Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-03 / 285. szám

1961. december 3., vasárnap NÉPŰJSAG 5 Egy szobor és az — Dehát, akkor voltakép­pen ... — tárta szét karját és várta, hogy majd a másik mondja ki. — Igen, akkor voltaképpen ... — bólint a másik megértve és egyetértve a félig kimondott gondolattal. ... és a XXII. kongresszus után, amely egyik és nem fő momentumában végérvénye­sen leszámolt a sztálini szemé­lyi kultusszal, sok ilyen félig kimondott , gondolat, óvatos megfogalmazás, s nem egyszer nyílt megjegyzés is hangzott el — a magyarországi 1956-os ellenforradalmat illetően. A megfogalmazás lényege vala­hogy így fogható össze: 1956. október 23-án ledöntötték a budapesti Sztálin-szobrot, az önkény, a személyi kultusz jel­képét. S miután a XXII. kong­resszus is „ledöntötte” a sze­mélyi kultusz mítoszát, lénye­gében 1956 októbere, legalább­is az ellenforradalom első idő­szaka nem volt ellenforrada­lom. Sőt — mondják már egyesek — mi megelőztük a szovjet párt kongresszusát. Miután ez így van — fűzik tovább, de mindig csak félig kimondva a gondolatot — va­jon nem ártatlanul üldöztek-e itt olyan vétkekért embereket, amelyeket később éppen, a XXII. kongresszus „rehabili­tált”. S lélekben, gondolatban mór megkezdődik a szerecsen- mosdatás is, nevek merülnek fel. rendőrségi jegyzőkönyvi 1 megállapítások helyébe idéze­tek kerülnek a kongresszus anyagából, meghökkentően jól ismerve a kongresszus tárgya­lásainak idevonatkozó részét, leszűkítve a jelenkor törté­nelmének legnagyobb jelentő­ségű tanácskozását a személyi kultusz témakörére, kiragadva a tetszőt, megfeledkezve a jTnem idevágó tézisek”-ről. Mi tehát az igazság, éppen a 3ÍXII. kongresszus fényében? Lehet-e, akár félévtizeddel is. a magyarországi ellenforra­dalom után ismét és újra az 1956-os „események”-et jó­szándékkal, vagy éppen na­legjobbjai, a szocializmus kommunizmus elszánt harco­sai, az internacionalizmus eszi méjének legkövetkezetesebb hordozói éppen a kommunis­ták érdekében, a kommunista társadalom sikeres felépítésé­ért, a békéért, a népek egyen­jogúságáért szálltak szembe és győzték le, számolták fel a személyi kultusz minden ma­radványát, leplezték le a régi és káros módszerek, elvek képviselőit. Magyarországon 1956-ban, ha a felszínen egye­sek tiszta vizet is láttak és akarnak most is látni, a mély­ben azonban olyan erők mű­ködtek, amelyeknek csak ria­dót jelentette a szobor ledön­tése, a kiadott mézesmadzag­nak szánt „szent” jelszó! Nem nehéz visszaemlékezni, ho­gyan váltak ezek a jelszavak szinte óráról órára tartalmuk­ban is, formájukban is mind „zöld-színűbbekké”, mint moz­gósították a börtönök, a fa­siszták, a huligánok újabb egységeit ama zászló alá. amelynek nemcsak nyelét, de lobogóját is „külföldi” anyag­ból készítették. Még az ifjúság éppencsak- hogy, megindult az utcákon, még csak azon folyt a tanako­dás a jószándékúak körébe-', hogy a Himnuszt énekeljék-e előbb vagy az Internacionálét, amikor határainkon túl már szervezkedtek a nyilasok, a csendőrök, volt földbirtokosok, amikor már határainkon belül, nem is kevesen, kidolgozott taktikai terv alapján készít- gették a megrohamozni szán­dékozó középületeket, a letar­tóztatásra kerülő kommunis­ták névsorát. Szó sem volt itt „Tiszta égbolt”-ról, szó sem volt szocializmusról, munkás­hatalomról, még kevésbé az internacionalizmus eszméjéről, s legkevésbé a szovjet néppel, párttal, a szovjet kormánnyal való együttműködésről. Emlékezetes az a meghatá­rozás az ellenforradalom okai­ról, amelyet az MSZMP 1956 decemberében közreadott, mé­igazság Furcsaságok karácsonyra Az amerikai áruházak új karácsonyi katalógusaiban ol-! vastuk az alábbi „remek” aján- ! dék-ötleteket: gyémántokkal díszített légyfogó, speciális I „hajkefe” kopaszok számára,! nerccel díszített fogkefe és ! olyan esernyő, amelynek fogó- ! ja üreges és egy negyedliter ! likőrt lehet tartani benne. Vé- gül kesztyűvel ellátott kon- zervnyitót is kapni, nehogy a : konzervet felbontó személy be- piszkítsa az ujját. Ultrahanggal működő töltőtoll Igen érdekes íróeszközt ter­veztek egy amerikai gyárban. Látszólag semmiben sem kü- ; lönbözik a szokásos töltőtolltól, ; de ahhoz, hogy írni lehessen vele, nem szükséges sem tinta, sem festékanyag. A töltőtoll ultrahang-hullámokkal rpűkö- dík, amelyeket apró kvarc­generátor sugároz ki. A toll- ; hegy vége a papíron máradan- • dó és igen vékony nyomot ; hagy. Az új találmány rendkí- '• vül előnyös, szinte pótolhatat- j lan precíziós műszerek gyártá- \ sánál, például különböző mű- : szerek, anyagok skáláinak és feliratainak elkészítésénél. Takarók krepp-papírból A svéd Nyköping város egyik gyermekkórházában si­kerrel próbálták ki a krepp-; papírból készült takarókat,; amelyek elég olcsón előállít-! hatók, tehát használat? után el- ; dobhatók. A krepp-papírtaka­rók ugyanolyan melegek és; könnyűek, akár a pehelypapla­nok. vagy a gyaplútakarók, de ; lényegesen higiénikusabbak. Vasárnapi jegyzetek Jlz öregek napiéról Van-e szebb, mint embereknek visszaadni az életkedvet, ezt a hitet, hogy szükség van még rájuk, hogy nem felesleges terhet jelentenek a földön. Ezt és nem kevesebbet tettek a nőtanács asszonyai, amikor megyeszerte minden község­ben megtervezték és megszervezték az „öregek napját”. Eze­ken a napokon megható találkozókra került sor. A kultúr­termekbe, vagy ezek híján a tanácstermekbe hívták meg vasárnap délutáni tere-ferére az öregeket. Az ajtóban a leg­kisebbek, az óvodások fogadták mindenütt virággal a nagy­mamákat, nagyapákat, utána úttörők, kiszesek szórakoztat­ták színes, kedves, nevettető műsorral őket, s hogy a komoly szónak se legyenek híján, a felnőttek egy-egy „képviselője” beszélt arról, hogy az öregeket ma egy-egy falu. egy-egy ter­melőszövetkezeti közösség szeretets veszi körül. S az öregek könnyesen, vidáman emlékeztek ezeken a találkozókon. Fel­elevenítették a rég múltat, azokat az esztendőket, amikor még erejük teljében dolgoztak, emlékeztek porladozó társaikra és sck-sok szíves szóval köszönték a vendéglátást, mely rend­szerint. tea-, kávé-, vagy sütemény-kinálgatással ért véget. E kedves találkozók, az öregekről való szeretetteljes megemlékezés sok-sok idős embert bírt szólásra. S talán mindannyiuk érzéseit fejezte ki Ostoroson az öreg özvegy Bak Sándomé, amikor az életéről beszélt. Arról, milyen ke­servesen nevelte fel gyermekeit, milyen nehéz volt a ^ifero, hogy férje az első háborúban szerzett , betegségébe 17 eszten­dei szenvedés után itt. hagyta. S mennyire félt akkor az öreg­ségtől, hiszen láthatta, falujában mi a sorsa annak, aki nincs­telenül öregszik meg. Az ilyen emberből a föld terhe lett, akit a család szívesebben látott volna már kint a temetőben. — Csak azt sajnálom — mondta —, hogy nem hálálhatom, meg azt, amit én kaptam. Hogy én már nem teher vagyok itt, s nincstelen létemre is kijár nekem a tisztelet. Es a tisz­teleten túl még segítenek is. Járadékot kapok a szövetke­zettől, nem sok, de egy magányos öreg asszonynak elég, ha hozzászámítjuk a háztáji földecskét is, melynek művelésé­ben segítenek. Apró kis színfolt a falu életében az öregek találkozója. A falu nagy ügyei, bajai mellett talán el is törpül, de él az emléke szivet melegítőén azokban, akiknek kezéből már kiesett a szerszám. Megszépíti a hátralevő napokat. Es nem­csak az övékét. Azok, akik már ott állnak az öregség hatá­rán, megkönnyíti a következő éveket. Mert ők már előre láthatják, nem föld terhe többé a munkában megrokkant öreg. — deák — Három „Kuli" = 15 ember megvilágításában, nemhogy rehabilitálni lehet, de csak még súlyosabban, még mé­lyebben elítélni az ellenforra­dalmi árulást, fecsegjenek bár annak első és második szaka­száról. Nem szakaszokról, hanem egységes felkelésről van szó a néphatalom. ellen, a szocializmus ellen, a párt, a kommunisták ellen. S a történelem elég gazda­gon példázza és példázta, hogy ahol a kommunisták a „bűnö­sök”, ott a fasiszták, a hor- thysták, a háború spekulánsai a hóhérok! — Dehát akkor voltakép­pen... — tárta szét a karját ama említett beszélgetésen, s ki nem mondva arra gondolt, hogy akkor itt ugye, voltaképpen nem is volt ellenforradalom, legalábbis kezdetben nem. Voltak ugyan később, bizonyos atrocitások, néhány ember meghalt, néhány üzem tönk­rement, dehát az ' új, ugye, mindig áldozatok árán foglal­ja el a régi helyét. Nos: Magyarországon 1956- ban ellenforradalom volt. Az első pillanattól kezdve el­lenforradalom volt. És nem atrocitások voltak, hanem ban­dita gyilkosságok egész sora, amelyet csak azért nem köve­tett a nagy leszámolás, a hosz- szú kések kései orgoványi éj­szakája, mert - megalakult a forradalmi munkás-paraszt- kormány, és mert volt egy barátunk, amely segítségére sietett a kormánynak, a párt­nak, a népnek. És nem néhány üzem ment tönkre, hanem — ismét idézve a számot — 20 milliárd forinlr kár érte ezt az országot, 11 évvel a második világháború felmérhetetlen anyagi veszteségei után. S nem valami új, hanem na- gyonis régi, nagyonis ismert „valami” akarta a helyét el­foglalni: a fasizmus, a kapita­lizmus. Sztálin szobra, mint jelkép Is, elkerült volna onnan, mert a magyar pártban voltak olyan erők, nem is kis számmal — hisz éppen novértíber 4-e iga­A Hatvani Téglagyárban je­lenleg téli munka folyik. A bányában és a nyersüzemben csendesség van. Pihen az öreg ben régiek, s éppen ezért vi­gyázni kell rájuk, hiszen na­gyobb lehetőség van a meg­hibásodásra. De azért van új gépünk is ■ondják dicsekedve a töb- —, mert a múlt év elején-1 A.'!1_ 1_; _______CU.'H. bá ltak: gyorsabban . . nem győztük kihordani a nyerstég­lát... De mióta megkaptuk az új vontat''1-' ——*’* — “ sorson tem és

Next

/
Oldalképek
Tartalom