Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-14 / 294. szám

1961. decenAr 14.. csütörtök NEPÜJSAG 3 Tanácskozott a Bányász-Kohász helyi csoportfa Egyesület Bányászati szempontból ér­tékes és tanulságos értekezlet színhelye volt a petőfibányai kultúrotthon kisterme. A Bá- nyász-Kohási Egyesület rendes negyedévi összejövetele fog­lalkozott a legutóbbi gyűlés óta eltelt időben végzett mun­kával. 1961-ben az egyesület által meghirdetett pályázatok­ra három pályamű érkezett be, amelyeknek fő célja és tartalma volt, hogy tudomá­nyos és műszaki alapon az ed­digi kutatási eredmények fel- használásával segítséget adjon olyan széntelepek lefejtéséhez, amely a magas artézivíz-nívó miatt nehézségekbe ütközött. Az egyesület helyi vezetősé­ge, mérlegelve a tröszt üze­meinek geológiai és műszaki viszonyait, az 1962-es évre is pályázatot hirdetett, amelyet Benjó Miklós műszaki osztály- vezető, az egyesület titkára is­mertetett a jelenlevő tagokkal. Tekintettel a gyakran előfor­duló görgő-tüzekre —, amelyek vigyázatlaság esetén komoly veszélyt rejtenek magukban! — a pályázati felhívás enjjek a problémának a megoldását helyezi előtérbe. Eljárást ki­dolgozni a tüzek gyors elhárí­tására és főleg megelőzésére. Ügy Petőfibányán, mint Gyöngyösön, gazdag széntele­pek fekszenek az artézi víz-ní­vó alatt. A leművelésre tör­téntek ugyan már próbálkozá­sok, de ezeknek gátat sza­bott az állandóan fennálló ve­szély. Másrészt, tekintve, hogy alacsony fűtőértékű szénről van- szó, a gazdaságosságot is alaposan figyelembe kell ven­ni. A pályázat második és lé­nyeges pontja tehát, ezeknek a vízveszélyes telepeknek gazda­ságos leművelését célozza. Az egyesület számos tagja — a legutóbbi gyűlés határozata értelmében, a tröszt segítsé­gével — tapasztalatcsere kere­tében folytatott tanulmányokat az ország más bányaüzemei­nél, sőt külföldön is jártak. Ezek az utak hasznosnak bizo­nyultak, ezért a jövő évben kétszer 30 fős csoport tehet ilyen látogatásokat különböző aknánál. A fő cél itt az aoél'tá- mos biztosítás tanulmányozása lesz, mert 1962-ben indulnak ilyen fejtések a IX-es akná­nál. (Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy helyes lenne, ha a vezetőség a tröszt távolabbi üzemeitől is hívna meg tagokat, műszaki vezető­ket a tervbe vett tapasztalat- cserékre.) Népgazdaságunk a bányá­szatra hatalmas és felelősség- teljes feladatokat ró. Bányá­szaink, a műszaki vezetők, minden időben dicséretes mun­kát végeztek a termelés érde­kében. A feszülő rohamban azonban sohasem feledkeztek meg a veszélyek elhárításáról, „A bolt szeme...“ Számos üzlete van Petőfi- bányának. Az üzletek egy ré­sze kirakattal is rendelkezik, ám azok kihasználásával nem nagyon törődnek. Évenként talán két ízben fordul elő, hogy a kirakatokat átrendezik. Némi változás azért mutatko­zik..., de sajnos, csak a hen­tesüzletnél. A hentesüzlet veze­tője csaknem naponta ízlése­sen, ötletesen rendezi be ki­rakatát, amellyel már a vá­sárlók elismerését is kivívta magának. Jó lenne, ha a töb­bi bolt vezetője is követné ezt « példát, s legalább havonként egyszer látványosabbá vará­zsolná boltjának kirakatát! (k) az emberek biztonságának vé­delméről. Ennek ékes példáját adja a petőfibányai altáró déli I-es gerincére tervezett víz­védelmi riasztó-berendezés, amelynek működési elvét Győ­ri Sándor, a gépüzem Vezetője ismertette az értekezlet előtt. A vízveszélyes bányatérségbe beépített berendezés három fő részből áll: a munkahelyen el­helyezett szirénákból, a táp­áramforrásból és a tápvezeték­ből. A riasztó berendezés ká- beljei pókhálóként szövik át a munkahelyet és működtetni tudják úgy a dolgozók, mint a diszpécserek. A hozzászólások helyes ja­vaslatokkal járultak hozzá a berendezés további fejleszté­séhez. Lakatos Imre, a XII-es akna gépészeti vezetője felve­tette, hogyha történetesen olyan munkahelyen adódik vá­ratlan vízbetörés, ahol ember nem tartózkodik, a berendezés jelenlegi műszaki elvei szerint a veszélyt jelezni nem lehet, így a víz elzárhatja a menekü­lés útját. Választ ugyan nem kapott Lakatos Imre a felve­tődött problémára, de helyes lenne, ha az illetékes műszaki kivitelező figyelembe venné észrevételét és javaslatát. Az értekezleten felszólalt és dicsérő hangon beszélt a tröszt műszaki gárdájának munkájá­ról Kröfli Gábor, a Bányászati Földkotró Vállalat országos központjának főmérnöke. El­mondotta, hogy az itt elért eredmények híre az ország ha­tárain is túl ment. A „fekü” és „fedüvíz” tudományos ki­dolgozását külföldi szakembe­rek is tanulmányozzák. Ugyan ilyen jelentőséggel bírnak az F—4-es gyorsvágathatjó gé­pekkel elért sikerek, a pajzs­frontok. amelyekkel főleg a XII-es aknánál értek el dicsé­retes eredményeket. A gyűlés zárszavait Baják István, tröszt-igazgató mondot­ta. — Tekintettel a megoldásra váró műszaki problémákra, a jövőben gyakoribbá kell tenni az ilyen összejöveteleket. Az egyes értekezletek közötti idő­ben pedig a vezetőség beha­tóbban tanulmányozza a sür­gős feladatokat, mert el kell ismerni, hogy az eddigi műkö­dése idején nem volt eléggé aktív, amely bizonyos esetek­ben rányomta bélyegét a mun­kára. A pártbizottság foglal­kozott az egyesület munkájá­val és a jövőben fokozottab­ban szem előtt tartja működé­sét. Szénbányászatunk jelen­legi helyzete megköveteli a technika magasfokú fejlettsé­gét és efelé kívánjuk irányítani a bányász-kohász egyesület he­lyi csoportjának működését. Laczik János Ki nyeri el a „Vöröskeresztes mintaüzem“ cfmet? A petőfibányai Gépüzemben ez év januárjában alakult meg a vöröskeresztes alapszervezet, s a tagok száma ma már messze meghaladja a három­százat. Több esetben voltak beteg-, valamint családlátoga­táson, és egész sor olyan egészségügyi, szociális intézke­dést hajtottak végre, amely- lyel a vezető szervek elisme­rését is kivívták maguknak. Céljuk, hogy egészséges kö­rülményeket teremtsenek a dolgozóknak a munkavégzés­hez, hogy a munkahelyek tiszták és balesetmentesek le­gyenek. Tanfolyamokat szer­veznek, ahol az elsősegély- nyújtás módjaira tanítják a dolgozókat; röpgyűléseken . is­mertetik a véradó-mozgalom jelentőségét és' felvilágosító munkájuk eredményeként már sok dolgozó jelentkezett in­gyenes véradónak, A Gépüzem vöröskeresztes alapszervezete versenyt kez­deményezett a Mátravídéki Erőmű alapszervezetével a „Vöröskeresztes mintaüzem" cím elnyeréséért. A fel­tételek biztosítva vannak, s így minden remény megvan arra, hogy a megtisztelő cím birtokosa a petőfibányai alap­szervezet legyen. A vöröske­resztes alapszervezet tagjainak lelkes munkáján múlik, hogy ez a remény valóra válik-e. Lakatos Gézáné HARMOS IMRE Petöfi-altárói bányászt, akit az első félévben végzett eredmé­nyes munkájáért kiváló dolgo­zó jelvénnyel tüntettek ki. Ez­zel a kitüntetéssel együtt Har- mos Imre már ötszörös kiváló dolgozó. Társadalmi ellenőrök A trösztnél dolgozó ecsédi lakosok közül többen aktív tagjai a község társadalmi el­lenőrző szervének, s fáradha- hatatlanul dolgoznak azért, hogy az ellátottság minden tekintetben kielégítő legyen, A társadalmi ellenőrök munká­juk során körültekintően jár­nak el, az udvariatlan kiszol­gálás, illetve a súlycsonkítások eseteit mindenkor jegyzőköny­vekben rögzítik. A dolgozók körében igen nagy megbecsü­lésnek örvendenek e hasznos tevékenységük miatt. Sajnos, a kereskedelmi dol­gozókra nem vonatkoz­tatható ez a megállapítás. Az üzletek vezetői, s a beosztott kereskedelmi dolgozók nem nézik jó szemmel a társadal­mi ellenőrök hatékony mun­káját. Mondhatni: ellenséges érzelemmel viseltetnek irán­tuk. Helytelen, rossz szemlé­let ez, amely a politikai fel- világosító munka elégtelensé­gének következménye. Meg kell értetni a kereskedelmi dolgozókkal, hogy a társadal­mi ellenőrzés az ő érdekeiket is szolgálja, hiszen igazságuk esetén biztos védelmet kap­nak. (Kvacsány) cÁ meoULa káme A téliesre forduló reggelek sűrű köde terjeszkedik Petőfi- bányára cs környé­kére. A mindent el­takaró ködből csak a zajt lehet hallani, látni semmit. Mű- szakváltás van. A ködből hirtelen em­beralakok bontakoz­nak ki, az éjjeli har­madban dolgozók a nehéz munka után hazafelé tartanak. Ahogy világosodik és a nap feljebb kú­szik az égre, a köd oszladozni kezd, majd teljesen felszáll és így már messziről látható Petőfibánya fölött a meddőhányó fekete tömege, szinte uralja az egész kör­nyéket. Idegenek „hegycsúcsnak” vélik és nem is gondolják, hogy milyen szorgos munka folyik ott. Oda kapaszkodnak föl minden műszak­váltás előtt az ott dolgozók és onnan ereszkednek le mű­szakváltás végén pi­henésre térve. A bányászatot nem ismerő ember a med­dő szó hallatára el sem tudja képzelni, mennyi munkát igé­nyel és ezáltal meny­nyi költséget okoz a szénnel együtt kiter­melt tüzelésre alkal­matlan meddő. Az igaz, hogy a meddő a szénbányászatban egy szükséges rossz és a szén között ta­lálható mennyisége nagyban függ a bá­nyászok lelkiismere­tes munkájától. Azonban akármilyen lelkiismeretes a bá­nyászok munkája, a teljesen meddő nél­kül való szénterme­lés lehetetlen. Tehát a meddő a szénter­melés velejárója, de ha már van, a szén­től külön kell válasz­tatni és ez a különvá­lasztás jelent sok munkát és költséget. A meddőnek a szén közül való eltá­volítása az osztályo- zón történik, amit a meddőválogatók ké­zi erővel végeznek el. Ez a munka az alacsony kalóriájú lignit értékesítése szempontjából igen fontos tényező. Kép­zeljük csak el, hogy az a rengeteg meddő, ami már hegycsúcs­ként magasodik Pe­tőfibánya fölött mind a lignit között ma­radt volna, mennyi­vel alacsonyabbra rontotta volna a ka­lória értékét. A kiválasztott med­dőt kötélpálya szál­lítja a meddőhányó­ra, amit az ott dolgo­zók a hányóépítés szabályainak megfe­lelően kidöntenek, amely naponta mint­egy 1500 csille meny- nyiséget tesz ki. Fi­gyelembe véve a esti- leszámot, könnyen képet alkothat ma­gának bárki a med­dő mennyiségéről. A meddő-kötélpályán történő egy-egy üzemzavar tehát az elszállithatatlan meddő tömege miatt komoly fennakadást okozhat az osztályo­zó munkájában. Ha a szénosztályozó mun­kája a felgyülemlett meddő miatt leállna, leállással fenyegetné a bányát is, ami ve­szélyeztetné az erő­mű tüzelőellátását is. Az elmondottakból látható, hogy ez a szükséges rossz, a meddő, milyen ko­moly feladatot jelent nemcsak a bányá­szatban, hanem azok­nak a dolgozóknak is, akik vele foglal­koznak. A meddőhá­nyón dolgozók ennek tudatában végzik munkájukat. Helyt­állnak a nyári nap­sütésben éppúgy, mint a viharos, sze­les télies időben. Helytállásuk azért is dicséretes, mert a heggyé magasodó hányán az időjárás viszontagságai két­szeresen éreztetik ha­tásukat. Ám ők, mitsem törődve az idővel, végzik mun­kájukat. Lelkiisme­retesen, becsülettel, Pócs László Is önmentőkéssiilék is társadalmi tulajdon Népgazdaságunk „a legfőbb érték az ember” elv szem előtt tartásával minden föld alatti dolgozót szénmonoxid-szűrö önmentőkészülékkel látott el. Ezzel a készülékkel a bányá­szok élete a munkahelyeken is megvédhető, a hirtelen kelet­kező veszélyek esetén. Azon­ban ezek a készülékek csak akkor alkalmasak életmentés­re, ha fokozott gonddal keze­lik és rendszeresen ellenőrzik. Ezért fontos, hogy minden föld alatti dolgozó olyan gonddal kezelje készülékét, úgy vi­gyázzon arra, hogy azzal éle­tét mentheti meg, végszükség esetén. Minden föld alatti dolgozót kioktattak az önmentőkészülé­kek kezelésére, szükség esetén való használatára és arra is, hogy azok épségben tartása ér­dekében milyen gonddal kell vigyázni rá. Ennek ellenére mégis előfordul számos olyan eset, amikor gondatlanságból eredő, sérült készülékeket kell kiselejtezni. Előfordult gyak­ran olyan eset is, hogy a sza­bálytalan elhelyezés miatt fej­sze-, vagy csákányütés érte a készüléket, melynek követ­keztében kilyukadt és hasz­nálhatatlanná vált. Olyan eset is előfordult, hogy a ka­paró rongált meg önmentőké­szülékekét, ami szintén ha­nyagság következménye. A felsorolt esetek kiküszö-. bölhetök, ha a dolgozók mindegyike lelkiismeretesen és becsületesen végrehajtja mindazokat az utasításokat, amelyek betartása az önmen-- tőkészülék épsége, illetve használhatósága szempontjá­ból ránézve kötelezőek. Természetesen, az olyan ese­tekben, amikor mulasztásból eredően megy tönkre önmentő­készülék, a kártérítés kisza­bása megtörténik, tehát a ha­nyagságot elkövető dolgozónak meg kell térítenie a készülék értékét. A cél azonban nem lehet az, hogy inkább a kár­térítést hajlandó megfizetni t készülék lelkiismeretlen hasz­nálója, az utasítások betar­tása helyett. Az önmentőkészülékek álla­gának megóvása egyben anyagtakarékosságot is jelent. Az anyagtakarékosság pedig igen fontos feladat. Ismét egy kérdési Nemcsak a parkok növény­zetében okoznak vandál pusz­títást egyes felelőtlen szülők gyermekei Petőfibányán, de a Fatelepre is belopakodnak és az iparvágányok között rohan­gálnak. A vágányokon állan­dó a mozgatás, tolatás van, s az itt dolgozók nem ügyelhet­nek folyton — munkájuk mel­lett — a zabolátlan gyerekek­re, így megvan az a veszély, hogy a „játék” tragikusan ér véget. Ezt senki se szeretné. Miért nem törődnek többet gyermekeik helyes nevelésé­vel a szülők?! Felelőtlensé­güknek ők maguk látják ká­rát! Az új prémiumrendszerrSI A Munkaügyi Minisztérium és a SZOT együttes utasí­tása szabályozza az 1962. január 1-én érvénybe lépő új pré­miumrendszert, amely a vállalati alkalmazottakra vonatko­zik. Lényege az eddigi alapelvek megtartása mellett, a prw mizálási rendszer hatékonyságának növelése. Az eddigiekben kialakított irányelvek alapján a jóvedel« mezőség javítása állt a premizálás homlokterében, azonban bizonyos fokú párhuzamosság alakult ki a premizálás és a nyereségrészesedési rendszer között, mert mindkettő az anya« gi ösztönzést célozta. Ugyanakkor a műszaki fejlesztés» egyik rendszer sem ösztönzött megfelelően. Ezeket figyelem« bevéve, 1962-től a jövedelmezőség növelését szolgáló felada« tok megoldását kevésbé, ugyanakkor a műszaki fejlesztéssel Jaró tevékenységet fokozottabb mértékben premizálják. Az új prémiumrendszer célja az is, hogy a helyes ősz« tönzcssel elejét vegye a laza tervek készítésének. Lényegé az, hogy a vállalatok megtervezett és tel jesített műszaki—gaza dasági eredmény után nagyobb prémiumot kapnak, mintha nem tervezik be és ez túlteljesítésként jelentkezik. Rugalmasabb lesz a prémiumrendszer az eddiginél, mer# a merev utasítások helyett messzemenően figyelembe veszi a vállalatok önállóságát is és e téren is növeli hatáskörüket. A premizállak körét rendeletileg nem szabályozzák, elvi« leg tehát minden műszaki és adminisztratív dolgozó kaphat prémiumot, ha az adott időszakban, az előre meghatározott feladatokat megoldja. Ez az elv természetesen nem jelentheti a prémium laza kezelését. Ennek érdekében megszabják a mi« nimálisan kitűzhető prémium összegét. A prémiumfeladata* kát előre meg kell határozni. Ez általában helyes, de egye« esetekben nem lehet mereven alkalmazni, mert gátja lehet a prémiumok célszerű felhasználásának. Az új prémiumrend­szer módot ad arra, hogy a prémiumkeret 10 százaléka indo­kolt esetben felhasználható legyen előre ki nem tűzhető, de kimagasló eredmények utólagos premizálására is. Az új premizálásról most jelent meg a vonatkozó végre­hajtási utasítás, amelyek lényegében a vállalatok tevékenysé­géről szólnak. Ezzel kapcsolatosan a szakszervezeti bizottsá­goknak is adódik munkája. A dolgozók tájékoztatása, vélemé­nyük kikérése, a jó tapasztalatok felhasználása mind a szak- szervezeti bizottságok feladatát képezi. Hogy a prémiumrend­szert az elkövetkező években jól hasznosíthassuk, ahhoz a szakszervezeti és gazdasági vezetők szoros együttműködése szükséges. A szakszervezeti bizottságok jelentős feladatai közó tartozik az is, hogy a prémiumrendszernek a vállalatnál alkal­mazott formáját a bérszabályzatban úgy rögzítsék, hogy az egyértelmű, tehát mindenki számára érthető legyen. A vezetés színvonalának emelése, a helyes szemlélet ki­alakítása vonatkozásában is jelentős az új premizálási rend­szer, amelynek — gyakorlati alkalmazása a következetesség tekintetében a helyes ösztönzést, de — mindenekelőtt a mű­szaki fejlesztést kell szem előtt tartani. — krónikái -*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom