Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-22 / 301. szám
4 NEPÜJS AG 1961. december 22-, Íí isi NYIKOLAJ OSZTROVSZKIJ (1904-1936) Zseni — kis A piac sarkán két nagymama beszélget, egymást túllicitálva dicsérik unokáik okosságát. Az egyik nagymama kézzelfoghatóan akarta bizonyítani igazát, s erre kapóra jön az agyondicsért kisfiú. — Ügy számol ez a Laci, mint egy tudós — ömleng a nagymama, majd a gyerekhez fordulva, megkérdi: — Mondd csak, Lacika, menynyi kétszer kettő? A kisfiú habozás nélkül feleli. — öt. A nagymama erre, mit sem zavartatva magát, diadalmasan felkiált. — No, ugye, megmondtam!. Most is csak egyet tévedett... K. E. — A GYÖNGYÖSI Szerszám- és Készülékgyárban 80 ezer forintot szánnak jövőre a műszaki fejlesztési tervek teljesítésének premizálására. Az anyagi érdekeltség jelentős fokozásával ösztönzik a legfontosabb feladatok sikeres megoldását. m ELKÉSZÜLT a hevesi járás öntözési terve, amelyet az ötéves terv első felében szeretnének megvalósítani. A terv T534 hold terület öntözését biztosítja, s előreláthatóan 17 millió forintba perül megvalósítása. — AZ EGER és Környéke Építőipari Ktsz-nél két jelentős újítást vezettek be az üveges részlegnél. Az egyik a tükörkészítéshez szükséges desztillált víz előállításával, a második a szórópisztolyos eljárás bevezetésével kapcsolatos. Az újítások eredményeként nagy mértékben növekedett a termelés. — TENKEN a Béke Tsz-ben minden hónapban rendszeresen fizetnek munkaegység-előleget a szövetkezeti tagoknak. Tegnap a pénzbeli járandóság mellett megkezdték a cigaretta szétosztását is munkaegységekre. Szombaton bort osztanak előlegben. Egy-egy tag körülbelül 8—10 liter bort vihet majd haza az ünnepekre. műsora : Egerben este 7 órakor: MONTMARTBEI IBOLYA (Bemutató előadás,' Gárdonyibérlet) Egerbocson este 7 órakor: A LAMPIONOK ÜNNEPE 1932-BEN a Molodája Gvar- gyija című folyóirat kezdte j közölni Nyikolaj Alekszejevies Osztrovszkij Az acélt meg- | edzik című regényét. Az író | neve hamarosan ismertté vált j a Szovjetunióban, a regény, | amelyben Osztrovszkij a szovjet ifjúság első nemrédékének | hősies harcáról és munkájáról írt, a szovjet olvasók legkedvesebb olvasmánya lett. Osztrovszkij 1904. szeptember 29-én született a volt Vo- linszki kormányzóságban, Vi- lija nevű faluban. Apja gyári munkás, anyja szakácsnő volt. A pappal való nézeteltérése miatt eltávolították az iskolából, volt pásztor, kubikos, fütőmunkás és villanyszerelő. 1919-ben belépett a Komszo- molba, majd később Bugyon- nij legendás hírű hadseregében küzdött a fiatal szovjet köztársaság létéért. 1920-ban súlyos sebesülése miatt leszerelték, s ezután mint ipari munkás dolgozott. Részt vett abban a hősies munkában, amellyel a fiatalok Kijev faellátását biztosították. 1924- ben már mint párttagot, megválasztották a sepetovi járási Komszomol-bizottság titkárának. Azonban betegsége még ebben az évben kiújult, hátgerincbénulása az ágyhoz kö-. tötte. De ezzel még nem szenvedett éleget, mert 1928-ban tragikusabb fordulat következett be életében: megvakult. Az ágyhoz kötött vak Osztrovszkij nem veszítette el bizalmát az életben, mindenképpen hasznos tagja akart lenni a társadalomnak. Tudatosan vallotta: „Tudj élni akkor is, ha áz élet elviselhetetlennek látszik. Tedd hasznossá életedet”, írással akarta szolgám az új társadalmat, regényével akarta nevelni a fiatalokat. 1933- ban befejezte regényét, 1935- ben Lenin-renddel tüntették ki. Ez arra buzdította, hogy tovább folytassa irodalmi munkásságát. Űj regény megírásához kezdett, amelynek a címe A vihar szülöttei lett volna. Ezt a művét' azonban már nem tudta befejezni, mert 1936. december 22-én, huszonöt évvel ezelőtt, meghalt. Osztrovszkij egyik cikkében így magyarázza regényének a címét: „Az acélt nagy tűzzel és erős lehűtéssel edzik. Akkor keménnyé válik és semmitől sem fél”. Az író szavai megvilágítják a regény eszmei tartalmát: a szovjet ifjúság a proletárforradalom tüzében edződött, így vált keménnyé, szervezetté és fegyelmezetté. S valóban: Az acélt megedzik című regény arról a hősies , erőfeszítésről fest nagyszerű, képet, amellyel a proletárforra- dalom után meginduló élet építésében a fiatalok bátran küzdöttek a külföldi intervenciósok ellen, s ugyanúgy kivették részüket a harcok után az építő munkából. AZ ÍRÓ REGÉNYÉBEN önéletrajzi elemeket is feldolgozott, de Az acélt megedzik túlnő az önéletrajzi regény keretein. Maga Osztrovszkij így írt erről: „Regényem mindenekelőtt szépirodalmi mű, éltem benne a*’ képzelethez • való jogommal: Sok ténybeli anyag szolgál a regény alapjául. Dee művet nem szabad dokumentumnak tekinteni. Ez regény és nem ... Osztrovszkij kom- szomolista önéletrajza”. Ideje lenne A regény főhőse Pável Korcságin, ki már gyermekkorában megtanulta, hogy kik ellen kell harcolni. Bátyja, Artyom Korcságin arra tanította, hogy szeresse és tisztelje a munkát. Életútja a Kómszo- molba és a Vörös Hadseregbe vezetett. Hősiesen küzdött a forradalom ellenségei ellen, de a harcok befejeztével az építőmunkában is kiválóan dolgozott. Rendkívül nehéz körülmények között, esőben, hóban, fagyban, éhesen, rongyosan építették az ifjak a vasútvonalat, Korcságin minden idegszálával az új társadalom építésén fáradozott. Pável Korcságin életében az egyéni érdekek elválaszthatatlanok a közösség, a kommunista társadalom érdekeinek szolgálatától. Ahogyan Pável mondja: „Csak egyszer élünk, s úgy kell élnünk, hogy ne kínozzon bennünket a réstell'ke- dés a céltalanul leélt évek miatt ... s hogy halálunk pillanatában elmondhassuk: egész életünket, minden erőnket arra áldoztuk, ami a világon a legszebb — arra, hogy küzdj ünk az emberiség felszabadításáért”. EZEK A NEMESEN megfogalmazott szavak lelkesítették a szovjet fiatalokat a második világháborúban. Nyikolaj Osztrovszkij regényében olyan hőst teremtett, aki méltán sorakozik a szovjet irodalom nagyszerű hősei mellé. Az akardterő, a nagyszerű forradalmi pátosz, az akadályok szívós leküzdése testesül még a regényben, amely jogosan tette híressé írójának nevét a Szovjetunió határain túl is. Pável Korcságin példája ma is lelkesítő és buzdító, tartós kitartásra, lelkes munkára, odaadó elvhűségre nevel. Nagy Sándor, a TIT tagja »61. DECEMBER 22., PÉNTEK: ZÉNÓ I T 23 évvel ezelőtt, 19S6. december 22-én halt meg NYIKOLAJ j l OSZTROVSZKIJ szovjet ifjúsági író. A Lenin-dijas Az acélt meg- j ( edzik (1932) című regénye a szocialista ifjúság első hatalmas, , i fejlődést ábrázoló könyve, melyet 43 szovjetunióbeli és 20 egyéb J ! idegen nyelvre fordítottak le, o sztrovszkij élete végén megbénult; i 1 megvakult, s a Vihar szülöttei című regényének megírását halála I 5 szakította félbe. ^ 295 évvel ezelőtt, 1666-ban e napon halt meg GUERCINO (Gio- J J vanni Barberini), az olasz barokk rendkívül termékeny mestere, j r Mitológiai, történeti és vallásos tárgyú festményei Bolognát és r $ Rómát díszítik. Fő művei: Auróra és a drezdai képtárban levő j ^ Négy evangélista című. j ( 125 évvel ezelőtt, 1836-ban e napon született FIRSZ ZSU- * \ RAVLJEV orosz festő. 14 tanítványával 1863-ban, Pétervárott > J megalapította a „Művész szövetkezetét”. Ez a csoport tiltakozott ' J az akkor uralkodó idealista esztétika ellen. Zsuravljev nagy sze- $ ( repet vitt az orosz realista művészet megalapozásában. Egyik ; \ legszebb művét (Kirándulás előtt) a Tretyakov-képtárban őrzik. t « MTU Ml Rövidesen megjelenik a megyei keskenyfilmtár filmjegyzéke A Heves megyei Népművelési Tanácsadó kiadásában rövidesen megjelenik a megyei keskenjttilmtár második számú filmjegyzéke, amely tartalmazza a filmtár állományát, ezenkívül egy-egy film rövid ismertetését. Ugyanitt megtalálható az ismeretterjesztő előadásokhoz szükséges diafilmek jegyzéke is. JYLe.qJkim.tk... 1_U iÄ *= Mi lenne, ha egy reggel kicserélnénk & felírásokat? J EGRI VÖRÖS CSILLAG Jó utat, autóbusz EGRI BRODY Ügyefogyott Rómeó GYÖNGYÖSI PUSKIN Nem ér a nevem GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A piros autó utasai HATVANI VÖRÖS CSILLAG Az esőcsináló HATVANI KOSSUTH Esterina HEVES Mágnás Miska PÉTERVÁSÁRA Nincs előadás FÜZESABONY Ludas Matyi Kimentok a nagy- börgüzdi gyógy- pemetef űszáritó 16-os számú üzemegységébe. Ott dolgozott a Harsács- brigád. 158 százalékra teljesítenek már három hónap óta. És a brigádtagok — csupa érdekes emberek. Noteszemben ilyen feljegyzések sorakoznak a nevek mellett: Kihúzta menyasszonyát a gémeskútból, szeretne Chilébe utazni, naponta kétszer veri az anyósát, háromszor a feleségét, stb., stb. Először is megkerestem Egyeg Viktort, a brigád- szárítót. — Hogyan is volt az a 158 százalék? — Hm. Kérem. Dolgoztunk, slussz. De ide figyeljen az elvtárs, biztosan tudja, hogy hol lehet Terta magnóba motorgumi-szalagot kapni. No, ne mondja, hogy ' nem tudja elintézni. — De hát a 158 százalék? — Ne próbáljon kitérni a kérés elől — mordul rám szelíden. de annál határozottabban, és én odábbállők. Drót Mihálytól az anyósa felől érdeklődöm. Hogyan bírja a napi kétszeri verést? — Jól! Ja, aki fiatal korában sportolt... De nézzen csak ide. Van nekem egy sógorom, akit az istennek se alcar dok' torrá avatni a nepáli tudományos akadémia. Magának biztos sikerülne, ha akarná... Innen is gyorsan eltűnök, de a szomszédos műhelyben sincs nagyobb szerencsém. Hiába kérdezek akármit, mindenki másról beszél. Az egyik arra kér, hogy támasszam fel Kittenbergcr Kálmánt, a másik egy állásért az ENSZ albizottságában ... Valaki azért fohászkodik, hogy a Busch-cirkusz mielőbb látogasson el szülőfalujába. Mákoskopogósra, Már csak az altiszt van hatra, mindenkivel beszéltem. Jegyzeteim kérésekkel, ígéretekkel vannak tele. Megszólítom az öreget. — Magának mit intézzek el? — Semmit, fiam, tisztességes ember vagyok én, nincs nekem semmi bajom. De azért jó lenne, ha arról írna, beszerelhetnék már a liftet a lépcsőházba, nehezen bírja rokkant karom a 18 emeletet. garas — <SUZl MIHÁLYKAROLY 29. A parancsnok terve világos volt. Ezzel akarta megóvni a déli részt a támadástól, ugyanis a bambusznád legkisebb karcolása as azonnal mérgez... Az erőd nyugati és északi oldalát elég széles és mélyvizű árok védte, a keleti részeket pedig — a bejárati oldalra — a legnehezebb tűzfegyvereket állította... A harmadik héten megérkezett a .karaván. A századból ugyan csak négyen estek el, de 50 újonc jött utánpótlásként és rengeteg lőszer ... Az új légiósok között volt egy fiatal hadnagy és két őrmester is... A helyőrség létszáma 132 lett. Az újoncok egetverő tivornyát csaptak este a kantinban: Nem tudták hová, miért érkeztek ... Néhány nap múlva azonban tudomásukra jutott. A régebbiek elmondták az újoncoknak, mi történt és mi van kilátásban. Mintha a levegő^ is megváltozott volna az erődben. A hangulat nyomottá vált, az esti tivornyák elmaradtak. ★- Halló Ká-Bán... Halló Ká-Bán ... Futingra jelentkezik... Halló Ká-Bán...- Itt Ká-Bán... Itt KáBán ... Helyzetjelentést kérek ... — Az újoncok és a lőszerek megérkeztek... A hangulat azonban naj^ól napra nyomottabb, nyugtalanítóbb... A katonák, sőt az altisztek is kisebb .csoportokban tárgyalják a várható eseményeket... Valamennyien meg vannak róla győződve, hogy a 'megígért támadás bekövetkezik... — Halló Futingra... Verjen lelket beléjük!... Továbbá utasítom, hogy a mai -naptól az erőd minden katonájának emelje duplájára boradagját, ezenkívül február 10-ig napi két deci rumot kapjon minden katona és altiszt... ★ A védőintézkedések . befejeződték és a károk helyreállítása is megtörtént. A légiósoknak, több lett a szabad idejük, de ez csak rontott a helyzeten. Még többet gondolkoztak, még többet töprengtek az innivaló ellenére gondterheltebben jöttek-men- tek nap mint nap. Délutánonként legtöbben fegyverüket tisztogatták, de valahogy másként, mint egyébkor: szótlanul, csendesen. Este pedig megszólaltak vontatottan, bizonytalanul. A téma mindig ez volt: a február 9-i tamadas. — Hej, csak még egyszer ehetnék Magyarországon ‘ rántott levest — sóhajtotta a 36 magyar egyike. Szökésre senki sem gondolt. A tisztek, altisztek mindig azt mondták nekik, hogy a légiós előtt csak két út van: élni, vagy meghalni! Távol-Keleten fogoly nincs! S ne higgyenek a vietnamiak hangszóróinak, röplapjainak; csak átcsalják a légiósokat és ott könyörtelenül kivégzik őket. S megtörtént esetekre hivatkoztak _ Az idegenlégiósok ilyenkot megborzadtak. Hittek a tiszteknek ... ... Egyik reggel repülőgép jelent meg a futingrái erőd felett, leírta a tiszteletkört, majd ledobta azt a kis csomagot, amelyben az erőd postája volt. Még soha nem ért földet ilyen pontosan a posta, mint ezen a napon; szinte a helyőrség irodája elé esett. Hamarosan ki is osztották a leveleket. Mindenki örömmel olvasta az otthon üzenetét, csalt Somogyi Gyulának borult el az arca. A szomszéd Juli néni közölte vele, hogy édesanyja meghalt. Somogyinak hirtelen megeredtek könnyei és sírt, mint egy gyerek. Senkije sem volt özvegy édesanyján kívül -. Somogyit, mint leventét vitték el az anyja mellől. Odakint sokadmagával francia fogságba került. Napokig-he- tekig éheztették őket, majd megjelent a táborban egy élelemmel és itallal dúsan megrakott autó, a kocsin pedig egy légiós kapitány. A tiszt szélesen mosolygott, majd kedvesen mondta: aki éhes, fáradjon közelebb. Tolongtak a kocsihoz, hiszen mindenkinek korgott a gyomra. Mielőtt az agyonéhezett fiatalok vehettek volna a bőség kosarából, egy nyilatkozatot kellett aláímiok, amiről senki sem tudta, mi az... Amikor megtudta, már késő volt... Somogyi sírt Lelki szeme előtt lepergett a hazájától távol töltött három esztendő, amely alatt egyetlen vigasza volt csak: édesanyja, őrá gondolt, ha szenvedett, ö jutott eszébe legnehezebb perceiben, s ha nagyon fájt valami, leült, s levélben panaszkodta ki magát... S olyan jólesett, amikor > megérkezett a simogató, biztató levél. Es most, édesanyja nincs többé;.. A többiek odasereglettek Somogyi mellé, vigasztalták, de eredmény nélkül. — Bár csak engem találna szíven elsőnek a vietnamiak golyója — zokogta. — Gyuszi, hogy beszélhetsz így! Somogyi felzokogott. _ ★ Elérkezett a negyvenedik nap, a február 9-e. Hűvös, szeles időre ébredtek a futin- grai erőd lakói. Az idegenlégiósok hamarosan az udvaron termettek és várakozóan tekingettek az itt-ott feltűnő főhadnagyra. A parancsnok az altisztek kíséretében bejárta az erődöt, s hosszúcsövű távcsövével sokáig kémlelte az erdőt. Semmi nesz nem hallatszott. A parancsnok semmi gyanúsat nem tapasztalt... Aztán tovább ment a déli, a nyugati, majd az északi szárnyhoz... Ká-Bán... Itt Futingra... Jelentem, hogy eddig semmi gyanúsat nem észleltem... A környéken csend és nyugalom van... Az erődben a hangulat feszélyezett... — Itt Ká-Bán... Itt Ká-Bán. Saigonban a csapatszállító gépek a kifutópályán állnak... Ha szükséges, indulnak... Ezer ejtőernyős áll készenlétben... Ezenkívül kétezer ejtőernyős vár további parancsra... Készenlétben áll a Ká-Bán-i öt csapatszállító gép és a 400 ejtőernyős is... Később jelentést kérek... Sem. ő, sem az altisztek nem láttak semmit... A főhadnagy idegesen; türelmetlenül sietett tovább... A tűzkészültségre nem adott parancsot, nem akarta katonáit ok nélkül izgatni, azok mégis nagyon jól látták, hogy az udvaron szaladgáló parancsnok izgatott, ideges... ★ 1 — Halló Ka-Ban... Halló A vihar erősödött... Kilenc óra felé gép jelent meg az erőd fölött, Ká-Bán irányában. A könnyű repülőgépet erősen dobálta a távol-keleti szél. A pilóta megpróbált felderítést végezni az erőd környékén, de tevékenységét a hatalmas orkán szinte lehetetlenné tette. A pilóta belátta, hogy minden további, levegőben töltött percért az életével fizethet és elindult visszafelé azon az úton, amelyen érkezett... (Folytatjuk^
