Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-23 / 302. szám

X K'EPÜJSAG IMI. december 23., szombat Ilyen is van A. kora reggeli csípős szélben az első utam a fodrászhoz vezetett, hogy meg növekedett szakállammal ne destruáljani a modern kor bo­rotválkozó népét. A. fütött helyiségbe érve. elővet­tem a néhány nap óta értékesebb Kossuth-cigarettámat és rágyúj­tottam. A mester, miközben elkezdte a szappanozást, megjegyzésekkel, halmozott el, hogy bár csak tíz forint lenne már a Kossuth da­rabja, mert akkor a vendég nem dohányozna szappanozás közben. Megjegyezte, hogy ő bizony már egy éve leszokott a dohányzásról. Bosszúból-e? — de épp csak hogy lekapart. Mondom magamban, ez egy öntudatos dolgozó, — nem sért­hetem meg. Ö visszaadott a pénz­ből, én nem. adtam vissza a borra­valót. — 1In köszöntem. ő már nem köszönt vissza. Ilyen is van. (Pásztor) — AZ ÜNNEPEK alatt — december 31-ig — 15 szovjet turistacsoport (kb. 350 fő) Is fogat el Egerbe, ahol r MSZBT Heves, megyei sze­rezető által összeállított prog­ram szerint töltik el majd idejüket. — VASÁRNAP este Teriken, II Béke Termelőszövetkezet központjában fenyőfaünnepsé­get rendeznek a tsz-tagok gyermekei részére. Az ünnep­ség során 276 gyermek kap ka­rácsonyi csomagot a tsz veze­tőségétől. —, DECEMBER 27-én, este 6 órai kezdettel tartja tanács­tagi beszámolóját Pmkai An­tal, az egri 32-es választóke­rület tanácstagja, a Farkas- völgyi úti óvoda helyiségé­ben. — JÖVŐRE tovább folytat­ják megyénkben a kutak fel­újítását. A megyei tanács e munkák elvégzésére egymillió 500 ezer forintot fordít. — A KISZ Heves megyei Bizottsága ma délelőtt tartja ülését, ahol megbeszélik egy aktívákból álló csoport létre­hozását. A csoportnak az lesz a feladata, hogy ellenőrizze a járásokban a tagösszeírás munkáját. — JÓL HALAD az áruérté­kesítési terv teljesítésével a kiskörei Dózsa Termelőszövet­kezet. Az év végére előrelátha­tóan 141 százalékra teljesíti majd e tervét a szövetkezet. — A DOLGOZÓK iskolá­jának egri hallgatói tegnap délelőtt kezdték meg félévi vizsgájukat az egri III-as számú Állami Általános Is­kolában. — TIZENÖTEZER csirkét nevelt az idén a verpeléti Dó­zsa Tsz. A baromfiállomány részére saját erőből építettek ólakat. ■pHYh-fórum Jó utat, autóbusz 1 Magyar film Az utóbbi időben néhány jól sikerült magyar film bemuta­tójának örvendtünk és a kriti­ka soha nem maradt adós az elismeréssel: örömmel és az alkotóknak kijáró hálával ál­lapította meg, hogy az íróasz­tal mellől elszakadtak a film emberei és a való élet ábrázo­lására törekedtek, a filmekből művészi élmény származott. A most bemutatott film mintha a korábbi szériákból került volna a szemünk elé. Nincs mai mondanivalója, a mai életről, a mai emberekről ennek a filmnek? Van. Akkor mégis hol a hiba, amiért nem­tetszésünket kell nyilváníta­nunk. Hiszen a film az Ikarus- gyár mindennapi életét viszi izonra, a híres konstrukciók 'ágszerte ismert és elismert . eálegvárát és azokat, akik itt I dolgoznak? De hogyan? Né­hány ember sorsával ismer­kednénk meg közelebbről, ha a film forgatókönyvírója, Bé­kés József engedné ezt az is­meretséget rendre megkötni. Itt van Kubin, a műhelyfőnök, és Horányi is, akik veszeksze­nek egymással, de olyan sema­tikusan és annyira szív nélkül, hogy hitelük nem akadhat a nézők előtt. Pereg előttünk a valószínűtlen párviadal, ké­sőbb fellép ebben a küzdelem­ben az igazgató is, a párttitkár is, naív és írógépből kipattant indokolással. Végül is minden rendbejön a két ember körül. Aztán itt él és dolgozik, al­kalmasint részeg is, Mackó bá­csi a sajtoló-műhelyben. Ki akarják tenni a gyárból, de a brigád, ez a Mackó bácsi segít­ségére összefogó kollektíva, megmenti őt. Mackó bácsi az­zal hálálja meg a társak fi­gyelmességét, hogy valóban megjavul. Itt is siker! Csak az emberi fejlődésből, a monda­ni való, a megérteni való mű­vészetből nem kap sokat a né­ző. Űjabb filmnovellának. vagy neorealistámafe szánt darabja következik a filmnek: Vasadi- né és Tusenák esete. Lakás­kérdés és csőlopós egyformán ködös izgalmakat kívánnak te­remteni, a dolgozók lelkiisme­retének élő fóruma akar ki­bontakozni egy társadalmi bí­rósági tárgyaláson. Mindebből azonban vélemények és kije­lentések egymásutánja lesz, az erkölcsi igazságok sokszoros és többoldalú hangoztatása után is változatlanul kíváncsiak ma­radunk arra, hogy Tusenák és Vasadiné idillikus vonzódása egymás iránt megérte-e ezt a negyedórát ebben a filmben? Rétisápon is jártak az Ika­rus színjátszói, oda is utaztak, ott játszottak Is, aztán haza­mentek. Majd a próbautas pi­lóták — öten vannak — bele­szeretnek az országút mellett álló nagyrédei Szőlőskert Étte­rem kiszolgálónőjébe és a fura véletlen hozza magával, hogy az epekedő pesti buszos sofő­rök, ezek a „nagydpmájú pesti vagányok”, kénytelenek sava­nyú képpel tudomásul venni: a közöttük újonc Dénárt nyeri el a csinos „falusi fruska” ke­zét. Még szerepel a filmben egy görögországi próbaút, tengeri felvételekkel, naív kalanddal, sok-sok halandzsával, aztán egy feljavuló gyári labdarúgó­csapattal. S a buszok járnak Pesten, vidéken és még a ten­geren túl is. Véleményem szerint az élet sokkal bonyolultabb — ha úgy tetszik — sokkal művészibb esemény, mint ahogyan ez a film bemutatja. A jellemekből nem kaptunk, csak nagyon ke­veset, a sorsfordulókat mutatni szándékozó szituációk csak külső jelzések, bennük nincs a lélek és a jellem tükrözése, su­gárzása. Ezek a nők és férfiak szerepelhetnek a gyár dolgozói között. El is hisszük, hogy az Ikarusban akadnak italozók, olyanok is, akik hozzányúlnak a nép vagyonához, a legtöbben pedig olyanok, akik a magyar autóbuszokat világviszonylat­ban is kiváló eredménnyel szerkesztik és gyártják. De ezeknek az embereknek az élete nem áll ilyen naiv szel­moii iniliiii EGRI VÖRÖS CSILLAG Jó utat autóbusz EGRI BRÖDY Ugyefogyott Rómeó GYÖNGYÖSI PUSKIN . Nem ér a nevem GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A piros autó utasai HATVANI VÖRÖS CSILLAG Az esőcsináló HATVANI KOSSUTH Esterina HEVES Mágnás Miska FÉTERVÁSARA Katonazene lem! és lelki fokon. Ezek az emberek nem a bemondáso­kért jöttek a világra, sokkal inkább igazabb és emberibb sorsot kaptak és élnek. Fejér Tamás, a rendező ta­lán már nem is (sokat tehetett a sikerért. A feladat nélküli színészeket mozgatta ide-oda és lejátszatta velük azokat a külső eseményeket, amik, állí­tólag, a film mondanivalóját hordozták. Sok szereplő lézeng az eseménytelen állóvízben, s bizony, ezekkel nehéz valamit kezdeni, ha indokoltságukat az író nem teremtette meg. Nem lett volna szabad elfe­ledkezni az egyes részlétek fe­gyelmezett megszerkesztésé­ről. Mert Kubint és Horányit, Mackót is, Vasadinét és Tuse- nákot, Takácsot és Lénártot, Katit, Sólymost, Aratót és mindenkit lehet és kell fontos­nak tartani, amíg érzem, hogy ad nekem, a nézőnek az ő sor­sából olyan részt, ami izgat, le­köt. Ha azonban ez az izgalom, akár vidám, akár tragikus, hiányzik belőlem, a film unal­mas lesz számomra. Még ak­kor is, ha kitűnő színészek játsszák. Kálmán György, Horváth Gyula, Kiss Ferenc, Szabó Er­nő, Kállai Ferenc, Benedek Ti­bor, a nagyop csinos Balogh Zsuzsa és a többiek, nem tud­ták felforrósítani a rövidke film mondanivalóját. Az ilyen film a Magyar film­gyártás mennyiségi mérlegét emeli, de köaben ellaposít egy témát, amit szeretni kell és művészi eszközökkel kell áb­rázolni. Farkas András FÜZESABONY Ludas Matyi műsora Egerben este 7 órakor: MONTMARTREI IBOLYA Pélyen este 7 órakor: A LAMPIONOK ÜNNEPE IMI. DECEMBER 2S., SZÓMBA*; VIKTORIA 95 évvel ezelőtt, 1866. december 23-an született TÖMÖRKÉNY IST­VÁN író, a „Szegedi Napló” mun­katársa, majd a szegedi múzeum. Igazgatója. A nép életéből vett karcolatai és elbeszélései tették nevét ismertté. Néhány müvét idézzük: Szegedi parasztok és egyéb urak — 1893. Jegenyék alatt — 1897. Vízenjárók és két-kézi munkások — 1902. Napos tájak — 1908. Egyszerű emberek — 1914. 110 évvel ezelőtt, 1851-ben e na­pon halt meg GIOVANNI BERUHET olasz költő, aki mint a ^Risorgi­mento” (az egységes Olaszország kialakulásának) harcosa 30 évet száműzetésben töltött. Népies és hazafias költeményeket írt. 1944 december 23-án alakult meg Debrecenben az IDEIGLE­NES NEMZETI KORMÁNY. A TANK elnevezésű modern harckocsi típusát 50 évvel ez­előtt, 1911-ben BURSTYN szabadalmaztatta és azt első Ízben az 1916-os nyári hadműveletek folyamán Cambrainál a németek al­kalmazták. Gergely bácsi, Mari néni TÖMÖRKÉNY ISTVÁN Szereplők: Gergely bácsi, telkes jobbágy, Mari néni, a felesége. tzig-véxig mai történet, ját­szódik a feudalizmusban. I. GERGELY BÁCSI (most száll le a deresről, hátsófelét fájlalja): De sajog, de sajog, a kutyafáját! Jól ellazsnakolt a Miska hajdú, nem sajnálta a botot. MART. NÉNI: Mit okvetet- lenkedsz te mindig a Tekinte­tes tJr rózsafái körül. Engem is |Oíf szuttyongatott meg az ispánunk, az a cudar, mikor még nem volt tokája. De gye­re mán ide, no, hadd tegyek egy kis pókhálót a sebre. Használ, a napamasszonyt is az hozta vissza a másvilágról a minap. GERGELY BÁCSI: Na, pók­hálót azt lehet. Nézd, mek­kora keresztespók sutyorog ott, a falon. Meg egy kis pálinkát is ide, olyan seprűs volt az a bor, amit tegnap loptunk a csőszkunyhóból. Gyere már, te satrafa! A jézusmáriáját, még elfelejtem: a hídpénzt ki­fizettük? MARI NÉNI Jráteszi a pók­hálót a sebre): Na, most már gyógyulhat feszt. (Morzsolgat­ja az olvasóját): Hídpénz! Mi a fenének szerencsétlenkedtck ide azt a hidat is! Fizetni kell, pedig ilyenkor, februáriusban vastag a jég, megbírja az asz- szonynépet. GERGELY BÁCSI: Megint locsogsz. Eh, asszony beszéd... Inkább nézd meg a rovásokat, hányszor voltunk az idén ro­botban? (Közben harangoznak.) MARI NÉNI: Ej, ej, Gergő férjemuram! Mi csak beszélge­tünk, én meg elkésem a ve- csernyéről. (Elmennek.) II. GERGELY BÁCSI: De éhes vágyok, azt a füzfánfütyülőjét, öregasszony, elimádkoztuk az időt. Hol egyek most, mit egyek most? Talán elmenjek a talponállóból átalakított kis­vendéglőbe? De keserves a há­zas gazdaember sorsa. Ki érti meg ezt valamikor is? Ki írja meg az én keserveimet? I. JÓS: Talán Gárdonyi Gé­za a Göre-regényekben. II. JÓS: Vagy a Magyar Rá­dió, mikor majd mindenlci az űrhajózásról beszél. —garas— (5UZ!MIHÁLY-&cu KÁROLY 30. Az erőd bejjel: némán néz­tek a gép után. Érdekes... A futingrai erődöt ítélték halála ra és Saigon, Na-Fac, Ká-Bán van készenlétben... Itt vi­szont jóformán semmi nem történik. A parancsnokra néztek, aki e pillanatban került elő a rádiósfülkéből. A főhadnagy sorakozó! ren­delt él. nem kürtjéllel, csali úgy szóbelileg, aztán az egy­ség elé állt. — Légiósok! Közkatonák, altisztek! — kezdte emelt han­gon. — Mielőtt közölném ve­letek ezredparancsnokunk, co­lonel Simon üzenetét, nekem is volna néhány szavam hoz­zátok. Először is szeretném megkérdezni, tulajdonképpen miért vagytok ilyen lehangol­tak. Néma csend. Sem a közka­tonák, sem az altisztek nem szóltak egy szót sem. A parancsnok dühbe gu­rult. — Gyáva kutyák! — ordítot­ta. — A bátorságáért kétszer kitüntetett harmadik légiós ezred hitvány férgei! Én, hi­székeny léjek! Ti veletek akar­tam megvédeni a futingrai erődöt! Tiveletek, akik már Hz első lövés, előtt lógó orral. lugdölózva jártok körülöttem! Takarodjatok a szemem dől! Nincs több tárgyalni valóm veletek! , r Valamennyien igyekeztek eltűnni a haragos parancsnok elől, csak Somogyi ballagott mélyen elgondolkozva. A főhadnagy vállon ragadta és ráordított. — Ugye te Is gyáva kutya vagy!? — Főhadnagy úr, én nem vagyok gyáva, ezt bármikor bebizonyíthatom... — Hát akkor miért vagy olyan szomorú? — Minden okom megvan rá ... — lehajtotta fejét. — Meghalt az édesanyám... A főhadnagy megenyhült. Megveregette Somogyi vállát, s továbbment... Tizenegy óra felé végképp kitört a vihar, az eső szakadt, mintha dézsából öntötték vol­na. A légiósok besiettek állás­helyeikre, csak az őrség állt kint az erőd falán és próbál­ta áttörni tekintetével az eső- fátyolt. Benn, a rádiószobában tető­fokán állt az izgalom; — Halló Ká-Bán... Halló Ká-Bán... Mi az úristen van, nem jelentkezik... Halló Ká- Bán ... — Próbáld Saigont... — Halló Saigon... Halló Sa­igon ... Halló Saigon... Ez sem jelentkezik ... — Akkor vége... A vihar elvágott bennünket a külvi­lágtól. A rádiós felugrott. A pa­rancsnok visszanyomta. — Egy hangot sem.;.! A le­génységnek nem szabad meg­tudnia ... Rajta!... Próbáljon összeköttetést keresni... Min­denképpen! A magyarok szobájában a nyomasztó csendet lassan fel­váltotta a bizakodás. — Hogy zuhog! — Ilyen időben talán még­sem támadnak!... — No, meg ha támadnak is! ... Többezer ejtőernyős áll készenlétben ... — Fiúk, dél van. Én szere­tem a gyomromat. Lemegyek ebédelni, ha bőrig ázok is ... És Szalai Karcsi, az örökké éhes fiú, az ítéletidő ellenére, az ebédlőbe sietett. Volt étel bőven, hiszen alig voltak né- hányan, akik ezen a napon a gyomrukra gondoltak. Szalai négy ebédet is bevágott... A parancsnok egyre öntötte magába a tömény szeszt és egyre szidta a rádióst, vala­mint annak apját, anyját, ösz- szes rokonságát. — Mi lesz már?! ... Még most sincs összeköttetés?!... A rádiós megtörölte izzadt homlokát és tovább csavar­gatta a gombokat. Egyszerre felordított. — Parancsnok úr! Saigon jelentkezik! A főhadnagy, mint egy pár­duc rohant a készülékhez. — Halló Saigon... Itt Fu- tingra ... Jelenleg csend van minden felé... Az erődön be­lül is nyugalom honol. Talán csalt a vihar tombol még erő­sebben, mint néhány órával ezelőtt... Valóságos felhősza­kadás zuhan az erődre .. Őreink alig látnak túl 20—30 méteren... — Halló Futingra ... Halló Futingra... Itt Saigon... Ha­talmas vihar tombol Saigon felett is... Egyetlen gépünk sem tud felszállni... Őrködje­nek éberen!... — Halló Futingra... Itt Ká- Bán ... Colonel Simon ... Je­lentést kérek ... — Minden csendes... Hatal­mas vihar és felhőszakadás van az erőd felett... A kato­nák behúzódtak szálláshelye­ikre és reménykednek. A ke­gyetlenül rossz idő mintha kedvre derítette volna őket... — Főhadnagy úr... A fu- tingiai erőd sorsa az ön kezé­ben van. Ká-Bán felett is tombol a vihar... támadás ese­tén ejtőernyős segítséget nem küldhetünk!... A Na-Fac-i és a Ba-Kán-i erőd egy-egy szá­zada azonban készenlétben áll... Ha szükség van rájuk, azonnal indulnak... — Köszönöm monsieur co­lonel a törődést. Nagyon kö... A főhadnagy egyszerre meg­dermedt a készülék előtt. Mintha a pokol szabadult volna az erődre. Az épületek, a falait megremegtek. Egy­szerre mintegy 30 akna rob­bant az erőd falán és egy jó pár a falon belül. Több sebesült fetrengett az udvar kövén, sőt néhány ka- lott is volt már. A lövészek és géppuskások elfoglalták helyeiket és tüzel­ni kezdtek a vadon felé. Né­hány perces hasztalan lövöl­dözés után a hadnagy kiadta a parancsot. — Reflektorokat felgyújtani! A hatalmas fénycsóva ráve­tődött az esőszőnyegre, de az szinte áthatolhatatlan- aka­dályként tornyosult előtte. Nem tudta áttörni, sőt a víz- zuhatag furcsa módon vissza­verte és meg- . sokszorozta a fényt. A hadnagy azonnal pa­rancsot adott a reflektorok el­oltására. 13 óra 5 perckor kez­dődött ... A be­járat felőli ol­dalt lőtték a legerősebben ... A falak meg­rongálódtak, , az erőd oda össz­pontosított ne­héz fegyverei tehetetlenek voltak A falon hatalmas sé­rülések tá­tongtak. Az egyik géppus­kafészek örökre elnémult. Há­rom kezelője — egy olasz és két magyar — a fegyver mel­lett feküdt elnyúlva, kettő arccal a föld felé, egy pedig hanyatt fekve. Ez utóbbi szét­roncsolt. véres arcát tisztár mosta a vigasztalanul zuho' eső... (Folytatjuk., Néhány pillanatnyi der­medtség után a parancsnok beleordított a készülékbe. — Támadnak a vietnami­ak! ... Az erőd udvarán vad sza­ladgálás kezdődött. Hirtelen mintha mindenki megzavaro­dott volna. Senki sem találta tüzelőállását. A hatalmas fel­hőszakadásban mindenki pil­lanatok alatt bőrig ázott. Az altisztek nem üvöltöztek, csu­pán a fiatal hadnagy akarta túlordítani az elemek zaját és a vietnami fegyverek hang­ját... Nem sikerült neki... Az első sorozat után hama­rosan megérkezett második, sőt a harmadik is. Az, aknák tépték, rongálták a falat, kö­nyörtelenül, kíméletlenül. A falon belül robbant aknák megtizedelték a légionistákat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom