Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-12 / 292. szám

\ 1961. december 12., kedd NÉPÚJSÁG Csoda — három napig Minden csoda három napig tart, — legfeljebb négyig. Ez az elcsépeltségében is igaz mondás jutott eszembe, ami­kor a petőfibányai kultúrott- honban, az otthon igazgatójá­val váltottam szót és a beszél­getés kapcsán felmerült egy régebbi cikk, amely az Élet és Irodalom-ban -jelent meg. Né­hány hónappal ezelőtt, irodal­mi iapunk cikkírója azon el­mélkedett: hogy a televízió, s általában az emelkedő jólét „az én házam, az én váram” elvé­nek kiapadhatatlan ösztönzője, más szóval: igaz, hogy emel­kedik a kulturáltság, de csök­ken a közösségi élet, igaz, hogy szélesedik a látókör, de szűkül az emberek közötti kapcsolat. ■ Abban az időben — mon­dom néhány hónapja íródott ez a cikk! — a megállapítás jogos volt, a petőfibányai kép, de hozzátehetjük, hogy me­gyénk más bányatelepülésé­nek „társadalmi” keresztmet­szete is ezt mutatta. Itt, Pető­fi bányán, aggasztóan csökkent a kultúrház rendezvényeinek látogatottsága, még a mozié is, hónapokig nem lehetett színházi előadásokat rendezni, lényegében a zenekarra és a fotoszakkörre szűkült a klu­bok munkája és örvendetessé- gében is elgondolkodtató: csak a könyvtár olvasóinak a szá­ma emelkedett. Az olvasás nem társas szórakozás! Félreértés ne essék, ezt a cikk írója és most jómagam sem úgy állapítottam meg, mintha valami kulturális tra­gédia zajlott volna le, amely­ben megindult a közösség bomlási folyamata, elszakad­tak egymástól az emberek, ér­dektelenné váltak egymás gondjai, ügyei, tervei iránt. Érről'szó sincs. De arról igen, hogy tűnőben volt s úgy lát­szott, véglegesen el is tűnik a közösségi életnek ama formá­ja. amely pedig a bányászok között mindig tradíció volt, amely a bányászélet tartozé­kát jelentette, s amely a szén­csaták diadalmas győzelmei­hez, a bányaművelés forra­dalmi fejlődéséhez, a munkás­osztály egyik legforradalmibb égének kialakulásához ve- * ett. De minden csoda három na­pig tart — legfeljebb négyig. A technika előretörése, a jólét — a példák ezt igazolják — csak átmeneti visszaesést je­lentett ebben a tartalmában helyes és a múlt jó tradíciói­ban gyökerező létformának. — Itt van az én feleségem — mondja mosolyogva Varga Já­nos, a kultúrház igazgatója. Amikor megvettük a televízió ót, még az emblémát is lelke­sen nézte... velem együtt. Most először a műsort nézi, s csak, ha valami számára ér­dekeset talál, akkor kapós ólja be a tv-ét..: Négyszáz vevőkészülék van a telepen, ennyi készülékre alig több mint háromezer em­ber: lényegében tehát majd minden családnál van televí­ziókészülék. Érthető, ha mű­szak után, a jó lakásba, a ké­nyelmes bútorok közé siet ha­za a bányász, a mérnök, hogy végignézze a műsort, amely a házba hozza az újságot, szín­házat, mozit, labdarúgó-pá­lyát ... A szenzáció azonban elvesz­ti varázsát, marad az élet ter­mészetes és velejáró tartozéka, s az emberek elkezdenek jár­ni ismét a kultúrházba is, kö­zös rendezvényekre is ... Leg­utóbb már zsúfolt ház előtt tartott előadást a Gárdonyi Géza Színház, emelkedik a mozi látogatottsága... A leg­utóbbi klubesten már a fel­nőttek is szép számmal kép­viselték magukat, van már, aki az olvasóba is eljár, hogy olvasva vitatkozzék, vagy vi­tatkozva olvasson... A befelé- fordulást lassan, de napról napra mérhetően a kifeíé- fordulás követi: a megálmo­dott s annyiszor eltervezett jólét most már magától érte­tődő ... Hozzátartozik az igazság­hoz, hogy ebben azért benne van a kultúrház munkája, vagy ha úgy tetszik, erőlködé­se is. Most például saját film­felvevőt terveznek. Filmre veszik a bánya mindennapi életét, egy-egy jó brigád, csa­pat munkáját, a telepi min­dennapokat, a kultúrház mű­sorait és aztán a saját mozi­ban mindez vetítésre kerül... Ki ne nézné meg, ki ne lenne erre kíváncsi? Néhány hónap telt csak az Élet és Irodalom cikke óta, s ha alapjában nem is, de sok mindenben megváltozott már az élet ismét és újra Petőfi- bányán. Mert minden csoda három napig tart, legfeljebb — néhány hónapig. (gyurkó) Tapasztalatcsere• látogatáson Karcagon A karcagi Hazafias Nép­front, a Hazafias Népfront or­szágos és Heves megyei tit­kársága, és a Heves megyei Népművelési' Tanácsadó szer­vezésében a megyei honisme­reti szakkörvezetők, az egri Pedagógiai Főiskola honisme­reti szakkörének tagjai, a me­gyei tsz-elnökök, a KlSZ-szer- vezetek, a szakszervezeti és fmsz dolgozók képviselői rész­vételével indul december 17-én egy csoport tapasztalatcsere látogatásra, Karcagra. A látogatásnak az a célja, hogy a karcagi Lenin Tsz mun­káját tanulmányozzák, külö­nös tekintettel a honismereti mozgalomra, ezenkívül meg­nézik azt is, hogy a tsz hogyan használja fel a kulturális ala­pot. A végső cél, hogy a ter­melőszövetkezet és a Heves megyei dolgozók között mé­lyítsék a kapcsolatot. A karcagi Lenin Tsz dolgo­zói pedig 1962-ben Eger ostro­mának 410. évfordulója al­kalmából rendezett ünnepsé­gekre látogatnak majd el Eger­be. Gustave Flaubert gustave Flaubert, a Bal- ** zac utáni francia regény egyik kiváló mestere, a Bo- váryné írója, Normandiában született (száznegyven évvel ezelőtt), Normandia hajdani fővárosában, Rouenban. Szár­mazását tekintve polgár volt; apja jónevű kórházi főorvos, anyja is orvoslány. Gyerrtiek- korát a restauráció utolsó év­tizedében éli, ifjúi éveit Lajos Fülöp polgárkirálysága alatt. Ekkor nyiladozik értelme, lát­va, szemlélve éli az életet, s gazdag tapasztalatokat, bősé­ges élményanyagot gyűjt maj­dani nagy regényeinek (Bová­ryné, Érzelmek iskolája, Bou- vard és Pécuchet) megírásához, így érthető a hangnem, a tó­201 könyvelő tanul a zárszámadáselökészítö tanfolyamokon A termelőszövetkezetek zár­számadásainak előkészítését segíti a megyei tanács mező- gazdasági osztályának az az intézkedése, amelynek értel­mében a megye zárszámadást készítő 201 termelőszövetke­zetének főkönyvelőit 3—4 na­pos tanfolyamra hívták be. A tanfolyamokat Síkfőkúton és Párádon tartják, s három­négynapos váltásban minden tsz-főkönyvelő részt vesz raj­ta. A tanfolyamon a zárszám­adás elvi és gyakorlati prob­lémáinak megvitatása mellett, felkészülnek a könyvelők ar­ra is, hogy a tsz-ekben a kö­vetkező esztendőben újra fel­értékeljék az állóeszközöket. nus, az él, s nem utolsósorban realizmusa, amely mind-mind egy mozaik, egy építőkocka ér­dekes, feltétlenül maradandó értékű, előremutató életművé­ben, Ennek pedig egyedüli tit­ka a felismerés, hogy ti. a pol­gárság, (amely Balzacnál még gigantikus nagysággal hat) le­süllyedt a középszerűség, „az erkölcsi és szellemi semmiség" fertőjébe. És tegyük még hoz­zá: mindez a vidéken, Nor­mandiában, az * író szőkébb hazájában még riasztóbb, visz- szataszítóbb. Kispolgári világ ez már a javából; együgyű, ostoba, törtető, vagy éppen naív, nagyravágyó, élhetetlen népség, amelynek életében rendkívül nagy szerepet ját­szik a pénz, hisz kivétel nél­kül ebben látják a boldogság földi megtestesülését. A polgári rangkórság is fokozottabb, mint a „klasszikus” korszak­ban. Gondoljunk csak a Bo- váryné közjegyzőjére, aki nem áll szóba az orvossal, a pati­kussal, vagy magára Bováry- né asszonyra, aki ellenállhatat­lan vágyat érez: bejutni a márkiék palotájába. Flaubert hírnevét egyébként kétségtelenül a Bováryné emelte magasra, amely volta­képpen „... nemcsak Norman­dia, s nemcsak a polgárkirály­ság hű tükre, hanem egy asz- szony, egy asszonyélet párat­lanul éles látlelete.” Annak el­lenére, hogy a cselekményt a férj, Charles gyermekkora, il­letve gyásza és halála zárja zárt keretbe. Hisz az egész regényben Bováryné körül fo­rog a világ, ő uralkodik szinte mindenen, az ő környezetét mutatja be mindig az író, s az ő furcsa, olykor bizony nehe­zen érthető életének egy-egy újabb szakasza jelenik meg a részletekben. Furcsa teremtés ő, szerencsétlen lélek, aki ér­zelmileg többre hivatott, ugyanakkor polgár, akinek ősei még a juhokat őrizték, apja már önállóan gazdálkodott, ő pedig a vidék elitjének tagja lesz szerencsétlen házasságá­val. Nem véletlen hát, hogy alakja jelképpé, szimbólummá nőtt, hogy éles irodalomtör­téneti vitákra adott okot, hogy az utókor máig is csodálattal, valami furcsa érzés izgalmával olvassa végig élettörténetét, hogy Lamartine megsiratta „nagyon is szigorú büntetését”, s hogy ma a kritika „a Lajos Fülöp-i társadalom gúzsbakö- tött és lázadó rabnőjeként ma­gasztalja”. Lőkös István Nagyon szeretem a pontos és precíz híre­ket, ahol minden adat I] és szám maga és más :| helyett is beszél. Ezek után érthető, hogy milyen nagy megelé­gedéssel olvastam ama hírt, hogy az IBUSZ disznótoros I túráin részt vevő 2500 fővárosi, eddig ..majd­nem másfél kilomé­ternyi hurkát és kol­bászt fogyasztott el”. Hűha, ez aztán igen, ez aztán a precizitás: másfél kilométernyi! S megjelent lelki sze­I meim előtt az újság­író, akik lélek- és gyomorszakadva lo­hol az ibuszosokkal, kezükre csap, mielőtt a hurkát, kolbászt a szájukhoz emelnék, mert azt előbb gon­dosan le kell mérni, nehogy tájékozatlan maradjon az a sze­rencsétlen olvasó. Hiányérzetem még­is maradt! Egyetlen szó sincs arról, hogy hány tölteléket ettek meg a toros káposz­tákból? Vagy toros káposz­ta nem jár az IBUSZ utasainak? Helytelen, Kérem a panaszkönyvet, hogy beírhassam ezt is, meg a hírt is! A Magyar Hirdető Vállalat kiadásában a közelmúltban öltöt testet: „Az Egerből in­duló és oda érkező autóbu­szok menetrendje”. A hasznos kis füzet homlokán ott ékes­kedik a felirat: „Téli menet­rend”, amely az október 29- től 1962. május 26-ig érvényes hivatalos kiadvány helyi ada­tait tartalmazza. A 36 oldalas rtalomból 22 teljes oldal ' --‘tés teszi „kifizetődővé” a .-ményezést — hiszen ne edjük el —, aí ingyen osz­togatott reklámfüzetben a me­netrend csak ráadás — mond­juk meg őszintén, hasznos és praktikus ráadás. A hirdetés egyik alapvető kelléke az időszerűség kell legyen,, mert ha nem így van, akkor nevetségessé válik. Így van ez a füzetkében is. Meg­döbbentően humoros sorok ol­vashatók a 31. oldalon: „A legolcsóbb és legjobb szórakozás a mozi! Járjon nyáron is moziba! Látogassa az egri és gyöngyösi kertmozi­kat, ahol a legjobb filmek ke­rülnek bemutatásra. (A kert­mozikban szabad a dohány­zás!) ★ Figyelem, egri kereskedelmi, ellenőrző szervek! Az olasz gesztenye igen fi­nom csemege, így december táján. Az üzletekben is kap­ható néha. De, aki éles szem­mel jár-kel, érdekes módon rátalál erre az árucikkre — az egri piacon is —, méghozzá egy kofaasszonynál! Az ára nem túlságosan csalogató: 20 forint kilogrammja! OO. Hogyan juthat egy maszek piaci árus legális keretek kö­zött ólasz gesztenyéhez? Vitat­hatatlanul csakis úgy, hogy azt olcsón megvásárolja az állami kiskereskedelemnél — például Budapesten — és itt Egerben — borsos felárral — továbbadja. Az efféle kereskedelmi tevé­kenységből nem kérnek az egri piacon vásárló háziasszo­nyok! ★ A következő tüskeszúrás sa­ját magunknak szól — kellő önkritikával bírván. Legutóbb szóvá tettük egy cikkünkben a kevés egri szo­bor ügyét. Sajnálatosan ki­maradt az amúgy is rövidke felsorolásból a strand előtti, Petőfi téren, a költő szobra. Na, dehát, hogy a hiba teljes legyen — hiszen a lónak négy lába van, mégis megbotlik -—, tévesen közöltük azt is, hogy a Dobó szobrot Kisfaludi Stróbl Zsigmond készítette. Mint Orbán József szobrász- művész felhívta a figyelmün­ket, a szobor liptóüjvári Stróbl Alajos munkája. ★ Egyes városok rengeteg pénzt áldoznak, hogy . gyógy­vízhez jussanak. Egerben már évszázadok óta, naponta sok százezer liter értékes, rádium- emanációtartalmú langyos gyógyvíz folyik el — és ki­használatlanul! Valamikor, a múlt század első felében, az egri orvosok legjava, közte, a fürdő első orvosa, Fejes Mi­hály uram is, arról álmodor zott, hogy Eger valaha or­szághíres lesz értékes gyógy­vize, gyógyfürdője révén... Ma, amikor a nép vette ke­zébe a föld méhének ezt a páratlan kincsét is — ne ál­modozzunk tovább, lépjenek a cselekvés széles mezejére az illetékesek és a papírosterve- ket valósítsák meg, tegyék meg ebben az irányban leg­alább az első, határozott lépé­seket. Higgyék el az illetéke­sek, hogy minden eredmény­telenül elröppent esztendő, soha vissza nem térő alkal­mak hosszú sorát temeti el, hiszen szinte hónapról hónap­ra újabb és újabb hőforrá­sokra bukkan a föld gyomrá­ba hatoló fúró vasa és az élel­messég nyomán egyre több és több, újabb és újabb fürdő létesül. Miért éppen az egri rádiumemanációtartalmú lan­gyos gyógyvízzel pazarlunk ilyen hihetetlenül bőkezöség- gel?,.. Nehogy azt mondják kedves olvasóink, hogy a sajtónk csak más hibáját látja, meg, és ve- szí észre — bökjünk egy kis tüskét a Népújság december; hó 2-iki számának 3. oldalán meglapuló kis hírecske, név szerint ismeretlen, íródeákjába is. „Ismeretlen nevű feliratok” — adja hírül a cikkecske cí-; me. A szövegből megtudjuk,; hogy a ’ távoli Kurili-szigetek; egyikén eddig „ismeretlen írás­jelekkel borított négy szikla-; darabot talált” egy arra járó; expedíció. Most fáradoznak a kutatók a szövegek megfejté-; sén. Nem „ismeretlen nevű fel­iratok” kerültek tehát a derék kutatók kezébe, hanem „isme retten nyelvű” feliratokról; kellett volna hírt adnia a cik­kecske írójának ! ★ Akik az esti és éjjeli vona tokkal jönnek be Füzesabony ból Egerbe, a legszomorúbb; kép fogadja sokszor a vasúti kicsikban mindenképpen jobb sorsra érdemes utasokat. A; vagonoknak sokszor egész; sora nincs kivilágítva, vagy; csak egyik-másik fülkében ég egy-egy gyérfényű körte. Jog gal-elvárják az utasok, hogy­ha már jegyet adott nekik a: MÁV, akkor gondoskodik a: vasúti kocsik kivilágításáról is, és nem teremt sokszor! egészen hasonló* állapotokat amilyeneket már 1945-ből *si került elfelednünk. Sugár István Most már éppen ideje be­szélni a színházról, hiszen na­pok kérdése és kész a régen várt játéktér, hogy újra szó­rakoztathassák a színház mű­vészei az egri és a Vidékről beutazó színházlátogató kö­zönséget. Mi is a jelenlegi helyzet? .A színház műszaki gárdája — nem várva senkire — Lohr Ferenc és Hofer Miklós hang­mérnökök tervei alapján. Szatmári István műszaki fel­ügyelő közvetlen irányításával, nekifogott a munkának. Fel­szerelték a hangtörő falakat, az álmennyezetet, most emelik bé az utolsó hangdobozokat, s már kedden megtartják a mű­szaki, illetve a hangpróbát, minden remény megvan arra. hogy most már a hangfalak és a hangdobozok megteremtik a jó akusztikát. A hangmér­nökök eddigi mérései alapján az akusztika vetekszik az Er­kel Színház akusztikájával. ★ Mivel nyit immáron másod­szor ebben az évadban a szín­ház? Ismét prózával, mégpedig Sartre A tisztességtudó utca­lány és Merimée A művésznő hintája című vígjátékával. A két darabban Stefanik Irént, Magda Gabit láthatja a közön­ség, rajtuk kívül más nő nem szerepel a két darabban! A férfiszereplők ezúttal: Varga Tibor, Pálffy György, Fonyó István, Dánffy Sándor, Qordon Péter, Földessy Sándor és Kovács Jenő. Rendező: Hor­váth Jenő. ★ Sásdi Jenő művészeti titkári? kényes kérdés elé állítottuk. — Mondja meg, hogy a gye­rekekről, a kicsikről, hogyan gondoskodik a színház például karácsonykor? — .. .hogy is mondjam ... Folynak a tárgyalások a Fil­harmóniával __ Mi ért a filharmóniával? Hiszen a színház igazán meg tudná oldani a gyerekek két éve megszokott karácsony délutáni műsorát! Ügyis fájó pontja a szülőknek, gyerme­keknek egyaránt, hogy a 8—14 éves korosztály nem kap sem­miféle produkciót. Egy évben legalább 4—5 megfelelő darab elkelne a kisebbeknek is, hi­szen ők lesznek a későbbi szín­házlátogatók, ők tanulják majd a nagy írók nagy drámáit, s ha valamilyen módon nem vezetjük be őket a helyes szín­házi azenüéletbe, akkor újra felnő egy „csak a CsárdáskU rálynő a valami” felfogású gárda. Vannak jó mesedara­bok, igényes ifjúsági regények, ezeket kellene feldolgozni és bemutatni, s erre már most jó lenne gondolni, hiszen 8—14 éves korig is több ezer gyerek él Egerben, s környékén! ★ A felnőttek nem panaszkod­hatnak, mert a színház kará­csonyi meglepetése a kedves Kálmán-operett lesz, a Mont­martre! ibolya, egyben ez lesz az új színházépületben elsőnek bemutatott operett. Karácsony és újév között egy érdekes benti bemutatóra kerül sor: Hans Pfeifer Lampionok ün­nepe című darabját mutatja be a színház együttese. A vi­déki közönség most az egyszer előnyösebb helyzetben volt, mert például ezt a darabot is látták már november 24-én a tarriaőrsiek, ott volt a bemuta­tója. Ennyit az ünnepi műsor­ról. Szilveszterről majd más­kor. Ez az év legmulatságosabb napja, megvárjuk hát a végső és legjobb színházi ötletekét. Rendezők tanácskoznak a színház gazdasági irodájában, mert ebben a pillanatban ugyan hol is tanácskoznának? Nincs elég helyiség, még a pró­ba sincs megoldva szombaton és vasárnap. Szüksége van a diákoknak, a művelődési ház­nak, a... egyszóval minden­kinek arra a teremre, amelyik­ben hétközben csak-csak meg­vannak a színészek. Ez az egyik fő gondja a színház rendezőgárdájának, a másik pedig, amin éppen most törik a fejüket,. a következő három darab szereposztása. Ez, gon­dolom, olyan várakozást idéz­het elő a színészekben, mint a gyárban a prémium. Mert nem mindegy ám az, hogy ki mi­lyen szerepet kap, ki mit fog játszani. Színész és rendező, színház — és nem utolsósorban — a néző szempontjából fon­tos dolog ez a jó választás! Nos? Melyek ezek az új dara­bok? Szigligeti—Tabi—Vincze Pá­rizsi vendég című zenés vígjá­téka, Dávid Teréz Dodi című színműve és M. Achard A vi­lág legszebb szerelme című lírai szatírája — adja meg a felvilágosítást a művészeti tit­kár. — És a szereposztás? — Pszt!... Most születik!..« >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom