Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-30 / 306. szám

1961. december 30.. szombat NEPCjs ág Félévi bizonyítvány pályaválasztási gondok Az utolsó félévi bizonyítvá nyok kiosztásának idején idő­szerűvé válnak a fiatalok pá­lyaválasztási gondjai. Szülő és diák egyszerre teszi fel a kér­dést: mi következzék ezután? Nos, az általános, vagy a kö­zépiskola padjait elhagyó di­áknak pályát kell választania. Vannak előrelátó szülők és fi­atalok, akik erre a fordulatra már jóval korábban felké­szültek. A döntés azonban nem könnyű. Minden szülő azt szeretné, ha a gyermeké­nek életútja sima lenne. Ez nagyon természetes. A pálya- választásnak mindenképpen a realitásokhoz kell igazodnia. Az általános iskola nyolcadik osztályából kikerülő tanulók esetében két véglet a gyakori. Az egyik: a szülő semmikép­pen nem akarja tovább tanít­tatni a gyermekét. A másik: mindenáron erőszakolja a to­vábbtanulást. Sok az olyan szülő, aki azt akarja, hogy a gyermeke mennél előbb kere­ső legyen. Ezek a szülők még a jó előmenetelű gyermek to­vábbi iskoláztatásával sem tö­rődnek. Ez helytelen állás­pont, mert minden arra való­ban rátermett gyermeket ta­níttatni kell. Ez nem jelenti és nem is jelentheti a fizikai munka megtagadását. Álla­munk kulturális politikája ar­ra törekszik, hogy a fizikai dolgozók mennél nagyobb százaléka érettségizett szak­munkás legyen. Szocializmust építő társadalmunkban a job­ban kvalifikált dolgozóké a jövő. A gyermekek adottságaival mindenképpen számolni kell. Ezért nem helyes az, ha a szü­lő a gyenge előmenetelű gyer­mekét valósággal rákényszerí­ti, hogy középiskolába járjon. Ha a gyermekben jelenleg még nincsenek meg a kellő adottságok — a szorgalom, a hajlam, az akaraterő —, akkor középiskola helyett azonnal a hajlamainak és érdeklődési körének megfelelő szakmában keresse jövendő boldogulását. Ha a tanulni semmiképp nem akaró gyereket a szülő mégis a középiskolába kényszeríti, számolnia kell azzal a követ­kezménnyel, hogy a gyermeke eredménytelenül tölt el továb­bi négy esztendőt az iskola padjaiban, s végül számotte­vő időveszteséggel választ ne­ki megfelelő szakmunkát. A munka és a munkahely igen nagy nevelő. Számos pél­da bizonyítja, hogy a szak­munkássá fejlődő, korábban gyenge szorgalmú vagy fi­gyelmetlen ifjúban később felébred a továbbtanulás vá­gya. Egyáltalán nem vét te­hát. a szülő a gyermeke ellen, ha az általános iskola után szakmunkára adja. Ha az ifjú a szakmai képesítést már megszerezte, a munkahelyén beiül az illetékes fórumoktól mindig megkaphatja a segít­séget továbbtanulásához. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók iskolájában megszerezheti a középiskolai végzettséget. Az általános műveltség gyarapí­tásának a mi rendszerünkben nincs semmi akadálya. Az általános iskolából kö­zépiskolába iratkozó ifjak — iskolarendszerünk reformja révén — az érettségi bizonyít­vánnyal együtt szakmai képe­sítést is szerezhetnek. Ilyen­képpen a hároméves iparita­nuló iskolásokkal szemben mindössze egy évvei később jut szakmai képesítéshez — de már az érettségi bizonyít­vánnyal együtt. Ez igen elő­nyös a tanulóifjú számára. Az általános iskolák vezetői kész­ségesen tájékoztatják a szülő­ket arról, hol van lehetőség arra, hogy a gyermekük olyan középiskolába kerüljön, ahol az érettségivel együtt szakmai képesítést is kap. Ez a képesí­tés az úgynevezett 4 plusz 2-es tanftású gimnáziumokban ér­hető el. Persze, a középiskolát vég­ző tanuló, ha azonnal kenyér­kereső pályára megy, később — amikor felébred benne a vágy a továbbtanulásra — minden különösebb nehézség nélkül beiratkozhat az egyete­mek esti tagozatára. Itt a nap­pali tagozat hallgatóival telje­sen egyenértékű diplomát sze­rezhet. Az érettségi előtt álló diá­kok rendszerint már az év elején tudják, milyen pályára szeretnének menni. Igen so­kan egyetemre pályáznak. Ez örvendetes jelenség. De so­kuknál nincs meg a kellő alap a továbbtanuláshoz. Ez önma­gában nem lenne végzetes hi­ba, ha a szülők egy része nem akarná mindenáron egyetem­re juttatni a gyermekét. Ezek a szülők talán lebecsülik a fi­zikai munkát, ami semmikép­pen nem helyes. Két okból sem,az. Helytelen, mert tár­sadalmunkban a fizikai mun­ka becsülete nemcsak meg­van, hanem folyamatosan nö­vekszik is. A kommunizmus építésének történelmi idősza­kában már nem távoli lehető­ség a fizikai és szellemi mun­ka közötti válaszfalak leomlá­sa. De már az adott időszak­ban is minden érettségizett diák egyetemi tanulmányokat végezhet és diplomát szerez­het, ha tisztességgel helytáll a termelőmunkában és nincs ki­fogás az emberi magatartása ellen sem. Az ilyen fiatalok az esti egyetemeken ugyan­olyan képesítéshez juthatnak, mint azok, akik érettségi után nyomban egyetemre kerülnek. Számos példa bizonyítja azt, hogy a munka területén meg- emberesedett, korábban gyen­gén tanuló ifjú — később meg­változik. s jó eredménnyel ta­nul tovább. Általános tapasztalat, hogy az iskola padjait elhagyó fia­talok közül sokan kívánkoz­nak az úgynevezett „jól fizető” pályákra. Ma már kevesebben rohamozzák az orvosi egyete­met, mint korábban, de töb­ben pályáznak a műegyetemre. A gondos szülőknek tudniuk kell, hogy minden szakmában vannak jól keresők és kevésbé jól keresők. Ez nem annyira a szakmától függ, mint inkább az egyén rátermettségétől, szorgalmától, tanultságától. Nem egy példa bizonyítja, hogy közepesen tanuló diákból igen jól kereső újító lett a maga választotta és kedvére való szakmában. A „divatos” szakmákról már sok szó esett. Divatos szakma változatlanul az elektrotech­nika. Egy adott gimnázium 17 végzős tanulója közül eb­ben az iskolaévben 16 akar elektrotechnikus lenni. Itt megint csak a „jól fizető” pá­lya vonzásáról van szó. Csak­hogy a népgazdaság érdekei és lehetőségei is közrejátsza­nak abban, mennyi fiatal he­lyezkedhet el egy-egy szakma területén. A pályaválasztással viaskodó ifjút a tanárnak, a szülőnek, és az illetékes társadalmi szer1 veknek segíteniük kell. Az a feladat, hogy ráneveljék az ifjút a reális lehetőségek fel­ismerésére és a helyes pálya­választásra. Semmiféle kon­fliktus nem keletkezik ott, ahol a szülő és a diák egy­formán jól megérti, hogy a mi társadalmunkban a dolgozó ember boldogulásának korlát­lanok a lehetőségei. Nem „ki- látástalanság” várja a mai fiatalt az iskola elvégzése után. És „be sem skatulyáz­zák”, mert a tehetség, mihelyt megnyilatkozik, szabadon ér­vényesülhet. (Dr. D. T.) Franco „stabilizál €€ >9 Hónapokon át ámulattól el­telt gazdasági elemzések je­lentek meg a nagy nyugati lapok hasábjain a spanyol „csodáról". Franco, az ameri­kai segély birtokában „meg­szilárdította" fasiszta rend­szerét, kirántotta az ország gazdasági életét a csődből, virágzás, fellendülés — íme, ez jellemzi a Pirene.usi-félszi­get falangista rezsimjének ál­lapotát. Úgy látszik azonban, ez a „csoda" sem tartott három napnál tovább. Most olyan hírek keltek szárnyra, hogy a stabilizáció valóban megtör­tént, de nem azoknak a javá­ra, akiknek helyzetén égetően változtatni kellene. A mun­kások, dolgozó rétegek mit sem éreztek meg ebből a „csodából". Sőt, a nyugati lapjelenté­sek is megírják, hogy helyze­tük rohamosan romlik. 1960. júliusa és októbere között 33 százalékkal drágultak a lakbérek. Egy munkásnak egy kiló burgonya áráért négy és fél órát kell dolgoz­nia. Nyilván, a „csoda" ha­tása, hogy évenként 80 000 munkás menekül ebből a po­kolból, elhagyja az országot. Hasonló sorssal küszködik a négymillió földnélküli pa­raszt is, aki egy évben csak 2—3 hónapot dolgozik. Ezzel szemben... A gene- ralisszimus pénzügyminisz­tere maga jelentette be, hogy szigorú rendszabályokat ve­zetnek be a magánbankházak állami ellenőrzésére. Az ok: a. privát pénzintézetek, ame­lyeknek csatornáin folydogált az amerikai dollár a gazda­sági életbe, túlságosan vas­tagon fölözték le a tejszínt. Stabilizáltak, de a maguk javára. . A pénzügyminiszter beje­lentését a spanyol nagytőkés körök hatalmas felzúdulással fogadták. Megkezdődtek a tárgyalások, intrikák, összees­küvések, a leghatalmasabbak közvetlenül Franco-hoz for­dultak. És most arról beszél­nek, hogy a magánbankhá­zak állami ellenőrzésének terve esetleg a pénzügymi­niszter fejébe kerülhet... Mert a törvény a fasiszta Spanyolországban is törvény. Ha már stabilizálnak, a pénz­ügyminiszternek is tudnia kell, hogy kiknek a helyzetét kell megszilárdítania.... V. T. Felülvizsgálják a vállalati alkalmazottak besorolását A munkaügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Ta­nácsával egyetértésben rendel­kezést adott ki a vállalati al­A fagy és a hó nem akadály, épül a Hajtóműgyár Ügy látszik, a fagy és a hó nem akadály, épül a Hajtómű­gyár. A szociális épületek: für­dők, öltözők felmenő falai el­készültek, tető alatt az épület­szárny. Darukkal beemelték és helyükre rakták a súlyos, nagy fedémeket. Hátul a kazánház falai sötétlenek. Mély, több mint négyméteres alapokon állnak, mert erős talajvíz tört fel, sok gondot és bajt okozva. A nagy szerelőcsarnok per- littel szigetelt betontetejét hó fedi, a hajlított letőrész beton­háta tompa szürke színt mu­tat. Távolról, a dombok felől nézve olyan ez az épület, mint egy óriási, szárnyával csapko­dó madár. A nagy csarnok ötödik pillé­rén csúszós hóval, metsző hi­deggel dacolva a Kiss ács­brigád a zsaluzást bontja. Tompán, de sebesen koppan­nak a szekercék, beton és fagy öleléséből szabadítják a desz­kát. Kímélik az anyagot, hogy másutt újra bezsaluzhassák. Jaj, csak senki meg ne csúsz- szon, keze, lába meg ne gém- beredjen, mert magas az áll­vány, s mindennél drágább az emberélet! A transzformátorház két emelet magasra nyújtja falait, rajta mór a tető,' az épület vár­ja az áramfejlesztő gépeket. Ha beépítik az agregátorokat, áramhiány miatt soha, egy pil­lanatra sem állhat le az új gyár. A telek északi részén, az iroda mögött épült a konyha. A központi fűtésszerelők vet­ték most birtokba. Szerelnek. Holnapra várják az üvegese­ket, tehát ablak is lesz az új épületen, az új év első munka­napján kezdődhet a belső munka. A Bagi-brigád — az őszi földmunkák, falazások és egyéb munkák szerény mun­kahősei — 'most meszet olta­nak, pallókat, állványokat, ge­rendákat, több száz \ köbméter fűrész- és faragott fát cipelnek és hangyaszorgalommal ren­dezgetnek. A leltározást készít­jük elő — magyarázza Csala Tibor építésvezető. Ez is fon­tos, ennek is rendjén kell menni. j De a legfontosabb az, hogy az ütemtervben vállalt 6,4 millió forint értékű munkát az év végéig elvégezték. Pedig sok bajt, nehéz akadályokat oko­zott a novemberi kéthetes eső, meg a december végi kemény tél. De az akadályokat legyőz­ték, szinte szemlátomást nő, egyra merészebben magasodik az új gyár. F. L. kalmazottak munkaköri bér­táblázatának új megállapításá­ról és a besorolások felülvizs­gálatáról. Az 1962. január 1-én életbe lépő rendelkezés az ipari, épí­tőipari, helyiipari és helyi épí­tőipari, a közműszolgáltatás belkereskedelmi, készletezői anyagellátó, külkereskedelmi, közlekedési és szállítási válla­latok, továbbá tervezőintéze­tek alkalmazottai besorolására új munkaköri bértáblázatokat állapít meg, és egyidejűleg in­tézkedik az új munkaköri bér­táblázatok alapján történő be­sorolás feltételeiről és módjá­ról is. A besorolásoknál ennek megfelelően figyelembe kell venni a dolgozó rátermettsé­gét, alkotókészségét, szorgal­mát, munkájának tényleges eredményeit, továbbá a képesí­tését és a szakbavágó gyakor­lati időt. A vállalati dolgozók új be­sorolását a vállalati igazgató a szakszervezettel egyetértés­ben, az igazgató és helyettesei­nek besorolását pedig a kine­vező szerv vezetője a szakszer­vezettel együtt végzi. De. /KúA&aoJ Jj fodu, ; TflIfSg-StS&MWMÜ 2. Kevés megművelt földjükön sokféle növény termesztésével kísérleteznek. A magvakat Ma­gyarországról kapták. Sikerrel termesztenek búzát, árpát, karfiolt, uborkát. Itt kell el­mondani, hogy a mongolok úgyszólván csak húson élnek. Csak a legutóbbi időben kez­denek, de inkább csak a vá­rosokban a kenyérevésre rá­szokni. A parasztok, amikor az utóbbiakat munkaegység­ben megkapják, állítólag több­nyire még most is eldobálják, és csak úgy fehérük a puszta a karfiolfejektől. A termelő- szövetkezeteknek ezzel szem­ben saját Iskolája, saját rá­dióadó állomása és aggregá­tora van. Az utóbbival a köz­ponti helyiségeket világítani tudják és egyes munkagépe­ket üzemeltetni. Persze, bősé­ges ebédet kapunk, amelynek fénypontja a következő: ha­talmas ezüsttálcán egy egész birkahátat szolgálnak fel. A húsos részt vastag szalonna fedi. A legkedvesebb vendé­geknek kell ezt mongol szo­kás szerint megszegnie és a jelenlevőknek egy-egy darabot szétosztania. Ez a feladat Vas elvtársnőre, küldöttségünk ve­zetőjére hárul, aki nem kis nehézséggel tud eleget tenni ennek a hagyományos fel­adatnak. A mongolok a birka­húst igen jól készítik el, jól fűszerezik, kellemes ízű. Ebéd után látogatást teszünk az egyik jurtában. Belvilága egy jókora szoba nagyságának fe- lej meg. Minden ragyog a tisztaságtól. A földön keleti nomád szőnyegek, a falon selymet, de találunk itt isme­rős dolgokat is, telepes Orion rádiót, és Csepel varrógépet, ügy halljuk, hogy ezek a ma­gyar áruk igen kedveltek. A rádió már régóta ismert a mongol sztyeppéken, a Varró­gép most yan elterjedőben. Meg kell mondani, hogy a tsz-tagok igazán nem szegé­nyek. A mongol tsz-tagnak 30—50 számosállat tartozik a háztáji gazdaságához, a pásztorkodás egyébként is jól fizet, ezenkí­vül mindenkinek van sajat lőfegyvere — ez egyébként az áruházakban szabadon vásá­rolható — és annyi vadat lő­het, amennyit csak akar, amit ugyancsak jó pénzért vesznek át tőle. Tudvalevő dolog, hogy a mongol puszták pré­mes állatokban is igen gazda­gok. Délután lovasversenyen ve­szünk részt. A mongolok hal­latlanul ügyes lovasok. Már a 8 éves gyerek is lovagol, de a 80 éves öregasszony is lovon látható. A lovaglás legfőbb örömük, éppen úgy, mint ló" évvel ezelőtt, Batu kán idejé­ben volt. A lovasversenyek után a közeli ménesből a leg­ügyesebbek hosszú rúd végére akasztott pányvával kifognak néhány vadlovat, amelyeket szemünk láttára törnek be. A mongol pásztor felugrik a be- töretlen ló hátára, s ekkor vad küzdelem indul meg. A ló mindent megtesz, hogy lova­sát ledobja, toporzékol, hátsó lábaira áll, de nem telik bele 10 perc és a lovas vidáman kocog felénk kezes báránnyá szelídült lován. Meleg barátsággal búcsú­zunk el a mongol parasztok­tól és a fentebb leírtakhoz ha­sonló módon utazunk egy mongol üdülőhelyre, Terezsbe, ahol az éjszakát töltjük. 'Te- rezs festői tájon épült, igazán szép üdülőhely, itt megismer­kedünk néhány itt üdülő álla­mi Vezetővel, színésznővel és egyetemi tanárral, de egysze­rű munkásokkal és tsz-tagok- kal is. Még sok minden érdekesről lehetne beszámolni, de most már csak röviden az ulánbá- tori egyetemről és egy kórházi látogatásomról emlékezem meg. Az ulánbátori „Csajbal- szán”-t 1942-ben alapították, éveken át a Szovjetunió bizto­sította tanszemélyzetet, ma 130 előadója és 1200 hallgatója van, 18 fakultásból áll. Bár sok ezer kitűnő szakembert adott Mongóliának. Az egyik ulánbátori kórhá­zat az angolul jól beszélő egészségügyi miniszterhelyet­tes kíséretében látogattam meg, így sok mindent megtud­tam Mongólia egészségügyéről. A csecsemőhalálozás még 15 évvel ezelőtt 50 százalék volt. Ma már csak 6 százalék, meg­szűnt a vérbaj, nincs pestis, ál­talában nincsenek járványok. Kiépítettek egy légi mentő- szolgálatot, és egy kórházháló­zatot. Láttuk, hogy például a Mongol—Magyar Barátság Tsz- nek is van rádióadó készüléke. Ha egy tsz-tag megbetegszik, hívják a légimentőt és.repülő­gépen viszik a beteget kórház­ba. Hatalmas küzdelem folyik a tbc leküzdésére. A lakosság 92 százaléka szűrésen esett át, a betegeket kiemelték. Ha máshpl nem, úgynevezett „ku­misz-szanatóriumokban” he­lyezték el, azt tartják, hogy a kumisz a minimális alkohol tartalom mellett bőségesen tar­talmaz vitaminokat, fermente- ket és tápanyagokat, és nagyon alkalmas a szervezet felerősí­tésére. Maga a kórház, bár az épü­lete egyszerű, tiszta, jól felsze­relt. Bemutatnak egy magyar származású orvost, aki azon­ban, sajnos, magyarul nem tud. Édesapja az első világ­háború után hadifogoly volt, így került Ulánbátorba. Ott családot alapított, nagyon megbecsült, emberré vált, mi­után ő volt az, aki Mongolé­ban az első iskolát alapította. Utolsó mongóliai esténkén a magyar követség adott foga­dást a mongol elvtársak tisz­teletére. Nekik nagyon ízlett, és nekünk is nagyon jólesett a kitűnő, magyaros, disznóto­ros vacsora, a jó magyar bor. Mongol és magyar dalok ének­lésével búcsúzkodtupk egy­mástól. Másnap délelőtt, egy­hetes mongóliai tartózkodás után, különrepülögépem indul­tunk Pekingbe. A mongol elv­társak, most már barátaink, kijöttek búcsúztatásunkra. A repülőgép . tompa bugással emelkedett a levegőbe, mi so­káig Integettünk, érezve és tudva, hogy még nagyon sok­szor fogunk visszagondolni a mongol emberekre és a Mon­goléban látottakra. KÍNA Kína csodálatos ország. A delegációnk minden egyes tag­jának felejthetetlen lesz egész életére. Területe százszor ak­kora, mint Magyarország és Ml.U PtiÄI A kínai Parlament 680 millió lakosa van. Törté- tóber elsejei ünnepségeken, nelme 4000 éves. Múltja di- Október 1. a Kínai Népköz- csőséges, a jelen szocialista társaság kikiáltásának évfor- építése küzdelmekkel teli és a dulója. Ez alkalommal a 12-ik jövő sokat ígérő. Két hetet töl- évfordulót ünnepelték, töttünk Kínában, de egy (Folytatjuk.) könyv kerete volna csak elég­séges, hogy mindarról, amit láttunk, beszámoljak. A legnagyobb élménnyel kezdem. Részt vettünk az ok-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom