ez a bevonat jól tapad a növényeken, s kü­lönösen alkalmas a szabad­ban telelő örökzöld növények megvédésére fagy, szél és hó ellen. A színtelen „burkolat” nem akadályozza a levelek termé­szetes lélegzését, de csökkent’ a természetes párolgás ütemét s így óvja a növényt a kiszá­radástól. A szivacsos műanyagburko­latnak az is az előnye, hogy nem ég. így a vele beperme­tezett fenyőfa „tűzb’ztossá” válik, a tűlevelek nem hulla­nak le, ezért ideális kará­csonyfa-kon zerváló anyag. Sütőipari tervek, gondok Gázfűtés bevezetését tervezik az egri sütőüzembe - Bővítik a bélapátfalvi, füzesabonyi, pétervásári, parádi üzemet A Biztosítási és önsegélyező Csoport Heves megyei intéző bizottsága minden évben ősz- ől tavaszig, bérbe veszi ezt z üdülőt, ahová tíznaponként i.jabb és újabb csoportok, pi­henni vágyó tsz-tagok érkez- íek. Őket jöttünk meglátogatni enyő Istvánnal és Pelle Sán- orral, az Állami Biztosító yöngyösi járási fiókjának örzeti felügyelőivel. Már messziről hangos jókedv, de- űs kacagás üti meg fülünket, vz egyik ajtó előtt négy-öt sszony beszélget. — Hogy érzik magukat? — Nagyon jól — felel Danyi tvánné, a gyöngyössolymosi látra Tsz tagja. — A férjem­nél vagyunk itt. Még soha- ;m voltunk üdülni, először gyünk ilyen helyen. Nagyon 'lesik a pihenés. Bárcsak ninden tsz-tag eljönne ide, ogy látná ezt a kényelmet. Nagy lmréné, aki ugyan­nak Gyöngyössolymosról t, csak azt sajnálja, hogy amar lejár a tíz nap. — Én nem akartam eljönni - mondja Rácz Mária, a öngyöspatai Béke Tsz tag- i —de most már nagyon •ülök, hogy nem maradtam thon. Jól érezzük itt ma­inkat és nagyon sokat pi- enünk. Sohajda Bertalan, akivel az gyik emeleti szobában talál- oztunk — szintén a gyön- öspatai Béke Tsz-ből jött, Ívképp nyilatkozik: Nálunk is voltak olyanok, •;kik amikor mondták nekik, bogy vegyék igénybe az in­gyenes üdülést, azt felelték: lem jönnek ők ilyen helyre, mert ez csak az uraknak való. Hát hol vannak itt az urak? — nevet jóízűen. összetalálkoztunk Korcsog Imrével, az Állami Biztosító gyöngyösi járási fiókjának ve­hetőjével, aki szintén az üdü­lők látogatására érkezett. — Jelenleg 55 Heves me­gyei termelőszövetkezeti tag ölti itt megérdemelt pihenő­ét. Közülük 39-en a gyön- iyösi járásból jöttek. Vannak tt többek között Gyöngyös- ->a tárói, Gyöngyössolymosról Visontáról, Abasárról, Nagy- ■édéről és még több más köz­ségből. Elmondja, hogy a beutaltak meglátogatják a parádsasvári üveggyárat, a recski ércbá­nyát, de át szoktak ruccanni Gályára és a Kékesre is. Most megint Sohajda Ber­talan szólal meg: — Azok az „üvegcsinálók” ■I szemünk láttára fújták a A KENYÉR mindennapi ét­kezésünknél nélkülözhetetlen, de sokan nem tudják, hogy mennyi fáradságos munka elő­zi meg, míg az asztalunkra ke­rül. A kenyér készítése foko­zott higiéniai előírások betartá­sát és nagy figyelmet kíván a sütőipari munkásoktól. Hiszen minden ember „MEO-sa” a ke­nyérnek. Ha a lázas munkában valami idegen anyag kerül a kenyérbe, a fogyasztó mindjárt kész megbírálni az illetékes sütőipari vállalat igazgatóját. Egyesek szándékosnak, vagy bűnös nemtörődömségnek tart­ják a kisebb mulasztásokat is. Szerencsére, ezek az esetek ritkán fordulnak elő, a sütő­ipari munkásokat ma már nem a figyelmetlenség, hanem a Levelező hallgatók vizsgái A GYÖNGYÖSI Nemecz Jó­zsef Mezőgazdasági Techni­kum levelező tagozatán lezaj­lottak az I., II. és III. osztá­lyok vizsgaelőkészítői és év végi vizsgái. Az öt osztály mintegy 200 hallgatója hat­napos, bentlakásos, előkészí­tőn vett részt, amelyen a technikum levelező tagozatá­nak tanárai az évi anyagból összefoglaló előadásokat tar­tottak. Az előkészítő után a hall­gatók írásbeli és szóbeli vizs­gákon adtak számot tudásuk­ról. A vizsgabizottság, amely az FM küldötteiből és a leve­lező tagozat tanáraiból állott, megállapította, hogy a leve­lező hallgatók elméleti tudá­sának színvonala ebben az esztendőben is emelkedett. Átlageredményük elérte a 2,97-et. örvendetes tény, hogy a mezőgazdasági technikum le­velező oktatásában a részt vevőknek mar 50—55 száza­léka termelőszövetkezeti tag, brigádvezető, míg további 25 —50 százalék szintén mező- gazdasági jellegű foglalkozást folytat: törzskönyvezésnél, a MÉK-nél, a földmüvesszövet- kezeteknél, vagy a tanácsok mezőgazdasági osztályán dol­gozik. A nehéz napi munka mellett végzett tanulásuk eredményes volt, hiszen az öt osztályban mindössze egy hallgatót utasítottak osztályis­métlésre. A III. osztály átlaga pedig elérte a 3,24-et, ami ki­váló eredménynek mondható. Még januárban megtartják a IV. osztály hallgatóinak év­végi vizsgáit is, majd február 1-én és 2-án az írásbeli képe­sítő vizsgák következnek. Feb­ruár 5-én kezdődik a levelező tagozaton az új tanév, amely­ben az Egerbe és Hevesre ki­helyezett I. osztály, valamint a Recskre kihelyezett II. osz­tály is működik már. A leve­lező tagozatnak az új tanév­ben nyolc osztálya nyílik, s a hallgatók létszáma eléri a 400-at. Megyénkben mind nagyobb méreteket ölt a mezőgazdaság­ban foglalkoztatottak tovább­tanulása. Ezt a tényt csak örömmel lehet tudomásul ven­ni. A magyar mezőgazdaság­nak mind több és több, elmé­letileg is képzett szakemberre van szüksége és ennek az igénynek nagymértékű kielé­gítését éppen a levelező okta­tási forma szolgálja. A LEVELEZŐ hallgatók mindent megtesznek munká­juk eredményességéért, s álla­munk eddig tapasztalt és a továbbiakban is remélt segít­sége biztosítja a fokozottabb fejlődést. Szabó Endre, tanár Megfigyeltem, hogy a helybeli kőművesmes­ter, akinek sokan so­kallják a jövedelmét, bosszankodva ellenőriz­te a habarcs minősé­gét. Így leckéztette a segédmunkásait: — Százszor meg­mondtam már, hogy takarékoskodni kell a mésszel. De ti csak szélfúvásnak veszitek a szavamat. Értsétek meg, nem lehet egy lá­dához három lapátnyit adni, csak kettőt. I gondoltok, lopom én a drága meszet? Elég bosszúság nekem az, hogy a nyavalyás sze­keres mostanában dup­la fuvart számít a ka­vicsért és a mészért, mint tavaly ilyenkor. No, tehát csak két lapáttal... A leszidott szekeres ugyanekkor a földmű­vesszövetkezet italbolt­jában tanyázott. Ami­kor ott találkoztam ve­Síránkozék le, igy szólt hozzám: — Higgye el, nem lehet ebből a mester­ségből megélni. Még a napi kenyérrevalót se keresi meg a kínlódó fuvaros. Nézze meg a lovamat. Ott áll az aj­tó előtt. Még csak be se tudom takarni, mert tavaly lelopták róla a pokrócot, mialatt me­legedtem a kocsmában. Bizony, a fuvaros : erre nyúzhatja a kuncsaft­jait. Egy fityinggel se kérhetek többet, mint tavaly ilyenkor. A szekeres, csillapít­ván a szomját, elment. Én pedig átültem a kármentő előtti kis asztalhoz. — Egy korsó sört ké­rek — szóltam a bolt­vezetőnek, aki szelíd ember hírében állott és „kocsmárosnak” ne­vezték. Fdluszerte úgy vélekedtek róla, hogy még a legnagyobb for­galom idején is van néhány kedélyes szava minden egyes vendég­hez. Fél perc sem telt bele, elém tette a sört. Odaült mellém és ezt súgta a fülembe: — Mit gondol, ki volt az az ember, aki az imént három féldecit zúdított be egyhajtó- kára? Ö a falu legjob­ban kereső ma szék je. Nem szívbajos ám ö- kelme! Kerek egy da­rab százast kér min­den egyes fordulóért és a saját bevallása sze­rint öt-hat fuvarja van mindennap. Ezért az­tán könnyen szórja a pénzt... Én hallgatom, ő folytatta: — Csak a helybeli kőműves keres job­ban. Képzelje... Nos, új családi házat építet­tem és ez a malter­csapkodó háromszáz forintért rakott be egy ajtótokot a falba. Egy darab ropogós százast meg a szekeres vágott zsebre. Mármost kér­dem: nem sok ez egy kicsit? Node mit tehet a magamfajta szegény­ember? Fizet és fizet, mert csak egyszál kő­műves és egyszál fuva­rok van a faluban. Még szerencse, hogy a sör­gyárak derekasan dol­goznak. Nekem sem a sör mennyiségére, sem pedig a minőségére nincs panaszom. Nézze csak — mutatott a kor­sómra —, öröm nézni, oly szépen habzik ez a folyékony kenyér... Még dicsérte volna a portékáját, de elpártolt tőlem, mert új vendeg érkezett. Mialatt arra figyeltem, mi történik a kármentőben, a sö­röm szép habja eltűnt, magából a léből pedig csak a fele maradt a korsóban. Már éppen siránkozni akartam magam is, amikor ész­revettem, hogy a„kocs - máros” az asztalomon hagyott egy számoló­cédulának álcázott röp­lapot. Ez volt a cédula szövege: „Igyon habzó borii” A fejemhez kaptam: — Ö, íe jó isten — fortyogtam magamban —, ez az ember aztán előrelátó: idejében számol a maszek kő­műves és a maszek fu­varos árpolitikájával! Danes József szorgalom és a figyelmesség jellemzi. Még éjszaka van, amikor felkelnek azért, hogy a gyermekek reggelijükhöz friss süteményt lehessen adni, de a korán kelésen kívül is meg­vannak a szakma nehézségei, hiszen gyorsan, nehéz és pon­tos munkát kell végezniük. Egerben naponta 180 mázsa fehér és félbarna kenyeret, ezenkívül 35 ezer darab süte­ményt gyártanak a sütőipari vállalat egri munkásai. Kiss Imre igazgatóval, az Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalat irodájában a vállalat gondjairól, jövőjéről beszélge­tünk. — Szeretnénk a jövőben a lakosság igényeit a legmesz- szebbmenőkig kielégíteni és a vállalat dolgozóinak munkáján könnyíteni. Jelenlegi adottsá­gaink eléggé mostohák. AZ EGÉSZ területünkön nincs nagyüzem, csak a múlt­ból visszamaradt kisüzemek vannak, és ezek nem minden tekintetben felelnek meg az egyre növekedő minőségi és mennyiségi feladatoknak. Bi­zony, itt, Egerben nagy szükség lenne egy korszerű kenyér­gyárra, de a közeljövőben erre nem kerülhet sor. A Kertész utcai új üzem, amelyet decem­ber 31-ig kellett vonla elkészí­teni, ha végre termelni kezd, valamit enyhít a város kenyér­ellátásának helyzetén. Ez egy egész korszerű üzem lesz, amely két műszakban, naponta 50 mázsa kenyér készítésére alkalmas. A gépek nehéz fizi­kai munkától mentesítik az itt dolgozó sütőipari munkásokat. A dagasztást, kicsípést, bera­kást gép végzi el. A kész tész­tát a kemencébe páternoszter rendszerű gép továbbítja és kisült állapotban a raktárba szállítja. Ilyen üzemre lenne szükség — többre. Bárcsak, már ez is készen lenne... A kemence olajfűté- ses lesz, amely sokkal egészsé­gesebb munkakörülményt nyújt a sütőipari munkások számára, mint a hagyományos rendszerű szén-, vagy fafűtéses kemen­ce, s 50—60 százalékkal ol­csóbb a fűtése. A kenyér elő­állítási költsége is lényegesen csökken, mert 50 százalékkai kevesebb munkaerő szükséges egy mázsa kenyér előállításá­hoz. A Kertész utcai „FENOL” kemence most már a jövő hó­nap közepén elkészül és egye­lőre olajfűtéssel üzemel, majd később gázzal fogunk fűteni. A gázfűtéssel még további terveink vannak, mert ha ez Egerben megvalósul, több üze­met gázzal fűtünk és így az egri kenyérellátást hat telepen meg tudjuk oldani. A gázfűtés jelentősen megjavítja a kenyér minőségét, és egészségesebbé teszi a dolgozók munkakörül­ményeit, ezért már nagyon várjuk a gáz alkalmazását. — A vidéki üzemek helyze­te kielégítő-e — teszem fel a kérdést. — Vidéken is hasonló hely­zet van, mint Egerben. Az egri járáson kívül még hozzánk tar­tozik a hevesi, füzesabonyi és a pétervásári járás is. Az öt­éves terv időszaka alatt több üzemet felújítunk. Bélapátfal­ván a volt malmot átépítjük sütőüzemnek, és ez az üzem látja majd el a környéket és az egercsehi bányavidéket. A parádfürdői üzemünk korsze­rűsítési munkája már folyik, a kemencéket olajfűtéssel szere­lik fel, s a jövőben itt két mű­szakban dolgoznak. De bővít­jük a verpeléti üzemünket is, mert Kápolnát és környékét is ez az üzem látja majd el friss kenyérrel. Tarnamérán beru­házási hitelből új kemence épül, amely a környékbeli 13 község kenyérellátását lesz hi­vatva biztosítani. Poroszlón már megkezdtük a kétsütéses kemence felépítését és ennek az üzemnek a termelése, a környék lakosságának kenyér- ellátását javítja. AZ EGYRE növekedő minő­ségi és mennyiségi kenyérigé­nyekkel, ha nem is túlzottan, de a lehetőségekhez mérten lé­pést tart az Észak-Heves megyei Sütőipari Vállalat ve­zetősége. Ezt látni lehet az üze­mek korszerűsítésének számai­ból is. Nálunk nemcsak a tervteljesítés fontos, hiszen a tervüket a múlt évben, rosz- szabb körülmények között is 105,7 százalékra tudták teljesí­teni —, hanem az áruk minő­ségét, a dolgozók munkakörül­ményeit is javítják p jövőben. Szabó Ferenc Jól sikerült kísér'©I A Füzesabonyi Állami Gaz­daságban kísérletképpen sze­mes kukoricát silóztak. A s'ló- ba 30—40 százalékos nedves­ségtartalommal tették el a ku­koricát, kísérletképpen. A kí­sérleti silógödröt most bontot­ták fel, á a kukorica darál­ható állapotban van. A kí­sérleteket természetesen to- ;vább folytatják, laboratórium- 1 am tűrnétek, ho&f # gyenge erjedés nem okozott-e káros elváltozásokat. Kísérletképpen két falkát állítanak be, hogy a gyakorlatban ellenőrizhes­sék, nrlyen eredménnyel al­kalmazható a kísérleti silóku- koreja. Amennyiben a kísér­letek meghozzák a kívánt eredményt, azt részletesebben is ismertetik a megye szakéra­ŰÉieit-si. tunk. Szokatlan volt, de már annyira „belejövünk”, hogy nehéz lesz majd megválni az üdülőtársaktól. Jól elszórakoz­tunk. Egyik nap például en­gem menyasszonynak öltöztet­tek fel, még a körmömet is ki­festették. Dér János, a detki Szabad­ság, Domoszlai Mihály, a hal- majugrai Üj Élet, Dér Ador­ján, az abasári Rákóczi, Bogár Józsefné, a gyöngyössolymosi Mátra, Deme Józsefné, a nagy- rédei Szőlőskert Tsz-től és még sokan nagyon nagy meg­elégedéssel beszéltek arról, hogy mennyire jól érzik itt magukat. Az egri járásból ostorosiak- kal találkoztam. Az ottani Kossuth Tsz-ből öten vannak itt. Nyilas János bácsinak szinte elcsuklik a hangja, mikor ezeket mondja : — Hatvan éves ember va­gyok, összejártam a fél vilá­got, de még ilyen szép és jó helyen nem voltam. Vénsé- gernre kerültem a „mennyor­szágba”. Szavainak bizonyítására Patmros Sándor, Kiss János, Bartók Mihály és Bartók Ist­ván is mosolyogva bólogatnak. Nem lenne igazságos, ha nem említeném meg Szemer- kényi Ágnesnek, az üdülő fia­tal, kedves, vidám kultúrosá- nak nevét, aki — mint azt a beutaltaktól megtudtam —, nagy szeretettel foglalkozik a vendégekkel. Sokat, nagyon sokat lehetne írni erről az üdülőről, s még többet azokról az emberekről, akik — bár sokan közöttük már megették a „kenyerük ja­vét” — életükben először ju­tottak el ide, ebbe a „meseor­szágba”. stampedlis poharakat és tő­lünk kérdezték meg, hogy elég nagy lesz-e. A társalgóban ultiparti fo­lyik. Idős Murányi Lajos, a Szederkény-pusztai Béke Tsz tagja „kibicel”. A 68 éves bá­csi is először üdül életében, csak úgy, mint a többi 54 sze­mély, aki most, ebben az épü­letben tartózkodik. Nagyon jól érzi magát, máskor is szívesen eljön, ha alkalma lesz rá. A 60 éves, idős Szalai László a szűcsi Bajza József Tsz-ből jött, legénykori jópajtásával, Dudás Ferenccel. Azt mond­ják: ide beadják a „tovább- szolgálatot”, hogy sokáig itt maradhassanak. Szalai Laci bácsi egyébként nehezen szán­ta rá magát, hogy ide jöjjön. Szereti a lovait és csak úgy volt hajlandó eljönni, hogy amíg itt lesz, a fogatosságban a fia helyettesíti. Másra nem akarta rábízni a lovakat. Nagy József — az ultizok egyik tagja — még egészen fiatal, a gyöngyöstarjáni Győ­zelem Tsz tagja. A KISZ ja­vasolta üdülésre. A 68 éves idős Horváth Józsi bácsi, a gyöngyösoroszi Február 24. Tsz tagja, így szólított meg: — írja meg azt is, hogy én szívesen „bezupálnék” ide egy pár esztendőre. Tóth Lukács ugyancsak a gyöngyösoroszi Február 24. Tsz-ben dolgozik, ezt mondja: — Eleinte nyugtalanok vol­tunk, hogy nem dolgozhat­Amikor visszafele indultunk, a házirend szerint már ebéd utáni „csendes pihenő" volt, de azért, amikor a hosszú lépcsősoron leértünk az útra és visszanéztünk, több ablakból integettek felénk mosolyogva, mi jóleső érzéssel viszonoz­tuk üdvözlésüket. Dávid József ha azt hinnök, hogy Dél-Afri- kában a fehér nők a sport kedvéért hódolnak a céllövé­szet szenvedélyének. Hivata­losan a következő indokolás járja: védekezni kell az utób­bi időben nagyon elszaporo­dott betörők és más gonoszte­vők ellen. Vannak azonban olyan vélemények is, hogy a fehér nők a fekete férfiak el­len készülnek hadakozni, a néger lakosság felkelésétől va­ló félelem kergeti őket a pisz­tolyviseléshez és a lögyakorla- tokhoz. A svájci Tat című lapban olvastuk, hogy egy dél-afrikai fehér asszony szembeszállt a „hatlövetű divattal". Vélemé­nye szerint a többiek is job­ban tennék, ha a lövészklub látogatása helyett otthon ma­radnának és olyanná nevelnék gyermekeiket, hogy Dél-Afri- ka ne a gyűlölet, hanem a sze­retet országa legyen. Ez való­ban inkább anyákhoz méltó feladat, mint a céllövészet — élő emberekre. — at — A női retikül legfőbb ismér­ve ősidők óta az, hogy tartal­ma akkor is kigurul, amikor nem kellene. Az ilyen baleset csak Dél-Afrikában okoz gali­bát. Mert a fehér nők ott egy idő óta olyasmit is cipelnek kézitáskájukban, ami eddig nem nagyon szerepelt a ki mondottan női holmik leltá­rában. A rúzs, zsebkendő és púderpamacs társaságában a legtöbb fehér nő retiküljében csillogó fémdarab is szerény­kedik: hatlövetű revolver. Dél-Afrikában ez a legújabb divat, hogy egyetlen lépést sem tesz fehér nő e „vesze­delmes szerszám” nélkül. S mivel minden divatnak megvannak az őrültjei, Dél- Afrika fehér női közül sokan nemcsak hordják, hanem használják is a fegyvert. Egy­előre csak gyakorlatképpen. A kabinet tagjainak feleségei például csoportosan járnak a rendőrségi lőtérre és a leg­jobb céllövő rendőröknél vesz­nek órákat. Nagyon tévednénk azonban, Hatlövetű a retihiilben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom