Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-13 / 293. szám
ÍS61. december IS., szerda NÉPÜJSAG 3 Mar hasi jegyzetek III. Csodálkozik a Mátra Úgy egyeztünk meg, hogy Skvara Gyula, a tsz ellenőrző bizottságának elnöke lesz a kísérőnk. Am az agyonszervezett családlátogatásokból mégsem lett semmi aznap délután, mert a házigazdánál, Skvara Gyulánál olyan őszinte és parázs hangulatú beszélgetés alakult ki a szomszédok résí- vételével, hogy nem volt szívünk tovább Indulni. Már itt ízelítőt lehetett kap; ni abból, milyen az emberek hangulata a tsz iránt, mennyire hisznek a jövőben, s főleg mennyit tettek azért, hogy az idén is, meg jövőre is érdemes legyen a szövetkezetben dolgozni. Igaz, ezeket a szép cselekedeteket vagy túlzott szerénységből, vagy más okból nem szívesen emlegetik, s ha szavaik szerint ítélnénk meg őket, nem lennénk hűek az igazsághoz. Mert például a házigazda, ez a tagbaszakadt, életerős fiatalember is amellett erősködött kezdetben: a jó termést csak az időnek köszönhetik, néhány perc múlva aztán saját maga cáfolt rá erre, mikor elsorolta, mennyit dolgozott feleségével a jó termésért (erről különben munkaegységkönyve is ékesen beszél, 400-nál több a bejegyzett egységek száma). Azt mondja többek között, beszélgetés közben: — Megítélheti abból is, miként vannak az emberek a körös munkával, hogy a háztáji területeken még nincs befedve a szőlő, de a közös már prímán el van munkálva. — Aztán hozzáteszi. — Ezt sem hittük volna egy évvel ezelőtt, hogy előbb a közöst tesszük rendbe, aztán gondolunk a „miénkre”. — Hiába, jobb kedve van az embereknek — szól közbe az asszony is —, örülnek a jó termésnek. ♦ Tehát kedve van az embereknek. Ez az év meghozta a kedvet is. Mi sem ékesebb bizonyítéka ennek a munkakedvnek, mint a markazi határ. Az öreg Mátra minden bizonnyal elcsodálkozik, ha mostanában lenéz a falura, rá sem ismer a régi, megszokott tájra, ilyennek még nem láthatta ezt a vidéket. Egybefüggő, barna szántások, zöldellő nagy tábla vetés, gondosan befedett szőlők száz holdjai veszik körül a falut, nem gizgazos apró parcellák. S itt, ahol tavasszal erősen kötötték az ebet a karóhoz, hogy ők bizony nem nyúlnak a közös szőlőhöz, nyáron mi- nisztteri elismerő oklevelet szereztek, időben végzett szorgalmas munkájukkal, s soha ilyen korán nem végeztek még az aratással a falu történelmében, mint az idén. Hogy kik dolgoztak ilyen becsülettel? Hadd idézzem Kómán Imre agronómust. — Három-négyszáz olyan embert tudnék felsorolni, akik dicséretre méltóan dolgoztak. Ez a munkaképes tagság csaknem tejes egésze. Ez még a legvérmesebb alakulás utáni reményeinket is meghaladja. Ehhez csatlakozik Skvara Gyula véleménye is. — Ez az aszony is azok közül való, akik szívesen dolgoztak a közösben — mutat az asztal sarkán ülő Zaja József - nére. Három gyerek mellett is járt dolgozni, pedig — nyomja meg a szót jelentőségteljesen — nem is tsz-tag, csak az anyósának segít. Az asszony szerénykedve hárítja el a dicséretet. — Miért ne dolgoznék, he megéri. Télapó nem modern? A karácsony közeledtével Londonban az üzlettulajdonosok között, úgy látszik, valóságos kampány indult — Télapó ellen. Sokan úgy vélekednek, hogy Télapó alakja már nem elég korszerű, a gyermekek „úgysem veszik komolyan”. Éppen ezért úgy határoztak, hogy a hagyományos Télapók helyett ragyogó görlöket alkalmaznak. Csökkent a gyermekbetegségek , száma Csehszlovákiában Az elmúlt években jelentősen csökkent a gyermekbetegségek száma Csehszlovákia területén. Míg 1953-ban 100 000 14 éven aluli gyermekre számítva, 50,7 diftériás megbetegedés fordult elő, addig 1960- ban ez a szám íl,2-re csökkent. Ugyanebben az időszakban a szamárköhögéses megbetegedések száma 1225-ről 209-re, az agyhártyagyulladások száma pedig 16,9-ről 6-ra csökkent. Csehszlovákia területén 1960. július 1. óta egyetlen gyermekparalízises megbetegedés sem fordult elő. Gyermekkorom is- j kóláinak elengedhetetlen' tanítási segéd eszköze volt a számomra akkor oly izgalmas és csodálatos glóbus, amely ujjaim érintésére szépen fo- I rogni kezdett, hogy szemeim előtt elvonult mind az öt világrész. Csodáltam a glóbust, amely vizuális érthetőséggel mutatta meg, hogyan helyezkednek el a földrészek, hogyan a tengerek, milyen a Föld 1 hajlásszöge és végeredményben is milyen maga a Föld... Most olvasom, hogy a szovjet iskolák tanítási segédeszközei közé bevonult a holdglóbusz Is. amelyen a Hold 400, korábban még a tudósok számára is ismeretlen, a Földről nem látható alakulata és számos érdekes részlete szerepel. A nemrégen még titok, ma a tanítás mindennapjához tartozik . .. Utópia lenne: Marsglóbus az általános iskolákban? (-ó) Film jegyzék — mindenkinek Füzetet bocsátott útjára a Heves megyei Népművelésügyi Tanácsadó, s mindjárt az első a megyei filmtárban található keskenyfilmek jegyzékét tartalmazza, nem minden meggondolás nélkül. Szükségtelen lenne most ismét megállapítani, milyen fontos számunkra a film az élet minden területén — azt mindannyian egyre inkább tudjuk, tapasztalhatjuk. Csakhogy mégsem, használjuk úgy ki ezzel kapcsolatos lehetőségeinket, mint ahogy az módunkban lenne. Ezért is került a népművelésügyi tanácsadó első füzetébe a keskenyfilmek jegyzéke. Mindenkihez szólnak, mert mindenki igénybe veheti, kölcsönözheti a filmeket, ám még mindig kevés az a párt- és tömegszervezet, hivatal, üzem, vagy más intézmény, amely ezt meg is teszi. Pedig mennyivel érthetőbbé, köny- nyebbé lehetne tenni akárhol a politikai, vagy ismeretterjesztő előadásokat, a szakjjiai oktatás anyagát. Megyei keskenyfilmtárunk mind gazdagabb a különböző témájú filmekben. Az októberi forradalomról szóló két részes Nagy fordulat, a Visz- szaemlékezések Leninre, a Tanácsköztársaságot idéző Dicsőséges Tanács, a Harcban születettek, a munkásmozgalom fejlődésének, erősödésének, s győzelmének történelmi tanulmányozásához adnak segítséget, akár a pártoktatásnál, akár ünnepi megemlékezésnél. A Hausinger-ügy, az Anna Frank naplója, a Te és annyi más bajtársad, a Teutonkard akció, a Vakáció Sylt szigetén, és más filmek, a hitleri fasizmus időszakát idézik a nézők elé, a Boszorkánykonyha, a Hruscsov Amerikában, A világ felfigyel, a Béke és barátság, a Tizenöt esztendő, az Emberek ne engedjétek, a Baráti találkozás, a Jóreggelt, Afrika, a Dél országa, a második világháború utáni időszak politikai és építőmunkájának eseményeiről, érdekességeiről számol be. A népszerű tudományos és ismeretterjesztő filmekből több mint félszáz között válogathatnak' az érdeklődő szervek, majd minden előadás- témához áll' rendelkezésre kapcsolódó film. Nagy mértékben gyarapodott a filmtár irodalmi, művészeti és zenei filmekkel, egészségügyi, valamint mese-, szórakoztató- és sportfilmekkel is. |V| ilyen hosszú egy nap is, amit ■ szeretteitől távol tölt el az ember. És milyen hosszúnak tűnik az utolsó óra, amely elmúltával megölelheted anyádat, asszonyodat, gyermekedet. Hogy sürgetnéd az időt, hogy tolnád előre a perc mutatóit, amely csak vánszorog a boldog várakozástól felgyorsult szíved dobogása mögött. Mert tudod, hogy várnak. Érzed, hogy valahol a szeretet, az ösz- szetartozás láthatatlan műszere már jelezte érkezésed, és szíved már együtt dobban szeretteidével, együtt sürgeti, hajtja előre az időt, amely elválaszt. Ö is vár, de hiába. Fekszik kórházi ágyán, fél szeme — a másikat kocsmai verekedésnél veszítette el — idegesen ugrál egyik tárgyról a másikra. Látogatási napokon tekintete az ajtóra tapad. S ahányszor mozdul a kilincs, annyiszor csalódik. Hozzá nem jön senki, őt nem látogatja szülő, feleség, gyermek, barát... Nézi a látogatókat, hallja a kedves, suttogó szavakat, amelyekkel a hozzátartozók a beteget nyugtatják és ilyenkor könny csordul ki szeméből. Az emlékezés, az elkeseredés gátat tör magának és a meglett férfi zokogása elvegyül a látogatók és a betegek halk beszélgetésének zajában. A sírás elaltatja. Ilyenkor kisimulnak vonásai, ajka körül — mint a picinyeknek — mosoly játszik. Álmodik. Álmában őt is várják és ő is vár — és nemhiába vár! így még keservesebb az ébredés, még szörnyűbb az ébrenlét. ! „Ma sem jött látogatóm” — „Érdemes élnem? ## Jelentős helyet kapott • filmtdrban és így a most megjelent jegyzékben is a mezőgazdaság. Számos film foglalkozik a nagyüzemi mezőgazdaság egyes ágaival Az Eger és Gyöngyös környéki termelőszövetkezeteknek például biztosan tudnának segítséget adni a Szőlőtelepítés, a Szőlőoltványok, a Szőlőművelés címűek, de ugyanígy számos, hasznos tapasztalatot nyújthat a korai zöldségtermesztéssel, a -silózással, a saját erőből történő építkezésekkel, a sertés- és baromfitenyésztéssel, a talajjavítással, vagy éppen a burgonyatermeléssel. A keskenyfilmjegyzéket a megyei népművelésügyi tanácsadó eljuttatta minden intézményhez, szervhez. Nagyon jó lenne azonban, ha a kis füzet végre nem eggyel több papírt jelentene az íróasztalokon, vagy azok fiókjaiban, hanem állandó segítőivé válna — s így a filmek is —, a tanuló és munkájukat tökéletesebbé tenni igvekvő embereknek mindenütt. (w) nem élhet tovább, önkérít ment el elvonókúrára és utána — bár teljesen nem mondott le az italról — mértékletesebben élt. Állandó munkahelyet talált és a normális munkásember életét kezdte élni. Éltkor lebetegedett. Az ital kikezdte szervezetét, nem adott neki elég időt, hogy jóvátegye vétkét. Most itt fekszik a kórházban. Szervezete szépen gyógyul, de lelke sebe nehezen heged. Egyre többször hallani elkeseredett kérdését: „Érdemes-e élnem?” D etegtársai válasza egy- u értelmű: érdemes, de nem úgy, mint eddig! Érdemes, mert a társadalom, költséget nem kímélve, küzd életéért; érdemes, mert munkatársai törődnek vele, mert üzeme, munkalehetőséggel várja vissza. Érdemes, mert rajta is múlik, hogy szétzilált családjához visszatérhessen, érdemes, mert vissza kell szereznie becsületét gyermeke, felesége és anyja előtt. Érdemes, mert olyan társadalomban él, amely még az ilyen nagy bűnöket elkövetőket sem tapossa el, hanem lehetőséget ad elrontott élete helyrehozásában. Érdemes azért is, mert, bár nagy a vétek és hosszú lehet a „vezeklés” — törleszten kell. Ezt kívánja az önérzet, a férfibecsület is. Papp János Sokan voltak, akik nem sajnálták erejüket, idejüket, hogy minél gazdagabb legyen a termés. Említhetjük akár Skoda Kálmánt, vagy Stersó Istvánt, akiknek munkaegységei már 400 felé járnak, vagy a foga- tosokat, akiket néhány percre is alig lehetett megállítani a szőlőfedésnél, mert rekordidő alatt akartak végezni a munkával.-Ezért és mégvsok ilyen érv miatt nem adhattam igazat Szkvara Gyulának, aki azon kardoskodott, hogy csak a kedvező időjárásnak köszönhető az idei jó termése a Mát- ravölgyének. Több órája vitatkoztunk már, egyre jobban belemelegedve az érvelésbe, s a végén majdhogy engem agitáltak: itt érdemes csak dolgozni, ilyen vezetőkkel, ilyen emberek között. S ha elém tolnak egy belépési nyi- latokzatot, minden bizonnyal alákanyarítom a nevem — ilyen szíves meggyőzés után. De nemcsak az odavetődő vendég járna így, s jár így Markazon. Lépnek befelé azok is, akik megúnták a „maszek világot”. Sorra kérik felvételüket, akik „kimaradtak a szervezésnél”. Berkovics Kálmánná, Kovács Emilné, és a többiek. S jönnének haza az iparból is sokan, de, mert jó szakmunkások, nemigen engedik őket az üzemből. A falu párt- szervezete például már hetek óta csatározik azért, hogy Kovács Gyula KISZ-titkárt hazaengedjék a termelőszövetkezetbe dolgozni a Szerszám- és Készülékgyárból 1 Itt most már nem azért dúl a vita, hogy ki ne menjen el a tsz-ből, hanem akörül, hogy ki jöhessen. Ám az élet nem egyoldalú. S az emberek ragaszkodása se megyforma a közösséghez. Az itt zajló élet sem tűri a merev sablonokat. A fény feltételezi az árnyékot, s miért lenne kivétel ez alól a Mátravöl- gye Tsz? Nekik is megvolt a maguk baja. (Folytatjuk.) Kovács Gndre S rögtön sorolják is, miért ét denies. Nemcsak az emberes Tiatt> demeit » „, .f°rint, amelyet a Mátra- volgyeben ér egy munkaegység, olyan keresetet biztosít, amely a gyári szakmunkások jövedelmét is meghaladja. Ötvenhárom forint nagy értek. s most már el is hiszik, hogy ennyit osztanak, mert K&- eeészen másk?pp Ennek egyik jellemző esetét mesélte el Halasi János tanácstitkár, aki Lisztóczki Istvánnál beszélgetett nemrég. A tsz kovácsa megkérdezte tőle: “ Aztán mondja, titkár elvtárs, mennyi is lesz a munkaegység értéke? — Úgy 50 forint körül. A kovács hitetlenkedve csóválta a fejét, s így szólt: — Mondok valamit. Ami 30 forinton felül lesz, magának adom. Rendben? — Rendben, Pista bácsi! Akár írást is csinálhatunk ró- la. írást ugyan nem csináltak. Kár pedig. Érdekes dokumentuma lett volna egykoron a helyi tsz-múzeumnak. De a többi, korábbi fogadkozások is, ilyen múzeum-ízűek már. Lisztóczki bácsi is másképp beszél manapság. — Csak vicceltem és, most már elhiszem, az 50 forintot. Pedig, dehogy is viccelt, csak az emberek nem szívesen vallják be, hogy kishitűek voltak, hogy nem bíztak a közös gazdálkodás erejében. Most már hiszik... Szívesen hiszik. De ki látott olyan megelégedett parasztembert, aki szavakban is elmondja jólétéről alkotott véleményét, — legalábbis egymás között. Pedig belül mind többen elégedettek, ha nem is kürtölik világgá. Ezt példázza Misi mama esete 15. ★ Dolgos kezű, öröktevő asszony Misi Györgyné, akire azt mondják: „lassacskán nyugdíjas, de még hat embert átugrana”. Szorgoskodott Misi mama, és zárszámadáskor jóval 10 ezer forint fölött részesedik. Ehhez jön még a háztájiból származó bevétel, így végre sor kerülhet? régóta dédelgetett terve meg-? valósításáhez: rendbe hozatja? házát, otthonát. # í — Remélem, meg van elé-j gedve, Misi mama? — kérdez-? ték tőle a napokban. < — Meg, fiam, meg. Csak, tu-? dód, nem nagyon beszélek ró-? la, még azt mondják, kommu-\ nista vagyok. 5 Hát így van ez itt Markazon. 5 Persze, van, aki elmondja jó 5 véleményét is (mert a bírálói szót egyébként sem kell itt fo-5 Sóval kihúzni az emberekből). 5 Gricz Józsefnéra gondolok, a 5 gránátos termetű, vezetőnek? született asszonyra (az is munkacsapat-vezető), aki már a rá-> diónak is nyilatkozott arról, 5 miként szerették meg a közös? munkát, a tsz elnökét, akitől? tavasszal úgy féltették a sző-? löt. 5 Megvendégeltették magú-5 kát — mondjá elismerően,? mindkettőre célozva, aztán azt 5 sorolta, miként váltak füstté« a tavaszi nagy fogadkozások, < hogy felőlük akár fel is gyújt-« ^hatják a szőlőt, mert nem < művelik meg közösen. < ★ : A kedv a jó munka szülője.' A további történetekből lassan; kialakul a kép, a nyári és őszi; munka képe, mikor még a; nyugdíjas asszonyok — Zó-; borszki Ferencné, Szekrényes-; né és a többiek — is kijártak; szőlőt kötözni, s volt olyan, tsz-tag, aki éjjel, lámpa mel-; lett dolgozott a háztájiban,: hogy a nappalok a közös mun-: kára maradjanak. fordul betegtársaihoz.—Anyaim, feleségem, gyermekem van és senki nem jött. Hát miért élek én, milyen örömet nyújthat még nekem az élet. Pedig már írtam is nekik, hogy mindent megbántam. Nem bocsátanak meg! Érdemes még nekem élnem? Ki jön énhozzám? Néha az üzemből valaki, hogy néhány doboz cigarettát és kétszáz forintot hozzon. De a feleségem, a fiam, az anyám nem kíváncsi rám. A betegek — mint minden rs- látogatási napon—nyugtatni próbálják. Ki szép szóval, ki keményebben, de mind segíteni akarón. És ebből a fojtott hangú beszélgetésből egy elrontott, tragikus emberi élet bontakozik ki. És hitt az emberben, aki bár nagyot vétett, de aki még mindent jóvá tehet. Mert F. J.-nek nagy a vétke. És ő az oka, egyedül csak ő, hogy öröm, boldogság helyett most kesergés, szomorúság az élete. Igaz, volt már része örömben is, gyönyörben is. Jól kereső fiatalember volt, amikor a fővárosba került. De odahaza, hiába várta felesége és kisfia a fizetést, F. J. mindenét italra, nőre költötte. Haza mind ritkábban járt, családjával nem törődött. Mennyit könyörgött, tűrt anyja és felesége. És ő mindent megígért,— de jóformán semmit sem adott. Később Pestre költözött hozzá felesége is. Azt hitte, megállíthatja így a lejtőn. Nem használt semmit. F. J. állandóan verte feleségét a „szekálásért”. Az asszony is dolgozott, annak a fizetését is elköltötte. A munkahelyét állandóan változtatta. Hol ő únta meg a munkatársai „agitálását”, hol az üzem, a munkahely elégelte meg viselkedését. Otthagyta a családját. Összeköltözött egy másik nővel, akinek csak a pénze kellett. S míg a szerető ',* cifrálkodott az ő pénzén, ötéves fiának ősszel víz folyt a cipőjébe. Amikor nem adott elég pénzt, kirakta szűrét a szeretője. Csavargóit, alkalmi munkát vállalt és padokon, parkokban aludt. A felesége nagy könyörgésre visszafogadta. Felruházta, családi meleget biztosított számára. Egy ideig meghúzta magát, aztán újra kezdett mindent. Végül börtönbe került. Előbb lopásért, később verekedésért. Ebből se sokat tanult. Felesége hű maradt hozzá, becsülettel nevelte fiát, de F. J. továbbra is többre becsülte barátait, és az italt. Felesége végül is elvált tőle és magával vitte fiát is. Anyja hallani sem akar róla, mióta családját szétzilálta. Felesége és anyja elvesztése kezdte kijózanítani. Első időben tovább folytatta züllött életét, italba fojtotta dühét, de az ital, a barátok és a könnyűvérű nők nem tudták betölteni -. azt azt űrt, amit családja elvesztése okozott. Egyre világosodott előtte: így
