Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-17 / 297. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! FEHÉR ÉJSZAKÁK ★ AZ 57081-ES LÉGIONISTA ★ KÉTSZER KETTŐ A GAZDASÁGPOLITIKÁBAN ■k SZKÍTA TEMETKEZÉSI HELYRE BUKKANTAK HEVESEN! ★ A BRATISLAVAI TELEVÍZIÓ MŰSORA ★ IRODALMI MELLÉKLET ★ MONTEVIDEÓTÓL CHILÉIG AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XH. évfolyam, 297. szám ÁRA: 60 FILLÉR 1961. december 17., vasárnap Az országgyűlésről jelentik Tegnap részletesen ismertettük az országgyűlés ülésszakának első napirendi pontját, a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Dr. Nezvál Ferenc igazságügyminiszter és több képviselő ■felszólalása után a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslatot az országgyűlés a jogi és igazságügyi bizottság által előterjesztett módosító javaslatokkal együtt általánosságban és részletesen, egyhangúlag elfogadta. Losonesi Pál földművelésügyi miniszter: a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről Ebédszünet után az ország- gyűlés megkezdte a jmezőgaz- dasági rendeltetésű földek védelméről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Elsőnek Losonczi Pál földművelésügyi miniszter szólalt fel. Régi közmondás szerint: — mondotta — a paraszt boldogulásának, eredményes munkájának alapja és szülőanyja a termőföld. Amíg sok málió kis- parcellán folyt a gazdálkodás, a földterület megvédése és állandó javítása a parasztok egyéni gondja-baja volt. Ma ez a gond és kötelesség — a termelési viszonyok megváltozásával — a szocialista közös- segre háruL y<v termőföldet állandóan vé- é „nlc és óvnunk kell, a tevékenységet fokoznunk, hogy rajt* minél előbb virágzó szocialista mezőgazdaságai te- ■■mthessünk. A kormány fontos feladatának tekinti, hogy a mezőgazdasági üzemeket mesz- szemenően segítse, a termőföld fokozott védelmében. Ezt a célt szolgálja a most beterjesztett törvényjavaslat a mező- gazdasági rendeltetésű földek védelméről. Minden talpalatnyi földei — amely arra alkálin 1 be kell vonnunk a mező- gazdasági termelésbe. A termőterületek jó kihasználásának, az ésszerű talaj- gazdálkodásnak egy időben két fontos feladata van. Az egyik az, hogy megakadályozzuk a termőföld további csökkenését és a meglevőt a legcélszerűbben használjuk ki. Az ipar/' a közlekedés fejlődése és a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek létrehozása természetszerűleg bizonyos mennyiségű földterület elvonásával járt és jár. Nem mindegy azonban, hogy mekkora és milyen minőségű földet vonunk ed a mezőgazdasági termeléstől. Az új létesítmények helyének és területi nagyságának meghatározásakor feltétlenül figyelembe kell venni a mező- gazdasági termőterület védelmének nagyon fontos érdekeit. Sokszor az egyoldalú szemlélet, vagy egyszerűen a nemtörődömség miatt a legjobb földekre telepítettek ipari üzemeket, új üzemi központokat, — jóllehet a közelben sokkal gyengébb minőségű talaj is rendelkezésre állt vodma ilyen célokra, és az üzem sem került volna hátrányosabb helyzetbe. Ugyanezt tapasztalhattuk számos esetben szőlő- és gyümölcstelepítéseknél is. Meg kell értetnünk mindenkivét — és erről a törvény- tervezet is gondoskodik —, hogy a mezőgazdasági hasznosításra alkalmas földek védelmét, a népgazdaság érdekeit, a helyi, üzemi érdekek fölé kell helyezni Másik fő feladatunk: a természeti erők talaj- pusztító hatása elleni munka és a talaj termőképességének fokozása. A talajvédelmi munkák szükségességét saját kárukon tapasztalták, annak idején a dombos és futóhomokos vidékek egyénileg gazdálkodó parasztjai. A kisparcellás gazdálkodásban azonban erejük szétforgáesolódott, nem volt lehetőség átfogó, átgondolt intézkedésre; de ha próbáltak is valamit tenni, az a számtalan nehézségeken legtöbbször megbukott. A kisparaszti gazdálkodás anyagi erői sem tették lehetővé átfogó talajvédelmi intézkedések végrehajtását. Most a nagyüzemi táblák kialakulásával — az állam fokozott segítségével — évtizedes akadályok hárultak el az összehangolt, egységes talajvédelmi munkák elől. Ezt a lehetőséget nem egy helyen már eredményesen ki is használják. így például Borsod megyében a fancsali Egyetértés Termelő- szövetkezet a tudomány és a gyakorlat igényeinek megfelelő módon hozzákezdett a tervszerű talajvédelemhez. Ez már az idén azt eredményezte az aszályos Borsodban, hogy a javított területek oázisként emelkedtek ki a környező községek területei közül, termés- eredményük jóval felülmúlta az előző évek átlagát. Tolna megyében, Nagykop- pány vízgyűjtőjében levő termelőszövetkezetek az idén közösen kezdték el a komplex talajvédelmi munkálatokat. Nagy jelentősége van a talaj termőképessége fokozásának, a természeti erők romboló hatása megakadályozásának. Borsod megyében például kimutatták, hogy az eróziótól nem sújtott termelőszövetkezetekben az egy dolgozó tagra jutó jövedelem körülbelül hatvan százalékkal nagyobb volt, mint a lejtős területű, eróziótól veszélyeztetett helyeken. A talaj termőképességének növelésére a szocialista nagyüzem hivatott és képes. A törvényjavaslat ezeknek a feladatoknak a végrehajtására teremti meg a lehetőségeket. A mi teendőnk pedig az, hogy ezeket a lehetőségeket — a tudományos ismeretek és az anyagi erők segítségével — kihasználjuk és az akadályokat elhárítsuk a mezőgazdasági termelés fejlődésének útjából. Kérem a tisztelt országgyűléstől a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló törvényjavaslat megtárgyalását és elfogadását. (Taps.) Az országgyűlés szombati ülése A törvényjavaslatot Tisza József, a mezőgazdasági és az államigazgatási bizottság előadója ismertette. Rámutatott arra, hogy a jelenleg érvényben levő törvényt, amely az erdő- és vad- gazdálkodást szabályozza, 1935-ben Horthyék alkották, amikoris az erdők zöme grófoké, báróké, nagybirtokosoké volt. Szükséges tehat, hogy most a szocialista építésnek megfelelően szabályozzuk az erdőgazdálkodást is. A fásítás, az erdőtelepítés, az erdők védelme közérdek, hiszen annak gazdaságossága, talajvédő hatása, a vízgazdálkodást szabályozó, éghajlatot befolyásoló és egészségvédő szerepe ma már dolgozó népünk érdekeit szolgálja. A felszabadulásig az erdőgazdálkodás területén is a rablógazdálkodás volt jellemző. Ennek következménye, hogy még ma is, Európa negyedik fában legszegényebb országa vagyunk. A mostani törvényjavaslat a korszerű erdőgazdálkodást hivatott kialakítani. Előírja, hogy tíz évre szóló üzemi tervet kell készíteni valamennyi erdőgazdaságnak, az erdőgazdálkodás nehéz fizikai munkáit pedig gépesíteni kell. Jelenleg hazai erdő- állományunk egy részén nem folyik. helyes gazdálkodás. Ezért csak helyeselni lehet a törvénytervezetnek azt a pontját, amely kimondja,, hogy az erdő birtokossági társulatok és' magánosok erdőtulajdonát haszonbérbe kell adni állami erdőgazdaságoknak, állami gazdaságoknak, vagy termelő- szövetkezeteknek, aszerint, hogy üzemeltetésük hogy előnyösebb. így a törvény végrehajtása után a termelőszövetkezetek kezelésében levő erdők területe a mostani 125 000 katasztrális holdról mintegy 400 000 katasztrális holdra növekszik; A továbbiakban a fák és az erdők védelmével foglalkozott, kiemelte, milyen károkat okoznak a gondatlanságból keletkező erdőtüzek. Az idén több mint négy és fél millió forint kárt okoztak az erdőtüzek, amelyekért igen gyakran a kirándulók, turisták felelősek. A törvénytervezet kiterjed a vadgazdálkodásra és a vadászatra is, kimondja, hogy létre kell hozni az Országos Vadgazdálkodási és Vadászati Tanácsot, amelynek feladata lesz, hogy szakmai és gazdálkodási kérdésekben kialakítsa a helyes elveket. A vadgazdálkodás és a vadászat hasznos a húsellátás szempontjából, külföldi kerekedelmi kapcsolataink szempontjából, ugyanakkor több ezerdolgozónak nyújt kellemes szórakozást. Sok külföldi vadász látogat hazánkba, megismerik országunkat. A vadászat, a vadgazdálkodás terén jelentős lépés volt az 1957-ben alkotott 43-as törvényerejű rendelet végrehajtása, amely tízéves haszonbérleti szerződések kötését rendelte el. Felvetődik a kérdés, hogy mi lesz a még le nem járt haszonbérleti szerződésekkel, ha a 43-as rendelet hatályát veszti? Megnyugtathatjuk a vadásztársaságokat, hogy a még le nem járt szerződések változatlanul érvényben maradnak, mert államunk tiszteletben tartja a törvényeket. Befejezésül utalt arra, hogy az államigazgatási és a mező- gazdasági állandó bizottság együttes ülésen tárgyalta meg a törvényjavaslatot és egyetlen kisebb módosítással elfogadta, s az országgyűlésnek elfogadásra ajánlja. A vitában elsőnek Bártha János, Hajdu-Bihar megyei képviselő szólalt fel, s a törvénytervezeten néhány módosítást javasolt, s több javaslatot terjesztett elő azzal a kéréssel, hogy a végrehajtási utasítás elkészítésénél vegyék figyelembe. Hasznosnak tartaná például olyan előírás kiadását, amely szerint az újonnan létesült dűlőutakat meghatározott időn belül fásítani kellene. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nagyüzemi- táblák kialakításával fokozatosan eltűnnek a tanyahelyek és azok a kisebb facsoportok, ahol az apróvad — különösen a fácán és fogoly — téli menedéket talál. Felvetette azt a tervet, hogy a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok minden 200 —300 holdnyi területen létesítsenek egy-két holdas cserjés, bokros, vadrejtő helyet. Javasolta azt is, hogy a törvény végrehajtási utasítása intézkedjék: a jövőben a vadászterületek határvonalait a megyei tanács végrehajtó bizottságának mezőgazdasági szakigazgatási szerve állapítsa meg. Hajdú-Bihar megyei képviselőcsoport nevében elfogadta a törvényjavaslatot és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. Kákái Jánosné, a Pest megyei képviselőcsoport nevében helyeselte, s fontosnak tartja a törvénytervezetet. Rámutatott arra, hogy Pest megyében a terület mintegy 40 százaléka homok, illetve futóhomok, ahol nagy jelentősége van az erdő- ávo^nak. fasoroknak. A fásított területeken 25—30 százalékkal kevesebb nedvesség párolog el, mint fanélküli sík földeken. A fásítás tehát hozzájárul a mezőgazdasági terméshozamok növeléséhez is. A növényvédő erdősávokkal védett területeken 25—30, sőt 50—60 százalékkal több szemestermény, lucerna, kender terem, mint másutt. A természetes védelemtől megfosztott talajon — amely körülbelül hárommillió katasztrális holdra tehető — évente 8—10 millió mázsa búzának megfelelő terményveszteség mutatkozik. Kérte a Földművelésügyi Minisztériumot, hogy megfelelő segítséget nyújtson a megyéknek a további erdőtelepítéshez, majd kiemelte, mennyire szükséges az erdők fokozottabb védelme. Befejezésül a vadgazdálkodás egyes kérdéseivel foglalkozott, a többi között a kártevő dúvadak fokozottabb irtására hívta fel a figyelmet. Fekete Miklós a többi között elmondotta, hogy Bács megye területén valaha jelentős kiterjedésű erdők voltak, 1935-ben azonban már csak 85 000 katasztrális hold erdő maradt a megyében. Ez a szám a felszabadulás óta 179 000 katasztrális holdra növekedett. Ebben nagy része van annak, hogy az Országos Erdészeti Főigazgatóság elismerést érdemlő segítséget nyújtott a megyének a korszerű homoki erdőgazdálkodás kialakításában. A jövőben évi 5000—6000 katasztrális hold erdőt telepítenek a megyében. Igen biztatóak a mélyültetésű nyárfatelepítés tapasztalatai. — A Bács megyei képviselők nevében örömmel üdvözölte a törvénytervezetnek azokat a rendelkezéseit, amelyek alapján majd a törvény végrehajtásakor közérdekből erdőket telepítenek a városok, községek, lakótelepek, kórházak és üdülőtelepek körül. Helyesnek tartom azt is, hogy a tervezet különleges büntetőjogi védelmet biztosít az erdők védelmével megbízott dolgozóknak. A Bács megyei képviselőcsoport nevében a törvényjavaslatot elfogadta és az ország- gyűlésnek elfogadásra ajánlotta. Giczi Ferenc Vas megyei képviselő felvetette, hogy az erdősazdákodás fejlesztése érdekében tervezett helyes intézkedésekkel párhuzamosan nem. látja biztosítottnak a falu tüzelő- és szerszámfa szükségletének kielégítését, mert szerinte erre vonatkozó intézkedések nincsenek a törvénytervezetben. Ugyanakkor javasolta, a törvényjavaslat 10. paragrafusa 2. bekezdésének törlését, amely kimondja, hogy az erdőben mindenki szedhet virágot, gyümölcsöt és gombát a személyes szükségletet meg nem haladó mértékben. Az említett bekezdés kivételével a törvényjavaslatot a Vas megyei képviselő- csoport nevében elfogadta és az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta. A felszólalásokra Losonczi Pál földművelésügyi miniszter válaszolt. Kijelentette, hogy az elhangzott helyes javaslatokat figyelembe veszik a végrehajtási utasítás elkészítésénél. Erdőket olyan területeken kell létesíteni, amelyek kevésbé alkalmasak szántóföldi művelésre. Giczi Ferencz megjegyzésére válaszolva a többi között a következőket mondotta: — A törvényjavaslatnak az a célja, hogy az erdőkkel, az ország vadállományával, mint nemzeti vagyonnal gazdálkodjunk, ne nézzük tehát csupán az erdőtulajdosonok egyéni érdekeit. A termelőszövetkezeti erdőkben az erdőgazdaságok úgy gazdálkodnak, mißt eddig. A termelőszövetkezet szerződést köt, hogy milyen szaksegítséget kapjon az erdőgazdaságtól. Ez nem jelenti aat, hogy az erdőgazdaság viszi el a termelőszövetkezet erdejében levő fát. A meglevő faállomány figyelembe vételével ezután is biztosítani akarjuk a falu faellátását, de nem engedhetjük meg, hogy az iparilag hasznos fát tüzelésre használják fel. A 10. paragrafus 2. bekezdésének törlését — amit Giczi Ferenc javasolt — a földművelésügyi miniszter ellenezte és kérte az országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot az előadó által említett módosítással fogadja el. Az országgyűlés a miniszter válaszát négy ellenszavazat mellett elfogadta, majd az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben az előadó által előterjesztett módosító javaslattal egyhangúlag elfogadta. Ezután szünet következett. Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója Szünet után dr. Jahner-Ba- kos Mihály, a Legfelsőbb Bíróság elnöke bevezetőben utalt arra, hogy az országgyűlés előtt legutóbbi 1959 januárjában hangzott el beszámoló a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának munkájáról. Azóta gyors ütemben .fejlődött az ország, a falu szocialista átalakulása megváltoztatta társadalmunk osztályszerkezetét, s az ipar után a mezőgazdaságban is kialakultak a szocialista termelési viszonyok. A Legfelsőbb Bíróság legfontosabb feladata a szocialista törvényesség további megszilárdítása, maradéktalan érvényesítése voit. E feladatnak megfelelően igen je lentős eredményeket értün el a szocialista jogrends: (Folyt, a 2. oldalor Az erdőkről es a vadgazda Ikodasroi szóló törvényjavaslat tárgyalása A törvényjavaslatot a Szolnok megyei képviselők nevében elfogadta. Vaskó Mihály, a borsodi képviselők nevében helyeselte a törvényjavaslatot, majd Losoncai Pál földművelésügyi miniszter válaszolt az elhangzott felszólalásokra. A miniszter válasza után az országgyűlés a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló törvényjavaslatot a mezőgazdasági és államigazgatási bizottság által előterjesztett módosító javaslatokkal együtt, általánosságban és részleteiben egyhangúlag elfogadta. Napirend szerint következett: re is. Szolnok megyében a helyi, a járási és a megyei szervek az utóbbi időben számos intézkedést tettek a mezőgazdasági rendeltetésű földekkel való takarékosabb gazdálkodás érdekében — mondotta, — majd az elmocsarasodott területek termővé tételének fontosságára hívta fel a figyelmet. Ezután a feleslegessé vált dűlőutak és a faluközpontok létesítésével párhuzamosan lebontott tanyahelyek mezőgazdasági hasznosításának fontosságáról szólt. Mint mondatta, ezzel egyedül Szolnok megyében körülbelül tizenötezer katasztrális holddal növelik meg a művelésre alkalmas területet. Az országgyűlés szombati ülésén folytatta a mezőgazda- sági rendeltetésű földek védelméről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az ülést dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg. A törvényjavaslat vitájában elsőnek Nánási László szólalt fel. , Hangsúlyozta, hogy a mező- gazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló törvényjavaslat időszerű és fontos, hiszen a mezőgazdasági termelésben nem hasznosított földterületek felhasználásával nem lebecsülhető területeket nyerünk a mezőgazdasági termelés növelésé-
