Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-03 / 285. szám
1961. december 3., vasárnap NÉPŰJSAG 5 Egy szobor és az — Dehát, akkor voltaképpen ... — tárta szét karját és várta, hogy majd a másik mondja ki. — Igen, akkor voltaképpen ... — bólint a másik megértve és egyetértve a félig kimondott gondolattal. ... és a XXII. kongresszus után, amely egyik és nem fő momentumában végérvényesen leszámolt a sztálini személyi kultusszal, sok ilyen félig kimondott , gondolat, óvatos megfogalmazás, s nem egyszer nyílt megjegyzés is hangzott el — a magyarországi 1956-os ellenforradalmat illetően. A megfogalmazás lényege valahogy így fogható össze: 1956. október 23-án ledöntötték a budapesti Sztálin-szobrot, az önkény, a személyi kultusz jelképét. S miután a XXII. kongresszus is „ledöntötte” a személyi kultusz mítoszát, lényegében 1956 októbere, legalábbis az ellenforradalom első időszaka nem volt ellenforradalom. Sőt — mondják már egyesek — mi megelőztük a szovjet párt kongresszusát. Miután ez így van — fűzik tovább, de mindig csak félig kimondva a gondolatot — vajon nem ártatlanul üldöztek-e itt olyan vétkekért embereket, amelyeket később éppen, a XXII. kongresszus „rehabilitált”. S lélekben, gondolatban mór megkezdődik a szerecsen- mosdatás is, nevek merülnek fel. rendőrségi jegyzőkönyvi 1 megállapítások helyébe idézetek kerülnek a kongresszus anyagából, meghökkentően jól ismerve a kongresszus tárgyalásainak idevonatkozó részét, leszűkítve a jelenkor történelmének legnagyobb jelentőségű tanácskozását a személyi kultusz témakörére, kiragadva a tetszőt, megfeledkezve a jTnem idevágó tézisek”-ről. Mi tehát az igazság, éppen a 3ÍXII. kongresszus fényében? Lehet-e, akár félévtizeddel is. a magyarországi ellenforradalom után ismét és újra az 1956-os „események”-et jószándékkal, vagy éppen nalegjobbjai, a szocializmus kommunizmus elszánt harcosai, az internacionalizmus eszi méjének legkövetkezetesebb hordozói éppen a kommunisták érdekében, a kommunista társadalom sikeres felépítéséért, a békéért, a népek egyenjogúságáért szálltak szembe és győzték le, számolták fel a személyi kultusz minden maradványát, leplezték le a régi és káros módszerek, elvek képviselőit. Magyarországon 1956-ban, ha a felszínen egyesek tiszta vizet is láttak és akarnak most is látni, a mélyben azonban olyan erők működtek, amelyeknek csak riadót jelentette a szobor ledöntése, a kiadott mézesmadzagnak szánt „szent” jelszó! Nem nehéz visszaemlékezni, hogyan váltak ezek a jelszavak szinte óráról órára tartalmukban is, formájukban is mind „zöld-színűbbekké”, mint mozgósították a börtönök, a fasiszták, a huligánok újabb egységeit ama zászló alá. amelynek nemcsak nyelét, de lobogóját is „külföldi” anyagból készítették. Még az ifjúság éppencsak- hogy, megindult az utcákon, még csak azon folyt a tanakodás a jószándékúak körébe-', hogy a Himnuszt énekeljék-e előbb vagy az Internacionálét, amikor határainkon túl már szervezkedtek a nyilasok, a csendőrök, volt földbirtokosok, amikor már határainkon belül, nem is kevesen, kidolgozott taktikai terv alapján készít- gették a megrohamozni szándékozó középületeket, a letartóztatásra kerülő kommunisták névsorát. Szó sem volt itt „Tiszta égbolt”-ról, szó sem volt szocializmusról, munkáshatalomról, még kevésbé az internacionalizmus eszméjéről, s legkevésbé a szovjet néppel, párttal, a szovjet kormánnyal való együttműködésről. Emlékezetes az a meghatározás az ellenforradalom okairól, amelyet az MSZMP 1956 decemberében közreadott, méigazság Furcsaságok karácsonyra Az amerikai áruházak új karácsonyi katalógusaiban ol-! vastuk az alábbi „remek” aján- ! dék-ötleteket: gyémántokkal díszített légyfogó, speciális I „hajkefe” kopaszok számára,! nerccel díszített fogkefe és ! olyan esernyő, amelynek fogó- ! ja üreges és egy negyedliter ! likőrt lehet tartani benne. Vé- gül kesztyűvel ellátott kon- zervnyitót is kapni, nehogy a : konzervet felbontó személy be- piszkítsa az ujját. Ultrahanggal működő töltőtoll Igen érdekes íróeszközt terveztek egy amerikai gyárban. Látszólag semmiben sem kü- ; lönbözik a szokásos töltőtolltól, ; de ahhoz, hogy írni lehessen vele, nem szükséges sem tinta, sem festékanyag. A töltőtoll ultrahang-hullámokkal rpűkö- dík, amelyeket apró kvarcgenerátor sugároz ki. A toll- ; hegy vége a papíron máradan- • dó és igen vékony nyomot ; hagy. Az új találmány rendkí- '• vül előnyös, szinte pótolhatat- j lan precíziós műszerek gyártá- \ sánál, például különböző mű- : szerek, anyagok skáláinak és feliratainak elkészítésénél. Takarók krepp-papírból A svéd Nyköping város egyik gyermekkórházában sikerrel próbálták ki a krepp-; papírból készült takarókat,; amelyek elég olcsón előállít-! hatók, tehát használat? után el- ; dobhatók. A krepp-papírtakarók ugyanolyan melegek és; könnyűek, akár a pehelypaplanok. vagy a gyaplútakarók, de ; lényegesen higiénikusabbak. Vasárnapi jegyzetek Jlz öregek napiéról Van-e szebb, mint embereknek visszaadni az életkedvet, ezt a hitet, hogy szükség van még rájuk, hogy nem felesleges terhet jelentenek a földön. Ezt és nem kevesebbet tettek a nőtanács asszonyai, amikor megyeszerte minden községben megtervezték és megszervezték az „öregek napját”. Ezeken a napokon megható találkozókra került sor. A kultúrtermekbe, vagy ezek híján a tanácstermekbe hívták meg vasárnap délutáni tere-ferére az öregeket. Az ajtóban a legkisebbek, az óvodások fogadták mindenütt virággal a nagymamákat, nagyapákat, utána úttörők, kiszesek szórakoztatták színes, kedves, nevettető műsorral őket, s hogy a komoly szónak se legyenek híján, a felnőttek egy-egy „képviselője” beszélt arról, hogy az öregeket ma egy-egy falu. egy-egy termelőszövetkezeti közösség szeretets veszi körül. S az öregek könnyesen, vidáman emlékeztek ezeken a találkozókon. Felelevenítették a rég múltat, azokat az esztendőket, amikor még erejük teljében dolgoztak, emlékeztek porladozó társaikra és sck-sok szíves szóval köszönték a vendéglátást, mely rendszerint. tea-, kávé-, vagy sütemény-kinálgatással ért véget. E kedves találkozók, az öregekről való szeretetteljes megemlékezés sok-sok idős embert bírt szólásra. S talán mindannyiuk érzéseit fejezte ki Ostoroson az öreg özvegy Bak Sándomé, amikor az életéről beszélt. Arról, milyen keservesen nevelte fel gyermekeit, milyen nehéz volt a ^ifero, hogy férje az első háborúban szerzett , betegségébe 17 esztendei szenvedés után itt. hagyta. S mennyire félt akkor az öregségtől, hiszen láthatta, falujában mi a sorsa annak, aki nincstelenül öregszik meg. Az ilyen emberből a föld terhe lett, akit a család szívesebben látott volna már kint a temetőben. — Csak azt sajnálom — mondta —, hogy nem hálálhatom, meg azt, amit én kaptam. Hogy én már nem teher vagyok itt, s nincstelen létemre is kijár nekem a tisztelet. Es a tiszteleten túl még segítenek is. Járadékot kapok a szövetkezettől, nem sok, de egy magányos öreg asszonynak elég, ha hozzászámítjuk a háztáji földecskét is, melynek művelésében segítenek. Apró kis színfolt a falu életében az öregek találkozója. A falu nagy ügyei, bajai mellett talán el is törpül, de él az emléke szivet melegítőén azokban, akiknek kezéből már kiesett a szerszám. Megszépíti a hátralevő napokat. Es nemcsak az övékét. Azok, akik már ott állnak az öregség határán, megkönnyíti a következő éveket. Mert ők már előre láthatják, nem föld terhe többé a munkában megrokkant öreg. — deák — Három „Kuli" = 15 ember megvilágításában, nemhogy rehabilitálni lehet, de csak még súlyosabban, még mélyebben elítélni az ellenforradalmi árulást, fecsegjenek bár annak első és második szakaszáról. Nem szakaszokról, hanem egységes felkelésről van szó a néphatalom. ellen, a szocializmus ellen, a párt, a kommunisták ellen. S a történelem elég gazdagon példázza és példázta, hogy ahol a kommunisták a „bűnösök”, ott a fasiszták, a hor- thysták, a háború spekulánsai a hóhérok! — Dehát akkor voltaképpen... — tárta szét a karját ama említett beszélgetésen, s ki nem mondva arra gondolt, hogy akkor itt ugye, voltaképpen nem is volt ellenforradalom, legalábbis kezdetben nem. Voltak ugyan később, bizonyos atrocitások, néhány ember meghalt, néhány üzem tönkrement, dehát az ' új, ugye, mindig áldozatok árán foglalja el a régi helyét. Nos: Magyarországon 1956- ban ellenforradalom volt. Az első pillanattól kezdve ellenforradalom volt. És nem atrocitások voltak, hanem bandita gyilkosságok egész sora, amelyet csak azért nem követett a nagy leszámolás, a hosz- szú kések kései orgoványi éjszakája, mert - megalakult a forradalmi munkás-paraszt- kormány, és mert volt egy barátunk, amely segítségére sietett a kormánynak, a pártnak, a népnek. És nem néhány üzem ment tönkre, hanem — ismét idézve a számot — 20 milliárd forinlr kár érte ezt az országot, 11 évvel a második világháború felmérhetetlen anyagi veszteségei után. S nem valami új, hanem na- gyonis régi, nagyonis ismert „valami” akarta a helyét elfoglalni: a fasizmus, a kapitalizmus. Sztálin szobra, mint jelkép Is, elkerült volna onnan, mert a magyar pártban voltak olyan erők, nem is kis számmal — hisz éppen novértíber 4-e igaA Hatvani Téglagyárban jelenleg téli munka folyik. A bányában és a nyersüzemben csendesség van. Pihen az öreg ben régiek, s éppen ezért vigyázni kell rájuk, hiszen nagyobb lehetőség van a meghibásodásra. De azért van új gépünk is ■ondják dicsekedve a töb- —, mert a múlt év elején-1 A.'!1_ 1_; _______CU.'H. bá ltak: gyorsabban . . nem győztük kihordani a nyerstéglát... De mióta megkaptuk az új vontat''1-' ——*’* — “ sorson tem és