Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-09 / 290. szám

1981. december 9,, szombat *

NÉPÜJSÍG

3

A nyugat-berlini faló

Egymillió kétszázezer lepkét gyűjtöttek az országban az idén, hogy tudományosan alapozzák meg

a növényvédelmet

Azt hiszem, mindenki naJ- k>tt már a ravasz Odüsszeusz- ról, aki egy remek ötlettel, a hellásziak számára győzelmesen fejezte be a trójai háborút. Falovat eszkábált, finely kerekeken járt, s megpakolta görög harcosokkal.^ A trójaiak várukba hurcolták az otromba tákolmányt. Mikor aztán önfeledten ünnepelték a győzelmet, lerészegedtek; a, ló gyomrából előkerült harcosok pedig kinyitották a várkaput, s az időközben visszatért ostromló seregek- elözönlötték és elpusztították a várost.

Adenauer és a bonni kormány nem nagyon emlékeztetnek senkit Odüsszeuszra, nem idézik emlékezetünkbe az öreg királyt, legfeljebb annyiban, hogy ők sem akarnak jobbat a békének, Európának, a világnak, mint a görög bajnok Paris népének. S ők is elkészítették a maguk kisded falovát, a nyugat-berlini falovat.

1961. augusztus 13-án, mint ismeretes, az NDK kormánya falat emelt a nyugati városrész köré, hogy megszüntesse a provokációkat, s megvédje az ország államhatárait. A fa- fat egyetlen éjszaka építették a német munkások, s ez az éjszaka a kémparadicsom, a.di- verziók megszűnését jellemezte. Nyugaton felhördültek, Jaltára, Potsdamra hivatkoztak, bár a náci szervezőtekkel és a Nyugat-Németországban büntetlenül űzött és terjesztett re- vansista propagandával kapcsolatban soha nem jutott eszükbe ez a két város, ahol megállapodtak a nácizmus teljes szétzúzásában. Egyezmények, jogszabályok azonnal előkerültek a fiókból, leverték róluk a port, s mikroszkóp alá tették a megszállási státusszal

kapcsolatos passzusokat, és Berlin egységére hivatkoztak ők, akik kettészakították az országot.

Most fal választja el Nyu- gat-Berlint a külvilágtól. A fal szimbólum lett, a béke bástyája, ahol a népi rendőrség ellenállásán megtorpannak a diverzánsok, a provokátorok. Adenauerék most erre a falra összpontosították a tüzet. Eddig egyszerűen, minden magyarázat nélkül elzárkóztak a tárgyalások elől, most azt hangoztatják, ha lebontják a falat, tárgyalóasztalhoz ülnek. S ennek a képtelen álláspontnak akarják megnyerni a nyugati hatalmak támogatását is. — Nem nehéz — gondolják Bonnban, hiszen tudják, hogy a nyugati vezető körök nem nagyon erőltetik magukat a tárgyalásokért. Persze, eddig még a nyugati politikusok sem igyekeztek elkötelezni magukat emellett az őrült politika mellett. A nyugatiak tudják

— volt idejük tudomásul venni, ha ennek nem is adnak hangot propagandájuknak! —, hogy az NDK és a Szovjetunió nem tekinti alku tárgyának a demokratikus köztársaság biztonságát, erről eleve nem is indulhat tárgyalás.

— Csak a fal lebontása után! Nyugat-Berlin az NSZK része!

— kiabálnak Bonnban, s ezek mellé a követelések mellé fel akarják sorakoztatni szövetségeseiket is. Nem kétséges, hogy ilyen alapon nem tárgyal a Szovjetunió, tehát az akció eleve a tárgyalások megtorpedózására indul. Ha mégis tárgyalnának, az meg csak az ő számukra lenne előnyös. Nyugat-Berlin tehát a bonni politikusok terveiben a falp szerepét tölti be, amely bé

akar tömi a fal, a Nyugat- Berlin köré emelt fal,' és a szocialista diplomácia bástyái mögé, csöppet sem jobb szándékkal, mint a pár ezer évvel ezelőtti faló. Ugyanakkor ez a betörés kockázatmentes is, mert ha elutasítják a bonni javaslatokat — amennyire egyáltalán javaslatnak lehet nevezni ezt a provokációs jellegű blöfföt —, megmarad a diplomáciai status quo. Ez is csak Bonnak használ. Ha Trójába nem viszik be a falovat, az ostromlók nem sokat veszítenek, — igaz, hogy nem is nyernek semmit. A nyugat- berlini faló Adenauerék számára mindenhogyan győzelemmel kecsegtet. — legalábbis úgy hiszik Bonnban. Ha beengedik, ha nem .. .

Hogy az ókori példánál maradjunk: Kasszandra ellenezte, hogy a faló a kapun belül kerüljön. A szocialista diplomácia józansága, tapasztalata kasszandrai éberséggel, de annál sokkal nagyobb sikerrel hiúsítja meg az adenaueri álmokat. Felismerte azonnal ennek jelentőségét, ieazi céljait, s a faló csak kiagyalóit járatja le, ismételten dokumentálja, hogy Bonn urai nem törekszenek megegyezésre, sőt céljuknak tekintik a békés törekvések elgáncsolását.

A trójai faló emlékét megőrizték a görög mondák, az eposzok, a nyugat-berlini faló esetét a diplomáciai köntörfalazás, az intézményesített és hivatalos mezbe öltöztetett otromba bűvészkedések, a provokatív szájhősködés, a felelőtlen handabandázás elretten, tő példájaként őrzi majd a népek emlékezete.

Krajczár

Egyelemi tanszékek irányítják a jövőben az orvosok . továbbképzését

Magyarországon állami feladat az orvosképzés.

A Minisztertanács novemberben elhatározta, hogy az orvostovábbképzés színvonalának emelésére felsőfokú oktatási intézménnyé kell kifejleszteni az Orvostovábbképző Intézetet, s az intézetben egyetemi tanárok által vezetett tanszékeket kell felállítani. Most jelent meg a minisztertanácsi határozat végrehajtását szabályozó egészségügyi miniszteri utasítás. Eszerint egyelőre 18 tanszéket szerveznek, amelyek felelősek az egész országban folyó orvostovábbképzésért. A jövőben a tanszéki rangra emelt kórházi osztályok az egyetemi klinikához hasonlóan működnek, s eddigi gyógyító munkájukon kívül ellátják a szakmájukba tartozó orvosok továbbképzésének egy részét, valamint irányítják és ellenőrzik a nem saját osztályukon folyó továbbképzést.

Az orvostovábbképző intézethez tartozó tanszékek létesítését nem kötik helyhez vagy intézethez. Egyelőre 14 tanszék az Orvostovábbképző Intézet osztályain alakul meg.

Az egészségügyi miniszter kiírta a pályázatot az Orvostovábbképző Intézet 18 egyetemi tanári állására. Az érvényben levő jogszabályok szerint a pályázat lejárta után a Minisztertanács nevezi ki az új egyetemi tanárokat. (MTI)

Az idén mintegy 1 200 000 lepkét és egyéb rovart „gyűjtött be” az ország 31 fénycsapdája, — amint dr. Kovács Lajos, a Természettudományi Múzeum tudományos munkatársa elmondotta — a világ első ilyen kiterjedt, egész országot átfogó gyűjtőhálózata.

Ezek a fénycsapdák, viszonylag egyszerű berendezések. A mezőkre, rétekre, sőt, újabban erdőkbe is kihelyezett villanyégők, felettük fémtetö, alattuk hatalmas fémtölcsér. A fény által odacsalogatott, éjszaka repülő rovarok, lepkék a tetőnek ütődve behullanak a tölcsérbe, s ott az alája erősített üvegből feláramló kloroformtól elkábulnak.

Az immár 10 éve tartó óriási arányú lepkegyűjtéssel máris jelentős eredményeket értek el. A lepketömegben, amelyet aprólékos munkával egyeden- kint vizsgálnak végig,, húsz

„ Elcserélném gyermekemet egy autóért"

Az amerikai Utah állam Salt Lake City nevű városában egy házaspár hirdetést adott fel, amelyben közölte, hogy hathónapos kislányát elcserélné egy használt autóra. A háromgyermekes családot letartóztatták, a férfi védekezésül kijelentette, hogy sürgősen szüksége van az autóra, mert enélkül nem tud munkát keresni.

olyan fajt találtak, amelyek hazánkban ezt megelőzően még nem kerültek elő, sőt közülük két-három faj, eddig az egész világon ismeretlen volt.

És itt a tudományos és a gyakorlati szempontok már kapcsolódnak is: az újonnan felfedezett fajok között három kártevő is akadt. A munka gyakorlati jelentősége ugyani* éppen azért rendkívül nagy, mert a nagyarányú gyűjtés révén a kutatók évről, évre figyelemmel tudják kísérni, melyik kártékony faj indult a szokottnál nagyobb elterjedésnek és melyiknek a szaporodása állt meg, vagy kezd csökkenni.- Ez viszont a növényvédelem illetékes tényezőinek biztos támpontot ad arra, hogy előre elkészíthessék a részletes „haditervet” a következő év legveszélyesebbnek ígérkező kártevői ellen. (MTI)

Catania lakossága november 7-én kellemes illatra ébredt. A városi hatóságok az éjszaka folyamán fenyőillatú vízzel locsolták az utcákat. Az öntözés csak a belvárosra terjedt ki, de a nagy sikerre való tekintettel elhatározták, hogy ezen túl a külvárosokat is „parfü- mözik”.

99

ŰSZERKLINIKA"

Hasznos módszerek:

Asszonyok szabadnapja

Cafaniában illatosítják az utcákat

Hatvanban tétován kérdezősködünk: merre is kell menni, hol találhatjuk meg az £ szakmagyar országi Áramszolgáltató Vállalat hitelesítő állomását... Végre valaki megmagyarázza. Ismét más az utcát is megmutatja: erre kanyarodjunk be. A szűk, gondozatlan mellékutcákban kásás, ragadós ősei sár frecs- csen szét az autó kerekei alól.

Földszintes házak tömegéből emelkedik ki az emeletnyi épület. Udvarán nagy felfordulás... sóderhalmok, malte- ros pallók, mészoltógödör, s megannyi, építkezésre emlékeztető dolog.

— Több mint egy éve már, hogy elkezdték a felújítási munkákat, másfél milliós költséggel — mondja Baranyai József, a hitelesítő állomás helyettes vezetője, markáns, fiatal, fekete férfi. — Felépítettek már egy teljesen új, raktárépületet is. Rendbehozták belülről is a helyiségeket, új vakolatot, festést kaptak a falak, friss parkettázást a szobák. (

Az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat hatvani hitelesítő állomása már kerek 30 esztendős működésre tekinthet vissza. De az újságíró térképén eddig fehér folt volt, ismeretlen „terep”. A 30 esztendő alatt nevét sem említették az újságok ennek a kis füzemnek”. Pedig fontos munkák folynak itt...

Egész Észak-Magyarország fogyasztás-mérőinek javítása, beszabályozása történik a műszerasztalokon.

Tízévenként cserélik ki a fogyasztásmérőket. Tíz év leteltével azokat újra szabályozni, hitelesíteni kell, hogy az áramfogyasztásokat pontosan mutatni tudják. A fogyasztás - mérőket apró darabjaikra, alkatrészeikre szedik szét, megtisztítják; a hibás szerkezetek alkatrészeit kicserélik, megjavítják s azután különböző ter: helések mellett kerülhet sor a műszerek beszabályozására.

A hitelesítő állomás tevékenysége azonban nemcsak a fogyasztásmérők javításából áll. Komoly műszerek — mutatós műszerektől a különböző mérőberendezésekig — kapják vissza itt „egészségüket”. Olyan ez az üzem, mint egy klinika; a meghibásodott, elgyengült „beteg” műszerek újjávarázsolva, , megerősödve, üzemképesen kerülnek ki innét.

— Persze, a műszerek javítása még korántsem olyan kielégítő ütemben folyik, ahogyan az kéne — mondja Baranyai József. — Egy korszerű műszerjavítóműhely létesítését tervezzük, ahol a szükséges feltételek között megfelelő kapacitással dolgozhatnak embereink.

A feltételek nagyobb részt már adottak a műszerjavítóműhely létrehozásához. Az utóbbi időben sok új berendezést kaptak munkájuk megkönnyítéséhez. Alapműszereket, kompenzátorasztalt, egy műszerész-esztergát, egy pat- ronos és tokmányos megoldású

esztergagépet és egy német gyártmányú órás-esztergapadot.

A harmincéves hitelesítő állomás teljesen megújul, megfiatalodik. Fejlődik, hiszen megnövekedett feladatok teljesítése vár az itt dolgozókra. Kevés kivétellel már minden faluba eljutott a villanyáram, megnőtt a villamosított helységek száma, s a villanyórák, a fogyasztásmérők is megszaporodtak. Ezeket szüntelenül javítani, hitelesíteni kell. E feladatok elvégzésére lelkiismeretesen felkészülnek a hatvani hitelesítő állomás dolgozói.

(P. D.)

Sokszor elhangzik még napjainkban is, — noha az asz- szonyok részvétele a közös munkában jóval nagyobb mértékű, mint akár az elmúlt esztendőben is —, hogy a nőkre kevésbé lehet számítani a közösben, mert minduntalan lefoglalja őket a család, a háztartás. Kétségtelen, hogy a falusi asszonyoknak, akiket éppen úgy vár otthon a második műszak, mint városi társaikat, jóval nehezebb dolguk van, mint a férfiaknak. De ezt a nehézséget, le lehet küzdeni, egy kis leleményességgel, és sok emberséggel.

A termelőszövetkezetek többségében 'úgy oldották meg ezt a' problémát, hogy az asszonyok számára ötnapos munkahetet tartanak, s szombaton minden asszony odahaza marad, hogy elvégezze a hét közben felgyülemlett nagyobb munkákat, rendbehozza a házat és a családot. Ennek a szombati szabadnapnak a biztosítása azonban a sürgős munkák, — mint az aratás, vagy a szüret — idején nehézséget okoz a szövetkezetnek is.

A boldogi Béke Termelő- szövetkezet asszonybrigádja, a vezetőség javaslata alapján nem egyszerre veszi ki a szabadnapját, hanem úgy osztották be a munkát maguk között, hogy mindennap öt másik asszony otthon marad. így- a brigád többsége mindennap,

TÖKÉLY

— a javítással elégedett vagyok, csak ez eredetileg hűtőszekrény volt.

Marcsiról tizenhatan írták a névtelen iskolai dolgozatban, •hogy öt szeretik' a legjobban. >'Tizenhárom éves és olyan mangas, hogy a legtöbb húszéves ■lány is alacsonynak számít miellette. Kicsit félénk a tekin- •tete, mint az őzeké. Állandóan [félszeg mosoly remeg a szája •szögletén, s ha ritkán nevet,

•hangtalanul mutatja gyönyörű •fogát. Nem is tudja, hogy mi- ■lyen szép. Elsős korától colos- mák hívják. Szeretne elbújni,

!úgy mint a többiek, észrevételen lenni, de soha nem tud,

>mert az utolsó pádból is kimagaslik. Ha olyan lenne, mint a ’•harmadik, negyedik padban

•ülök, akár útkuncoghatná, vagy '•szunyókálhatná az órát, mint [némelyik teszi, ha nem fér a •bőrébe, s kamasz-hetykeséggel, [ki akarja hívni maga ellen egy- •,egy türelmefogyott tanárát.

•Marcsi ül, figyel és halkan, >jszabatosan felel, ha felhívják. •Egyébként jelentkezni soha ‘•nem szokott. Magától egyetlen [alkalommal állt csak fel, egy '•osztályfőnöki órán. kipirulva, •izgatottan. Szokatlanul hango- '•san kezdte el mondókáját, azután megakadt, elsírta magát és •leborult a padra. Egy évvel ezelőtt történt ez. Azóta a lányok '•gyöngéd rokonszenve fogja kömül, amely a dolgozatíráskor is '•megnyilvánult. Colosnak sem '•hívják már, csak páran, akikének még rá jár a szájuk. Azon !a bizonyos osztályfőnökin egy '.pillanatra fellebbent a fátyol '.Marcsi titkáról.

Zsuzsa néni, az osztályfőnök, iazt igyekezett megmagyarázni, ihogy a verés elqvv.lt nevelési >módszer ugyan, de meg kell éretem azt a szülőt, akinek a keze >néha eljár, hiszen fáradtan imént haza munkából, lehet,

Napsütésben

hogy sok gondja is van, elvárja hát a gyermekétől a tiszte-, lelet és gyöngédséget, még akkor is, ha pillanatnyilag úgy tűnik, éppen a szülő igazságtalan. A lányok — délelőtt lévén, s talán viharos otthoni előzmények után hallgatták az osztályfőnököt —, úgy érezték, estére megtisztult lélekkel várják haza majd a szülőket, s akkor is fejet hajtanak előttük, ha véletlenül nem lesz igazuk. Egyedül Marcsi kék szemében csillogott sokkal több fény, s szempillája ’ türelmetlenül le. lecsapódott, szája szögletéből eltűnt a mosoly, olykor idegesen megrándult. Meg sem várva, hogy engedélyt kapjon az osztály hozzászólásokra, kiugrott a pádból és erélyesen, keményen hozzákezdett:

— Ne tessék haragudni, de ebben én nem tudok igazat adni! Engem az anyukám soha nem ver meg, és én is úgy szeretem, vele mindig ki tudok jönni, mert megért és én is megértem, de apuka megver!

— De kislányom, nem gondolsz arra, hogy hibás lehetsz valamiért? — kérdezte az osztályfőnök, mire Marcsi:

— Hibás? Mindig? És mindenért? Engem mindenért megver apukám... Nem tetszik tudni, milyen... milyen kegyetlen...

Ekkor borult le a padra zokogni.

Az osztály döbbenten hallgatott. Senki sem kérdezett tőle semmit, de lassan sok mindent megtudlak. Azt, hogy Marcsi mamája ugyanilyen

szép, és kedves, mint a lánya, s Ijpgy a papa mérnök, sokat utazik, hetenként többször van vidéken, mint idehaza. Ha megjön, mind a ketten fétnek tőle, noha szereti őket, csak az a véleménye, hogy a mama nem ért a neveléshez, gyönge és hajlítható, soha nem verte még meg a gyereket, pedig szerinte anélkül nincs nevelés. A lányoknak már magas kritikai érzékük van, a dolgok között megkeresik és gyakran fel is fedezik az összefüggéseket. Egymás közt sokat beszéltek Marcsi titokzatos, gonosz pápájáról és tiszta szívből segítettek gyűlölni. Marcsit viszont úgy kezelték, mint egy beteget, aki előtt nem szabad sajnálkozni, a betegsége miatt. Később megtudták, hogy Marcsi azért nem lehet úttörő, mert a papája nem engedi. Ezen viszont már annyira csodálkoztak, hogy meg is kérdezték tőle, csakugyan igaz-e? Egy osztály néma gyűlölete áradt a titokzatos és kegyetlen apa felé. Ugyanakkor valamennyien sértve érezték magukat, hiszen Marcsi kivételével úttörők voltak. Az osztályfőnök többször beszélt Marcsi mamájával, aki mindannyiszor sírt és tehetetlenül mondogatta:.

— Hiába próbálok beszélni vele, nem engedi... Ha erőltetném, tönkremenne a házasságom... Azt mondja: vigyázni kell a lányra, nehogy elvadítsák... Mert, tetszik tudni, ő nagyon vallásos és szigorú... Én nem bánnám az úttörőt, hiszen

még szombaton is dolgozik, a ugyanakkor az asszonyok számára is biztosított a heti egy szabadnap. A tsz is jól jár ezzel, meg az asszonyok is. Hogy aztán melyik nap melyik öt asszony váltja egymást, ez már az asszonybrigád belső ügye, a legjobb belátásuk szerint váltják egymást, s minden héten más és más napra jut a szabadidő. A szövetkezetiek ezzel az igazán nem nagy szervezéssel még nagyobb kedvet adtak az asszonyoknak a munka végzéséhez, s ugyanakkor a család sem lehet elégedetlen, mert otthon is rend és tisztaság van a boldogi tsz-asszony házalóján. ' —d.

látom, mennyire szeretne belépnie gyerek, de mit csináljak...? Talán, ha egyszer fel tetszene jönni hozzánk, olyankor, amikor ő is otthon van...

Zsuzsa néni felment egyszer. Eredmény nélkül távozott és végtelenül sajnálta Marcsit. Ettől kezdve különös szeretettel törődött a kislánnyal, s óra után néha sokáig le-föl sétálgatott vele, de soha nem hozta szóba sem az úttörőtagságot, sem az édesapát. Könyvekről, moziról beszélgettek és néha csak annyit kérdezett:

— Hogy vagy, Marcsi?

— Köszönöm szépen, jól — mondta a kislány és elpirult.

Ilyenkor az osztályfőnök megfogta Marcsi varkocsát, és anyásán megráncigálta:

— No jó, majd máskor beszélgetünk, most sietek.

Aztán a természetjáró-raj első, nagy, őszi kirándulására ő is' jelentkezett. Senki nem kifogásolta, hogy nem úttörő. Amikor harmadszor • mentek kirándulni, kilépve a kapun, összetalálkozott az osztályfőnökkel. Együtt mentek a gyülekezőhelyre. Amint elhagyták Marcsiék utcáját, a kislány hátrafordult, körülnézett, majd mosolygós titokzatosan odasúgta:

— Tessék várni egy kicsit.

Egy piros nyakkendőt húzott ki a zsebéből és átadta.

— Ugye, fel tetszik kötni ezt nekem...? Itt már nem látja az apu...

A nyakkendő két, hegyes csücske, mint huncut, ferde felkiáltójel rezzent meg a langyos szélben.

Így lett Marcsi titkos úttörő.

Szemes Piroska