Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-12 / 292. szám
1961. iQjs&her 12.. kedd s&Z NÉPCjSAO Markazi jegyzetek ii. Miért nem vettek autói !* nyék halmazán, amely még a nehéz életet élt öregeket is váratlanul érte. * * A tanyaközpontban (egy éve itt még csak gazos legelő volt) Trcso Kálmán bácsi azt mondja: — Szép szokásokra tanítja meg az embereket a közös. Kérem, nekem névnapom volt. A gyerekeim elfeledkeztek róla. Tudja-e kik köszöntöttek fel? A brigádbeliek. Nagyon jólesik az embernek: ilyesmi. Es sorolja élményeit. Hetven év mulasztását pótolva az idén a Balatonhoz rándult le a tsz bérelte autón. Aztán azt sorolja, milyen szép volt a falu első közös szüreti mulatsága, a hogy mennyire örül. hogy megérte; igazi filmet készítettek róla és társairól. Csodálható-e, ha az élet hetven éven át megtagad ilyen élményeket egy embertől, hogy az lelkesedik azért az egy évért, amely mindezt megadta, hogy ragaszkodik a termelőszövetkezethez, mint ahogy ragaszkodna hozzá, ha élne az öreg Hacsavecz Antal is, akit rokonsága cserbenhagyott és a tsz vette gondjaiba. Mikor kihullt a kezéből a szerszám, a tsz vezetősége vett koszorút a sírjára. Ekkor mondták a márkázták: „ehhez is a termelő- szövetkezetnek kellett eljönnie, hogy az elhagyatottakat valaki felkarolja”. S a falu népe boldog izgalommal veszi birtokába1 s ápolja az új szokásokat. Munkacsapat-ünnepségeket tartanak, haragosok békülnek ki, a falu asszonyai a legszebb szőlőt és szép ajándékokat viszik el a fóti gyermekvárosba (ki gondolt itt azelőtt a más bajával, ha az a családon kívül történt, hát még ha a falu határán is túlesett). S mjlyen hasznosak ezek az új szokások? Az emberek soha nem látott kedvvel vágnak Bányajárás Gyöngyösorosziban Jelentéktelennek tűnő eset ragadta meg a figyelmemet, amikor az estébe hajló időben néhány szövetkezeti taggal beszélgettünk. Lent tanyáztak a szövetkezet pincéjében, hogy elfogyasszák a prémiumként juttatott pohár borukat. Szokás itt — bár vitatható szokás —, hogy egy-egy fontosabb munka végeztével két-három deci borral „premizálják” a szorgalmat. Az elnök osztogatta a poharakat, jóféle hegyi oportó sö- t^tlett benne s valahogy az egyik gazda kimaradt. Sértődve húzódott félre, mint akit nagy sérelem ért. Nem a pohár bor miatt, otthon biztosan jó néhány hektó van a pincében. Nines tehát rászorulva erre a pohárra, de ez más, ez „prémium pohár”, ez a jó munkáért jár — elismerést jelent. A többiek észrevették a figyelmetlenséget s tanácstalanul szorongatták kezükbe a poharat, mígnem egyikük meg nem bökte az elnököt. — Nem teljes a létszám, Jóska! Még egy poharat.. i Aztán, hogy a csorbát kiküszöbölte az elnök, ittak, derűs arccal, de csak együtt, valáhányan. Apróság, nem nagy eset, ami a pincében történt, de ebből is lemérhető, hogy Ilyen apró ügyekben sem lehet figyelmen kívül hagyni az emberek önérzetét, igazságérzetét. — Az emberek mellett ott lenni apróbb-nagyobb bajaiknál, segíteni ügyeik elintézését, emberséggel gondoskodni róluk, többet ér minden agitá- ciónál — Így summázza Dér József, az emberekkel való bánásmód elveit. Ezek után arról kérdezgettem, miként lehetett egy év alatt a termelő- szövetkezet és a vezetőség mellé hangolni a falu népét, miként sikerült a közösségi élet magvait elhinteni ebben a magának való községben; Az elnöknek és helyettesének sokkal több dolga akadt, minthogy erről egy ültőhelyben beszélgessünk, meghívtak tehát, hogy tartsak velük s míg utazgatnak ide-oda a községben, majd beszélgetünk róla. Gondoltam, taposhatjuk me gint a sarat. De nem, enné .-zabb következett, hirt< a „kőié”, a kétkereki kezdg alkalmatosság, előtt« fc,íe.-gyLk szemére vak szürkével. Nem valami stabil utazási eszköz, az elnökhelyettes i minap majd a nyakát szegte vele. Ezzel a zötyögő „helyi-; járattal” iramodunk el az épü-: lő tanyaközpontba. — Miért nem Vettek autót, vagy legalábbis hátaslovat? — Az emberek nem szeretik,; ha lóhátról beszélnek velük — Így az elnök. — Autót is vehetnénk, de hadd legyen csak előbb a tagoknak. A vezetőség ráér. Igaz-e, János? , S az elnökhelyettes, aki nemrég járt Erfurtban, Prágában, s ezért világjáró embernek számít a községben, bizonygatja: nem esik le a karikagyűrű az ujjáról egyetlen vezetőnek sem, ha kőién utazgat. Nos, hát többek között ilyen apróságokon is múlott s múlik ma is az emberek „megszeli- Üítése”, meg az olyan új élméneki a tanulásnak. (Egy év alatt megduplázódott az esti i iskolások száma.) Soha nem i látott mértékben érdeklődnek az ország, a világ eseményei | iránt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a párt lapjait három és fél száznál több csa. Iádnál olvassák s ezenkívül száz folyóirat is jár a község be. Ez az év híres, nagy év lesz a község történelmében. Dé mennyi munka, fáradság, türelem van benne. * Visszafelé jövet az elnök újra belekezd egy-egy históriába : — A háztáji osztást mondd. Jóska — szól át az elnökhelyettes a bak másik oldaláról. — Még említeni is rossz! Három hónapig tartott, amíg a többség elismerte: Így jogos az elosztás. Olyan'nap is volt — igaz-e, János? amikor 124 fellebbezés érkezett. Itt aztán nem lehet senki okos — mondtam. — Gyerünk a vezetőség elé. S ment éjszakáról éjszakára. Ki milyen szőlőt hozott be... férj lépett be, vagy csak „valaki a családból” ... Teljesen munkaképes, vagy betegséggel küszködő öreg ... Melyik dűlő van közelebb hozzá? stb. Es kezdődött mindennap a könyörgés, veszekedés, vita, míg megegyezés- nem született. Májusra lettek kész és az emberek Igazságérzete azt súgta, ahol ilyen alaposan utánanéznek a panasznak, ott nem lehet rossz dolgozni. Az emberek méltányolták a jogos döntéseket s mind több kedv lopakodott beléjük a közös munkára. Ennyit tudtam meg az em- lékzetes „helyi Járaton” tett utazásom közben, aztán, megelégedve a „kőié” gyönyöreit, gyalog nekivágtam a falunak. (Folytatjuk.) Kovács Endre HOSSZÜ, nyújtott léptekkel igyekeztünk a felsőszintes vágatba. Lábunk alatt ropogott a zúzottkő és a kavics, a keskeny sínpár mutatta az utat Czéh Mihály üzemvezető ment elöl, mögöttem Szikói Ernő, a kerületi bányafelügyelő iparkodott. Időnként megállt, a derekát tapogatta. — Az izületi bántalmak kínoznak, meg a reuma. Bányászbetegség ez. Valamit segít a gyógyfürdő, de ilyenkor, az időváltozásra újra előjön. A bányafelügyelő nem panaszkodott, inkább magyará - zalképpen emlegette betegségét. Mentünk tovább, befelé a föld gyomrába. Egyre kevesebb szó esett, mert csúszós talajon haladtunk, gumicsizmánk tócsákban cuppogott. Sziklák, szürkés-kéken csillogó, kemény kőzet az egész vágat. A Malombércre értünk. — Jobban ki kell lőni a falat, hogy elférjen a láb. Be- ácsolják, aztán szűk lesz a vágat — mutatott az ácsolat közé a bányafelügyelő. Bognár Miklós csapatának magyarázta, akik napok óta itt dolgoznak, birkóznak a nehéz, kemény kőzettel. Az emberek kezében egy pillanatra megállt a szerszám, az üzemvezetőre néztek, szeméből olvasták ki az utasítást. A csapatvezető bólintott: — Értettük, úgy csináljuk. A MALOMBÉRC nyugati részében még vizesebb a bánya. Mindenütt szivárog, kis erekbe fut össze a szennyes bányavíz. Most már istenes, de pár héttel ezelőtt csak feleannyit tudtunk haladni, mint kellett volna. Szeszélyes kőzetvetődésekkel, vízbetörésekkel küzdöttünk, de jó telért találtunk itt és jövőre már 400 méteres vágatot kell kihajtanunk. A nehezén már túlvagyunk. Az üzemvezető és a bányafelügyelő sokáig vizsgálgatték a kőzetet, amelyet az éjszakai műszak robbantott le. Rövid, tőmondatokban beszélgettek, szakkifejezések röpködtek. A tegnap nehézségeit rnár alig emlegették a bányászok. A holnap lehetőségéről beszélgettek, lelkesedéssel és nagy bizakodással. A másik vágatban újra megálltunk. A bányászok tanakodtak, kopogtatták a vastag tartógerendákat, mert megroggyant az egyik pillér. Gyorsan intézkedni kellett. Itt fordul a sín, a csillék nem akadhatnak el, de. első a biztonság. A legjobb brigádot állították munkába. Áz üzemvezető elmagyarázta, hogy mit, hogyan csináljanak, miért jobb ez a megoldás, mint a másik. — A műszak végére rend ben lesz — fogadkoztak a bá nyászok. — De a sínek mellett jobban takarítsanak, nehogy elcsússzanak — inti őket a bányafelügyelő. — Jó szerencsét! A VALASZKÖSZÖNTÉST már elnyeli a légkalapács zöreje. Modern szerszám ez, ve zetékén víz megy kérésziül, hogy lekösse a kőzetpórt, az apró kalcium-szilánkokat. Védik a bányászok egészségé1. Gyöngyösorosziban hadat üzen- tek a szilikózisnak. A védőkészülékek alkalma zása nem ment mindenütt simán. Húzódoznak tőle az em berek, nem nagyon akarna!; bajlódni va védőberendezéssel, a súlyosabb légkalapáccsal. — Nézze csak, Czéh elvtárs, ott egy műanyag-légcső. A bányafelügyelő szeme szigorúan villant, a vágat sötét zugában szinte vádlóan terpeszkedett a drága berendezés: Az a rendeltetése, hogy az elhasznált levegőt szívja és friss levegőt adjpn a falhoz. Persze, egy kis időt vesz el az alkalmazása. Az emberek meg keresni akarnak — minél többet. Ezért „megfeledkeznek” a védőberendezések alkalmazásáról és egészségük kíméléséről. Nem lehetünk elnézőek, a vezetők nem hányhatnak szemet, nem tehetnek semmi engedményt, ha a bányász egészsége vallja annak kárát — érvelt az üzemvezető és a bányafelügyelő. Magyaráztak is, kemény szó is hangzott. PACZ JÓZSEF harmadaknász elindult és felszerelték a műanyag-légcsövet. F. L, tjuHxnou móilnxereh: Teriken biztosították a tsz-tagok téli foglalkoztatását be a kő szállítását a bekötőút építéséhez, amelyet jövőre saját erőből végeznek majd el. Ugyanígy fokozatosan történik a hízott sertések szállítása is, amely több tagnak biztosit állandó munkát. Az asszonyok közül többen baromfineveléssel foglalkoznak, így nagy részüknek van mit tenni a téli napokban is. De meg kell említenünk, hogy a termelőszövetkezet szerződést kötött oltványvesszők készítésére ia. A . tél folyamán 80 000 oltványvesszőt kell elkészíteniük ahhoz; hogy a szerződésben vállalt kötelezettségeiket teljesíthessék. S amikorra mindez meglesz, akkor már a zárszámadási közgyűlésen is túl lesznek. Akkor pedig kezdeni kell a szőlőmetszést, de megindul a múnka a kertészetben is Mint megállapították a szövetkezetben, a tél folyamán pihenőnap csupán két hét marad, de ez kell is, hiszen a nagy munkák után ráfér az emberekre egy kis pihenő. Természetesen, aki ez idő alatt is dolgozni akar: akad munka, mert több száz mázsa trágyát kell kihordani a kertészetbe és a szőlőtelepítés alá. Mindezt helyes munkaszervezéssel, okos, előrelátó terv- készítéssel és a közösség összefogásával tudták elérni a ten- ki Béke Termelőszövetkezet vezetői. — f. i. — Este a leánykollégiumban kis epizód, csínytevés meséje hangzik el, amit itt hosszú volna leírni. — Persze, nemcsak ilyen dolgokból áll a mi életünk — szól védőn Bandi Emese, a kollégium titkára. Itt önkormányzat van és' mi felelünk magunkért. Járjuk a szobákat, valamennyi tiszta, meleg, kellemes otthont nyújt a diákoknak. Sokan ott, a szobában tanulnak, de többen a nagytanulóban, vagy a „csendesben” —, mert így hívjék az egyik tanulószobát. Könyvekre hajolt, elmé- lyülten tanuló diáklányok készülnek a vizsgákra. Pecze Katalin, a koromfekete hajú karácsondi kislány, az igaz, hogy még csak első éves, de már öreg kollégista. Négy évig, mint szilágyis lakott a kollégiumban, a középiskola elvégzéséig, s most mint főiskolás költözött a 160 személyes leánykollégiumba. — Biológia, földrajz és mezőgazdasági szakos vagyok. Egyetlen ilyen szakos ebben a kollégiumban, mert a többiek a másikban vannak. De nem is baj, legalább nincs konkurren- cia — jegyzi meg nevetve. — Most hozták rendbe a gyengélkedőt — mondja Szűcs Lászióné, a kollégium igazgatója. Valóban, szépen néz ki a öt Nevetnek nündannyian. — — És a vizes lepedő? — szól m- egy másik és már meséli is a ö történetet. Aztán még sok-sok hogy meg akartam spórolni forintot a haj berakással. Alice! mondom szobatársnő: nek, mert hallottam, hogy Nos, hogy tetszem? — kérdi Bíró Éva másodéves hallgató szobatársaitól, mert hát az ő véleményük is fontos, hiszen randevúra készül. nagyszerű mestere a házi fodrászatnak. Légy szíves, rakd be a hajamat. — Akkor még nem tudtam, hogy valóban ilyen „nagy , mestere” munkájának, mert be is rakta ő, de hogyan? Cukros vízzel, és másnap csodálkoztam, hogy nem tudom kifésülni. ! A nyolcasban ülünk. A me- lleg szobában melegítés és pon- igyolás diáklányok ülik körül !az asztalt. Egyszerre buggyan !ki a nevetés. Ügy látszik, vala- >mi jó viccet meséltek, amikor > beléptünk. i — Szóval, az úgy volt — tartója a programot Bíró Éva —, A „csendesben” László Marika és Bandi. Emese, a másnapi órára készül, mert rövidesen itt, a vizsga időszaka. zobába, a teles létszám még sehol sincs meg, pedig az idő már jól eljárt. — Mikor van villanyoltás? — kérdezem, miközben órámra nézek. Tizenegy óra. — Hát ez nálunk nincs pontosan megszabva. A vizsga- időszakban reggelig is fent vannak és ilyenkor nem lehet meghatározni a takaródét. Senkinek sem közömbös, hogy milyen eredménynyel vizsgázik majd a bizottság előtt, amikor számon kérik a tanultakat. A diákok maguk alakították ki ezt a szellemet, de a szabályt sohasem hágják túl. Tudják, hogy mit lehet és mit nem. Ha valaki mégsem tartja be a szabályzatot, azt a kollektíva bünteti meg — helyesen. — Hogy tetszik-e nekik? Valószínű, mert mikor azt kérdezem, hogy mi a problémájuk, nem jelentkezett egyik sem, bizonyára nincs. Jól élnek itt ezek a főiskolái lányok, vidáman, jókedvűen, de becsülettel helytállnak a t*? nulásban is. Kiss Béla hofeher fal, tiszta ágyak, mosdó. Ügy látszik, egy beteg is van. Fodor Éva nyomja az ágyat. — Nem vészes, csak egy kis megfázás — emeli fel fejét a mellé rakott könyvek közül. Ö is tanul, nehogy kiesése legyen a tanulásban. Betekintünk még néhány Közepes nagyságú, ezerholdas a tenki Béke Termelőszövetkezet, és megyeszerte úgy emlegetik, hogy' egyik stabil gazdasága lett a hevesi járásnak. E hírnek van is alapja. Az elmúlt évben is jelentős mértékben gyarapították saját erőből gazdaságukat, méigs, 40 forinton felül fizettek részesedést egy-egy munkaegységre. De azért is dicsérik őket. mert évről évre biztosítani tudják a tagság téli foglalkoztatását. Az idén — a rossz időjárás ellenére is, valóra, váltották terveiket, biztosították a szövetkezeti tagok téli munkáját... E sikerek elérésében nagy része van a termelőszövetkezet vezetőségének. A vezetőség okos előrelátásának köszönhető, hogy rendszeresen dolgoznak az emberek, találnak munkát a közös gazdaságban. Jól bevált dolog az, hogy például a szövetkezetben érvől évre 30 holdnyi dohányt ültetnek, s ennek csomózása, bálázása, elszállítása a téli napokra marad. Napjainkban is 50—60-an foglalkoznak ezzel a feladattal, s előreláthatóan még két-három hétig ugyanennyi embernek biztosítja majd a napi tennivalóját. Természetesen nemcsak ezzel az egy munkával biztosítják a téli foglalkoztatást, hanem gondoskodtak és gondoskodnak más feladatokról is. Az elmúlt napokban fejezték